Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-12 / 77. szám
A’ lap elején az olaszhoni győzelem nagyszerű bombaszokban adatván elő, az mondatik, hogy ez elhatározó napon ’s győzelemben Radeczky vesztesége 2—3000-re ment. E’ hadi tudósítás a’ Napoleon korabeli franczia háború osztrák bulletinjeire emlékeztete, midőn Austria annyi babért aratott minden alkalommal — papíron. De e’ diadalt dicsőítő nagy szavak nevetséges ellentétben is állanak azon körülménnyel, hogy Milanóban a’ plakatokat indignatióval tépte le a’ nép. Az is mondatik e’ bulletin végén, hogy a’ csata után, melly reggeli 10 órától késő estig tartott, Cossato piemonti tábornok, mint parlamentari jelent meg Radeczkynél’s a’ szardíniai király azon kívánatot tudaté, hogy fegyverszünet köttetnék. — Azonban ha a’ körülményeket egybevetjük, úgy látszik, hogy Radeczky kezdeményezte a’ békét, nem pedig Lombardia, miből ismét kitűnik, hogy ott az osztrák ügy ebül állhat. Nevezetes még e’ bulletinben Albrecht főherczeg dicsérete, kinek Theresia keresztet indítványoz a’ vén hízelgő Radeczky azért, „hogy ő fensége e’ meleg napon csodálatra méltó szilárdságot tanúsított, és egyetlen lépést sem hátrált igen veszélyes álláspontjáról“ — azaz világosan szólva ő fensége egy lépést sem mert előre tenni. A’ megszorult Windischgraecz felszólításai a’ szabad csapatok alakítása iránt egymást érik; — jó is volna ingyen a’ más erszényére, de nem bolond az ekklézsia. Boszankodást gerjesztő különösen Vidának azon malitiája, miszerint hirdeti, hogy mi V. Ferdinandért vívunk. — Nyugodjék ő, ha nem bírta megtartani e’ nemzetnek adott szavát, mi nem fogjuk érette vérünket ontani, de azon családért sem, melly szabadságunk eltiprására törekedett. A’ nemzet szabadságának leghűbb legbiztosabb őre a’ nemzet maga és senki más. Mindezekből az a’ tanúság, hogy az austriai ház és bérenczei, mivel fegyverüknek diadalmasan ellentállunk, koholmányokkal óhajtaná a’ szabadságáért vívó népet elcsüggeszteni. De mi ismerjük már ezt a’ politikát, ’s a’ számolás napján nem feledkezendünk meg róla. Kassa, mart. 28. Folyó hó 26-án a’ drotárok Eperjesről ismét megtiszteltek bennünket. Reggeli fél 7-kor jöttek be, alig voltak 260-an, de jött velük 13 chevauxlegers, 50 vadász, és 2 század pólyák 220 emberből álló. Mihelyt bejöttek, a’ város minden kijárásaira őröket állítottak, az éjszaki,vagyis eperjesi oldalt kivéve, és kimenni senkinek sem volt szabad a’ városból, a’ bejövetel ellenben nem tiltatott el. A’ schwarzgelb zászló legott a’ toronyra föltüzetett, a’ nemzetit nem kellett levenni, mert nem is volt rajta. Görgey elmente óta. Minthogy pedig szegénykék, (Már a’ drotárokat értem!) igen fáradtak és éhesek voltak Aranyosy helyettes polgármester rögtön 2 hordó bort és 3 mázsa szalonét vitetett ki számukra a’ városház elébe, és az Orbán előtti térre, hol a’ polgákok állottak. Ez igen bölcs rendszabály volt, mert hát ha véletlenül vagy 50—60 huszár rajtok ütött volna, éhes gyomorral még csak sikeresen ellent sem állhatnak, ’s pedig annál kevésbbé, mert álmatlanság is gyötörte őket, előtte való nap esteli 7 órakor indulván Eperjesről egész éjszaka jöttek. Áldomás után egy része lefeküdt, hol a’ házi gazdák mint fáradt őszi legyeket elnyomhatták és összetiporhatták volna, és alkalmasint mégis teendették, ha némelly föllebbvalók mint schwarzgelb lidérczek nem röpködik körül fagyasztólag a’ jó érzelmű polgárok törekvéseit, ezen emberek ex professo azik a’ hazaárulást; a’ másik rész pedig a’ Bamberg által e’ megyéből requirált, vagy inkább rabolt, legalább 1000 zsák liszt felpakolásához fogott, mit pár óra alatt 100—120 szekérre felraktak. A’ sorspontosokat Sárosból hozták magukkal, de a’ kassai tanács is részt igényelvén magának a’ dicsőségből 8—10 elöfogatával szinte hozzá járult e’haramia vállalat kiviteléhez. El is felejtettem, pedig ez fő dolog, hogy az áldomást is megelőzőleg első teendőjük e’ hitvány haramiáknak az volt, hogy a’ jobb érzelmű polgárokat úgy szólván ágyaikból patronille-ok által elcsipették, és kísértették be a’ városházára, de az elfogottakat nem volt bátorságuk magukkal elvinni, alkalmasint tehát csak azért tartóztatták le őket, hogy valahogy felne lázitsák a’ polgárságot, mi alatt ők a’ liszttel manipuláltak, azért is midőn a’ liszt legnagyobb része fel volt már rakva, az elfogottakat a’ városházáról szabadon eresztették, de a’ tanácstól reversalist vettek arról, hogy a’ Szemere Bertalan rendeletéből pár nappal ezelőtt Kassán történt elfogatásokban, tudtomra csak Lengyel nevű ügyvédet fogták el Kassán, és a’ salétrom elszállításában semmi része nem volt. A’ drotárok csak Németet és Biszagliczot vitték el magukkal, mint menekülőket, mindkettő kassai postahivatalnok, több hivatalos sürgönyök letartóztatásáért, meg sok másért is Szemere Bertalan rendeletéből Komáromy József első alispán által elfogatandó és Debreczenbe szállítandó lett volna; de Komáromy becsületszavukra, hogy majd önként maguk elmennek Debreczenbe magukat igazolni, addig hagyta őket szabadon járni kelni, míg a’ drotárokban előre várt mentőikre találtak. Németh már reggeli 6 órakor elejökbe ment a’ drotároknak; vannak tanúk, kik látták. Csak délutáni fél öt órakor tisztult meg a’ város ezen haramiáktól, kiknek a’ külvárosi tót menyecskék fülem hallatára nem többet, mint 56 huszárt kívántak útravalóúl ezen szavakkal: Daj war Bozse hodz lyem 50 huszaroh! (Adj Isten nektek legalább 50 huszárt!) A’ lisztet már délelőtti fél 9 órától fogva kezdték szállítani. Hogy milly félelem és rettegés közt pakolták a’ lisztet, tanúsítja az is, hogy ezen egész idő alatt egy zsivány tisztjök a’ toronyból kémlelődön, nem jönnek-e a’ magyarok ? avagy nem történnek-e a’ városban csoportozások, mindenesetre megtámadástól tartottak, pedig a’ helyett inkább pánrettegés szálta meg a’ lakosokat; a’ Kossuth kalapok eltűntek, a’ nemzetén veres csákók a’ szobákból a’ padra sétáltak a’ kémények mögé; majd fojtott düh, és néma elkeseredés sötétlett minden arczokon, melly csak itt ott talált nehány töredékes szavakban rést. A’ városi tanács nem csak, hogy schwarzgelbségéröl szóló bizonyítványt, vagy is reversalist adott magáról, hanem még rá is parancsolt a’ polgárokra hajdúi által,hogy a’ piaczon fetrengö drotároknak és polgároknak ebédet küldjenek, csak egy része lévén beszállásolva; aztán meg a’ csizmadiáknál talált csizmakészletet megvétette a’ drotárok számára; de mi több, egy részeges vadász itt hagyván fegyverét, a’ drotárok commendánsa Blandek, tegnap Eperjesről stafétán küldött a’ tanácshoz a’ végett, hogy a’ hátrahagyott fegyvert rögtön küldje vissza, különben újra meglátogatja Kassát, egyszersmind meghagyja a’ tanácsnak hogy a’ sürgönydijt is fizesse meg, a’ tanács mind a’ kettőt teljesítette , holott a’ magyarok közeledésének hire már átalános volt, és a’ szombaton este a’ drótosok közeledtének hírére Kassáról Hidasnémetiig eltávozott legionisták, kik itt toborzanak és körűl belől 30 — 40 guerilla, kik Kassán beállottak, már akkor visszatértek volt Kassára. A’ legionisták egy része Arányidkán is volt, hol 4 mázsa ezüstre is tettek szert. Meg kell még érintenem, miszerint a’ drótárokkal jött 50 császári vadászok még a’ drótároknál is alább való módon viselték magokat, menynyiben nem csak a’ megye házánál talált 12 szuronyos fegyvert, 2 szekér bakkancsot ’s katona köpenyeget mind elvitték, hanem egyszersmind a’ megye arany és ezüst emlékpénzeit , mellyek egy része, mint mondják, az öreg Lánczyról maradt a’ megyére, a’ táblabirák által a’ megyeházán dugaszban tartott arany és ezüst kardokkal együtt mind elrabolta. Különös jöl hogy ámbár ez előtt 4—6 nappal kiadott kormánybiztosi rendelet következében, a’ fegyverek szigorú büntetés terhe alatt beadatni parancsoltattak, még is Földvári Jancsi a’ 12 szuronyos fegyvert nem csak fel nem fedezte, ’s be nem adta, hanem addig titkolta, míg a’ császári vadászoknak nem sikerült azokra rá akadni és szerencsésen elvinni. Mor az arany emlékpénzeket tartalmazó szekrény szinte Földvári Jancsi (Vitéz János hajdani kortese) gondviselése alatt lévén, nagyon különös hogy ezen szekrényke az udvaron találtatott meg a’ vadászok által, az arany és ezüst kardok szinte a’ pulpitusán találtattak, a’ helyett, hogy a’ szekrénnyel együtt az adák közé dugattak volna, ez ismét Földvárinak rovatik fel hibául, ki a’ városban mint titkos schwarzgellt ismertetik a’ jóérzelműek által, és ki ezen drágaságok őrzésével volt megbízva. Ha tudta volna ezen ember, hogy az Ócskái ezüstje visszahozatott Debreczenböl Kassára Balázs kincstári biztos által, minden bizonnyal rá vezette volna a’ drótárokat. Hogy az emlékpénzes szekrény az udvaron találtatott, azt a’ tizedes meg a’ megye hajdúi egyaránt vallják. A’ drótárok megérkezése habár nem egészen váratlan, de még is olly meglepő volt, hogy Komáromi József neje a’ tizedesnő ruhájában mint paraszt menyecske, Komáromi Laczi, József öcscse pedig hajdú ruhában, mint sorsponthajtó menekülhettek csak meg a’ vadászok elöl a’ megye házától, a’ hol háltak, és hol a’ vadászok által meglepettek. Tegnap este végre 8 órakor megérkezett Miskolczról, ámbár Kósöcskén 160—190 főből álló guerilla csapat jól fel fegyverezve (ezek a’ szolnoki csatában is részt vettek ) A’ fogadtatás szives volt a’ jó érzelmű lakosság részéről. A’ tanács semmi által sem tanúsította rokonszenvét, se bort, se szalonnát nem küldött, az ördög is látta, hogy illyen későn mertek ezen rebellisek bejöni, és a’ loyalis város diplomatice schwarzgelb területét megfertöztetni, bezzeg a’ drótárok becsületesebb emberek, azok világos nappal jöttek be!!! Miért is a’ városi tanács ezen lelkes csapat megérkezését hivatalosan ignorálni látszott; de azt még is megtette, hogy a’ külvárosba szállásoltatta el őket, hol nem tudnak velek beszélni, holott a’ drótárok a’ belvárosi főbb utczákon voltak elhelyezve. Azt azonban még sem gátolhatta meg a’ dicső amplissimus testület, hogy a’ külvárosi kőmívesek, ácsok, mesteremberek és számos jóérzelmű polgárok tömegben ne siessenek a’ derék vitézek üdvözlésére; órákig várták őket a’ bokáig érő sárban, főleg a’ sárga csaraposkassai kömívesek, ezen valódi kassai nadrágos sansculotte-ok, — ezen született barricadeurök, kikben a’ kassai nyers erő olly nevezetes része rejlik, csakugyan kitettek magokért mert az éljeneknek vége hossza nem volt. Derék vitézeink dobszóval és fáklyavilág mellett jöttek a’ jóérzelmü lakosok és főleg a’ zsenge ifjúság harsogó éljelei közt. Azt lehet mondani, hogy Kassa városa zsenge fiatalsága talpon volt. Az elemi, gymnasiumi és kézműves ifjúságot értem. Sokan közülök krajczáraikat összetéve fáklyákat vásároltak rajta, és egyet háromfelé is vágva felosztották magok közt, és igy lépdeltek nagy büszkén az érkező haverfiak előtt, csaknem kiugorva bőrükből tiszta, szeplőtlen örömükben, ’s határt nem ismerő lelkesedésökkel az öregeket is magok után ragadva. Az éljenekben kifogyhatatlanok valának, melylyeket e’ pár száznyi gyermektorok olly szivragadó őszinteséggel hangoztatott. A’ megyeházán a’ hajdúk szinte égő fáklyákat tartottak; azonfölül a’ megye háza és mindkét soron egy oldalról a’ residentiáig, másfelől pedig a’ megye házáig körülbelül 30—40 ház ablakaiban gyertyák égtek, és ezen rögtönzött kiviláglást semmiféle zsarnok hatalom nem parancsolta. (Intra parenthesim: ezen kis fattyúk csak úgy értik a’ hadi gyakorlatokat, mint bármelly honvéd. Azt mondják, hogy Schlick előtt naponkint jártak exercitozni fapuskákkal, választott tisztjeik vezérlete mellett. Őrnagyuk egy ízletesen felszerszámozott és betanított koson commandirozta őket, ő azon a’ legsebesebb galoppban vágtatott végig a’ városon, bármelly huszárnak is becsületére vált volna ezen kis vitéz ügyessége.) Ugyanezen apró vitézek legtalálékonyabbak voltak a’ drotárok gunyolásában; nincs neme a* gúnynak, csúfságnak, mit el ne követtek volna rajtok. Kis ágyucskákat csináltak magoknak, hüvelykvastagságú csövekkel, és kimentek velök a’ drotárok vérpostjai ellen a’ Kálvária felé, hol kavicscsal lőttek is rájok, de a’ pimaszok elfogták a’ kis ágyúkat, és vitték Blandeckhez. Eperjesen aztán dicsekedtek vele, hogy már ágyúkat is foglaltak el a’ magyaroktól. A’ liszt elvitelét bizonyos úr, ki itt, úgy látjuk, kormánybiztosi minőségben is működik, megelőzhette volna, ha annyi erélyesség van benne, mint a’ mennyi jó akaratot róla és benne fölteszek , szombaton este Eperjesről levelet kapott, mellyben intik, vigyázna magára, mert a’ drotárok az éjjel bejönnek Kassára ét elfogandók. Ő az igaz becses énjét securitásba tette, mert Kassáról esteli 8 óra után eltávozott, de a’ liszt biztosításáról nem gondoskodott, pedig elég ideje volt a’ lisztet tova szállítani; mert a’ drotárok sem az nap éjjel, sem más nap nem jöttek, hanem csak hétfőn reggeli fél hét órakor. Itt erélyesebb ember kellene, ki a’ kassai tanácsot is féken és zabolán tudná tartani, és ollyan, kinek nincs e’ megyében jószága, ’s ennélfogva nem tarthat attól, hogy ha erélyesebben működik, jószágát felperczeli az ellenség, ámbár ez előttem épen nem indok az erélytelenségre és hanyagságra. Egy szóval : nem kell itt félénk, erélytelen, lassú ember, mert az ilyen minden jó akarata és lángoló hazafisága mellett sem képes helyét betölteni. Egy erélyes albiztos tehát Abaújba, vagyis inkább Kassára minden áron! ki ostora tudjon lenni a’ kassai tanácsnak. Belsö-Szolnok megyéből. Dic smart. 31. Midőn a’ magyarhonnali egyesülés üdvös eszméje megfogamzott, ’s elhatároztuk minden föltétel nélkül a’ testvérhon karjai közé vetni magunkat, akkor kellett volna megtörténni a’ megyei szerkezet átalakításának. Ha e’ boldogult gubernialis kormányzás a’ sokféle provinciális érdekek, az egymástól eltérő aristocraticus nézetek, a’jelen forradalmi mozgalmak között, nem akadályozának haladni, ’s követni lelkünk sugallatát, meg vagyunk mentve azon gyalázattól, melly érte hazánkat a’ küzdelemnélküli gyáva önmegadásért. Hanem a’ megtörténteket meg nem történtekké változtatni nem lehet, ’s mostani kedvező helyzetünkben múltak vesztén miért keseregnénk. Az átalakítás munkáját Beöthy kormánybiztos megkezdé, a’ derék Csányi folytatá. Tekintetben vévén — a’ megfeszített munkásságot igénylő nevezetes korszakot, a’ megyei tiszteket a’ magyar megyék szerént, díjazni rendelte. Főispánunk megragadd az alkalmat,’s az átalakításról tervet készített, az eddigi 10 járást 8-ra, az egész megyét 4 fő- és 8 alszolgabiróságokra osztá, a’ terv némi módosítással a’kormánybiztos által elfogadtatott, ’s azt a’ tegnapelőtt tartott képviselőválasztmányi gyűlés is helybenhagyta. Főispánunk ez alkalommal az alább következő tiszti kijelölést olvastatta fel. Mellyben a’ választmány is megegyezett. 1-ső alispán gr. Kornis Elek, 2-ed alispán Pataki Dániel, főjegyző: ifj. Rácz István, 1. aljegyző: Simon János, 2-dik Gyárfás Ferencz, hadi pénztárnok: Mózsa József, házi Veres János, föszolgabirák: Torma Ferencz, Keczeli Milly, Sima Ferencz, Torma Samu. Alszolgabirák: Técsi Samu, Rácz György,, Méhesi József, Halmágyi László, Mósa Ferencz, Péchi Ádám, Kádár Lajos, ifj. Mósa Sándor. Esküdtek: Eperjesi Károly, Vinter József, Hosszú Kelemen, Molnár András, Haragos János, Bartus József, Rácz László, Péchi Imre, számvevő: Ungvári György, levéltárnok: Pataki Ferencz, kiadó: Boér György, besorozó: Kömives Jónás. Állomási biztosok Decsen: Zsibai Sándor, Rettegen: Szöcs József; mérnök: Pataki József; főorvos: Szöcs Samu; alorvos: Pap Dani; sebészek: Budai Mihály, Telegdi Zsigmond, Berekszászi Ferencz, egy hely üres; írnokok: Koltai Ferencz, Dadai Károly, Szavadi Károly, Csákán Kroly; börtönfelügyelő: Buda János. A’ törvénykezési osztály alakítása azon időre halasstatott, midőn a’ törvénykezés rendeztetni fog, addig csak a delegatum judiciumok működnek. Nem kevés vitatkozást idézett elő választmányunkban a’ közlekedési osztályfőnöknek rendelete, mellyben az iránt kér jelentést, hogy miként lehetne a’ számos vizén lévő gátok lerombolását , legczélszerűbben eszközölni. Megyénk elszegényült birtokosai jövedelmének megmaradott része a’ malombeli haszon, mellytől több mint 50 földes ur fosztatnék meg egyszerre, pedig kormányunknak nem czélja az annyit áldozott birtokos osztályt szegényíteni, tehát a’ régi táblabirói szokásnál fogva egy bizottmányt neveztünk ki, melly tervet adjon a’ rendelet legczélszerűbben ’s miként lehető teljesítése iránt. A’ házi és hadi pénztár elkülönítése és számbavétele felől is tanácskoztunk, ’s ámbár az adókivetés az idén csak a’ régi rendszer szerént történt, mégis a’ bevétel nagyobb lesz, mint eddig, ’s mivel pénzünk nem fog idegen csatornákon szivárogni, ismeretlen helyekre, ’s minden krajezár költségre nem kell engedélyt kunczurálnunk, hosszas utánjárással a’ nagyméltóságu főkormányszéktől, saját hasznunkra mentől többet fordíthatunk. Fel is használtuk az alkalmat a’ rendes költségeken felül egyszerre 500 forintig hatalmaztuk föl a’ megyei elöljáróságot utalványozni , ’s mivel jelen körülményeink között a’ szüntelen szaporodó rabok elhelyezése sok gondot ád, megyei fogházunk czélszerűbb rendezését elhatároztuk, ’s a’ megyei mérnökre bízzuk néhány szakértő emberrel a’ kijavítást. Tóth Károly utászkari százados városunk erősítésével foglalkozik, holnaptól kezdve több száz ember lesz munkában. — Erdély egyik kulcsa Dées városa, meg is érdemli a’ figyelmet. —