Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-06 / 72. szám

*6 ft táp látja, — fjofy at illy btinös emberek •* leg-rzigo­­rnbban nem bűn tettetnek: úgy az országgyűlés tekinté­lye a’ nép elölt csorbát szenved, — '« végtére még kezdi hinni, — hogy «ion embereknek talán igazuk is volt. — Az ilyeneknek, uraim! gyászos következményei vannak, ’s ha valaha, — most van itt az ideje, hogy a’ nép­nek békét hagyjon minden ember. A’ népre másként hatni most nem szabad, mint lelkesitni Öt, ’s az országgyűlés irányában ha­­tárlaltn bizalomra gerjeszteni; mert csak az országgyűléssel egyetérlöleg lelkesedett nép által lehet megmenteni a’ hazát; a’ kik pedig épen ellenkezőleg dolgoznak, ’s a’ bizalom szent kap­csait, a’ sárkányfogakat elhintve közöttünk meggyengiteni vak­­merősködoek, mit tesznek azok? a’ hazát mentik meg? épen nem ! hanem hazát árulnak el, vagy ha már a’ haza fegyvereit legyőzni nem lehet, a’ győzelem első perczeiben olly zavart ké­pesek okozni, mellynek végeredménye nem egyéb, mint a’ bel­­háboru lenne, ’s mindez csak azért, bogy abban is szerepelhes­senek. (Felkiáltások: igazság!) Vannak, mondom, olly termé­szetű emberek, uraim, mint olvastam valaha a’ halaknak egy ne­méről, mellyek csakhogy a’ kisebbeket megfoghassák ’s meg­­ehessék, felzavarják a’ vizet, hogy senki se lássa őket. (Neve­tés.) Ulyenek ezen emberek, uraim. Látják, hogy czélt nem ér­hetnek, ha egyes embereket patkóinak, rágalmaznak, ’s azt mondják rótok, hogy Windischgraeczczel tartanak, 's illyen amo Ily an hazaárulók: neki esnek tehát az országgyűlésnek, ’s mondják, hogy a’követek közt is léteinek hazaárulók,de nem ne­vezik őket, inár pedig,ha léteznek olly hazaárulók,’s az illyene­­ket nein nevezik meg, úgy ők a’ leggazabb cselszövök; (zaj.) mert a’ haza iránú kötelességük lett volna, felfedezni a’ haza­­árulókat, nem pedig holmi kutya-bagosi és ,pro memória4 czik­­kekkel elöallani. (Zaj.) Kállai: (Kötbeszól.) Kérem az elnök által a’ rendet fentartatni (Felkiáltások: Nincs miért!) Elnök: Ha tehát a’ ház többsége a’ mondottakat hely­benhagyja, (felkiáltások: helybenhagyjuk!) úgy a’ szóiét nem utasíthatom rendre. B e a z e : (Folytatja beszédét.) Ha ők igaz, becsületes ha­zafiak, akkor kötelességük lett volna azt mondani: kormány vagy országgyűlés, im ez az, ki Windischgraeczczel tart, ez az áruló, ez illyen amollyan ember ’slb.; de nem nevezni senkit, ’s még­is gyanúsításokkal felzaklatni a’ kedélyeket, ’s közöttünk elszór­ni a’ pártoskodás magvait, mi egyéb ez, mint törekvés zavarok előidézésére? ’s miért e’ törekvés? mert ha egyetértenek, nem tűnhetnek fel soha, hanem csak a’ zavarban halászhatnak, a’ mi­kor majd egy párt élére állva, szerepelnének, ’s virítna szá­mukra is a’ tárcza, mellyet megadnának nekik csak azért is, hogy szájukat bedugják. (Úgy ran!) Az illy embereket meg kell elő­ször ismertetni, másodszor büntetni. Megismertetni azért, hogy fogják meg az orrukat, ’s olvadjanak jé ’s becsületes napszá­mosai közé a* hon javára munkálódóknak, ’s ne higyjék, hogy csak a’ szerepvivök azok, kik a’ nemzet elismerésére számol­hatnak. Nem vihet minden ember főszerepet, vigye egy, ’s azon egy ál al munkáljunk mindnyájan; valamint az egész testnél is az ujj csekély, de hasznos rósz, ’s nagy szolgálatot tehet, mert elcsaUan'ja a’ puskát, melly az ellent megöli, de azért nem fő­része az emberi testnek; ’s az illy azerepet vinni akaró embe­reknek természetök az is, hogy a’ legbátrabbaknak szeretik mon­dani magukat, pedig puskaport még egy sem szagolt közülök, 's ezek azon emberek, kik elsők voltak a’ futásban a’ fegyverzör­gés hallatára. (Nevetés). ’S még is isten tudja micsoda nemzet feletti rendelkczhelést kívánnának maguknak tulajdonítani, csak­hogy a’ sült gesztenyét más emberek kezével akarják kikapar­tatni, ’s ők maguk csak megennék. Mindig azt aflectálják, hogy ők a’ nép emberei, ’s a’ nép nevében beszélnek; pedig a’ nép megvetve őket, andorrai fordul el tanaiktól, ’s borzad azoktól, miket elhíresztelni akarnak. A’ nép tisztelettel emlékezik az or­­azággyülésröl, mert megmentené a’ hazát, ha illy gaz tettek fel nem zaklatnák, ’s pártokra nem szakítanák a’ hon lakosait. (Zaj.) Elnök: Nem akarom rendreutasitani a’ szóiét, hanem csak arra kívánom figyelmeztetni, hogy parlamentalis kifejezé­sekkel éljen. Besze: (Folytatja beszédét.) Én azt hiszem, az egész magyar lexicon nem talált még olly ocsmány szót, mit az illyen emberek meg ne érdemelnének: Egyébiránt, hogy a’ parlamen­talis modorra visszatérjek, köszönöm figyelmeztetését elnök ur­nák: de annyit mondhatok, hogy azt, mit előttem szólott követ­­társunk indítványozott, nem tartom czélra vezetőnek, hogy t. i. megrovattassanak, mert az ollyan szerecseneket fejérre mosni nem lehet, miután bennök az ördög addig tojja a’ tojásokat, mig a’ szörnyetegek kirepülnek, nemzeti vészt elöhozólag. (Kaczaj, zaj.) Térjünk tehát komoly oldalára a’ dolognak. Én itt kettős bűnt látok, ’s ha meghozta e’ ház a’ vésztörvényeket, ’s nem akar igazságot adni ezen seriblifex firkáknak: hát vegye elő a’ megállapított törvényeket, ’a alkalmazza szabályait azokra, kik reá eléggé megértek. Uraim! kik az országgyűlést aljasnak, a’ nép ellen dolgozónak, a’ népért semmit nem tevőnek, gépnek alacsonyitották le, azok ellen ott a’ vésztörvények ama paragra­­phusa, melly az országgyűlés testületét méltatlan sértéssel il­letők ellen hozatott, a’ melly kimondja, hogy az illyenek halál­lal haljanak meg. (Zaj.) Miért hoztuk a’ törvényt ? azért, hogy ha végre nem hajtjuk, majd egy ku ya-bagosi históriában azou emberek ismét előálljanak, ’s mondják: látjátok minő az or­­stftggyülés, összedobáltuk őket, ’s nem merték exequálni a’ törvényt ellenünkben. Ezzel az országgyűlés csak azt erő­sítené meg, mit ellene vétkül hoztak fel. Uraim! keltő a vét­ség: van benne sajtóbeli, de van nemzetelleni bűn is. Ugyan­azért kívánom, hagyjuk meg a’ kormánynak, hogy tegye meg azt, mit a’ sajté vétségre nézve a’ törvény rendel, s a’ mi ide tartozik, Ítélje azt el az illető bíróság; de vannak vésztörvé­nyeink is, 's miután nemcsak egy újság, de több is van , melly az országgyűlés fénye-’s tekintélyének lerombolására törekszik, alkalmaztassanak a’ néplázitókra hozott törvények ezen embe­rekre , hogy vegyék méltó büntetésöket. Ezt a’ kormánynak kö­telessége lett volna eddig is teljesíteni, s engedjenek meg, ha szabadon kimondom: hogy meg nem foghatom, miért nem intéz­kedett e’ részben már eddig is a’ kormány, ha a’ mi kifolyásunk, a’ minek egyébiránt maga magát is nevezi, s valóban az is; már pedig ha a’ mi kisugárzásunk, melly létét tőlünk kapta, úgy kötelessége lett volna lépéseket tenni, hogy azon emberek, kik bennünket becsméreltek, ’s hálátlanoknak, haszontalanoknak neveztek, megbüntettessenek;’s ha ezt nem tette, bizonyosan tudomására nem jött a’ dolognak, mert az esti garasos lapok olvasására nem engedett neki időt a’ nemzet ügyéveli foglalko­zás, ’s illy értelemben szívesen kimentem; hanem kötelességé­vé kívánom tétetni, hogy miután meghoztuk a’ törvényt, teen­dőjének ismerje, azt minélhamarább, 's legnagyobb szigorral, mint az igazság kívánja, végrehajtani. Román Ferenci: (Zaj) Azt hiszem , hogy normális állapotban a’ sajtó által ülőit seb magától beheged, vagy pedig sajtó utján orvosolható, de háborús időben, és országgyűlési testület irányában ez nem járja meg. Ha egyes embernek nép­szerűsége lerontalik, megérezheti ugyan a’ közügy, de a’ haza veszélybe nem jön, mert egyes személyek helyett mások állhat­nak elő. Országgyűlés ellenében más színben áll a’ dolog; a’ sajtó is azt mondja és ügy van, hogy az országgyűlés az egye­dül constitualt hatalom, ha tehát ennek tekintélye lerontalik, lerontatik azon hatalom is, melly a’ haza érdekében működik, ’s az által le van rontva a’ honvédelmi bizottmánynak hatalma is, mert az nz országgyűlésnek kifolyása. Azt hiszem, mivel az or­­szággyülés az egyedüli hatalom és méltó-ág, a’ sajtónak is an­nak irányában méltósággal kellene viseltetni. Nem is látom ho­vá czéloz a’ sajtó némelly kezelőinek törekvése; a’ ház politicá­­jának megváltoztatására ? Azt hiszem a'ház magával tisztában van, és politicáját meggyőződés és körülmények vezetik, de mint az előttem szóló is kinyilatkoztatta, a’ hazára nézve ve­szélyt látok ezen törekvésekben , mert attól tartok, hogy az or­szággyűlés határozatainak erejét fogják meggyengitni, és az engedelmességet iránta megcsonkítani, hogy ha a’ nép majd azt fogja mondani: az országgyűlés nem tesz eleget hivatásának ’s annak tagjai a’ bizodalmát meg nem érdemlik, mert ezt a’ hír­lapok mondják: tehát ha a’ nép nem fog engedelmeskedni a’ ha­tározatoknak, és a’ megsértett hatalma országgyűlés helyett a’ hatalmat maga kezeihez ragadja, akkor az anarchiára nyitva van az út. Azt hiszem, hogy az országgyűlés csendes öntud ittál mondhatja, hogy az illyen bánásmódot nem érdemli, mert hogy a’múlt kormányt páitolta, az ország maga pártolta és támo­gatta, mig a’ köiülmények uj politicát nem igényeltek, vagy hogy az ország jövőjének bizonyos helyzetére nézve nem nyi­latkozott, abban osztozott az országgyűlés és kormány, ’s hogy ez jó volt-e, a’ jövendő fogja megmutatni. De hogy az ország­gyűlés egyes személy nézeteivel öszvehangzó politicát nem kö­vet, azért őt gyávának boszulatlanul mondani nem szabad. Azért részemről, mégis megelégszem a’ közvéleményre való hivatkozással, és azzal,ha a’ sajtónak némelly keze­lői a’ mi tanácskozásaink folyamából a’jövőre okulni fognak. Azonban ha a’ ház bírói eljárást is óhajtana, én hozzá járulok. Csíki Sándor: Óhajtottam volna, hogy ezen tárgy a’ kormány által vétetetett volna a’ törvények értelmében tárgya­lás alá ’s eképen a' ház azon kénytelenségtöl ineg lett volna mentve, hogy illyen kellemetlen tárgy felett tanácskozzék, mi­dőn több nagyobb jelentékenységüek vannak ’s az időt veszteni kell: de miután e’ tárgy szőnyegre itten került, hozzá szólam kö­­lességemnek ismerem. Én szép tulajdonnak lenni tartom egyes emberekben a’ nagylelkűséget és generositást, ha azoknak,kik őket bántják megbocsátanak; ez egyes emberekben szép vonás, de a’Jenforgó tárgynál nem úgy állanaka’ dolgok, nem egyes em­ber van sértve, nevetség vagy utálat tárgyává kitéve , mert te­gye ki például az enyiinet a’ ház köréből egyes tagét, én nem bánom, ha kell becsületemet is feláldozom a’ hazáért, és hajlan­dó vagyok arra is, hogy csak a’ haza mentve legyen a’ méltat­lan vádak ellen sem lépek fel, hanem azt is eltűröm, hogy higy­jék hazámfiai, miszerint bennem a’ becsület is kihalt. De mikor egy nemzetnek egyedüli törvényes hatalmát a’ törvényhozó tes­tet, méltatlan rágalmakkal, valótlan vádakkal, a’ semmiségig le­­kicsinyilni, ’s annak tekintélyét romba dönteni nem iszonyodnak, ha valaki azt mondja, hogy nagylelküek legyünk irányokban, ezt a’ törvényhozás sőt a’ nemzet iránt tartozó méltósággal össze­­hangzónak nem találom. Mi tartozunk tekintélyünket 's méltó­­ságos állásunkat fentartaui, mint törvényhozók, mert csak akkor van a’ nemzetnek méltóságos állása és tekintélye fentartva. Illy szempontból indulva ki, úgy találom, hogy nekünk kegyelmet osztani vagy hallgatni a’ gyávasággal és szándékos kártétellel párvonalban állana. Tehát nem hallgathatok, hanem én is ki- 1 motáani kívánom egyes értelmemet, mintán hí országgyűlés na­gyon meg-értetett a’ Márczius tizenötödikének 39—ik szám alatti első czikkében, hol gépies protocollisalónak neveztetik, és csak kegyelemből tartatik itt. mert nagy résznek nincs hová menni. Ezek olly bántalmak, mellyeket eltűrni teljes lehetetlen, ’s most csak az a’ kérdés, hogy kell ezen bántahnakat megtorolni; ta­lán sajtótörvények által? Ez a testület méltósága visszaállitá­­tásának, ’s egyesek vakmerősége megérdemlett büntetésének nem elegendő garantiaja. Én egyenesen azt tartom, hogy a’ po­litical nagyobb vétségek tárgyában alkotott a ház törvényeket, mellyekben az foglaltatik: ki az országgyűlés határozatai e.len szándékosan izgat’s annak tekintélyét lerombolni törekszik, azon bíróság alá tartozik. Kívánnám tehát a’ kormányt mint Besze képviselő ur mondotta felszólítlatni, sőt köteles­ségévé tótetni, hogy azon törvényeket a’ fenforgó eset­ben alkalmazza 's a’ hazát egyesek rakonczátlankodása ’s ha­­zafiullan kitörései által a’ különben beállandó crisistöl és nagy veszélytől óvja meg, mert ha az országgyűlés tekintélyét vesz­ti, a’ hazában nincs többé hatalom , mert be áll a’ fejetlenség és a’ köz-zavar, a’ mire törekszik Windischgraecz és minden el­lenségünk. Ezeknek tápszeit adni nem akarván, kívánom hogy vesszenek egyesek, és maradjon főn a’ ház méltósága 1 (Vége következik.) NYILVÁNOS KÖSZÖNET. Kazinczy Gábor, képviselő, az alsóházban néhai Kemény Dénes fölött elmondott ’s a’ képviselők egyetemes aka­ratából nyomtatás alá bocsátott beszédének példányaiból beveen­dő összeget egyesületünk pénztárának gyámolitására haza fiai nemes lelkesedéssel ajánlván fel, ezért neki egyesületünk ’s ennek ápolása alatt levő vitézeink nevében a’ haza színe előtt köszönetét szavazni annál szívesebb kötelességemnek ismerem, mennél inkább ineg vagyok győződve, hogy a’ cselekvésben erősb férfiaknak egyesületünk irányában tanúsított gyámohtása zsenge intézetünket hatáskörben és végczélban sükerteljeseb­­ben emelheti olly tényezővé, minővé azt a’ gyenge női karok magokra hagyatva nem tehetnék. ; Debreczen april 4. 1849. A’ mart. i 5—hi nőegylet nevében, Kossuth Teréz, elnök. AUSTRIA. Az „Ostdeutsche Post“ czimü bécsi hírlap f. ó. martius 27-kei számában következő figyelemre méltó czikket olvasunk: „Praga martius 24-kén. A’ Prágában megjelenő konstitutionelle Allgemeine Zeitung von Boehmen4 71. számá­ban mart 24-kéről nevezetes czikket közöl a' Magyarországban folyamaiban levő harczról, melly czikn kétszeresen nevezetes azért, mert e’ hírlap a’ szláv párt orgánumai közé tartozik, ’s mert a’ nevezett czikkben kifejezett nézetekből azoknak megfe­lelő fordulatot lehet következtetni a’ szlávok hangulatában. A’ kormánynak azon szemrehányás tétetik benne, hogy sohasem gondolt komolyan Magyarországon a’ tusakodó felek kiengesz­telésével, melly sajátlag nem lett volna nehéz; hanem hogy e* harezot arra törekedett fölhasználni, miszerint a’ magyarokat, a, múlt évben nekiek elhamarkodva adott engedményeken kiről ős jogaiktól is megfoszsza. Most jelesül az orosz beavatkozás ál­tal — mellyet a’ győztes (??) déli szlávok sem nem szükségel­tek, sem nem ohajtoitak — világos lön elöltök, hogy az ő szabad­ságuk is fenyegetve van , ’s most már hajlandók elleneikkel (a’ magyarokkal) nemzeti és politikai egyezkedésre lépni, ’s azután közösen ótalmazni a’ szabadságot.“ A’ fiatal osztrák császár hatalmasan kezdi már értelmezni az uj alkotmány malasztait. Fischhof, a’ szabadelvű nemzetgyű­lési képviselő büntető perbe fogatott, jeleül annak, hogy Áu­­striában a’ politikai vélemény a’ törvények ótalina alá van állít­va. Erre vonatkozólag az „Ostdeutsche Post“ következő czikket közöl: „Prága martius 20-kán. Fisehhof sorsa itt a’ la­kosság min ién osztályainál és a’ legkülönbözőbb pártoknál leg­melegebb részvétre talál. Politikai hatásának és törekvésének leghatározottabb ellenei sem tagadják meg a’ tiszteletet jelleme becsületességétől, ’s hangosan tesznek tanúságot arról, hogy talpig emberséges ember. Itt általában azt remélik, hogy az el­lene indított büntető perben már a’ nagyobb biztosságot Ígérő törvényes formák lesznek alkalmazásba véve, minthogy politikai bűnről van szó, mellynek elitélését a’ jelen körülmények közt sok német tartomány példája szerint alig lehet az esküttszéktöl elvonni.“ Még nevezetesb az, mi e’ levélben ezek után mondatik: „Politikai életünkben a’ legkülönösb ellentétekre bukkanunk, ’s mit még néhány hét előtt a lehetlenségek közé soroztak volna, az most nem csak lehetséges, de való is lett. Arról, hogy a’ nemzeti gyűlésről hazatérő Borroscht még tenyéren fognák hor­dozni, senki sem mert volna álmodni; 6 négy hót előtt Prága fa­lai közt még mutatni is alig merte volna magát. Hasonlag elő­fordultak más politikai nyilvánítások is. A’ még kevéssel ezelőtt bálványúl tisztelt Jellacsich arczképe megégettetik, mig az áru­ló gyanánt gyűlölt Kossuth nyilvánosan az utczákon megélje­­neztetik.“ — Mindezekből az a’ tanulság, hogy ellenségeink szemei is meg kezdenek nyílni az új osztrák alkotmány jótéte­ményei fölött. Pulszky Ferencz az „Alig. Zeitung“-ban valótlannak nyilvánítja ama több bécsi lapok által terjesztett hírt, mintha Pa­risban 30U,0u0 franc kölcsönt vett volna föl, ’s több más menek­­vökkel egyesülve szemlét készülne kiadni. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. RDÉT tj. Tanszéki csődület. I—3 Debreczen városában a’ római katholikus elemi tanodák i-sö osztályú tanszéke 150 pengő forint készpénz, 2 köböl, 2 véka tiszta búza 2 köböl, 2 véka gabona, 4 öltttzila évi fize­téssel és szabad szállással — megürülvén; ez olly megjegyzés­sel tétetik közhírré, hogy az ezen állomást elnyerni óhajtók bi­zonyítványokkal ellátott folyamodványukat jövő április hó 25- kéig városi polgármester Poroszlay Fridrikhez adják be. De­brecenben martius 30-kán 1849 tartott tanácsülésből kiadta Nagy Lajos, közigazgatási aljegyző. Nyomatik az álladalmi nyomdában. J

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék