Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-01 / 68. szám

fi 1 n ö k :■ Kinyomatván, újra fel fog olvastatni. Most a’ napi rendre megyünk át; folytatva az igazolás kérdését. Horváth Bold, olvassa az igazoló bizottmány jelenté­séből az i gaz o 11 a k névsorát, a’jelentést befejezvén. A ház helyben hagyta. Elnök: Most vettem Haller Sándor ur levelét, hol irja, hogy egy nyomtatványban azt olvasta, miként fi őrnagynak mon­datik , holott fi valóságos őrnagy; de az igazoló bizottmány ót valóságos őrnagynak vevén, levelére nincs szükség, mert igazolt követ — Egyébiránt a’ megholtakhoz lehet sorolni \adnai Mik­sát, ki szerencsétlenül meg holt, ifjúságának virágzó korában, és kerülete uj választásra felszólítandó. ’S e’ szerint meghagyatik a’ jegyző urnák, hogy az igazolás megtörténvén, készítse el a’ lajstromot, ’s ha a’ háznak még egyszer átalános szavazás vé­gett felvenni tetszik, fel fog olvastatni. (Nem törvényjavas­lat ez!) Halász Bódi: Szerintem meg kell különböztetni egy törvényjavaslatot az igazolástól; itt mindenik eset különböző; (a’ zaj miatt nem lehet hallani.) itt nem szükség újra szavazni; midőn az igazolás iránt a’ 3. pont elhatároztatott, hogy kik le­gyenek igazolandók ? az a’ háznak határozata volt.--------------­Abonyi István: Egyike vagyok azoknak, kik a’ ház szabályait fentartatni kívánják, távol lévén attól, hogy a’ ház határozatait csak részben is megrendíteni kívánnám. De méltóz­­tassanak visszaemlékezni a’ szombati tanácskozásra, mikor fon­tos okoknál fogva némelly képviselők iránt méltóztattak hatá­rozni; akkor szó volt arról, hogy Graeflkövettársunk útban van, ’s ma holnap ide érkezendő leszen. Többeknek volt akkor szán­déka nyilatkozni, de nein lévén teljesen bizonyosok arról, hogy útban van, hallgatásban múlt el a’ dolog. Azonban ő inég az nap megérkezvén, most itt a’ házban helyet is foglalt. Minden esetre igen fontosok azon okok, mellyek öt hazaiiui szándéká­nak minélelöbbi teljesítésében hátráltatták; ’s miután a’ képvi­selőhöz Nagy Károly követnek megjelenését elegendőnek fogad­ta el az ö igazolására: kérem a’ házat, hogy azon méltányos­ságot Graefl irányában is tanúsítani inéltóztassék, ki nyomasztó körülmények miatt eddig meg nem jelenhetett. Madarász József: Az elöltem szóló képviselő állítá­sát, ki azt hozza fel, hogy Nagy Károly épen akkor jelenvén meg, mikor szóba hozatott, az által magát igazolta, alkalmazza Graefl József urra is. Én ezen alkalmazást el nem fogadhatom, mert Graefl József a’ már hitelesitett jegyzőkönyv szerint azok­nak sorába igtattatott, a’ kik meg nem jelentek ’s magokat nem igazolták, Nagy Károly pedig épen akkor jelent meg, mikor szó volt róla. A’ két tárgy tehát egészen ellenkező egymással; azért én Graefl urat, miután a’ háznak martius 1-én kelt határozata folytán, a’ meg nem jelentek közé soroltatott, és ollyannak tar­tom, ki a’ vész perczeiben jelen nem volt, ’s csak most jelent meg távollétének igazolására, a’ választmány elébe utasítani óhajtanám. (A’ ház előtt is ki lehet hallgatni.) Itt nem lehet öt kihallgatni, ’s a’ ház köteles az igazoló választmány véleményét meghallgatni. Kazinczy Gábor: Az előttem szóló Madarász Jó­zseffel nem vagyok egy értelemben, mert véleményének akkor volna helye, ha Graefl József azon napigyülés jegyzőkönyve hitelesítése után érkezett volna meg, a’ melly nap határozatára az előttem szóló a’ következtetést alapítja. De én mind a’ parla­­mentalis, mind a’ megyei életből azt tanultam, hogy valamelly napnak határozata bevégzett ténynyé csak a’ jegyzőkönyv hitele­sítése után válik, ’s már most kérdem a’ házat: hogy azon nap, midőn a’ határozatot meghozták, Nagy Károly történetesen je­len volt a’ gyűlésben, Graefl pedig nem a’ gyűlésben, hanem csak Debreczenben, ’s Nagy Károlynak az napi ittlétét tökéle­tes igazolásnak veszi a’ ház, ellenben pedig Graefl barátunkét nem ? Sokszor megtörténik, hogy a’ logica is lehet hóhér, de én nem szeretem, ha a’ logica hóhérkodik, ’s azt hiszem, hogy Graefl igazolására szükség nincsen, miután megjelent. Tóth Lörincz: Azt hiszem, ha arra nem tekintek, hogy addig jegyzőkönyvet nem ismerek, mig az hitelesítve nin­csen, hogy a’ tiszt, ház bizonyosan nem egy határozatnak rideg holt betűjéhez, hanem szelleméhez kíván ragaszkodni, meg nem foghatom azon passiót, hogy bizonyos embereket okvetlen azok sorába akarunk helyezni, kiket a’ haza hűtlen fiainak bélyegez­tünk, a’ határozatnak szelleme tisztán az volt, hogy azok, kik nehéz időkben a’ haza ügyét önkéntesen elhagyták, itten meg­­nem jelenhetnek, ’s hogy ne jöjjön elő azon kellemetlen eset, mellyet a’ honvédelmi bizottmány elnöke tegnap megemlített, a’ határozatnak szelleme szerint úgy látom, hogy Graefl kétségkí­vül megjelenése által a’ hitelesitett jegyzőkönyv előtt igazolva van. Egyébiránt ha méltóztatnak megengedni, említhetem azt Graeflre nézve, hogy Peströli kiindulásunk nyomán a’ kormány elnökét meg akarta keresni, ’s megkérdeni aziránt, hogy miután főbírói kötelessége összeütközésben látszék lenni képviselői kö­telességével, mit légyen teendő; de a’ kormányelnök eltávozván, eziránt vele nem értekezhetett, ’s lelkiismeretes kötelességének ismerte a fővárosban bírói állásának megfelelni, mellyre bizo­nyosan több political bátorság kivántatott, mint itten beszédeket tartani. Továbbá ő Pesten a’ Windischgraetz által kivetett tör­vénytelen adónak a’ haza érdekében ellenszegült, ’s ezen bátor­ságának köszöni, hogy Pest városi főbírói hivatalától elmozdit­­tatott. Azt gondolom, midőn ezen adatok előttünk állanak, nem lehet rá ok, hogy öt miért ne fogadnók örömmel. (Sza­vazzunk !) Kovács Lajos: Azt hiszem, hogy előttem szóló Tóth Lörincz barátom felfogásom szerint a’ kérdést nem a’ Ieghelye­sebb térre állitotta, mert arról nincsen szó, valljon Űraefl József társunkat örömmel fogadjuk-e vagy ne. Én kimondom, hogy a’ leg őszintébb örömmel üdvözlöm öt. (Zaj!) Én azt mondom ki, a’ mit érzek és a’ mi meggyőződésem. De ez nem azt teszi, hogy az által, mert öt örömmel üdvözlöm, már 5 képviselő közöt­tünk. Magát a’ dolgot tekintve azt vagyok bátor mondani, a’ mit már szombaton mondottam, hogy mi a’ bonyadalomba azért ve­zettetünk, mert személyek szempontjából fogjuk fel az elvet. Mi lesz ennek következése ? Itt van a’ lajstrom, melly azt mondja, hogy az egyik megjelent, a’ másik nem jelent meg, az egyikre azt mondjuk, hogy jelenléte legjobb igazolás, ’s a’ másikra két­ségbe veszszük, valljon jelenlétét lehet-e igazolásnak vermi; né­­mellyek igazolták magukat a’ választmány előtt, de engem ez sem elégít ki; én egyforma jogot és kötelességet akarok min­den képviselőre nézve, vagy minden képviselő igazoltnak vétes­sék, vagy mindenki köteles legyen a’ választmány előtt igazolni magát. Én azon kérdésbe nem akarok bocsátkozni, hogy ez vagy amaz igazolja magát, hanem itten elvet kell kimondani, azt t. i. a’ mit a’ kormányelnök tegnap kimondott: ki a’ veszélyt velünk nem osztotta, az ide nem ülhet többé, ’s a’ kik el nem jöttek fen­­hagyatik nekik az igazolás, de igazolás nélkül ide nem jöhetnek. (Helyes!) Elnök: A’kérdés egyszerű! könnyen ellehet intézni. Két vélemény nyilváníttatott. Szabadffy: Szót kérek. (Irányi következik.) Irányi Dániel: Ha a’ többség Kovács Lajos indítvá­nyát elfogadja, el állok a’ szótól. (Elfogadjuk!) Ha vannak, a’ kik ellene akarnak szólani olly értelemben a’ mint már történtek felszólalások, fentartom jogomat. (Elfogadjuk !) E1 n ö k: Az egyik kérdés az lehet, hogy Graefl ugyan megjelent, mindazonáltal igazolása végett utasittassék a’ választ­mányhoz, ’s a’ választmány jelentést tévén, akkor fog iránta a’ ház határozni. A’ kik ezt elfogadják álljanak fel. (A’nagy több­ség feláll!) Szász Károly: Egy szóm volna , a’ választmány je­lentése végén egy nevet olvasok, melly örökre nevezetes ma­rad, nemcsak Erdély, hanem Magyarhon életében is, az előtt, a’ ki felfogni képes, mit tesz Erdélynek magyarhonnali egyesülése. Erre nézve Erdély részéről a’ fő szerző meghalálozott Kemény Dénes volt, felkérem tehát a’ házat, hogy ezen elhunyt jeles hazafinak emlékezetére gyász beszédet tartani méltassa­nak. (Helyes!) (Szász Károly legyen szónok!) (Kazinczy.) Pap Zsigmondi Az elhunytnak érdemeit senki sem festhetné jobban mint Szász Károly, a’ ki annak egész életét is­merte. (Helyes!) Elnök: Az iránt közönséges az akarat, hogy elhunyt jeles hazánkfiának utólsó tisztesség tételére gyászbeszéd tartassék, és ezt végzésnek ki is mondom; de ki legyen a’ szónok eziránt megoszlanak a’ vélemények, ha jól vettem észre Kazinczy urat kívánják. (Szász Károly!) Zeik József: Megtörtént az unió és nincs többé Ma­gyar és Erdélyország, hanem csak királyhágóntuli rész, de mindenesetre nagyobb benyomást tenne a’ királyhágóntuliakra, ha egy királyhágóninneni képviselő szónokolna Kemény Dénes felett. (Kazinczy.) Besze János: Legyen tehát a’ szónok mind a’ kettő. Elnök: Jeles ember mind a’kettő és bizonyosan mind a’ kettő remekelne, de úgy látom a’többség Kazinczyt kívánja. (Helyes) Mikor fog tartatni a’ beszéd, ez iránt jelentést fogok tenni. Egyébiránt én is követelem, hogy Vadnay Miksa borsodmegyei képviselő felett, kinek ifjúsága virágában történt elhunytét Sze­mere Bertalan országos biztos ur jelentette, és a’ ki mint kor­mánybiztos jelesen működött, szinte tartassék gyászbeszéd, (he­lyes ! Szász Károly legyen a’ szónok). Tehát a’ szónok Szász Károly leend. Kubinyi Ferencz: Miután tegnapelőtt az hozatott fe 1 egy érdemes képviselő társunk részérül, hogy találkozott követ, a’ ki Pesten az országgyűlésen alig volt jelen 4 napig, ’s di­jait 4 hónapra mégis felvette, azt tartom ezen visszaélés elhárí­tása tekintetéből, de gazdászati tekintetből is, szükséges lenne kijelenteni, hogy a’ képviselő urak, csupán azon időre fogják dijaikat kapni, a’ mellyet itt töltenek. E’ határozatot azokra is kivánnám kiterjeszteni, kik kormányi megbízatásnál fogva van­nak távol, mert nekik szinte jár a’ diurnum. (Formulázni tessék az indítványt). Szalay Antal: Én tovább kívánnék menni, ’s az in­dítványt azokra is kiterjeszteni, a’ kik katonai szolgálatban vannak. Madarász József: Azt hiszem, hogy Kubinyi kép­viselő társunknak igazsága van, de óhajtanám, hogy a’jövő ülés­be az indítvány formulázva beadatván , tárgyaltassék. (Helyes.) Elnök: Tehát e’ részben megkívánja a’ ház, hogy Ku­binyi és Szalay képviselő urak formulázva terjeszszék elő indít­ványaikat. Egyébiránt a’ szőnyegen forgott tárgy be lévén vé­gezve, nincs egyéb hátra, mint hogy a’ mit a’ ház végezett, azt az elnökség a’ maga rendje szerint teljesítse. Most Bartal kép­viselő kíván még szólani. Bartal: Engedelmet kérek a’ tiszt, háztól, hogy figyel­mét ismét az előbbi munkára, az igazolás munkájára kívánom visszavezetni, ’s azon kérdést teszem, váljon ezen munka felett, mint rendszeresen más nagyobb munkák felett, még utoljára az egésznek el vagy el nem fogadását kivánja-e a’ ház kérdésül kitűzni vagy sem? (Felkiáltások: Nem!) Tudom, hogy csak törvényczikkeknél rendeli ezen eljárást a’ szabály, de azon egy­re kívánom mégis figyelmeztetni a’ tiszt, házat, hogy az előb­beni végzés, mellyet tisztelt barátunk Graefl ur iránt hozott a5 ház, a’ február 28-ki végzéstől lényegileg eltér, miután abban megjelenési határnapul martius i-seje volt kitűzve, ’s erről figyelmünket nem kellene elfordítani. Vannak számos követek, kik ha a’ febr. 28-ki határnapot megtartják, az igazolás munká­ja alá nem jőnek, ’s hozzájárul ehhez az is, hogy a’ febr. 28-ki végzésnek más értelme van, mint a’ most hozott határozatnak, t. i. az, hogy azon helyek, mellyeket a’ meg nem jelent képvi­selők elfoglalva nem tartanak, üreseknek tekintetvén, uj válasz­tások rendeltessenek. Azt kérem, tekintetbe kell venni, váljon mi ezáltal nem fogjuk-e elzárni sokak elöl az utat, szinte azon jótékonyságban részesülni: mellyben részesítettek Graefl és Nagy Károly képviselők? Azt hiszem, ez fontos oldala a’ dolognak, ’s más fontos oldala még az is, hogy miután a’ tiszt, ház a’ mél­tányosság, a’ kegyelemosztogatás terére ment, — ’s én megval­lom, nem voltam megelégedve azzal, hogy a’ képviselőhöz tel­jes szigorúsága által elzárta maga előtt az utat, — ’s miután mondom, a’ tisztelt ház a’ kegyelem-osztogatás terére átment, mégis sokakat igen nagyon sújtott, kik physice akadályozva vol­tak megjelenni, mert ki physice van akadályozva megjelenheté­­sében, az bizony akadályozva van, bármiféle iratot is ide külde­ni. Kérem tehát a’ tisztelt házat, hogy miután némellyek a’ ház által nyújtott jótékonyságban részesültek, részesittessenek a’ többiek is; annyival is inkább, mert hozzá járul még az, hogy a’ ház ollyformán terjesztette ki a’ nyújtott jótékonyságot, ’s olly­­formán nyilatkozott, a’ mi annyi, mint semmi; minthogy t. i. többnyire 14 napi határidőt szabott azon követeknek, kiket egyes barátaik betegen hagytak el, ’s később holmi tudósítást kaptak felölök, a’ mit aztán bejelentettek, ’s magam is tudok esetet, hogy betegen maradt el egyik társunk; de azért, mert valakit jan. 4-kén betegen hagytam el, ezt nem tartom elegendő ok­nak, hogy több jótékonyságban részesítsük, mint azt, kit törté­netesen nem ismervén, beteges állapotáról tudomást nem sze­rezhettünk. Ha tehát azon mód, mellyet felállított a’ ház, mi szerint az elnök értesítse az illetőket, hogy 14 nap alatt küld­jék be igazolásukat, némellyekre alkalmaztatott, nem látom át, miért zárjunk el ezen jótékonyságtól másokat is? (Zaj.) Én egyformán kivánnám mindenkire a’ jótékonyságot kiterjesztetni. Egyébiránt tudom, mikép a’ szabályok értelmében nem követel­hetem, hogy e’ tárgy felett uj szavazás történjék; hanem mégis az anomáliára, melly fenforog, kívántam a’ házat figyelmeztetni. (Átalános felkiáltás: napi rendre!) Elnök: Ezt tehát nem is kívánja a’ ház tárgyalni?(Neml)Az igazoló választmánynak volna valami jelenteni valója, de az iratok nincsenek itt; szerdán tehát, a’ legközelebbi ülésben, fogja je­lentését megtenni. Ezzel az ülés eloszlott. BELFÖLD. Pest, mart. 20. Ugyan az isten áldja meg önöket, mi­kor indulnak már seregeink felénk, hogy kiszabadítsanak ben­nünket a’ „nyomorúság földéről, a’ szolgálatnak házából.“ Fo­galmuk sem lehet önöknek azon temetői csendről, azon zajtalan pangásról, melly jelenleg a’ fővárosban uralkodik. Az ipar meg­­állott, a’ kereskedés fönakadt; sőt az élelmi szereket is annyira kénytelenek vagyunk nélkülözni, hogy ha Buda felöl nem hoz­nának, tán éhei kellene elvesznünk. Mi csak akkor adjuk jelét az életnek, ha olly híreket hal­lunk, minő volt például a’ közelebbi szolnoki csatáé. Minden ember az utczákon volt; szemünkben örömfény ragyogott, ’s melegen szorítottuk meg egymás kezét, midőn láttuk a’ vert császári had maradékát, hosszú orral térni falaink közé. Még csak most látjuk, minő nevetséges ámításokkal akar­nak bennünket ezek az áldott császáriak eláltatni, miután az ön által megküldött, ’s szerencsésen kezemhez is jutott néhány szám „Közlöny“ meggyőzött bennünket a’ valóról. Közlök azon­ban önnel némi classicus pesti hazudságokat, hadd lássák leg­alább egyik ágát azon nyomorúltpoliticának, mellyet a’ minden­felől megszorult schwarzgelbek sikerrel remélnek bukott ügyök diadalára fölhasználhatni. A’ szolnoki csatáról azt írták a’ pesti lapok, hogy a’ csá­száriak a’ pártütök seregét tömérdek veszteséggel átverték a’ Tiszán túlra. Aztán, midőn e’ győzelem daczára is jónak látták Pestre szaladni, akkor azt mondta a’ „Figyelmezö“: nem kell félni, hiszen azok csak az elöcsapatok, a’ sereg dereka oda ma­radt. (Különben ebben igazsága is volt, mert a’ sereg dereka csakugyan oda maradt, még pedig örökre.) Csuha, péterváradi kormányzóról azt írják,hogy föl akar­ja adni a’ várat. Aradnál közelebb egy ütközet történt volna, mellyben a’ magyarok 10 ezret vesztettek, a’ kik megmaradtak pedig nyakra főre szaladtak Erdély határi felé. És igy Arad és környéke meg­­tisztúlt a’ pártütőktől. így ir a’ „Magyarör.“ Kossuthról újabban azt hiresztelik, hogy a’ bankógyárt eladta egy zsidónak 2 millióért, de úgy, hogy e’ 2 millió mind osztrák bankjegyekkel fizettessék ki. (Nem veszik-e önök e’ fogásban észre, a’ haldokló osz­trák hitelnek szánandó végvonaglását ?) János herczegröl a’ napokban azt a’ hirt hallottuk , hogy meghalt volna. Egy másik lap azonban úgy módosítja, hogy ez még nem bizonyos, hanem csak halálos beteg. Végül nem mulaszthatom el, hogy ne figyelmeztessem önöket, mikép mi itt általánosan óhajtjuk: bár seregeink minél gyorsabban operálnának, mert az osztrákok erősen újonczoznak! A’ csehek ugyan, úgy halljuk, ellenszegültek a’ katonaszedés­nek, ’s bár minden tartomány igy tenne; de mennyire ösmer«

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék