Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-03 / 69. szám
Debrecsen, 69. sz hivatalos A’ „Közlö ny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik 8 frt pp. — Felvételnek mindennemű hirdetése, mellyek hasáb Kedd, ápril 3.1849. meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és postán négyszeri szétküldéssel hetenként 7 frt 12 kr. pp., naponkinti szétküldéssé soráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — _ mmmuut&Ajsiw* **•*.• sje^mtaatM 'jirf flf f mnffTfr *h~ V^Ts".» " ff,. [ a fy HIVATALOS RÉSZ. 4039. RENDELETEK. Ezennel kijelenti a’ honvédelmi bizottmány, mikép Magyarország ’s a’ hozzá kapcsolt részek bármelly lakosa, ki az ellenség soraiban a’ magyar seregek ellen felkelve, fogolylyá tétetik, minden tekintet félretételével a vésztörvényszék szigorú eljárása alá esik; kijelentvén egyszersmind, miszerint ha az ellenséges fővezér azon határidő alatt, mellyet a’ magyar hadügy minister hozzá intézett levelében kitűzött, fogságába esett hadfiaink irányábani bánásmódját az emberiség igényei ’s a’ miveltebb népek szokásai szerint meg nem változtatná, vagy ha a’ kitűzött határnapig nem felelne, vagy nem kielégitőleg felelne; az esetben a’ nemzet, igazságának teljes érzetében ’s az ellenség embertelensége következtében, kényszerítve leend olly mértékkel mérni, minővel neki méretik; kényszerítve leend a’ fogoly tiszteket nemcsak elzáratni, hanem a’ szó valódi értelmében mint rabokat tekinteni, ’s az eddigi foglyok közöl azokat, kik saját hazájuk ellen fogtak fegyvert, mint criminalistákat, vésztörvényszék elébe állítani. Debreczenben, martius 31. 1849. A’ honv. bizottmány. Múlt évi december 21-röl 6048. sz. a. kibocsátott rendelet szerint 6 pengő fába megállapított lótáp illetmény váltságbére — úgy folyó évi 40-ik számú Közlönyben 4883. sz. a. egy kenyér részletnek 5 p. krra, egy l6font széna, 1 8 p. mérő zabból és 3 font szalmából álló lótápé pedig 18 p. krra kiszabott ára iránt kérdés tétetvén, ha vallyon azon katonai egyénekre, kik kenyér részletüket, és törzs, meg főtisztekre, kik a’ lótáp illetményt készpénzben húzták, e’ későbbi rendelet visszaható erővel leir-e? kellő tudomás, ’s az egész hadseregre nézve igazodás végett ezennel rendeltetik, miszerint a’ lótáp illetményt eddigelé készpénzben húzó törzs- ’s főtisztekre nézve a’ régibb rendelet nyomán megállapított 6 pktnyi havi váltságbér, továbbá is megmarad, a’ kenyér részletek váltság bére ezelőtt szabályozva nem lévén, további rendeletig öt pengő krajczárral meghatároztatik, de hogy a’ katonaság az erősebben tápláló kenyér élvezetétől, el ne szokjon, a’ kenyér részletek csak 1/3-ba beváltható. Debreczen martius 26-án 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. KINEVEZÉSEK. Ct. 8094 1120 szám. Perczel tábornok ur által Palkota András n. 6. főhadnagy a’ szekerészeihez főhadnagyi ranggal történt kineveztetése és illőleg áttétele április 1-je napjától számítva megerösittetik. Debreczen, mart. 31-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. Perczel Mór tábornok által tett ajánlat folytán megerösíttetnek. A’ 60-ik gyalog ezredhez hadnagyúl, Müller Adolf ezredbeli altiszt. — A’ 3-dik huszár ezredhez hadnagyúl: Bellák Mihály ezredbeli őrmester. Mártius 46-tól számítandó ranggal és illetménynyel. Debreczen, mártius 31-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister, 8439. szám. Kineveztetik: Hauszer Károly 14-ik z. aljbeli százados, őrnagyúl és z. alj parancsnokúl, f. mart. hó 16-tól számítandó rang és illetménnyel. — A’ 68-ik z. aljhoz. Hadnagyúl: Bajler István z. aljbeli őrmester, f. martius hó 16-tól számítandó rang és illetménnyel. Debreczenben mart. 31.1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. I MflpO DJ F p 7453. Nuszbeck Ferencz 69-ik honvéd zászlóaljbeli számvevő segéd a’ derecskei kórházhoz számvevőnek főhadnagyi ranggal ideiglenesen április 1-től kezdve kineveztetett. Debreczen, április 1. 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. D. ig. 8423. sz. A’hadügyministerium ujjonczozási osztályától. Tapasztaltatván, miként némelly ezred, és zászlóalj parancsnokságok , létszámbéli hiányuk kipótlása végett, a’ nélkül, hogy e’ tárgyban a’ hadügyministeriumtól utasítást kértek, vagy vettek volna, toborzást indítottak, holott az csak felsőbb rendelet következtében megengedhető; ennek folytán felelet terhe alatt oda utasittatik minden ezred , és zászlóalj parancsnokság, hogy a’ létszámbeli hiány, toborzás, vagy más módon leendő kiegészíttetése végett, mindenkor a’ hadügyministerium ujjonezozási osztályához folyamodjanak, kimutatásaikat szinte oda terjesszék fel, honnan, a’ kiegészítés iránt a’ czélszerű intézkedések megtétetni fognak. Debreczen, mart. hó 31. 1849. Répásy Mihály, tábornok. D.7000 ------------szám. e. 496 Bihar, Szathmár, Szabolcs, Ung, Bereg, Békés, Heves megyék alispánjai, továbbá a’ Nagy-Kunság, és Hajdú kerület kapitányai. Ismételve felszólittatnak, hogy a’ mart. 21-én 7000496 szám alatt kelt felhívás értelmében, azon megye, és kerületbeli helyeket, mellyeket lótenyésztés végett a’ mezőhegyesi ménesből kiküldendő apa mének számára kijelöltenek, a’ magyar hadsereg felügyelőségének haladéktalanul feljelenteni szíveskedjenek. Debreczen mart. 31. 1849. Répássy Mihály, tábornok, 8639 k. n. Vidasics Ede a’ hadügyministeriumnál a’ hadlelkészeti osztály főnöke, a’ nagyváradi katona nevelő intézet magánytökéinek szaporítására 40 pengő forintot ajándékozott. Köszönet a’ katona növendékek nevében a’ széplelkű papnak. A’ megnevezett intézet a’ 40 p. forintot a’ hadügyministeriumnál a’ katonai nevelés felügyelőségétől akármikor átveheti. Debreczen április 1.1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. Fg 8153. Kálmánczhelyi Gábornőnek, a’ helybeli tábori kórház számára ajándékozott: 2 és fél font finom tépés, 2 párna, 2 lepedő és 12 db pólyákért a’ haza nevében szives köszönet nyilvánittatik. Debreczen, mart. 30-án 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. NEM HIVATALOS RÉSZ. Austria és az orosz beavatkozás. II. Debreczen april. 2. Nem tehetjük, hogy még egyszer vissza ne térjünk Timoni osztrák főconsulnak a b. Puchnerhez költ ’s tegnapelőtti számunkban közlött erejére. E’ levélben következő világos tényeket kell kiemelnünk: 1. A’ szebeni és brassói polgárok orosz segélyért folyamodnak, de Lüders tábornok e’ segélyt a’ nevezett polgároktól megtagadja. 2. Az orosz kormány Lüders tábornok tagadó válaszát helyesli; felhatalmazza azonban az, hogy a’segélyt azon esetre, ha az az erdélyi kormányhatalom által kéretnék, rögtön megadja. 3. Lüders tábornok egy mozgó hadtestet von össze az erdélyi széleken, miszerint azon esetre, ha orosz segély kéretnék, rögtön készen álljon. 4. Mindezen közlések a’ Bukarestben levő osztrák consul által történnek, ki tehát a’ dologba elejétől fogva be van avatva. Ezen pontokból, miket a’ tárgy bővebb felvilágosítása végett emeltünk ki, számos kérdések merülnek fel. Hogy a’ szebeni és brassói polgárságtól a’ segély megtagadtatik, igen természetes, mert a’ nevezett testületek még az *) Múlt számunkban az osztrák főconsul hibásan volt orosz főconsulnak nevezve, illető álladalmak közötti legszorosb véd- és támadó szövetség esetében sem voltak feljogosítva, egy internationalis rendszabály alkalmazását kérni; valamint Lüders tábornok és az orosz udvar sem lehettek olly kényelműek, hogy pusztán két város kérelmére egy általános háború kanóczát vessék a’ különben is olly gyúlékony európai tűzanyagok közé. De annál feltűnőbb az, hogy Lüders azon esetre, ha az erdélyi kormányhatalom által kéretnék segély, ezt rögtön megadni utasíttatik. Az orosz udvar kétségkívül tudta mit cselekszik; tudta, hogy Magyarország és Erdély kormányai legújabb időkig semmi közvetlen érintkezésben nem voltak a külhatalmakkal; ha tehát mégis oda utasította Lüders tábornokot, hogy a’ szebeni és brassói polgárságtól megtagadott segélyt azon esetre, ha e’ segély az erdélyi kormányhatalom által kéretnék, adja meg, minden esetre ollyat cselekedett, mire az olmützi udvar által meg volt hatalmazva, sőt egyenesen felszólítva, mert az óvatosságáról Európa szerte ismeretes orosz diplomatia bizonyára nem olly könnyelmű, hogy egy osztrák altábornagy kedvűért lépéseket tegyen, mellyek közül a’ porta közvetlenül, közvetve pedig Anglia és Francziaország olly mélyen vannak érdekelve. Hogy pedig orosz segély kéretni fog az erdélyi kormányhatalom által, ez nem csak sejtve, de világosan tudva volt; mert különben miért húzott volna Lüders még a’ segélykérés elött egy mozgó hadtestet össze Erdély szélein? Legfőbb tény azonban, mellyet itt mindenek fölött szemmel tartanunk kell, az, hogy az egész beavatkozási ügyben az osztrák consul volt a’ közbenjáró És igy az osztrák kormány csak a’ leggaládabb tettetéssel mondhatja, hogy arról, mi Erdélyben történik, nincsen tudomása, ’s hogy minden egyedül Puchner rovására esik. Hogy az osztrák consul e’ tárgyban udvara világos utasítása nélkül járt volna el, olly valószínűtlenség, minősé a’ diplomatia történeteiben nincs példa, mert fontos kérdésekben (és bizonyára napjainkban alig van tárgy, melly könnyebben lángba boríthatná Európát mint egy muszka intervention még első rangú diplomaták sem mernek illető udvaraik világos utasítása nélkül intézkedni, mennyivel kevesbbé lehet ezt föltenni egy consulról ’s épen olly kérdésben, mellyet maga a’ consul is olly fontosnak és kényesnek tart. De még egy körülményt emelünk ki. A’ kérdéses segélyügy az orosz udvar elébe volt terjesztve; az osztrák kormánynak pedig Sz. Pétervárott követsége van, mellyel tehát a’ kérdéses segélyügy közöltetett. Mindezekből kétségbe hozhatlanúl világos, hogy az osztrák kormánynak az orosz beavatkozásról tökéletes tudomása volt, ’s hogy abba — daczára ama körülményeknek, melylyek e’ rendszabályt úgy tünteték föl mint egyikét a’ legkényesebb tárgyaknak, mert egy neutrális hatalmasság mélyen volt általa érdekelve, ’s nem különben voltak érdekelve azon hatalmasságok, mellyek a’ népek jogainak oltalmára a’be nem avatkozás elvét álltták föl, ’s mellyek e’ fölött saját érdeküknél fogva sem tűrhetik az orosz befolyásnak e’ mértéktelen elhatalmazását — maga részéről bele is egyezett. És most mikép nevezzük ama kormányt, melly illy tagadhatlan tényekkel szemközt egy es körül használt tábornokot tűzött ki bűnbakul, hivatalos lapjában egész Europa hallatára azt meri hazudni, hogy nekie e’ beavatkozásról nincs tudomása, ’s hogy az csupán Puchner felelősségére történt ? Mi e’ hivatalos hazudságot illetőleg egy szót sem mondunk többé. Austria lássa, mikép féreztdi össze szétrongyolt becsületét. Austria népei lássák, mikép jöhetnek ki olly kormánynyal, melly, miután minden isteni és emberi jogokat zsarnokilag lábbal tapodott, még azon egy vigasztalást sem hagyá nektek, hogy érette legalább ne kelljen pirulniok. Magának a’ kérdéses beavatkozásnak két ránk nézve fölötte fontos következménye van. Első, hogy Austria — miután az ármány és erőszak minden eszközeit kimerítette, miszerint bomlásnak indult álladalmi gépezetét fentartsa — idegen segély nélkül nem képes többé fenállani. Második, hogy azon stádiumon, midőn Austria önfentartása végett már muszka szuronyokhoz kénytelen folyamodni (miáltal a roskadozó ozmán birodalommal párhuzamos helyzetbe jutott), Európa Magyarország diadalmas szabadságharczát nem ignorálhatja többé. 69