Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-01 / 68. szám

725. I H. «im A’ magyar honvéd zászlóaljaknál és huszár ezredesnél több, — alorvos­ és kovácsi állomások lévén betöltendők, —? felhivatnak mindazon okleveles orvosok és gyógykovácsok, hogy a’ kik a’ haza közérdekében illy szolgálatokat felvállalhatnak, hazafiúi kötelességüknek ösmerjék, személyesen vagy írásban ez iránti nyilatkozataikat az osztály előtt mielőbb nyilvánítani. Debreczen, márt. 30-án 1849. Osztályfőnök hivatalos távollétében Töltényi, titkár. FELHÍVÁS. Lelkes polgártársak! Szent ’s igaz ügyünk , és imádott kedves hazánk védelmére, egy vadász ezred alakításával meg­bízva, a’ ti buzgó segélytekkel mai napig önkénytes honfiakból és nagyobbrészt jól begyakorlott lövészekből, sikerült tizenöt századot összealakitani, és azok számára tizenhatszáz lőfegy­vert szerezni, mellyek közül 107 darab ajándékkép a’ haza ol­tárára szentelve ezredem számára kézbesittetett, a’ többi pedig egyre másra 18 forintjával szereztetett be. Ezen ti buzgó ’s di­cső hozzájárulástokért ezredem nevében, melly a’ szent ügy ’s haza szabadságáért önkint ajánlotta fel magát, hálás köszönetet mondok, de egyszersmind felhívlak újólag titeket, miután az ez­redhez önkéntes honfiak naponta nagy számmal csatlakoznak, és azok számára még lőfegyverek, puskapor és kupaktartók hiány­zanak, ez idő körülményeit tekintetbe véve, szíveskedjetek ezen szükségleteket ezredem számára, vagy ajándék, vagy készpénz­­zeli beváltás mellett átadni. Debreczenben Krizsár Károly és Pá­linkás Rudolf osztály-parancsnokok, Böszörményben alulírott, hazánk más részeiben a­ megyei vagy városi hatóság által meg­­bizott polgártársak váltják magukhoz a’ tárgyakat, — becsár szerint. Kelt Böszörményben mart. 29. 1849. Ormai Norbert, alezredes és az­­-ő honvéd vadászezred alapitója. 3064 . p. v. A’ pénzügyministeriumtó­l. A’ haza szükségei fedezésére Marmaros vármegye lelkes lakosai újabb ajánlatokkal járultak, és pedig a’ hidegpataki ke­rületből 108 ft. 16 krral ’s 472 röf vászonnal, a’ visó-vizi kér. 150 fttal. Krits, Dúl, Talabor és Bedőfalvából 24 ft. 5 krral ’s 8 régi ezüst pénzekkel, a’ szigeti járásból 32 darab ezüst gom­bokkal és egy arany ’s ezüst szálakból készült övvel ’s egy karddal, Fejéregyházból 13 ft.a’dolhai kerületből 100 ft. a’ kar­­zói járásból 164 ft. 55 kr. Továbbá ugyan e’ czélra Bánffyhu­­nyad lakosai által 3 darab arany, egy karikagyűrű ’s 492 ft. 48 kr. gyüjtetett. Debreczen, 1849. marczius 30. ADAKOZÁSOK. A’ sebesült, és beteg vitézek ápolására öszveállott női egyesület részéről f. hó 25-kén Kossuth Teréz elnöklete alatt közgyűlés tartatván, a’ pénztárba következő adományok és gyűjtések adattak be: Batthyány Augusta grófnő gyűjtött 277 fr. Fried Henri­ette 176 fr. 36 fr. és 1 aranyat, Kendelényi Betti 400 fr. Kos­suth Teréz maga nevében adott 50 fr. Kovácsné gyűjtött 47 fr. 30 kr. Mérey Constantin 601 fr. 45 kr. Meszlényi Zsuzsánna és Megyesy Karolina gyűjtöttek 514 fr. 26 kr. Nagy Sándorné 71 fr. 30 kr. Pánczélné 22 fr. 28 kr. Papszász Klára 60 fr. 57 kr. Schodel Rozália 514 fr. Schvarcz Jozefa és Oláh Miklósné gyűj­töttek 61 fr. 23 kr. Schvarcz Jozefa ismét 32 fr. Szepessy Jo­hanna 543 fr. 15 kr. Szilágyi Sám­uelné 7 fr. 42 kr. Zalay Fran­­cziska 841 fr. 30 kr. Zichy Julia 56 fr. Öszvesen 3,778 fr. 2 kr. 1 aranyat gyűjtöttek. — Folytatólag beadtak: Lakatos Györgyné 22 fr. Teleky Blanka grófnő 212 fr. 45. kr. —’S igy a’ pénztárban van 4,012 fr. 47 fr. p. p. és 1 arany. Ugyan a’ fenebbi napon tartott választmányi ülésben elha­tároztatott, hogy 100 ágy és pedig az eddig fenállóknál nagyobb kényelemmel ellátva felszereltessék , melly végre 150 lepedő, 20 törülköző és 100 vánkos öszveállitásával Kendelényiné és Zalayné — két mázsa rongy, 1 mázsa tépés, 80 darab köteg kiállításával Meszlényi és Méreyné — 100 darab szalmazsák fekvő és takarónemű előállításával Molnár Eszter bízattak meg, ’s az e’ részben szükséges munkabeli részvételre a’ közönség falragasztványok által is felhivatni rendeltetett. Debreczenben mart. 26. 1849. Kendelényi Károly, titkár, és pénztárnok. 7373.­­ f. g. szám. Tóth Mihály Szeged város főbírája, eladott tulajdon lakhá­za árából bármellyik magyar huszár ezeredhez sorozandó 5 huszár felszerelésére ezer pengő forintot ajánlott. Vegye a’ lelkes, és buzgó hazafiságát igazoló főbíró ezen szép adományá­ért a' haza hálás köszönetét. Debreczenben mart. 24. 1849. «.• Bon? minis­zk : Mészáros Lázár, hadügy minister. C­­­t 1696 sz. Répássy N. jászai plébános úr, a’ haza oltárára egy de­rék fegyvert, egy fringla kardot, és egy pisztolyt ajándékozott, melly példás hazaáúi tettéért ezennel a’ haza nevében köszöne­­temet nyilvánítom. Mészáros Lázár, hadügyminister, 244­ 0. 8234. 1­547. sz. Egy huszár tiszt, ki nevét a’ közönség előtt elhallgattatni kívánja, — egy talált lovat, s­ miután öt hét óta saját költségén takarmánynyal is ellátta, tulajdonosa pedig ez idő alatt nem ta­lálkozott, az álladalomnak ajándékozni szíveskedett. Melly hazafias tettéért a’ lovassági főfelügyelőség ezen­nel köszönetét nyilvánítja. Debreczen martius hó 30-án 1849. Répásy Mihály, tábornok. Igazítás. A’ Közlöny 65—ik számában az előleges köz­lésben a’ Képviselőház 28-ki üléséről a’ 13—ik sorban, Szalay Antal képviselő neve tévedésből Ferencznek íratott, mi ekkép kiigazittatni kéretik. NEM HIVATALOS RÉSZ. Austria és az orosz beavatkozás. Debreczen mart. 31. A’ pohár csordúltig van. Austria nem mehet tovább,mint a’ meddig ment.­­ Minden helyzetnek, érdeknek, műveltségi fokozatnak külön külön fogalma van a’ társasági formákról,’s ezért a’ gyakolati élet embere nem ütközik meg rajta, ha a’ despotismusnak épen úgy vannak imádói, mint az alkotmányos monarchiának és a’ köz­társaságnak. A’ hatalom magában véve semmi, nehezen értelmezhető eszme; de a’ hatalom, mint az emberi társaság collectiv ere­­jének eszméje, olly roppant erőt fejez ki, mellynek egyes em­ber vagy testület soha sem képes ellenállani. És a’ hatalom épen úgy collectiv ereje a’ társaságnak kor­látlan monarchiákban mint a’ legdemocrataibb köztársaságok­ban, azon különbséggel, hogy amott a’ nép öntudatlanul, szen­vedőig engedelmeskedve, a’ despotára ruházza át collectiv­­erejét; itt pedig collectivereje öntudatában maga cselekszik. De minden társasági formának van egy átalános alapja: ama mély hit a’nép keblében, hogy azon forma, mellyet magának tudva vagy öntudatlanul választott, az erkölcsi jónak min­den kellékeivel bir, ’s hogy testi lelki jólétét egyedül ez bizto­síthatja. És mig a’ hatalom ezen erkölcsi vonalon áll, addig az el­vek és pártok legelkeseredettebb tusái közt legalább egy vi­gasztalása van a’ nézőnek: az, hogy mindenik fél ügye igazsá­gos voltáról, benső meggyőződéssel állott ki a’ csatatérre, ’s hogy legalább becsület tekintetében egyenlő fegyverrel vanak. Austria e’ tekintetet eldobta magától ;Austria minden igényét eljátszotta, hogy becsületesnek tar­tassák. Az austriai ház rég űzi már a’ csalás és hazugság politi­káját, ’s az éleslelátásnak rég gyaníták már, hogy a’ világszerte elhirhedt „atyai kormány“ alatt a’ leggazabb, legocsmányabb ármány lappang. De a’ legújabb események végkép lerántották a’ lepelt e’ po­litikai szörnyetegről, ’s egész Europa undorodva fordul el azon dynastiától, melly erkölcsileg olly mélyen tudott elsülyedni. Egyéb politikai eljárásairól ezúttal hallgatunk, ’s ez úttal szólunk csak az orosz beavatkozásról. Midőn a’ múlt évi martiusban először hangzottak le az al­kotmányos szabadság igéi a’ trónról, Austria minden népeinek — a’ szlávokat sem véve ki — csak egy óhajtásuk vala : az t. i. hogy Austria szakadjon el Oroszország szövetségétől, melly minden szabadságát féltő nép keblében csak aggodalmakat ké­pes előidézni. És a’ dynastia adott népeinek szép mézes szavakat, alat­­tomban pedig ármánykodott Sz. Pétervárott. A’ múlt év nyarán democratai mozgalom támadt Havasal­­földön. Oroszországnak védúri viszonya jogot adott a’ dunai fe­jedelemségek jogait a’ porta kihágásai ellen védelmezni, de nem adott jogot az oláh nép tisztán törvényhozási, és igy bel­­ügyeibe avatkozni. Oroszország mégis beavatkozott, ’s tetemes fegyveres erővel szállta meg Moldvát és Oláhországot. Voltak már akkor is emberek, kik ebben többet láttak puszta oláhügynél, ’s gyaniták, hogy e’demonstratio minden európai nemzet, főleg pedig Magyarország alkotmányos törek­vése ellen van irányozva. Austria hallgatott. Jött a’ Jellacsich féle banditák invasioja, ’s az ezt követő ismeretes események, u. m. a’ Bécsbe küldött nemzetgyűlési kö­vetség, a’ ministerium feloszlása, a’ honáruló nádor megszökése, a’ pákozdi ütközet, az austriai táborozás, az erdélyi oláh-szász lázadás ’sat, és az oroszok mindig közelebb nyomultak Erdély széleihez. Jött végre a’ decemberi trónlemondás, melly után Ferencz Károly — kit ármányos nejével együtt az austriai birodalom minden népei egyaránt gyűlölnek — Sz. Pétervárra utazott; ’s alkalmasint ekkor köttetett meg azon uj szent szövetség, melly most egész Európát, még a’ saját érdekei körül olly conservativ Angliát is, mozgásba hozta. Mikor az oroszok Erdélybe nyomulása Bécsben közhírré lett, az austriai kormány azt mondá h­iv­a­talosan, hogy a’be­­avatkozás hite nélkül és csak Puchner felelősségére történt. Az austriai kormány hi­v­a­ta­l­os­an h­azudo­tt. És hogy hazudott, az adatok kezeink közt vannak. Íme közöljük Timoni orosz főconsulnak e’ tárgyban Puch- J­nerhez Bukarestből f. évi január 22-én kelt, és a’ honv. bizott­mánynál eredetiben levő levelét: „190. sz. Bukarest, januar 22.1849. Nagyméltóságu báró ur! Luders tábornok Kotzebue ur által élőszóval közölteté ve­lem, mikép tegnap Sz. Pétervárról futár érkezett, ki Lüders tá­bornoknak a’ brassói és szebeni polgárság által a’ székelyek el­leni orosz beavatkozásért tett folyamodás iránti jelentésére kö­vetkező utasítást hozott: A’ Lüders tábornok által adott tagadó vála tökéletes he­lyeslést nyert, de ha maga az erdélyi cs. kir. kormányhatalom kérne orosz katonai hatalom segélyt, Brassó vagy Szeben meg­mentésére, Lüders tábornok föl van hatalmazva azt megadni, és ha a’ segély meg lesz adva, utasíttatik azonnal visszavonulni Oláhországba. „Kotzebue úr megjegyzé még, mikép Lüders tábornok épen egy mozgó hadtestet rendelt összevonatni a’ határszéle­ken, miszerint segélykérés esetére készen álljon, még pedig annyival inkább, mert épen hire jött a’ szebeni határszélekről, hogy a’ magyarok Erdélybe törtek, és egész Szebenig nyomul­tak elő. „Kötelességemnek tartom exczádot erről Lüders tábornok kívánságához képest értesíteni, és e’ fontos és kényes kérdést exczád magas belátására bízni, olly megjegyzéssel, mikép Tuad Elfendi török biztos ezen a’ magas porta beleegyezése nélkül Sz. Pétervárról adott meghatalmazáson annál inkább csodálko­zott, mert az orosz hadak ezen beavatkozása egy török tarto­mányból történik, mi által a’ porta által fölvett neutralitás elve sértetik. Fogadja exczád ’stb. (aláír.) Timoni.“ Ezen levélre Puchner egy jan. 25-kén kelt levélben Lü­ders tábornokot végkép és határozottan beavatkozásra szólítja fel; más levélben pedig ugyanazon napról utasítja Schuster tá­bornokot, hogy az országba nyomuló oroszok Vöröstorony felé vegyék útjokat. Vessük össze ezen adatokat. Az orosz főconsul jan. 22-kén értesíti Puchnert az orosz udvarnak a’ brassói és szebeni polgárság kérelmére adott vála­száról ; és igy ezen kérelem legalább is annyi idővel előzte meg a’ beavatkozást, a’ mennyire szüksége volt a’ futárnak, hogy Bukarestből Sz. Pétervárra és vissza utazhassék; ennyi idő alatt pedig Szebenből egy futár háromszor is megjárhatta Bécset, ’s Puchner bizonyára értesítette udvarát a’ szászok kérelméről, és Austriának — ha nem óhajtotta az orosz beavatkozást — elég ideje volt egy tiltó rendelettel annak útját állani. De Austria hazudott, mert tudta, sőt kívánta az orosz be­avatkozást, ’s e’ tekintetben legújabb időkben Bécsben úgy mint Frankfurtban és Berlinben, Párisban úgy mint Londonban vég­kép leesett álorczája. Az austriai ház — melly ingadozó trónja támogatására nem hívhatja föl többé népei szeretetét és hűségét, mert a’ sze­retet minden őszinte kitöréséért csak uj ’s kigondoltnál kigon­­doltabb szenvedést, minden hűségért csak körmönfont árulást adott — az austriai ház, mondom, a’ politicai becsületet is vég­kép eldobta magától, ’s a’ népek jogának legszentebb alapelvét, a’ nemzetek belügyeibe nem avatkozás elvét is megsértette. Austria az európai közvélemény itélőszéke előtt áll. Min­den ármányai le vannak leplezve, ’s minden becsületes ember hátat fordít e’ végtelenül nyomorúlt politicának. Mi ezúttal csak a’ fölényt akartuk kimutatni, ’s legköze­lebb alkalmat veendünk magunknak e’ politicát bővebben illu­­strálni, annyival inkább, mert ezen orosz beavatkozás az oetrov­­ált alkotmány ocsmány históriájával és a’ frankfurti események­kel szoros kapcsolatban áll. NEMZETI GYŰLÉS. CXXXIII-dik ülés a’képviselő házban mart. 26-án. (Vége.) Hunfalvi Pál olvassa a’jegyzőkönyv többi részét. Aiding­er: Midőn a’ jegyzőkönyv hitelesíttetik, ügyel­nünk kell arra, hogy minden benne legyen, mit a’ ház határo­zott. Kossuth elnök úr tegnapi beszédében bocsánatot kért, hogy előbbi elmenetelét nem jelentette. Most miután ismét en­­gedelmet kért az elmenetelre, azt a’ jegyzőkönyvben megem­líteni szükséges, a’ mi onnan kimaradt. Bezerédy István: Nem igen szoktam a’ jegyző­könyvek vizsgálásába bocsátkozni, hanem a’ mi mondva volt, avált ha a’ dolog lényegét teszi, vigyázni kell, hogy ki ne ma­radjon. Végzésünknek érdeklett pontjaira nézve abban találom a’ lényeget, miszerint a’ képviselőház egyesült akarattal, egy élekkel ünnepélyesen kinyilatkoztassa, hogy mindaddig, mig a’ ttáz nem fog határozni az országgyűlésnek egy vagy más hely­zet általtételéröl, az országgyűlés együtt marad. Ebben van az mi a’ hazának garantiát ad, hogy ügye nem lesz elhanyagol­va. Ezt tehát elkerülhetlen szükségesnek látom a’jegyzőkönyv­ben megemlíteni, mert ez az, mi a’ hazának garantiát, a’ jó lelkűeknek reményt és bátorságot nyújt. (Helyes.) Elnök: Tetszik ezt elfogadni? (Igen) tehát holnap ez is fel fog olvastatni. Most némelly apró jelentéseim vannak. — Bo­er és Demjén József képviselő urak a’kormányelnök megbízásá­ból B­e­m fővezér úrhoz lévén kiküldve, a’ háztól engedelem­­ért esedeznek. — A’ képviselőház határozata a’ felsőházzal kö­­zöltetvén, annak elnökétől vettem egy hivatalos levelet, melly­­ben közli a’ felsőháznak némelly tárgyak iránti határozatát. A’ ház szabályai szerint felolvasandó, a’ ház aztán elrendelheti ki­­nyomatását, vagy tárgyalás alá vételét. (Halljuk.) Hunfalvi Pál olvassa a’ felsőház izenetét. (Nyomas­sák ki.)

Next