Közlöny, 1848. november (144-173. szám)

1848-11-01 / 144. szám

nemzetőrök száguldoztak mindenfelé, megtudni, merről jön a* Ve­széljt, de a’ hit alaptalannak találtatott, ’* egy óra alatt visszatért a’ csend városunkba , nemzetőreink kebelét fájdalom és boszszu fesztté , ’s az elszántság homlokukon , mint terhes vészthozó felleg borongott. Ez éjét átvirasztók. October 18-ka csendesen telt el, kivévén azt, hogy Ispánla­kán , Fugádon töméntelen oláh van egybegyülekezve, egy más cso­­port van Muzsinán, az oda való volt (elcsapott) oláh pap­í­r­o­m­á­n vezérlete alatt. Balázsfalván 20—22 ezerből álló naptömeg tanyáz. E’ nap estvéjén megérkeztek Aranyosszékből mintegy 300 lelkes, tett­re elszánt bátor polgártársaink, derék szép ivadéka a' vitéz székely fajnak, ’s ha nem csalódunk, e’ napon érkezett meg 2 század Károly Ferdinánd gyalogság is, sokaknak látám mellén a' háromszinü coeár­­dát, itt szívesen látott vendégek, hol jó szellemű tisztek vezérlik a’ legénységet, ott tudják és teljesítik kötelességeiket. October 19-kén azaz csötörtökön itt heti vásárnak kellett volna lenni, de a' közlekedés, a' minden oldalról lázongó oláhok miatt, any­­nyira meg volt akadályozva, hogy Gsak Aranyosszékből volt 2 szekér. A' piacz egészen üres volt. E' napon kormánybiztos Z­e­­­k József ur azon parancsot látta szükségesnek, hogy az Enyed körül levő szállító hajók, a' Maros innenső partjára vonassanak által. Kettő ezek közül birtokunkba is jutott, a' más kettő a' túlsó parton van. Mind ezen át­járóknál éjjel és nappal őreink vannak, s minden lehető összecsapás kikerülése végett, a' közlekedés teljesleg meg van szüntetve. De igy hosszason élni nem lehet, itt Enyeden s a' szomszéd falvakban az u­­raság szőllői mind szedetlenek, némelyeknek elkezdett szürete félben­­maradt, 's el kelle futnia, ha a' halált vagy a' Balázsfalvára való hur­­czoltatást ki akarta kerülni. E’ napnak estvéjén 11 órakor néhány lö­vés, nyomban reá­lármadok, s a félrevert harangok riasztának fel. A' lovas őrsereg künn lévő őrei csak hamar meghozák a' hirt, hogy a Szentkirályi hajó kötelét, a' túlsó parton a' falusiak, sötétben oda lo­­pódzva, lebocsátották; minek következtében nagy moraj és csappa­­nás történvén a' vízbe, az őr háromszori kérdésére is senki sem fe­lelvén , által lőtt, erre a' több körüllévő őrök is lőttek, s mi­előtt a’ lovas őr, a’ hírrel bejuthatott volna, már a’ város talpon volt. E' néhány lövés után a' szomszéd oláh falvak harangjai is félre vezettek, a’ lárma fák, mellyek itt kereken mennyire a' szem elláthat számosan vannak felállítva , egyszerre meggyujtattak, s a mint azok elhamvad­tak , 's a' vidék elsötétedett, a városban is a­ csendesség helyre állt Szinte feledém, hogy ezen a napon délelőtt, felenyedi ref. pap Tö­rök Ferencz, egy az enyedi tanácshoz intézett levél elhozatalára csak­nem erővel kényszeritetvén, azt elvállalta, alá van írva Pro dán n. praefectus legionis montanae secundae. Tartalma, hogy ők semmi ki­hágásokat nem tesznek, csak magukat védik, és fegyverzik , jogaikat követelendők. A tanács a­ főispán beleegyezésével válaszolt, megír­ta , hogy mi senkit megtámadni nem akarunk, mindennek testvéri kezet nyújtunk, kik királyunk, alkotmányunk, s a' közbátorság fen­maradását nem veszélyeztetik, térjenek engedelmességre, s mi bé­kés jobbot nyújtunk nektek. E levél tán még kezükhez sem jutott mi­dőn od­ob. 20-kán ismét a' fennebb leirt módon egy levél érkezik Ba­­lázsfalváról, melly szólott az egész város közönségéhez, mind az e­­lőbbit, mind azt, úgy a' küldendő válaszokat kivánta a' városi őrse­reg maga előtt nyilván felolvastatni. A' nép már mindenütt bizalmát és türelmét vesztve, nyilvánosságot óhajt, mert már sok felől elárul­­tatott kívül és belől a­ haza határain. Ugyan ez napon tartoztattak le valami szekerek, mellyek 40 mázsa puskaport valónak szállitandók Radnára ha igaz ? Ezen kívül, egyik szekeren egy ládában roppant csomó ezüst pénzt, egy másban valami rongyok közt, nagy halmaz bankót találtak, mellyekről az előtt, semmi említést nem tettek a' kí­sérők. A' szekerek elbocsáttattak, tartalmuk itt biztos helyre lera­katott. October 21-dikét folytonos aggodalmak közt töltöttük. A' körül való falvakban a' nép még mind gyülekezett, a megrohanást e’ napon már bizonyosnak híresztelték. Estve erélyesen működő kormány­bizto­sunk fáradozása következtében újra segítségünk érkezett, mintegy 120 tordai jól rendezett nemzetőrség,­­ a­ bágyoni székely huszárokból mintegy 55-en a­ derék kapitány Baumgartner vezérlete alatt. Ugyan­ez­nap estvéjén kisérte el Szentkirályig Recenti nevű oláh vezér, az elfogott b. Szentkeresztit Balázsfalváról Enyedre, kinek nejét már az előtt pár napokkal bebocsátották volt, és azóta Recenti a­ szentkirá­lyi táborban van. October 22-dik délutánján seregeink Muzsmna felé egy kis res­taognoscirozásra kimentek. A nagy tömeg oláhság az erdőbe viszsza­­vonult, tehát összecsapás nem történt. Azt mondják egy oláhot rajta kaptak, a’ ki Muzsinán egy háznak épen tüzet adott,­­s ez egy sebet kapott a’ fejére , tán 7 elfogatott. Ugyan ez időben Szentkirály felől is őreinkre lövöldözések történtek, s egy katonának a’ Károly Ferdinán­­doktól lábát megsebesítették. " Ma October 23-kán hire van, hogy érkezik a' Jánk társasága is, és több felől megtámadtatunk. A' generál commandó elparancsol­ta a 3 század Károly Ferdinánd katonaságot ’s holnap tán indulnak. Így mi ismét védtelen maradunk. Ne késsenek minden felől a' segé­­v­el. Károly fejérvár is October 21-dikén megtámadtatott és felgyujtatott. Ha élek tudósítom az ezutániakról is a' közönséget. Ugyancsak a* Kolozsv. H.radó következő levelet, közöl Bézsről October 22-dikéről. Folyó hó 21-dikén esti 9 órakor vészt jelentő ablakvilágitás, lármadob verése kivá ki békés lakhelyükből városunk lakóit. A' szokatlan zsibongón, a* felfegyverkezett nemzet­őrök csoportulása rémüléssel tölte el mindenkit, ki e' jelenet okáról nem volt értesülve. A’ megyeházához futottunk többen, értesülendők a' fenyegető rész felől, hol tudósítást olvasónk , mellyben egy rettegi udvarbiró a' megyei előjáróságnak jelenti, a’ megfutott korcsmáros elő­adása után, hogy Bethlent az oláhok megszállották. A’ tudósítást hozó rettegi katonai ordenance, a' helybeli lótenyésztő intézetnek is hozott Rettegről e’ dolgot tárgyszó jelentést. Városunk buzgó nemzetőreinek egy része példás önfeledéssel, a'legelső megszólításra kész volt ki­mozdulni a bethleniek segítségére. A' Turszki nevet viselő gyalogezred mintegy negyvenöt egyénből álló osztálya is, az előjáróság felhívására mindjárt talpon volt. Ezekhez csatlakozván «" rettegi mod­orak,körül alkalmazott Cári Ferdinánd ezredbe!!­35 egyén , mintegy 120 ember­ből álló sereg indult útnak hsti 11 órakor megyénk előbbkelő birtoko­­sainak kíséretében. A’ csapat más nap reggel 4 órakor Bethlenbe ér­kezett, de a­ néplázadásnak semmi nyomaira nem találván, tanács­koztunk, hogy másfelé vegyük utunkat, N. Kajánba, hol a nép össze volt gyűlve, vagy pedig Középfalva felé, hol Földvári J.-nek mintegy 20,000 forint kárt tett egy féktelen oláh csorda. Arról is értesíttetünk, hogy seregünk egyik vezér tagját gr. Kornis Gábort már két ízben ke­reste 24 határőr falusi jószágán Somkereken őt letartóztatandók, kik pa­rancsul adák ki a feniii grófot élve halva kézre keríteni; ez okból úgy nyi­latkoztak, hogy Makodon egy zászlóalj van egybegyülve. Részint apróbb szerű nyomozási munkálatokkal, részint kirándulási tervelésekkel eltelt az idő délután 3-ad fél óráig minden eredmény nélkül. Még az ebéd nem volt kész, mintha a’ körülmények segítették volna elő a’ gaz merényt. Midőn ebédhez valónk ülendők, értésünkre esett, hogy a' hídon túl nagy nép­tömeg van egybegyülve, védelmi állásba tevők hát magunkat. A' hídon átkelve a' tömegben fegyveres határőrökre ismertünk, alább felfegy­­verzett kaszás és lándzsás néptömeg volt látható, s alig néhány perez alatt a' legművésziabb stratégiával az egész falu őrszemekkel vétetett körül. A’ fedezésünkre rendelt Thurszkiak századosa Biegler, látván a’ fenyegető állást, hadnagy Lógrádot kiküldő megkérdezendő az ellensé­get czélja felől, kit útjában szuronyokkal fenyegettek. A­ 2.200-ból álló határőrsereg parancsnoka , ki magát egyszer hadnagy Minier, máskor Mihálovszkinak mondá, kívánt teljes megadást s írásbeli nyilatkozatot a felől, hogy a jelenlevő sorkatonaság úgy tekinti-e őket mint ellenséget, és végül hogy mennyiből áll erőnk. A' százados, pa­pirt tevén csákójára trónnal megtette a nyilatkozatot. Ezután a' sorka­tonák átállását kérvén, kijelenti, hogy gr. Kornissal akar beszélni. A sorkatonákat a' parancsnok határőrei közt felosztó ’s egyesült erővel akarta a' védtelen nemzetőröket megtámadni. Riegler parancsnok századosunk az ellen óvást tett, ’s katonáit az ellenség közöl kiparan­csolván, külön sorba állító. Egy tizedes azon paranasssal érkezett, hogy a’ nemzetőrök fegyvereiket rakják le. Kicsi erőnk érzetében, e' kívá­natnak is kénytelenek valónk engedni, mert helyezetünk borzasztó volt. Szemben a’ katonaság, hátul a­ népfelkelés, köröskörül fegyveres emberekkel felváltva kaszások őrszeme; legkisebb ellentállás sok ár­tatlanok életébe kerül vala. Jelen volt nyugalmazott századosunk Uj­­falvi Samu is értekezni kívánt a parancsnokkal, kérdést teendő a’Kor­nis iránti ellenséges indulat felől, s­őt a nemzetőrség iránti kímélet­re felhívandó. Ezen föllépése Ujfalvinak igazán férfias volt. Elmondó, milly törvénytelen úton áll a’ parancsnok-hadnagy, ki mint hadnagy, zászlóaljvezér nem is lehet, felfejté a’ nagy erőveli megrohanás em­bertelen czélját egy illy kis erő ellenében, melly a' rend helyreállítá­sára mozdúlt ki, szóval bátor fellépése által némileg imponált az el­lenségnek. Az egy borzasztó jelenet állott be, midőn újfalvi a’ tömeg­be vegyült, láb­atlan lett. Komi*­elkiálta magát: Istenem I. szétszag­­gattatott. E­ felkiáltásra 60 számból álló nemzetőreink egyike, Pál János nevelő, mindent veszve lenni gondolván, félrement ’s kétesövü puská­jával két golyóbist eresztett fejébe, s rögtön szörnyet halt. Mindnyá­jan megdöbbentünk. Érkezik az üzenet, hogy Komiét kívánják, mert parancsok van őt Naszódra vinni a’ debreki eseményért, ő lévén vezér a napokban ott a­ rend helyreállítsa végett megjelent seregnek, melly állítólag kegyetlenül pusztított. Ezután még néhány név felöl kérde­zősködött, gr. Kornis elhalványulva lóra ült, azt üzené nejének és gyermekeinek, ha még egyszer látni akarják, menjenek Naszódra, s az ellenség sorába kísértetett. Fegyvereink egy szekérre rakatván,’el­vitettek mintegy 70 darab válogatott puska, több pisztoly és kard. Ezzel az ellenség nagy hirtelenséggel haza felé távozott. Nemzetőre­ink minden fegyvereiktől megfomva, a fedezésükre rendelt katona­ságtól pillanatra elhagyatva, a kaszán néptől egyfelől körülvéve, bor­zasztó helyzetben voltak. U. S. felszólita ünnepélyesen Riegler száza­dost, kötelessége szerint a' nemzetőrség fedezésére, mit teljesített is, 's mindentől elhagyatva, fegyverek között mi egészen fegyvertelenek. Cézare kisértettünk. Néhányan szekeren távoztak. Mi kiolthatlan boszú érzetét hoztuk magunkkal a’ camarilla s gaz czinkosai ellen, kik azon ürügy alatt, hogy a­ rend barátai, a­ legnagyobb féktelenséget hozták kezünkbe, minden rendetlenséget okozván a nép között. Kik katonai óriás erővel, minden felhívás nélkül polgári dologba avatkoznak ,s a­ nép féktelenségét nevelik. Ha rólunk kormányunk még sokáig nem gondoskodik, akkor ránk nézve a szabadság világa el van aluva. Ki kell mozdítani a­ székely erőt késedelem nélkül, mert különben rövid időn csak azt veszszük észre, hogy Orbán rablócsordájával köztünk van. Nyilatkozat. A­ „Közlöny“ 125-dik számában közlön a mai czikkre, ugyan Abáról szerkesztőségünkhöz f. b. 17-től egy c­áfolat vagy is inkább személyes érdekek szülte ingerültség színét viselő az abai felkelő nép és nemzetőrség nevében is a­­ névvel alairt Fiáth György kiszolgált lo­vas kapitánynak nem csak katonai érdemeit kisebbítő, de hazafias be­csületét is gyanúsító s megtámadó czikkecske küldetett be; mi lapun­kat személyes invectivák raktárává tenni nem szándékozván, az érintett czikket nem közölhetjük, nem csak az említett ősz bajnok iránt visel­tető tiszteletünk tekintetéből, de méltányosak is akarván lenni iránta kinek fia elvérzése által atyai szivén esett mély sebe még alig hegyedt be; egyébiránt is az érintett egyén katonai bátorságát, vitézségét és hazája iránti forró szeretetét tanúsító számos aláírásokkal ellátott bizo­nyítvány 's maga Trangoss István Hunyadi szabad gyalog csapat kapitányának hivatalos jelentése, mást bizonyít. Ezt tudomásul az illetőknek ! Nem ritkán ostromoltatik szerkesztőségünk hosszú tartalmú név­­telen levelekkel. Jelenleg szinte kezeink közt létez egy interpellate egy megyei főispánhoz, mellyben tőle a’ haza oltárára tett áldozatokról s adakozásokról számadás követeltetik; nem különben egy más levél­ke, mellynek írója csupa kíméletből sem egyént, sem helyett meg nem nevezve, de saját nevét is elhallgatva, azzal fenyegetődzik, hogy egy köztiszteletben álló egyén hivatali hanyagságát 's még mást is napvi­­lágra hozand. Mi a’ nyilvánosságnak igen is baráti vagyunk; de nem az illy névtelen denuncianoknak. 703 .Szegény legények, czimü két kötetü regény időkörülmények miatt folyó év november első napjáig nem jelenhetvén meg, eziránt a’ tisztelt közönséget figyelmezteti a­ mű szerzője. B­é­c­s, october 21- 1848. Dessewffy Béla s. k. Külföld. A bécsi posta ismét nem érkezett meg... Már számos napok óta kell tűrnünk azon kellemetlen helyzetet, miszerint nélkülözni kény­­telenittetven a külföldi lapokat, olvasóinknak sem nyújthatunk híreket az ottani eseményekről. A Gsászári királyi kegyelem , a' népatyáskodás, melly nem sze­reti , ha a népek olvasásra vesztegetik idejűket, s szabadon és nyíl­tan közlekedhetnek egymással, — ez az , minek a’ hiányt köszönnünk kell. De semmi baj ! Mit olvasnánk a' jelen napokban mind azon kül­földi lapokból, mellyektől a' Bécs alá gyülekezett császári banditák bizonyosan csupa jószívűségből kiménnek, fosztanak meg bennünket? Ugyanazt az egyet olvasnánk mindenikben, a mit szakadatlanul olvasunk, látunk, hallunk, tapasztalunk rég idő óta, mint fojtogat­ják a fejedelmek népeiket, mint törekesznek elnyomni szabadságukat, leszorítni őket nevelés nélküli butaságba, kisodorni az önfentartásra szükséges fegyvert kezeikből, azért, hogy akadálytalanul rabolhassák aztán kincseiket, készítvén belőlök kéjpamlagokat önmaguk, jármot és békét a népek számára, miközben becsületes emberek által mind örökké megfoghatlan szemtelenséggel mondogatják: atyáitok vagyunk s gondoskodunk jólétetekről ! Ha a' fejdelmek atyái a' népeknek, száz és ezer példa tanúsítja a régi időkből, borzasztónál borzasztóbb események bizonyítják a’ leg­újabb napokból, hogy ők egytől egyik saturnus­ atyák, mindenkor készek, elevenen elnyelni népeiket... Illy példákat olvasnánk csak a' külföldi lapokból. 'S ha Win­­dischgrätz és czinkosai elzárják azokat tőlünk, nincs okunk panaszra , mert hiszen az efféléket rég tudjuk , rég megtanultuk. Csak tartsátok le bátran a' külföldi hírlapokat a’ császárnak Béel alá gyülekezett népmarczongló ebei, akaszszátok meg a' népek közti közlekedést mindenfelé, semmit sem vesztünk gaz erőszakoskodásai­tok által, mert ismerjük a fejedelmeket, ismerjük vérengző gyilkosainkat! Híre van, hogy Fiuméban, hol a szépséges Jelaesiss először kezdé nagy sándori hódításait, több ezer francaiból alakuló ön­himés csapat alakul, melly hazánk jó ügyének szenteli magát é s a Perezel vezérlete alatti sereghez csatlakozandik. A' lengyel önkéntesek száma is 1500-ra mondatik már szaporodottnak. A' derék férfiak közül mintegy 60-an vannak fővárosunkban. Austria. A' ,Span. Z.‘ a' következő furcsa tudósítást közli: Mint jól ér­tesült forrásból tapasztaljuk, az osztrák fejedelmi família most igen élénken tanácskozik a’ felett, az ezen veszett hirűi habsburgi házhoz csatolt országokat és tartományokat következőleg felosztani. István kap­ná Magyarországot, a­ hozzá tartozó tartományokkal önálló birodalomul, (jó koncz, ha bele nem törik a’ foga). Rainer főlig egyik fia arra lenne hivatva, hogy mint Lombardia királya az olasz szövetség élére álljon, (csu­dálatos,hogy az utált olasz szövetség most egyszerre olly kecsegtető színben tűnjék fel a­ felséges familia előtt, miszerint még saját kebeléből mél­­tóztatik egy tag e' szövetség élére vágyakodni); Ferencz József (kitek egyszer a' pesti megyeházban a' magyar nép őszinte éljenei olly jól es­tek) Cseh és Morvaországot kapná, a' német birodalomhoz tartozó nagyherczeg végül, (itt tüstint alkalmuk legyen a' prágaiaknak, alázato­san megköszönni a bombáztatást); a' többi osztrák német tartomá­nyok, kivévén az egykor Bijorhonhoz tartozott, s most ismét vissza­csatolandó részeket (Tirol, Salzburg, Innvirtel), mint ausztriai nagy­­bgség, János főhire, a' mostani dicsőségteljes birodalmi «kormányzóra esnének,­­ez utóbbi pedig többet érdemelne valamennyinél, mert Perenc József és a' Rainerfi semmit sem tettek, István pedig csak gyáván meg­szökött , míg János bátya élén állt a’ leendett német birodalmi hata­­lomnak , s erős hatalmánál fogva sok jónak létrejöttét tettel akadá­lyozta. Az illy ember többet érdemelne). Ismeri-e az olvasó Phaedrus meséjét az ebről, melly konezot vivén vizen keresztül meglátta ön képmását a­ vízben, s vélvén, hogy idegen eb hurezot ott lopott konezot, hozzá kapott, s telhőtlenségének azon jutalmát véve, hogy saját húsdarabja is vizfenékre sü­lyedt . . . . Híre terjeng, miszerint Radeczky és Károly Albert közt a­ fegy­verszünet november végéig meghosszabbittatott volna. István volt nádor Frankfurtból tovább utazott, közel fekvő tái­sságaira ... Mit végezhettek tisztelt nagybátyjával ? Biztos hírek szerint Sileziában Zuckmantel mellett a’ népfelke­lés talpra állt a' bécsiek mellett. A' brünni országgyűlés küldöttséget eresztett a' császárhoz, azon kérelemmel, hogy a' császár szivének jósága szerint (!!! oh! oh!) lásson szükséges rendszabályok után a' bécsi állapotok békés kiegyen­lítésére. (Jó helyen kereskednek.) Olmützben act. 26-kán reggeli tiz órakor ünnepélyes egyházi gyásztisztelet tartatott a' főegyházban Latour gróf emlékére. A' csá­szár és császárné, az egész udvarral, a' helybeli hatóságokkal, a’ tá­borkarral, s több mások, jelen voltak e’ különös czeremonián, ’ . Most más nem következhetik, minthogy az említett díszes személyzet jelen­létében egyházi gyásztisztelet tartassák Lambergért, Zichyért, aztán Sobriért, és Zöld Marciiért, Németország, Poroszhon. Berlinből írják, miszerint egyáltalában nem le­het kétségbe vonni, hogy a’berlini nép, legnagyobb többségében,a’ nemzetgyűlés baloldalának törekvéseihez csatlakozik, '» az által félre­­ismer­etlenül ki van mondva azon igazság, hogy csak democratai intéz­mények képesek, az uj állam épülethez tartósságot kölcsönözni. De hét hol volna a' 19-ik században olly észvesztett a nép, hogy arany borjat vagy gyilkos hyénákat imádjon, ’s azoknak magát és mindenét felál­dozván, illy egyes gazok kedvéért elforduljon saját szabadságától.­­ in*

Next