Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-12 / 77. szám

A’ lap elején az olaszhoni győzelem nagyszerű bomba­­szokban adatván elő, az mondatik, hogy ez elhatározó napon ’s győzelemben Radeczky vesztesége 2—3000-re ment. E’ hadi tudósítás a’ Napoleon korabeli franczia háború osztrák bul­letinjeire emlókeztete, midőn Austria annyi babért aratott min­den alkalommal — papíron. De e’ diadalt dicsőítő nagy szavak nevetséges ellentétben is állanak azon körülménnyel, hogy Mila­nóban a’ plakatokat indignatióval tépte le a’ nép. Az is monda­­tik e’ bulletin végén, hogy a’ csata után, melly reggeli 10 órá­tól késő estig tartott, C o s s a t o piemonti tábornok, mint par­­lamentair jelent meg Radeczkynól/’s a’ szardíniái király azon kívánatét tudaté, hogy fegyverszünet köttetnék. — Azonban ha a’ körülményeket egybevetjük, úgy látszik, hogy Radeczky kez­deményezte a’ békét, nem pedig Lombardia, miből ismét kitű­nik, hogy ott az osztrák ügy ebül állhat. Nevezetes még e’ bul­letinben Albrecht föherczeg dicsérete, kinek Theresia keresztet indítványoz a’ vén hízelgő Radeczky azért, „hogy ö fensége e’ meleg napon csodálatra méltó szilárdságot tanúsított, és egyetlen lépést sem hátrált igen veszélyes álláspontjáról“ — azaz világosan szólva ö fensége egy lépést sem mert előre tenni. A’ megszorult Windischgraecz felszólításai a’ szabad csa­patok alakítása iránt egymást érik; — jó is volna ingyen a’ más erszényére, de nem bolond az ekklézsia. Boszankodást gerjesztő különösen Vidának azon malitiája, miszerint hirdeti, hogy mi Y. Ferdinandért vívunk. — Nyugod­jék ő, ha nem bírta megtartani e’ nemzetnek adott szavát, mi nem fogjuk érette vérünket ontani, de azon családért sem, melly szabadságunk eltiprására törekedett. A’ nemzet szabadságának leghübb legbiztosabb őre a’ nemzet maga és senki más. Mindezekből az a’ tanúság, hogy az austriai ház és bé­­renczei, mivel fegyverüknek diadalmasan ellentállunk, kohol­mányokkal óhajtaná a’ szabadságáért vívó népet elcsüggeszteni. De mi ismerjük már ezt a’ politikát, ’s a’ számolás napján nem feledkezendünk meg róla. Kassa, mart. 28. Folyó hó 26-án a’ drotárok Eperjes­ről ismét megtiszteltek bennünket. Reggeli fél 7-kor jöttek be» alig voltak 260-an, de jött velük 13 chevauxlegers, 50 vadász, és 2 század pólyák 220 emberből álló. Mihelyt bejöttek, a’ vá­ros minden kijárásaira őröket állítottak, az éjszaki,vagyis eper­jesi oldalt kivéve, és kimenni senkinek sem volt szabad a’ vá­rosból, a’ bejövetel ellenben n^m tiltatott el. A’ schwarzgelb zászló legott a’ toronyra föltüzetett, a’ nemzetit nem kellett le­venni, mert nem is volt rajta. Görgey elmente óta. Minthogy pe­dig szegénykék, (Már a’ dr otárokat értem!) igen fáradtak és éhesek voltak Aranyosy helyettes polgármester rögtön 2 hordó bort és 3 mázsa szalonét vitetett ki számukra a’ városház elé­be, és az Orbán előtti térre, hol a’ polyákok állottak. Ez igen bölcs rendszabály volt, mert hát ha véletlenül vagy 50—60 hu­szár rajtok ütött volna, éhes gyomorral még csak sikeresen el­lent sem állhatnak, ’s pedig annál kevósbbé: mert álmatlanság is gyötörte őket, előtte való nap esteli 7 órakor indulván Eper­jesről egész éjszaka jöttek. Áldomás után egy része lefeküdt, hol a’ házi gazdák mint fáradt őszi legyeket elnyomhatták és összetiporhatták volna, és alkalmasint mégis teendették, ha né­­melly föllebbvalók mint schwarzgelb lidórczek nem röpködik körül fagyasztólag a’ jó érzelmű polgárok törekvéseit, ezen emberek ex professo űzik a’ hazaárulást; a’ másik rész pedig a’ Ramberg által e’ megyéből requirált, vagy inkább rabolt, leg­alább 1000 zsák liszt felpakolásához fogott, mit pár óra alatt 100—120 szekérre felraktak. A’ forspontosokat Sárosból hoz­ták magukkal, de a’ kassai tanács is részt igényelvén magának a’ dicsőségből 8—10 elöfogatával szinte hozzá járult e’haramia vállalat kiviteléhez. El is felejtettem, pedig ez fő dolog, hogy az áldomást is megelőzőleg első teendőjük e’ hitvány haramiáknak az volt: hogy a’ jobb érzelmű polgárokat úgy szólván ágyaik­ból patronille-ok által eJ.csipették, és kísértették be a’ városhá­zára, de az elfogottakat nem volt bátorságuk magukkal elvinni, alkalmasint tehát csak azért tartóztatták le őket, hogy valahogy feine lázitsák a’ polgárságot, mi alatt ők a’ liszttel manipulál­tak, azért is midőn a’ liszt legnagyobb része fel volt már rakva, az elfogottakat a’ városházáról szabadon eresztették, de a’ ta­nácstól reversalist vettek arról, hogy a’ Szemere Bertalan ren­deletéből pár nappal ezelőtt Kassán történt elfogatásokban, tud­tomra csak Lengyel nevű ügyvédet fogták el Kassán, és a’ sa­létrom elszállításában semmi része nem volt. A’ drotárok csak Németet és Biszagliczot vitték el magukkal, mint menekülőket, mindkettő kassai postahivatalnok, több hivatalos sürgönyök le­tartóztatásáért, meg sok másért is Szemere Bertalan rendeleté­ből Komáromy József első alispán által elfogatandó és Debre­­czenbe szállítandó lett volna; de Komáromy becsületszavukra, hogy majd önként magok elmennek Debreczenbe magukat iga­zolni, addig hagyta őket szabadon járni kelni, míg a’ drotárok­­ban előre várt mentőikre találtak. Németh már reggeli 6 órakor elejökbe ment a’ drotároknak; vannak tanúk, kik látták. Csak dél­utáni fél öt órakor tisztult meg a’ város ezen haramiáktól, kiknek a’ külvárosi tót menyecskék fülem hallatára nem többet, mint 5o huszárt kívántak utravalóúl ezen szavakkal: Daj warn Bozse hodz lyem 50 huszaroh! (Adj Isten nektek legalább 50 huszárt!) A’ lisztet már délelőtti fél 9 órától fogva kezdték szállítani. Hogy milly félelem és rettegés közt pakolták a’ lisztet, tanúsítja az is: hogy ezen egész idő alatt egy zsivány tisztjök a’ torony­ból kémlelődön, nem jönnek-e a’ magyarok ? avagy nem tör­ténnek-e a’ városban csoportozások, mindenesetre megtáma­dástól tartottak, pedig a’ helyett inkább pánrettegés szálta meg a’ lakosokat; a’ Kossuth kalapok eltűntek, a’ nemzetén veres csákók a’ szobákból a’ padra sétáltak a’ kémények mögé; majd | fojtott düh, és néma elkeseredés sötétlett minden arezokon, melly csak itt ott talált nehány töredékes szavakban rést. A’ vá­rosi tanács nem csak, hogy schwarzgelbségéröl szóló bizo­nyítványt, vagv is reversalist adott magáról, hanem még rá is pa­rancsolt a’ polgárokra hajdúi által,hogy a’ piaczon fetrengö drotá­roknak és polyákoknak ebédet küldjenek, csak egy része lévén be­szállásolva; aztán meg a’ csizmadiáknál talált csizmakészletet megvétette a’ drotárok számára; de mi több, egy részeges va­dász itt hagyván fegyverét, a’ drotárok commendánsa Blandek, tegnap Eperjesről stafétán küldött a’ tanácshoz a’ végett, hogy a’ hátrahagyott fegyvert rögtön küldje vissza, különben újra meglátogatja Kassát, egyszersmind meghagyja a’ tanácsnak hogy a’ sürgönydijt is fizesse meg, a’ tanács mind a’ kettőt teljesí­tette , holott a’ magyarok közeledésének hire már átalános volt, és a’ szombaton este a’ drótosok közeledtének hírére Kassáról Hidasnémetiig eltávozott legionisták, kik itt toborzanak és kö­rül belől 30 — 40 guerilla, kik Kassán beállottak, már akkor visszatértek volt Kassára. A’ legionisták egy része Arányid­­k á n is volt, hol 4 mázsa ezüstre is tettek szert. Meg kell még érintenem, miszerint a’ drótárokkal jött 50 császári vadászok még a’ drótároknál is alább való módon viselték magokat, meny­nyiben nem csak a’ megye házánál talált 12 szuronyos fegyvert, 2 szekér bakkancsot ’s katona köpenyeget mind elvitték, hanem egyszersmind a’ megye arany és ezüst emlékpénzeit — mellyek egy része, mint mondják, az öreg Lánczyról maradt a’ megyére, a’ táblabirák által a’ megyeházán dugaszban tartott arany és ezüst kardokkal együtt mind elrabolta. Különös 1-ör hogy ám­bár ez előtt 4—6 nappal kiadott kormánybiztosi rendelet kö­vetkezőben, a’ fegyverek szigorú büntetés terhe alatt beadatni parancsoltattak, még is Földvári Jancsi a’ 12 szuronyos fegyvert nem csak fel nem fedezte, ’s be nem adta, hanem addig titkolta, míg a’ császári vadászoknak nem sikerült azokra rá akadni és szerencsésen elvinni. 2-or az arany emlékpénzeket tartalmazó szekrény szinte Földvári Jancsi (Vitéz János hajdani kortese) gondviselése alatt lévén, nagyon különös hogy ezen szekrény­ke az udvaron találtatott meg a’ vadászok által, az arany és ezüst kardok szinte a’ pulpitusán találtattak, a’ helyett, hogy a’ szekrénnyel együtt az acták közé dugattak volna, ez ismét Földvárinak rovatik-fel hibául, ki a’ városban mint titkos schwarzgelb ismertetik a’ jóérzelmüek által, és ki ezen drágasá­gok őrzésével volt megbízva. Ha tudta volna ezen ember: hogy az Ócskái ezüstje visszahozatott Debreczenböl Kassára Balázs kinestári biztos által, minden bizonnyal rá vezette volna a’ dró­­tárokat. Hogy az emlókpónzes szekrény az udvaron találtatott, azt a’ tizedes meg a’ megye hajdúi egyaránt vallják. A’ drótárok megérkezése ha bár nem egészen váratlan, de még is olly meglepő volt, hogy Komáromi József neje a’ ti­­zedesnó ruhájában mintparaszt menyecske, Komáromi Laczi, Jó­zsef öcscse pedig hajdú ruhában, mint forsponthajtó menekül­hettek csak meg a’ vadászok elöl a’ megye házától, a’ hol hál - tak, és hol a’ vadászok által meglepettek. Tegnap este végre 8 órakor megérkezett Miskolczról, ám­bár kósöcskón 160—190 főből álló guerilla csapat jól fel fegy­verezve (ezek a’ szolnoki csatában is részt vettek ) A’ fogad­tatás szives volt a’ jó érzelmű lakosság részéről. A’ tanács sem­mi által sem tanúsította rokonszenvét, se bort, se szalonnát nem küldött, az ördög is látta, hogy illyen későn mertek ezen rebel­lisek bejöni, és a’ loyalis város diplomatice schwarzgelb terüle­tét megfertöztetni, bezzeg a’ drótárok becsületesebb emberek, azok világos nappal jöttek be!!! Miért is a’ városi tanács ezen lelkes csapat megérkezését hivatalosan ignorálni látszott; de azt még is megtette, hogy a’ külvárosba szállásoltatta-el őket, hol nem tudnak velek beszélni, holott a’ drótárok a’ belvárosi főbb utczákon voltak elhelyezve. Azt azonban még sem gátolhatta meg a’ dicső amplissimus testület, hogy a’ külvárosi kömívesek, ácsok, mesteremberek és számos jóérzelmű polgárok tömegben ne siessenek a’ derék vitézek üdvözlésére; órákig várták őket a’ bokáig érő sárban, főleg a’ sárga csurapéskassai kömívesek, ezen valódi kassai nadrágos sansculotte-ok, — ezen született barricadeurök, kikben a’ kassai nyers erő olly nevezetes része rejlik, csakugyan kitettek magokért mert az élj eneknek vége hossza nem vott. Derék vitézeink dobszóval és fáklyavilág mellett jöttek a’ jóérzelmü lakosok és főleg a’ zsenge ifjúság harsogó é 1 j e n e i közt. Azt lehet mondani, hogy Kassa városa zsenge fiatalsága talpon volt. Az elemi, gymnasiumi és kézműves ifjú­ságot értem. Sokan közülők krajezáraikat összetéve fáklyákat vásároltak rajta, és egyet háromfelé is vágva felosztották ma­gok közt, és igy lépdeltek nagybüszkén az érkező harezfiak előtt, csaknem kiugorva bőrükből tiszta, szeplőtlen örömükben, ’s határt nem ismerő lelkesedósökkel az öregeket is magok után ragadva. Az éljenek ben kifogyhatatlanok valának, mely­­lyeket e’ pár száznyi gyermektorok olly szivragadó őszinteség­gel hangoztatott. A’ megyeházán a’ hajdúk szinte égő fáklyákat tartottak; azonfölül a’ megye háza és mindkét soron egy ol­dalról a’ residentiáig, másfelől pedig a’ megye házáig körülbe­lül 30—40 ház ablakaiban gyertyák égtek, és ezen rögtönzött kivilágiást semmifele zsarnok hatalom nem parancsolta. (Intra parenthesim: ezen kis fattyúk csak úgy értik a’ hadi gyakorla­tokat, mint bármelly honvéd. Azt mondják, hogy Schlick előtt naponkint jártak exercirozni fapuskákkal, választott tisztjeik ve­zérlete mellett. Őrnagyuk egy ízletesen felszerszámozott és be­tanított koson commandirozta őket, ö azon a’ legsebesebb ga­loppban vágtatott végig a’ városon, bármelly huszárnak is be­csületére vált volna ezen kis vitéz ügyessége.) Ugyanezen apró vitézek legtaláiékonyabbak voltak a’ drotárok gunyolásában; nincs neme a* gúnynak, csúfságnak, mit el ne követtek volna rajtok. Kis ágyucskákat csináltak magoknak, hüvelykvastagságu csövekkel, és kimentek velők a’ drotárok vorpostjai ellen a’ Kálvária felé, hol kavicscsal lőttek is rájok, de a’ pimaszok el­fogták a’ kis ágyúkat, és vitték Blandeckhez, Eperjesen aztán dicsekedtek vele, hogy már ágyúkat is foglaltak el a’ magya­roktól. A’ liszt elvitelét bizonyos ur, ki itt, úgy látjuk, kor­mánybiztosi minőségben is működik, megelőzhette volna, ha any - nyi erélyesség van benne, mint a’ mennyi jó akaratot róla és benne fölteszek Ö szombaton este Eperjesről levelet kapott, mellyben intik, vigyázna magára, mert a’ drotárok az éjjel be­jönnek Kassára öt elfogandók. Ö az igaz becses énjét securi­­tásba tette, mert Kassáról esteli 8 óra után eltávozott, de a’ liszt biztosításáról nem gondoskodott, pedig elég ideje volt a’ lisztet tova szállítani; mert a’ drotárok sem az nap éjjel, sem más nap nem jöttek, hanem csak hétfőn reggeli fél hét órakor. Itt erélyesebb ember kellene, ki a’ kassai tanácsot is féken és zabolán tudná tartani, és ollyan, kinek nincs e’ megyében jó­szága, ’s ennélfogva nem tarthat attól, hogy ha erélyesebben működik, jószágát felperczeli az ellenség, ámbár ez előttem épen nem indok az erólytelenségre és hanyagságra. Egy szó­val : nem kell itt félénk, erélytelen, lassú ember, mert az illyen minden jó akarata és lángoló hazafisága mellett sem képes he­lyét betölteni. Egy erélyes albiztos tehát Abaujba, vagyis inkább Kassára minden áron!! ki ostora tudjon lenni a’ kassai tanácsnak. Belsö-Szolnok megyéből. Déó smart. 31. Midőn a’ magyarhonnali egyesülés üdvös eszméje megfogamzott, ’s elha­tároztuk minden föltétel nélkül a’ testvérhon karjai közé vetni magunkat, akkor kellett volna megtörténni a’ megyei szerkezet átalakításának. Ha e’ boldogult gubernialis kormányzás a’ sok­féle provinciális érdekek, az egymástól eltérő aristocraticus né­zetek, a’jelen forradalmi mozgalmak között, nem akadályozá­­nak haladni, ’s követni lelkünk sugallatát, meg vagyunk mentve azon gyalázattól, melly érte hazánkat a’ küzdelemnélküli gyáva önmegadásért. Hanem a’ megtörténteket meg nem történtekké változtatni nem lehet, ’s mostani kedvező helyzetünkben múltak vesztén miért keseregnénk. Az átalakítás munkáját Beöthy kor­mánybiztos megkezdé, a’ derék Csányi folytatá. Tekintetben vé­­vén — a’ megfeszített munkásságot igénylő nevezetes korsza­kot, a’ megyei tiszteket a’ magyar megyék szerént, díjazni ren­delte. Főispánunk megragadd az alkalmat,’s az átalakításról ter­vet készített, az eddigi 10 járást 8-ra, az egész megyét 4 fö- és 8 alszolgabiróságokra osztá, a’ terv némi módosítással a’kor­mánybiztos által elfogadtatott, ’s azt a’ tegnapelőtt tartott kóp­­viselöválasztmányi gyűlés is helybenhagyta. Főispánunk ez al­kalommal az alább következő tiszti kijelelést olvastatta fel. Melly­ben a’ választmány is megegyezett. 1-sö alispán gr. Kornis Elek, 2-od alispán Pataki Dániel, főjegyző: ifj. R á c z Is t vá n, 1. aljegyző: Simon Já­nos, 2-dik Gyárfás Ferencz, hadi pénztárnok: M ó z s a Jó­zsef, házi Veres János, föszolgabirák: Torma Ferencz, Keczeli Mi ály, Sima Ferencz, Torma Samu. Alszolgabi­­rák: T é c si Samu, R á cz György,, M éhesi József, Ha 1 má­­gyi László, Mósa Ferencz, Péchi Ádám, Kádár Lajos, ifj. Mósa Sándor. Esküdtek: Eperjesi Károly, Vinter Jó­zsef, Hosszú Kelemen, Molnár András, Haragos János, B a r t u s József, R á c z László, P é c h i Imre, számvevő: Ung­vári György, levéltárnok: Pataki Ferencz, kiadó: B o é r György, besorozó: K ö m i v e s Jónás. Állomási biztosok Dóó­­sen: Z s i b a i Sándor, Rettegen: S z ö c s József; mérnök: Pataki József; főorvos: Szöcs Samu; alorvos; Pap Da­ni; sebészek: Budai Mihály, Telegdi Zsigmond, Berek­szász i Ferencz, egy hely üres; írnokok: K o 11 a i Ferencz, Dadai Károly, Szavadi Károly, Csákón Kroly; börtöa­­felügyelö: B u d a János. A’ törvénykezési osztály alakítása azon időre halassta­­tott, midőn a’ törvénykezés rendeztetni fog, addig csak a* dele­­gatum judiciumok működnek. Nem kevés vitatkozást idézett elő választmányunkban a’ közlekedési osztályfőnöknek rendelete, mellyben az iránt kér jelentést, hogy miként lehetne a’ számos vizén lévő gátok le­rombolását , legczélszerübben eszközölni. Megyénk elszegé­­nyült birtokosai jövedelmének megmaradott része a’ malombeli haszon, mellytől több mint 50 földes ur fosztatnék meg egy­szerre, pedig kormányunknak nem czélja az annyit áldozott bir­tokos osztályt szegényíteni, tehát a’ régi táblabirói szokásnál fogva egy bizottmányt neveztünk ki, melly tervet adjon a’ ren­delet legczélszerübben ’s miként lehető teljesítése iránt. A’ házi és hadi pénztár elkülönítése és számbavétele fe­lől is tanácskoztunk, ’s ámbár az adókivetés az idén csak a’ ré­gi rendszer szerént történt, mégis a’ bevétel nagyobb lesz, mint eddig, ’s mivel pénzünk nem fog idegen csatornákon szivá­rogni, ismeretlen helyekre, ’s minden krajezár költségre nem kell engedélyt kunczurálnunk, hosszas utánjárással a’ nagymél­­tóságu fökormányszóktől, saját hasznunkra mentői többet fordít­hatunk. Fel is használtuk az alkalmat a’ rendes költségeken fe­lül egyszerre 500 forintig hatalmaztuk föl a’ megyei elöljárósá­got utalványozni — ’s mivel jelen körülményeink között a’ szün­telen szaporodó rabok elhelyezése sok gondot ád, megyei fog­házunk czélszerübb rendezését elhatároztuk, ’s a’ megyei mér­nökre bízzuk néhány szakértő emberrel a’ kijavítást. Tóth Károly utászkari százados városunk erősítésével fog­lalkozik, holnaptól kezdve több száz ember lesz munkában. — Erdély egyik kulcsa Dóes városa, meg is érdemli«’ figyelmet. —

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék