Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-14 / 79. szám
m Vetéseink jól mutatkoznak, a’ bornak meglehető* kelete van. — N.-Y árad, april 9. Püspökünk Ráca Gerásin egészségi állapota miatt aa egyházi megye kormányát vicariusra kívánván bízatni, mind ezért, mind pedig azért, mivel a’ magyar kormány egyházi ’s iskolai ügyeinkben üdvös intézkedéseket vett czélba, mint körlevelében mondja püspök úr, Drágos János kormány biztos úrrali értekezés folytán, egy megyei synodust vélt egybehivandónak , melly mart 17— 19-ére püspök úr által Kis- Jenöben mégis nyittatván, a’fent elősoroltak előadása után kor. biztos úr egy küldöttség által hivatott meg a’ gyűlésbe, hol megjelenvén, átalános örömmel fogadtatott, ’s a’ rendelmények felolvasása é* kölcsönös üdvözlések után biztos úr által fölhivatván, hogy titkos szavazattal válaszszunk elnököket, ’s jegyzőket, elnökökül elválasztattak Popovics József pestesi esperes az egyházi, és Hajka Demeter arad városának polgármestere a’ polgári rendből. Jegyzőknek: Pap János belényesi esperes, és Popa György ügyvéd, kiknek megválasztásával az egyház megyei zsinat magát alakítottnak nyilvánítván kor. biztos és püspök urak eltávoztak. Mi tehát képviselők 48-an, kiknek kétharmada polgári, egyharmada egyházi rendből való volt, munkához fogtuhk; a’ nyilvánosság legszélesebb értelemben meghagyatott úgy, hogy mindenkinek szabad nyilatkozhatási joga méltányoltassék. Az első ülésben közakarattal köszönő felirat határoztatott a’ magyar álladalmi kormányhoz. Ennekutána a’ megyei zsinatot képező szabályok alkotásához fogtunk, mellyek valamint a’ consístoriumé is tanácskozást igényelvén, úgy ezeknek, mint az iskolai ügyek rendbeszedésének munkájára választmányokra oszlottunk. A’ zsinat és consistorium alakitása elveinek megállapítása után a’ vicarius választásába bocsátkoztunk, és bár a’ vélemények elágaztak, mert mi bihariak osztatlanul Papp János mellett voltunk, mégis Papp János nem várt és tulszerény viszszalépése után szótöbbséggel Kirileszka János talpasi lelkész ’s sz. széki ülnök választatott meg. Ezután megállapítottuk, hogy a’ kormánynak a’ vallásügyi ministerium mellett felállítandó osztály utján felügyeleti joga fenmaradván, a’ püspök választása vagy elmozdítása a’ zsinatot illesse, a’ püspöknek körét megszabtuk úgy, hogy jövőre minden önkény és visszaélések ellen biztosítva legyünk, nem különben a’ consistoriumok működései szabályoztatván, azokat azonnal meg is alakítottuk következőleg : az esperesek mint ollyanok megmaradnak, de a’ consistoríalis bíróság az elnökön kívül választandó 4 egyházi és 2 világi tagból áll; kikhez járul a’ jegyző és ügyvéd, ez utósóknak az ítéletekben határozó szavazatok nem lévén. Hátra van még a’ lelkész! minőség, parochiák ’s iskolák rendezése, de ezt husvét utánra hagytuk. Mondhatom, a’ democraticus institutióba úgy bele szerettünk, hogy bajos lenne tőle megválnunk, bár tavaly kezdettük volna meg, aligha nyugtalankodó atyánkfiái más irányt nem vesznek, mert Zarándmegyóböl vett tudósítások szerint, már is ragaszkodásukat nyilvánitják; nem is hiszem, hogy józan román polgár örömmel ne fogadná ezen intézkedéseket. Áldja meg az isten a’ magyar kormányt atyai gondoskodásáért! Zágrábból Írják, mikép az osztrák udvarnál levő török követ, kíséretével együtt, a’ nevezett városon keresztül utazott, ’s Belgrádon át Stambulba siet. E’ véletlen elutazás különféle gyanitásokra adott alkalmat. Némellyek úgy hiszik, hogy ezen esemény összefügg az orosz-török viszályokkal ’s Oroszországnak egy középeuropai hatalmassággal (Austriával) kötött szövetségével; mások ellenben akkint vélekednek, hogy a’ követ bizonyos magas polczot foglaland el a’ divánban. (Emlékeztetjük olvasóinkat Timoni oláhországi osztrák föconsul levelére, mellyben bevallatik, hogy az orosz beavatkozás által Erdélyben a’ porta neutralitása sértetett meg; ’s aligha ez oldalról nem fú a’ szél.) Néhány szó Nagy Enyed váro sa érdekében. Erdély láthatára tisztulni kezd. Bem előtt még csak Gyulafejérvár kapui zárvák. A’ borzasztó pusztítások, az őrült szász-oláh kéz munkái, a’ magok valóságában most tűnnek fel. Eddig az oláh csordák elzárták a’ közlekedést, és máig is sok gonoszság tudatlanságban van. Erdélyben sok gazság vitetett végbe a’császáriak által, ’s azt lehet mondani, ritka család az a’ vármegyéken, mellynek egy áldozatja ne lenne, vagy jószágaiból ki ne puszlíttatott volna. Helységek, városok gyilkoltattak ki, romboltattak szót. De egy város sorsa sem tett akkora benyomást, nem okozott akkora veszteséget Erdélyre, különösen Háromszékre nézve mint N. Enyed városa— bizonyosan nem okozott. Az osztrák despotismus, a’ szász factio ’s az oláh fanatismus, leginkább gyűlölte ’s rettegte N. Enyed szellemét.— Jól tudta, hogy az ottani Bethleni tanoda leghőbb terjesztője volt a' szabadsági eszméknek, forrása a’ polgári erényeknek ’s hatalmas ellenszere az absolutismus törekvéseinek, határozott ellene a’ szolgaságnak.— E’ várost magának megnyerni sem ijesztgetések sem vesztegetések által képes nem volt. N. Enyed hü volt magához mind végig; ö nem adta fel magát mint Torda ’s más városok y hanem az ellenség kezébe játszatott. Készebb volt november 7-ón kivonulni, csak fegyvert ’s családját hozva magával, a’ polgárság, mint meghajolni.— Mi történt N. Enyeddel november 7-ótöl január 8-ig most nem szándékunk előadni; tragoediája némileg úgy is ismeretes; csak annyira terjeszkedem, mennyi ezélomnak meg felel. N. Enyeáeí eíŐÍ>b a* «iebení és szásztebesi szászok rabolták ki, ezek törték fel a’ tanoda, püspökség, vármegye, város levéltárait, Pródánnal a’ gaz oláh (önökkel egyet értv*.—*) A’ szászok e’ rablásban az oroszlánszerepét játszották Hogy menynyi veszteség volt ezekben, csak azt említem, hogy minden eredeti oklevél a’ püspökségnek, úgy a’tanodának is, egy néhányat kivéve, martalékká vált; a’ gazdag pénzgyüjteinény, melly megbecsülhetetlen pénzekből állott, hol több Lysiinachus és Coson aranyok voltak, a’ gazdag ásványgyüjtemény ’* a’ nagybecsű könyvtár, mellyben több kéziratok közt Benkö specialis Transilvániája is volt, ide nem számítva a’ magánosak vagyonát, a’ szász, ’s azután az oláh rabló kezekre jutott. A’ szebeni és balázsfalvi köz épületekben rá akadhatni sok enyedi kincsekre. — A’ szászok vesztegetés és bujtogatásokkal legfőbb szerepet vittek a’ lázadásban, de tettlegesen N. Enyeden léptek fel. Méltányosság ’s maga az igazság követeli, hogy Enyed újra építéséhez erszényeikkel járuljanak, a’ dühös oláh pedig ha olly jó bakó tudott lenni— legyen első annak felépítésében munkája által, ’s próbálja meg, ha feledheti a’ múlt bűneit. N. Enyednekfel kell épülni ezt a’ magyar haza érdeke kívánja; annak elhalasztása ideiglenessé teszi a’ magyar fegyver győzelmét. Mit ér ha Fejérvár megnyílik is Bem előtt, az oláh megint alázatos lesz ’s akad pártfogókra is; de csak addig, mig tudja, hogy a’ gyulafejérvári ágyúk az ö mozdulataikat vizsgálják. N. Enyed szelleme mindig nagyobb garantia a’ magyar érdekre nézve, ez fogja felvilágosítani a’ sötét lelkű oláhot, ’s érdekünk felfogására, melly a’ szabadság, alkalmassá teszi; jobban is félt a’ despotismus Enyedtől; azért volt Fejórvár oláh kézre játszása után N. ínyed elfoglalásával olly gyors. ’S a’ magyarnak is e’ tekintetben az ellenség okosságát kellene követnie. Ha Fejérvárbe leszvóve, N. Enyed á Ili tt as sék helyre !— Ekkor mondhatja Magyarhon valóban magáénak e’ részét Erdélynek.— Emlékezzünk csak vissza Háromszék dicső magaviseletére, melly a’ székely nép becsületét mentette meg;— itt is N. Enyed szellemét látjuk visszaragyogni. Háromszék lelkes fiai jobbára N. Enyeden képeztettek ki. E’ város felépítését a’ székely nép iránti pietas is elősegítheti. Hiszek a’ magyar törvényhozó testület ’s kormány bölcseségében, melly felfogja, hogy mennyire fontos olly város helyreállítása, mellynek elpusztítását anyagilag és szellemileg a’ despotismus maga érdekében annyira szükségesnek tartotta. Molnár Zsigmond. A’ s. pataki ref. főiskolában a’ tanítások az alsóbb osztályokban húsvéti szünidő után, a’ szokott határidőtől t. i. április 16-dikátóI fogva ismét elkezdetnek, hogy igy tanulóink még aratásig olly előmenetelt vehessenek, hogy akkor vizsgálat alá bocsáttathassanak. S. Patak 7-dik april. 1849 Kálniczki Benedek, a’ nevezett főiskola jelenlegi igazgatója. IÜL FÖLD. AUSTRIA. Az osztrák lapok boszankodása IV. Fridrik Vilmos porosz király német császárrá választatásán, — egész a’ nevetségességig megy már. Az „Ostdeutsche Post“ april 3-dikai száma még azért is neheztel a’ frankfurti gyűlés küldötteire, hogy utjokat Berlin felé, Hamburg, Braunschweig és Magdeburgnak vették, és nem déli Németországnak; — gúnyosan jegyzi meg, hogy már előre kiváncsi rá, miként fogják majd a’ porosz lapok közleni hivatalos statistikáját azon „éljen“ kiáltások, ünnepélyes ebédek, vacsorák és polgármesteri dictioknak, mellyekkel e’ küldöttség útjában mindenütt fogadtatik. Sajátságos 1 Satyrát írnak azokra, kik szent Pál templomából a’ többség nevében viszik a? német császárságot Fr. Vilmosnakmig cothurnusban pöffeszkedve kürtölgetik, hogy ez ’s ez falu köszönő feliratot intézett Ferencz Józsefhez a’ martius 4-kei úgynevezett alkotmányért, mellynek kihirdetésekor minden jobbérzésü kebel föllázadt a’ gyalázatosság ellen, mellynek méhében ez irat fogantatott. Azonban a’ tudós ,Ostd. Post1 hogy megmutassa, mikép nemcsak ólczeskedni tud, — neki kerül a’ dolog komoly oldalának, ’s azt mondja nagy bölcsen, hogy azon 45 szónyi többség, mel*) A’ Sieb. Bote tiltakozik azon vád ellen, mintha a’ szászok közvetve vagy közvetlenül részt vettek volna az oláhok rablásaiban ’s gyilkolásaiban, ’s általában, hogy ők támasztották volna az oláh lázadást. S z e r k. íyél as poi-osz király német császárrá választaíott, nem a* nőmet népnek valódi többsége. Holott már a’ múlt évben elismerték a’ Pál templomában, miszerint teljességgel nem férne össze Németország méltóságával, hogy annak fejét ne a’ k i t ü n ö többség nevezze ki; pedig akkor csak ideiglenes főről volt szó , ’s mennyivel inkább fontos ez elv most, midőn örökös császár választása forog kérdésben ? Lám, mit ki nem talál az a’ pihent ész! Csak az kár, hogy ez a’ pihent ész, midőn eme fontos kifogást leírta, nem emlékezett vissza az utolsó pozsonyi magyar országgyűlésre, ’s nem jutott eszébe, mennyire örvendettek akkor az i szó többségnek, mellyet az administratorok ügyében a’ conservativek nyertek, ’s milly fennen voltak az I szó többséggel, mondván: hogy ö felsége atyáskodó kormányának intézkedéseiben a’ többség megnyugszik. És most a’ 45 szótöbbség fölött elménczkednek! Kiváncsiak vagyunk rá, valljon ha egy második választásra kerülne a’ sor, ’s Austria kapna 45 szóval többet: mondanák-e ezen jó urak, hogy az osztrák császár e’ 45 szóval nem vállalhatja el a’ német koronát, mert az nem a’ német nép átalános többségének volt kifolyása ? Szeretnők tudni: valljon capacitálná-e az Ostd. Post akkor Austriát, mint capacitálja most Poroszországot, hogy ne fogadja el Frankfurt bizalmát, mert ez által illyen meg ollyan veszélynek teszi ki magát, mert ne higyje, hogy a’ császárság kérdése csupán b e n n a’ birodalomban fog eldöntetni ? ’stb. Ha meggyőződésből beszél az „Ostdeutsche Post“ most a’ p roszokhoz, akkor majdnem ugyanazokra kellene figyelmeztetnie Austriát, ha ezt választotta volna fejéül a’ német birodalom. De mi ismerjük a’ jó madarat, ö úgy tesz mint a’ czigány: ócsárolja a’ lovat, mellyet szeretne megvenni magának. FRANCZIAORSZÁG. A’ nemzeti gyűlés nem sokára feloszlik. Már a’ budget tárgyalása áll szőnyegen, ’s ennek bevégeztével az alkotmányozó gyűlés bevégzendette ez idő szerinti teendőjét, ’s egy újabb törvényhozó testnek fogja átengedni azon tért, mellyen ha nem a’ legdicsöségesebben is, de mindenesetre elég szilárdul megállóit. A’ stalusköltségek körüli vitatkozásokbál ama vigasztalás hárul a’ franczia közvéleményre, mikép a’ képviselők a’ nemzet kincsével lélekismeretesen gazdálkodnak, a’ mint illik. A’ hajózási költségek 7,260,000 frankkal, a’ kikötői munkákra tenni szokott kiadások 4,500,000, a’ vasúti költségek 19,025,000 frankkal alább szállíttattak. Az Odillon Barrot-ministerium folyvást nyugtalankodik, mint a’ ki halni készül. A’ clubbok eltörlését csak kisártgeti, ’s hogy magát e’tette körül némileg igazolni látszassák, úgy okoskodik : miszerint a’ clubbok= összeesküdtek társasága, ’s midőn illyeneknek létezését nem akarja, koránsem az egyesületi jogot bántja, hanem az ország csöndének érdekében működik. Mintha csak az osztrák ministerium okoskodnék előttünk! Egyébiránt illy tények fölött legkevésbé sincs okunk fölindulni. Sőt óhajtjuk, kisértsenek meg mindent, 0 Barroték fönmaradásukért: mert annál bizonyosabb lesz bukásuk. Ha a’ jelen nemzeti gyűlés feloszlott, beszélni és tenni fog maga a’ nemzet; ’s mi bízunk a’ franczia nép józan eszében, hogy daczára azon Metternichszerü fogásoknak, mikkel Bonaparte Lajos és mondva csinált ministeriuma, sárba akarták őket vezetni: átlátandják veszélyességét a’helyzetnek, mellybe e’politika által a’köztársaság sodortátik, ’* tudni fognak elég szilárdak lenni a’ rósz akaratnak gátot vetni, ’* a’ franczia nemzet hatalmas karja széttörendi a’ jármot, melly Bonaparte műhelyében még csak most készül nyakára. Úgy legyen! Némelly franczia lapok tudni akarják, hogy Guizot úr nem sokára megjelenik Párisban, ’s meg akarja magát választatni követnek a’ jövő nemzeti gyűlésre. Bizony nagy hite van az öreg úrnak! Felelős szerkesztő: Gyurmán Ádolf. i i ■»