Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-15 / 80. szám

i9i De liát íiogy vagy te tflzér? Bátyám beteg, helyébe megyek. Szebennél Bem elél jár golyók záporában. A’ székelyek figyelmeztetik, hogy hagyja éket elöljárni, mert ha ék elesnek, Bem még meg él; de ha Bem elesik, wgy ék elvesztek. Mikor az ostrom az éj sötétében folyna, szól a’ székely: „uram, ne pelenkirozzunk, hogy lássa hová Jöjjön; hanem ve­gyük estrurmra“. ’S úgy lett. Négy székely a’ tömösi vámnál a’ muszkák kezébe esik. Egyik lövés közt csak ejbukik. A’ muszkák lehúzzák csizmáját, ’s tovább állnak, ’s a’ tetszhalott felkél, ’s dolmányából bocskor­­ral fedi a’ hó ellen lábait, ’s haza állott. A’ minapi táborozásokban egyszer feles zsákmányra tesz­nek szert a’ székelyek. Egyik óráknak jut birtokába, ’s miután egyet elada, szólt egész megelégedve bajtársához: Pajtás, nézzedsze a’ bolond nemos embert, egy akkora óráért, mint a’ körmöm, 6 húszast ada“. A’ muszkák mint dühös elleneink léptek földünkre. Alig néhány nap idézlek nálunk már kibékültek a’ magyarokkal. Egy­szer egy muszka borzasztóig szomjas volt, ’s pajtást keresett. Megtalál egy léczfalvi legényt ’s kérdi: oláh vagy ? nem, szász vagy ? nem, magyar vagy ? Az. Jól van jere hát igyunk/“*^ Módok és kellékek a’ hadirend és fegyelem fentartására. Mint mikor a’ gyermek iskolába kerül, épen ollyan a’ ka­tona újoncz korában. Otthonn, szüléi házánál, a’ gyermek szabadon, csintalan ’s elkényeztetve cselekszik, a’ mit akar; az iskolában, tanulás ál­tal, mihoz rend és fegyelem mellett kell szoknia, használható tagjává képeztetik az emberiségnek, ’s edződik a’ jövendő fér­fikorra. Ollyan a’ katonaüjoncz is. Polgári életben tetteit széles körű törvény szabja meg; midén katonává lesz, egy egészen más, új tér nyílik előtte, min a’ szerencse ’s elöhaladás csak úgy biztos rá nézve, ha magát a’ kitűzött rend és fegyelemhez szigorúan tartva, kötelességeit pontosan végezi. Az előléptetést, főleg magasabb rangokra, szorgalom és ész eszközli ugyan leginkább; de a’ szerzett tanulmányok al­kalmazása, kiszabott kötelességek pontos, rendes teljesítése ’s erényes magaviselet nélkül — mi fölött őrködni a’ fegyelem feladata, nincs remény az emelkedéshez. A’ hadirend és fegyelem neveltetése a’ katonákká lett egyéneknek — mint volt hajdan az egyházi disciplina a’ papok és szerzetesek iskolája. Minél szigorúbb az, minél czélszerübb, alkalmasabb törvényeken nyugszik: annál könnyebb a’ seregek kezelése, ’s biztosabb azoknak az előttük álló czólra t. i. győ­zelemre alkalmaztatása. Ekkóp főfeltétele lévén a’ hadak erejének és sikerdús mű­ködésének a’ hadirend és fegyelem, annak fentartására ’s mi­­nélinkábbi szilárdítására minden nemzetek különféle, majd szi­gorúbb, majd szelidebb módokat és rendszabályokat hoztak életbe. Minden háború, vagy hódítási ’s foglalási vagy önvédelmi szándokból eredvén, minden esetre legeröszakosb, legirtóza­­tosb mód az emberi nem czéljai elérésére. Hasonlít az egyes gyilkoláshoz, midőn a’ rabló nem juthat máskép kitűzött zsák­mányához ; vagy midőn az igazlelkü, szabadsága, becsülete, éle­te megmentésére, embertársa megsemmisitéséhez nyúlni kény­telen. EszelÖsködése mindenesetre az emberiségnek, de mit a’ kétségbeesés szent, tiszteletre méltó fájdalma szentesit, ’s melly az igazságosan harezoló félnek, akár győz akár vészit az, min­denkor becsületemléket emel. Illyetén erőszakos eszköz sikeres kezelésére az emberi tetterőnek különös, rendkívüli módokkali mozgásban tartása ’s kizsákmányolása kívántatik. Ebben rejlik magyarázata azon ke­ménység és szigor kényszerűségének, melly minden népek hadi rend és fegyelmét jellemzi, ’s melly csak kevesbbé nyomasztó vagy kénytetö lehet, de engedékenységre fajulnia soha nem szabad, mert a’ katonai engedelmesség tágitása vagy felmondá­sa első lépés egy vészes eredményű társasági közbomlásra, mi­ként ezt a’ világtörténet számtalan példája tanúsítja. Tehát szigor, a’ katonai rend és fegyelem fentartásának legelső, legbiztosabb módja. Sparlában, hol az álladalini szerkezet katonai törvényeken alapulván, minden figyermek, születésétől kezdve a’ természet zordonságailioz szoktattatott, ’s ha lényeges testi hibával, melly öt a’ katonáskodásra képtelenné teendette, született, a’ világból azonnal kimulasztatott — a’ hadi rendszabályok lehető legke­ményebbek voltak. Mint szabad nép, cn és más szabadság után törekvő rokon nép érdekében, többször fegyverhez nyúlni kényszerülvén, köny­­nyebben tűrte ugyan a’ haditörvények ama szigorát, mihez foly­tonos küzdés közben hozzászokott; de még is az önmegtagadás önfeláldozás legnagyobb fokára volt szüksége, hogy magát ama lykurgusi törvényeknek ollyatén odacngcdéssel alávesse. Legkisebb kihágás ’s vétség,— az engedelmesség legcse­kélyebb megtagadása, halállal fenyittetett. Ezen hadirend és fegyelmi szigor a’ görögökről átment a’ rómaiakra. Decius Mus, saját fiát, noha győzedelmet vívott ki, de mert apja ’s egyszersmind rezére parancsa ellenére cseleke­dett, megölette. A’ megállapított rend ’s kitervezcU működés meg­zavarása esetleg nagyobb veszélybe dönthetendette a’ római ser­­geket, mint mennyi hasznot 's előnyt okozott a’ fija által nyert győzelem. Ezért hajtá végre tanulságul fián minden irgalom nélkül Decius a’ kegyetlen halálitéletet. És bármikép szelídüljön ’s művelődjék is az emberiség, de inig bizonyos érdekek elérése végett amaz erőszakos eszközt— a’ háborút használandja, ennek vezetési szabályiból a’ s z i g o r t, melly nem egy életet követel áldozatul, soha ki nem hagyhatja. Mindazáltal, a’ mennyire szükséges ’s első mód a’ szigor, a’ hadirend és fegyelem fentartására; ép olly veszélyes a’ saját szeszély és önkény érvényesítésére törő fölebbvalói zsarnok­ság, mire sehol nem létezik olly tág mező, mint a’ katonaságnál. Törvény- vagy reudszégés ürügye alatt, magán— sokszor nem is törvényes rendelkezés áthágását keményen büntetni,— alárendelt jótszánszándékkal zavarba hozni,—mintegy kákán cso­mót keresve, minden tettbe, minden lépésbe beleakadni (mik a’ katonaságnál nem gyér esetek— csakhogy a’ magán szeszély ’s boszunak elégtótessók)— valódi, kárhozatos emberkinzás. Ellenben a’kellő tekintély, ineliy a’ hadirend és fe­gyelem fentartásának második, ’s nem kevésbbé szükséges eszköze, mig egy részről, önszerettetés, bocsültetós által legszilárdabb alapot nyer, más részről a’ hadi rendszabá­lyok szigorú, pontos kezelésében leli maradandó, tartós léteiét. Nem értünk következcsképen vak, józan ész elleni enge­delmességet követelő mandarinféle tekintélyt, mellynek támasz­téka indokolatlan önakarat; sem ollyan nehézkes, táblabirói-sza­­gut, mit sokszor csak a’ külalak terjedelme ’s fénymáza teremt ; hanem tekintélyt, melíyet a’ törvények szentsége, az egyéniség törvénye; hatalmának ereje, ’s e’ mellett tiszteletre, becsületre, szeretctremél'ósága kölcsönöz a’ fölebbvalónak. Hlyen tekintélyt iparkodjék magának szerezni minden katona elöljáró! De ha leromboljuk is mindenütt a’tekintély hatalmát,’s egyedül a’ személynek törvényes érvényessége ’s működésére redukáljuk azt: a’ katonaságnál, fökép háborús időkben, elen­gedhetetlen föltétel, hogy az alárendelt, minden pillanatban, minden tárgyban teljes készséggel fogadja szavát, ’s kétkedés nélkül teljesítse parancsát fölebb valójának,— kivevén netán azon esetet, midőn a’ szándokos árulás vagy veszélybedönteni akarás napfényénél világosabb; de ekkor a’ vonakodás legszigorúbb felelősség alá esvén, azt egyedül a’ fölebbvalói parancs tel­jesítéséből következendett vész teljes bizonysága mentheti'ki.*) A’ fönebb mondottak Lrmószetes lánczolata szerint, a’ hadirend és fegyelem szoros fentartásának egyik hathatós módja ’s eszköze az e m b er i s é ges, loyalis bánásmód a’ fö­­lebbvalók részéről az alárendeltek irányában, kik is mint gyer­mekek tekintendők, elöljáróikhoz, in ntegy apáikhoz képest. A’ régi rendszerről maradt fen az alsó katonaságnál ’s divatozik most is azon szokás, miszerint a’ belépett ujoncz tize­desét, vagy régibb szolgálatú katonatársát, főleg ha ez oktatja, tanítja, „a p á n a k“ nevezi, ki ha becsületes bánásmóddal bír, az ujonezot örökre lekötheti magához. Illyetén viszony ’s indulat kell, hogy uralkodjék a’ felsőbb katonai osztályokban is. Az egész legyen egy élénk, erős csa- 1 á d, mellyel a’ czél ’s érdek ugyanazonsága , ’s kölcsönös bi­zalom és szeretet kapcsoljon össze. Mindennapi példa tanúsítja, milly határtalan ragaszkodás­sal viseltetik a’ katona derék, emberséges fölebbvaléjához, ’s a’ világtörténet meggyőző bizonysága annak, miszerint egy köz­­tiszteletben, ’s szeretetben álló vezér csodákat teremthet ser­­geivel. Forduljunk BEM felé, kit emberei „t á t i n a k“ neveznek, ’s ki már anny ra megnyeré vitézei szeretetét, bizalmát, hogy köztudomás szerint, készek érte tüzbe vízbe ugorni — ’s merni bármit, ha ö parancsolja. így buzgóbban, szorgalmasabban tanulhat az ujoncz; örö­­mestebb, készebben végezi kötelességét minden alárendelt; el­­szántabban, lelkesültebben feláldozza magát egytölegyig — az egész hadsereg. A’ győzelem illenkor mintegy bizonyos. Könnyíti ’s elősegíti a’ hadi rend és fegyelem fentartását továbbá az, ha minden katona harczi pályáját a’ legalsó fo­kon kezdi,’s csak úgy emelkedik, érdeme szerint, minden tiszt­ségeken keresztül, a’ legfelsőbbig. Ezen rendszabálynak igen üdvös eredményei vannak; mert a’ katonának, minél rnagasb fokon áll, annál többet kell tudnia, s tudnia nóvszerint minden alárendelt kötelességeket,minek hiánya sokszor a’ legnagyobb zavart ’s rendetlenséget idézi elő; mert a’ katonai teendők ’s működések minden ágazata olly szoros ösz­­szeköttetésben áll egymással,hogy egyiknek mulasztásával olly— kor az egésznek sikere megsemmisül. Midőn azonban a’ fokonkinti előléptetést javasoljuk, koránsem akarjuk a’ korszerintit ajánlani, melly szerint, elég botorul, az érdem évek száma után méretik, ’s melly en­nélfogva talán csak pangó béke idejébe, midőn kitüntetésre ke­vés az alkalom, vagy ollyatén rendszerbe való, minőt Austria szokott követni. Különösen pedig, a’ seregek belsőbb életét illetőleg, a’ hadirend és fegyelem fentartásának egyik hatalmas eszköze: a’ hadi fenyitesuiód ’s hadbíróságok czélszerü el­rendezése ’s működése. *) A’ mint ezt a’ „hadsereg szolgálatiszabályai“ már a’ közvitézre nézve is (annál inkább értendő tehát a’ tisztekre) bővebben így meghatározzák: „a* szolgálati parancsokat pontosan kell nekik, a’ (közvilézeknek) teljesí­teni, kivéve még is az ollyas esetet, melly ben netalán elöl­járóik nyilvánosan ollyant parancsolnának, melly a’ letett esküvel, az alkotmányos országgyűlés ’s ebből kifolyó kor­mány iránt felfogadott hűséggel ellenkeznék, vagy annak teljesítéséből mind az országra, mind a’ katonai szolgálat­ra szemlátomást kár következnék; mikor is tőlök meg­várja a’ haza, hogy az illy esetet tüstint följelentik, ’s a’ hitetlen (tán hűtlen ?) elöljárót, ha az szökés által mene­külni akarna, le is tartoztatják.“ B. A. M i i v~i —»■ Nyomatik az álladalmi nyomdában.-h.—­­o A’ fenyitő hatalomnak szorosan kimért határokkali körül­írása, ’s ezen határoknak pontos megtartása; továbbá részre­­hajlatlan igazságkiszolgáltatás — az egyenlőség elvei szerint. Gyakran történik a’seregeknél, hogy a'fenyitő, nem az őt illető Lüntetési hatóságot gyakorolja; vagy büntet ugyan ki­szabott hatásköre szerint, de niéltatlanúl; vagy elnézetnek’s ’s kevesbbé büntettetnek ollyan teltek, miket elnézni nem sza­bad , vagy büntetni méltóbban, okvetetlenül kellene. Mindazok elkerülésére szükséges: a) hogy minden tiszt szorosan ismerje fenyitő hatósági körét; b) hogy különösen hadbirákúl a’ sereghez értelmes, részrehajlatlan jellemű egyének alkalmaztassanak. A’ büntetés igazságossága megnyugtatja mind a’ társakat, mind a’ fenyitettet, ki vétkét elismeri; mig ellenben a’ méltatlan, igazságtalan fenyítés visszahatást és zúgolódást támaszt. Hogy pedig a’ harezfi, mind kator.ai kötelességeit’s teen­dőit , miknek mulasztásával előmenetelt hiába remél, megismer­hesse , mind erkölcsi magaviseletével becsületet valljon, és sze­rezzen z. aljának, melly alá esküdött, következőleg megfordítva, a’ hadirend és fegyelemnek különben reá alkalmazandó szigoiú­­ságát tapasztalni ne kénytclenittessók: kell, hogy a’ hadi törvé­nyek a’ katonáknak nemcsak egyszer, de többször nyilván olvastassanak ’s magyaráztassanak , gyakorlatok alkalmával a’ harczfiak kötelességeikre taníttassanak ’s figyelmeztessenek, ’s végre lelkészeik által, a’ tartatni szokott isteni tiszteleteknél, erkölcsre, józan és illendő magaviseletre buzdittassanak. A’ szellemi ’s lelki szükségek ’s igények kielégítése után, hasonló gond fordítandó a’ katonaság testi szükségei kellő fö­­dözésére. Ruházatot és ólelmet, miknek hiánya számos ízben sajnos rend és fegyelembontásra szolgáltat okot, soha ne legyen kénytelen a’ harezfi nélkülözni. Megérdemli legjogo­sabban ö azt, ki táborban és csatatéren és halál vészeivel da­czol , mig ezer mások, általa védetve, biztos kényelem és bő­ség ölében töltik éltöket. Végezetül, mindezeknek fényes koronájául, még egy varázs hatású , titkos rugóiban magasztos eredetű, módot em­lítünk a’ hadirend és fegyelem fentartására, de mellynek hatása nemcsak az egyszerű katonai kötelesség teljesítésére terjed ki, hanem egész odáig, a’véres csatatér tusáira, hol a’ babérkoszo­rút ’s örökhir dicsőségét aratják a’ hősök. ’S ez az igazsá­gos ügynek, mi mellett most küzdünk, szentés k i o 11 h a t a 11 a n érzete. Ha valakiben , nem önhiánya, hanem a’ természet ’s kö­rülmények mostohasága miatt, hiányzanék még ez, iparkodjunk azt keblébe ültetni ’s meggyökereztetni, felvilágosítva, meg­győzve öt igazságos ügyünk, ’s ennek védelmére támasztott szent harczunk jogszerű ’s méltányos voltáról* És e’ meggyőződés aztán, nemcsak Ielkesülést szül,melly­nek legdicsöbb hatása ’s haszna csatatéren van; hanem a’ hadi kötelességek és teendők pontos teljesítésére, ’s általán véve, minden katonai rendszabályok szoros megtartására is buzdítja, serkenti a’ harezfiakat. Minden rendű ’s osztályú katonák, vitézek! tartsátok eze­ket szem előtt; alkalmazkodjatok az itt mondottak szelleméhez; ’s csakhamar egymásután következendnek a’ nagy győzelmek, mik bennünket az „igéretföldére,“ valódi boldogságunk rév­partjára vezetendnek; csakhamar rákoppintunk „ama p á v a - toliakkal tündöklő, ’s annak fényességével szomszéd tartományokat maga mirigyes ural­kodására édesgető kegyetlen saskesely ti“*) vas körmeire, mik közé a’ királyi koronát ragadta, ’s teljesülni fog, mit egy jó szellemű franczia iró , jóllehet a’ mostani szabadság­­harcz küzdelmeit előre nem látva , még 1843-ban irt: „még nehány év kell, és a’ magyarok törekvései el­érték ezé Ij okát, ’s az emberiség ezen örven­deni fog, mert ekkor egy nagy és nemes nem­zet térend a’szabadság és műveltség kebelébe vissz a.“ B. A. *) így jellemzi már II. Rákóczi Ferencz Austriát, 1707. évben kibocsátott szózatában. B. A. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. HIRDETÉSE K. NÉVVÁLTOZTATÁS. (1-1) 174. B. Szlincsák János vezetéknevének Bátorfi-ra kórt átváltoz­tatása megengedtetvén, ezen engedély ezennel országszerte köröztetik. Debreczenben apbil 12. 1849. (1-1) ADLER JÓZSEF, Kassáról. Jelenti, hogy a’jelen vásár­ra mindenféle divatos, és finom kész férfi czivil, és katona tiszti ruha-raktárával megérkezett, az áru-helye kis bécsi-utsza a’ maga boltjában. 3—3 Friss liptói túró, úgy szinte bel- és külföldi szivarok, egyébb áru czikkekkel kaphatók. Király Mihály, debreczeni füszerkereskedósében.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék