Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-14 / 79. szám

m Vetéseink jól mutatkoznak, a’ bornak meglehető* kelete van. — N.-Y árad, april 9. Püspökünk Ráca Gerásin egészségi állapota miatt aa egyházi megye kormányát vicariusra kívánván bízatni, mind ezért, mind pedig azért, mivel a’ magyar kormány egyházi ’s iskolai ügyeinkben üdvös intézkedéseket vett czélba, mint körlevelében mondja püspök úr, Drágos János kormány biztos úrrali értekezés folytán, egy megyei synodust vélt egy­­behivandónak , melly mart 17— 19-ére püspök úr által Kis- Jenöben mégis nyittatván, a’fent elősoroltak előadása után kor. biztos úr egy küldöttség által hivatott meg a’ gyűlésbe, hol megjelenvén, átalános örömmel fogadtatott, ’s a’ rendelmények felolvasása é* kölcsönös üdvözlések után biztos úr által fölhi­vatván, hogy titkos szavazattal válaszszunk elnököket, ’s jegy­zőket, elnökökül elválasztattak Popovics József pestesi espe­res az egyházi, és Hajka Demeter arad városának polgármeste­re a’ polgári rendből. Jegyzőknek: Pap János belényesi espe­res, és Popa György ügyvéd, kiknek megválasztásával az egy­ház megyei zsinat magát alakítottnak nyilvánítván kor. biztos és püspök urak eltávoztak. Mi tehát képviselők 48-an, kiknek kétharmada polgári, egyharmada egyházi rendből való volt, munkához fogtuhk; a’ nyilvánosság legszélesebb értelemben meghagyatott úgy, hogy mindenkinek szabad nyilatkozhatási joga méltányoltassék. Az első ülésben közakarattal köszönő felirat határoztatott a’ ma­gyar álladalmi kormányhoz. Ennekutána a’ megyei zsinatot ké­pező szabályok alkotásához fogtunk, mellyek valamint a’ con­­sístoriumé is tanácskozást igényelvén, úgy ezeknek, mint az is­kolai ügyek rendbeszedésének munkájára választmányokra osz­lottunk. A’ zsinat és consistorium alakitása elveinek megállapí­tása után a’ vicarius választásába bocsátkoztunk, és bár a’ vé­lemények elágaztak, mert mi bihariak osztatlanul Papp János mellett voltunk, mégis Papp János nem várt és tulszerény visz­­szalépése után szótöbbséggel Kirileszka János talpasi lelkész ’s sz. széki ülnök választatott meg. Ezután megállapítottuk, hogy a’ kormánynak a’ vallásügyi ministerium mellett felállítandó osz­tály utján felügyeleti joga fenmaradván, a’ püspök választása vagy elmozdítása a’ zsinatot illesse, a’ püspöknek körét meg­szabtuk úgy, hogy jövőre minden önkény és visszaélések ellen biztosítva legyünk, nem különben a’ consistoriumok működései szabályoztatván, azokat azonnal meg is alakítottuk következő­leg : az esperesek mint ollyanok megmaradnak, de a’ consisto­­ríalis bíróság az elnökön kívül választandó 4 egyházi és 2 vi­lági tagból áll; kikhez járul a’ jegyző és ügyvéd, ez utósóknak az ítéletekben határozó szavazatok nem lévén. Hátra van még a’ lelkész! minőség, parochiák ’s iskolák rendezése, de ezt husvét utánra hagytuk. Mondhatom, a’ democraticus institutióba úgy bele szerettünk, hogy bajos lenne tőle megválnunk, bár tavaly kezdettük volna meg, aligha nyugtalankodó atyánkfiái más irányt nem vesznek, mert Zarándmegyóböl vett tudósítások szerint, már is ragaszkodásukat nyilvánitják; nem is hiszem, hogy józan román polgár örömmel ne fogadná ezen intézkedéseket. Áldja meg az isten a’ magyar kormányt atyai gondoskodásáért! Zágrábból Írják, mikép az osztrák udvarnál levő tö­rök követ, kíséretével együtt, a’ nevezett városon keresztül utazott, ’s Belgrádon át Stambulba siet. E’ véletlen elutazás