Közlöny, 1848. november (144-173. szám)

1848-11-01 / 144. szám

702 Táborunk szónokának elfogatásához nem kell semmit szólni, igy nyilatkozott Madarász L. — Jellacsich gyalázatosságait ennél már nagyobb alacsonyság is bélyegzi, ’s ha Windischgraetz a’ miveltséggel össze nem férő e’ tettét Jellacsichnak elnézheti, nincs más teendő, mint ha a’ ház az illyen nemzeti jogot sértő tettet Európa bosszuló figyelmébe ajánlja. — Egynéhány uj követ választása igazoltatván, a’ pénzilgyministerium részéről a’ katonai-élelmezés és a’ házi adóról, az utolsó két hónapra beadott véleményét a’ ház magáévá tévé. J*e 1 följd. Árad, oct. 25, Megnehezült az idők viharos járása fölöt' Mink 1 .... Folyó hó 22-ke egyike a’ legborzasztóbb napoknak, mely- lyek Árad városát valaha veszélylyel fenyegeték. Áz éj sötét fellegfá- tyolát alig szegé be rózsás sugárival az ébredő hajnal, midőn városunk­nak a' szomszéd félelem miatt már több mint egy heti álmatlansággal küzdő lakosi, bárom egymás után sebesen ’s iszonyúan hangzó ágyú- durranás által félálmokból fölriasztattak. Pillanat alatt talpon volt a' városban levő haderő, talpon volt a’ lakosság. Á' három egymásután következett ágyúlövést csakhamar több követte, természetesen a' vár bóL A' gránátzápor szakadatlanul folytonos özönlése miatt polgártár­saink zavarba jöttek a’ menekülés lehetősége iránt. Mintha az ég ősz- szes mennykövei rohantak volna ellenünk, úgy rohant házainkra az égő gránát, a' kilenez, tizenkét ’s tizenhat fontos golyók romboló özöne. Várbeli gaz elleneink ezen rettenetesen ördögi működése reggeli 6 órától 9-ig alig egy negyedórái szünnettel folytonosan tartott, és pe­dig olly eredménynyel, hogy az eddigi adatok szerint 15 ember meg- sebesíttetett (három közülök már meghalt, három pedig közel van a' halálhoz), 5 ló részint utczán, részint az istáiéban agyonzúzatott, több házak, különösen a' Winkler, Meisztorovies, Joannovies , Matkovics, Fábián ’stb. félék, a' ,fehórkereszt‘ ezimü vendéglő s a' megyeház 15—20 lövések által tetemesen megrongáltattak, néhány gyengébb szerkezetűek pedig a' Maros partján lakhatlanokká tétettek. A' házaink­ra özönlött gránátok közül öt okozott némi kis gyuladást, melly azon­ban á háztulajdonosok által azonnal eloltatott ’s igy a' várbeli vérebek azon szándoka, hogy városunk porrá égettessék, részint az előkészü­let , részint á gránátok roszasága miatt ez idő szerint nem sikerült. Váratlanul meglepő jelenet volt, midőn Máriásy János vezérőrnagy, a' legföldrengetőbb ágyúzás alatt, reggeli 7 óra tájban az István téren (ezt már jó lesz más térnek keresztelni) megjelent, 's a' ki­állított esatároknak tudtul adá, miszerint városunk most azért ágyúz- tatik, mert az uhlanusoktól csatáraink által Uj-Arad, a' vár­beliek kizsarolt közlekedési helye s fészke éjszaka minden lövés nélkül szép csöndesen elfoglaltatott. Máriássy e' jelentését csatáraink ajkáról egy az ágyudorgések közt is városszerte elhangzó ,éljen1 kö­veté. Kilenez óra után az ágyúzás megszűnt egész délutáni 3 óráig, midőn ismét néhány lövés intéztetett uj-aradi előőreinkre. Folyó hó 23-kán délelőtt városunk ellenében mi sem történt. délután azonban, midőn egyik nemzetőri századunk a másikat fel akará váltani, kétségkívül a' nemzetőrökre két lövés intéztetett, mellyek egyike a' minoriták templomába fúródott, másika pedig a’ megyeház irányában Gallini Pál gyógyszerészt ’s gyermekét, kik kocsin a' városba jöttek , halálra szaggatá. 24-ót nyugalomban töltők el. Nem igy tölték ezt s az előbbit a' féllázadt világosiak. Világos oláhajku lakosai részint az ujonGzállítás , részint a' nálok maradt uhlánfegyverek s hadi készületek visszakiváná- sa miatt, de talán, mint ezt a' közvélemény is naponkint erősíti, bi­zonyos más izgatások következtében fellázadtak 's egyetértve a' hegyaljai helységek több lakosaival az aradi vár mellé segítséget, a' magyarok s németek ellen pedig irtó háborút határoztak. B' láza­dás a' múlt héten Kovazincz helységben tört ki, hol az oláhok a' sző­lőbirtokosok kolnáit föltörvén, az ott levő bort részint elhordták , ré­szint elfolyatták, a’ köztök levő magyarokon s még saját popájukon is, ki magyarérzelmü , több rendű embertelenséget követtek el. Bzen lá­zadás elfojtása végett az aradi táborból honvédek s nemzetőrök kül­dettek Világosra, kik f. h. 23. s 24-kén a' rendbontókat ugyan csak erélyesen rendre utasították. Az ellenszegült nép közül 50-nél több megöletett, a' bujtogatók közül rögtöntörvény szerint in facie loci 8 kivégeztetett. Főbujtogató a biró volt, ki azonban elillant. Az uhlá- sok ruhái, fegyverei, több ezer töltések, minőkkel az oláhok ellátva voltak, 40 szekéren az éjjel szállíttattak Aradra. Nemzetőreink a' láza­dók megfenyitését ma KovazinGzon folytatják. Ma délelőtt egész 11 óráig folytonos pussalövöldozés a ollykor- Dllykor egyegy ágyudurraaás háborító városunk nyugalmát. Csatáraink Uj-Arad felől lassacskán húzódnak a' várbástyák alá 's mint tudjuk, ők lövöldöztek a' bástyákon átló zsiványokra, kik aztán szokás szerint csak ágyúval feielgetnek. Mint érdekest említjük meg Berger , Blomberg és Giliák urak azon jellaehiGhszerU szemtelenségét, melly szerint a' neve­zett camarilla-vazallok tegnap délután 48 órai fegyvernyugvást kértek Mariassytól. Máriássy azt feleié, hogy a' ki elfáradt, pihenjen, ő nem nyugszik addig, mig munkáját, mellyet a haza reá bízott, be nem vé­gezte. Tegnap délben érkezett városunkba a’ derék debreezeni önkin, lesek igen jól felszerelt 's szinte vörösszalagos, 450 főből álló máso­dik csapaté. Különös, hogy Arad város lakosi ezeket a' vörösszalago­sokat rendkívül szeretik, a' várbeli madarak pedig ép azokat ren­desen nem szenvedhetik. Bizonyosan sejtik, miszerint a' vörös sza­lag annyit tesz, hogy in hoc signo vinces! —■ Nemzetőr. (Kossuth HirL) Borsodból, oct. 28. Örömmel telik el az ember lelke, mi­dőn látja, hogy népünk, ez a' rég sanyargatott nép , mellyet az önkény zsoldosai még ma is gaz terveik eizközeüi vélnek fölhasználhatni, mennyire át van hatva az idő jobb szellemétől, mennyi nemeslel- küsóget mutat még ott is, hol azt tőle senki sem várta. Mutassatok nemzetet, melly annyit szenvedett mint a’ magyar, s melly annyi o «mérsékléssel emelt volna boszuló kart saját hóhéraira, mint a’ magyar! És ezt ne keresztelje senki gyávaiágnak; ez legszebb Jelleme keleti fajunknak, ez nemzetünk szivében élő igaz humani­tás, Illy eszmék támadtak bennünk, midőn •' napokban, •' Buda­pestről utnzV indított horvát foglyok egy csapatja, mint hallatánk g* Tisza árkának ágár végolt mégyónkbé órkezHt. Sokan azt gondolták, hogy a' nép ingerültsége lilán ki fog torai ellenségeinek látására és nem ingerültsége , hanem szánakozása, jószívűsége tort ki önkioytele- nül A' mtlly hflysó'ckoü keresztülmentek, mindenütt megvendégel­ték őket; Kövvsden a' város maga két tehenet vágatott le számukra ; a' lakosok közül egy sem jött nézésökre üres kézzel, s nem egykét földmivostől hallók , midőn fekete kenyerét oda nyújtotta : „ellenség, ellenség; de most szegény fogoly és embertársam!“ Éjszakára a' tiszteségesebb kinézésüeket saját házukba szállásolták polgártársaink, 's reggel midőn útra indíttattak, pálinkát, kenyeret, pénzt ’stb. adogat­tak nekiek, és az ellenség sírva búcsúzott ellenségé­től. Szép jele volt e' szívesség igaz magyar telketeknek borsodi pol­gártársaim , a mit a’ foglyok iránt mutattatok, mutassátok azt szint- ugy, vagy még nagyobb mértékben saját véreink-, a' háború által tönkre juttatott magyarok iránt is. Ott vannak a' debeliácsi szeren- Gsétlenek, segítsünk rajtok ! 3000 ÖDkintesünk készen áll, öltönyeiken szorgalmasan dolgoznak mesterembereink. Lelkes derék katonák min- nyájan, velők együtt küzdeni dicsőség; alig várják az indulás perGzét, 's vigadozva harsogják harczdalaikat, mellyek közül egy illy forma: „nem fél a' magyar a’ rácztól, tizenkettő háromszáztól, ba kinyújtom a' karomat, csak úgy vágom a’ ráGzokat stb.“ BogáGs helységben egy 74 éves öreg akarta magát beíratni mindea áron az Önkintes nemzet­őrök közé, 's azt mondta, hogy ha öreg is, le bír még ütni egy ellen­séget. Ágyúink körül szorgalmasan foglalkodnak önkintes tüzéreink. Borzod nem marad hátra, hol a’ hazáért áldozni kell, és a' dicsőséget, melly régi nevéhez csatlakozik, homály folt nem szennyezendi. Esztergom, oGt. 27. (Jelentéses gyűlés). Tegnap rendes bizottmányi gyűlésünk volt, mellyben több kormányrendelet, már eleve elnökileg végrehajtatott, tudomásul vétetett 's jegyzőkönyvbe ik- tattatott, úgy szinte több megyei körlevél is. A' nyugalmazott katonatisz­tekre vonatkozólag határoztatik: hogy az esküt alkotmányunkra azonnal tegyék le, 's ebhez kötetett nyugdijuk kiszolgáltatása. Magánügyek után, belkormányzatra fordítók figyelmünket, nevezetesen a’ cholera közeledvén, egy kórháznak felnyitása határoztatott, s dicsérettel em- lité, elnöklő alispánunk, hogy hadikórházul a' káptalan egyik házát felajánlá , s azt 60 ágygyal fel is szereié. — A tiszti fogatok terhére esvén a’ földnópnek, tisztviselőink lótartásra köteleztettek ollyképen, hogy kocsis, gzerszámt8rtás fejében mindegyik óvenkint 120 pftot, azonfölül a’ főtisztviselők, szolgabirák 4—4 lóra, a' többiek pedig 2—2 lóra tartást kapandnak a' folyó ár szerint készpénzben , melly rendszabály dec. 1. napján lépend életbe. A'törvényszékre meghívan­dó ülnökök, vagy választmányi tagok állomásonkint 1 ft 12 pkrt li- quidálhatnak. — Fekete Mihály kanonok hazafiui érzetének bőségéből jelenté a’ kormányzó alispánnak, hogy azokból, kik a’ nemzetőrségi szol­gálatra nem köteleztetnek, a’ népfelkelés esetére egy külön csapatot akar alkotni, a’mellyhez állandó szegényebbeknek felfegyverzésére ugyan Fekete ur 400 és Tóth Imre kanonok szinte 400 ezüst forintot szen­telnek ; ezen jelentés örömmel és hálával töltő el a' haza jobb fiait. A' tisztviselők a’ közelgő falusi biró választásokra figyelmeztetvén, olly határozat kelt, hogy helyes rend miatt OGt. (talán november ?) 4 első napján az illető szo<gabiró és esküt elnöksége alatt hajtassák végre, melly alkalommal tudtára adandó a' népnek, hogy az illető tartozásaikat papnak, mesternek, jegyzőnek rendesen kötelesek kiszolgáltatni; valamint a' korcsmáltatás is eddigi szokásában megmarad. — Miután több tiszt­viselő a' táborba ment édes hazánk megvédésére, első alispán ur fel- batalmaztatott belátása szerinti helyettesítésre. — Házi computus nov. 8 kán , az ország hadbiztosával pedig nov. 10-kén. — Ti 11 mann Mihály muzslai plébános 7 évig dicséretes szorgalommal vitte az el­nökséget e’ megyében volt selyemtenyésztésra ügyelő választmánynál, s különösen a' szederfák szaporítása körül szép érdemeket szerzett magának, most hanya.ló egészsége miatt hivatalát letóvón , a' megye részéről neki köszönet szavaztatott. — Lukács mocsi kasznár hazafi- ságáról ismert férfiú, ajánlatot tett, hogy kész a' közel nemzetőrök segedelmével a' mocsi álladalmi páholyokat megőrizni, mi által sz ál- ladalomnak évenkint 1500 pftja megtakarhatnék; köszönettel fogad­tatván, az indítvány a' honvédelmi választmánynak feljelentetik. — A’ gyógyszerek ezután megysi költségre, nem mint eddig az adózóknak, hanem a’ lelkész és jegyző ellenjegyzése mellett egyedül a' nyomorék idegenek, rabok, megyei conventionatusok és kebelbéli koldusoknak fognak kissolgáltatni. — Törvényszékek nov. 27-kén; jelentéses gyű­lés dec. 18-kán lesz tartandó. — A’ rovásos összeírás a’ következő bóra szokásos modorban teljesitendőnek rendeltetett. Hevesből. Eger, oet. 26-kán. Ma érkeztek meg a' horvát foglyok. És minthogy a' várban elfogadtatásukra egyáltalában alkalmas hely nem volt, az egykori trinitariusok elhagyott templomába zárattak. Ebben izükén férnek meg. Midőn megérkeztek: az egész város talpon volt. Mindenki sietett megnézni azon hóditó hadsereg egy részét, melly Gsak dicsekedni tudott, de nem harczolni. Azonban a' helyett, ho;y megharagudtak volna reájoz, inkább megsajnálták, ügy néztek ki va­lóban, mintegy koldus csapat. Alázatosan, ’s érezve sorsuknak gyalá­zatát mentek, a’ nagy számban összesereglett nép között keresztül. Én beszéltem velők. Napi imádságok nem más, mint az: hogy ámitójukat az istennyila mentöl hamarább üsse agyon. Gácsországból beütéssel fenyegető rabló osorda ellen már indulni kész nemzetőrség honmara dásra kapván legújabban parancsot; most az ujonezok kiállítása, vagy inkább felszerelése körül fordul meg minden teendő. Egerben már a’ kaszárnyákon felül, a’ minoriták, «árviták zárdáiban is ujonezok lak­nak ; és most legújabban a’ papaevelőintézet háromemeletes épülete szereltetik számukra. Már most számuk az 1500-at meghaladni mon­datik. De még mindeddig sem őrnagyuk, sem egyetlen egy kapitányuk sem jelent meg. Ezt ajánljuk az illetők figyelmébe. Ruhájokat, mint már egyszer mondtuk, várják. De elegendő posztó nem lévén, 's ezt sem Pesten, sem Brünben nem kapván: a kiállítás aligha meg nem fog akadni. A’fehérnemüeket az egri hölgyek, kiváló sietősen, és pedig ingyen várják. A' hazának neveiket, mihelyt erre alkalmunk lesz, be­mutatni hazafiui kötelességünknek ismerendjük. Eger városában létező szabó ozéhek a honvédelemnek 152 atillát ajánlkozván ingyen meg­várni ; eztet már el is készítették, ée igy azok e' napokban Pestre, rendeltetésük helyére fel fognak ezálittatai. Ezért mindenesetre dicsé- «ok, kik egyéniségükhöz képset sietnek a* haza köz­szükségein segíteni. Valóban áz egri polgárság kitűnő jó szellemű, fiz nagyrészben polgármesterünk Rózsa Károlynak lehet köszönni, ki lan­kadhatja erővel 's kitartó szorgalommal működik, 's mutatja be min­den óráját a’ közügynek. Legyen ezért üdvözölve. Munkács, OGt. 23. A’ muH héten itt voltak Pulszki, Földvá­ri 's gr. Török őrnagyok, tanácskozni biztosunkkal s bizottmányunk­kal a’ munkácsi passus megvédése iránt, mert ezen paisus a on egy átjöveteli út, mellyen Gallicziából a’ schwarzgelbek betörhetnének. — A' múlt héten 600 Hartmann ezredi katonát késztettünk Gallicziába kivonulni; — ugyszinte a' Szigetről Kassára vonulni szándékozó Hart­mann zászlóalját is oda késztettük utjokat venni, '* a’ nélkül hogy vá­rosunkba bejött volna, órányira tanyázott tőlünk. — Tegnap a’ vá­rat szállottuk meg, '■ a' schwartzgelbek egy lövés nélkül átadták. Be­lőle a' tisztek — a’ parancsnokot kivéve — mind kihúzódtak. (Alföldi Hírlap.) Pozsony, oct. 28. A' Kossuthot kisérő derék pesti nemzet­őrök egy része , vagy kétszázan, holnap indulnak vissza Pestre, az itt maradottak alkalmasint Trencsinbe mennek Simonies ellen. Seregünk tegnap nyomult bo Ausztriába, ezúttal már harmadszor, 's reméljük nem eredmény nélkül. Kossuth lelkesíti. Egy része ma reggel szállta meg Haimburgot; eddig talán már mégis ütköztek az ellenséggel. Bécs- ből semmi hiteles tudósítás. Hitelt érdemlő bir szerint annyit irhatok , hogy csütörtökön a' tábor hídjánál e Florisdorf körül véres csata volt. A' bécsiek hősiesen harczoltak; több száz halottat számlálnak, de Windiscbgrätz serege négy annyit, kivált bal s jobb szárnya borzasz­tóan megrongáltatok A' király, úgy beszélik, Krausz finanezministert, Pillersdorf volt ministerelnököt, Prato követőt és Schulhof ministeri tanácsost hivatta magához, ha lehet békét eszközlendŐ. De Messenhau- •or főparancsnok kézen fogva körülvezeté Kraus urat 's megmutatá neki, miként a' Burg, meg az István egyház alja el van készítve, hogy ha a’ városbeli schwarzgelb párt a’ Windiscbgrätz állal ajánlott gyalá­zatos békepontjait elfogadná , e’ két históriai emlékű épület a’ levegő­be röpittessék. (Kossuth Hirl) Kecskemét, OGt. 28-án. Eogendje meg tisztelt szerkesztő ur! hogy az octob. 15-éről kelt kecskeméti „nyílt levél“ magasztalá­éira, mellyek csekélységemre halmoztattak, egy két szót mondhassak. Őszintén fogok szólani, mint szólandok az örök biró előtt, mi­dőn tetteim rejtelmeit számon kérendi. — Én, ki szeretett hazámat a' bánat fájdalmával olly hőn és lángolón szeretem; kinek, imádott ha­zám szabadsága, egy szebb és boldogabb jövője földi religióm és val­lásomnak egyike: mondhatlanul szerencsésnek érzem magamat egy olly pályán, mellyen e* sokat hányatott nemzetnek nehéz napjaiban te­mérdek jót lehet tenni: felvilágosítva a népet az ármányok pokol­szülte bonyodalmairól; s midőn eddig, az irigy hatalom körmei, 'g sz ármánynak kigyógyürüzetei közt annyit kellett tűrnünk, szenved­nünk ; lelkesítve azt, az igazságos ügy melletti harci, és izzó küz­delemre. Ámde midőn ezt egy részről szerencsémnek, más részről haza­fiul szent kötelességemnek is tartom. A’ kötelesség szüzérzete pedig jutalomra nem számíthat, számítania nem szabad , ennek legédesebb jutalom : a' boldogító öntudat. Előttem is a' hon érdeke lebegett min­dig, nem személyes diosvágy, nem hiúság, sem jutalomvadászat; és e' részben hivatkozni merek istenemre, kit a' magasban elámitaní nem lehet, hivatkozni az egész város polgáraira, hallott e ajkaimon valaki ellebbeoni valaha csak egy jutalom sóhajt is ? azért csak sajnál­nom lehet, hogy a' „nyílt levél“ írója, ömlengéseinek túláradozásábao a' haza mellett örömmel tett fáradozásaimért, jutalomra is figyelmet-* teti a' kath. közönséget, miután mint mondja: ,,a’ haza melletti ne­héz küzdelemnek ez legédesebb inger, legszí ve melőbb jutalom“ sajnál- nom , annyival inkább, mivel találkoztak , szennyes lelküek, kik miután mindent csak aljas önhaszonvadászatért tesznek; reám is a' gyanúsítások mennyköveit szórták, sőt, mi jellemükben legnagyobb szenyfolt, a’ „nyílt levélírójának is, engem kürtőinek, bár e’ vád a' józanoknál csak mosolyt ébresztett; találkoztak, kiknek szálka lé­vén szemükben, szeretnének szépen láb elől eltenni, g nem tudják hontalan érzelmeik hidegében elhinni: hogy van hazáját szerető me­leg szfv , mellynek mocsok nélküli érzelmei, csak hazája körül rep­kednek , mint megtolla8odott madárkák anyjuk fészke körül. De legye ­nek meggyőződve elleneim ’, hogy nem illethetnek annyi bántalmakkal miszerint azoknak keserű emlékezete, polgári kötelességemnek édes érzetén erőt vehessen; legyenek meggyőződve, hogy folytassák bár ha úgy tetszik gyanúsításaikat; dobálják sárral, piszokkal a' rágalmak ronda sövéaye mellől személyemet: szép állásom hatásos körében az árulás romjain emelkedő haza sok erősbet igen , de hűbb napszámost nálamnál nem talál. A' népet hazánk zavarairól felvilágosítani, új tör­vényeit magyarázni, az igaz ügy melleti harizra és az ellenség altíp­usára lelkesíteni fogom ezután is hűn, és engedetlenül, mert tudom, hogy a’ ki a’ lelkesedés felett pálezát tör, az az emberiségnek nemes levelét tépte, szaggatta széjjel; mert megtanultam a’ históriából, hogy a’ melly nemzet lelkesedésre képes hevülni, azt külső erőszak elnyom - hatja , de dicsőségtelenül, öngyilkos sorvadásban nem fog meghalni s tudom azt is , bogy nem volt a' múltnak soha olly szomorú percze ' s nincs most is, mellyben e' nemzet, csak capacitaltaisók, nem vol­na képes hazájáért fellelkesülni. Hatásom körében, hű napszámosod leszek ezekulán is édes ha­zám I 's nemzetiségem hamvadozó szikráját, lelkesedésem szent tavai­méval , lángra fogom gyulasztani ezekoekutánna is, mtrt rajtam az ár- mánykodók rágalma csak pillanatig sem diadalmaskodik, "s a* hazámaí lángolón szerető szív keblemben, soha meghajolni nem fog. Jaczkó Károly, katholicus* segéd-lei kést. A’ Kolozsvári Híradónak Nagy-Enyedről oct. 23-káról következőket Írnak: Nehéz napokat élünk. Nálunk minden harczias a- lakot öltött magára: éjjel nappal fegyverben vagyunk. Már oct. 17- kén estve 7 órakor egy darabont lelkindezve felfut a’ casinoba 't mondja, hogy jőaek az oláhok. Miaden ember kiszaladt, „fegy­verre polgárok!“ ezen kiáltás rendité a' léget; a' lármadob megperdült, a’ harangok félreverettek, a’ város férfi népe egybe- gyűlt a’ város háza elébe, nők és gyermekek eizeveizetten futkosnak szertanét, menedéket keresendők «' collegiumban éa várbu, lev««

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék