Közlöny, 1848. november (144-173. szám)
1848-11-01 / 144. szám
Táborunk szónokának elfogatásához nem kell semmit szólni, igy nyilatkozott Madarász L. — Jellacsich gyalázatosságait ennél már nagyobb alacsonyság is bélyegzi, ’s ha Windischgraetz a’ miveltséggel össze nem férő e’ tettét Jellacsichnak elnézheti, nincs más teendő, mint ha a’ ház az illyen nemzeti jogot sértő tettet Európa bosszuló figyelmébe ajánlja. — Egynéhány uj követ választása igazoltatván, a’ pénzügyministerium részéről a’ katonai élelmezés és a’ házi adóról, az utolsó két hónapra beadott véleményét a’ ház magáévá tévé. J*e 1 fölsd. Arad, oct. 25. Megnehezült az idők viharos járása fölött Mink 1 .... Folyó hó 22-ke egyike a’ legborzasztóbb napoknak, melylyek Árad városát valaha veszélylyel fenyegeték. Az éj sötét fellegfátyolát alig szegé be rózsás sugárival az ébredő hajnal, midőn városunknak a' szomszéd félelem miatt már több mint egy heti álmatlansággal küzdő lakost, három egymás után sebesen ’s iszonyúan hangzó ágyúdurranás által félálmokból fölriasztattak. Pillanat alatt talpon volt a' városban levő haderő, talpon volt a’ lakosság. A' három egymásután következett ágyúlövést csakhamar több követte, természetesen a' várbó. A' gránátzápor szakadatlanul folytonos özönlése miatt polgártársaink zavarba jöttek a’ menekülés lehetősége iránt. Mintha az ég öszszes mennykövei rohantak volna ellenünk, úgy rohant házainkra az égő gránát, a' kilenez, tizenkét és tizenhat fontos golyók romboló özöne. Várbeli gazelleneink ezen rettenetesen ördögi működése reggeli 6 órától 9-ig alig egy negyedórás szünnettel folytonosan tartott, és pedig olly eredménynyel, hogy az eddigi adatok szerint 15 ember megsebesíttetett (három közülök már meghalt, három pedig közel van a' halálhoz), 5 ló részint utczán, részint az istáléban agyonzúzatott, több házak, különösen a' Winkler, Meiszterovics, Joannovics , Matkovics, Fábián ’stb. félék, a' ,fehérkereszt‘ czimü vendéglő s a' megyeház 15—20 lövések által tetemesen megrongáltattak, néhány gyengébb szerkezetűek pedig a' Maros partján lakhatlanokká tétettek. A' házainkra özönlött gránátok közül öt okozott némi kis gyuladást, melly azonban a háztulajdonosok által azonnal eloltatott ’s igy a' várbeli vérebek azon szándéka, hogy városunk porrá égettessék, részint az előkészület , részint a gránátok roszasága miatt ez idő szerint nem sikerült. Váratlanul meglepő jelenet volt, midőn Máriásy János vezérőrnagy, a legföldrengetőbb ágyúzás alatt, reggeli 7 óra tájban az István téren (ezt már jó lesz más térnek keresztelni) megjelent, 's a' kiállított csatároknak tudtul adá, miszerint városunk most azért ágyúztatik, mert az ublanusoktól csatáraink által Uj-Arad, a' várbeliek kizsarolt közlekedési helye s fészke éjszaka minden lövés nélkül szép csöndesen elfoglaltatott. Máriássy el jelentését csatáraink ajkáról egy az ágyudörgések közt is városszerte elhangzó ,éljeni követő. Kilencz óra után az ágyúzás megszűnt egész délutáni 3 óráig, midőn ismét néhány lövés intéztetett új aradi előőreinkre. Folyó hó 23-kán délelőtt városunk ellenében mi sem történt, délután azonban, midőn egyik nemzetőri századunk a másikat fel akará váltani, kétségkívül a' nemzetőrökre két lövés intéztetett, mellyek egyike a' minoriták templomába fúródott, másika pedig a’ megyeház irányában Gallini Pál gyógyszerészt ’s gyermekét, kik kocsin a' városba jöttek , halálra szaggatá. 24-et nyugalomban tölték el. Nem igy tölték ezt s az előbbit a' fellázadt világosiak. Világos oláhajku lakosai részint az utonszállítás , részint a' nálok maradt ukránfegyverek s hadi készületek visszakivánása miatt, de talán, mint ezt a közvélemény is naponként erősíti, bizonyos más izgatások következtében fellázadtak és egyetértve a hegyaljai helységek több lakosaival az aradi vár mellé segítséget, a magyarok s németek ellen pedig irtó háborút határoztak. A lázadás a múlt héten Kovazincz helységben tört ki, hol az oláhok a' szőlőbirtokosok kolnáit föltörvén, az ott levő bort részint elhordták , részint elfolyatták, a’ köztök levő magyarokon s még saját popájukon is, ki magyarérzelmü , több rendű embertelenséget követtek el. Ezen lázadás elfojtása végett az aradi táborból honvédek s nemzetőrök küldettek Világosra, kik f. h. 23. s 24-kén a rendbontókat ugyan csak erélyesen rendre utasították. Az ellenszegült nép közül 50-nél több megöletett, a bujtogatók közül rögtön törvény szerint in face locis kivégeztetett. Főbujtogató a biró volt, ki azonban elillant. Az uhrások ruhái, fegyverei, több ezer töltések, minőkkel az oláhok ellátva voltak, 40 szekéren az éjjel szállíttattak Aradra. Nemzetőreink a lázadók megfenyítését ma Kovazinczon folytatják. Ma délelőtt egész 11 óráig folytonos puskalövöldözés a ollykor- ollykor egy egy ágyudurranás háborító városunk nyugalmát. Csatáraink Uj-Arad felől lassacskán húzódnak a' várbástyák alá 's mint tudjuk, ők lövöldöztek a' bástyákon álló zsiványokra, kik aztán szokás szerint csak ágyúval fejelgetnek. Mint érdekest említjük meg Berger , Blomberg és Giliák urak azon jellehindszerű szemtelenségét, melly szerint a nevezett camarilla-vazallok tegnap délután 48 órai fegyvernyugvást kértek Máriássytól. Máriássy azt feleli, hogy aki elfáradt, pihenjen, ő nem nyugszik addig, míg munkáját, mellyet a haza reá bízott, de nem végezte. Tegnap délben érkezett városunkba a’ derék debreczeni önkinctesek igen jól felszerelt 's szinte vörösszalagos, 450 főből álló második csapaté. Különös, hogy Arad város lakosi ezeket a' vörösszalagosokat rendkívül szeretik, a' várbeli madarak pedig ép azokat rendesen nem szenvedhetik. Bizonyosan sejtik, miszerint a' vörös szalag annyit tesz, hogy in hoc signo vinces! —■ Nemzetőr. (Kossuth HirL) Borsodból, oct. 28. Örömmel telik el az ember lelke, midőn látja, hogy népünk, ez a' rég sanyargatott nép , mellyet az önkény zsoldosai még ma is gaz terveik eszközeül vélnek fölhasználhatni, mennyire át van hatva az idő jobb szellemétől, mennyi nemeslelküséget mutat még ott is, hol azt tőle senki sem várta. Mutassatok nemzetet, melly annyit szenvedett mint a’ magyar, s melly annyi önmérsékléssel emelt volna boszuló kart saját hóhéraira, mint a’ magyar! És ezt ne keresztelje senki gyávaságnak; ez legszebb jelleme keleti fajunknak, ez nemzetünk szivében élő igaz humanitás. Illy eszmék támadtak bennünk, midőn a' napokban. • Budapestről utazó indított horvát foglyok egy csapatja, mint hallatánk .* Tisza árkának ágár végett megyénkbe érkeznt. Sokan azt gondolták, hogy a' nép ingerültsége lilán ki fog torai ellenségeinek látására és nem ingerültsége , hanem szánakozása, jószívűsége tört ki önkiéytelenül A' milly hilysockon keresztülmentek, mindenütt megvendégelték őket. Röveiden a' város maga két tehenet vágatott le számukra ; a' lakosok közül egy sem jött nézésökre üres kézzel, s nem egykét földmivestől hallók , midőn fekete kenyerét oda nyújtotta : „ellenség, ellenség; de most szegény fogoly és embertársam!“ Éjszakára a' tiszteségesebb kinézésüeket saját házukba szállásolták polgártársaink, 's reggel midőn útra indíttattak, pálinkát, kenyeret, pénzt ’stb. adogattak nektek, és az ellenség sírva búcsúzott ellenségétől. Szép jele volt e' szívesség igaz magyar telketeknek borsodi polgártársaim , a mit a’ foglyok iránt mutattatok, mutassátok azt szintugy, vagy még nagyobb mértékben saját véreink, a' háború által tönkre juttatott magyarok iránt is. Ott vannak a' debelácsi szeren- csétlenek, segítsünk rajtok ! 3000 öekintesünk készen áll, öltönyeiken szorgalmasan dolgoznak mesterembereink. Lelkes derék katonák minnyájan, velök együtt küzdeni dicsőség; alig várják az indulás perszét, 's vigadozva harsogják harczdalaikat, mellyek közül egy illy forma: „nem fél a' magyar a’ rácztól, tizenkettő háromszáztól, ha kinyújtom a' karomat, csak úgy vágom a’ ráczokat stb.“ Bogács helységben egy 74 éves öreg akarta magát beíratni minden áron az önkéntes nemzetőrök közé, 's azt mondta, hogy ha öreg is, le bír még ütni egy ellenséget. Ágyúink körül szorgalmasan foglalkodnak önkéntes tüzéreink. Borzod nem marad hátra, hol a’ hazáért áldozni kell, és a' dicsőséget, melly régi nevéhez csatlakozik, homály folt nem szennyezendi. Esztergom, okt. 27. (Jelentéses gyűlés). Tegnap rendes bizottmányi gyűlésünk volt, mellyben több kormányrendelet, már eleve elnökileg végrehajtatott, tudomásul vétetett és jegyzőkönyvbe iktattatott, úgy szinte több megyei körlevél is. A nyugalmazott katonatisztekre vonatkozólag határoztatik, hogy az esküt alkotmányunkra azonnal tegyék le,s ehhez kötetett nyugdíjuk kiszolgáltatása. Magánügyek után, belkormányzatra fordítók figyelmünket, nevezetesen a’ hholera közeledvén, egy kórháznak felnyitása határoztatott, s dicsérettel emlité, elnöklő alispánunk, hogy hadikórházul a' káptalan egyik házát felajánlá , s azt 60 ágygyal fel is szereté. — A tiszti fogatok terhére esvén a’ földnépnek, tisztviselőink lótartásra köteleztettek ollyképen, hogy kocsis, szerszámtartás fejében mindegyik évenkint 120 pftot, azonfölül a’ főtisztviselők, szolgabirák 4—4 lóra, a' többiek pedig 2—2 lóra tartást kapandnak a' folyó ár szerint készpénzben , melly rendszabály dec. 1. napján lépend életbe. A'törvényszékre meghívandó ülnökök, vagy választmányi tagok állomásonkint 1 ft 12 pkrt liquidálhatnak. — Fekete Mihály kanonok hazafius érzetének bőségéből jelenté a’ kormányzó alispánnak, hogy azokból, kik a’ nemzetőrségi szolgálatra nem köteleztetnek, a’ népfelkelés esetére egy külön csapatot akar alkotni, a’mellyhez állandó szegényebbeknek felfegyverzésére ugyan Fekete ur 400 és Tóth Imre kanonok szinte 400 ezüst forintot szentelnek ; ezen jelentés örömmel és hálával tölte el a' haza jobb fiait. A' tisztviselők a’ közelgő falusi biró választásokra figyelmeztetvén, olly határozat kell, hogy helyes rend miatt OGt. (talán november ?) 4 első napján az illető szolgabiró és esküt elnöksége alatt hajtassák végre, melly alkalommal tudtára adandó a' népnek, hogy az illető tartozásaikat papnak, mesternek, jegyzőnek rendesen kötelesek kiszolgáltatni; valamint a' korcsmáltatás is eddigi szokásában megmarad. Miután több tisztviselő a' táborba ment édes hazánk megvédésére, első alispán ur felhatalmaztatott belátása szerinti helyettesítésre. — Házi computus nov. 8 kán , az ország hadbiztosával pedig nov. 10-kén. — Tittmann Mihály muzslai plébános 7 évig dicséretes szorgalommal vitte az elnökséget e’ megyében volt selyemtenyésztésra ügyelő választmánynál, s különösen a' szederfák szaporítása körül szép érdemeket szerzett magának, most hanyatló egészsége miatt hivatalát letóvén , a' megye részéről neki köszönet szavaztatott. — Lukács mocsi kasznár hazafiságáról ismert férfiú, ajánlatot tett, hogy kész a' közel nemzetőrök segedelmével a' mocsi álladalmi páholyokat megőrizni, mi által sz álladalomnak évenkint 1500 pftja megtakarhatnék; köszönettel fogadtatván, az indítvány a' honvédelmi választmánynak feljelentetik. — A’ gyógyszerek ezután megyei költségre, nem mint eddig az adózóknak, hanem a’ lelkész és jegyző ellenjegyzése mellett egyedül a' nyomorék idegenek, rabok, megyei conventionatusok és kebelbéli koldusoknak fognak kiszolgáltatni. — Törvényszékek nov. 27-kén; jelentéses gyűlés dec. 18-kán lesz tartandó. — A’ rovásos összeírás a’ következő bóra szokásos modorban teljesitendőnek rendeltetett. Hevesből. Eger, oet. 26-kán. Ma érkeztek meg a' horvát foglyok. És minthogy a' várban elfogadtatásukra egyáltalában alkalmas hely nem volt, az egykori trinitariusok elhagyott templomába zárattak. Ebben szűkén férnek meg. Midőn megérkeztek, az egész város talpon volt. Mindenki sietett megnézni azon hóditó hadsereg egy részét, melly csak dicsekedni tudott, de nem harczolni. Azonban ahelyett, hogy megharagudtak volna reájoz, inkább megsajnálták, úgy néztek ki valóban, mint egy koldus csapat. Alázatosan, ’s érezve sorsuknak gyalázatát mentek, a’ nagy számban összesereglett nép között keresztül. Én beszéltem velők. Napi imádságok nem más, mint az, hogy ámitójukat az istennyila mentél hamarább üsse agyon. Gácsországból beütéssel fenyegető rabló csorda ellen már indulni kész nemzetőrség honmaradásra kapván legújabban parancsot; most az ujonczok kiállítása, vagy inkább felszerelése körül fordul meg minden teendő. Egerben már a’ kaszárnyákon felül, a’ minoriták, várviták zárdáiban is ujonczok laknak ; és most legújabban a’ papnevelőintézet háromemeletes épülete szereltetik számukra. Már most számuk az 1500-at meghaladni mondatik. De még mindeddig sem őrnagyuk, sem egyetlen egy kapitányuk sem jelent meg. Ezt ajánljuk az illetők figyelmébe. Ruhájukat, mint már egyszer mondtuk, várják. De elegendő posztó nem lévén,s ezt sem Pesten, sem Brünben nem kapván: a kiállítás aligha meg nem fog akadni. A’fehérnemüeket az egri hölgyek, kiváló sietősen, és pedig ingyen várják. A' hazának neveiket, mihelyt erre alkalmunk lesz, bemutatni hazafiui kötelességünknek ismerendjük. Eger városában létező szabószéhek a honvédelemnek 152 atillát ajánlkozván ingyen megvárni ; ezzet már el is készítették, ée igy azok e napokban Pestre, rendeltetésük helyére fel fognak ez álitatai. Ezért mindenesetre dicsérek, kik egyéniségükhöz képset sietnek a haza közszükségein segíteni. Valóban az egri polgárság kitűnő jó szellemű, fit nagyrészben polgármesterünk Rózsa Károlynak lehet köszönni, ki lankadhatja erővel 's kitartó szorgalommal működik,s mutatja be minden óráját a’ közügynek. Legyen ezért üdvözölve. Munkács, Okt. 23. A’ mal héten itt voltak Pulszki, Földvári és gr. Török őrnagyok, tanácskozni biztosunkkal s bizottmányunkkal a’ munkácsi passus megvédése iránt, mert ezen passus aan egy átjöveteli út, mellyen Gallicziából a’ schwarzgelbek betörhetnének. — A' múlt héten 600 Hartmann ezredi katonát késztettünk Gallicziába kivonulni; — ugyszinte a' Szigetről Kassára vonulni szándékozó Hartmann zászlóalját is oda késztettük utjokat venni, '* a’ nélkül hogy városunkba bejött volna, órányira tanyázott tőlünk. — Tegnap a’ várat szállottuk meg, '■ a' schwartzgelbek egy lövés nélkül átadták. Belőle a' tisztek — a’ parancsnokot kivéve — mind kihúzódtak. (Alföldi Hírlap.) Pozsony, oct. 28. A' Kossuthot kisérő derék pesti nemzetőrök egy része , vagy kétszázan, holnap indulnak vissza Pestre, az itt maradottak alkalmasint Trencsinbe mennek Simonics ellen. Seregünk tegnap nyomult be Ausztriába, ezúttal már harmadszor,s reméljük nem eredmény nélkül. Kossuth lelkesíti. Egy része ma reggel szállta meg Haimburgot, eddig talán már mégis ütköztek az ellenséggel. Bécsből semmi hiteles tudósítás. Hitelt érdemlő hir szerint annyit irhatok , hogy csütörtökön a' tábor hídjánál e Florisdorf körül véres csata volt. A' bécsiek hősiesen harczoltak, több száz halottat számlálnak, de Windischgrätz serege négy annyit, kivált bal s jobb szárnya borzasztóan megrongáltatok A' király, úgy beszélik, Krausz financzministert, Pillersdorf volt ministerelnököt, Prato követőt és Schulhof ministeri tanácsost hivatta magához, ha lehet békét eszközlendő. De Messenhauser főparancsnok kézen fogva körülvezeté Kraus urat 's megmutatá neki, miként a' Burg, meg az István egyház alja el van készítve, hogy ha a’ városbeli schwarzgelb párt a’ Windischgrätz által ajánlott gyalázatos békepontjait elfogadná , e’ két históriai emlékű épület a’ levegőbe röpittessék. (Kossuth Hirl) Kecskemét, Okt. 28-án. Eegendje meg tisztelt szerkesztő úr! hogy az octob. 15-éről kelt kecskeméti „nyílt levél“ magasztaláéira, mellyek csekélységemre halmoztattak, egy két szót mondhassak. Őszintén fogok szólani, mint szólandok az örök biró előtt, midőn tetteim rejtelmeit számon kérendi. — Én, ki szeretett hazámat a bánat fájdalmával olly hőn és lángolón szeretem, kinek, imádott hazám szabadsága, egy szebb és boldogabb jövője földi religióm és vallásomnak egyike: mondhatlanul szerencsésnek érzem magamat egy olly pályán, mellyen e sokat hányatott nemzetnek nehéz napjaiban temérdek jót lehet tenni: felvilágosítva a népet az ármányok pokolszülte bonyodalmairól; s midőn eddig, az irigy hatalom körmei,a sz ármánynak kigyógyürüzetei közt annyit kellett tűrnünk, szenvednünk , lelkesítve azt, az igazságos ügy melletti harci, és izzó küzdelemre. Ámde midőn ezt egy részről szerencsémnek, más részről hazafiul szent kötelességemnek is tartom. A’ kötelesség szüzérzete pedig jutalomra nem számíthat, számítania nem szabad , ennek legédesebb jutalom : a' boldogító öntudat. Előttem is a' hon érdeke lebegett mindig, nem személyes diosvágy, nem hiúság, sem jutalomvadászat; és e' részben hivatkozni merek istenemre, kit a' magasban elámitani nem lehet, hivatkozni az egész város polgáraira, hallott e ajkaimon valaki ellebbezni valaha csak egy jutalom sóhajt is ? azért csak sajnálnom lehet, hogy a' „nyílt levél“ írója, ömlengéseinek túláradozásában a' haza mellett örömmel tett fáradozásaimért, jutalomra is figyelmez*teti a' kath. közönséget, miután mint mondja: ,,a’ haza melletti nehéz küzdelemnek ez legédesebb inger, legszíve melőbb jutalom“ sajnálnom , annyival inkább, mivel találkoztak , szennyes lelküek, kik miután mindent csak aljas önhaszonvadászatért tesznek; reám is a' gyanúsítások mennyköveit szórták, sőt, mi jellemükben legnagyobb szenyfolt, a’ „nyílt levélírójának is, engem kürtőinek, bár e’ vád a' józanoknál csak mosolyt ébresztett; találkoztak, kiknek szálka lévén szemükben, szeretnének szépen láb elől eltenni, s nem tudják hontalan érzelmeik hidegében elhinni, hogy van hazáját szerető meleg szív , mellynek mocsok nélküli érzelmei, csak hazája körül repkednek , mint megtollasodott madárkák anyjuk fészke körül. De legyenek meggyőződve elleneim, hogy nem illethetnek annyi bántalmakkal miszerint azoknak keserű emlékezete, polgári kötelességemnek édes érzetén erőt vehessen; legyenek meggyőződve, hogy folytassák bár ha úgy tetszik gyanúsításaikat; dobálják sárral, piszokkal a rágalmak ronda sövénye mellől személyemet: szép állásom hatásos körében az árulás romjain emelkedő haza sok erősbet igen , de hűbb napszámost nálamnál nem talál. A népet hazánk zavarairól felvilágosítani, új törvényeit magyarázni, az igaz ügy mellett harizra és az ellenség altípusára lelkesíteni fogom ezután is hűn, és engedetlenül, mert tudom, hogy a’ ki a’ lelkesedés felett palczát tör, az az emberiségnek nemes levelét tépte, szaggatta széjjel; mert megtanultam a’ históriából, hogy a’ melly nemzet lelkesedésre képes hevülni, azt külső erőszak elnyomhatja , de dicsőségtelenül, öngyilkos sorvadásban nem fog meghalni s tudom azt is , hogy nem volt a' múltnak soha olly szomorú percze ' s nincs most is, mellyben e' nemzet, csak capacitaltassék, nem volna képes hazájáért fellelkesülni. Hatásom körében, ha napszámosod leszek ezekután is édes hazám és nemzetiségem hamvadozó szikráját, lelkesedésem szent tavaiméval , lángra fogom gyulasztani ezeknekutánra is, mert rajtam az ármánykodók rágalma csak pillanatig sem diadalmaskodik, "s a hazámat lángolón szerető szív keblemben, soha meghajolni nem fog. Jaczkó Károly, katholicus* segéd lelkész. A’ Kolozsvári Híradónak Nagy-Enyedről oct. 23-káról következőket írnak: Nehéz napokat élünk. Nálunk minden harczias alakot öltött magára: éjjel nappal fegyverben vagyunk. Már oct. 17- kén estve 7 órakor egy darabont lelkindezve felfut a’ casinoka 't mondja, hogy jőnek az oláhok. Minden ember kiszaladt, „fegyverre polgárok!“ ezen kiáltás rendité a' léget; a' lármadob megperdült, a’ harangok félrevezettek, a’ város férfi népe egybegyűlt a’ város háza elébe, nők és gyermekek eszeveszetten futkosnak szertanét, menedéket keresendők « collegiumban és várba, lev«« 702