Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-08 / 74. szám
7T0 : HPK. Hálás köszönettel tudatják, kegy alsó-vadászi ref. lelkész Kiriszi Mihály a’ pákozdi, debelliácsi és fejértemplomi szerencsétlenek számára hírei között, és az alsóradászi Tolt ’s már a’ többi polgárokkal egyesült nemes közönségétől gyűjtött 20 p. irtokat küldött be, mellyek az érdekelteknek azonnal elküldettek. Kelt Debreczenben april. 7-én 1849. Az országos rendőrség. NEMZETI GYŰLÉS. Előlege« közlés a’ képviselőház april. 7 — ki üléséről. A’ honvédelmi bizottmány előterjesztette a’ kormányelnök, GörgeiésPerczel tábornok urak jelentéseit, a’ legújabban nyert nagyszerű győzelmekről, miket a’ ház nemcsak a’ leghazafiuibb öröm, — de egyszersmind a* legmóltánylébb hálaérzettel fogadott; megnyugodván a’ koraaányelnök urnák intézkedéseiben, a’ győztes seregeknek és dicső vezéreiknek méltó elismerést szavazott ’s ezt tudtokra adatni elhatározd, olly kijelentéssel, miszerint ügyes vezéreink ’s lelkes honvédőink kitűnő lelkesedését, ’s növekedő érdemeit kellőleg jutalmazni el nem mulasztandja az ellenségeitől megszabadított édes haza 1 48—i k ülés a’ felsőház kan, április 3-án d. e. 11. órakor. Elnök b. Perényi Zsigmond. Elnök: Miután Szentiványi Károly, gömöri főispán úr, az elmehetésre engedőimet kapott, a’ jagyaöi hivatal rendes tagjai közül sem lévén jelen senki, kelyettes jegyzőül felkérem b. ifj. Majthényi urat; aaóltéitassék az utóbbi ülés jegyzőkönyvét felolvasni. (A’ jegyzőkönyv hitelesítése után.) Elnök: A’ képviselőház több iratokat küldött át,azok fognak felolvastatok Olvastatik Bem tábornok Sieben bevételével küldött hivatalos jelentése, úgyszinte ennek következtében Bem tábornokhoz intézett kormányelnöki rendelet, ’• au ezekre tett alsóházi határozat. (Lásd Közlöny 59-ik száma alatt). E 1 n ö k f Ez ugyan már poat liaainium küldetett, mert a’ mint tudom, hadttgyminister ár tulajdon aegédje által küldötte meg a’ nemzet ez iránti határozatát Bem tábornoknak, úgyazinte a’ kitüntető érdem-rendjelt 's altábornagygyá kinevezési diplomáját : mindamellett azt tartom, a’ tisztelt felsőhál kész örömmel egyezik mind azokba, éa magáévá fogadja az alsóház határozatát ’a tetteit. (Közhelyesiéa) Van szerencsém jelenteni a’ t. háznak, hogy a’ kiküldetést kapott felsőházi tagok névsorában Madocsányi ói Szentiványi Ödön nevei ben nem foglaltatván (Madocaányi benne van); tehát szentiványi Ödön nevét oda aoroztatni szükségesnek látnám. (Helyes) Jelentem továbbá, hogy Kszterházi József jelentette magát előttem ’s néhány napra engedelmet kért az eltávozhatásra, miután katona teatvérje igen sulyoa betegségbe esett, *• beteg testvórjét a’ jelen körülmények közt még egyszer megláthassa. (Helyes) Hasonló kéréssel járói most időik Yeisalényi Farkas a’ t. felsőházboz, hogy a’ mennyiben már hat hóúapja kijött Erdélyből, családját, gyermekeit, ’a unokáját aaóta nem látta, engedelmet kér az eltávozhatásra. Josipovich Antal: Miután a’felsőház itt Debreczanben egybeült, és miután a’ felaőház elhatározta, hogy érvénye« határozathozhatáa húsz tag jelenlétével történhető csak, én azt tartom, hogy ha mi mindenkinek, a’ ki caak az cltározhatázra engedelmet kór, megadjuk az engedelmet, könnyen azon állapotba juthatunk, hogy tanácskozni ugyan foghatunk, de érvényesen nem határozhatunk. Mi a’ most auatitüU báró urat illeti: minthogy különben is tudhatja, minő gyanúsítás alatt, állott azt hiszem , hogy maga mint becsülete* haul uem is menne oda, hol most seregeink győzedelmesen nyomulnak mindenütt előre, ’s a’ jelen körülmények között mind családja, mind javai tökéletes biztosságban lehetnek. Ismételve mondom tehát, hogy ha a’ I. báró úr meg akarja mutatni igaz hazain tág át és az eddigi gyanúsítás bélyegét le akarja magáról moini, ne menjen el. Id. b. Vesse lányi Fark*»: Én, mikor a’ t. ház tagjai Pestről ide átjöttek, az előtt már két hónappal itt voltam Debreczenben , ’s azóta folyvást itt vagyok. 'Miként visseltem magamat , nem illik megmondanom, de tadhatja az egész város. Én házam népét hat hónap óta nem láttam, Ők Kolosvárt az oláh mozgalmak minden iszonyait kiszenvedték — mondom, feleségemet , gyermekemet, unokámat hat hónap óta nem láttam, birtokaimról September óta mitaem tudok, mi történt velek. Mindezekét meggondolva, de főkép azért bátorkodtam eltávozhatásomra engedelmet kérni a’ t háztól, hogy feleségem, gyermekem ’s unokám többé aZ ottan Volt szinte történhető rettenetes viszontagságoknak kitéve ne legyenek, őket mindenestől ide Magyarországra hozhassam. Igaz az, t. főispán úr, hogy én gyanusittattam, még pedig a’ mint tudom, a’ magyar lapok legigazabbikában a’ Martin* 15-ki lapban, le is tartóztattak , de én ártatlan voltam. October 31-kén kaptam u’ kormánybiztosi levelet az ide jövetelre, ’s én már novemb. 3-kán itt voltam, ez alatt ártatlanságom kiviláglott; de nem is tudom, hogy mi terhelhetne egy faluban élő embert, a’ ki senkivel nem tárialkodik; kivált ha tekintetbe vétetik még az is, hogy az én jószágaimban mindamellett, hogy nemcaak magyar de oláh riépfaj is iákik, a’ legnagyobb csendesség uralkodott. Azt gondolom teh át, hog ha a’ t. felsőház engem azért nem akar elereszteni, mert a’ bujtogató néptől meg akar kímélni, köszönettel tartozom ugyan irántami barátságukért, de hogy én bujtogatni nem fogok, azt eddigi inagamviselete elóggó'bizonyitani fogja. Arra való nézve ismétlem alázatos kérésemet a’ felső házhoz, méltóztassanak engem családomhoz elbocsátani, hogy azon irtózatos körülményekből , mellyeket ők Kolozsvárt kénytelenek voltak kiáltani, megmentve, biztosságba helyeztessem őket, ide Magyarorszagra való kihozásuk által; mihelyt ott dolgaimat elintézendem, azonnal visszajövök, ’s valamint mondom, talán legelső voltam itt e’ ház tagjai közül Debreczenben, úgy biztosan mondhatom, ott nem fogok mulatni. Eszterházi Mihály: Méltóságod beszédének politicus tárgyrészletét a’ gyanúsítást mellőzve, miután itt csak eltávozási szándékának kijelentéséről van s{ó, azt tartom, hogy bár senki kétségbe vonni nem kívánja, miszerint hazafiuságát akarja bebizonyítani, de azt csak az által bizonyítja be legjobban, ha itt Debreczenben marad. Mi azt illeti: hogy családjától távol van, elzárva van, — hiszen mi is ugyan azon helyheztetésben vagyunk. Én családomtól, hacsak elzárva lennék, megvallom , nyugodtan volnék: de szerencsétlenségemhez még az járul, hogy családom, neveletlen gyermekeim az ellenség kezében vannak, mégis eszembe sem jut az elmenetel, mert látom, hogy elsőbb a’ haza iránti kötelesség a’ mit tenni kell, ’s itt a’ legjobb mező arra, hogy bazafiui kötelességének eleget tegyen. Méltóztassók tehát itt maradni a’ t. báró úr, itt hazafiuságát leginkább bebizonyíthatja. Újházi László: Az eltávozhatási engedelmet, azt hiszem , tisztán jogi szempontból lehet tekinteni. Előttem nem áll más ok az eltávozhatásra, mint egyedül kormányi kiküldetés, vagy ha betogség által akadályoztatib. Az, hogy valakinek házi, gazdasági körülményei szenvednek, előttem nem elegendő ok, mert abbén mindenki közülünk szenved, ’s a’ polgári kötelességek fokozatán mindig először áll a’ közkötelesség, aztán a’ magán viszonyok. Ennélfogva vélekedésem szerint olly törvényes okok itt fen nem forogván, mellynél fogva az eltávozhatásra engedetem adathatnék, azt gondolom, azt meg kell tagadni. Beöthy Ödön: Távolról sem kételkedem az igen tisztelt báró ur a’ tekintetbeni szavaiban, hogy mind azon gyanúsítások, mellyek személye irányában hírlapok utján, itt is, amott is felmerültek — mind nem igazak és nem valósultak. De engedelmet kérek, ennek a’ tárgynak megbirálása nem a’ felsöház teendői közé tartozik. Ha jól vagyok értesülve, az igen tisztelt báró urnák az itteni napolása egyenesen a’ honvédelmi bizottmánynak rendeletéből, előbb pedig, ha jól emlékezem, talán biztosi rendelet nyomán mintegy felvigyázás alá tétetett. Ha tehát e’ tekintetben a’ honvédőkul bizottmány vagy a’ rendőrség azt nyilván tja, hogy a’ t. báróra nézve a’ felügyelés tökéletesen megszűnt, akkor más kérdés áll elő, ’s itt a’ háznak ekkor jogában áll, az eltávozhatási engedelmet kimondani, vagy megtagadni. De míg e’ tekintetben a’ ház tisztában nincs t. i. hogy a’ rendőri felügyelet a’ t. báróra nézve tettlegesen megszűnt, addig, a’ nélkül, hogy szerepet ne cseréljen a’ ház, ’s ollyat melly teendői közé nem tartozik ne tegyen, az eltávozhatásra engedelmet cgyátalában nem adhat. És én feltéve, ’s mégis engedve , hogy a’ rendőri felügyelet e' tekintetben tökéletesen megszűnt, és mindaz, mit az előttem szólt báró ur e’ tekintetben említett, úgy van — mert megvallom a’ ezógérezóst, melly itt és amott is egyes emberek irányában tétetik, akár hírlapok utján, akár másként, inég tökéletesen szent írásnak nem tartom, ’s legkevésbé nem kívánok belé is ereszkedni, sőt sokkal többet teszek fel erélyességéről, mint sem hogy az e’féle téren, mellyen különben is koszorúkat aratni nagyon bajos, du az események fordultával mindenesetre reánézve is gyászos lehetne; de a’ felhozott okok a’ jelen körülmények között talán nem egészen állanak. Azt is tudom, hogy ha egy család, melly a’ maga számlétegének minden részletében együtt van ’s összejő, mindenesetre olly ünnep, melyre kinek kinek sovárog lelke, de azt is tudom az ottani eseményekből, hogy azok, a’ kik Erdélyben maradtak, a’ legborzasztóbb szorongattatásoknak voltak nemcsak kitéve, hanem nagy részben meg is szenvedtek, de az efóléktöl ez időszerént félni egyátalában nincs mit. És megvallom, hogy valamint fórjfinak, kinek jogi ’s házi kötelességei vannak, felette tökéletesen rendelkezhetik — az otthoniét vagy nemlét semmi különös benyomást nem tesz, úgy azt hiszem, hogy ha minden túl a’ király hágóm egyén a’ maga családját lassanként onnan kihozza, kétes sejtelmet állít elő, valljon nem merülnek-e fel olly körülmények, mellyek újra gyászos eseményeket szülhetnek. — Én tehát tisztán azon szempontból indulok ki, valamint érzem, hogy a’ hazavágy mindenkinek kebelében igen tisztán emelkedhetik fel, mert magam is érzettem súlyát, midőn hat hónapig voltam a’ táborban — de mindig onnan indultam ki, hogy a’ haza parancsol ’s ez mindenek felett a’ legelső teendő és nem azt kell szem előtt tartani, mit érez az ember, mint családfő, hanem mit érez mint honpolgár. Miután igy állanak a’ dolgok, 's a’ t. ház ha minden egyes tag elmehetése iránt olly könnyen fog rendelkezni, ismét azon kellemetlen helyzetbe fogunk jütni , hogy magunkkal következetesek nem leszünk, mert midőn a’ képviselöházat felhívtuk vagy is kijelentettük , hogy mi mint constilualt hatalom megkívánjuk hogy minden határozatáé’ház hozzájárultával nyerhessen eredményt, ’s most is Szentiványi Károly, Madocsányi, Szentiványi Ödön és Eszterházinak megadjuk az eltávozhatási engedelmet mondom, azon állapotba jutunk, hogy határozatunkat önmaygunk rontjuk meg, mert a’ most 27 tagból állt felsőházi tagoknak egyenként engedelmet adogatva, ha az érvényes határozat hozatalra megkivántató 20 tag jelen nem lesz, összeülni igen, de határozni nem tudunk. Nem felsőházi kérdés tehát ez, mint már említettem, hanem egyenesen rendőri kérdés, ’s •’ rendőrséghez tartozik, valljon elmehet-e a’ tisztelt báró vagy nem! ? ’s felfogásom szerint akár azon szempontból induljak ki, hogy hatását jónak, üdvösnek nem találom, akár családi állapotát tekintsem, egyátalában nem látom a’ t. báró urat azon helyheztetésben, bármennyire tiszteljem is vonzalmát, hogy részére a’ jelen körülmények között az engedelemadis eltávozhatására megadathatnék. (Maradjon itt.) Elnök: A’többség, úgy látom, azon véleményben van, hogy a’ jelen körülmények között az engedelem meg nem adatik. Yan még itt egy az alsóháatól ide átküldött irat felolvasni való. Olvastatik a’ képviselőház martiul 20-n kelt 907. szám alatti határozata. Elnök: Osztja a’ t. ház ezen politikát ? (Igen I) BeöthyÖdön:Mi az ezen határozatban foglalt főbb pontot érdekli, a’ hírlapokból tudjuk, miszerint a’ szász földön a’ vésztörvény életbeléptetése Csányi t. h. országos biztos által már meg is történt; a’ többi pontok pedig mind ollyanok, mellyek elfogadhatók. ’S egyéb észrevételem az egészre nincs is, csak hogy mi hozzánk természetesen kissé későn érkezett. Elnök: A’ t. főispán ur minapi interpellatioja következtében küldetett át. B. Jósika Miklós: Azóta már sok megtörtént,Brassó bevétetett, a’ muszkák kikergettettek Erdélyből, közülök foglyok is maradtak többen ’sat. Egyébiránt ezen határozat, mint már előttem szólt főispán ur megemlítette, Csányi kormánybiztos ur által foganatba is vétetett. Az orosz foglyok, úgy tudom, nem is igen sokan vannak, kik kicseréltetni nem igen, hanem alkalmasint be fognak záratni. E1 n ö k: E* úttal több foglalatosságunk nem lévén, az ülést eloszlatom. Ülés vége 12 órakor. CXXXVII-dik ülés a’ képviselőházban april 3- kán d. e. 10 ór. Elnök: Almáisy Pál. Elnök: Az ülés megnyílt; a’jegyzőkönyv fog felolvastatni. A’ jegyzőkönyv szerkezetére. B e s z e János : A' mennyire sebes olvasás után egy hallásra felfogtam a’ jegyzőkönyvet, úgy veszem észre, abban az van, hogy inkább mi legitimáljuk magunkat, mintsem hogy roszalnók a* történteket, vagy hogy azokat megvetve mellőznők. Ez egész igen szelíd modorban lévén előadva, nem tartom a’ szerkezetet elfogadhatónak. (Halljuk még egyszer.) Felolvastatott. B e s s e: A’ végét kívánom mind kihagyatni. (Maradjon ki.) Elnök : Tehát méltóztatnak abban megnyugodni, hogy a’ bővebb indokolás kimaradjon? (Helyes.) D e d inszk i József; Véleménycm szerint a’ jegyzőkönyvnek illyen tartalma nem egyez meg a’ ház méltóságával, mert abban egyenes elmarasztalás foglaltatik; a’ ház pedig legfelebh azt mondhatja, hogy elrendeli valakinek sajtóperbe vételét; de, hogy mennyiben bűnös, a’ felett ítélni, a’ ház köréhez nem tartozik. (Tovább.) .< P á 1 f i János : A’ képviselő urnák nem lehet igaza, nem is tudván a’ fenforgott kérdést megbírálni, miután a’ tegnapi ülésben jelen sem volt. Elnök: A’ felsöház alelnöke martius 28-ról a’ felsöháznak némelly határozatait küldi által, mellyeket szükséges a’ ház előtt felolvastatni. Irányi olvassa a’ felsöház határozatát, mellynél fogva a’ képviselöházat felszólítja, hogy határozatait a’ felsöházzal időnkint közölje. (Tudomásul.) Elnök: Mint a’ tisztelt háznak elnöke kötelességemet tel— jesitni fogom, ’s a’ mint a’ határozatok keletkeznek, jegyzökönyvhitelesités után, által fogom küldeni mindazokat, mellyeket szokásban van általküldeni. Olvastatik a’ felsöház irata, mellyben beleegyezését jelenti a’ képviselőház határozataiba a) a’ tettleges katonai szolgálatot tevő országgyűlési tagok iránt; b) a’ 10 pengő ftos bankjegyek kibocsátása tárgyában. (Tudomásul.) Elnök: Ezek is tudomásul vétetnek. Most áttérünk a’napi rendre, az igazoló bizottmány jelentésére. Horv á th Boldizsár igazoló bizottmányi jegyző olvassa: „Az igazoló bizottmány 1849-dik évi martius 28-án tartott ülésének jegyzőkönyve. Időközben az országgyűlés székhelyén megjelent, ’s távolvolta igazolása végett a’bizottmány elé utalt Graefi József képviselő, beadott nyilatkozványában önigazolására következőket hoz fel: Midőn a’ múlt év napjaiban a’ gyászesemény, melly a’fővárost ellenséges kezekre juttatá, olly gyorsan mint váratlanul bekövetkezett, érezvén kettős kötelességét, mellyel mint képviselő a’ hazának, mint Pest város egyik fötisztviselője pedig városának tartozott, a’ kormány elnökétől volt utasítást kérendő az iránt: az összeütköző kötelességek közöl mellyiknek feleljen meg ? azonban a’dec. 31-ki éjjeli utósó ülés után a’már akkor eltávozott korm. elnököt nem találhatá. A’ főváros legnagyobb zavarban létezett ; kormány nem volt, ’sminden arra mutatott: mikép e’zavarban kellő intézkedések hiányoztak, vagy nem volt senki, ki azokat végrehajtsa. A’ később Pest városában megjelent Csányi László