Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-08 / 74. szám

700 : HPK. Hálás köszönettel tudatják, hogy alsó-vadászi ref. lelkész Kiriszi Mihály a’ pákozdi, debelb­ácsi és fejértemplomi szeren­csétlenek számára hívei között, és az alsóvadászi Tolt ’s már a’ többi polgárokkal egyesült nemes közönségétől gyűjtött 20 p.­irtokat küldött be, mellyek az érdekelteknek azonnal elküldet­tek. Kelt Debreczenben april. 7-én 1849. Az országos rendőrség. NEMZETI GYŰLÉS. Előleges közlés a’ képviselőház april. 7 - ki üléséről. A’ honvédelmi bizottmány előterjesztette a’ kormányelnök, Görgei és Perczel tábornok urak jelentéseit, a’ legújabban nyert nagyszerű győzelmekről, miket a’ ház nemcsak a’ legha­­zafiasbb öröm, — de egyszersmind a’ legméltánylébb hálaér­zettel fogadott; megnyugodván a’ korm­ányelnök urnak in­tézkedéseiben, a’ győztes seregeknek és dicső vezéreiknek mél­tó elismerést szavazott ’s ezt tudtokra adatni elhatározd, olly ki­jelentéssel, miszerint ügyes vezéreink ’s lelkes honvédőink ki­tűnő lelkesedését, ’s növekedő érdemeit kellőleg jutalmazni el nem mulasztandja az ellenségeitől megszabadított édes haza 1­48-i­k ülés a’ felsőház­ban, április 3-án d. e. 11. órakor. Elnök b. Perényi Zsigmond. Elnök: Miután Szentiványi Károly, gömöri főispán úr, az elmehetésre engedelmet kapott, a’ magyari hivatal rendes tagjai közül sem lévén jelen senki, helyettes jegyzőül felké­rem b. ifj. Majthényi urat, anelt vitassék az utóbbi ülés jegyzőkönyvét felolvasni. (A’ jegyzőkönyv hitelesítése után.) Elnök: A’ képviselőház több iratokat küldött át,azok fognak felolvastatok Olvastatik Bem tábornok Sieben bevételével küldött hi­vatalos jelentése, úgyszinte ennek következtében Bem tábornok­hoz intézett kormányelnöki rendelet, ’v­an ezekre tett alsóházi határozat. (Lásd Közlöny 59-ik száma alatt). E­­ n­ö­k ! Ez ugyan már pont liaaim­um küldetett, mert a’ mint tudom, hadü­gyminister úr tulajdon­segédje által küldötte meg a’ nemzet ez iránti határozatát Bem tábornoknak, úgyszinte a’ kitüntető érdem­rendjeit é s altábornagggyá kinevezési diplo­máját , mindamellett azt tartom, a’ tisztelt felsőház kész öröm­mel egyezik mind azokba, ha magáévá fogadja az alsóház hatá­rozatát ’a tetteit. (Közhelyesség) Van szerencsém jelenteni a’ 1. háznak, hogy a’ kikülde­tést kapott felsőházi tagok névsorában Madocsányi és Szentivá­nyi Ödön nevei­ben nem foglaltatván (Madocsányi benne van); tehát szentiványi Ödön nevét oda aoroztatni szükségesnek lát­nám. (Helyes) Jelentem továbbá, hogy Eszterházi József jelentette ma­gát előttem ’s néhány napra engedelmet kért az eltávozhatásra, miután katona testvérje igen sulyoa betegségbe esett, *• beteg testvérjét a’ jelen körülmények közt még egyszer megláthassa. (Helyes) Hasonló kéréssel járói most időik Vessalényi Farkas a’ 1. felsőházhoz, hogy a’ mennyiben már hat hónapja kijött Erdély­ből, családját, gyermekeit, ’a unokáját azóta nem látta, enge­delmet kér az eltávozhatásra. Josipovich Antal: Miután a’felsőház itt Debreczen­­ben egybeült, és miután a’ felsőház elhatározta, hogy érvényes határozathozható a húsz tag jelenlétével történhető csak, én azt tartom, hogy ha mi mindenkinek, a’ ki csak az oltározhatásra engedelmet kér, megadjuk az engedelmet, könnyen azon álla­potba juthatunk, hogy tanácskozni ugyan foghatunk, de érvé­nyesen nem határozhatunk. Mi a’ most anatitus báró urat illeti: minthogy különben is tudhatja, minő gyanúsítás alatt, állott azt hi­szem , hogy maga mint becsületes haul nem is menne oda, hol most seregeink győzedelmesen nyomulnak mindenütt előre, ’s a’ jelen körülmények között mind családja, mind javai tökéletes biztosságban lehetnek. Ismételve mondom tehát, hogy ha a’ I. bá­ró úr meg akarja mutatni igaz hazavi­lág­át és az eddigi gyanú­sítás bélyegét le akarja magáról mosni, ne menjen el. Id. b. Vesse­lányi Farka»: Én, mikor a’ I. ház tag­jai Pestről ide átjöttek, az előtt már két hónappal itt voltam Deb­reczenben , ’s azóta folyvást itt vagyok. "Miként vis­eltem ma­gamat , nem illik megmondanom, de tudhatja az egész város. Én házam népét hat hónap óta nem láttam. Ők Kolosvárt az oláh mozgalmak minden iszonyait kiszenvedték — mondom, felesé­gemet , gyermekemet, unokámat hat hónap óta nem láttam, bir­tokaimról September óta mit nem tudok, mi történt velek. Minde­zeket meggondolva, de főkép azért bátorkodtam eltávozhatá­­somra engedelmet kérni a’­­ háztól, hogy feleségem, gyerme­kem ’s unokám többé az ottan Volt szinte történhető rettenetes viszontagságoknak kitéve ne legyenek, őket mindenestől ide Ma­gyarországra hozhassam. Igaz az, t. főispán úr, hogy én gya­­nusittattam, még pedig a’ mint tudom, a’ magyar lapok legiga­­zabbikában a’ Martin* 15-ki lapban, le is tartóztattak , de én ártatlan voltam. October 31-kén kaptam a’ kormánybiztosi le­velet az ide jövetelre, ’s én már novembe 3-kán itt voltam, ez alatt ártatlanságom kiviláglott; de nem is tudom, hogy mi ter­helhetne egy faluban élő embert, a’ ki senkivel nem társalkodik; kivált ha tekintetbe vétetik még az is, hogy az én jószágaimban mindamellett, hogy nemcsak magyar de oláh n­épfaj is lakik, a’ legnagyobb csendesség uralkodott. Azt gondolom teh­át, hog ha a’ 1. felsőház engem azért nem akar elereszteni, mert a’ bujtogató néptől meg akar kímélni, köszönettel tartozom ugyan irántami barátságukért, de hogy én bujtogatni nem fogok, azt eddigi m­agamviselete eléggé­ bizonyítani fogja. Arra való nézve ismétlem alázatos kérésemet a’ felső házhoz, méltóztassanak en­gem családomhoz elbocsátani, hogy azon irtózatos körülmé­nyekből , mellyeket ők Kolozsvárt kénytelenek voltak kiáltani, megmentve, biztosságba helyeztessem őket, ide Magyarországra való kihozásuk által; mihelyt ott dolgaimat elintézendem, azon­nal visszajövök, ’s valamint mondom, talán legelső voltam itt e’ ház tagjai közül Debreczenben, úgy biztosan mondhatom, ott nem fogok mulatni. Eszterházi Mihály: Méltóságod beszédének politi­­kus tárgyrészletét a­ gyanúsítást mellőzve, miután itt csak el­távozási szándékának kijelentéséről van szó, azt tartom, hogy bár senki kétségbe vonni nem kívánja, miszerint hazafiaságát akarja bebizonyítani, de azt csak az által bizonyítja be legjob­ban, ha itt Debreczenben marad. Mi azt illeti, hogy családjától távol van, elzárva van,­­ hiszen mi is ugyan­azon helyhezte­­tésben vagyunk. Én családomtól, ha csak elzárva lennék, meg­vallom , nyugodtan volnék, de szerencsétlenségemhez még az járul, hogy családom, neveletlen gyermekeim az ellenség kezé­ben vannak, mégis eszembe sem jut az elmenetel, mert látom, hogy elsőbb a’ haza iránti kötelesség a’ mit tenni kell, ’s itt a’ legjobb mező arra, hogy hazafiai kötelességének eleget tegyen. Méltóztassék tehát itt maradni a’ t. báró úr, itt hazafiaságát leg­inkább bebizonyíthatja. Újházi László: Az eltávozhatási engedelmet, azt hi­szem , tisztán jogi szempontból lehet tekinteni. Előttem nem áll más ok az eltávozhatásra, mint egyedül kormányi kiküldetés, vagy ha betegség által akadályoztatik. Az, hogy valakinek házi, gazdasági körülményei szenvednek, előttem nem elegendő ok, mert abban mindenki közülünk szenved, ’s a’ polgári kötelessé­gek fokozatán mindig először áll a’ közkötelesség, aztán a’ ma­gán viszonyok. Ennélfogva vélekedésem szerint olly törvényes okok itt fen nem forogván, mellynél fogva az eltávozhatásra engedetem adathatnék, azt gondolom, azt meg kell tagadni. Beöthy Ödön: Távolról sem kételkedem az igen tisz­telt báró úr a’ tekintetbeni szavaiban, hogy mind azon gyanúsí­tások, mellyek személye irányában hírlapok utján, itt is, amott is felmerültek — mind nem igazak és nem valósultak. De enge­delmet kérek, ennek a’ tárgynak megbirálása nem a’ felsőház teendői közé tartozik. Ha jól vagyok értesülve, az igen tisz­telt báró úrnak az itteni napolása egyenesen a’ honvédelmi bi­zottmánynak rendeletéből, előbb pedig, ha jól emlékezem, talán biztosi rendelet nyomán mintegy felvigyázás alá tétetett. Ha te­hát e’ tekintetben a’ honvédekul bizottmány vagy a’ rendőrség azt nyilván tja, hogy a’ t. báróra nézve a’ felügyelés tökélete­sen megszűnt, akkor más kérdés áll elő, ’s itt a’ háznak ekkor jogában áll, az eltávoztatási engedelmet kimondani, vagy meg­tagadni. De míg e’ tekintetben a’ ház tisztában nincs t. i. hogy a’ rendőri felügyelet a’ t. báróra nézve tettlegesen megszűnt, addig, a’ nélkül, hogy szerepet ne cseréljen a’ ház, ’s ollyat melly teendői közé nem tartozik ne tegyen, az eltávozhatásra engedelmet egyátalában nem adhat. És én feltéve, ’s mégis en­gedve , hogy a’ rendőri felügyelet e' tekintetben tökéletesen megszűnt, és mindaz, mit az előttem szólt báró úr e’ tekintet­ben említett, úgy van — mert megvallom a’ szegérezést, melly itt és amott is egyes emberek irányában létetik, akár hírlapok utján, akár másként, m­ég tökéletesen szent írásnak nem tartom, ’s legkevésbé nem kívánok belé is ereszkedni, sőt sokkal töb­bet teszek fel erélyességéről, mint sem hogy az e’féle téren, mellyen különben is koszorúkat aratni nagyon bajos, de az ese­mények fordultával mindenesetre reánézve is gyászos lehetne; de a’ felhozott okok a’ jelen körülmények között talán nem egészen állanak. Azt is tudom, hogy ha egy család, melly a’ maga számrétegének minden részletében együtt van ’s összejő, mindenesetre olly ünnep, melyre kinek kinek sovárog lelke, de azt is tudom az ottani eseményekből, hogy azok, a’ kik Er­délyben maradtak, a’ legborzasztóbb szorongattatásoknak vol­tak nemcsak kitéve, hanem nagy részben meg is szenvedtek, de az efeléktöl ez időszerént félni egyátalában nincs mit. És meg­vallom, hogy valamint fér­finak, kinek jogi ’s házi kötelességei vannak, felette tökéletesen rendelkezhetik — az otthonlét vagy nemlét semmi különös benyomást nem tesz, úgy azt hiszem, hogy ha minden túl a’ király hágóm­egyén a’ maga családját lassan­ként onnan kihozza, kétes sejtelmet állít elő, vallyon nem me­rülnek-e fel olly körülmények, mellyek újra gyászos eseménye­ket szülhetnek. — Én tehát tisztán azon szempontból indulok ki, valamint érzem, hogy a’ hazavágy mindenkinek kebelében igen tisztán emelkedhetik fel, mert magam is érzettem súlyát, midőn hat hónapig voltam a’ táborban — de mindig onnan in­dultam ki, hogy a’ haza parancsol ’s ez mindenek felett a’ leg­első teendő és nem azt kell szem előtt tartani, mit érez az ember, mint családfő, hanem mit érez mint honpolgár. Miután igy állanak a’ dolgok, 's a’ t. ház ha minden egyes tag elmehe­­tése iránt olly könnyen fog rendelkezni, ismét azon kellemet­len helyzetbe fogunk jutni , hogy magunkkal következetesek nem leszünk, mert midőn a’ képviselőházat felhívtuk vagy is kijelentettük , hogy mi mint constituált hatalom megkívánjuk hogy minden határozatáé’hoz hozzájárultával nyerhessen ered­ményt, ’s most is Szentiványi Károly, Madocsányi, Szentiványi Ödön és Eszterházinak megadjuk az eltávoztatási engedelmet mondom, azon állapotba jutunk, hogy határozatunkat önma­­­gunk rontjuk meg, mert a’ most 27 tagból állt felsőházi ta­goknak egyenként engedelmet adogatva, ha az érvényes ha­tározat­hozatalra megkívántató 20 tag jelen nem lesz, összeülni igen, de határozni nem tudunk. Nem felsőházi kérdés tehát ez, mint már említettem, hanem egyenesen rendőri kérdés, ’s a’ rendőrséghez tartozik, valljon elmehet-e a’ tisztelt báró vagy nem! ? ’s felfogásom szerint akár azon szempontból induljak ki, hogy hatását jónak, üdvösnek nem találom, akár családi álla­potát tekintsem, egyátalában nem látom a’ t. báró urat azon helyheztetésben, bármennyire tiszteljem is vonzalmát, hogy ré­szére a’ jelen körülmények között az engedelemadás eltá­­vozhatására megadathatnék. (Maradjon itt.) Elnök: A’többség, úgy látom, azon véleményben van, hogy a’ jelen körülmények között az engedelem meg nem a­­datik. Van még itt egy az alsóháztól ide átküldött irat felolvasni való. Olvastatik a’ képviselőház martius 20-n kelt 907. szám alatti határozata. Elnök: Osztja a’ 1. ház ezen politikát ? (Igen !) Beöthy Ödön:Mi az ezen határozatban foglalt főbb pontot érdekli, a’ hírlapokból tudjuk, miszerint a’ szász földön a’ vésztörvény életbeléptetése Csányi t. h. országos biztos ál­tal már meg is történt; a’ többi pontok pedig mind ollyanok, mellyek elfogadhatók. ’S egyéb észrevételem az egészre nincs is, csak hogy mi hozzánk természetesen kissé későn érkezett. Elnök: A’ 1. főispán ur minapi interpellatioja következ­tében küldetett át. B. Jósika Miklós: Azóta már sok megtörtént,Brassó bevétetett, a’ muszkák kikergettettek Erdélyből, közülök fog­lyok is maradtak többen ’sat. Egyébiránt ezen határozat, mint már előttem szólt főispán úr megemlítette, Csányi kormánybiz­tos úr által foganatba is vétetett. Az orosz foglyok, úgy tudom, nem is igen sokan vannak, kik kicseréltetni nem igen, hanem alkalmasint be fognak záratni. El­n­ö­k: Ez­úttal több foglalatosságunk nem lévén, az ülést eloszlatom. Ülés vége 12 órakor. CXXXVII-dik ülés a’ képviselőházban ápril 3- kán d. e. 10 ór. Elnök: Almássy Pál. Elnök: Az ülés megnyílt, a’jegyzőkönyv fog felolvas­tatni. A’ jegyzőkönyv szerkezetére. B­e­s­z­e János : A­ mennyire sebes olvasás után egy hal­lásra felfogtam a’ jegyzőkönyvet, úgy veszem észre, abban az van, hogy inkább mi legitimáljuk magunkat, mintsem hogy ro­­szalnók a’ történteket, vagy hogy azokat megvetve mellőznők. Ez egész igen szelíd modorban lévén előadva, nem tartom a’ szerkezetet elfogadhatónak. (Halljuk még egyszer.) Felolvastatott. B e s­s­e: A’ végét kívánom mind kihagyatni. (Maradjon ki.) Elnök : Tehát méltóztatnak abban megnyugodni, hogy a’ bővebb indokolás kimaradjon? (Helyes.) D­e­d­inszk­i József: Véleményem szerint a’ jegyzőkönyv­nek illyen tartalma nem egyez meg a’ ház méltóságával, mert abban egyenes elmarasztalás foglaltatik; a’ ház pedig legfelebb azt mondhatja, hogy elrendeli valakinek sajtóperbe vételét; de, hogy mennyiben bűnös, a’ felett ítélni, a’ ház köréhez nem tar­tozik. (Tovább.) .­ P­á­­­f­i János : A’ képviselő úrnak nem lehet igaza, nem is tudván a’ fenforgott kérdést megbírálni, miután a’ tegnapi ülés­ben jelen sem volt. Elnök: A’ felsöház alelnöke martius 28-tól a’ felsöház­­nak némelly határozatait küldi által, mellyeket szükséges a’ ház előtt felolvastatni. Irányi olvassa a’ felsöház határozatát, mellynél fogva a’ képviselőházat felszólítja, hogy határozatait a’ felsőházzal időn­­kint közölje. (Tudomásul.) Elnök: Mint a’ tisztelt háznak elnöke kötelességemet tel­­jesitni fogom, ’s a’ mint a’ határozatok keletkeznek, jegyző­­könyvhitelesités után, által fogom küldeni mindazokat, mellye­ket szokásban van általküldeni. Olvastatik a’ felsőház irata, mellyben beleegyezését jelenti a’ képviselőház határozataiba a) a’ tettleges katonai szolgálatot tevő országgyűlési tagok iránt; b) a’ 10 pengő ftos bankjegyek kibocsátása tárgyában. (Tudomásul.) Elnök: Ezek is tudomásul vétetnek. Most áttérünk a’na­pi­rendre, az igazoló bizottmány jelentésére. Horv­á­th Boldizsár igazoló bizottmányi jegyző olvassa: „Az igazoló bizottmány 1849-dik évi martius 28-án tar­tott ülésének jegyzőkönyve. Időközben az országgyűlés székhelyén megjelent, ’s tá­volvolta igazolása végett a’bizottmány elé utalt Graeff Jó­zsef képviselő, beadott nyilatkozványában önigazolására kö­vetkezőket hoz fel: Midőn a’ múlt év napjaiban a’ gyászesemény, melly a’fővá­­rost ellenséges kezekre juttatá, olly gyorsan mint váratlanul bekövetkezett, érezvén kettős kötelességét, mellyel mint képvi­selő a’ hazának, mint Pest város egyik főtisztviselője pedig vá­rosának tartozott, a’ kormány elnökétől volt utasítást kérendő az iránt: az összeütköző kötelességek közöl mellyiknek feleljen meg ? azonban a’dec. 31-ki éjjeli utósó ülés után a’már akkor eltávozott korm. elnököt nem találhatá. A’ főváros legnagyobb zavarban léte­zett ; kormány nem volt, ’s minden arra mutatott, mikép e’zavarban kellő intézkedések hiányoztak, vagy nem volt senki, ki azokat végrehajtsa. A’ később Pest városában megjelent Csányi László

Next