Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-08 / 74. szám

7T0 : HPK. Hálás köszönettel tudatják, kegy alsó-vadászi ref. lelkész Kiriszi Mihály a’ pákozdi, debelliácsi és fejértemplomi szeren­csétlenek számára hírei között, és az alsóradászi Tolt ’s már a’ többi polgárokkal egyesült nemes közönségétől gyűjtött 20 p. irtokat küldött be, mellyek az érdekelteknek azonnal elküldet­tek. Kelt Debreczenben april. 7-én 1849. Az országos rendőrség. NEMZETI GYŰLÉS. Előlege« közlés a’ képviselőház april. 7 — ki üléséről. A’ honvédelmi bizottmány előterjesztette a’ kormányelnök, GörgeiésPerczel tábornok urak jelentéseit, a’ legújabban nyert nagyszerű győzelmekről, miket a’ ház nemcsak a’ legha­­zafiuibb öröm, — de egyszersmind a* legmóltánylébb hálaér­zettel fogadott; megnyugodván a’ koraaányelnök urnák in­tézkedéseiben, a’ győztes seregeknek és dicső vezéreiknek mél­tó elismerést szavazott ’s ezt tudtokra adatni elhatározd, olly ki­jelentéssel, miszerint ügyes vezéreink ’s lelkes honvédőink ki­tűnő lelkesedését, ’s növekedő érdemeit kellőleg jutalmazni el nem mulasztandja az ellenségeitől megszabadított édes haza 1 48—i k ülés a’ felsőház kan, április 3-án d. e. 11. órakor. Elnök b. Perényi Zsigmond. Elnök: Miután Szentiványi Károly, gömöri főispán úr, az elmehetésre engedőimet kapott, a’ jagyaöi hivatal rendes tagjai közül sem lévén jelen senki, kelyettes jegyzőül felké­rem b. ifj. Majthényi urat; aaóltéitassék az utóbbi ülés jegyzőkönyvét felolvasni. (A’ jegyzőkönyv hitelesítése után.) Elnök: A’ képviselőház több iratokat küldött át,azok fognak felolvastatok Olvastatik Bem tábornok Sieben bevételével küldött hi­vatalos jelentése, úgyszinte ennek következtében Bem tábornok­hoz intézett kormányelnöki rendelet, ’• au ezekre tett alsóházi határozat. (Lásd Közlöny 59-ik száma alatt). E 1 n ö k f Ez ugyan már poat liaainium küldetett, mert a’ mint tudom, hadttgyminister ár tulajdon aegédje által küldötte meg a’ nemzet ez iránti határozatát Bem tábornoknak, úgyazinte a’ kitüntető érdem-rendjelt 's altábornagygyá kinevezési diplo­máját : mindamellett azt tartom, a’ tisztelt felsőhál kész öröm­mel egyezik mind azokba, éa magáévá fogadja az alsóház hatá­rozatát ’a tetteit. (Közhelyesiéa) Van szerencsém jelenteni a’ t. háznak, hogy a’ kikülde­tést kapott felsőházi tagok névsorában Madocsányi ói Szentivá­nyi Ödön nevei ben nem foglaltatván (Madocaányi benne van); tehát szentiványi Ödön nevét oda aoroztatni szükségesnek lát­nám. (Helyes) Jelentem továbbá, hogy Kszterházi József jelentette ma­gát előttem ’s néhány napra engedelmet kért az eltávozhatásra, miután katona teatvérje igen sulyoa betegségbe esett, *• beteg testvórjét a’ jelen körülmények közt még egyszer megláthassa. (Helyes) Hasonló kéréssel járói most időik Yeisalényi Farkas a’ t. felsőházboz, hogy a’ mennyiben már hat hóúapja kijött Erdély­ből, családját, gyermekeit, ’a unokáját aaóta nem látta, enge­delmet kér az eltávozhatásra. Josipovich Antal: Miután a’felsőház itt Debreczan­­ben egybeült, és miután a’ felaőház elhatározta, hogy érvénye« határozathozhatáa húsz tag jelenlétével történhető csak, én azt tartom, hogy ha mi mindenkinek, a’ ki caak az cltározhatázra engedelmet kór, megadjuk az engedelmet, könnyen azon álla­potba juthatunk, hogy tanácskozni ugyan foghatunk, de érvé­nyesen nem határozhatunk. Mi a’ most auatitüU báró urat illeti: minthogy különben is tudhatja, minő gyanúsítás alatt, állott azt hi­szem , hogy maga mint becsülete* haul uem is menne oda, hol most seregeink győzedelmesen nyomulnak mindenütt előre, ’s a’ jelen körülmények között mind családja, mind javai tökéletes biztosságban lehetnek. Ismételve mondom tehát, hogy ha a’ I. bá­ró úr meg akarja mutatni igaz hazain tág át és az eddigi gyanú­sítás bélyegét le akarja magáról moini, ne menjen el. Id. b. Vesse lányi Fark*»: Én, mikor a’ t. ház tag­jai Pestről ide átjöttek, az előtt már két hónappal itt voltam Deb­reczenben , ’s azóta folyvást itt vagyok. 'Miként visseltem ma­gamat , nem illik megmondanom, de tadhatja az egész város. Én házam népét hat hónap óta nem láttam, Ők Kolosvárt az oláh mozgalmak minden iszonyait kiszenvedték — mondom, felesé­gemet , gyermekemet, unokámat hat hónap óta nem láttam, bir­tokaimról September óta mitaem tudok, mi történt velek. Minde­zekét meggondolva, de főkép azért bátorkodtam eltávozhatá­­somra engedelmet kérni a’ t háztól, hogy feleségem, gyerme­kem ’s unokám többé aZ ottan Volt szinte történhető rettenetes viszontagságoknak kitéve ne legyenek, őket mindenestől ide Ma­gyarországra hozhassam. Igaz az, t. főispán úr, hogy én gya­­nusittattam, még pedig a’ mint tudom, a’ magyar lapok legiga­­zabbikában a’ Martin* 15-ki lapban, le is tartóztattak , de én ártatlan voltam. October 31-kén kaptam u’ kormánybiztosi le­velet az ide jövetelre, ’s én már novemb. 3-kán itt voltam, ez alatt ártatlanságom kiviláglott; de nem is tudom, hogy mi ter­helhetne egy faluban élő embert, a’ ki senkivel nem tárialkodik; kivált ha tekintetbe vétetik még az is, hogy az én jószágaimban mindamellett, hogy nemcaak magyar de oláh riépfaj is iákik, a’ legnagyobb csendesség uralkodott. Azt gondolom teh át, hog ha a’ t. felsőház engem azért nem akar elereszteni, mert a’ bujtogató néptől meg akar kímélni, köszönettel tartozom ugyan irántami barátságukért, de hogy én bujtogatni nem fogok, azt eddigi inagamviselete elóggó'bizonyitani fogja. Arra való nézve ismétlem alázatos kérésemet a’ felső házhoz, méltóztassanak en­gem családomhoz elbocsátani, hogy azon irtózatos körülmé­nyekből , mellyeket ők Kolozsvárt kénytelenek voltak kiáltani, megmentve, biztosságba helyeztessem őket, ide Magyarorszagra való kihozásuk által; mihelyt ott dolgaimat elintézendem, azon­nal visszajövök, ’s valamint mondom, talán legelső voltam itt e’ ház tagjai közül Debreczenben, úgy biztosan mondhatom, ott nem fogok mulatni. Eszterházi Mihály: Méltóságod beszédének politi­­cus tárgyrészletét a’ gyanúsítást mellőzve, miután itt csak el­távozási szándékának kijelentéséről van s{ó, azt tartom, hogy bár senki kétségbe vonni nem kívánja, miszerint hazafiuságát akarja bebizonyítani, de azt csak az által bizonyítja be legjob­ban, ha itt Debreczenben marad. Mi azt illeti: hogy családjától távol van, elzárva van, — hiszen mi is ugyan azon helyhezte­­tésben vagyunk. Én családomtól, hacsak elzárva lennék, meg­vallom , nyugodtan volnék: de szerencsétlenségemhez még az járul, hogy családom, neveletlen gyermekeim az ellenség kezé­ben vannak, mégis eszembe sem jut az elmenetel, mert látom, hogy elsőbb a’ haza iránti kötelesség a’ mit tenni kell, ’s itt a’ legjobb mező arra, hogy bazafiui kötelességének eleget tegyen. Méltóztassók tehát itt maradni a’ t. báró úr, itt hazafiuságát leg­inkább bebizonyíthatja. Újházi László: Az eltávozhatási engedelmet, azt hi­szem , tisztán jogi szempontból lehet tekinteni. Előttem nem áll más ok az eltávozhatásra, mint egyedül kormányi kiküldetés, vagy ha betogség által akadályoztatib. Az, hogy valakinek házi, gazdasági körülményei szenvednek, előttem nem elegendő ok, mert abbén mindenki közülünk szenved, ’s a’ polgári kötelessé­gek fokozatán mindig először áll a’ közkötelesség, aztán a’ ma­gán viszonyok. Ennélfogva vélekedésem szerint olly törvényes okok itt fen nem forogván, mellynél fogva az eltávozhatásra engedetem adathatnék, azt gondolom, azt meg kell tagadni. Beöthy Ödön: Távolról sem kételkedem az igen tisz­telt báró ur a’ tekintetbeni szavaiban, hogy mind azon gyanúsí­tások, mellyek személye irányában hírlapok utján, itt is, amott is felmerültek — mind nem igazak és nem valósultak. De enge­delmet kérek, ennek a’ tárgynak megbirálása nem a’ felsöház teendői közé tartozik. Ha jól vagyok értesülve, az igen tisz­telt báró urnák az itteni napolása egyenesen a’ honvédelmi bi­zottmánynak rendeletéből, előbb pedig, ha jól emlékezem, talán biztosi rendelet nyomán mintegy felvigyázás alá tétetett. Ha te­hát e’ tekintetben a’ honvédőkul bizottmány vagy a’ rendőrség azt nyilván tja, hogy a’ t. báróra nézve a’ felügyelés tökélete­sen megszűnt, akkor más kérdés áll elő, ’s itt a’ háznak ekkor jogában áll, az eltávozhatási engedelmet kimondani, vagy meg­tagadni. De míg e’ tekintetben a’ ház tisztában nincs t. i. hogy a’ rendőri felügyelet a’ t. báróra nézve tettlegesen megszűnt, addig, a’ nélkül, hogy szerepet ne cseréljen a’ ház, ’s ollyat melly teendői közé nem tartozik ne tegyen, az eltávozhatásra engedelmet cgyátalában nem adhat. És én feltéve, ’s mégis en­gedve , hogy a’ rendőri felügyelet e' tekintetben tökéletesen megszűnt, és mindaz, mit az előttem szólt báró ur e’ tekintet­ben említett, úgy van — mert megvallom a’ ezógérezóst, melly itt és amott is egyes emberek irányában tétetik, akár hírlapok utján, akár másként, inég tökéletesen szent írásnak nem tartom, ’s legkevésbé nem kívánok belé is ereszkedni, sőt sokkal töb­bet teszek fel erélyességéről, mint sem hogy az e’féle téren, mellyen különben is koszorúkat aratni nagyon bajos, du az ese­mények fordultával mindenesetre reánézve is gyászos lehetne; de a’ felhozott okok a’ jelen körülmények között talán nem egészen állanak. Azt is tudom, hogy ha egy család, melly a’ maga számlétegének minden részletében együtt van ’s összejő, mindenesetre olly ünnep, melyre kinek kinek sovárog lelke, de azt is tudom az ottani eseményekből, hogy azok, a’ kik Er­délyben maradtak, a’ legborzasztóbb szorongattatásoknak vol­tak nemcsak kitéve, hanem nagy részben meg is szenvedtek, de az efóléktöl ez időszerént félni egyátalában nincs mit. És meg­vallom, hogy valamint fórjfinak, kinek jogi ’s házi kötelességei vannak, felette tökéletesen rendelkezhetik — az otthoniét vagy nemlét semmi különös benyomást nem tesz, úgy azt hiszem, hogy ha minden túl a’ király hágóm egyén a’ maga családját lassan­ként onnan kihozza, kétes sejtelmet állít elő, valljon nem me­rülnek-e fel olly körülmények, mellyek újra gyászos eseménye­ket szülhetnek. — Én tehát tisztán azon szempontból indulok ki, valamint érzem, hogy a’ hazavágy mindenkinek kebelében igen tisztán emelkedhetik fel, mert magam is érzettem súlyát, midőn hat hónapig voltam a’ táborban — de mindig onnan in­dultam ki, hogy a’ haza parancsol ’s ez mindenek felett a’ leg­első teendő és nem azt kell szem előtt tartani, mit érez az ember, mint családfő, hanem mit érez mint honpolgár. Miután igy állanak a’ dolgok, 's a’ t. ház ha minden egyes tag elmehe­­tése iránt olly könnyen fog rendelkezni, ismét azon kellemet­len helyzetbe fogunk jütni , hogy magunkkal következetesek nem leszünk, mert midőn a’ képviselöházat felhívtuk vagy is kijelentettük , hogy mi mint constilualt hatalom megkívánjuk hogy minden határozatáé’ház hozzájárultával nyerhessen ered­ményt, ’s most is Szentiványi Károly, Madocsányi, Szentiványi Ödön és Eszterházinak megadjuk az eltávozhatási engedelmet mondom, azon állapotba jutunk, hogy határozatunkat önma­­ygunk rontjuk meg, mert a’ most 27 tagból állt felsőházi ta­goknak egyenként engedelmet adogatva, ha az érvényes ha­tározat hozatalra megkivántató 20 tag jelen nem lesz, összeülni igen, de határozni nem tudunk. Nem felsőházi kérdés tehát ez, mint már említettem, hanem egyenesen rendőri kérdés, ’s •’ rendőrséghez tartozik, valljon elmehet-e a’ tisztelt báró vagy nem! ? ’s felfogásom szerint akár azon szempontból induljak ki, hogy hatását jónak, üdvösnek nem találom, akár családi álla­potát tekintsem, egyátalában nem látom a’ t. báró urat azon helyheztetésben, bármennyire tiszteljem is vonzalmát, hogy ré­szére a’ jelen körülmények között az engedelemadis eltá­­vozhatására megadathatnék. (Maradjon itt.) Elnök: A’többség, úgy látom, azon véleményben van, hogy a’ jelen körülmények között az engedelem meg nem a­­datik. Yan még itt egy az alsóháatól ide átküldött irat felolvasni való. Olvastatik a’ képviselőház martiul 20-n kelt 907. szám alatti határozata. Elnök: Osztja a’ t. ház ezen politikát ? (Igen I) BeöthyÖdön:Mi az ezen határozatban foglalt főbb pontot érdekli, a’ hírlapokból tudjuk, miszerint a’ szász földön a’ vésztörvény életbeléptetése Csányi t. h. országos biztos ál­tal már meg is történt; a’ többi pontok pedig mind ollyanok, mellyek elfogadhatók. ’S egyéb észrevételem az egészre nincs is, csak hogy mi hozzánk természetesen kissé későn érkezett. Elnök: A’ t. főispán ur minapi interpellatioja következ­tében küldetett át. B. Jósika Miklós: Azóta már sok megtörtént,Brassó bevétetett, a’ muszkák kikergettettek Erdélyből, közülök fog­lyok is maradtak többen ’sat. Egyébiránt ezen határozat, mint már előttem szólt főispán ur megemlítette, Csányi kormánybiz­tos ur által foganatba is vétetett. Az orosz foglyok, úgy tudom, nem is igen sokan vannak, kik kicseréltetni nem igen, hanem alkalmasint be fognak záratni. E1 n ö k: E* úttal több foglalatosságunk nem lévén, az ülést eloszlatom. Ülés vége 12 órakor. CXXXVII-dik ülés a’ képviselőházban april 3- kán d. e. 10 ór. Elnök: Almáisy Pál. Elnök: Az ülés megnyílt; a’jegyzőkönyv fog felolvas­tatni. A’ jegyzőkönyv szerkezetére. B e s z e János : A' mennyire sebes olvasás után egy hal­lásra felfogtam a’ jegyzőkönyvet, úgy veszem észre, abban az van, hogy inkább mi legitimáljuk magunkat, mintsem hogy ro­­szalnók a* történteket, vagy hogy azokat megvetve mellőznők. Ez egész igen szelíd modorban lévén előadva, nem tartom a’ szerkezetet elfogadhatónak. (Halljuk még egyszer.) Felolvastatott. B e s s e: A’ végét kívánom mind kihagyatni. (Maradjon ki.) Elnök : Tehát méltóztatnak abban megnyugodni, hogy a’ bővebb indokolás kimaradjon? (Helyes.) D e d inszk i József; Véleménycm szerint a’ jegyzőkönyv­nek illyen tartalma nem egyez meg a’ ház méltóságával, mert abban egyenes elmarasztalás foglaltatik; a’ ház pedig legfelebh azt mondhatja, hogy elrendeli valakinek sajtóperbe vételét; de, hogy mennyiben bűnös, a’ felett ítélni, a’ ház köréhez nem tar­tozik. (Tovább.) .< P á 1 f i János : A’ képviselő urnák nem lehet igaza, nem is tudván a’ fenforgott kérdést megbírálni, miután a’ tegnapi ülés­ben jelen sem volt. Elnök: A’ felsöház alelnöke martius 28-ról a’ felsöház­­nak némelly határozatait küldi által, mellyeket szükséges a’ ház előtt felolvastatni. Irányi olvassa a’ felsöház határozatát, mellynél fogva a’ képviselöházat felszólítja, hogy határozatait a’ felsöházzal időn­­kint közölje. (Tudomásul.) Elnök: Mint a’ tisztelt háznak elnöke kötelességemet tel— jesitni fogom, ’s a’ mint a’ határozatok keletkeznek, jegyzö­­könyvhitelesités után, által fogom küldeni mindazokat, mellye­ket szokásban van általküldeni. Olvastatik a’ felsöház irata, mellyben beleegyezését jelenti a’ képviselőház határozataiba a) a’ tettleges katonai szolgálatot tevő országgyűlési tagok iránt; b) a’ 10 pengő ftos bankjegyek kibocsátása tárgyában. (Tudomásul.) Elnök: Ezek is tudomásul vétetnek. Most áttérünk a’na­pi rendre, az igazoló bizottmány jelentésére. Horv á th Boldizsár igazoló bizottmányi jegyző olvassa: „Az igazoló bizottmány 1849-dik évi martius 28-án tar­tott ülésének jegyzőkönyve. Időközben az országgyűlés székhelyén megjelent, ’s tá­volvolta igazolása végett a’bizottmány elé utalt Graefi Jó­zsef képviselő, beadott nyilatkozványában önigazolására kö­vetkezőket hoz fel: Midőn a’ múlt év napjaiban a’ gyászesemény, melly a’fővá­­rost ellenséges kezekre juttatá, olly gyorsan mint váratlanul bekövetkezett, érezvén kettős kötelességét, mellyel mint képvi­selő a’ hazának, mint Pest város egyik fötisztviselője pedig vá­rosának tartozott, a’ kormány elnökétől volt utasítást kérendő az iránt: az összeütköző kötelességek közöl mellyiknek feleljen meg ? azonban a’dec. 31-ki éjjeli utósó ülés után a’már akkor eltávozott korm. elnököt nem találhatá. A’ főváros legnagyobb zavarban léte­zett ; kormány nem volt, ’sminden arra mutatott: mikép e’zavarban kellő intézkedések hiányoztak, vagy nem volt senki, ki azokat végrehajtsa. A’ később Pest városában megjelent Csányi László

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék