Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-06 / 72. szám

következőleg a’ ház egy újabb választásra nézve nem is ren­delkezett , azért az igazoló választmány ezen ujabbi választást el nem fogadhatónak tekinti. (Helyben hagyatott.) Gorove István: Mielőtt a’ napi rendre által men­nénk, egy kérdésem volna a’ honvédelmi bizottmányhoz, raellyre felszólítani bátor vagyok, legyen szives arra választ adni. Van-e a’ kormánynak hiteles tudomása arról, hogy a’ hadseregben bujtogatások történtek, és az országgyűlés tagjai ellen rágalmak szórattak el? ha van, kérdem, van-e hiteles tudósítása, hogy azon bujtogatásoknak voltak-e következései? és ha voltak, miilyenek azok? és a’ honv. bizottmány, vagy a’ hadtlgyministerium, hivatalos kötelessége szerint, ha követke­zései komolyak voltak, miilyen intézkedéseket tett azokra nézve? Nyáry Pál: Az interpellatiónak első pontja, ha jól fog­tam fel, az, van-e tudomása a’ kormánynak arról, hogy a’ hadseregben bujtogatások történtek volna, vagy bizonyos sze­mélyek ellen, vagy átalában? Erre legelőször is azt kell vá­laszolnom, hogy nincs tudomása arról a kormánynak, hogy bujtogatások történtek volna; tudomása van csupán egy nem átalános, hanem specialis esetről, arról t. i. hogy egyik főtiszt a’ táborban levő elnököt felszólitotta, — miszerint tud-e arról valamit, hogy az.Esti lapok‘ban az foglaltatnék, mintha Debreczen­­ben már párt is alakult volna arra, hogy az ellenséggel egyez­kedjék, nemcsak, hanem az egyezkedésnek egyik pontja már ki is jeleltetett volna a’ nevezett lapban, miszerint azon esetben, ha Olaszország legyőzésére Magyarország 40 ezer katonát ad, a’ békesség megköttetik. Kormány-elnök ur erre csak azt irta, hogy ez azok körében, kik azt hallották, indignatiót okozott, és méltán is okozhatott volna, ha igaz lett volna, szerencsénkre, hogy az nem igaz. A’ kormány az elnök urat tudósította a’ felől, miután egy kormánytag által az ,Esti Lapok minden számait újra meg újra megolvastatta, hogy az merő hazudság; ennyiből áll az egész dolog. Miután illy egyes megnevezett specialis térre vagy hírre vonatkozott az egész, a’ kormány nem tartotta szük­ségesnek azt, hogy e’ puszta pletykák után investigatiót ren­deljen, tudván azt, hogy a’ kik nagyon szeretnek rendet csi­nálni, azok csinálják a’ legnagyobb rendetlenséget, és ha pél— dáúl ezen esetben a’ kormány egy ember által okozott plety­kán vagy híren, vagy akárminek nevezzem, elindult és ha annak valami nagy alapot kerített volna, meg lehet, az következik belőle, mitől félünk, t. i. hogy zavarok jönnek elő. Azóta kap­tunk elnök úrtól levelet, és arról többé említést nem tett, mert ha zavarok lennének a’ táborban, hírét vettük volna. Az in­terpellatiónak többi pontjaira azt gondolom, miután a’ főkérdés tökéletesen megfejtetett, nincs szükség hogy feleljek (helyes). Elnök : Meg van-e a’ tiszt, ház elégedve a’ kormány részéről adott felelettel ? (Meg I) Bárczy: Én a’ kormánynak ezen feleletével meg va­gyok elégedve ezen tárgyra nézve ; hanem annak következ­tében, miután köztudomásra van az, hogy némelly hírlapok­nak, kivált az utóbbi napokban minden törekvései nemcsak egyes pártok és személyek, hanem egyenesen az országgyűlés ellen irányozvák, mellyek nem csak némelly személyeit az or­szággyűlésnek , hanem az egész országgyűlést pelengérezik, és annak működését bevágni törekszenek, nem azért, mintha illy holmi haszontalan irkafirkák képesek volnának az országgyűlés cselekvését és irányát beszennyezni, és tekintélyét legkevesbbé is csonkítani, hanem mindazáltal, miután illy veszélyes időben azon egyetlen souverain hatalom az országgyűlés bármiképeni pelengéreztetésének szent czélunk, szabadságunk kivívása ügyé­re a’ legborzasztóbb kárai és következései lehetnek, felszólí­tom a’ t. házat, hogy a’ sajtótörvények értelmében az elköve­tett sajtóvétségekre nézve az intézkedést megtenni méltóztassék. Fülepp Lipót: Igen osztozom azon óhajtásban, hogy a’ ház tekintélye csorbulatlanul tartassák fen, hanem mivel épen ezt óhajtóm, kívánom, hogy azon ügyben, mellynek annyian igen nagy fontosságot tulajdonítani akarnak, tartassanak meg a’ ház szabályai. Az indítványozó úr indítványát nem fogal­mazta, és igy nem úgy nyújtotta által, hogy az a’ ház szabá­lyai értelmében tárgyaltatott volna. (Zaj.) Igen csodálom, hogy akkor, midőn a’ ház méltósága érdekében tótetók figyelmezte­tés és indítvány, önök nem látják szükségét annak, hogy a’ ház méltóságát önmagunk tartsuk fen mindenek előtt, mert azt tar­tom, hogy e’ tekintetben önmagunknak szabtunk szabályt, mi­dőn az alapszabályokat alkottuk. Igen természetes, ha bűnös a’ czikk, a’ ház többsége fog felette határozni, de más részről azt hiszem, hogy mi önméltóságunkról mondunk le, ha egyszerű in­dítványra .valamit határozunk a’ nélkül, hogy az kinyomatott volna, Ezen esetben kétségkívül tétethetik azon szemrehányás, hogy kevesbbé vettük fontolóra azt, mivel tartoztunk magunk­nak, hanem inkább engedtük magunkat elragadtatni a’ sértett önérdek mint az által, mivel tartozunk a’ hazának és önma­gunknak. Indítványom egyszerű, reményiem, a* ház helyeselni fogja. Bezer édj István : Ha valamelly dolog részleteibe kívá­nunk bebocsátkozni, és ha a tett indítványt azon rend szerint tárgyalni kívánjuk, semmi észrevételem nem lehetne arra, mit előttem szóló mondott; azonban ha valamelly indítványt elemez a’ ház, azt elölegesen teheti, mielőtt a’ kinyomatás után discus­­sio következnék, igy tartják szabályaink, igy van a* dolog ren­dén, és engedjenek meg, mielőtt a’ kinyomatás által a’ dolog­nak felvételét és részletét elhatározzuk, észrevételemet tehes­­sem abban, hogy én nem tartom czélszerűnek, ha a’ ház azon 261 megjelent csikkeket sajtóper tárgyává akár a' végrehajtó halt-v lom által tétesse, akár maga tegye. Nem pedig azért, mert ha valamelly igen csekély megtámadás ellen maga magát mintegy kényszerítve érzi egy nagyszerű védelemre, némileg helyzeté­nek gyengeségét árulja el. Én pedig azt hiszem, hogy annak következtében a’ háznak alapja önérzésflnk, becsületünk, haza­szeretetünk, önfeláldozásunk, mindenre, még a’ tevékenységre nézve is, mi az önmegtagadásnak nem legkönnyebb neme, oly­­lyan, hogy ha van igazság a’ hazában, meg nem fogja tagadni, hogy a’ képviselőház a’ haza megmentését, a’ haza javát minden áron, minden személyes tekinteten felül kívánja, és azt, meny­nyiben tehetsége volt, eszközölte is. Itt önérzetünkre és min­den jók elismerésére számíthatunk, és abban elég erőt látok, hogy az olly alaptalan megtámadásokat peres útoni repressio nélkül megrovás tárgyául jeleljük ki, és a* büntetést a’ nemzet igazságos közvéleményének engedjük által, és kérem a házat, ne vegye fel ezen indítványt részletesen, hanem mondja azt, hogy itt a’ sajtópert követni nem tartja szükségesnek, ’s a’köz­véleménynek adja által a’ dolgot. Pálffy János: A’ sajtószabadságot tisztelem, annyi­val inkább, mert a’ nyilvánosság leghatalmasabb orgánuma lévén, legbiztosabb garantiája a’ szabadságnak; ’s engem csak azon kénytelenség, ha működése által hazámat veszélyezve látnám, vinne azon utolsó lépésre, hogy szigorú eszközökhez nyúljak ellene. Szükség tehát vizsgálni, hogy a’ sajtó mostani eljárása ollyan-e, melly hazánk criticus napjaiban szabadságharczunk szent ügyét veszélyezteti vagy nem ? A’ tisztelt ház méltózta­­tik megengedni, hogy ha talán szokásom ellen hosszasabb talál­nék lenni ezen tárgy taglalásában, de szükségesnek látom fel­tüntetni a’ képviselöház eljárását kezdettől mostanig, hogy ki­tűnjék: valljon megérdemli-e az, hogy saját tagjai is sárral dobálják. Az 4 848-ik évi tavasz éltető melege előtt lehullván a’ kiváltságok falai, egybegyült Magyarországnak legelső népkép­viselő háza azon criticus idő előestéjén, midőn az austriai dy­­nastiának három százados terve egyszerre napfényre kezdett jöni, a’ magyar nemzet ellen; összegyűlt, hogy a’ felbujtogatott kü­lön nemzetiségeket megfékezze, ’s megajánld a’ 200 ezer ka­tonát és 4) millió forintot egyhangúlag. Voltak akkor is, kik vádolván a’ házat, azt bizalomszavazó háznak nevezték a’ mi­­nisterium iránt. De volt-e akkor ok, bizalmatlannak lenni azon kormány iránt, mellyet közbizalom állított vala helyére ? De mihelyt erélyesb működésre lön szükség, midőn Kossuth az ese­mények emberévé vált, nem ezen ház karolta-e fel öt, ’s állí­totta egyes akarattal oda, hová meghívta öt a’ szabadság iste­ne ? És azon idő óta, hét hónap lefolyta alatt, volt-e egyetlen alkalom, egy eset, egy határozat, hogy a’ ház páratlan bizalom­mal ne támogatta volna őt ? Igen, mert felfogván az idő kivá­­natát, megismerte az idő emberét, ’s tudván hogy csak egység és egyetértés mentheti meg a’ hazát, kész volt mindenik tagja e’ nagy czélnak egyéni véleményét feláldozni. (Helyes!) Majd eljött azon idő, midőn a’ zsarnokhatalom szétkergetni akarta az országgyűlést, azt hívén, hogy ö a’ Status. De azon idő, midőn a’ status egy ember volt, lejárt XIV. Lajossal. És a’ képviselő ház, teljes joggal megfordítva, kimondá: Én vagyok státus és nem te! ’s együtt maradott. (Helyes I) Ez volt első erélyes és leghatározottabb lépése. Jöttek még criticusabb napok, ’s a’ kö­rülmények ollyanokká váltak, hogy Pestről el kellett vonulni. Ezek szomorú napok voltak, de én ezeknek is örvendek, mert a’ nemzet erejét, valamint egyesekét a’ vész edzi meg. És a’ ma­gyar jelen vésznapjai nagyszerűek. Vívtak ősapáink is dicső csatákat, de azok soha sem a’ népszabadság harczai voltak, mert a’ nép a’ győzelem után megint visszaesett a’ szolgaságba, ’s a’ szabadságot csak a’ kiváltságosok élvezték, midőn most gyü­mölcse mindnyájunké leend egyenlőleg. (Tetszés!) Mielőtt Pestről eljöttünk volna, indítványba hozatott az országgyűlésnek ide Debreczenbe áttétele. Voltak vélemények, hogy Pesten kell maradni ’s ott várni be az eseményeket. Má­sok úgy vélekedtek, hogy a’ kormány maradjon ott utósó perczig, az országgyűlés pedig egy időre függeszsze fel üléseit. En ezen utósó véleményben osztoztam, melly nézetem szerint a’ hadi munkálatokat nagyon megkönnyítette volna. Nem fogadta­­tatott el, ’s mi itt vagyunk. Nem sokára ide jövetelünk után, néhány képviselők, kik addig egy vagy más okbul, ritkán szólaltak fel, eljöttnek vélték azon időpontot, midőn véleményeiket kimondani annyival inkább kötelesség, mert nem sokára eljöhet az