Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-04 / 70. szám

254 erősíteni magunkat: a* kormány ez üdvös — *s máshol ís, hol hasonló körülmények vannak, létesíteni óhajtott, intézkedése el­ismerő nyilatkozatot érdemel: — ez okból ezt bár többen pár­tolták a’ tegnap nyilvánított egyetértés fentartására nézve óhaj­tásunkat a’ béke érdekének alárendeltük. *) Tiszteink fizetése a’ magyarországi minta szerint szabá­­lyoztatott ’s az erdélyi rendszer mellett hiányzott magyarorszá­gi hivatalok felállitlattak. Főjegyzőnk Kis László nyolcz évi hi­vataloskodása terhei alatt meggyengült egészsége helyrehozha­­tására 3 hónapra hivataláról lemondva helyette Tunyogi Sándor első aljegyző választatott. A’ gyűlés e’ közben mindig higgadtabb ’s férfiasabb ta­nácskozássá vált. Urak, tanuljunk higgadtak lenni, a’ személyt, az ügyöl megválasztani, ’s polgártársainkat nem gyanúsítani; ki erre nem képes, a’ mostani nehéz időben ne zavarjon, hanem lépjen ki; különben a’ kelet római birodalom sorsára jutunk, hol a’Byzancz kapui előtti ellenség — mig bent a’ ministerek illededelmi sza­bályok fölött koczódtak — betört ’s minister és ország semmivé lett. Középszolnokból: A’ „Közlöny“ 45-ik számában közlött tasnádi czikket illetőleg a’ középszolnoki megyei bi­zottmánytól egy reclamatiót vettünk, mellyben czáfoltat ik azon tasnádi levélben volt állítás : „mintha a’középszolnoki főispán­nak praefectusa minden angarián hűségesen fel- ’s kivenné a’ főispáni illetményt.“ A’ nevezett középszolnoki főispán, illetmé­nyét csak múlt évi novemberi — meddig megyéjével folytonos érintkezésben állott — vette ki ’s azóta nem, mint az az alis­­páni ulalványi könyvből ’s a’ pénztárnoki számadásból tisztán kiviláglik. Ugyan azon tasnádi czikkben a’ zsibói pap ügyé­ben az mondatott, hogy fizetése fogsága ideje alatt tőle megta­­gadtatott; ezen eljárás — ha valóban meg is történt volna — azzal mentetik, hogy ez nem az érintett középszolnoki főis­pánnak, hanem legfőlebb tiszteinek rovattathatik föl hibául. Egyébiránt ez ügyet ezennel bevégzettnek tekintetni kérjük. Debreczen, april 2. Azon kitartó lelkesedés,azon ál­dozatkészség, mellyet debreczeni polgártársaink és hölgyeink igazságos ügyünk mellett tanúsítanak, megérdemli, hogy e’ la­pokban követendő például följegyeztessék. Alig léptek ki kü­szöbeinken a’ sebesült és beteg vitézek ápolása végett ala­kult nőegylet tagjai — vivén magokkal azon önkéntes ado­mányt, mellyel kiki tehetsége szerint áldozott kormányunknak, egy új felszólítást hordoztatott házról házra, fehér neműek adására hiván fel a’ honfiakat. És a’ fölhívásnak már eddig is több helytt óhajtott sükere lön. Debreczen hiv magyar lakói minden alkalommal bebizonyítják igaz hazaszeretetöket. Az ál­­ladalom nem kivánja ingyen egyesek adományait. Kész pénz­zel fogja kifizetni mind azt, mit részére felajánlottunk. Egy pár fehérruháért 2—3 pft ígér. Áldozzátok a’ hazának azt, mire magatoknak különös szükségetek nincs. Ruhátlan vité­zeink számolnak hazafiságtokra! Kormányelnökünk lelkes neje — mint tudjuk — 1000 lepedő elkészítését vállalta el a’ helybeli kórház számára. So­kan találkoztak Debreczen magyar érzelmű hölgyei közt, kik szives készséggel nyújtottak neki segédkezet dicsérendő vál­lalatában. Ismerünk leányt, ki egy maga 30 darab lepedő el­készítésére ajánlkozott. Találják föl jutalmukat a’ szabaddá leendő.haza boldogságának érzetében. A’ városunkba érkező katonaságra nézve, kimondhatlan kedvező körülmény az, hogy mihelyt a’ szabadságtérre eljut, térit tt asztalt lel az utcza közepén, természetesen jó pénzért. Mig másutt éhen szomjan kóboroghat ide ’s tova csapszék vagy vendéglő után, itt rég elfelejtő éhét szomját a’ „L a c z i k o n y­­h áj á n.“ ’S miért ne ebédelhetne a’ magyar honvéd ott, hol egykor dobzse László magyar király ebédelt ? ’S nem ér­­htti-e meg az időt, mikor e’ helyen illy szó hangozik fülé­be: „ah! par pitié pour les grandeurs du monde, faites 1’ aumone au dernier de vos rois.“ Két század honvéd minapában távozott el körünkből, mint értesültünk Arad felé. Helyettök ma egy osztály Bocskai huszár érkezett városunkba. A’ zanini hangászkar üdvözlé őket. Kénytelenek vagyunk ismét visszatérni az annyiszor em­legetett járdapallókra. Nem azért, hogy azokat megegyenesit­­sük, sem azért, hogy éjelenkint megvilágositsuk, hanem hogy rajta békével járhassunk. Tisztelet becsület a’ lovasoknak, jelen időben még a’ lovaknak is! hanem ha e’ keskeny pallókat lovak­kal vágatjuk fel végig hosszig — mint mostanában szokás — akkor bizony mi szegény gyalog emberek nehezen láboljuk ki a’ debreczeni napokat, mennyiben utszáink közepén a’ sár, gya­log embernek alig lábolható. Már ha menni kell, mégis csak in­kább a’ ló, mint az ember! Kérjük izraelnek mind lovait, mind lovagjait! Virágvasárnapon lélekemelő ünnepélyeknek voltunk tanúi. Reggel 8 és 9 óra közt a’ cath. templom előtt vallásos parádét tartottak a’ köztünk levő zanini vitézek; 11 órakor pedig a’kép­­viselöházban gyászbeszéddel ünnepeltetett meg két elhunyt kép­viselő emlékezete. Kazinczi G. gyász beszéde színe, lelke volt a’ költészetnek. Tele azon ragyogó képekkel, miket csak kelet for­ró vérü gyermekének képzeletárjában találhatni, minőket művé­szileg összeállítani, megteremteni, alig tud más úgy mint Ka­­zinczi G. Ajánljuk e’ beszédet mindazok figyelmébe, kik a’ szé­pet életben és ideálban szeretni tudják!.. Nem hagyhatunk említés nélkül egy furcsa eseményt a’ közel múltból, minek tudomására biztos kútfő után jutottunk. Egy népes magyar városban meghagyatik a’ jegyzőnek a’ levél- 1 tár rendbeszedése. Rendbe szedi; egyszersmind jelenti a’ku­paktanácsnak , hogy a’ levelek közt sok ollyas lázító irat van, kivált Rákóczitól, mik által a’nemes város ö felsége előtt compromittáltatnék; indítványozza azért a’ leve 1 ek meg­­égetését!! A’ becses oklevelek megégettettek. Ott van róla a’ határozat a’ jegyzőkönyvben. Milly sok adat elvesz a’ históri­ára nézve illy vandal kezek dulásai által! Haladunk! Nézzétek meg őket a’ sátor alatt, és a’ sát­ron kívül, mivel űzik az unalmat sulymos és pattogatott ten­­geris tekenöik mellett ? újságokat olvasnak. Igen, a’ mi kofá­ink újságokat olvasnak! Nem lesz többé használatban köztük ama példabeszéd gyermekeikhez: „ne légy különb ember apád­*) Őszintén szólva, e’ periódust nem értjük egészen. Szerk. nál!“ Ok magok is tudni, tanulni akarnak; gyermekeiket pe­dig többre taníttatják, mint mennyit magok tudtak. Haladunk! Hanem ha csakugyan haladunk, és a’ Nádor vendéglő visszakereszteltük bikává: ne hagyjuk meg régi szennyét ama derék gőzmalomnak se , mellyet „István gőzmalomnak“ neveznek. Törüljük ki onnan az István nevet, hiszen úgy is fel van az írva nemzetünk emlékkönyvébe azon lapra, melly­­nek urait örök szégyen teszi feledhetíenekké. KÜLFÖLD. OLASZORSZÁG. A’ „Gazetta di Mi 1 ano“ szerint, a’hadügyminister az alkotmányozó nemzeti gyűlés hivatalteremében akkint nyi­latkozott, miszerint a’ római köztársaságnak edddigelé 24,000 jól felszerelt embere áll már annyira csatakészen, hogy akár­­melly perczben táborba állhatni velők. Lovasságuk azonban még nincs. A’ római „E p o c á“-ból pedig azt olvassuk, miszerint 4000 tökéletesen felfegyverzett és jól fegyelmezett epirusi gö­rög ajánlotta fel szolgálatát a’ romai köztársaságnak. Az alkotmányozó gyűlés, — melly ezentúl a’ capitolium nagy palotájában fogja tartani üléseit, — mart. 2-kán egy pro­­clamatiót bocsátott szét Europa népeihez. Nem juthatván azon­ban egészben hozzánk ez érdekes irat, kénytelenek vagyunk csak némi töredékeinek közlésére szorítkozni. „Egy uj nép“ — igy szól többek közt a’ proclamátio — „egy egészen uj nép áll előttetek, barátságot, testvéri szerete­­tet kérve tőletek. „Azon nép áll ismét előttetek, melly hajdan a’ leghíresebb volt világszerte. De egykori nagyságának, ’s jelen ujraszületé­­sének, a’ pápák kora fekszik közötte. „Europa népei! ti ismertetek bennünket, midőn Róma ne­vét a’ félvilág rettegte; ismertetek bennünket, midőn nevünket szánakozva emlité a’ nép. Megutálhattok érte, hogy az időben zsarnokai valánk a’világnak; de ne akarjátok, hogy tovább is szánakozás tárgyai legyünk az emberek előtt. ,,A’ római birodalom népe meg akarta változtatni politi­kai állapotát, respublicát alkotott és kimondá a’ népfön­­séget. A’nép akarta igy! ’S ki áll a’nép fölött? Az isten csak! Isten pedig szabadságra teremté népeit.“ ’stb. Ezután mutogatják, mikép ők nem ellenei a’pápai hata­lomnak, csak hazájokat szeretik; és a’ pápák semmit sem tettek értök, midőn ők hajdani nagyságuk romjain sírtak. Ezért fel kellett mondaniok a’ pápa iránti engedelmességet, ’s mivel leg­jobbnak látták az önkormányzási formát: köztársaságot alkotá­­nak. Itt ők meg akartak állapodni; vér nélkül szerették volna bevégezni a’ forradalmat, ’s ha megháborittattak, ők nem okai, de elszánvák, szabadságukat fegyverrel is védelmezni, ’stb. Martius 6-ról Írja a’ „M o n itor e Rom a no“, hogy Maz­­zini azon napon jelent meg a’ nemzetgyűlésen. Midőn belépett, a’ követek mindnyájan felállottak, ’s a’ szűnni nem akaró „éljen Mazzini!“ kiáltásoktól rengettek a’ terem lalai. A’ gyűlés aka­ratából Mazzini az elnök mellett foglalt helyet; innen tartott egy rövid, de nagy szellemét és szivét híven tükröző beszédet. A’ római köztársaság uj képviselőjének szónoklatát roppant tet­széssel fogadta a’ ház. — Az olasz nép, úgy látszik, hatalmasan készül a’ háborúra. A’„Monitoré Toscano“ mart. 6-kai száma lelkes felszó­lítást hoz a’toscanai egyetem ifjúságához, mellyben többek közt az áll, hogy ha megharsan előttök a’ harczi táragató, csat­lakozzanak a’ néphez, ’s álljanak az első sorba, mert szégyen volna mást ereszteni maguk elibe ott, hol a’ haza védelméről van szó, ’s hol a’ haza fönmaradása vért kíván. Ugyanezen lap Írja G e n u á b ó 1, hogy ott mart. 4. este tö­mérdek nép jelent meg az utczákon olasz lobogókkal, ’s szünet nélkül kiáltozá: „éljen a’ függetlenség, éljen a’ háború!“ Pel­legrini ügyvéd tartott beszédet a’ néphez, a’ harcz szükségéről és elkerülhetlenségéről, mit roppant tetszés követett, ’s ezután a’ nép csendesen haza oszlott. TURIN. A’ követkamara mart. 7—ki ülésében 5 millió köl­csön szavaztatott meg a’ mozgó nemzetőrség hadi fölszerelé­sére. Az „Opinione“ pedig, mint bizonyost akarja tudni, mi­szerint a’ kormány genuai banpuieroktól 8 millió lírát vett vol­na fel. NÉMETORSZÁG. E’ lapok 67-d. számában volt közölve Welckernek a’ Pál templomában tett azon nevezetes indítványa, mellyről még az „Augsb. Allgemeine Z.“ is azt mondá, miszerint oily hatást idézett elő, miilyennek tanúja nem sokszor volt a’ birodalmi gyűlés. Nem tudjuk, a’ nagy Statusphilosoph ékesszólása-e vagy hirtelen köpenyforditása lepte meg a’ frankfurti követeket, úgy látszik azonban, hogy ez utóbbit sejtette maga Welcker is, mert jónak látta indítványának szülő okait is föltárni később a’ gyű­lés előtt. „Ha én előbb — igy szólt mart. 12-kén — a’ porosz csá­szárság ellen nyilatkoztam, koránsem azért tettem, mintha Po­roszország iránt ellenszenvvel, Austriához pedig előszeretettel viseltettem volna; én csak azt akartam gátolni, hogy Austria kizárassék a’ német statusegységböl, csak meg akartam kísérte­ni minden módot, hogy Németország épsége megmentessék. Én úgy látom, azt hiszem, mikép mi már minden módot megkísér­tettünk, ’s hogy itt az ideje, Németország többi részeit (mellőz­ve Austriát, mellyet már úgy sem tarthatunk meg,) egy erős statustestté olvasztani össze. (.Nagy tetszés.) Büszkék lehetnek, kik Austria kilépését eleitől fogva hitték, mert azok élesebben láttak mint én; de engedjék meg nekem, hogy én is büszke le­gyek arra, miszerint Németország egységében mindeddig bíz­tam, sőt hittem. Örülhetnek a’ porosz császárság barátai, hogy e’ dolog nem egy elhamarkodott határozatból származott, mert ha igy történt volna: bizonyára olly szenny esik a’ porosz ko­ronán, mellyet soha nem lehetett volna róla lemosni. Az idők nehezek, ’s a’ körülmények szilárd határozatot igényelnek tő­lünk. A’ cabinetböl és kívülről a’ legnagyobb veszély tolul fe­lénk: a’ birodalmi gyűlésnek jutott a’ nehéz, de szép feladat, megmenteni a’ nemzet függetlenségét. A’ haza veszélyben van, szabadítsák meg önök a’ hazát I“ (Nagy tetszés.) Welcker indítványára kinyomatása elhatároztatott, ’s vita­tása 8 nap múlva kerül szőnyegre. POROSZORSZÁG. B e r 1 i n bői mart, 9-éröl írják, hogy ott a’ kedélyek na­gyon föl vannak ingerülve Austria ellen, ’s a’ legconservativebb clubbok is csak szidalmak és gyalázó szavak kíséretében említik. Quousque tandem .. ? A’ német császárság kérdése, — mint igen hihető — azon fordulat által, mit Frankfurtban Welcker indítványa okozott, igen kedvező színben tűnik föl jelenleg a’ poroszok előtt; bár itt sem hiányzanak félénkek, kik előre rettegnek, hogy az oro­szok és osztrákok beléjök fognak kötni. A’ kormány azonban, úgy látszik, egész resignatióval, de korán sem tétlenül várja a’ minden esetre bekövetkezendő nagyszerű események fejlődését. Különösen a’ hadügyministeriumban rendkívüli sürgés for­gás van. A’ fegyvergyárak hatalmasan működnek. A’ hadi elő­készületek körül nagy tevékenység látszik. Martius 13-kán egy ágens indult Amerikába, azon utasí­tásával a’ kormánynak, hogy ott fregattokat vásároljon, ’s esz­közölje, hogy azok april végére okvetlenül megérkezzenek. Beszélik, miszerint a’ ministerium 70 milliónyi kölcsönre akar engedelmet kérni a’ kamaráktól. Mart. i5-én érkezett Londonból a’ hir, hogy a’ dániai fegy­vernyugvás 3 hónappal meghosszabbittatott. FRANCZIAORSZÁG. Párisi kíreink martius 13-ig terjednek; valami különö­sen nevezetes nem igen van köztök. A’ nemzetgyűlés asztalán harmadszor áll a’ választási tör­vény , melly úgyszólván csak olvastatik folyvást, viták nem igen merülnek föl körűié. A’ mart. 12—ki ülésben Passy pénzügyminister kérte, hogy szavazzák meg az 1849-re szóló budget két tizenketted részét (két hónapra.) Egy rész csak egyre akarta megadni, többen az egész évi budgettet akarták tárgyalás alá venni, végre is a’ kért két hónapi (april és május) költség fejében, 176 millió frank kölcsön vétele megengedtetett. Úgyszintén a’ köztársasági elnök részére 100,000 frank havidij határoztatott. (Ebből egy napra épen 3333 1 /3 fr esik. Bizony szép diurnum!) A’ belügyministerium rendeletet bocsátott a’ megyék fő­ispánjaihoz , mellyben meghagyatik, hogy pontos és kimerítő összeírást készítsenek a’ megyéjökbeli polgári őrségről, mit a’ ministeriumnak azonnal küldjenek be. Auron (falu) és Nevers közt a’ vasúti munkások föllázad­tak , mivel dolgoztatóik a’ munkaidőt egy órával meg akarták hosszabitani, a’ nélkül, hogy a’ napi bért emelték volna. Bour­­gesból egy osztály lovasság csapot a’ békétlenkedökre, ’s erő­szakkal lőnek kényszerítve a’ munka folytatására. Emlékezünk még Bugeaud pattogós szavaira , mikben a’ béke és rend fentartójának mutatja be magát. Ugyancsak jól is in­dult a’ béke-csinálásban! Felelős szerkesztő: Gyurmán Ádolf. HIRDETÉSEK. C s ö d ü 1 et. 2—3 A’ Tőketerebesi postaállomás elnyerését tárgyazó, már ezelőtt is közhírré tétetett csőd, ezennel megujj itta tik. Ezen postaállomást elnyerni kívánó egyének, folyamodványaikat ed­digi hivataloskodásukról, erkölcsi magokviseletéről, tudományos ismereteikről és vagyonuk mennyiségéről szóló hiteles bizo­nyítványokkal ellátva, az országos postai kormányhoz czimezve, az alírt postafőigazgatósághoz f. e. április hó végéig mulhatlanul beküldjék. Kelt Debreczenben április 2-án 1849. A’ debreczeni kér. posta főigazgatóságtól. 1— 3 Bereg megye képviselő bizottmánya a’ munkácsi járásbeli vereczkei alorvosi állomás betöltését, 200 pft, tisztilak ’s 6 öl fa fizetés mellet, csődület utján kívánván eszközölni, az ajánl­kozni akarók f. évi május hó 21. tartandó bizottmányi ülés elei­be folyamodványaikat, okirataikkal felterjeszszék. Kelt Beregszászban mart. 31. 1849. Péchy Pál, Beregmegye m. alispánja. Árverés. 2—3 Az ellenséghez szállíttatni szándékolt ’s lefoglalt asszu- ’s jó asztali borok, e’ f. hó 5-én azaz csütörtökön reggeli 9 óra­kor a’ sóháznál közárverés utján a’ legtöbbet ígérőnek el fog­nak adatni. Debreczen, április 1-én 1849. K áld or őrnagy. 106 | B. Köröztetés. 2—3 Csongrádmegye megkeresése folytán Zentárói menekült Gábor Mihály ütközben eltévedt fiacskája a’ végett köröztetik, hogy megtalálás esetében Csongrádmegyének azonnal jelentés tétessék. A’ gyermek 6 éves, haja gesztenyeszin, szemei sárgák, volt rajta egy hosszú ing. Debreczen mart. 28. 1849. 2— 2 Nagyváradhoz egy órányira a’ csinált ut mellett levő mind­szenti pusztán áll a’ lak 4 szobából a’ szükséges melléképüle­tekkel, két holdnyi udvarral és 4 holdnyi luczernai ’s házi kert­tel, a’ kivenni szándékozók bővebben értekezhetnek Nagyvára­don Majer orvostanár az oláh püspök utczájában, és a’ pusztán Bökönyi uraknál. Eladó lovak. 2—3 Három, eves-szürke, hámos, fiatal ló, Nagy Péterfia utczá­­ban, 971. szám a. Márton Lajosnál, szabad kézből eladó. 65. 66. | B. Névváltoztatások. Seyfried Károly vezetéknevének Sziklayra, Pawlov­­szky Antalénak Vadászfyra; Kni Andorénak Szabadfyra, ’s Böhm Gyuláénak Taksonyra kért átváltoztatása megenged­tetvén, ezennel országszerte köröztetik, ’s a’ mennyiben e’ ne­vek a’ Közlöny 66. számában hibásan voltak közölve, ekkép kiigazítandók. Kelt Debreczenben april. 3-kán 1849. * Nyomatik az álladalmi nyomdában.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék