Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-07 / 73. szám

26 nemzeti gyűlés. CXXXVl-dikülésa’képviselöházbanapr. 2-kán. (Vége.) Irányi Dániel: Sem az índitványttevő, sem az utána •zólók nem reducálták részletre a’ vádat; ók emlegetik, hogy bizonyos lapok, úgy tudom a’ Debreczeni lapok, és a’ Mar­­tius 15-ke bizonyos czikkekben a’ képviselöház méltósága ellen vétettek 6 nekik. Mikor illy Tádat emelnek, első kötelességük Tolna felmutatni azon kifejezéseket, mellyek által a’ ház méltó­ságát sértve érzik. Én tehát, miután nincsenek előttem kijelölve azon kifejezések, azon szempontból fogom fel a’ Titát, hogy azon czikkeknek szelleme ollyan, mally a’ ház méltóságát sérti, azon czikkeknek szelleme az, melly szerintük izgató modorban szól. Én is azok közé tartozom, a’kik a’ház méltóságát fentartani és fentartatni akarják ; de mindenekelőtt figyelmeztetem a’ házat arra, hogy önméltóságunk fentartásának legelső teendője az, hogy mi mhgunk tartsuk fen saját tekintélyünket; ’s azért én nem fogom követni azon szólókat, kik olly kifejezésekkel éltek — bár vád alatt levők ellen — mellyek parlamentbe nem valók. Azt mondjak ők, hogy azon czikkeknek szelleme ollyan, melly a’ népet telfogja izgatni az egyetjen constitualt souverain hata­lom ellen. Én, ha talán kissé élesebb tollal Írottaknak találom is azon csikkeket; de határozott izgatást, vagy valódi szándékos megsértést azokból kiolvasni nem tudok. (Csudálkoznak.) Önök hibája urak, hogy ki nem jelölték azon. kifejezéseket; ha kije­löltek volna, tálán én is mást szólanók. (Közbeszólások.) Önök átatában azon czikkeknek szellemét találják izgatónak, tehát tendentia-pert akarnak indítani, olly tendentia pert, mint folyt Lajos Fülöp idejében, mikor, ha jól emlékszem, Meunier rá lőtt a’ királyra, és perbe fogattak bizonyos lapok, inellyekre rá fog­ták: hogyha nem írtak volna olly izgatólag, akkor Meunier nem lőtt volna a’ királyra. — Tendenliák ráfogása állal bilnt találni igen könnyű, de hogy méltányós-e, igazságos-e? az más kér­­dós. — Meg kell önöknek mondanom, mit tartok én azon czik­­kek lényegének; úgy tartom, hogy azon czikkeknek lényege nem egyéb, mint azon gondolat: hogy ezen országgyűlés Con­stituante nem lehet, ha arra lesz szükség, ’s hogy ezen ország­­gyűlés sokkal arisiocraticusabb szellemű, semhogy az a’ nép va­lódi érdekeit felfogni, ’s azokat megiestesitni képes legyen. (Fel­kiáltások.) Én nem fogom azon tőrre követni a’ Vitat, mellyre Patti képviselő ur inéltóztatott azt vinni, miszerint ő ezen or­szággyűlésnek érdemeit felsorolva, felmutatni igyekezett, más részről a’ bűnnek nagyságát, melly ezen országgyűlés ellen el­követtetett. Én nem fogom kicsinyíteni ezen országgyűlést, ’s megvallom, hogy ezen országgyűlésnek meg vannak a’ nemzet előtt a’ maga érdemei; de bocsássanak meg nekem önök, mint a’ kevesebbség egyik tagjának — megvallom, hogy én a’ több­séggel — mert ez természetes, egy véleményen nem lévén, av­val megelégedve nem lehetek, 's ha ezen mostani parlamentben úgy van a’ kevosebbségnek a’ többség ellen, mint a' többségnek a’ kevesebbség ellen kifogása, az a’ pártok természetéből foly. És midőn valaki tálán kissé ingerültebb hangon megmondja véle­mény it * többség ellen, tehát mikor az ellenpárt ellen szól: akkor önök nein csak sajtópert, hanem úgy hallom, vésztörvényt is em­legetnek, mintha nem önök alkottak volna azt, ós nem emlékez­nének vissza, hogy a’ vósztörvény arra van hozva, a’ ki az or­szággyűlés határozatai ellen izgat. („Országgyűlés és annak határozatai ellen. *) A’ vésztörvénybeu az van, hogy alája esik az, a’ ki az országgyűlés határozatai ellen határozott engedet­lenségre izgat. Ha önök képesek azon csikkekből olly bűnt ki­hozni, melly ezen $ alá esik, akkor megadom magamat, külön­ben ellene mondok. (Közbeszólások.) Vannak önök közt, urak, oilyanok, kiket az austriai zsarnok hatalom kereset alá vonan­­dóknak ítélt; vegyék elő azon keresetleveleket, olvassák ineg azokat, ha nem lognak-e azokban hasonló kitételeket találni, mint voltak azok, incllyeket én is hallottam olly férfiaktól, kik akkor felkeltek az austriai zsarnok hatalom ezen telte ellen; ’s épen ez által nyertek népszerűséget olly kifejezések, mellyek ra fogván azt, hogy mikor a’ nép érdekeiről szól a’ hazafi, mi­kor figyelmezteti a’ hatalmat, hogy korlátot ismerjen, és az al­kotmányt ne sértse, rá fogják, hogy ez által zavart előidézni és az alkotmányt magát felforgatni akarta. Es önök ezt mondják, mert önöknek gyanúsítani is szabad (rendre utasítások)-------’ ____önök avval gyanúsítják, hogy Ö azon czikket azért irta, hogy felforgatván a’ mostani viszonyokat a’ zavarosban halász­hasson. (Úgy van. Hosszas zaj. Elnök: — csenget — méltóz­­tsssanak a’ szólót kihallgatni.) Ha viszont mi is gyanusitni akar­nánk, a’ mire feljogosítva lennénk illy gyanúsítások ellenében, mikor önök nem tesznek fel rólunk tiszta hazafiságot, hanem csak magoknak tartják fen a’ hazafiság monopóliumát, mikor azt hiszik, hogy csak hivatal, hogy csak hatalom után vágyunk, ak­kor ón azt mondom, hogy önök azért törnek ki mi ellenünk, hogy önök jussanak hatalomra; mit mondanak arra önök ? (Zaj) Önök azért akarnak egyes embereket megbuktatni, hogy a’ párt ereje megfogyván, azon önök annál inkább diadalmaskod­hassanak. (Közbeszólások: nincs rá szükségünk.) És önök, a’ kik ezen czikkeket annál nagyobb figyelemre méltóknak mond­ják, mert nyomtatásban megjelentek, megfeledkeznek arról, hogy a’ Közlönynek 23 ós 24-dik számaiban voltak czikkek, mellyek tagadván azt, mit az országgyűlés mondott az áruló dynastiáról, az áruló Istvánról, melly dynastia minden rosznak kútfeje a’ hazában, ’s meghazudtolva az országgyűlés határozatait, azon dynastiát mentegetni kezdették; — és önök azon czikkek el­len, mellyek a’ kormány hivatalos lapjában jelentek meg, beér­ték avval, hogy felszólittassék a’ kormány, miként többé ily­­lyesmi a’ lapban meg ne jelenjék; de most, mikor azt nem azon pártnak egyes embere teszi, hanem teszi a’ mi pártunknak em­bere, (közbeszólások: „micsoda párt ?“) most önök vósztörvé­­nyeket emlegetnek. Szabad legyen arra figyelmeztetnem, hogy a’ többségnek nem mindig volt igazsága, hogy a’ többség nem mindig fejezte ki a’ közvéleményt, ’s hogy önök e’ kérdésben nem fogják kifejezni a’ közvéleményt, — azt ón hiszem. (Zaj.) Gorove István: Beszédemet ott kezdem,hol az előt­tem szóló is kezdette. 6 a’ szólókat arra hivta fel, hogy mivel átalánosságban beszélnek, nehezen képes felelni, mert az illyen dolgoknál mindig részletekre van szükség. Bátor leszek tehát tüstént felmutatni néhány részleteket. Két lap t. i. a’ Debreczeni lapok ós Martius ló-ke, olly csudálatosán, mintha azt kellene hinni, hogy Pálfy Albert és Madarász József összebeszéltek, mit azonban rólok feltenni nem akarok, mart. 30. ugyanazon egy tárgyban szólal fel. A’ Debreczeni lapokból felolvasom a’ kö­vetkező két szakaszt: „oh mi nem akartuk elmondani ’stb. Ezen részletek után keményebb dolgokat is fogok felolvasni a’ másik lapból, de szándékom mindenek előtt ezen két szakaszra nézve észrevételeimet megtenni. Egy magit republicanasaak mondott egyéniség előáll, és azt mondja a' népnek: a’ képviselők nem érdemlik.meg a’ ti bizalmatokat mert nem adták meg nektek a’ bort húsféle és egyéb hasznokat. Alt kérdem a’ képviselőtől, ki republicanusnak mondja magát<Madarász J. felé néz) ez egyéb, mint megmótelyezése a’ nép erkölcsének, dobra verése a’ haza szeretetnek, ’s licitátiója azon gondolatnak; „azon párthoz áll­jatok , melly nektek többet ád értékben, pénzben“. ^ Azt kérdem úgy készítik elő a’ népet a’ respublicára, hogy mikor a’ haza legnagyobb veszélyben forog, nem annak megmentésére gon­doljon, hanem arról gondolkozzék, hogy a’ képviselők megad­­lák-e azt, mit nem tagadom, megadhattak volna: hogy kétely csepegtessék a’ keblekbe, mintha talán nem is kell a’ dolgoknak mostani állását védeni, inivel'a’ dolgok mostani állása nem adta meg azt, mit a’ jövő meg fog adni. Mi ez ? mint lefoglalása a’ nép bizodalmának ’s lebangolása azon erélynek, mellynek fel­­ébresztésére a’ ház eddig mindent elkövetett.' így készítik elő a’ respublicát? Azt mondja a’második szakaszban, hogy a’ ház nem felelt meg a’ népnek, mert az öltönyös osztályból választott követeket. Ez nem egyéb, nyíltan kimondom mint lázitás. Igaz, hogy a' nép a’ régi ellenzékből választotta képviselőit, megmon­dom miben látom okát, hogy ezt tette. Tette ezt, mert elég jó­zan esze és értelme volt, hogy inkább azon férfiaknak higyjen, kik egész éltöknek múltját tudják felmutatni, hogy a’ népjavára dolgoztak, kik vagyonok feláldozását tudják felmutatni mint ga­­rantiát; mit higyjen ollyan emernek kik egyebet nem tudtak mutatni, mint a’ pengő ezimbalinot, t. i. a’ czilra szót. A’ Deb­­reczeni lapóknak ezen czikke telve van alacsonyságokkal, ’s méltatlanságokkal, mellyek egy testületnek morális becsületét tönkre tévén, azt minden erejéből kivetkeztetni akarják. Jelen körülményekben illy irányzatnak más nevet nem tudok adui, mint lázitás. Másik részletre térek most által. A’Mart. 15-kc 39. számá­ban ez áll: Várjuk be hát vélek, a’ képviselőkkel, a’ győzelmet, ’s akkor bocsássuk őket nyugodalomra! Azt kérdem ezen egy szerű kitétel, „bocsássuk nyugodalomra“ mit foglal magában egyebet, mint hogy azon conslitualt hatalom, melly oct. 6. után egyetlennek nyilvánította magát, és a’ következés igazolta, hogy igazsága sőt kötelessége is volt ezt tennie, kétségbe vétessék, és mi tehát azon hatalom, miután össze tépettek e’ részben a’ kö­telékek és igen helyesen a’ trón és nemzet között, melly a’ constitualt hatalmat feloszlassa ? Mi lehet más, mellyet Pálfy uram czikkjében megirt, ndnt a’ nyers erőszak; és a’ dol­gok mostani állásában azt kérdem a’ képviselöháztól, lehet-e veszélyesebb e’ nemzetre, — és isten verhette-e volna meg jobban e’ nemzetet, — mintha most, midőn annyi 100 ezer ember vérzik a’ harezban és annyi embernek vagyona dulatot fel ’s annyi embernek keresménye tétetett a' lángok és zsák­mány martalékává, ha azon perezhen midőn a’ szabadulás óráját dobogó kebellel várja minden hazafi, akkor azon kép állittatik fel valaki által, hegy a' veszélyből kibontakozunk ugyan, de azután egy fellázadt erővel széjjel verjük a’ képviselöházat, melly Austria bajonettjei előtt is megtudott állni, és akkor a’ nép újra eljátszhatja az előbbi szerepet, elküldheti fiait a’ harcz mezőre, é* feláldozhatja megmaradt vagyonának romjait, és mi­ért? mert néhány emberm-ugy tetszet, mert néhány ember­nek hatalom vágya ezt igy kívánja. Bámulatos szövedéke az eseményeknek. Nem megyek vissza a’ műit történetekre, hogy kimutassam a’ háznak mi­szerint az országgyűlésnek eloszlatása, mindig és mindenhol a’ hatalomnak vágya volt. Nem megyek vissza Cromwellre, nem XIV. Lajosra, nem Napóleonra, ezek régi elkopott példák, mellyeket minden utczai gyermek tud, hanem kérem figyelinezzünk csak a’ legközelebbi eseményekre. Berlinben a’ király széjjel verte az országgyűlést, talán azért, hogy korlátlan hatalmát támogatta ? Nem, hanem, hogy szabadabb keze legyen a’ jogokat összetör­delni, mellyeket a’ nép inartiusban kivívott. Martius 7. Krem- 1 sirben széjjel verik az országgyűlést, talán azért, mert a’ nép­jogokat oily nagy tiszteletben tartották ? Korán sem , hanem hogy a’ dynastiának VVindischgraetz és olygárcha társainak sza­badabb kezei maradjanak, a’ népjogok semmivé tételére. Példát mondok Francziaországról. Napoleon Lajos mindent elkövet, hogy a’ házat, melly neki tetszésére nincs szétoszlathassa, két­szer tett kísérletet e’ végett; de a’ követi háznak többsége az együttmaradás mellett határozott, milly szövedéke az esemé­nyeknek. Néhány ember fel áll Magyarországban és azt mond­ja : szét kell verni az országgyűlést erőszakkal. Kell-e a’ lo­­gicának valami élesebb mütétele általlátni, hogy ez is hasonló forrásból ered, hogy ez is azon hatalom vágy, mellyet az ellen­ség keres magának (Agy van; helyes.) Azt mondotta az előt­tem szóló, miszerint úgy van meggyőződve, hogy ezen ország­gyűlés Constituante nem lehet. ^Tisztelem mindenkinek emlékező tehetségét, ha a’ históriából annyit megtanulhatott, hogy Francziaországban előbb volt nemzetgyűlés, azután Con­stituante. Hogy ezután mik következtek, azokat én fogom el­mondani. Tehát mivel ezek Francziaországban történtek, Ma­gyarországban is meg kell történni! Mivel Francziaországban a’ nemzetgyűlés után következett a’ Constituante, tehát termé­szetesnek fogja látni a követ ur, ha én nem gyanúsítva, hanem az előzmények után azt következtetem, hogy önöknek hasonló kívánságuk van, miszerint a’ Constituante után következ­zék a' convent, annak minden iszonyatosságáival és véráldoza­taival; ’s én nem akarok polémiát tartani a’ convent felett, mert sok dicsőt és szépet nem lehet mondani róla, de tovább megyek, ’s azt kell feltennem az előttem szólóról, miszerint azt kívánja, hogy a’ conventet egy Napoleon széjjel verje, ’s azután követ­kezzék, a’ Bourbonok restauratiója, melly által tökéletesen sem­mivé tétettek Francziaországnak nem csak belszabadsága, de önállása és függetlensége is, mert Francziaország akkor nem volt egyéb mint zsoldosa az európai alliancenak; a’Bour­bonok után ismét következzék Lajos Fülöp ’s ez után egy rövid epocha után, mellyben mint egy meteor tűnik fel az emberi esz­mék legszebbjeinek teremtője Lamartine után ismét Napoleon Lajos, kinek minden törekvése ismét oda megy, hogy a’ res­publicát rúgja fel, melly ötét a’ praesidensi székbe tette, de a’ mellyet szűknek érez, és hogy a’ trónnak darabjait állítsa össze, mellyet a’ februári napokban a’ nép a’ tuilleriák előtt égetett meg. Ne vegye tehát rósz néven ha előadásából ezen követ­keztetést teszem, de üt, azon térre nem követhetem,’s azt mon­dom, hogy a’ magyar nemzet, melly eddig eredetiségét meg­tudta tartani, melly annyi megaláztatást és szolgaságot tűrt, mert nem akarta koczkáztatni jövőjét, ’s az alkalmat nem keres­te, mikor oka lett volna is, a’ lánczok lerázására, hanem elvárta az alkalmas időpontot, midőn azt bölcsességénél fogva megér­kezettnek hitte, ’s akkor tűzte ki a’ szabadság zászlóját, mikor erősnek hitte magát annak megtartására, (helyes.) Én tehát jó­zan » szélen bizom a1 magyar népnek — ’g megvetve az illyen hitványságokat, mellyek előttem fekszenek — erősen hiszem hogy tiszteletben fogja tartam a képviselőket, kiket ide küldött, ’s noha talán vétkezem , ha felteszem elölegesen a’ pesti népről , hogy fognak találkozni ottan utczai népcsoportok, kik illy hitvány csábításnak, engedni fognak. Hanem bizom a’ népben ,• hogy inkább tisztelni fogja a’ képviselőket, kiket szabadon választott, mint eltűrje, hogy sepredék néhány ember verje szét a’ képviselöházat , mellynek egyszersmind a’ magáénak, ügye mellett a’ nemzet vérét ontotta. (Helyes ) Egyébiránt ha azok után, miket előadtam valaki azt kérdené tő­lem, hogy mit kelljen tenni illy hitványsággal, visszatérek előb­bi kijelentésemre, hogy az említett czikkek több kitétele nem egyéb mint lázitás, azt sem hozom fel, hogy azért, mert a’ sajtószabadságot, a’maga szüzességében fen akarom tartani, megvetve az illyen kifejezéseket, sem a’ sajtótörvények súlyát sem a’ vésztörvényeket alkalmazni nem akarom, mert meg vagyok győződve, hogy azoknak van talán igazok, kik a* vésztörvények súlyát akarják ezen emberekkel éreztetni, ha­nem előadásom után, mivel én bizodalmám horgonyát a’ ma­gyar nép értelmében és józan eszében vetem meg, az illyes hírlapi kitöréseket a’ ház méltóságával meg nem egyeztethe­­| töknek, ’s azért inegvetendöknek, és hidegen mellőzendőknek tartom (Elégületlenség) ’s azt hiszem, hogy elég lesz, ha a’ ház nyíltan kimondja azt, hogy eloszlatására nézve nem ismer ha­talmat , meHy felette álljon, hogy azon házat, melly Windisch­­graecz bajonettjei előtt együtt tudott maradni, illy ’s bármi fe­nyegetések nem zavarnak meg. A’ nép pedig elegendő értelmet és józanságot fog kifejteni, hogy az illyen czikkektöl undorral forduljon el. Oda szavazok tehát, hogy a’ ház méltó indignatió­­val ’s megvetéssel fogadván ezen czikkeket, egyenesen a’ na­pirendre térjen állal. Szacsvay Imre: Én az előttem szólóknak azon modo­rát, hogy a’történeti következtetések, gyanúsítások, és a’szen­vedélyesség, mindig gyászos terére vitték a’ kérdést, követni nem fogom, még akkor sem, midőn némelly egyes hibákra szo­rítkozom előadásomban. Kérdem, valljon miben van a’ képviselő háznak történeti élete, ha nem a’ háznak határozataiban? A’ kép­viselöház határozataiban él; és a’ ki e’ határozatok ellen akar fellépni, maga a’ határozatok által czáfoltatik meg. Hogy ólt e’ nemzet nagyszerű pillanatokat, és adta a’ férfias elhatározásnak, tagadhatlan jeleit, e’ képviselöház határozatainak örökké mara­dó betűi tanúsítják. Ha tehát valaki a’ történeti igazságot csak hogy egy két czikket firkáljon, megakarja tagadni, az igazság iránti vonzalmát különösnek találom, de nem osztom. Ha a’ nem­zetnek azon szerencse adatik, mint nekünk, hogy az összes * í népnek, melly e’ házon kívül van, ós a’ képviselőknek véle­ményét és érzemónyeit egy olly hatalmas saját érdemeinek ba­bérjai nyugovó egyéniség támogathatja, mint Kosssuth;ha egy népnek azon szerencse adatik, hogy a’ legnehezebb körül­ményekben megbízhat egy férfit, hogy a’ nemzet akaratát for­­mulázhatja, és a’ képviseleti ház, azon nagyszerű hatalommal mit egy nemzet bizalma kezébe tett, nem a’ pártszerü versengé­sekre , nem a’ hely ’s idönélküli, sőt a’ jövendőről nem is biz­tosítható czélszerüllen tanácskozásokra vissza nem élt, hanem közegyetórtéssel azon iparkodik, hogy mindaz, mit a’ szükséghez képest teendőnek a’ nemzet és képviselet akarata egy ember ajká­nak szavaival inond,megtestessitessék, akkor azt mondani, hogy a’ ház csak gép, csak portéka melly szavazmegengedem, hogy illy embernek mély belátása van, ’s nagy politicai bölcseséggel bir; de egyiket sem osztom. — Miután a’ képviselő háznak és a’ kormánynak minden gondjai oda vannak fordítva, hogy a’ vé­delmi téren semmi hely fel ne adassék, ’s hogy minden megté­tessék , mit a’ jelen körülmények sürgetnek, ’s hogy még a’ jövendő iránti intézkedések czólszerüsége most, midőn a’ minde­­nik nap sorsától függő események bizonytalanságai közt vagyunk, vétethessék kérdésbe, midőn a’ nemzet a’ védelmi téren igy össze tartva áll: ha akkor valaki ez ellen izgat, nevezheti ma­gát hazafinak, de én avval a’ hazafiság iránt nem vitatkozom, nem azért, mert hazafinak tartom, hanem mert látom, hogy mi­dőn hazafinak mondja magát, haszontalan vesztegetem a’ szót, hogy meggyőzzem arról, miként ö nem hazafi. (Helyes!) Ezt előrebocsátván, méltóztassanak megengedni, hogy át­térjek magára az indítványra. A’ sajtószabadság számtalan sok rosszal jár; de ha a’ szabadságot akarjuk, a’ rosszat tűrni kell, mert az emberi ész inég nem találta fel az eszközöket, mikkel meghatározza azon korlátokat, mellyek közt akár elölegesen, akár utólagosan a’ véleményeket bíráló szók elébe vonhassa. Nincs egyéb hátra, mint vagy teljes eltiltás, vagy teljes sajtó­szabadság. De méltóztassanak megengedni, hogy ezen teljes sajtószabadságot ne úgy értelmezzük, mintha a’ szabadság le­vegője ollyan volna, mellyben a’ bűn, melly ben a’ zűrzavar, a’ becsület rágalmazása ’s a’ gyanúsítás meg élhetne; a’ szabad­ság a’ mint egyes embereknek úgy egész testületnek vá­­dolhatását is megengedi, de megengedi a’ történeti igazság­gal, a’ vádak egyenes megnevezésével, és nem az alacsony rá­galom fegyverével. — Most csak az a’ kérdés, hogy mikor spe­cifics megsértését a’ ház a’ lapokban félnem találhatja, ha a’ ház meggondolja a’ sajtópernek nehéz következéseit, hogy ma­ga nem Ítélhet, csak elrendelheti az eskütszék által hozandó íté­letet, a’ nép nevében tanácsos-e ezt tenni ? Azon ember, kit a’ per fegyverével támadunk meg, a’ védelemnek azon terére van szorítva, hogy maga iránt a’ szánakozók részvétét gerjeszti fel pártjában nem csak itt, hanem az egész nemzetben. ’S felteszem azon esetet, hogy az esküttszék elmarasztalja a’ vádlottat, még a’ gondolat maga nincs elfojtva, csak a’ gondolatnak teste a’ ki­fejezés ; a’ gondolat elment, de nem magával, hanem kíséreté­ben azon védelmi eszméknek, mellyeket vádlott saját állásának erősítésére hoz fel; ha pedig azon kedvetlen esetet veszem fel, hogy az esküttszék felmentést mond, — azon hatalom, melly a’ vád alá vételt rendelte, egyenesen a’ nép nevében mondott bírói Ítéletnél fogva lessz kárhoztatva. És ezen okon azok, menyek­ért én a’ sajtóperre soha nem szavazok. Ha egyes bűntények követtetnek el, ott van a* rendes törvény, hajtsák végre az az által szabott Ítéletet olly szigorral, mint a’ köztörvény kívánja. A’ sajtó nagy hivatással bir, de hogy ezen hi­vatást teljesíthesse, elveket kell neki fejtegetni, ’s az ügyek magyarázatára szorítkozni; ’s. ha a’ sajtó kezelője, nem tudván ügyekről beszélni, akár készületlenségböl, akár tudatlanságból, askár rósz- szándékból nem talál egyebet írni valót, mint holmi botanicus kerti nugákat, minutiákat, ha nem tud egyebet, mint valakinek kondor haján vagy pedrett bajuszán fenakadni, az illy sajtó-kezelés első pillanatra magában hordozza saját veszé­lyét; (helyes) mert a’ sajtó rósz kezelőjét sújtja maga a’ sajtó­nak természete, de sújtja a’ józanabb itóletüeknek megvetése is,

Next