különféle gyanitásokra adott alkalmat. Némellyek úgy hiszik, hogy ezen esemény összefügg az orosz-török viszályokkal ’s Oroszországnak egy középeuropai hatalmassággal (Austriával) kötött szövetségével; mások ellenben akkint vélekednek, hogy a’ követ bizonyos magas polczot foglaland el a’ divánban. (Em­lékeztetjük olvasóinkat Timoni oláhországi osztrák föconsul le­velére, mellyben bevallatik, hogy az orosz beavatkozás által Erdélyben a’ porta neutralitása sértetett meg; ’s aligha ez ol­dalról nem fú a’ szél.) Néhány szó Nagy Enyed váro sa érdekében. Erdély láthatára tisztulni kezd. Bem előtt még csak Gyulafejér­­vár kapui zárvák. A’ borzasztó pusztítások, az őrült szász-oláh kéz munkái, a’ magok valóságában most tűnnek fel. Eddig az oláh csordák elzárták a’ közlekedést, és máig is sok gonoszság tudatlanságban van. Erdélyben sok gazság vitetett végbe a’csá­száriak által, ’s azt lehet mondani, ritka család az a’ vármegyé­ken, mellynek egy áldozatja ne lenne, vagy jószágaiból ki ne puszlíttatott volna. Helységek, városok gyilkoltattak ki, rombol­tattak szót. De egy város sorsa sem tett akkora benyomást, nem okozott akkora veszteséget Erdélyre, különösen Háromszékre nézve mint N. Enyed városa— bizonyosan nem okozott. Az osztrák despotismus, a’ szász factio ’s az oláh fanatismus, legin­kább gyűlölte ’s rettegte N. Enyed szellemét.— Jól tudta, hogy az ottani Bethleni tanoda leghőbb terjesztője volt a' szabadsági eszméknek, forrása a’ polgári erényeknek ’s hatalmas ellensze­re az absolutismus törekvéseinek, határozott ellene a’ szolga­ságnak.— E’ várost magának megnyerni sem ijesztgetések sem vesztegetések által képes nem volt. N. Enyed hü volt magához mind végig; ö nem adta fel magát mint Torda ’s más városok y hanem az ellenség kezébe játszatott. Készebb volt november 7-ón kivonulni, csak fegyvert ’s családját hozva magával, a’ polgárság, mint meghajolni.— Mi történt N. Enyeddel november 7-ótöl január 8-ig most nem szándékunk előadni; tragoediája némileg úgy is ismeretes; csak annyira terjeszkedem, mennyi ezélomnak meg felel. N. Enyeáeí eíŐÍ>b a* «iebení és szásztebesi szászok rabol­ták ki, ezek törték fel a’ tanoda, püspökség, vármegye, város le­véltárait, Pródánnal a’ gaz oláh (önökkel egyet értv*.—*) A’ szászok e’ rablásban az oroszlánszerepét játszották Hogy meny­nyi veszteség volt ezekben, csak azt említem, hogy minden ere­deti oklevél a’ püspökségnek, úgy a’tanodának is, egy néhányat kivéve, martalékká vált; a’ gazdag pénzgyüjteinény, melly meg­becsülhetetlen pénzekből állott, hol több Lysiinachus és Coson aranyok voltak, a’ gazdag ásványgyüjtemény ’* a’ nagybecsű könyvtár, mellyben több kéziratok közt Benkö specialis Tran­­silvániája is volt, ide nem számítva a’ magánosak vagyonát, a’ szász, ’s azután az oláh rabló kezekre jutott. A’ szebeni és ba­­lázsfalvi köz épületekben rá akadhatni sok enyedi kincsekre. — A’ szászok vesztegetés és bujtogatásokkal legfőbb szerepet vit­tek a’ lázadásban, de tettlegesen N. Enyeden léptek fel. Méltá­nyosság ’s maga az igazság követeli, hogy Enyed újra építésé­hez erszényeikkel járuljanak, a’ dühös oláh pedig ha olly jó ba­kó tudott lenni— legyen első annak felépítésében munkája által, ’s próbálja meg, ha feledheti a’ múlt bűneit. N. Enyednekfel kell épülni ezt a’ magyar haza érdeke kívánja; annak elha­lasztása ideiglenessé teszi a’ magyar fegyver győzelmét. Mit ér ha Fejérvár megnyílik is Bem előtt, az oláh megint alázatos lesz ’s akad pártfogókra is; de csak addig, mig tudja, hogy a’ gyula­­fejérvári ágyúk az ö mozdulataikat vizsgálják. N. Enyed szelle­me mindig nagyobb garantia a’ magyar érdekre nézve, ez fog­ja felvilágosítani a’ sötét lelkű oláhot, ’s érdekünk felfogására, melly a’ szabadság, alkalmassá teszi; jobban is félt a’ despotis­mus Enyedtől; azért volt Fejórvár oláh kézre játszása után N. ínyed elfoglalásával olly gyors. ’S a’ magyarnak is e’ tekintet­ben az ellenség okosságát kellene követnie. Ha Fejérvárbe leszvóve, N. Enyed á Ili tt as sék helyre !— Ekkor mondhatja Magyarhon valóban magáénak e’ részét Erdélynek.— Emlékezzünk csak vissza Háromszék dicső magaviseletére, melly a’ székely nép becsületét mentette meg;— itt is N. Enyed szel­lemét látjuk visszaragyogni. Háromszék lelkes fiai jobbára N. Enyeden képeztettek ki. E’ város felépítését a’ székely nép iránti pietas is elősegítheti. Hiszek a’ magyar törvényhozó testület ’s kormány bölcseségében, melly felfogja, hogy mennyire fontos olly város helyreállítása, mellynek elpusztítását anyagilag és szellemileg a’ despotismus maga érdekében annyira szükségesnek tartotta. Molnár Zsigmond. A’ s. pataki ref. főiskolában a’ tanítások az alsóbb osztá­lyokban húsvéti szünidő után, a’ szokott határidőtől t. i. április 16-dikátóI fogva ismét elkezdetnek, hogy igy tanulóink még aratásig olly előmenetelt vehessenek, hogy akkor vizsgálat alá bocsáttathassanak. S. Patak 7-dik april. 1849 Kálniczki Benedek, a’ nevezett főiskola jelenlegi igazgatója. IÜL FÖLD. AUSTRIA. Az osztrák lapok boszankodása IV. Fridrik Vilmos porosz király német császárrá választatásán, — egész a’ nevetséges­ségig megy már. Az „Ostdeutsche Post“ april 3-dikai száma még azért is neheztel a’ frankfurti gyűlés küldötteire, hogy utjokat Berlin felé, Hamburg, Braunschweig és Magde­­burgnak vették, és nem déli Németországnak; — gúnyosan jegyzi meg, hogy már előre kiváncsi rá, miként fogják majd a’ porosz lapok közleni hivatalos statistikáját azon „éljen“ kiáltá­sok, ünnepélyes ebédek, vacsorák és polgármesteri dictioknak, mellyekkel e’ küldöttség útjában mindenütt fogadtatik. Sajátságos 1 Satyrát írnak azokra, kik szent Pál templomá­ból a’ többség nevében viszik a? német császárságot Fr. Vil­mosnakmig cothurnusban pöffeszkedve kürtölgetik, hogy ez ’s ez falu köszönő feliratot intézett Ferencz Józsefhez a’ martius 4-kei úgynevezett alkotmányért, mellynek kihirdetése­kor minden jobbérzésü kebel föllázadt a’ gyalázatosság ellen, mellynek méhében ez irat fogantatott. Azonban a’ tudós ,Ostd. Post1 hogy megmutassa, mikép nem­csak ólczeskedni tud, — neki kerül a’ dolog komoly oldalának, ’s azt mondja nagy bölcsen, hogy azon 45 szónyi többség, mel­*) A’ Sieb. Bote tiltakozik azon vád ellen, mintha a’ szá­szok közvetve vagy közvetlenül részt vettek volna az olá­hok rablásaiban ’s gyilkolásaiban, ’s általában, hogy ők tá­masztották volna az oláh lázadást. S z e r k. íyél as poi-osz király német császárrá választaíott, nem a* nőmet népnek valódi többsége. Holott már a’ múlt évben elismerték a’ Pál templomában, miszerint teljességgel nem férne össze Né­metország méltóságával, hogy annak fejét ne a’ k i t ü n ö több­ség nevezze ki; pedig akkor csak ideiglenes főről volt szó , ’s mennyivel inkább fontos ez elv most, midőn örökös császár választása forog kérdésben ? Lám, mit ki nem talál az a’ pihent ész! Csak az