Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-15 / 80. szám

irodalom fogta ki azon hírre, hogy polgármesterük le fog mon­­f­atani. A’ mennyire e’ város köniményi­­t, ’s a’ szép tehetségű ’ ifjú polgármestert ismerjük, őszintén állítjuk érzékenynek e’ csapást Békésre nézve, mert meg vagyunk győződve, mikép ha­n e’ város korm­ányrúdja azon kezekből, mellyek most tartják, ki­ s esik, amaz oktalan hajduféle párt fá­gja az­t megragadni, mnnek­­ aztán a’ közügyek fognak áldozatául esni, mitől isten óvjon. Végül kötelességünknek tartjuk megigazítani azon hibá­san közlőtt minapi hirt, mintha a’ békésiek angyalkuti derék vezérét a’ szél megütötte volna. Ő ép és egészséges, ’s virágzó erejére a’ haza még többször is számíthat. G g. B á c s b ó 1. A’ lapjaink tegnapi számában megjelent bácsi tudósítás kiegészítéséül közöljük gr. Batthyány Kázmér orsz. teljk. biztos úr a’ megyei tiszti kart rendező következő nyílt rendeletét: „A’ törvényes rend Bács megyében nagyobb részt vissza térvén, annak megszilárdítása, ’s fen tartása tekintetéből, erélyes tisztviselői karra van szükség. És miután részint elő­léptetés, részint önkénytes lemondás, és a’ megyébeli távollét által több állomások megürültek, ennek következtében az­on hatalomnál fogva, mellyel törvényes kormányunk által felruháztattam, Bács megye tisztviselői karát következőleg rendezem. Első alispán Putrnik Béla, m­á­s­o­d a­­­is­p­án Latinovics Zsigmond. Jegyzői hivatal­: Fő­jegyző, Karácsonyi Lipót, első aljegyző Ast Ferdinand, második aljegyző Kerekes Sándor, har­madik aljegyző Bocskay Zsigmond, negyedik aljegyző Birkás Ágoston, kiadói és tiszteletbeli aljegyző Fábián Ferencz, levél­tárnok Klein József. Ügyészi hivatal: Főügyvéd Vargay István, első al­­ügyvéd Kovácsy Ágoston, második alügyvéd Remete István, harmadik Maróczy Ignácz, negyedik Punczman Béla, tiszteletbeli alügyvéd Piukovics Ferencz. Föpénztárnokok: Házi föpénztárnok Szalmásy Mik­sa, hadi föpénztárnok Kovacsics Antal. Számvevői hivatal: Főszámvevő Thurszky Ferencz, alszámvevők: Czintula Mihály, Kanyó Lajos, Piukovics Dem­jén. Járásbeli szolgabirák I. Felsőjárásban: Főszol­gabíró Pál Antal, alszolgabirák Milassin Zsigmond, Kuluncsics Ágoston, esküdtek : Jakobey Sándor, Milassev­cs Márton, Bi­­schoff Ferencz , tisztbeli esküdtek Kerekes József, Kuluncsics Győző. II. Kö­z­ép járásban: Főszolgabíró Matyasovszky Lász­ló, alszolgabirák Fratricsevics Péter, Partsetits Lajos esküdtek: Kocsis Lajos, Kurszki Antal, Horváth Gergely. III. Al­só j­ár­á­sb­an: Főszolgabíró Móricz László, al­szolgabirák: Kovács József, Sándor István, esküdtek Gyalókay Pál, Sztrilics Mihály, Szalay István. IV. Telecskai járásban: Főszolgabíró Csajághy Márton, alszolgabirák: Sárcsay Ambrus, Szalmásy Gyula, es­küdtek : Kovácsy Emil, Kamocsay József, Vojnics Livius. V. Tiszai járásban: Főszolgabíró: Gábry Károly. Alszolgabirák: Markovics László, Rudics Sándor. Esküdtek: Georgievics Pál, Simon Mihály, Hail Márton. Középponti szolgabiró és egyszersmind pertárnok: Knézy József. Csendbiztosok: Felsőjárásban A­lföldy István. Te­lecskai járásban Török Gábor mint helyettese Sztu­lics Tamásnak. Közép járásban Piukovits József; alsó járásban: Gálik Mihály tiszai járásban A­lföldy Mihály. Raktári biztosok. Felső járásban Fratricsevics Ig­­nácz; közép járásban Tóth Károly; telecskai járásban Szalay József, Perk­es Lukács; alsó járásban Móricz Mihály. Rév biztosok: Novoszellói, Kanyó József, egyszer­smind tiszteletbeli esküdt: Becsei, Balinn Marián. Kanizsai, Kné­zy Márton. Selyem tenyésztő biztosok: Galfy János Palán­kon, Radojcsics Ferencz Apatinban. Rendes írnokok: Ivanics Antal, Lovrics András, Rin­genbach Alajos, Csordás János, Perviz Ignácz, Vasdiák János. D i­r­n­o­k­o­k: Zettovics András, Szabolcsky Antal. A’ mérnökök, orvosok, sebészek, várkapitány, és szülész­nők előbbi állomásaikban megerös­ittetnek. A’ kinevezett tisztviselők e’ rendelet meghirdetésétől számított háromszor 24 óra alatt senkitett hivatalaikat elfoglal­ni, működésüket rendeleteim értelmében azonnal megkezdeni kötelesek. Munkásságot, erélyességet, becsületességet, és a’ hon ügyéhez hű ragaszkodást kívánok, és reménytek a’ tisztviselői kartól, ki hivatalos kötelességét nem teljesíti, — vétkes, kö­vetkezőleg a’ közügyre és ez által hazánkra káros hatású köte­lesség mulasztás vádjával terh­eltetik, annak bünhödés nélkül maradnia lehetetlen. De valamint a’ tisztviselő minden tettéért felelős, úgy más részről legszigorúbb büntetés várja azt, ki a’ kormány rende­leteinek, ki a’ törvényes felsőbbségnek nem engedelmeskedik. Erélyesség a’ tisztviselők, és engede­lmesség a’ nép ré­széről. Kelt Szabadkán 1849-ki april­is kán. Gróf B­a­tth­y­á­n­y Kázmér, m­. k. vezér-lőispán és teljhatalmú országos biztos. Az erdélyi német sajtó. A’ hős Bem altábornagy diadalmas karja, nem csak békét és nyugalmat adott a’ Király hágón túli Magyarországnak, hanem szétzúzta egyszersmind az időszaki sajtóról azon szorító bilincset, mellyet az osztrák gazság annak orgánumaira rakott volt. Kik a’ néhai Erdély közel múltjával ismeretesek, tudni fogják, hogy itt a’ sajtó még 1848 martiusa után is a’ censura hatalma alatt nyögött,’s csak Kolozsvár, alóbb Szelén ás Brás S­5! bévét.­le után hallgattak el a’ camarilla béri e­lgadott journa-­l lista­; úgy, hogy most immár örömmel látjuk az­on szabadon nyilatkozó szellemet, mely újabban kivált a’szász­apokban mu-­­ tatkozik.. Érdekes lesz főleg hallanunk a’ „Kr­onstaedter Zei­tung" elmélkedését, melly lap az ismeretes ,,L­i­eb­enbür­­ger Wochenblatt“ sirján 1. évi mártius 26-án született, ’s M­o 11­k­e Miksa szerkesztése alatt az igaz ügy érdekében hatá­lyosan működik. „Két föpárt létezik jelenleg, — így szól többek közt po-­­litikai hitvallásában a’ szerkesztőség—, mellyek Europa legna-­­gyobb részében, fegyveres kézzel állnak szemközt, ’s egymás­ ellenség gyanánt irtják. Az egyik, egyesek akaratáért harczol a­^ népakarat ellenében; a’ másik megfordítva; — amaz eszköz­nek, ez czélnak tekinti a’ népet; — amaz a’ fejedelmi kény ura­ság pártja, ez a’ nép valódi rendeltetése mellett küzd, ’s mind­két párt szolgálatában vannak vak és nyers