Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-21 / 85. szám
Debreczen, 85 sz.Szombat, ápril 21. 1849 mm mm m hivatalos lap. 8 frt pp. A’ „Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ara lapjainknak helyben 7 frt, ás postán négyszeri szétküldéssel hetenként 7 frt 12 kr. pp., naponkinti szétküldéssel Felvételnek mindennemű hirdetése, mellyek hasáb soráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RÉSZ. A’ MAGYAR NEMZET FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATA Mi, a’ magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által, Magyarországot elidegnithetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben, az önálló független európai statusok sorába igtatjuk, ’s a’ hitszegő Habsburg-Lothringi házat isten és világ elött trónvesztettnek nylatkoztatjuk, erkölcsi kötelességünknek ismerjük, ezen elhatározásunk indokait nyilvánítani, miszerint tudva legyen az egész műveit világ előtt, hogy e’ lépésre a’ halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás, ’s nem forradalmi viszketeg, hanem a’ türelem végső kimerültsége ’s az önfentartás kénytelensége vezeté. Háromszáz esztendeje múlt, hogy a’ magyar nemzet, szabad választás által az osztrák házat, kétoldalú kötések alapján a’ királyi székbe emelé. És e’ három század nem egyéb, mint a’ folytonos szenvedés három százada. Isten ez országot a’ jóllét és boldogság minden elemeivel megáldotta. Közel 6000 négyszeg mérföldnyi területe sokszerü bőségben van elárasztva a’ felvirágzás forrásaival, tizenöt milliónyi népe, kebelében hordja az ifjú erőt ’s fogékonyságot, hogy Europa keletén a’ népszabadságnak és civilisationak hatalmas tényezője, ’s Europa békéjének mint hajdan őre volt, úgy jövendőben biztosítója legyen. Soha egy dynastiának háladatosabb feladat nem jutott az isteni gondviseléstől, mint jutott a’ Habsburg-Lothringi háznak Magyarországon. Elég volt volna, nem akadályoznia természetes kifejlődését, ’s most Magyarország a’ legvirágzóbb országok között állana. Elég volt volna, nem irigyelnie a’ mérsékelt alkotmányos szabadságot, mellyet e’ nemzet egy ezredév viszontagságai között féltékenyen megőrizgetett, ’s királyai iránt a’ példátlan hűség kegyeletével azonosított; ’s a’ Habsburg-Lothringi ház a’ magyar nemzetben, trónusának rendithetlen támaszát még sok ideig feltalálható. De ezen dynastia, melly egy uralkodót sem mutathat fel, ki népei szabadságában kereste volna erejét és dicsőségét, a’ magyar nemzet irányában firól fira a’ hitszegés politicáját követé, ’s vagy nyílt erőszakkal azon dolgozott, hogy ez országot törvényes önállásától, ’s alkotmányos szabadságától megfosztva, a’ már előbb minden szabadságból kivetkőztetett császári tartományaival, egy közös szolgaságba öszszeolvaszsza; vagy ha e’ részben a’ nemzet türhetlen vigyázata által magát gátolva érezte, minden igyekezetét oda forditá, hogy Magyarország erejében elzsibbasztva, kifejlődésében feltartóztatva, a’ császári tartományoknak gyarmatot szolgáljon, miszerint azok Magyarországból, ’s annak rovására minél több hasznot húzhassanak, ’s e’ haszon által képessé tétessenek azon terhek elviselésére, mellyekkel rájok az alkotmányaiktól megfosztottakra a’ pazar gazdálkodású császári uralkodás akadály nélkül’nehezedett, ’s nehezedett nem alattvalóinak érdekében, hanem a’ korlátlan uralkodás európaszerte terjesztésének, ’s a’ népek szabadsága elnyomásának érdekében. Több ízben történt, hogy e’ zsarnok rendszer ellenében, mellynek minden lépését vagy nyílt erőszak, vagy bűnös ármány és cselszövény bélyegző, a’ magyar nemzet, önfentartása végett, fegyveres védelemhez volt nyúlni kénytelen. És bár diadalmasan harczolta az igazságos védelem harczait, erejének használatában mindig olly mérsékleti, ’s a’ királyi azó iránti hitben mindig olly bizakodó volt, hogy győzelmes fegyverét azonnal letette, mihelyt királyai a’ nemzet jogait és szabadságait egy újabb alkukötéssel, egy újabb esküvel biztosították. De hiában volt minden újabb kötés, minden újabb királyi eskü az uralkodóház ajkairól egy újabbhitszegés kezdete volt, ’s a’ magyar nemzet országos életének megsemmisítésére intézett politicája soha nem változott háromszáz éven át. Hiában onta vérét nemzetünk ezen házért, valahányszor az veszélyben forgott; hiában áldozott e dynastiának családi érdekeiért annyit, mennél többet nemzet nem áldozott soha királyaiért; hiában feletté túlzott nagylelkűséggel minden újabb ígéretnél a’múltak sebeit; hiában ápolt kebelében olly törhetlen hűséget királyai iránt, melly még a’szenvedések között is a’ vallásosságig emelkedett; a’ Habsburgi, ’s utóbb Habsburg- Lothringi ház uralkodása Magyarországon utódról utódra a’ folytonos hitszegés históriája maradt. És a’ magyar nemzet mind e’ mellett tiszteletben tartá a’ kapcsolatot, melly őt kétoldalú kötésekkel ezen dynastiához kötötte, ’s ha most az önfentartásnak természetes kötelességénél fogva e’ hitszegő háznak trónvesztését és száműzetését elhatározza, ezen igazságos ítéletre csak azon tapasztalás által volt indítható, hogy a’ Habsburg-Lothringi ház kérlelhetlenül ösziszeesküdött Magyarország statuséletének kiirtására, és önmaga tépte szét azon kötelékeket, mellyek őt a’ magyar nemzethez csatolták, mit Europa előtt nyílt kérkedéssel be is vallott. Több ok van, melly isten és világ előtt minden nemzetet feljogosít, hogy a’ felette uralkodott dynastiát trónjáról száműzze. Illyenek: ha az ország ellenségeivel, rablókkal, pártütökkel a’ nemzet elnyomására szövetkezik; ha az esküvel szentesített alkotmány, ’s országos statusélet eltörlésére fegyveres erőszakkal támadja meg alattvalóit, kik ellene fel nem lázadtanak; ha erőszakkal eldarabolja, ’s megcsonkítja az ország területi épségét, mellyet fentartani megesküdött; ha idegen fegyveres erőt használ saját alattvalóinak legyilkolására, ’s törvényes szabadságuk elnyomására. Minden egyes ok elég bűn arra, hogy a’ dynastia a’ trónt elveszítse. A’ Habsburg-Lothringi ház példátlan hitszegéssel mind ezen bűnt, együtt és egyszerre követte el, ’s elkövette a’ magyar nemzet status-élete eltörlésének határozott szándékából, elkövette annyi árulás, annyi rablás, gyújtogatás, öldöklés, kegyetlenség, a’ népjognak olly lábbal tapodása kíséretében, hogy e’ bűneinek históriája felett elborzad az emberiség. Alkálinál ezen hitszegésre az osztrák háznak, azon törvények szolgáltak, mellyek az ország alkotmányának biztosítására a’ múlt 1848-ki tavaszszal hozattak. Ezen törvények pedig a’ honpolgárok belső viszonyaira vonatkozó gyökeres reformokkal újjá teremték ugyan az országot — mert eltörölték a’ hűbéri adózásokat ’s papi tizedet, a’ népnek nyelvre ’s vallásra való tekintet nélkül képviseleti jogot adtak az előbb aristocratiai szerkezetű országgyűlésen, letették alapját a’ jogegyenlőségnek ’s eltörölték az adómentességek privilégiumát, visszaállították az erőszakkal elnyomott sajtószabadságot, ’s visszaéléseinek fékezésére esküttszéki institutiót alakítottak; de bár, a’ februári franczia forradalom által előidézett szellemi rázkódtatás következtében, az austriai birodalomnak csaknem minden tartománya forradalomban, ’s a’ dynastia egészen gyámolatlan volt, a’ hű magyar nemzet nem igyekezett ezen körülményt arra felhasználni,hogy a’ király ellenében uj meg uj jogokat szerezzen a’ nemzetnek, hanem megelégedett azzal, hogy nemzeti szabadságát, önállását és függetlenségét a’ ministeri felelősségre alapított közigazgatási rendszer által, újabb meg újabb királyi hitszegések ellen biztosította. De azon önállás és függetlenség mellyet ez által biztosított, nem volt új szerzemény, hanem régi, ’s törvény és királyi eskük által folytonosan fentartott jog, melly még azon jogszerű viszonyon sem változtatott legkevesebbet is, mellyben Magyarország az osztrák császári birodalom irányában állott. Magyarország ugyanis Erdélylyel ’s minden egyéb hozzá tartozó részekkel, és tartományokkal, az osztrák császári birodalomba soha bele nem olvadott, hanem mindig önálló, független , szabad ország volt, még azután is, hogy a’ pragmatica sanctio elfogadásával a’ magyar királyságra nézve szintazon örökösödési rendet állapította meg, melly az uralkodó háznak egyéb országaira és tartományaira nézve meg volt állapítva. Világos bizonyság erre magának a’ pragmatica sanctionak azon törvénybe igtatása, melly által a’ magyar koronához tartozó országok területi épsége, ’s az ország önállása, függetlensége, alkotmánya és szabadsága határozottan fentartattak. Világos bizonysága ennek az, hogy a’ trónörökösök a’ pragmatica sanctio után is csak akkor lettek Magyarország törvényes királyai, ha a’ nemzettel koronázási aktakötésre léptek, ’s annak és az ország alkotmányának és törvényeinek megtartására megesküvén, szent István koronájával megkoronáztattak. A’ koronázási alkukötésekben pedig mindig benfoglaltatik, hogy a’ trónöröködési rend mellett is Magyarországnak minden jogai, szabadságai, törvényei és egész alkotmánya sérthetlenül fentartandók. Egyetlen egy volt a’ pragmatica sanctio óta a’ Habsburg Lothringi házból eredett trónörökösök között II József, ki ezen alkukötést alá nem irta, az alkotmányra meg nem esküdött, ’s koronázatlanul halt meg. De épen azért a’ magyar királyok sorában meg sem jelenik, ’s minden tettei és rendeletei érvénytelenek. Utóda Il ik Leopold csak illy koronázási alkukötól, eskü és koronázás mellett ülhetett a’ magyar királyi székbe, melly alkalommal a’ királyi esküvel szentesített 1790-ks 10-ik törvényben újólag világosan kijelentetett, hogy Magyarország szabad ország, egész kormányformájára nézve független és semmi más országnak avvagy népnek alá nem rendelt, hanem saját önállással és alkotmánynyal biró, ’s ennél fogva saját törvényei és szokásai szerint kormányzandó, így esküdött meg és lett királylyá 1790 után I. Ferencz is, ki midőn a’ romai császárság megszűntével az osztrák császári czímet felvette, tömérdek törvényszegései között, annyi tartózkodással még is birt, hogy nyíltan elismerné miként Magyarország a’ hozzá tartozó részekkel és tartományokkal az osztrák császárság részei közé nem tartozik, a’ mint hogy amattól mindig külön vámvonal által el is volt, és van különítve, így esküdött és lett királylyá végre azon V. Ferdinánd is, ki a’ múlt évi törvényeket a’ pozsonyi országgyűlésen szabad akaratból szentesítette, de esküjét mi hamar megszegvén, a’ magyar nemzetnek az önálló nemzetek sorából kitörlésére, családja többi tagjaival összeesküdött. Pedig a’ magyar nemzet a’ hűségnek pietásával ragaszkodott e’ hitszegőhöz. A’ múlt évi martiusi napokban is, midőn császári birodalma felbomlásnak indult, midőn Olaszhonban fegyvereit egymást követő veszteség érte, midőn császári lakában minden perezben az elűzetestől remegett, — a magyar e’körülmények kedvezései közt sem kívánt egyebet, mint hogy biztosíttassák az alkotmány, és biztosíttassanak azon ősi jogok, mellyekre az osztrák házból 14 király és ő maga is megesküdött, de mindannyian hitüket szegték. És midőn e’ régi jogok uj biztosítékául a’ ministeri felelősség törvényét szentesítette, és a’ magyar ministereket kinevezte, a’ magyar nemzet lelkesedéssel karolta körül ingadozó trónusát. E’ vésznapokban is — mint már több ízben — az osztrák házat a’ magyar hűség mentette meg. De még le sem röppent az eskü ajkairól, már összeesküdött családjával, ’s öröklött absolutismusi vágyai bűntársaival, a’ magyar nemzetet semmivé tenni. Összeesküdött pedig főleg azért, mert ministeri felelősség institutioja mellett, Magyarország önálló alkotmányos kormányzatát, a’ bécsi cabinetnek nulliticálnia többé nem lehetett. Magyarországot előbb egy Budán székelő kormányszék igazgatta, magyar királyi Helytartó-Tanács név alatt, mellynek elnöke a’ nádor vala, — ennek is világos törvényekkel meghagyott kötelessége volt: a’ magyar alkotmányt, önállást, és törvények szentségét megőriznie, — de mivel collegialis forma mellett a’ személyes felelősség semmivé leszen, ezen kormányszék kezéből a’ bécsi cabinet lassan kint minden hatalmat kivon, ’s azt igazgató kormányszéki állásából, a’ király nevével takarózó udvari önkény postájává sülyesztette. Így történt aztán, hogy bár Magyarország törvény szerint önálló kormányzattal birt, mégis az ország pénzével, ’s a’ nép vérével idegen czélokra az absolutisticus bécsi cabinet rendelkezgetett, kereskedelmi érdekeinket a' népeket kizsákmányló császár érdekeinek egyoldalúkig alárendelte, elzárta’ világ forgalom érintkezéseitől, ’s hazánkat gyarmati helyzetbe sülyesztette. Ez az, mit a’ ministerialis kormány-formának behozatala jövendőre meggátlandó, ’s a’ papiroson hervadó országos jogokat, ’s királyi esküt valósággá érlelendő vala. — Ez, és különösen az ország pénzével ’s a’ nép vérével önkényes rendelkezhetés lehetlenitése volt az ok, miért hogy az uralkodó ház hitszegően elhatározd, hogy istentelen bujtogatásokkal Magyarországot vérbe lángba borítsa,’s midőn a’belső erő minden kötelékeit e’ szerint megszaggatnia sikerülead, a’ belháborúban vérző országot fegyveres erőszakkal eldarabolja, a’ magyar nemzetet az élő nemzetek sorából kitörölje, ’s az eldarabolt országot, önállásától megfosztva az osztrák birodalom statushalmazába beolvaszsza. E’ czéljának kivitelét azzal kezdette meg, hogy a’ ministerium alakítása közben egy osztrák tábornokot, a törvény elleni pártütés zászlójának a’ magyar koronához tartozó Horvátországban feltüzése végett, azon ország bánjává nevez át. Es pedig azért szemelte ki a’ pártütés kezdetéül Horvátországot és Slavoniát, mert az oda tartozó határörvidéki részek katonai szerkezeténél fogva, ott legtöbb kész fegyveres erőt vélt találhatni; ’s azon vidének lakosai, hosszú idő óta minden polgári jogokból, alkotmány ellenére kizárva, katonai szolgaságuk megszokása által a’ császár nevével legkönnyebben valónak felbujtogathatók. És kiszemelte a’ pártités kezdetéül Horvátországot és Slavoniát azért, mert az erőoszlatás szándékából ott a’ magyar nemzet elleni gyűlölséget embertelen politikája már évek óta bujtogatá, ’s azt a’ nemzetiségi szenvedelmeknet felizgatásával, ’s gyalázatos eszközökkeli ápolásával egy pártnál a dühösségig ingerülnie sikerült, mind a’ mellett, hogy a’ magyar nemzet a’ horvát és slavon nemzetiséget nemcsak elnyomni soha nem akarta, sőt annak belkormányzatukban is szabad fejlődést engedett, polgári jogokban pedig horvát és slavon testvéreivel nem csak testvériesen megosztozott, hanem nekik még saját jogainak megcsonkításával, különös kiváltságokat és szabadalmakat is engedett. A’ bán tehát a’ császár nevében pártot ütött, ’s nyílt lázadást kezdett a’ magyar király ellen, ki ama császárral azon egy személy vala,’s lázadását annyira vitte, hogy Horvátországnak és Slavoniának nyolcz százados kapocs után Magyarországtól elszakasztását ’s az osztrák birodalomhoz csatolását decretáltatná. Nemcsak a’ közvélemény, hanem kétségtelen adatok e’ pártütés megindításáról a’ király nagybátyját Lajos főherczeget, Ferencz Károly főherczeget, a’ király öcscsét, ’s különösen nejét Zsófia herczegnőt vádolák, ’s mert a’ bán, pártütésében egyenesen a’ császár iránti hűség leplét használta, a’ magyar ministerium megkérte az uralkodót, hogy nevének ezen szentségtelenitését, ’s a’ családjára vetett homályt egy ünnepélyes nyilatkozattal hárítsa el. Akkor még az uralkodó ház ügyei Olaszhonban részúl állottak, ’s azért az álarczot nyíltan levetni nem merte. Annáit igya a’ bánt és párthiveit pártütöknek, felségsértöknek és lázadóknak 1848-ik észt. junius 16-ki rendeletében nyilvánította. De mig ezt nyíltan kijelentette, a’ pártütöt és czinkos társait császári udvaránál kegyelmekkel halmozá, ’s pénzzel, ágyúkkal, fegyverrel, lőszerekkel segítette. A’ magyar nemzet bízván a’ királyi nyilatkozatban, nem sietett a’ pártütöt saját fészkében megtámadni, hanem a’ polgár vérontást — ha csak lehet — el mellőzendő, a’ pártütés tovább terjedésének gátlására szorítkozott. Csak hamar hasonló módon felizgatva, Magyarország dél-* keleti részein a’ szerb ajkú lakosok lázadtak fel. A’ király ezt is lázadásnak nyilatkoztató, de szintúgy mint 85