idő, midőn szüksége lesz a’ nemzetnek arra, hogy minden képviselő véleménye tisztán álljon előtte. És mi történt ? Az, hogy az idők rendkivülisóge által elkényeztetett minoritás magát vélvén többségben lenni, feljajdult, táblabirói fájdalmában: Az isten szerelméért,párt ke­letkezett, vége a’ hazának, polgárháború lesz! (Nevetés I) ’S lehet-e parliament pártok nélkül? És vannak mi nálunk is; de legyenek e’ pártok bármennyire különbözők egymástól modorban, a’czél mindeniknél ugyan az, t.i. a’haza megmentése a’zsarnokhatalomtól. (Tetszés I) Azonban a’ feljajdulások a’ házban és lapokban nem hasz­nálván bekövetkeztek a’ fenyegetések. Volt, ki szemébe mondot­ta a’ képviselőnek, hogy vérpadra fogja állítani. De azon képvi­selők, kiket a’ Habsburgok sem tudtak megijeszteni, még keve­sebbé rettennek vissza a’ száj-hősök fenyegetőzéseire. (Tetszés!) Más eszközökhöz nyúltak tehát, hogy többségre vergődhessenek ’s hatalmon maradhassanak: a’ gyanúsítás és rágalom fegyveré­hez ; sőt azon merész gondolatra is vetemedtek, miként tanúbi­zonyságot tesznek arról a’ Mart. 15-ke és a’ Debreczeni lapok, sőt egy itt jelenlevő képviselőnek e’ házban történt nyilatkoza­ta, hogy el kellene oszlatni azon országgyűlést, mellynek ad­dig, mig szükségük volt reá, hízelegtek, ’s most sárral dobálják, mert azt hiszik, hogy nincs szükségük reá, ’s mert nem osztja nézeteiket. Én megvallom, hogy hazámra nézve azt tartanám a’ legnagyobb szerencsétlenségnek, ha az országgyűlés, ezen egyetlen constitualt hatalom, ’s mellyhez a’ nép bizalommal vi­seltetik, ketté metszené működését ép akkor, midőn annak Ma­gyarország és a’ dynastia sorsa felett kell határozni; midőn a’ szabadságot nemcsak megszereznie kellett véráldozatokkal, ha­nem azt biztositni is minden eventualitások ellen. (Helyes I) Azonban a’ ház többségét ezen kísérlet sem rendítvén meg, történtek bujtogatások a’ hadseregben is, elterjesztvén ott azon hazug hirt, miszerint párt keletkezett a’ képviselők körött, melly győzelem után a’ dynastiával egyezkedni akar — minden áron. Nem tudom, kiket értettek; én magamról nyugodt lélek­kel mondhatom el, hogy én nemhogy minden áron, de semmi áron sem akarok egyezkedni a’dynastiával. (Tet­szés.) Az illyszerü eljárása a’ sajtónak magát a’ képviselöházat szennyezi, mert az nem egyébre van czélozva, mint hogy egye­sek pellengérre állításával, az egésznek tekintélyét csorbítsák, előkészítvén ekként a’ kedélyeket, a’ képviselöház feloszlatására. De csalatkozni fognak; mert a’ parliamentnek hatalmában állván minden, csak az nem: hogy a’ fiú leány, ’s a’ leány fiú legyen, hatalmában álland az is, hogy el ne oszoljon, bárminő hatalom­szó mondja is azt ki. (Tetszés.) Minden esetre a’ sajtó illyetén működését és eljárását an­nyira botrányosnak tartom, hogy más körülmények között ’s ha azon hitben nem élnék, hogy vitéz hadseregünket, ’s józan né­pünket félre vezetni nem képesek, a’ vésztörvények azon §-sát kívánnám kezelői ellen használni, melly szól az országgyűlés ellen izgatókról. Azonban nem lévén a’ túlzás embere, mege­légszem azzal, hogy a’ t ház a’ sajtó e’ tárgyra működését ’s eljárását jegyzőkönyvileg komolyan roszalja, ’s adja által a’ köz­vélemény megvetésének azokat, kik az országgyűlés tekintélyét illy botorul lealázni akarják. (Helyes.) Besze János: Én az országgyűlésről ’s érdemeiről je­lenleg nem szólok, majd szóland róla a’ történetírás. Abban, hogy eddig egy véleményben voltunk, nagy érdemünk nincs, mert úgy vegyük fel a’ dolgot, mint egy közös házban lakó több gazdákat, kik, ha száz érdek vezérli is őket, mikor a’ közös ház ég, együtt iparkodnak azt oltani. A’ vóleményegységben te­hát nagyérdeme az országgyűlésnek nincs, hanem, ha érdeme van, úgy érdem az, hogy a’ legnagyobb vész perczeiben, ágyú­­dörgések közt szuronyok által zaklatva, nem futottunk szét, ha­nem együtt kiindulva, ide jöttünk, a’ haza megmentését a’ fegy­verek segítségével kieszközlendők. De erről szóljon a’ jöven­dő kor, én szólok azokról, mik itt jelenleg felhozattak. Azt mondja az előttem szólott követtárs, hogy olly méltóságos, magasztos állásunk van, hogy a’ sárral dobálások, vagy magyarul mondva, — felkiáltások nem hatnak az égbe. De uraim! én azt mondom, nem jó illy mámorban ringatni magunkat, mert először csak egy légy ül valamelly szent ábrázolat orrára, azután több, utoljára pedig olly csúffá teszik, hogy ugyancsak mosni kell, ha meg akarjuk ismerni, hogy mit akartak oda valaha felpingálni. (Neve­tés, zaj) Ha olly komoly oldala nem volna a’ dolognak, való­ban nevetséges lenne; hanem komoly oldala van, mert az ollyan meggondolatlan irkafirkák nyomtatva vannak, a’ sajtószabadság pedig még nem igen honos hazánkban, mert mióta megszületett, mindig háborúban éltünk; ’s a’ nép a’ nyomtatott hirlapczikkek­­röl azt tartja, mit a’ kalendáriom idöjóslatairól, hogy hiszen nyomtatva vannak, és pedig nyomtatta azokat egy képviselő, vagy kormánytanácsnok, ki a’ dologba be van avatva, ki a’ nép érdekében szólott mindig, a’ népért él hal, — ’s igy vezettetik a’ nép rósz irányban. Ennek tehát ezen komoly oldala is van, mert különben hajlandó volnék én is semmi egyébnek nem tu­lajdonítani az egészet, mint annak, hogy némelly emberek min­den áron feltűnni akarnak. (Helyeslés, tetszés.) A’ régi világ­ban a’ fiatal ember feltűnt, ha belekapott a’ főispánba, ’s már ez által hires prókátorrá lett: minthogy pedig most politikus időket élünk, hát azt gondolják némellyek, mert nem férnek a’ bőrükben, hogy belekapnak az országgyűlésbe, csakhogy hires, országos emberek legyenek, kik az országgyűlés ellen is ki mertek kelni, ’s az illyenek jobban meg akarják kedveltetni a’ nép előtt önmagukat, mint az országgyűlést, remélve, hogy majd idővel visszamenvén Pestre, a’ nép közepette imponálhatnak mindenkinek, ’s a’ vész napjaiban kiemelkednek, majd mint ha­talmas dictatorok. (Úgy van.) Az illy törekvéseknek, uraim 1 nincs, nem lehet más czéljok, ’s az illy törekvések veszedelme­sek. Tárgyaljuk egy kissé a’ dolog főbb pontjait, de más oldal­ról, mint az előttem szólott barátom tárgyalta. Ha egy hongyü­­lés azt hagyja magáról mondani, ’s számtalan ezer példányokban kinyomtatva hagyja a’ nép, a’ hadsereg kezébe jutni az olly la­pokat, mellyekben olvashatni, mikép az országgyűlés nemcsak hogy hivatását nem fogta fel, hanem nem is egyéb, mint egy gép, egy mozgony, mellyet az egyes emberek oda tesznek, hova akarják; olvashatni, mikép az országgyűlés a’ népért semmit sem tesz, sőt a’ nép érdeke ellen cselekszik; a’ szegény nép, kivált ha olvassa, hogy hiszen úgy is ö az, ki a’ hazát meg­menti , ’s mindazokat, miket olvas, egy hires követ, vagy ta­nácsnok írja, végtére bizony azon szavakra fakad, hogy már csak megérdemelnénk mégis, hogy az országgyűlés reánk is gondolna; ’s ha az országgyűlés e’ részben nem intézkedik^

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék