Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-06 / 72. szám
*6 ft táp látja, — fjoly az illy bűnös emberek •* leg-szigorúbban nem bűntettetnek, úgy az országgyűlés tekintélye a’ nép elött csorbát szenved, —« végtére még kezdi hinni, — hogy «ion embereknek talán igazuk is volt. — Az ilyeneknek, uraim! gyászos következményei vannak, ’s ha valaha, — most van itt az ideje, hogy a’ népnek békét hagyjon minden ember. A’ népre másként hatni most nem szabad, mint lelkesitni őt, ’s az országgyűlés irányában határtalan bizalomra gerjeszteni; mert csak az országgyűléssel egyetértöleg lelkesedett nép által lehet megmenteni a’ hazát; a’ kik pedig épen ellenkezőleg dolgoznak, ’s a’ bizalom szent kapcsait, a’ sárkányfogakat elhintve közöttünk meggyengiteni vakmerősködőek, mit tesznek azok? a’ hazát mentik meg? épen nem ! hanem hazát árulnak el, vagy ha már a’ haza fegyvereit legyőzni nem lehet, a’ győzelem első perczeiben olly zavart képesek okozni, mellynek végeredménye nem egyéb, mint a’ belháború lenne, ’s mindez csak azért, hogy abban is szerepelhessenek. (Felkiáltások: igazság!) Vannak, mondom, olly természetű emberek, uraim, mint olvastam valaha a’ halaknak egy neméről, mellyek csakhogy a’ kisebbeket megfoghassák ’s megehessék, felzavarják a’ vizet, hogy senki se lássa őket. (Nevetés.) Ilyenek ezen emberek, uraim. Látják, hogy ezért nem érhetnek, ha egyes embereket patkólnak, rágalmaznak, ’s azt mondják rótok, hogy Windischgraeczczel tartanak, 's illyen amolyan hazaárulók: neki esnek tehát az országgyűlésnek, ’s mondják, hogy a’követek közt is léteznek hazaárulók,de nem nevezik őket, már pedig,ha léteznek olly hazaárulók,’s az illyeneket nem nevezik meg, úgy ők a’ leggazabb cselszövök; (zaj.) mert a’ haza iránt kötelességük lett volna, felfedezni a’ hazaárulókat, nem pedig holmi kutya-bagosi és ,pro memória- czikkekkel előallani. (Zaj.) Kállai: (Közbeszól.) Kérem az elnök által a’ rendet fentartatni (Felkiáltások: Nincs miért!) Elnök: Ha tehát a’ ház többsége a’ mondottakat helybenhagyja, (felkiáltások: helybenhagyjuk!) úgy a’ szólét nem utasíthatom rendre. B e az e : (Folytatja beszédét.) Ha ők igaz, becsületes hazafiak, akkor kötelességük lett volna azt mondani: kormány vagy országgyűlés, im ez az, ki Windischgraeczczel tart, ez az áruló, ez illyen amollyan ember ’stb.; de nem nevezni senkit, ’s mégis gyanúsításokkal felzaklatni a’ kedélyeket, ’s közöttünk elszórni a’ pártoskodás magvait, mi egyéb ez, mint törekvés zavarok előidézésére? ’s miért e’ törekvés? mert ha egyetértenek, nem tűnhetnek fel soha, hanem csak a’ zavarban halászhatnak, a’ mikor majd egy párt élére állva, szerepelnének, ’s virítna számukra is a’ tárcza, mellyet megadnának nekik csak azért is, hogy szájukat bedugják. (Úgy van!) Az illy embereket meg kell először ismertetni, másodszor büntetni. Megismertetni azért, hogy fogják meg az orrukat, ’s olvadjanak jé ’s becsületes napszámosai közé a hon javára munkálódóknak, ’s ne higyyék, hogy csak a’ szerepvivők azok, kik a’ nemzet elismerésére számolhatnak. Nem vihet minden ember főszerepet, vigye egy, ’s azon egy álal munkáljunk mindnyájan; valamint az egész testnél is az ujj csekély, de hasznos rész, ’s nagy szolgálatot tehet, mert elcsavanja a’ puskát, melly az ellent megöli, de azért nem főrésze az emberi testnek; ’s az illy szerepet vinni akaró embereknek természetök az is, hogy a’ legbátrabbaknak szeretik mondani magukat, pedig puskaport még egy sem szagolt közülök,s ezek azon emberek, kik elsők voltak a’ futásban a’ fegyverzörgés hallatára. (Nevetés). ’S még is isten tudja micsoda nemzet feletti rendelkezhetést kívánnának maguknak tulajdonítani, csakhogy a’ sült gesztenyét más emberek kezével akarják kikapartatni, ’s ők maguk csak megennék. Mindig azt affectálják, hogy ők a’ nép emberei, ’s a’ nép nevében beszélnek; pedig a’ nép megvetve őket, andorral fordul el tanaiktól, ’s borzad azoktól, miket elhíresztelni akarnak. A’ nép tisztelettel emlékezik az országgyűlésröl, mert megmentené a’ hazát, ha illy gaz tettek fel nem zaklatnák, ’s pártokra nem szakítanák a’ hon lakosait. (Zaj.) Elnök: Nem akarom rendreutasítani a’ szelét, hanem csak arra kívánom figyelmeztetni, hogy parlamentális kifejezésekkel éljen. Besze: (Folytatja beszédét.) Én azt hiszem, az egész magyar lexicon nem talált még olly ocsmány szót, mit az ilyen emberek meg ne érdemelnének. Egyébiránt, hogy a’ parlamentális modorra visszatérjek, köszönöm figyelmeztetését elnök úrnak, de annyit mondhatok, hogy azt, mit előttem szólott követtársunk indítványozott, nem tartom czélra vezetőnek, hogy t. i. megrovattassanak, mert az ollyan szerecseneket fejérre mosni nem lehet, miután bennök az ördög addig tojja a’ tojásokat, mig a’ szörnyetegek kirepülnek, nemzeti vészt előhozólag. (Kaczaj, zaj.) Térjünk tehát komoly oldalára a’ dolognak. Én itt kettős bűnt látok, ’s ha meghozta e’ ház a’ vésztörvényeket, ’s nem akar igazságot adni ezen semblisex firkáknak, hát vegye elő a’ megállapított törvényeket, ’a alkalmazza szabályait azokra, kik reá eléggé megértek. Uraim! kik az országgyűlést aljasnak, a’ nép ellen dolgozónak, a’ népért semmit nem tevőnek, gépnek alacsonyitották le, azok ellen ott a’ vésztörvények ama paragraphusa, melly az országgyűlés testületét méltatlan sértéssel illetők ellen hozatott, a’ melly kimondja, hogy az illyenek halállal haljanak meg. (Zaj.) Miért hoztuk a’ törvényt ? azért, hogy ha végre nem hajtjuk, majd egy kura-bagosi históriában azon emberek ismét előálljanak, ’s mondják: látjátok mind az országgyülés, összedobáltuk őket, ’s nem merték exequálni a’ törvényt ellenünkben. Ezzel az országgyűlés csak azt erősítené meg, mit ellene vétkül hoztak fel. Uraim! kettő a vétség: van benne sajtóbeli, de van nemzetelleni bűn is. Ugyanazért kívánom, hagyjuk meg a’ kormánynak, hogy tegye meg azt, mit a’ sajtó vétségre nézve a’ törvény rendel, s a’ mi ide tartozik, ítélje azt el az illető bíróság; de vannak vésztörvényeink is,s miután nemcsak egy újság, de több is van , melly az országgyűlés fénye-’s tekintélyének lerombolására törekszik, alkalmaztassanak a’ néplázitókra hozott törvények ezen emberekre , hogy vegyék méltó büntetésöket. Ezt a’ kormánynak kötelessége lett volna eddig is teljesíteni, s engedjenek meg, ha szabadon kimondom, hogy meg nem foghatom, miért nem intézkedett e’ részben már eddig is a’ kormány, ha a’ mi kifolyásunk, a’ minek egyébiránt maga magát is nevezi, s valóban az is; már pedig ha a’ mi kisugárzásunk, melly létét tőlünk kapta, úgy kötelessége lett volna lépéseket tenni, hogy azon emberek, kik bennünket becsméreltek, ’s hálátlanoknak, haszontalanoknak neveztek, megbüntettessenek;’s ha ezt nem tette, bizonyosan tudomására nem jött a’ dolognak, mert az esti garasos lapok olvasására nem engedett neki időt a’ nemzet ügyéveli foglalkozás, ’s illy értelemben szívesen kimentem, hanem kötelességévé kívánom tétetni, hogy miután meghoztuk a’ törvényt, teendőjének ismerje, azt minél hamarább, 's legnagyobb szigorral, mint az igazság kívánja, végrehajtani. Román Ferenci: (Zaj) Azt hiszem , hogy normális állapotban a’ sajtó által ülött seb magától beheged, vagy pedig sajtó útján orvosolható, de háborús időben, és országgyűlési testület irányában ez nem járja meg. Ha egyes embernek népszerűsége lerontalik, megérezheti ugyan a’ közügy, de a’ haza veszélybe nem jön, mert egyes személyek helyett mások állhatnak elő. Országgyűlés ellenében más színben áll a’ dolog; a’ sajtó is azt mondja és úgy van, hogy az országgyűlés az egyedül constituált hatalom, ha tehát ennek tekintélye lerontatik, lerontatik azon hatalom is, melly a’ haza érdekében működik, ’s az által le van rontva a’ honvédelmi bizottmánynak hatalma is, mert az az országgyűlésnek kifolyása. Azt hiszem, mivel az országgyűlés az egyedüli hatalom és méltóság, a’ sajtónak is annak irányában méltósággal kellene viseltetni. Nem is látom hová czéloz a’ sajtó némelly kezelőinek törekvése, a’ ház politicájának megváltoztatására ? Azt hiszem a ház magával tisztában van, és politicáját meggyőződés és körülmények vezetik, de mint az előttem szóló is kinyilatkoztatta, a’ hazára nézve veszélyt látok ezen törekvésekben , mert attól tartok, hogy az országgyűlés határozatainak erejét fogják meggyengitni, és az engedelmességet iránta megcsonkítani, hogy ha a’ nép majd azt fogja mondani: az országgyűlés nem tesz eleget hivatásának ’s annak tagjai a’ bizodalmát meg nem érdemlik, mert ezt a’ hírlapok mondják, tehát ha a’ nép nem fog engedelmeskedni a’ határozatoknak, és a’ megsértett hatalma országgyűlés helyett a’ hatalmat maga kezeihez ragadja, akkor az anarchiára nyitva van az út. Azt hiszem, hogy az országgyűlés csendes öntudattal mondhatja, hogy az illyen bánásmódot nem érdemli, mert hogy a’múlt kormányt pártolta, az ország maga pártolta és támogatta, mig a’ körülmények új politicát nem igényeltek, vagy hogy az ország jövőjének bizonyos helyzetére nézve nem nyilatkozott, abban osztozott az országgyűlés és kormány, ’s hogy ez jó volt-e, a’ jövendő fogja megmutatni. De hogy az országgyűlés egyes személy nézeteivel öszvehangzó politicát nem követ, azért őt gyávának boszulatlanul mondani nem szabad. Azért részemről, mégis megelégszem a’ közvéleményre való hivatkozással, és azzal,ha a’ sajtónak némelly kezelői a’ mi tanácskozásaink folyamából a’jövőre okulni fognak. Azonban ha a’ ház bírói eljárást is óhajtana, én hozzá járulok. Csíki Sándor: Óhajtottam volna, hogy ezen tárgy a’ kormány által vétetetett volna a’ törvények értelmében tárgyalás alá ’s eképen a' ház azon kénytelenségtöl meg lett volna mentve, hogy illyen kellemetlen tárgy felett tanácskozzék, midőn több nagyobb jelentékenységűek vannak ’s az időt veszteni kell, de miután e’ tárgy szőnyegre itten került, hozzá szólam közességemnek ismerem. Én szép tulajdonnak lenni tartom egyes emberekben a’ nagylelkűséget és generositást, ha azoknak,kik őket bántják megbocsátanak; ez egyes emberekben szép vonás, de a’fenforgó tárgynál nem úgy állanak a’ dolgok, nem egyes ember van sértve, nevetség vagy utálat tárgyává kitéve , mert tegye ki például az enyimet a’ ház köréből egyes tagot, én nem bánom, ha kell becsületemet is feláldozom a’ hazáért, és hajlandó vagyok arra is, hogy csak a’ haza mentve legyen a’ méltatlan vádak ellen sem lépek fel, hanem azt is eltűröm, hogy higgjék hazámfiai, miszerint bennem a’ becsület is kihalt. De mikor egy nemzetnek egyedüli törvényes hatalmát a’ törvényhozó testet, méltatlan rágalmakkal, valótlan vádakkal, a’ semmiségig lekicsinyilni, ’s annak tekintélyét romba dönteni nem iszonyodnak, ha valaki azt mondja, hogy nagylelkűek legyünk irányokban, ezt a’ törvényhozás sőt a’ nemzet iránt tartozó méltósággal összehangzónak nem találom. Mi tartozunk tekintélyünket é s méltóságos állásunkat fentartani, mint törvényhozók, mert csak akkor van a’ nemzetnek méltóságos állása és tekintélye fentartva. Illy szempontból indulva ki, úgy találom, hogy nekünk kegyelmet osztani vagy hallgatni a’ gyávasággal és szándékos kártétellel párvonalban állana. Tehát nem hallgathatok, hanem én is ki- motaani kívánom egyes értelmemet, miután hz országgyűlés nagyon meg-értetett a’ Márczius tizenötödikének 39-ik szám alatti első czikkében, hol gépies protocollisalónak neveztetik, és csak kegyelemből tartatik itt, mert nagy résznek nincs hová menni. Ezek olly bántalmak, mellyeket eltűrni teljes lehetetlen, ’s most csak az a’ kérdés, hogy kell ezen bántalnakat megtorolni, talán sajtótörvények által? Ez a testület méltósága visszaállitatásának, ’s egyesek vakmerősége megérdemlett büntetésének nem elegendő garantiája. Én egyenesen azt tartom, hogy a’ politicai nagyobb vétségek tárgyában alkotott a ház törvényeket, mellyekben az foglaltatik: ki az országgyűlés határozatai ellen szándékosan izgat’s annak tekintélyét lerombolni törekszik, azon bíróság alá tartozik. Kívánnám tehát a’ kormányt mint Bősze képviselő úr mondotta felszólíttatni, sőt kötelességévé tétetni, hogy azon törvényeket a’ fenforgó esetben alkalmazza 's a’ hazát egyesek rakonczátlankodása ’s hazafialtan kitörései által a’ különben beállandó krisistől és nagy veszélytől óvja meg, mert ha az országgyűlés tekintélyét veszti, a’ hazában nincs többé hatalom , mert be áll a’ fejetlenség és a’ köz zavar, a’ mire törekszik Windischgraecz és minden ellenségünk. Ezeknek tápszert adni nem akarván, kívánom hogy vesszenek egyesek, és maradjon főn a’ ház méltósága ! (Vége következik.) Nyomatik az álladalmi nyomdában. NYILVÁNOS KÖSZÖNET. Kazinczy Gábor, képviselő, az alsóházban néhai Kemény Dénes fölött elmondott ’s a’ képviselők egyetemes akaratából nyomtatás alá bocsátott beszédének példányaiból beveendő összeget egyesületünk pénztárának gyámolitására haza fiai nemes lelkesedéssel ajánlván fel, ezért neki egyesületünk ’s ennek ápolása alatt levő vitézeink nevében a’ haza színe előtt köszönetét szavazni annál szívesebb kötelességemnek ismerem, mennél inkább meg vagyok győződve, hogy a’ cselekvésben erősb férfiaknak egyesületünk irányában tanúsított gyámoltása zsenge intézetünket hatáskörben és végczélban sükerteljesebben emelheti olly tényezővé, minővé azt a’ gyenge női karok magokra hagyatva nem tehetnék. Debreczen april 4. 1849. A’ mart.i 5—hi nőegylet nevében, Kossuth Teréz, elnök. AUSTRIA. Az „Ostdeutsche Post“ czimü bécsi hírlap i. u. martius 27-kei számában következő figyelemre méltó czikket olvasunk: „Praga martius 24-kén. A’ Prágában megjelenő konstitutionelle Allgemeine Zeitung von Boehmen” 71. számában mart 24-kéről nevezetes czikket közöl a' Magyarországban folyamatban levő harczról, melly czikk kétszeresen nevezetes azért, mert e’ hírlap a’ szláv párt orgánumai közé tartozik, ’s mert a’ nevezett czikkben kifejezett nézetekből azoknak megfelelő fordulatot lehet következtetni a’ szlávok hangulatában. A’ kormánynak azon szemrehányás létetik benne, hogy sohasem gondolt komolyan Magyarországon a’ tusakodó felek kiengesztelésével, melly sajátlag nem lett volna nehéz; hanem hogy el harezot arra törekedett fölhasználni, miszerint a’ magyarokat, a, múlt évben nekiek elhamarkodva adott engedményeken kitől és jogaiktól is megfoszsza. Most jelesül az orosz beavatkozás által — mellyet a’ győztes (??) déli szlávok sem nem szükségeltek, sem nem óhajtottak — világosön elöltök, hogy az ő szabadságuk is fenyegetve van , ’s most már hajlandók elleneikkel (a’ magyarokkal) nemzeti és politikai egyezkedésre lépni, ’s azután közösen ótalmazni a’ szabadságot.“ A’ fiatal osztrák császár hatalmasan kezdi már értelmezni az új alkotmány malasztait. Fischhof, a’ szabadelvű nemzetgyűlési képviselő büntető perbe fogatott, jeléül annak, hogy Austriában a’ politikai vélemény a’ törvények utalma alá van állítva. Erre vonatkozólag az „Ostdeutsche Post“ következő czikket közöl: „Prága martius 20-kán. Fisehhof sorsa itt a’ lakosság minden osztályainál és a’ legkülönbözőbb pártoknál legmelegebb részvétre talál. Politikai hatásának és törekvésének leghatározottabb ellenei sem tagadják meg a’ tiszteletet jelleme becsületességétől, ’s hangosan tesznek tanúságot arról, hogy talpig emberséges ember. Itt általában azt remélik, hogy az ellene indított büntető perben már a’ nagyobb biztosságot ígérő törvényes formák lesznek alkalmazásba véve, minthogy politikai bűnről van szó, mellynek elitélését a’ jelen körülmények közt sok német tartomány példája szerint alig lehet az esküttszéktöl elvonni.“ Még nevezetesb az, mi e’ levélben ezek után mondatik: „Politikai életünkben a’ legkülönösb ellentétekre bukkanunk, ’s mit még néhány hét előtt a lehetlenségek közé soroztak volna, az most nem csak lehetséges, de való is lett. Arról, hogy a’ nemzeti gyűlésről hazatérő Borroscit még tenyéren fognák hordozni, senki sem mert volna álmodni. A négy hét előtt Prága falai közt még mutatni is alig merte volna magát. Hasonlag előfordultak más politikai nyilvánítások is. A’ még kevéssel ezelőtt bálványul tisztelt Jellacsich arczképe megégettetik, mig az áruló gyanánt gyűlölt Kossuth nyilvánosan az utczákon megéljeneztetik.“ — Mindezekből az a tanulság, hogy ellenségeink szemei is meg kezdenek nyílni az új osztrák alkotmány jótéteményei fölött. Pulszky Ferencz az „Alig. Zeitung“-ban valótlannak nyilvánítja ama több bécsi lapok által terjesztett hírt, mintha Parisban 300,000 franc kölcsönt vett volna föl, ’s több más menekvökkel egyesülve szemlét készülne kiadni. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. J UDÉT tj. Tanszéki csődület. I—3 Debreczen városában a’ római katholikus elemi tanodák i-sö osztályú tanszéke 150 pengő forint készpénz, 2 köböl, 2 véka tiszta búza 2 köböl, 2 véka gabona, 4 östttzisa évi fizetéssel és szabad szállással — megürülvén; ez olly megjegyzéssel tétetik közhírré, hogy az ezen állomást elnyerni óhajtók bizonyítványokkal ellátott folyamodványukat jövő április hó 25- kéig városi polgármester Poroszlay Fridrikhez adják be. Debrecenben mártius 30-kán 1849 tartott tanácsülésből kiadta Nagy Lajos, közigazgatási aljegyző.