Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-15 / 80. szám

293 irodalom fogta fi azon hírre, hogy polgármesterük le fog mon- f (Jani. A’ mennyire e’ város köniményi it, ’s a’ szép tehetségű ’ ifjú polgármestert ismerjük, öszinién állítjuk érzékenynek e’ csapást Békésre nézve, mert meg vágjunk győződve, mikép ha í e’ város krrrnányrúdja azon kezekből, mellyek most tartják, ki- f esik: amaz oktalan hajduféle párt fó rja a/.t megragadni, miiek ' aztán a’ közügyek fognak áldozatául esni; mitől isten óvjon. Végül kötelességünknek tartjuk megigazítani azon hibá­san közlőit minapi hirt, mintha a’ békésiek anpyalkuti derék vezérét a’ szél megütötte volna. 0 ép és egészséges, ’s virágzó erejére a’ haza még többször is számíthat. — y. B á c s b ó 1. A’ lapjaink tegnapi számában megjelent bácsi tudósítás kiegészítéséül közöljük gr. Batthyány Kázmér orsz. teljh. biztos úr a’ megyei tiszti kart rendező következő nyílt rendeletét: „A’ törvényes rend Bács megyében nagyobb részi vissza térvén, annak megszilárdítása, ’s fen tartása tekintetéből, erélyes tisztviselői karra van szükség. És miután részint elő-léptetés, részint önkónytes lemondás, és a’ megyébőli távoliét által több állomások megürültek, ennek következtében a; on hatalomnál fogva, mellyel törvényes kormányunk által felruháztattam, Bács megye tisztviselői karát következőleg rendezem: Első alispán Putriik Béla, m á s o d a 1 is p ánLatinovics Zsigmond. Jegyzői hivatal': Fő jegyző, Karácsonyi Lipot, első aljegyző Ast Ferdinand, második aljegyző Kerekes Sándor, har­madik aljegyző Bocskay Zsigmond, negyedik aljegyző Birkás Ágoston, kiadó’ ’s tiszteletbeli aljegyző Fábián Ferencz, levél­tárnok Klein József. Ügyészi hivatal: Föügyvód Vargay István, első al­­ügyvéd Kovácsy Ágoston, második alügyvéd Remete István, harmadik Maióczy Ignácz, negyedik Punczman Béla, tiszteletbeli alügyvéd Piukovics Fcrencz. Föpónztárnokok: Házi föpénztárnok Szalmásy Mik­sa, hadi föpénztárnok Kovacsics Antal. Számvevői hivatal: Főszámvevö Thurszky Ferencz, alszámvevök: Czintula Mihály, Kanyó Lajos, Piukovics Deinjén. Járásbeli szolgabirák I. Felsöjárásban: Főszol­gabíró Pál Antal, alszolgabirák Milassin Zsigmond, Kuluncsics Ágoston, esküdtek : Jakobey Sándor, Milassev cs Márton, Bi­­scholf Ferencz , tisztbeli esküdtek Kerekes József, Kuluncsics Győző. II. Kö z ép járásban: Főszolgabíró Matyasovszky Lász­ló, alszolgabirák Fratricsevics Péter, Partsetits Lajos esküdtek: Kocsis Lajos, hurszki Antal, Horváth Gergely. III. A1 só j ár á sb an: Főszolgabíró Móricz László, al­szolgabirák: Kovács József, Sándor István; esküdtek Gyalókay Pál, Sztrilics Mihály, Szalay István. IY. Telecskai járásban: Főszolgabíró Csajághy Márton, alszolgabirák: Sárcsay Ambrus, Szalmásy Gyula, es­küdtek : Kovácsy Emil, Kamocsay József, Vojnics Livius. V. Tiszai járásban: Főszolgabíró: Gábry Károly. Alszolgabirák: Markovics László, Rudics Sándor. Esküdtek: Georgievics Pál, Simon Mihály, Hail Márton. Középponti szolgabiró ’s egyszersmind pertárnok: Knézy József. Csendbiztosok: Felsöjárásban Allföldy István. Te­lecskai járásban Török Gabor mint helyettese Sztiilics Tamásnak. Közép járásban Piukovits József; alsó jáiásban: Gálik Mihály tiszai járásban Allföldy Mihály. Raktári biztosok. Felső járásban Fratricsevics Ig­­nácz; közép járásban Tóth Károly; telecskai járásban Szalay József, Perlies Lukács; alsó járásban Móricz Mihály. Rév biztosok: Novoszellói: Kanyó József, egyszer­smind tiszteletbeli esküdt. Becsei, Baliun Marián. Kanizsai, Kné­zy Márton. Selyem tenyésztő biztosok: Galfy János Palán­kén, Radojcsics Ferencz Apatinban. Rendes Írnokok: Ivanics Antal, Lovrics András, Rin­genbach Alajos, Csordás János, Perviz Ignácz, Vasdiák János. D i j n o k o k: Zettovics András, Szabolcsky Antal. A’ mérnökök, orvosok, sebészek, várkapitány, és szülész­nők elébbi állomásaikban megerö.-ittetnek. A’ kinevezett tisztviselők e’ rendelet meghirdetésétől számított háromszor 24 óra alptt fenkitett hivatalaikat elfoglal­ni, működésüket rendeleteim értelmében azonnal megkezdeni kötelesek. Munkásságot, erélyességet, becsületességet, és a’ hon ügyéhez hű ragaszkodást kívánok, és reményiek a’ tisztviselői kartól; ki hivatalos kötelességét nem teljesíti, — vétkes, kö­vetkezőleg a’ kö:ügyre és ez által hazánkra káros hatású köte­lesség mulasztás vádjával terlielteíik, annak bünhödés nélkül maradnia lehetetlen. De valamint a’ tisztviselő minden tettéért felelős, úgy más részről legszigorúbb büntetés várja azt, ki a’ kormány rende leteinek, ki a’ törvényes felsöbbségnek nem engedelmeskedik. Erélyessóg a’ tisztviselők, és enged»-lmesség a’ nép ré­széről. Kelt Szabadkán 1849-ki april 8—kán. Gróf B a tth y á n y Kázmér, in. k. vezór-löispán és teljhatalmú országos biztos. Az erdélyi német sajtó. A’ hős Bem altábornagy diadalmas karja, nem csak békét és nyugalmat adott n’ Király hágón túli Magyarországnak, hanem szétzúzta egyszersmind az időszaki sajtóról azon szorító bilincset, meílyet az osztrák gazság annak orgánumaira rakott volt. Kik a’ néhai Erdély közel múltjával ismeretesek, tudni fogják, hogy itt a’ sajtó még 1848 martiusa után is a’ censur« hatalma alatt nyögött,’s csak Kolozsvár, nlóLb Szóién ás BrásS<5! bévé;. le után hallgattak el a’ camarilla béri e dgadott journn- ^ lista;; úgy, hogy most immár örömmel látjuk a. on szabadon nyilaiké-ó szellemet, meüy újabban kivált a’szász Lpokban mu- ; tatkozik.. Érdekes lesz főleg hallanunk a’ „Kr onstaedter Zei­tung" elmélkedését, melly lap az ismeretes ,,S i eb enbür­­ger Wochenblatt“ sirjáu í. évi martíus 2ö-án született, ’s M o 11 k e Miksa szerkesztése alatt az igaz ügy érdekében hatá­lyosan működik. „Két föpárt létezik jelenleg, — így szól többek közt po-| litikai hitvallásában a’ szerkesztőség—, mellyek Europa legna-| gyobb részében, fegyveres kézzel állnak szemközt, ’s egymás! ellenség gyanánt irtják. Az egyik, egyesek akaratáért harczol a\^ népakarat ellenében; a’ másik megfordítva; — amaz eszköz­nek, ez czólnak tekinti a’ népet; — amaz a’ fejedelmi kény ura­ság pártja: ez a’ nép valódi rendeltetése mellett küzd, ’s mind­két párt szolgálatában vannak vak és nyers tömegek, mellyek vaksága és nyersesége is épen a’ despoták lelkét nyomja. Min­den emberbarát kötelessége azon lenni, hogy eme tűzzel vassal folytatott lelketlen harcz, a’ néppárt győzelme által minél ha­marább véget érjen, ’s ki máskép nem, az élőszónak szellemi fegyverével harczoljon a’ nép akarat mellett, világosítván a’ va­kokat, ’s mivelvén a’ nyers tömeget. A’ státusnak föladata: eszközölni, hogy a’ nép akarata teljesedjék; azon országban, hol az emberek egyesnek úgy szól­ván birtokában vannak, ’s csak annak kénye előtt hódolnak, és családját magukra öröklik, rendezett statusról olt szó sem lehet, csak egy föláiarczazott szolgarendszerröl. Miként csak a’ gyermek tud föltétlenül engedelmeskedni, ’s mihelyt emberi méltóságának tudatára jutott, tetteit azonnal olly elvek szerint intézi, mik meggyőződésével öszhangzanak: úgy csak egy ki­fejletlen gyáva erőtlen nép tudhat vakon és egész önmegtaga­­dássai engedelmeskedni.“ ’stb- Alább ismét igy szól: „Valameíly népet örök időkre egy bizonyos formához köt­ni akarni boiorság; az élő nemzedéknek ép úgy nincs joga az utána következő ivadék elébe szabályokat Írni, mint nem köteles a’ jelen, a’ múltnak elévült státusformáihoz ragaszkodni. Diplomatikai kötések, mik a’ nép tudta és akarata nélkül, és még is a’ nép nevében történnek, a’ józan ész előtt érvénye­sek nem lehetnek. A’ törvények életbeléptetése a’ nép tisztvise­lőinek kötelessége, mellyeket ö ópúgy, mint alkotmány, és tör­vényalkotó képviselőit, saját kebeléből választ. A népen kívül vagy fölötte senki sem áll. A’ nép akaratának érvényesitése íö­­czélja szerintünk az álladalomnak, a’ nép akaratának szükséges fölvilágositás által irányzása, ’s életbe léptetése leend a’ mi leg­főbb feladatunk.“ így a’ Kronstáedter Zeitung. Mi üdvözöljük a’ brassói lapot azon becsületes téren mely­re iépett, ’s teljesen méltányoljuk azon elveket és törekvést, mellynek nyomát már első számaiban örömmel látjuk. Nyilvános köszönet. Tokaj városa a’ múlt januar hó 31. estve heves csatának szintére volt. Itt helyben a’ Schlick serege dúlt, pusztított és rabolt. A’ Tiszán túlról saját ágyúgolyóink látogatónak meg és rombol­ták épületeinket, rombolás közben 5, 6 helyen gyújtva. ’S még a’ nép hátára podgyászolva becsesb vagyonait, mint hajdan Tró­ja pusztulásakor, seregestől a’hegyek közé vándorlóit vala: addig házai ’s egyéb épületei a’ lángok martalékaivá lőnek. De a’ nép nem zúgolódott a’ veszteségen. A’ szent megadás könnyei törtek meg szemeiben, midőn megtérve tűzhelyéhez, ház helyett romokat talált; érezvén ’s átlátván, hogy a’ mi történt, annak meg kelle vala történnie és pedig a’ szent haza, a’ szent szabadság érdekében, mellynek egyes polgárok nem csak vagyont, hanem óletöket is köteiez­­vék áldozatúl hozni. És e’ szent megadás gazdagon meglön honunk kormánya által jutalmazva. Négy nappal a’ felebbi jelenetek u'án, azaz február 4-én Szemere Bertalan felső magyarországi teljhatalmú kormánybiz­tos és honvédelmi bizottmányi tagtól következő tartalmú levél érkezett a’ hatósághoz : „Tokaj városa hü közönségének! A’ haza ’s a’ nemzet nevében köszönetét mondok Tokaj városa hü polgárainak azon szilárd ós áldozatra kósz viseletéért, mellyet a’ januar 31. csata alkalmával is nyilvánítottak. ügy látszik Tokaj szent emlékezetű hegyén ott lebeg hon­­szerző elődeink lelke, melly a’ kies hcgyalja lakóiban ébren tart­ja a’ haza és szabadság szeretetét. Fájó szívvel küldöztük ágyúlüvóseinket Tokaj városába, mellynek épületeibe vette magát az ellenség; fájó szívvel, mert tudtuk, hogy azok testvéreinket is érhetik. Sikerült onnan az ellenséget kiűzni. De nehány épület meggyűlt és leégett. Sok hü polgár ez által kárt szenvedett. Sietve tett előterjesztésemre a’ honvédelmi bizottmány ime elhatározta, hogy a’ károk összeiratván és niegbecsültetvén ’s általam megvizsgáltatván, megtéríttessenek. Ekképen a’ mi ágyúink kárt csak az ellenségnek teltek. A’ hü polgárok kára megtérittetik. Mellynek kora előbbi eszközlése végett a’ tanács ’s kö­zönség néhány küldötteivel értekezni kívánok. Éljenek a’ haza hív polgárai 1 Éljen a’ haza kormánya! „Éljen az ország lüggetlensége és a’ szabadság. Nagyfalu felír. 3. 1849. Szemere Bertalan ink. felsömagyarországi telj­hatalmú kormánybiztos.“ ííéht íájzolliatóirt íé keilSíég a’ hatást, hu Ilyet c’ rendelet felöl'asása, úgy italában város összes lakossága, mint külö­nösen az ágyútürek áNl megkárosított néhány polgártársaink kedélyére előidézett. A. egyes károsodottakra nézve meglepő volt: a’ honvédelmi bizottmány által biztosítva tudni maguk t a’ reméiiynélküliség annyi kiállott napjai után. Az összes polgár­ságra nézve pedig m gaizfos örömeket előidéző volt, találkoz­hatni Szemere Bertalan honvédelmi bizottmányi tagnak levelé­ben kifejtett szép elismerésével, Tokaj városa polgárai hü és szilárd magukviseletéért nyilvánított ünnepélyes köszönetével. Hogy is ne lett volna meglepő! Holott néhány nappal az­előtt Schlik e’ gaz ellen tábornok a’ város elöljáróságát, mert hódolatára nem alázkodott, mert elébe fekete sárga zászló­kat nem lengetett, kutyák öl yköknek nevez é, megkötöz­­tetéssel ós az országbóli kiküldéssel fenyegető, a’ város egyes polgárain pedig mindennemű zsarnokságokat elkövettetett, né­­mellyiket, inert a’ meghunyászkodás szerepébe magukat beta­lálni nem akarták, ’s a’ fák közt bujdokló német katonákat gú­­nvoros kifejezésekkel bántalmazák — agyon is lövetvén. Kell-e mondanom, hogy illy jelenetek után kormányunk egyik tagjának lelkesítő, szelíd hangját hallanunk, valódi boldogság vala? Tokaj városa az ellenség rohamának legcriticusabb per­­ezében is kedves, hazafiui kötelességének tartotta a’ haza és kormány iránti hűséget, még tettetve, sem hazudtolni meg. A’ kormány, elismerése által, e’ ragaszkodást dúsan ju­talmazd meg. Károsított egyes polgáraink kárai, nagy részben , a’ tör­vényszabta formák szerint kipuhatoltatván, megbecsül tét vén, összeirattak, ’s a’ kormány által megtéríttettek. Eddigeló 17 károsodott tokaji polgár mond hálás köszönetét kára megtérítéséért rneily té­rítési öszveg 11000 ft túl halad a’ honvédelmi bizottmánynak; köszönetét mond a’ nyilvánosság előtt a’ város összes lakossá­ga is, és a’ hazafiuság ernyedeílen érzelmeitől lelkesülten hálát ad a’ magyarok istenének, hogy illy kormánynak lehet alattvalója. Tartsa meg az ég honunk atyáskodó kormányát! Szilárdítsa meg e’ hon szabadságát és függetlenségét! Tokaj mart. 15. 1819. A’ kártérítést nyert és összes lakosság nevében: Szabó Károly, Tokaj város tőjfcgyzöje. ' S VEGYES HÍREK. y Az erdélyi tábor aneedotái *) szászok depututiója kérte Bemtől, hogy csupán be ne sorozza ifjaít. „Ne féljenek önök a’ profont olly drága, hogy csak vitéz embereknek adhatok.“ Coppct ezredest, ki Kolozsvár irányában mint ellenség becsülettel viselte magát, elfogják a* mi ink, Bemhez viszik. „Uram, szólt Bem, az istenért hol az ön kardja?“ ’s ezzel egy kardot köt oldalára. ,,A’mennyire önt ismerem, szólt, ön bectü­­let szavát fogja adni, hogy a’szabadság ellen használni nem fog­ja.“ ’s Coppet most Szóbeliben szabadon van. Segesvárt van Bem, Puchner megakarja lepni. Bem Puch­­ner felöl sánezot huzat. Erre P. megkerüli a’ várost, hogy más oldalon lepje meg.Puchner előnyömül.Se ol egy elfiör sincs. Be­megy a’ városba, sehol senki sem őrködik.„Der alle Esel, szól­tak a’ császáriak, mig egyfelől sánczoltat, addig más oldalán még őrt sem tart 4 " ’s bementek Segesvárra. De Bőmnek cs k hült helyét találók ; mert akkor már a’ fedezetlen hagyott Szé­lén alatt járt, ’s bevevé. Bem mart. 24-én Szentgyörgyre kirándulást tett. A’ nők megtópék emlékbe bokrétáját. Gombjait felvarták, ’s a’ jó öreg után felelte jártak. ’S mikor a’ kávénál ej;y szép nő még felkö­tött újának segítene, több bókjai közt mondó: „nem gondoltam, hogy újam elvesztését illy szép kezek kárpótolják'4-A’ piski csatázásnál ogy ágyútelepuek elfogy töltése. Jö­­nek Bemhez, panaszolják. „Csinálják önök a’ tempót, mintha töltenének, ’s a’ többivel haladjanak előre4" A’ legénység mint­ha töltést kapott volna, ö is nyomta a’ futó ellenséget. Ugyancsak a’ piski csatázásban egy század háromszor gá­zolja át a’vizet. „Hogyvan kapitány 4, szól egy kifaraöt tiszt­hez. „Megáava vezér úr, felelt a’ kapitány, mert már három­szor gázoltam át a’ vizet44. „Sebaj, jöjjön u áitaui, ’s próbálja meg negyedszerr4'. Medgyesnél Bem egy hegyen állt, mikor a’ Puchner sere­ge mindenfelől elönyomult; ’s észrevevén a’ vezér állasát feléje kezde tüzelni. Tisztjei figyelmeztetők az állás veszedelmessé­­gére. „Az is baj, felelt Bein, de nagyobb baj az, hogy éhes va­gyok“, szólt, ’s reggelit hozata oda magának. Szebeu meghódolt. ’S bele őrizetet a’ Szebenbjn nyo­morgóit foglyokból raka; „minthogy44, úgymond „megtanulha­­ták, miként nem kell bánni a’ lefegyverzettekke 1“. Miéink boszankodiak, hogy tüzéreink egy tábornokját sem ejtók el az ellennek „Jól van ez igy“, szólt Bem, sőt keiüini kell őket, mert épen ezen tábornokoknak élni kell, hogy foly­tonosan győzelmesen maradhassunk. Hova mógysz fiam? Csatára 1 Mi vagy? ' Tüzér! Löttél-e már ? Nem. Láttál-e ágyút? Nem. íEzen érdekes anecdolákat r.z Erdélybe küldött történeti jegyző Kővári László úr szives közlésének köszönjük. ' . Szerk. )

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék