Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-08 / 74. szám

* meri irt mondj« «’ választmány, ho^nr *' jtv*slat többi pontjai­ra véleményezése ki nem terjeszkedhetik. Én a’ választmány­­nak mostani eljárását pótlékául tekintem az eddigi osztályok és központi bizottmány működésének. Tehát szükségesnek látom, hogy hagyassák meg a’ választmánynak, miszerint a’ javaslat többi pontjaira nézve is véleményt adjon. Szacsvay Imre: Itt a’ kifejezésben van tévedés, mert az értesitvény pontjai, mellyet Duschek al-statustitkár beadott, ki vannak merítve, hanem a’ képviselöháznak egy végzése szólt a’ hivatalnokok szaporítása szükségtelenségéről, és arról, hogy a’ hivatalok kevesbíttessenek. Erre nézve nem találta magát ki­küldöttnek a’ választmány. Elnök: Mindenek előtt a’vélemény kifog nyomatni. Méltóztassanak ahoz szólani: vissza adassék-e a’választinánynak, hogy a’ többi pontok fölött is határozzon. (Nyomassák ki.) B e s z e: Miután minden szó, melly itten kimondatik, kö­zös lesz országszerte, szükségesnek tartom Bezerédy Istv. azon kétszeri mondására, hogy „a’ nép pénzével gazdálkodjunk“, észrevételt tenni. Mióta közös a’ teherviselés, nem kellene mindig a’ nép pénzéről szólani. (Nevetés: hiszen mi va­gyunk a’ nép.) Ha a’ régi világban, a’ misera contri­­b u e n s plebsről szólott valaki, az alatt külön osztályt gon­dolt ; ha jelenleg is mindig csak a’ nép pénzéről szólunk, úgy is lehetne érteni, mintha az nem volna a’ mienk. Elnök: Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, azt elosz­latom. BELFÖLD. Debreczeni napló, april 7. Folyó hó 3-án egy osztály lengyel lovas érkezett hozzánk a* legjobban fölszerelve. Lovaik válogatottak, erőteljesek. A’ dsidáikon lobogó nemzeti (veres és fehér) szinü zászlócskákat minapákban készítették lel­kes hölgyeink. A* legénység vígkedvű, elhatározott. Arczaikról olvashatni, hogy e’ zivataros jelen, a’ küzdelem, a’ szabadság­háború nekik életlevegőjük. Fölkeresték, megtisztelték megje­lenésükkel az öreg Dembinszki altábornagyot is. És az öreg szó­lott honfiaihoz az ifjú lélek meleg szavaival; intó őket, mikép legkevésbbé se ütközzenek meg azon, hogy ö ez idő szerint hü­velybe dugta kardját; harczoljanak dicsőséggel a’ magyarok mellett a’ szabadságért, mellyben minnyájunknak jövendő bol­dogsága fekszik ’stb. Nem sokára el fognak indíttatni a’ hir, a’ dicsőség mezejére, a’ Bocskai-lovasokkal együtt, kik még foly­vást itt vannak és gyakoroltatnak. Néhány nappal ezelőtt Gömörből több azekér golyó szál­líttatott Váradra. Golyóöntő, és fegyverkészitő műhelyeink min­denfelé kettőzött iparral dolgosnak. Mindennap új gyökérszálat hajt szabadságunk terebély fája, mellyet elleneink már töréstől kiirtatottnak hírének. Vérrel öntözgettük gyökerét, édes lesz annak gyümölcse; rihsr csapkodta, ’s tördelte ágait, hosszú, lesz annak élete !! Bosszankodással halljuk, hogy naponkint széltire hosszára puskázgatnak némelly érdemes urak, kiknek mind bátorságuk, mind lősserök csupán a’ nyulak, rucsák, sneffek ’stb ellen te­remtetett. Ott van a* sok fenevad a’ Tisza és Duna közötti raj­ta vadász urak, azok közül ha csak egyet kettőt is jobb lesz elejteni. Vagy ha ott nehéz nektek a’ levegő, adjátok vadász fegyvereiteket vitézebb magyarok kezébe; hiszen az álladalom nem kívánja tőletek ingyen. Ki van ragasztva a’ felszólító kére­lem minden utczaszögleten, és ti még sem rösteltek heverő fegyvereitekkel fel ’s alá sétálni közöttünk? A’ debreczeni sajtó újabb hozományai közül kiemelendő Hiador Szabadság-dalainak 3-ik füzete, mellyben nyolcz dal foglaltatik. Óhajtunk neki minél nagyobb hatást, minél számo­sabb vevőt. Ára csak 6 pengő krajczár. Szinte nem régiben jelent meg Szoboszlai superinten­­densnek mart. 15. mondott gyönyörű imája. Egyszerű, erőteljes, és mégis olly megkapó mind nyelvében, mind gondolataiban. Óhajtandó, hogy *’ vidéken is minél számosabb helyen oszto­­gattassék a’ nép között. A’ honvédek számára felajánlott ruhanemüeket e’ napok­ban szállították rendeltetésök helyére. Bem tábornagy egy derék utazókocsit (salmenét) kül­dött a’ kormánynak mutatványul vagy emlékül az elrepült sze­­beni hősek holmija közül. Hire van, hogy néhány nap múlva maga az érdemkoszorús vezér is közöttünk fog teremni seregé­nek egy részével. A’ vadászok f. hó 4-én felkészülve jelentek meg alezre­desük előtt, hogy felettük szemlét tartson. Rend és tisztását! bélyegzi őket. Trombitásuk egy lelkesítő indulót fütt nekik. ’S ha láttátok volna a’ lángolást, a’ kitörő indulatot, mellyre ez egyszerű hangok inditák a’ derék legényeket, egy perczig sem kétkednétek, hogy ezek a’ csatában mind megannyi hősek, orosz­lánok leendenek. Adja isten 1 Nagy péntek ünnepét is eltöltötttik. De lelkünket nem , gyötrötték a’ halál félelmei; a’ feltámadás nagyszerűsége for­gott elménkben. Az egymásután érkezett győzelmi hírek min­dig erősbekkó teszik reményeinket. Hiszszük, hogy rövid időn Pest falai közt fogjuk megünnepelni a’ szabadság uj teljes dia­dalát , feltámadását, mellyTe többé halál nem következik. Mit rég vártunk és óhajtottunk, végre tán mégis meg fog történni: a’budapesti színház tagjai jövő héten jótékony czél­­ra fel fognak lépni. Kula, apr. 1. Tegnap Kis-Káiröl Verbászon keresztül Kulára jöttünk. A rablók es wveszeltt ti futcak , a nierre^ fut­hatnak. Midőn verbászon a’ rr ug t felé cső nagy hídon a’ Fo­­rencz csatornán seregünlnek tgy r szó átkelt, a’ csatorna jobb partján Kuláról mintegy 5uO srerviau kút ágyúval megtámadta hadseregünknek a’ jobb parton levő, de még a’ hídon át nem vonult dandárét, mellyet Gál ezredes vezényel. A’ nyűgöt felé fekvő zsilip mellől ágyuzván a’ gazok, egyik lovas ütegünk csak hamar rettenetesen viszonozta a’ lövést; a huszárok elé vágtattak, ’s űzőbe vevék a’ rabló csapatot; agy úink 12 lövést tőnek; a’huszárok a’ kocsikon szaladók után iramolván, csak hamar néhányat kőzüíök levágtak, egy 1 fontos ágyújokat el­­vevék. Ez alatt a’ balparlon álló dandár ellen Szent-Tamásról jött némi csoport kocsikon, és "lóháton, de már ekkor a túl­partról átkelő seregünk egy része is átjővén, a’ mieink erős ágyúlövésekkel fogadák a’ híreseket, a’ huszárság űzőbe vé­vé a’ visszaszaladókat, ’s nem sokár., vége lett a’ rácz táma­dásnak. Ezután seregünk a’ verbászi, és kulai szőllők mentében a’ dombokon Ku!a fele vonult, értetődvén, hogy’ a’ csatorna balpartján. Közeledvén Kaiéhoz, a’ németek fehér zászlóval jöttek a’ sereg elé, hírül hozván, hogy a’ szerb rabló csoport egy kis ágyújával a’ csatorna mentében előbb Cservenkanak sok kocsikon szaladt, de itt a’ iiémett k utjokat állván lefelé délnek Bresztovácz, és Yeproiácz felé futottak; erre seregünk Kulára délutáni két óra táján tegnap bevonult; a’ kocsikon me­­nekvö némelly ráezok és szerviánok után iramodott lovasaink, kivált nemzetőrök fizették a’ kölcsönt amúgy magyarosan; a’ városban elbujtakat embereink kikutatták, és hogy a’ magya­rok irtásával többé ne foglalkozhassanak, ártalmatlanokká tet­ték. Mikor bevonultunk a’ városba, nagy kiáltozásokat haliánk a’ domb oldalánál fekvő házak egyikében: itt is van, csak ha­mar, ’s mintha vadat kergettek volna, utána szaladtak fegy­vereseink, ’s a’ gaz ficzkót, egy szerviánt elejték. A’ kulai kevés számú magyarok, és németek öröm­­könyek közt fogadtak bennünket; gyermekeket hallottuk mon­dani : „imádkoztunk, hogy a’ magyarok jöjjenek hozzánk.“ Este felé már jöttek a’ szomszéd helységek küldöttei, örvendezésüket megérkezésünk felett kijelentők; Cservenka, Keresztur, és Doroszló tegnap, ma pedig Bresztovácz, Vepro­­vácz, Szivacz, községek nyilvánítók örömüket, ’s ajánlanak mindent örömest tenni, a’ mit tőink a’ haza kíván. Lchetlen megindulás nélkül e’ jeleneteket látni. A’ bresztovácziak tegnap a’ szaladó szerviánokból sokat lefegyverzőnek, és eldöngetéuuk, midőn falujok mellett sza­ladtak. Mig hadseregünk egy része Ujvidékro, és Péterváradra volt, a’ másik része pedig Vérbászról Ó-Kérre vonult, a’ gaz rablók Uj-Verbászt több helyen fel yujták végképen kirablák, és sok németet le’gyilkolának; holt testek, és lüstölgő romok közt jövénk keresztül Yerbászon. Épen e’ porezben száz kocsin jöttek sztapári ráezok fe­hér zászlóval. " I Testvéri szózat Magyarországhölgyeihez. U» Hazám hölgyei 1 testvéreim ! Rövid idő múlva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerenesétlf n árvái leszünk. Es ha a’ közelgő elhatározó perezbon megóv bennünket a’ magyarok istene az elcsüggedéstöl, azt ozereknek örömrivalgása fogja kö­vetni, a’ mellett tudatja a’ világgal, hogy közös egyetértéssel harezoló népünknek sikerült szabadságát kivívnia. Drága árt kell bár adnunk, vért és életet áldoznunk érette, de lu végre győ­zünk, győzelmünk nagyszerűsége sokkal-felül fogja múlni szen­vedéseink nagyságát. De hogy ez lehetséges legyen, hogy ezt minél elébb elérhessük, ehhez mindnyájunknak közremunkálása megkivántatik. Igen, mi nők is, kik ha nem is harczolháluiik a’ csatatéren, annál többet tehetünk saját körünkben, mi is szilárd lélekkel tudjunk most nélkülöz.ni mindent, minek föláldozásával a’ közös erőt szaporíthatjuk; családunkat, vagyonúnkat tudjuk ön­ként hozzátenni a’nagy árhoz, mellyet hazánknak szabadsága kíván. k . K, Elég sokáig maradinak érzéketlenek hazánk szenvedései iránt, elég sokáig mellőztük hinleáuyai kötelességeinket, most már kétszeresen kell lerónunk tartözásunkat: bűnhődnünk az elvesztett múltért ’s méltókká tenni magunkat a’ jövőre. ^ Nyújtsunk segédkezet lelkes hon!iainkiiak,kik megvetve a’ halált, békével tűrve minden nélkülözéseket, őseinkhez méltó­­lag: leikökben véres boszuval szabadságunk ellenei iránt, ’s kezűkben öldöklő fegyverről léptek ki a’ sikra, megszerezni honunknak a’ szabadságol, n i ntki szükségesebb, mint nekünk a’lég, hogy élhessünk,’s a’virágnak a’napsugár’, hogy virá­gozhassák. ’S e’ nagy czél kivivására szükség van mindnyájunkra, mind azon áldozatokra, mellyenre képesek vagyunk 1 ’S ezt nem szabad most egy pillanatig sen; felednünk, lelkiismeretesen kell teljesítenünk a’ legcsekélyebb részleteké , mert csak igy te­remthetjük össze a’ megkívánt egészet. Ha valaha, úgy bizony­nyal most van azon kor, midőn női lelkek ’s női kezek hasz­nálhatnak hazánknak. ’S nem dicső eszmo-e ez? használhatni édes hazánknak, a’ szép, a’ dicső Magyarországnak! Ti sokan, kik már elvesztettétek mindenteket, kik nem birtok egyébbel szénvedéslcknél, ti özve-yek és árvák, még ti is áldozhattok hazánknak: áldozzátok fel" tétlen kétségbeeséste­­ket, szüntessétek meg keserű könnyeiteket, szűnjetek meg lel­ket rázó panaszaitokkal, nehogy visszarettentsetek másokat, kik­nek majd nem leend erejös negviani az áldozatot, melly tőlük is kívántatik, mert keserveitekben önnön jövőjüket vélik látni. Ne tegyétek illy kárhozatossá elhunyt kedveseitek emlékezetét! sőt szenteljétek meg emlékeiket az által; hogy szeressétek az ügyet, mellyet ők mindenek felett szerettek; hogy szerezzetek ez ügynek, mellyet ők éitókkel védelmeztek, minél több baj­nokot. Hiszen ti nemcsak magatok gyászoljátok felejthetlcn ked­veseiteket, mi mindnyájan, az egész haza, mindazokért, kik e’ szabadságharezban elestek, minden egyesért a’ tieitekkel egye­sítjük imánkat és könnyeinket, de egyszersmind átkot is mon­dunk gyilkosaikra. Igen ti is mondjatok átkot és esküdjetek bo­­szut, álljatok boszut »’ szabadság ellenségein, mert ezek voltak annyi dicső honfinak, siratott tieiteknek gyilkosai. Mennyire csak hatáskörötök terjed, mindenfelé buzJitsatak, lelkesítsetek, | hogy minden egyes ember halála száz uj harezost teremtsen, hogy minden egyes embereinkért százankint lakóijának ellene­ink. Ez, ez hozzátok ,meggyilkolt honfiak özvegyeihez és ár­váihoz méltó bánat és boszu ! hozzátok a’ büszke Magyarország büszke leányaihoz! Elesett kedveseitek szelleme egyesüljön lelketekkel, tart­son fel szenvedéstekben és erősítsen meg benneteket, hogy ha­zátokhoz méltóan viselhessétek fájdalmatokat ’s ösztönözzön veszteségteket iszonyúan, de méltóan megboszulni. E’ boszura áldását adja a’ magyarok istene és biztosit sikerülése felöl! Mi lenne belőlünk, mi gyermekeinkből, ha hazánkat veszni hagynók 1? Milly irtóztató sorsunk lenne, ha mint idegen elve­szett árva gyermekek bujdosnánk idegen országban1 vagy ha rabszolgákként kellene fejünket ellenségeink — majdan kény­uraink - előtt meghajtani, kik fejünkre ’s gyermekeink fejére tennék lábaikat, hogy porig alázzanak bennünket, ’s arczul csap­nák azoknak maradékit, kiknek előbb apját, rokonait meggyil­kolták. Hiszen hazánkban csak enmagunkat szeretjük, hazánk sorsa a’ mienk ’s mieinké! Nemünk nem használ karjával, testi erejével hazájának, de annál többet használhat befolyása és lelkesítése által. Mi hatha­tunk kedvesünk, férjünk vagy gyermekeink által, ha őket buz­dítjuk, ha kétszeres szerelemmel vagyunk övék, miután hazájok iránti kötelességöket híven teljesiték. Szóljon a’ leány most igy kedveséhez: „Mutasd meg irántami szerelmedet hazád iránti szeretet által. Menj és szolgálj karoddal a’ hazának, szenteld most ma­gadat egészen az ö ügyének, a’ szabadság istenének, és csak akkor, ha ennek eleget tettél, térj vissza hozzám, akkor tied leend díjul szivem, tied egész életem 1“ A’ nő pedig szóljon igy férjéhez : „A’ hazának szüksége van reád, szeresd hazádat most jobban feleségednél, hagyd cl most öt, mondj le a’ családos élet édes örömeiről, mig a’ haza szenved, mig ez véres könnyeket hullat, mert meg akarják öt szabadságától fosztani, ’s ha segí­tetted kivívni az ö szabadságát, akkor jöjj epedö szivemre, jöjj forró karjaimba, ölelésem ekkor gyönyörteljesebb, szerelmem üdvezitőbb leend.“ ’S az anya, a’ boldog anya, ki most egy erőteljes ifjat ne­vezhet fiáuak, szóljon igy hozzá: „Menj most, menj, szeretett gyermekem, anyád áldás» száll reád, ha intését, ha forró könyörgését meghallgatod, hazádban engem ótalmazz, küzdj a hazáért, mintha érettem küzdenél, érettem, ki neked az életet adtam, ki szivem alatt hordoztalak, ki enéletemmel, szivem vérével tápláltalak. Menj, én édes gyer­mekem, anyád szelleme, szerető lelke lesz veled, menj, segíts megmenteni a’ hazát, boldoggá tenni anyádat, mert ö nem örül­het, nem ismerheti a’ nyugalmat addig, mig a’ haza nem örül, mig ez nem szabad. Ha azok között léssz, kik hazánk megvál­tásában részt vesznek, nemcsak anyai szeretettel, de honleányi büszkeséggel foglak szivemhez ölelni és fiamnak nevezhetni; de ha szavaimat nem követed, ekkor többé sem hazád, mert ezt meg nem érdemelted, sem anyád, mert ez nem ismer el fiának.“ Igen, testvéreim 1 a’ hon megmentése legyen most a’ czél, mit szerelmünk megnyerésére vagy megtartására kedveseink­nek kitűzünk; csak úgy legyünk övék, ha Ők a’ hazáéi. De még ezen kívül más teendőink is vannak: ápolni a’ meg­sebesített, a’ beteg harezfiakat, ruházni a’ szegényebbeket, ’s azok­nak családját segíteni, kik, a’ hazát védelmezvén, egyetlen kereset­­módjukat, melly bői övéiket tartották, voltak kénytelenek elhagyni. Ne engedjük, őket honszeretetöknek áldozatúl esni. Illy nép, mint a’magyar köznép, megérdemli, hogy tehetségünk szerint könnyít­­sük állását, midőn a’ közös szabadságért küzd Ha eddig durva és tudatlan maradt népünk, annak nem ö maga; hanem elnyomói, szabadságunk ellenségei voltak okozói; ’s e’ nép minden dur­vaságában és tudatlanságában is nagy és hatalmas volt, mert hosszú századokon át meg bírta őrizni romlatlan lelkében a’ hon éa szabadság szeretetét, mitől öt ellenségei nem tudták meg­fosztani , bár erre minden ördögi mesterséget fölhasználtak. Elég világos példa erre, hogy a’ szabadságnak első szikrája is mindjárt felvilágosodottabbá tévé népünket; miről meggyőződ­hetünk, ha elgondoljuk, hogy előbb a’ magyar csak kétségbe­esésből csapott föl katonának, most pedig némelly kis faluban nem maradt más honn, csak az örege óa apraja. ’S ezek azok, kikre most gondot kell viselni, ezeket aegiteni, mert sem az öreg, sem a’ gyermek nem végezheti kellőleg a’ mezei ’s egyéb mun­kát, minek következtében aztán a’szegénysorsuak ínséget szen­vednek, hogy honszeretetöket az övéiknek nyomorúságával, tán éhhalálával kell megfizetniök, mintha bűnt követnének el. ’S ennek következtében csoda lenne-e, ha ellankadnának, mielőtt a’nagy munkát bevégeztók volna ? ha elkeserednének, mielőtt fáradsá­guknak gyümölcsét, az arany szabadságot élvezhették volna? Eze­ket szinte segíthetjük, ezekre szinte kiterjeszthetjük gondoskodá­sunkat. Némileg enyhitetnők e’ bajt az által, hogy minden hely­ségben, minden városban alakulnának női társulatok, mellyek czéljokul, a’ harezban levő szegény sorsuaknak családjait se­gíteni, tűznék ki. Nem adakozhatnánk-e erre a’ legnagyobb, legtisztább örömmel? nem válnék-e e’ körül tett fáradságunk valóságos gyönyörré, ha a’ könynyebbsógre, az ínség enyhí­tésére gondolunk, mellyet ez által eszközölhetnénk !.„ Petői iné. Kimutatás. A' sebesült és beteg vitézek ápolására összeállóit női egyesület pénztárába folytatólag beadtak: Ferenczy Aurelia . . .35 ft Jósika Julia bárónő . . .30 „ Molnár Eszter, Poroszlay Klára, és Tikos Terézia . .700 „ 27 kr Péczely Erzsébet . . .HO „ 27 „ Reviczky Jozéía . . .215 „ 50 „ Szepessy Johanna . . . 3„ Összesen: 1,094 ft 44 kr pp. ' Ehhez adva az egyesület pénz tárában találtató kész pénzt . . . 4012 ft 47 kr p. ’s 1 arany. És igy jelenleg van a’ pénztár­ban összesen ..............................5,107 ft 31 kr ’s 1 arany. Kelt Debreczenben, april 4 1849. Kendelényi Károly ______________ _____________titoknok és pénztárnok Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. Nyomatik az álladalmi nyomdában.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék