Közlekedéstudományi Szemle, 1993 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Gyurkovics Sándor: A közlekedés általános feladatai

XLII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM közúti törvény megszületése óta­­ jelentek meg, vala­mint az azóta végbement gazdasági és társadalmi vál­tozásokat a törvény megfelelően kövesse. Társadalmi változások alatt olyan nagy jelentőségű változásokat ér­tek, amelyek miatt mindenképpen módosítani kell a közúti közlekedési törvény egyes intézkedéseit Ilyen példul az önkormányzatok megalakulása. Az önkor­mányzati törvény túlzottan széles körben osztotta le a hatósági jogköröket a közúti közlekedés területén. Ez az önkormányzatok számára túlzottan terhes. Éppen az önkormányzatok kezdeményezéséből kell tehát átvizs­gálni a feladatmegoszlást az önkormányzatok és a Köz­lekedési Főfelügyelet centrális alárendeltségben műkö­dő területi szervei között. Ez az átvizsgálás termé­szetesen nem egyoldalú, ez nem jelent recentralizálást önmagában, hanem kétirányú mozgást. A cél az, hogy az eddiginél ésszerűbb legyen a feladatmegosztás. A következő év első hónapjaiban készül el a repü­lésről, valamint a hajózásról szóló törvény. Ismertettem tehát a közeljövő törvényalkotási prog­ramját. Tisztázni kell, hogy milyen célok mozgatják ezt a törvényalkotási programot és általában milyen célok mozgatják közlekedéspolitikánkat, valamint a közlekedéspolitikának megfelelő irányító munkánkat. A céloknál négy kérdést kell megfogalmazni. A követke­zőkben sorra veszem ezeket. Az első és alapvető cél a gazdaság jelenlegi és a jövőbeni - remélhetőleg gyorsan növekvő - állapota, amelynek alapja, kiinduló pontja, feltétele egy, a je­lenleginél lényegesen fejlettebb infrastruktúra. Ez tu­lajdonképpen az első nagy kérdőjel, amellyel szembe­sülnünk kell. Az infrastruktúrát csak akkor lehet meg­felelően fejleszteni, ha a gazdaság erre elegendő pénzt biztosít. Sajnos az elmúlt négy évtized gyakorlata azt mutatta, hogy soha nem állt rendelkezésünkre az ehhez szükséges pénz. Az ellentmondás viszont az, hogy a gazdaság nem tud fejlődni, tehát nem tud ilyen pénzt előteremteni abban az esetben, hogyha nincs megfelelő színvonalú infrastruktúrája. Ez a klasszikus ördögi kör. Kellene pénz, ez a pénz tulajdonképpen a gazdaságból kellene, a gazdaságból azonban nem lehet kitermelni, mert az alacsony színvonalú infrastruktúra azt akadá­lyozza. Hogy milyen alacsony színvonalú infrastruktú­ránk, azt mindannyian nagyon jól tudjuk és tapasz­taljuk. A költségvetés a lehetőséghez mérten preferálja az infrastruktúra fejlesztését. A Parlament és a kormány­zat talán soha nem volt olyan infrastruktúra-párti - legalábbis az elmúlt hét-nyolc évtizedben nem - mint most. Azért beszélek hét-nyolc évtizedről, mert volt a magyar infrastruktúra fejlődésének egy klasszikus idő­szaka, mégpedig a kiegyezés utántól az első világhá­borúhoz közelítő időszakig. Ebben az időszakban az akkori színvonalnak megfelelően, de mégis rohamosan fejlődött infrastruktúránk. Azóta azonban - azt hiszem - soha nem tekintették igazán fontosnak a közlekedési infrastruktúrát. Jelenleg más a helyzet. Az infrastruktúra fontosságának kiemelésére utal többek között az is, hogy az elmúlt napokban megala­kult a kormány által létrehozott úgynevezett Infrastruk­túra Bizottság, amely a Gazdasági Kabinet szakbizott­ságaként azt a feladatot kapta, hogy az abban részt­vevő különböző kormányzati és kormányzaton kívüli szakemberek keressék és találják meg azokat a lehe­tőségeket, amelyekkel az infrastruktúra fejlesztése meg­oldható és jelentősen felgyorsítható. Óriási feladat ez. Ma tartottuk második bizottsági ülésünket A bizottság elnökeként hadd mondjam szilárd hittel: meg vagyunk győződve arról, hogy rövid időn belül érzékelhetően megindul, illetve felgyorsul az infrastruktúra fejlődése. Ez természetesen nem csak a mi munkánk eredménye lesz, de remélem, hogy valamelyest, szerény erőnkhöz képest, mi is hozzájárulunk az infrastruktúra fejlesztése kérdésének mielőbbi megoldásához. Ez természetesen önmagában nem jelenti azt, hogy hirtelen lerendeződik néhány hónapon belül egy sor új út, vasút, repülőtér építése, különböző járművek beszerzése. Az ezekre irá­nyuló munka felgyorsulásával azonban hamarosan lát­ható eredmények lesznek. Miért jelent mégis némileg problémát a látható eredmények elérése? Azért, - mint előzőekben már mondtam - mert a gazdaság a költségvetésből nem tud elég pénzt átcsoportosítani ahhoz, hogy az infrastruk­túra fejlesztése biztosítható legyen. A költségvetés új­raelosztásánál jelenleg öt prioritás van. Ebből az inf­rastruktúra az ötödik. Az első négy, így többek között az egészségügy, az oktatás, a közrend, a közbiztonság és a védelem elviszi az összes rendelkezésre álló pénzt. Ennek következtében a költségvetés 1992-ben és 1993- ban nem tud jelentős összegekkel „beszállni” az inf­rastruktúra fejlődésébe. Remélem, hogy 1994. évtől kezdve már kedvezőbb lesz a helyzet, és több jut majd ágazatunk fejlesztésére is a költségvetésből. Fő feladatunk tehát keresni és találni olyan mód­szereket, amelyek nem túl drágák és mégis megelőle­gezik azt a pénzt, amellyel az infrastruktúra fejleszt­hető, és amellyel az infrastruktúra fejlődése katalizál­hatja, felgyorsíthatja a gazdaság fejlődését; hogy aztán ez a fejlett gazdaság visszaadja mindazt, amit most a gazdaság fejlődésének érdekében - alapfeltételként - az infrastruktúrára megelőlegezünk. Ilyenek alapvetően a hitelek, de persze annak nem minden fajtája. Elsősorban a nagy bankok hiteleire gondolok, így a Világbanktól és az európai bankokon keresztül a különböző multinacionális bankoktól felve­hető hitelek jöhetnek szóba. Ezek kamatai viszonylag kedvezőek, a törlesztések kezdő időpontjai aránylag tá­­voliak és futamidejük is viszonylag megfelelő. E hite­lek elősegíthetik az infrastruktúra szükséges kiépítését. Másrészt: minden olyan fejlődő államban, amely az utóbbi évtizedben a gazdaság fejlődése területén ko­moly eredményeket mutatott fel, jól működött a kon­cessziós rendszer. Ezeknek az országoknak a fejlődése mindenütt úgy indult meg, hogy először az infrastruk­túrát teremtették meg. Az infrastruktúra alatt termé­szetesen nemcsak a műszaki infrastruktúrát kell érteni, hanem a humán infrastruktúrát is, de ezzel most nem foglalkozom. A koncessziós rendszer ágazatunk bizonyos terüle­tein eredményesen befolyásolhatja fejlesztési elképzelé­seinket. Ez nagyon fontos dolog. Persze azért nem sza­bad azt hinni a koncesszióról, hogy az az „ölünkbe dobja” az új létesítményeket. A koncessziónak is van­nak bizonyos vámjai, negatív következményei. Arra

Next