tömegek, mellyek vaksága és nyersesége is épen a’ despoták lelkét nyomja. Min­den emberbarát kötelessége azon lenni, hogy eme tűzzel vassal folytatott lelketlen harcz, a’ néppárt győzelme által minél ha­marább véget érjen, ’s ki máskép nem, az élőszónak szellemi fegyverével harczoljon a’ nép akarat mellett, világosítván a’ va­kokat, ’s mivelvén a’ nyers tömeget. A’ státusnak föladata: eszközölni, hogy a’ nép akarata teljesedjék; azon országban, hol az emberek egyesnek úgy szól­ván birtokában vannak, ’s csak annak kénye előtt hódolnak, és családját magukra öröklik, rendezett statusról ott szó sem lehet, csak egy fölálarczazott szolgarendszerről. Miként csak a’ gyermek tud föltétlenül engedelmeskedni, ’s mihelyt emberi méltóságának tudatára jutott, tetteit azonnal olly elvek szerint intézi, mik meggyőződésével öszhangzanak: úgy csak egy ki­fejletlen gyáva erőtlen nép tudhat vakon és egész önmegtaga­­dással engedelmeskedni.“ ’stb- Alább ismét igy szól: „Valame­ly népet örök időkre egy bizonyos formához köt­ni akarni botorság; az élő nemzedéknek ép úgy nincs joga az utána következő ivadék elébe szabályokat írni, mint nem köteles a’ jelen, a’ múltnak elévült státusformáihoz ragaszkodni. Diplomatikai kötések, mik a’ nép tudta és akarata nélkűl, és még is a’ nép nevében történnek, a’ józan ész előtt érvénye­sek nem lehetnek. A’ törvények életbeléptetése a’ nép tisztvise­lőinek kötelessége, mellyeket é­ppúgy, mint alkotmány, és tör­vényalkotó képviselőit, saját kebeléből választ. A népen kívül vagy fölötte senki sem áll. A’ nép akaratának érvényesitése fő­­czélja szerintünk az álladalomnak, a’ nép akaratának szükséges fölvilágositás által irányzása, ’s életbe léptetése leen, a’ mi leg­főbb feladatunk.“ így a’ Kronstaedter Zeitung. Mi üdvözöljük a’ brassói lapot azon becsületes téren mely­re lépett, ’s teljesen méltányoljuk azon elveket és törekvést, mellynek nyomát már első számaiban örömmel látjuk. Nyilvános köszönet. Tokaj városa a’ múlt január hó 31. estve heves csatának szintére volt. Itt helyben a’ Schlick serege dúlt, pusztított és rabolt. A’ Tiszán túlról saját ágyúgolyóink látogatanak meg és rombol­ták épületeinket, rombolás közben 5, 6 helyen gyújtva. ’S még a’ nép hátára podgyászolva becsesli vagyonait, mint hajdan Tró­ja pusztulásakor, seregestől a’hegyek közé vándorlott vala, addig házai ’s egyéb épűletei a’ lángok martalékaivá lőnek. De a’ nép nem zúgolódott a’ veszteségen. A’ szent megadás könnyei törtek meg szemeiben, midőn megtérve tűzhelyéhez, ház helyett romokat talált; érezvén ’s átlátván, hogy a’ mi történt, annak meg kelle vala történnie és pedig a’ szent haza, a’ szent szabadság érdekében, mellynek egyes polgárok nem csak vagyont, hanem életöket is kötelez­­zék áldozatúl hozni. És e’ szent megadás gazdagon megjön honunk kormánya által jutalmazva. Négy nappal a’ felebbi jelenetek után, azaz február 4-én Szemere Bertalan felső magyarországi teljhatalmú kormánybiz­tos és honvédelmi bizottmányi tagtól következő tartalmú levél érkezett a’ hatósághoz : „Tokaj városa hü közönségének! A’ haza ’s a’ nemzet nevében köszönetet mondok Tokaj városa hü polgárainak azon szilárd és áldozatra kész viseletéért, mellyet a’ januar 31. csata alkalmával is nyilvánítottak. úgy látszik Tokaj szent emlékezetű hegyén ott lebeg hon­­szerző elődeink lelke, melly a’ kies hegyalja lakóiban ébren tart­ja a’ haza és szabadság szeretetét. Fájó szívvel küldöttük ágyúlüveseinket Tokaj városába, mellynek épületeibe vette magát az ellenség; fájó szívvel, mert tudtuk, hogy azok testvéreinket is érhetik. Sikerült onnan az ellenséget kiűzni. De nehány épület meggyűlt és leégett. Sok hű polgár ez által kárt szenvedett. Sietve tett előterjesztésemre a’ honvédelmi bizottmány ime elhatározta, hogy a’ károk összeiratván és m­egbecsültetvén ’s általam megvizsgáltatván, megtéríttessenek. Ekképen a’ mi ágyúink kárt csak az ellenségnek tettek. A’ hü polgárok kára megtérittetik. Mellynek kora előbbi eszközlése végett a’ tanács ’s kö­zönség néhány küldötteivel értekezni kívánok. Éljenek a’ haza hív polgárai ! Éljen a’ haza kormánya! „Éljen az ország függetlensége és a’ szabadság. Nagyfalu felír. 3. 1849. Szemere Bertalan ink. felsömagyarországi telj­hatalmú kormánybiztos.“ írélt rájzolh­ató irt té keil e még a’ hatást, ha ilyet e’ rendelet felölvasása, úgy italában város összes lakossága, mint külö­nösen az ágyútüzek áll megkárosított néhány polgártársaink kedélyére előidézett. Az egyes károsodottakra nézve meglepő volt: a’ honvédelmi bizottmány által biztosítva tudni maguk­­ a’ remén­ynélküliség annyi kiállott napjai után. Az összes polgár­ságra nézve pedig a gasztos örömeket előidéző volt, találkoz­hatni Szemere Bertalan honvédelmi bizottmányi tagnak levelé­ben kifejtett szép elismerésével, Tokaj városa polgárai hű és szilárd maguk viseletéért nyilvánított ünnepélyes köszönetével. Hogy is ne lett volna meglepő! Holott néhány nappal az­előtt Schlik­e’ gaz ellen tábornok a’ város elöljáróságát, mert hódolatára nem alázkodott, mert elébe fekete sárga zászló­kat nem lengetett, kutyák öl­yköknek nevez­é, megkötöz­­tetéssel és az országbóli kiküldéssel fenyegető, a’ város egyes polgárain pedig mindennemű zsarnokságokat elkövettetett, né­­mellyiket, m­ert a’ meghunyászkodás szerepébe magukat beta­lálni nem akarták, ’s a’ fák közt bujdokló német katonákat gú­­nyoros kifejezésekkel bántalmazák —­agyon is lövetvén. Kell-e mondanom, hogy illy jelenetek után kormányunk egyik tagjának lelkesítő, szelíd hangját hallanunk, valódi boldogság vala? Tokaj városa az ellenség rohamának legcriticusabb per­­ezében is kedves, hazafias kötelességének tartotta a’ haza és kormány iránti hűséget, még tettetve, sem hazudtolni meg. A’ kormány, elismerése által, e’ ragaszkodást dúsan ju­talmazd meg. Károsított egyes polgáraink kárai, nagy részben , a’ tör­vényszabta formák szerint kipuhatoltatván, megbecsül­tet­vén, összeirattak, ’s a’ kormány által megtéríttettek. Eddigelé 17 károsodott tokaji polgár mond hálás köszönetet kára megtérítéséért m­elly té­rítési öszveg 11000 ft túl halad a’ honvédelmi bizottmánynak; köszönetet mond a’ nyilvánosság előtt a’ város összes lakossá­ga is, és a’ hazafiuság ernyedetlen érzelmeitől lelkesülten hálát ad a’ magyarok istenének, hogy illy kormánynak lehet alattvalója. Tartsa meg az ég honunk atyáskodó kormányát! Szilárdítsa meg e’ hon szabadságát és függetlenségét! Tokaj mart. 15. 1819. A’ kártérítést nyert és összes lakosság nevében. Szabó Károly, Tokaj város főjjegyzője. ' S VEGYES HÍREK.­ ­ Az erdélyi tábor aneedotái *) szászok deputátiója kérte Bemtől, hogy csupán be ne sorozza ifjait. „Ne féljenek önök a’ profánt olly drága, hogy csak vitéz embereknek adhatok.“ Coppet ezredest, ki Kolozsvár irányában mint ellenség becsülettel viselte magát, elfogják a­ mi ink, Bemhez viszik. „Uram, szólt Bem, az istenért hol az ön kardja?“ ’s ezzel egy kardot köt oldalára. ,,A’mennyire önt ismerem, szólt, ön beczü­­let szavát fogja adni, hogy a’szabadság ellen használni nem fog­ja.“ ’s Coppet most Szóbeliben szabadon van. Segesvárt van Bem, Puchner megakarja lepni. Bem Puch­­ner felöl sánezot huzat. Erre P. megkerüli a’ várost, hogy más oldalon lepje meg.Puchner előnyömül.Se ol egy elftör sincs. Be­megy a’ városba, sehol senki sem őrködik.„Der alle Esel, szól­tak a’ császáriak, mig egyfelől sánczoltat, addig más oldalán még őrt sem tart . " ’s bementek Segesvárra. De Bemnek cs k hűlt helyet találók ; mert akkor már a’ fedezetlen hagyott Szé­lén alatt járt, ’s bevevé. Bem mart. 24-én Szentgyörgyre kirándulást tett. A’ nők megtépék emlékbe bokrétáját. Gombjait felvarták, ’s a’ jó öreg után felette jártak. ’S mikor a’ kávénál eg­y szép nő még felkö­tött újának segítene, több bókjai közt mondó: „nem gondoltam, hogy újam elvesztését illy szép kezek kárpótolják".­A’ piski csatázásnál egy ágyútelepnek elfogy töltése. Jö­­nek Bemhez, panaszolják: „Csinálják önök a’ tempót, mintha töltenének, ’s a’ többivel haladjanak előre." A’ legénység mint­ha töltést kapott volna, ő is nyomta a’ futó ellenséget. Ugyancsak a’ piski csatázásban egy század háromszor gá­zolja át a’vizet. „Hogy van kapitány­a, szól egy kifaradt tiszt­hez. „Megárva vezér úr, felelt a’ kapitány, mert már három­szor gázoltam át a’ vizet44. „Sebaj, jöjjön v állani, ’s próbálja meg negyedszerre­. Medgyesnél Bem egy hegyen állt, mikor a’ Puchner sere­ge mindenfelől előnyomult, ’s észrevévén a’ vezér állását feléje kezde tüzelni. Tisztjei figyelmeztetők az állás veszedelmessé­­gére. „Az is baj, felelt Bem­, de nagyobb baj az, hogy éhes va­gyok“, szólt, ’s reggelit hozata oda magának. Szeben meghódolt, ’S bele őrizetet a’ Szebenben nyo­morgott foglyokból ralta; „minthogy 44, úgymond „megtanulha­­ták, miként nem kell bánni a’ lefegyverzettekke­l“. Mieink boszankodtak, hogy tüzéreink egy tábornokját sem ejték el az ellennek „Jól van ez így“, szólt Bem, sőt kerülni kell őket, mert épen ezen tábornokoknak élni kell, hogy foly­tonosan győzelmesen maradhassunk. Hova megysz fiam? Csatára ! Mi vagy?­­ Tüzér! Lőttél-e már ? Nem. Láttál-e ágyút? Ezen érdekes anecdotákat !­z Erdélybe küldött történeti jegyző Kővári László úr szives közlésének köszönjük.­­ . Szerk.) Nem.1 293

Next