Közlekedéstudományi Szemle, 1993 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Gyurkovics Sándor: A közlekedés általános feladatai
XLII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM közúti törvény megszületése óta jelentek meg, valamint az azóta végbement gazdasági és társadalmi változásokat a törvény megfelelően kövesse. Társadalmi változások alatt olyan nagy jelentőségű változásokat értek, amelyek miatt mindenképpen módosítani kell a közúti közlekedési törvény egyes intézkedéseit Ilyen példul az önkormányzatok megalakulása. Az önkormányzati törvény túlzottan széles körben osztotta le a hatósági jogköröket a közúti közlekedés területén. Ez az önkormányzatok számára túlzottan terhes. Éppen az önkormányzatok kezdeményezéséből kell tehát átvizsgálni a feladatmegoszlást az önkormányzatok és a Közlekedési Főfelügyelet centrális alárendeltségben működő területi szervei között. Ez az átvizsgálás természetesen nem egyoldalú, ez nem jelent recentralizálást önmagában, hanem kétirányú mozgást. A cél az, hogy az eddiginél ésszerűbb legyen a feladatmegosztás. A következő év első hónapjaiban készül el a repülésről, valamint a hajózásról szóló törvény. Ismertettem tehát a közeljövő törvényalkotási programját. Tisztázni kell, hogy milyen célok mozgatják ezt a törvényalkotási programot és általában milyen célok mozgatják közlekedéspolitikánkat, valamint a közlekedéspolitikának megfelelő irányító munkánkat. A céloknál négy kérdést kell megfogalmazni. A következőkben sorra veszem ezeket. Az első és alapvető cél a gazdaság jelenlegi és a jövőbeni - remélhetőleg gyorsan növekvő - állapota, amelynek alapja, kiinduló pontja, feltétele egy, a jelenleginél lényegesen fejlettebb infrastruktúra. Ez tulajdonképpen az első nagy kérdőjel, amellyel szembesülnünk kell. Az infrastruktúrát csak akkor lehet megfelelően fejleszteni, ha a gazdaság erre elegendő pénzt biztosít. Sajnos az elmúlt négy évtized gyakorlata azt mutatta, hogy soha nem állt rendelkezésünkre az ehhez szükséges pénz. Az ellentmondás viszont az, hogy a gazdaság nem tud fejlődni, tehát nem tud ilyen pénzt előteremteni abban az esetben, hogyha nincs megfelelő színvonalú infrastruktúrája. Ez a klasszikus ördögi kör. Kellene pénz, ez a pénz tulajdonképpen a gazdaságból kellene, a gazdaságból azonban nem lehet kitermelni, mert az alacsony színvonalú infrastruktúra azt akadályozza. Hogy milyen alacsony színvonalú infrastruktúránk, azt mindannyian nagyon jól tudjuk és tapasztaljuk. A költségvetés a lehetőséghez mérten preferálja az infrastruktúra fejlesztését. A Parlament és a kormányzat talán soha nem volt olyan infrastruktúra-párti - legalábbis az elmúlt hét-nyolc évtizedben nem - mint most. Azért beszélek hét-nyolc évtizedről, mert volt a magyar infrastruktúra fejlődésének egy klasszikus időszaka, mégpedig a kiegyezés utántól az első világháborúhoz közelítő időszakig. Ebben az időszakban az akkori színvonalnak megfelelően, de mégis rohamosan fejlődött infrastruktúránk. Azóta azonban - azt hiszem - soha nem tekintették igazán fontosnak a közlekedési infrastruktúrát. Jelenleg más a helyzet. Az infrastruktúra fontosságának kiemelésére utal többek között az is, hogy az elmúlt napokban megalakult a kormány által létrehozott úgynevezett Infrastruktúra Bizottság, amely a Gazdasági Kabinet szakbizottságaként azt a feladatot kapta, hogy az abban résztvevő különböző kormányzati és kormányzaton kívüli szakemberek keressék és találják meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel az infrastruktúra fejlesztése megoldható és jelentősen felgyorsítható. Óriási feladat ez. Ma tartottuk második bizottsági ülésünket A bizottság elnökeként hadd mondjam szilárd hittel: meg vagyunk győződve arról, hogy rövid időn belül érzékelhetően megindul, illetve felgyorsul az infrastruktúra fejlődése. Ez természetesen nem csak a mi munkánk eredménye lesz, de remélem, hogy valamelyest, szerény erőnkhöz képest, mi is hozzájárulunk az infrastruktúra fejlesztése kérdésének mielőbbi megoldásához. Ez természetesen önmagában nem jelenti azt, hogy hirtelen lerendeződik néhány hónapon belül egy sor új út, vasút, repülőtér építése, különböző járművek beszerzése. Az ezekre irányuló munka felgyorsulásával azonban hamarosan látható eredmények lesznek. Miért jelent mégis némileg problémát a látható eredmények elérése? Azért, - mint előzőekben már mondtam - mert a gazdaság a költségvetésből nem tud elég pénzt átcsoportosítani ahhoz, hogy az infrastruktúra fejlesztése biztosítható legyen. A költségvetés újraelosztásánál jelenleg öt prioritás van. Ebből az infrastruktúra az ötödik. Az első négy, így többek között az egészségügy, az oktatás, a közrend, a közbiztonság és a védelem elviszi az összes rendelkezésre álló pénzt. Ennek következtében a költségvetés 1992-ben és 1993- ban nem tud jelentős összegekkel „beszállni” az infrastruktúra fejlődésébe. Remélem, hogy 1994. évtől kezdve már kedvezőbb lesz a helyzet, és több jut majd ágazatunk fejlesztésére is a költségvetésből. Fő feladatunk tehát keresni és találni olyan módszereket, amelyek nem túl drágák és mégis megelőlegezik azt a pénzt, amellyel az infrastruktúra fejleszthető, és amellyel az infrastruktúra fejlődése katalizálhatja, felgyorsíthatja a gazdaság fejlődését; hogy aztán ez a fejlett gazdaság visszaadja mindazt, amit most a gazdaság fejlődésének érdekében - alapfeltételként - az infrastruktúrára megelőlegezünk. Ilyenek alapvetően a hitelek, de persze annak nem minden fajtája. Elsősorban a nagy bankok hiteleire gondolok, így a Világbanktól és az európai bankokon keresztül a különböző multinacionális bankoktól felvehető hitelek jöhetnek szóba. Ezek kamatai viszonylag kedvezőek, a törlesztések kezdő időpontjai aránylag távoliak és futamidejük is viszonylag megfelelő. E hitelek elősegíthetik az infrastruktúra szükséges kiépítését. Másrészt: minden olyan fejlődő államban, amely az utóbbi évtizedben a gazdaság fejlődése területén komoly eredményeket mutatott fel, jól működött a koncessziós rendszer. Ezeknek az országoknak a fejlődése mindenütt úgy indult meg, hogy először az infrastruktúrát teremtették meg. Az infrastruktúra alatt természetesen nemcsak a műszaki infrastruktúrát kell érteni, hanem a humán infrastruktúrát is, de ezzel most nem foglalkozom. A koncessziós rendszer ágazatunk bizonyos területein eredményesen befolyásolhatja fejlesztési elképzeléseinket. Ez nagyon fontos dolog. Persze azért nem szabad azt hinni a koncesszióról, hogy az az „ölünkbe dobja” az új létesítményeket. A koncessziónak is vannak bizonyos vámjai, negatív következményei. Arra