Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-11 / 76. szám

Elnök: A’ két eredménydús csata t. i. a’ hatvani és bicskei csata következtében kimondja a’ ház méltány­lását és el­ismerését nemcsak a’ vezérek Inneni a’ hadsereg iránt is, ’s megkívánja említtetni a’ ház Kiss Ernő altábornagy ur vitézsé­gét is. Ez az illetőknek ’s a’ fővezérnek is tudtul fog az elnök által adatni. Nyári Pál: Azt is meg kell említeni, hogy tegye biz­tossá ismételve a’ hadsereg minden tagjait, miszerint érdemeik meg fognak jutalmaztatni. Angyal Pál: A’ 3-ik és 9-ik zászlóaljak ’s a’ lengyel légió több gyözedelmek alkalmával kitüntették magokat, kérem a’ házat, hogy ezeket is az érdemjelek egyik rendével méltóz­­tassék feldiszesíteni. Patai József, Hadügyminiszer úr úgy nyilatkozott, hogy már a’ 3-ik zászlóalj fel van diszitve, a’ 9-ik zászlóalj pe­dig szintén fel fog diszíttetni. Arra is felkértük, hogy ezen zász­lóaljakból több tiszteket nevezzen, hogy lássák érdemeik némi megjutalmaztatását elölegesen is. (Helyes.) Olvastatik Perczel Mórnak, Szent-Tamás bevételéről szóló apr. 3-án kelt ’s már közlött h. jelentése. Elnök: Bács megyének visszafoglalása,azt hiszem, olly nagy tett, hogy a’ ház kimondatni kívánja mind a’ tábornokra, mind a’ vitéz hadseregre nézve méltánylását és elismerését, melly szintúgy mint az előbbieknek tudtul fog­adatni. Simon János: Az érdemjelek alapszabályai szerint az, a’ ki várat foglal el, az 1-ső rendű érdemjelre érdemessít­­tetik, úgy hiszem, valamint Szeben elfoglalásáért sem, úgy szinte Perczel Szent-Tamás bevételéért, mint a’ melly a’ ráczok legna­gyobb fészke volt, mellynek eltörlésével az alvidék meg van mentve, szinte kiérdemlette az l-ső r. érdemjelet, miért öt ér­demjellel óhajtanám feldiszíttetni. Nyári Pál: Perczel tábornok úr eljárása mindenesetre olly­an, hogy a’ haza hálájára tette magát általa érdemessé. És azt hiszem, tábornok úr eljárása nagyon eredménydús és a’ haza jövője biztosítására egyik legfőbb tényező. A’ honv. bizottmány és hadügyminister bizonyosan meg tette volna már eddig is mind magának a’ tábornok úrnak, mind a’ többi e’ csatában részt Tetteknek megjutalmazására a’ szükséges intézkedéseket, ha­nem úgy emlékszem, hogy abban a’ tudósításban az mondatik, hogy részletes tudósítás következik, a’ midőn elő kell sorolni az egészet. Egy várnak bevétele olly nevezetes ’s annyi rész­letekből álló tárgy, hogy azt kell tudni egészen. És én azt gon­dolom, hogy a’ mint pártolom előlegesen is a’ tett indítványt, úgy szükségesnek látom, hogy talán a’ legközelebbi gyűlés al­kalmával előterjesztheti a’ ház, hogy megkapván a’ részletes tu­dósításokat, nemcsak magát tábornok urat különösen , hanem mind azokat a’ kik ott részt vettet, mi módon jutalmazza meg. Ezen részletes tudósítást tehát be kell várni, ’s a’ honv. bizott­mányt oda utasítani ’s a’ hadügyministert, hogy mind azokat, a’ kik azon csatában részt vettek, jutalmazza meg. Elnök: A’ ház a’ honv. bizottmányt ’s hadügyministert utasitandja, hogy a’ részletes tudósitás megtételével, a’ jutal­mazást tegye meg. P­a­­­ó­c­z­i L: Én is be akarom várni a’ részletes tudósí­tást, most előre jelentem, hogy Perczel tábornok úr megjutal­mazására nézve egy indítványt leszek bátor tenni. Elnök: Egyéb tárgy nem lévén, az ülést eloszlatom. Ülés vége d. e. 11 órakor. BELFÖLD. [ Debreczen ápril 10-kén. Ferencz József actrogált alkotmányának gyümölcsei érni kezdenek. A’ „Gesammtmonarchie“ torzképe, a’ „Gleichberechti­gung“ csalszíneivel bemázolva, nem volt képes a’ szabadsá­g , r­­­epedő népeket elcsábítani. A’ jelen szabadságharca kimenetele isten titkai közt rej­tik; egy azonban bizonyosnak látszik: az, hogy ezen egyálta­lában összeforradni nem akaró, nem tudó gyülevész elemekből alakult torzma, mellyet osztrák birodalomnak neveznek, tovább nem képes magát fentartani, akárhova dűljön is egyébiránt harcz koczkája. E’ nabukodonozori álomszobor csak addig állható fen, mig le nem szakadt egy óriási kő kéz nélkül, melly porrá törendő vala az idomtalan bálványt. E’ kő most leszakadt, a’ szabadságszellem láthatlan kézé­től hajítva; és ime a’ cseréplábu szobor roskadozni kezd. Az osztrák birodalom megcsalt népei sejteti kezdik, hogy áldozataikkal és szabadságukkal az egyenjogúság csábigérete alatt épen olly gonosz játék űzetett, mint a’ minő űzetett a’ ma­gyar nép alkotmányával, és a’ magyar haza függetlenségével. Ez az octrogált alkotmány — mellyben olly remekül le van téve a’ „divide et impera“ theoriája — elvégre a’ legbár­­gyultakat is meggyőzé, mikép a’ Habsburgoknak nem volt más czéljok, mint az osztrák birodalom minden népeit a’ kényura­lom vasabroncsába szorítani. Volt már alkalmunk lapjainkban német lapokból átvett czikkeket közölni, mellyek czáfolhatlanúl bizonyítják, hogy a’ martius negyedikéi charta, ’s némelly szabadelvű kremsieri ta­gok befogatása óta a’ szlávok, különösen a’ csehek és horvátok hangulatában nagy változás történt; hogy a’ „lovagias bán“ arczképe Prágában nyilvánosan megégettetik, Kossuth pedig nyilvánosan megéljeneztetik. E’ hangulatnak még világosabb jelei tűnnek fel újabban a’ slovanska lipa czimü egyesület kebelében. Ezen társulat már régebben kérelmet határozott készíteni a’ császárhoz, mi­szerint a’ kremsieri országgyűlés által készített alkotmány adas­­sék meg a’ birodalom népeinek, a’ martius 4-kei octrogált al­kotmány pedig vétessék vissza. E’ kérelem elkészítése a’ tár­sulat egyik tagjára, Havlicsek arra bízatott, ki három pontban központositá a’ kérelmet: 1. a’Schwarzenberg-Stadion minis­­terium bocsáttassák el; 2. minden törvények, miket a’ ministe­­rium kibocsátott, semmittessenek meg; 3. a’ kremsieri ország­gyűlés által készített alkotmány o­sdassék meg, a’ martius 4-ről kelt charta pegig vétessék vissza. E* követelések mérsékelt hangján nem szükség megüt­közni. Tudjuk, hogy ugyszólva az egész austriai birodalom os­tromállapotban van, hogy mindenütt katonai erőszak fenyegeti Damokles kardjával a’polgárok életét és vagyonát; ’s hogy egy nyilvános társulat, melly a’ múlt év vészterhes nap­jain a’ nemzeti suprematia reményében leghangosabban tapsolt a’ szabadság ellen irányzott nyilaknak, a’ jelen életveszélyes körülmények közt illy követlésekkel mer fellépni, arra mutat, hogy a’ csehek is gyanítani kezdik, minő örvény szélére vitte a’ pokoli mesterséggel támasztott nemzetiségi tusa a’ népszabad­ságot, ’s hogy mindazon szép szavak fenekén, mellyeket senki sem szórogat pazarabbul, mint a’ sem hitet, sem becsületet nem ismerő austriai ház, nem lappang egyéb, mint a’ legördögibb összeesküvés a’ népek szabadsága ellen. Bécsi lapokban olvassuk, hogy a’ horvátok közt is nagy ingerültség van. ’S ez természetes. Soha még gonoszabb szolgálatot népfaj nem tett saját ügyének, mint mikor a’ horvátok soha nem létesíthető illír ábrándjaiktól elkapatva,a’ kalandor Jellacsichot magyar testvéreik leigázására köve­ték, ’s a’ kiábrándulás annál keserűbb lehet, minél kecsesb volt azon kilátás, mellyet Austria gazul oszlató politikája az illíreknek nemzeti önállás tekintetében nyújtott. Az új osztrák alkotmánynak azonban legjobb commentár­ja — a’ muszka interventio. Nem csak Austria, de egész Európa népei tudhatják már most, mit főzött és forralt Austria kilencz hónap óta , azon majd habzó majd engedékeny politika palástja alatt, mellyel a’ fran­cziákat, a’ németeket, az olaszokat, a’ magyarokat, a’ szlávokat és az egész világot lekenyerezni igyekezett. Austria gonosz , de mély számítással, lánczokat készítő a’ fiatal népszabadságnak, ’s a’ pokoli műnek az octrogált al­kotmány és muszka beavatkozás volt koronája. Austria emlékezetölő álomitallal akará a’ népeket el­­szenderíteni, hogy midőn fölébrednek, börtönük szűk falai közt ne emlékezzenek, mikép a’ szolgaság sötét odúján kivűl egy di­cső élet virágzik. De a’ népek eszmélni kezdenek, ’s nem akarják bevenni kábító álomitalt. Németország a’ mart. 4-ei alkotmányra a’ porosz király császárrá választásával felelt. A’ szlávok egy fenyegető szózattal, melly percsenkint kö­zelebb hallatja moraját. Mi kardunk élével felelünk, ’s hiszszük, hogy az igazság istene a’ népszabadság harczában nyilatkozó hatalmával meg­­hiusitandja ellenségeink nyomorú terveit. Verbászi táborból, apr. 5-én. Mióta eltávoztunk innét, ollyanok történtek e’ vidéken, mellyek inkább egy bor­zasztó álomhoz hasonlítanak. — Már tudatom, mikép 30- kan Péterváradról visszatértünk, a’ roppant síkságon, és a’ szerémi kékellő hegyeken mindenfelé füst oszlopok emelkedtek az ég felé a’ római sánczokban, Nádason, Csurogon, Földváron, Turnán, Szent-Tamáson; balra pedig a’ távolabb eső falvakban azt hir­detők a’ gaz rablóknak, hogy a’ magyar sereg visszatér Péter váradról. Nem is gondoltuk , hogy utunkat nem állandják, vagy legalább meg nem kisértik a’ rablók; de más nem történt, mint­hogy a’ római sánezok felöl néhány lovas jőve ki, huszárjaink elöl azonban nyilsebesen elillantak. Kis-Kérröl Verbászon át Kulára történt vonulásunk alkal­mával Verbászon mi adta elő magát, már megírtuk. Folyó hó 2­kán hadseregünk Verbászra, és Kis-Kérre visszatért. Minő meglepő volt látni a’ találkozás feletti örömtől sugárzó arczokat Verbász és Kis-Kér közt, midőn a’ Forgó Orr nagy alatti, ujonan érkezett Vasa 3-ik és 8-ik zászlóaljbeli dandárral seregünk összejött. 3-kán reggel korán hadseregünk Verbász és Kis-Kér fe­löl Szent-Tamás alá húzódott. Szél nagy volt. 8 óra táján megkezdettek az ágyúk szólni, ’s erősen folyt az ágyúzás 2 negyed 10-ig. A’ sánczokból keményen felelget­­tek, szokásuk szerint. Már gondoltuk, a’ múlt nyáron szenvedett kudarczok egy másikának vagyunk szenvedői. Egyszere a’ Kis Kér felé a’ temerini hídfőnél álló sánezokban egy bódé fenlo­­bogva égni kezde. A’ csatorna jobb partján felállított sereg a’ sánczok ellen rohammal indult; t. i. a’ hid előtt csaknem göm­bölyű alakban felemelt sánczok alá a’ 7-ik honv. 7. alj 2 százada Bach százados vezénylete alatt egészen előnyomult, — mire a’ sánczbeliek megrémülve, belebb vonulni kezdettek. — Ugyan­ekkor a’ jobb oldalon csatársánczban a’ szegedi önkénytesek Földvári őrnagy által vezényeltetve a’ sánczokra felhágtak, ’s Földvári a’ kezében levő nemzeti zászlót a’ sáncz tetején azon­nal kitűzte, csapatbeliei elszántan nyomultak utána; ugyan ez oldalán a’ sánczoknak, de lejebb a’ csatorna szélén a’ Thurszki z­­aljbeliek nyomultak be a’ sánezok közé. ’S mindez töméntelen golyó zápor közt vitetett véghez. Az egyszerre három oldalról létrák segítségével, de má­szás által is ellepett sánezokban megrémült ellenséges csoport befelé indult, egymást törve, a’városnak; de a’ csatornán csak egy, nem széles töltés és keskeny híd vezet be; itt tehát mint kőfal lódult a’ tömeg eszeveszetten; a’ töltésről, és Ilidről szá­­zankint hullott a’ meglehetősen mély csatornába, a’ mieink pus­kái és szuronyaitól öldöltetve; iszonyú volt a’látvány, a’viz födve volt fuldoklókkal, náhány rabló a’ híd alatti csónakba me-­­­nekült; de észrevétetvén , négy oldalról puskáztattak le; a’ mi­eink a’ sánczokból a’ városba nyomták a’ szaladókat, kik 2 ágyút hagytak e’sáncz-részen. Embereink benyomulván a’ városba tüs­tént gyújtáshoz fogtak ’s elkezdődött az égés. Mig a’ kis-kéri oldalon a’ csatorna jobb partján ezek tör­téntek, addig a’balparton a’ verbászi oldalon levő ugyancsak erős sánezok ellen, hol a’ ráczok és szerbek főbb ereje látszott lenni, az 5-ik, 8-ik honvéd z­­aljak, a’ hős Vásák ugyancsak vívtak; itt az ellenség még 10 órakor is folyvást ágyúzott, kar­tácsolt. A’ Vásák egyik jeles hadnagya Pap János a’ csatározókkal előre nyomulván , elesett, ’s a’ kirohant szerbek fejét azonnal levágták, és a’ sánczokba bevitték. E’ részen Gaal ezredes volt a’ parancsnok. Az 5-ik r­­alj rohanva ment előre; ekkor Gaal által szintett hátrálás parancsoltatván, a’ sánczbeliek azt gondo­lák , hogy amollyan Bechtold-féle visszavonulás lesz ’s kitörtek odujokból ujjongva lödöztek a’ mieinkre, de hirtelen roham do­­boltatván, az 5-ik z. alj, vele a’ 8-ik, felebb pedig a’ vása­­ezredbeliek a’ rablók után iramodván, velök együtt a’ sánezokba benyomultak a’ megmutatott réseken, létrákon, sánezon keresz­tül. Volt ekkor öldöklés, az ellenség folyvást védte magát, szám­ra sok ezeren, hir szerint 15—20 ezeren lévén, bízott magában; de csakhamar elnémultak ágyúi, a’ csatorna szélén előnyomuló 5-ik z­­alj több ezret a’ csatornának neki hajtott, hol szörnyű sok lelé sírját a’vízben, sokan keresztülusztak a’vizen, sza­ladtak Kuczura, Kis-Kér felé, de itt a’ huszárok agarászatot tartottak, és a’ futamlóknak egy más utat mutattak meg, hol nem bánthatják többé a’ magyart. A’ futásnak eredt roppant csoport egy nagy része Becse felé akarván menekülni, a’ Krivaja víznek neki hajtott, de rop­pant számmal fúltak bele, láttam e’ vizet, tele van kocsikkal, lovakkal, podgyászokkal, holt tetemekkel. A’ futamodók után Semsey derék tüzér százados egy lovas ütegbeli 4 ágyúval ira­modván , kártácscsal lődöztette addig, mig csak érte. Szóval az isteni büntetést nagy mértékben éreztetők mieink az istentelen népfajjal. A’ város lángba borittatott; a’ rablás egész terjedelmében elkezdetett, ’s folyt. Láng, füst ’s fegyver ropogás között vo­nultunk keresztül a’ városon az éjszaki részre, a’ Krivaja és vá­ros közötti szabad térre; a’ tábor egyik része, melly Kis-Kér felöl állott, ide vonult. Jobbra a’ szervián sánczoknál túl a’ Kri­­vaján egy másik dandár állt. Rettentően szép látvány volt ez.— Nők és gyermekek a’ Krivaja mellett volt előörségi kunyhókba húzódtak; Perczel és Batthyány sok férfiaknak is, kik előkisér­­tettek, kegyelmet adtak. Sok apróbb jelenetek fordultak itt elő. — Zanini zászló­aljbeli közvitéz — mi Péterváradról kijött néhány ott maradt egyén, — ’s fegyvert fogva harczolt is — a’ lángok köztül rácz gyermekeket mente meg. A’ hires kettős torony egyike a’ templommal együtt le­égett, — de a’ másik még 4-kén is meg volt. Seregünk 4-kén visszajött Kis-Kérre, — Verbászra; a’ sánczok behúzására a’ szomszéd helységek berendeltetvén, azok behuzattak. A’ sz. tamási harangokból a’ csatában részt vett vitézek közt kiosztandó érdemjelek fognak készíttetni. Halottaink száma mindössze 28-ra rúg. Ezek közt Pap Já­nos vala ezredbeli főhadnagy, és Reményfi 5-ik zászlóalji had­nagy. Kis-Kér felöl csak 4 halott van, és 26 sebesült; a’ ver­bászi oldalon 24 halott, ’s mintegy 100 sebesült. A’ 8-ik zász­lóaljból sebesült tisztek Spányi, Kornis, Vojnics, Bárány, és Ur­­banecz tisztek. Ma temettük el Verbászon dicsően kimúlt hőseinket; könnyek közt kisértük őket nyugalmuk helyére, ’s szivünk leg­­belsejéböl áldást mondánk poraikra. Gasparich szivrehatól­ag bú­csúztatta el őket tőlünk, ’s könnyek csordultak le az arc­okon. Sz. Tamás el van törölve a’ létező helységek sorából. — Csak az utódok fogják mondani: itt volt fötanyája egy rabló csordának, melly a’ magyar ellen fegyvert fogni elég háládat­­lan, és vakmerő volt; de isten a’ sértett magyarok által meg­büntette őket, 1849—ki april 3-kán, Zombor városra, Hodsák német községre sarct vettetett ki. Hodsákiak voltak, kik fő és alszolgabirájukat más­­ egyénnel a’ kulai rácz bizottmánynak kötözve kiadták, kiket többnyire a’ gyil­kosok kivégeztettek; seregünk érkeztével a’ hodsáki gaznép holmijával együtt túl a’ dunára megszökött. Gróf Batthyány Kázmér a’ megye újjá teremtésével fog­lalkozik következő felszóllitást intéze csak imént Bács megye lakosihoz: ,,A’ rácz lázadás vége felé jár. A’ pusztító rablók diadalmas fegyvereink alatt elhullanak, vagy pedig azok elől eszeveszetten futnak. Lelkesült, vitéz fegyvereseink felkeresik a’ gazokat ronda fészkeikben, — felhányt sánczaik közt, ’s az igazságos isten büntetését éreztetik velök. Bácsmegye rövid idő alatt egészen mentve lesz a’ lázan­­góktól. Szent-Tamás, — az átok teljes tanyája, és menhelye a’ rablóknak, nincs többé; — vitéz seregünk kérlelhetlen bosszú­jának áldozatul esett. Hasonló fog történni kevés napok múlva mindazon bűnta­­nyákkal, mellyekben a’ magyar nemzet, ’s ennek szabadsága ellen fegyvert fogni nem iszonyodók rejtőznek. 277

Next