kár, hogy ez a’ pihent ész, midőn eme fontos kifogást leírta, nem emlékezett vissza az utolsó pozsonyi magyar ország­gyűlésre, ’s nem jutott eszébe, mennyire örvendettek akkor az i szó többségnek, mellyet az administratorok ügyében a’ con­­servativek nyertek, ’s milly fennen voltak az I szó többséggel, mondván: hogy ö felsége atyáskodó kormányának intézke­déseiben a’ többség megnyugszik. És most a’ 45 szótöbbség fölött elménczkednek! Kiván­csiak vagyunk rá, valljon ha egy második választásra kerülne a’ sor, ’s Austria kapna 45 szóval többet: mondanák-e ezen jó urak, hogy az osztrák császár e’ 45 szóval nem vállalhatja el a’ német koronát, mert az nem a’ német nép átalános többségének volt kifolyása ? Szeretnők tudni: valljon capacitálná-e az Ostd. Post ak­kor Austriát, mint capacitálja most Poroszországot, hogy ne fogadja el Frankfurt bizalmát, mert ez által illyen meg ollyan veszélynek teszi ki magát, mert ne higyje, hogy a’ császárság kérdése csupán b e n n a’ birodalomban fog eldöntetni ? ’stb. Ha meggyőződésből beszél az „Ostdeutsche Post“ most a’ p roszokhoz, akkor majdnem ugyanazokra kellene figyelmeztet­nie Austriát, ha ezt választotta volna fejéül a’ német birodalom. De mi ismerjük a’ jó madarat, ö úgy tesz mint a’ czigány: ócsárolja a’ lovat, mellyet szeretne megvenni magának. FRANCZIAORSZÁG. A’ nemzeti gyűlés nem sokára feloszlik. Már a’ budget tárgyalása áll szőnyegen, ’s ennek bevégeztével az alkotmányo­­zó gyűlés bevégzendette ez idő szerinti teendőjét, ’s egy újabb törvényhozó testnek fogja átengedni azon tért, mellyen ha nem a’ legdicsöségesebben is, de mindenesetre elég szilárdul meg­állóit. A’ stalusköltségek körüli vitatkozásokbál ama vigasztalás hárul a’ franczia közvéleményre, mikép a’ képviselők a’ nem­zet kincsével lélekismeretesen gazdálkodnak, a’ mint illik. A’ hajózási költségek 7,260,000 frankkal, a’ kikötői mun­kákra tenni szokott kiadások 4,500,000, a’ vasúti költségek 19,025,000 frankkal alább szállíttattak. Az Odillon Barrot-ministerium folyvást nyugtalankodik, mint a’ ki halni készül. A’ clubbok eltörlését csak kisártgeti, ’s hogy magát e’tette körül némileg igazolni látszassák, úgy okos­kodik : miszerint a’ clubbok= összeesküdtek társasága, ’s mi­dőn illyeneknek létezését nem akarja, koránsem az egyesületi jogot bántja, hanem az ország csöndének érdekében működik. Mintha csak az osztrák ministerium okoskodnék előttünk! Egyéb­iránt illy tények fölött legkevésbé sincs okunk fölindulni. Sőt óhajtjuk, kisértsenek meg mindent, 0 Barroték fönmaradásukért: mert annál bizonyosabb lesz bukásuk. Ha a’ jelen nemzeti gyűlés feloszlott, beszélni és tenni fog maga a’ nemzet; ’s mi bízunk a’ franczia nép józan eszében, hogy daczára azon Metternich­­szerü fogásoknak, mikkel Bonaparte Lajos és mondva csinált ministeriuma, sárba akarták őket vezetni: átlátandják veszélyes­ségét a’helyzetnek, mellybe e’politika által a’köztársaság sodor­­tátik, ’* tudni fognak elég szilárdak lenni a’ rósz akaratnak gá­­tot vetni, ’* a’ franczia nemzet hatalmas karja széttörendi a’ jármot, melly Bonaparte műhelyében még csak most készül nya­kára. Úgy legyen! Némelly franczia lapok tudni akarják, hogy Guizot úr nem sokára megjelenik Párisban, ’s meg akarja magát választatni kö­vetnek a’ jövő nemzeti gyűlésre. Bizony nagy hite van az öreg úrnak! Felelős szerkesztő: Gyurmán Ádolf. i i ■»

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék