Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-17 / 81. szám

kai, ííioÜyük lit élSifij végi# Vótiülnak, ürítek ki h* képviselő urak számára; míg ez nem történik, az ülést nem fogom meg­tartani; képviselő urakat pedig kérem, hogy mindannyian ki­jelölt helyeikre vonulni méltóztassanak. (Megtörtént.) És most az ülést megnyitván, felszólítom a’ hallgatóságot, hogy a’ tárgy komolyságához képest, melly a' kormányelnök ur által inditvá­­nyoztatni fog, illő és kellő csendben lenni szíveskedjék, a’ mi­nek megtartására, a’ mint keilend, bizonyosan intézkedni fogok. Már most kérem kormányelnök urat, méllóztassék előadni in­dítványát. /Jf • TM * Kossuth Lajos: Részemről is csendet vagyok bá­tor kérni, mert e’ templom nagy, ’s én h^ssé rekedt vagyok, mellem faj; nem fognak érteni különben. Hazám képviselői 1 Méltóztattak parancsolni, hogy a’ mikor szükségét látom, a’ táborba menjek; voltam legköze­lebb , — ’s onnan visszaérkezvén, kötelességemnek ismerem, ha bár nein újak azok, minthogy már a’ honvédelmi bizottmány által közhírré vannak téve, itt a’ t. képviselőhöz előtt nyilvános ülésben hivatalosan megemlíteni egy pár szóval hadjáratunknak eddigi eredményeit. Vetter altábornagy nr, ki a’ magyarországi hadseregek fővezérévé lön kinevezve, mindjárt Tiszafüreden meghűlés kö­vetkeztében veszélyesen, legalább súlyosan megbetegedvén, a’ magyar seregeknek ideiglenes fövezérletóről intézkednem szük­séges yala; mert bár mennyire fájlaltuk is a’ tisztelt férfiúnak betegségét, de úgy vélekedtem, hogy a’ miatt a’ hadi munkála­tokban fenakadást engedni nem lehet az ország kára nélkül; ’s azért az egyesült hadseregnek, melly Görgei, Damjanits, Klapka és Aulich tábornokok hadseregének osztályaiból állott, fővezér­­letét ott a’ seregnél jelenlevő tábornokok rangbani legidösbbi­­kére Görgei tábornokra bíztam, és szerencséinek tartom maga­mat jelenthetni a’ t. képviselőház előtt, hogy a’ nevezett főve­zér és a’ többi vezérek között, valamint az ügy leikétől, a’ ha­zának szent szeretetétfll általibletett lelkesülés , úgy kölcsönös legjobb egyetértés, és a’ munkálatokban ez által biztosított ösz­­hangzái ,a’ legjobb siker, mellynek ellmozditásában személyes jelenlétemmel is részt v«h«ttem: a’ legörvendetesebb esemény, a’ mellyet tudathatok örömmel a’ t. képviselőháziak (Tetszés) Atalában a’ magyar hadsereg lelkesülve vau; annak utosó tagjait is általhatotta az ügy szentségére, ’s az isteni gondviselésnek erre alapított biztos oltalmazó reményére fektetett meggyőző­dése a’ győzelemnek; ’s a’melly sereg igaz ügyében, hazája mel­lett, istenben és vitéz karjaiban bízva a’ győzelemnek biztos hi­tével megyen az ütközetbe, az nem féli a’ halált, az a’ neki ki­jelölt pontot elfoglalja bizonyosan; és én láttam örömmel vér­zeni el sokakat, kiknek még dllő félben is «tósó szavuk az volt: „Éljen a’ haza! “ — IUy auspiciumok között, illy vezérek által, illy lelkesült hadsereg folytatván a’ maga munkálódását az el­lenség ellenében, mslly Galga völgyén Macidtól mintegy Fém­­szaruig erős, megerősített állomást vén, két utón folytattattak a’ munkálatok; az egyik hadsereg aif Gyöngyös-hatvani utón ment előre; a’ többi hadsereg-osztályok Jászberénynek kerülve, ott egyesültek, ’s a’ Zagyva és Tárná vizeni hídon általlép­­t«k, — ’s ez által az ellenségnek oldalába jutottak szemközt Hatvannál. — Görgei mint fővezér a’ maga hadosztályának közvetlen parancsnokságát Gáspár akkori ezredesre bíz­ván , — Gáspár megütközött az ellenséggel Hatvannál , és annak elbizakodott vezérét Schlicket, ki magához hivatta volt embereit ebédre épen neve napján azon biztatással, hogy egy­szersmind egy kis magyar nyulkergetést fognak majd látni, diadalmasan meg- és visszaverte, és Hatvant ostrommal foglalta el; melly tette által eddig is tapasztalt vitézségén; kívül, had­­vezéri képességét bebizonyítván, és különben is a’ hadseregben az ezredeseknek egyik legidösbje lévén, a’ reáinbizoit hatalom­nál fogva öt tábornoknak neveztem ki. (Helyes.) A’ többi sere­gek Jászberény felé mozdulván elő, legelőször találkozt ak az el­lenséggel Tápio-Bicskénól Jullasich vezérlete alatt, és a’ posi­­tiónak minden kedvezötlensége mellett is, valamint színié azon kis tévedés mellett, hogy a’ hírek, mellyek érkeztek, a’ falut üresnek mondották, míg az a’ kerítések mögött erős hadsere­gekkel a’ legjobb állásban megvolt rakva, ’s ez által a’ legelöl nyomult seregeink pillanatig hátrálni voltak kénytelenek: a’ve­zéreknek bátorítása és üj vitéz zászlóaljaknak, különösen a’3-ik és 9-dik és az ezelőtt úgynevezett Schwarzenberg ezred 3-dik zászlóaljának megérkezése, ’s a’ csatábani részvéte által «’ csa­ta a’ legüiadalmasabban végződött, és Jellasichnak egyesülve volt. mintegy 18 ezernyi serege tökéletesen meg- és visszaveretett! A’ visszavert sereg Kóka felé vette vissza vonulását azon czélból, hogy a’ Windiscligraecz személyes vezérlete alatt és Schlick alatt le­vő sereggel egyesüljön, az irtózatos, és csaknem bevehetetlen­nek látszó positiókon, mellyek Pestmegye azon részén Isasxeg vidékén vannak Kókától kezdve Gödöllőig; és csakugyan Isa­­szegnél, a’ legnehezebb positiókban, hol a’ lovasság erejét tö­kéletesen kifejteni nem is lehetett, ott, a’ hol a’ battériákkal keresztülkasul megrakott erdős dombokat nyílt védtelen meUei, szuronyszegezve kellett bevenni: vitéz hadseregünk az ellen­ségnek összes, egyesített erejét, Windischgraetz, Schlick és Jel— lasich személyes vezérleteik alatt a’ legdicsöségebben megver­ték. (Éljen 1) És e’ nehéz positiók elfoglaltatván, mikor egy­szersmind combinative a’ hatvani útról Gáspár tábornok a’ ma­ga hadosztályával előre nyomult, Gödöllőt a’ főhadiszállást az ellenség áltál kiüríttetni kónyszerítette úgy, hogy már Gödöllő maga ütközet nélkül vétetett be; és én a’ szabadságot védelme­ző isten fiának iekáinadsi ünnepén estve azon ágyba fektettem le fáradt fejemet, inellyböl reggel huszáraink Windischgraetzet kiriasztottak. (Tetszés.)lnuen folytatván további működéseiket ve­zéreink, nyomban, mindjárt Kerepest, Czinkotát seregünk meg­szállotta ; míg egy másik hadosztály a’ szolnoki vasút vonalon előny ornulva, azt mindenütt a’ nemzet hatalmába vette, és ak­kor Alonorig, Üllőig előre nyomult; seregünknek jobb szárnya pedig Váczig terjedt el. A’ fővárosba nyomban minden haladók nélkül bemenni a’ legkisebb nehézség sem volt volna, mert egy lószröl seregeink a’ folytonos három négyszeri győzelem által még inkább fellelkesülve, és a’ győzelem reményeiben megedz­­ve, más részről pedig a’ legerősebb positióiból kivert ellenség folytonos lárasztó marschok és hátrálások által űzetve, ós morá­lis erejében depotencirozva — úgy állott egymásnak ellenében a’ két hadsereg, hogy legkisebbé sem lehetett volna kételkedni azon, hogy Pestre nyomban bemehetünk. Azonban én, és a’ ve­zérek szambavettük a’ körülményeket: ha az országnak kára, ’s nagy időveszteség nélkül a’ fővárost Budavár fokáróii veszé­lyétől, kárától és szenvedéseitől megmenteni lehet, ha egy­szersmind meglehet kímélni vitéz honvédőink becses vérét, a’ melly kiontanüó vala, ha Budavára Pestről ostromoitalik: abban állapodtunk meg, hogy oily módon ilitózlessenek a’ hadi munká­latok, miszerint, ha isten igazságos fegyvereinknek kedvez, ke­vés napok alatt a’ főváros a’ nélkül, hogy ágyúztatásnak volt volna kitéve, és kevesebb véráldozattal kerülhessen vissza a’ magyar nemzetnek birtokába, azon magyar nemzet birtokába, fhelly nétiicsafe a’ föv diósban él ugyan, fiiért hírtcs hely az óf* í sttágban, melly msgát a* magyarnemzetnek mondhatná úgy, mint ; az ország maga összesen, de a’ melly mindenesetre egy igen ! drága egy igen becses kincse Magyarországnak. E’szerint öltöztetvén a’ hadiwuukálatok, ’s az ellenség látván Vácz felé nyomulásunkat, arra szinte erőt küldő t, ésapr. 10-kén Damjanics tábornok és vezér, a’ Götz tábornok vezérle­te alatti ellenséges sereget megverte, és Váczot ostrommal be­vette, maga Götz az ellenséges vezér halálosan megsebesítve fog­ságunkba kerülvén. Méltóztassanak megengedni a’ tisztelt képviselő urak, hogy a’ hadi munkálatoknak további tervezetét nyilvánossá ne tegyem, a’ mig függőben, mig kivitel alatt vannak; csak annyit mondok tehát: miként, valószínű lévén több adatoknál fogva az ellen­ségnek azon szándéka, hogy, ha már seregeink által mrgveret­­nék is, legalább egy pár nagy tekintetű és fontosságú erős pon­tot biztosítson egy ideig magának Magyarországon, hogy onnan azután, ha mindent elvesztett, szöhesse ismeretes ármányainak fonalát, és annak birtokából intézhesse cselszövéseit arra, hogy a’ magyar nemzet essék megint vissza régi nagylelkűsége tó­­bájába, miszerint annyiszor megcsalatva, nemzeti életénél l.g­­becsesebb erejében annyiszor inegtámadtatva — ha kénysze­rítve volt is fegyvert fogni nemzeti létéért, le nem igáztatott ugyan soha az ellenség fegyvere által igazságos harczáimn; de mindig elvesztette harczának gyümölcsét túlfeszített nagylelkű­sége által. (Igaz!) Más részről tudva van a’ tisztelt képviselőhöz előtt, mi­ként Per ez el tábornoknak a’ bácsi hadsereg vezérletére lett kiküldetése az általa eddig kivívott dicsőséges eredmények által annyira biztosítva, annyira igazotva van, hogy azt kell mon­dani , mikép az ő oda való kiküldetése egyike volt azon szeren­csés búzásoknak a’ sors urnájából, mellyek körül a’ nemzet sza­badságának megszerzése ’s biztosítása forog. (igaz. Éljen Per­­zel!) Pótervárad, melly már már Eszék sorsával volt az ellen­ség ármányai következtében fenyegetve, megmentve, bixtosilva lön. Szent-Tamás, melly a’ magyarnak annyi baszontalinul el­pazarolt nemes vérébe került, inert az ott folyni kész nemes vért árulók vették volt körül, Perczel tábornok áltál hevére, ’s az ellenség a’ római sáncxokból is, honnan a’ magyar és német falvak porrá égetve, pusztítattak, ’s azon legszebb vidéken Ma­gyarországnak a’ békés ós iparos magyarfaj földönfutó kol ússá tétetett volt, osirommálkikergctve, ’s maga az egész Gsajkás­­kerület is már a’ törvénynek ’s magyar hatalomuak meghódolt. — Meg vannak téve az intézkedések, hogy Bánátra nézve leg­­közelébb Hasonló biztos sikerrel történjék meg az, a’ mi e’ nem­zetnek érdekében van, ’s Bánát az ellenségtől szintúgy kitisz­títva ’s a’ nemzetnek visszaszerezve legyen. Meglehet tisztelt képviselőház, Hogy az ellenség nem elégelve meg azon szenvedéseket, miket a’ nemzet nyakára ed­dig hárított, uj meg uj invasiukkai fogja megkísérteni megöld a’ magyar nemzetet: de 1 e g y e n nyugodt a’ nemzet, mert ha leéltük a’ múlt idők nehéz napjait, a’ midőn bennünket az ellenségnek kész hatalma, a’ saját kebelünkben bujtogntitt pártütéssel,fegyvertelenül, készületlenül, erő, pénz, katona, fegy­ver lőszer, puskapor, ágyú és minden néikül talált, a’ mivel egy nemzet magát az igazságtalanul megtámadó ellen védelmezheti,’s mégis most april havában úgy állunk, a’ mint elmondani szeren­csém volt :tehát hiszem a’magyar nemzetről, hogy nem lehet többó o 11 y gyáva, miszerint arra, a mi még hátra van, ha tízszeres erővel akarná­nak is reánk ruhauni, megmérkőzni elhatáro­zott ne legyen, ’s elhatározott annyivalinkább, mennyivel bizonyosabb, hogy már most készületlenek nem va gyünk, ’s ha imittamott sorainkban megritkultunk is, de le gyen áktVa az isten érette, meg is tisztultunk, (ügy van.) ^é<^A’ kormány kötelessége szerint, gyámólitra a’ tisztelt ke^iseióháznak rendithetlenul elhatározott resignativus haza­szeretete által, ’s gyámolilva a’ népnek magasztos hazaszerete­te által, mellynek tanúja valók utamban mindenütt, de méllyé olly magas fokon nem találtain mégis sehol, mint épen azon vidékeken, mellyek az ellenség nyomását érezték volt, — a’ kor­mány, mondom, mindezektől gyámolitva, nem fog semmit elmu­lasztani , hogy ha uj meg uj ellenség fenyegetné is az országot, azzal is diadalmasan megmérkőzhessünk, és én nem csak a’ hitnek szent hitével, hunéin az észnek meg­győződésével mondom: elérkezett a’ perez, midőn Magyarországnak szabaddá, független­né kell lennie, — elérkezett a’ perez, midőn Magyarországnak ’s különösen a’ nemzet kép­viselőinek kötelessége, isten, a’ világ, Euro­pa, és a’ nép előtt kimondani, hogy szabadok, függetlenéit lenni akarunk! (Leirbatian lelkesedés, éljenzés és tapsolás.) Ur^im 1 ha éa visszaemlékezem azokra, a’ mik épen most egy esztendeje történtek, és a’ mik közt az isteni gon ívelés­nek kiszámíthattad rendelete szerint én magam is az események állal a’ szerénység porából , mellyet örömest vallottam maga­ménak, kiemelve, némi tevékeny részt vevók; ha visszaemléke­zem azon hűségre, mellyel az idők viszontagságai alatt iparkod­tam az austriai háznak trónusát megtartani segíteni; ’s ha vé­gig tekintem az árulást, hiiszegóst, ha végig nézem azon hálát­lanságot, mellyel ezen indulat, — melly indulata keblemnek közös volt a’nemzet összeségével,— az austriai ház által viszo­­noztatott: talán mentve volnék isten és emberek elölt, ha szc­­élyes bosszúval,’s a’ szenvedélynek némileg felingerült hang­ával mondanám azt, hogy v e 1 e r e n d e 1 a e z It e t i k isten kár mint ez életben, bocsáthat reá in szenvedést ocsáthatjareám a’ v ér p a do t, b oc s á t h a t j a reám ’ bürökpoharat, vagy a’ száműzést: de egyet ein bocsáthat reám soha, azt nem, hogy ón] 'valaha az aus triai háznak atattvaiéja legyek.] (Atalános tetszés, közlelkesedés!) Azt nem bocsáthatja reáin isten sem, mert az embernek, ki el van határozva valamire, bár lánczokba szoritainának minden tagjai, mindig marad elég ereje meghalni tudni, ha máskép nem mentheti meg magát. (Roppant hatás.) Hanem uraim! én mint egyike a’ nemzet azon képviselőinek, Kiket a nép bizalma e’ nehéz időkben meg ivott arra, hogy Magyarországot először megmentsék, azután újjá— teremtsék, ’s tegyél jövendőjét szabaddá, naggyá, dicsövé,— én, mint a' nemzet képviselője, a’ személyes ingerültség, a’ személyes indulat és szenvedély minden gondolatát esküm sze­rinti kötelességemnél fogva keblemből a’ nemzet nagy kérdése­inek megítélésénél száműzni kötelesnek vallom magamat: azért mindezt mellőzve, higgadtan, szárazon , nein akarva szólni az indulatokhoz, veszem fel röviden az eseményeket, mint elöltünk állanak. Az 1848—ki törvények erős meggyőződésem szerint, Ma­gyarországon nem revolutio szüleménye. Az 1848-ki törvé­nyekkel a’ magyar nemzet nem tett revolutiót, nem volt az sem­' Ibi egyéb, ibínt bíztositííí őZöfi jogi lir.slr, mellyek papiroson, ti ha királyok esküje a’ papiros iraiasztjánál több volt volna, a’ ki­rályok esküjében ’s a’ velők kötött alkukötésekben mindig sajá­tunk volt isten ’s világ előtt. Törvényeinkben ki volt mondva, hogy Magyarország szabad és független, és semmi más nemzet­nek alávetve nincs; még az is, hogy a’ király távcllétében a’ királyi hatalom nagy részének gyakorlata a’nádorra, mint hely­tartóra bízatott az uj törvények által, nem uj ’s nem ismeretlen szerzemény történetünkben, mert a’ nádor ezer év óta mindig a’ királyok helytartója volt, ’s más változás nem történt a’ dolog­ban, mint csupán az, hogy a’ meily szabadságot, függetlenséget, ’s önállást ojhnokelötte a’ kormányszékek, ’s különösen a’ ma­gyar király i úgynevezett helytartótanács törvény szerint fentar­­tani ö les volt volna, ez n törvényednek fentartása, végrehaj­tása ’s biztosítása ministerekre, nem pedig egy collcgialis ta­nácsra bízatott. Ez volt az egész változás, a’minő változásokat azok, kik a’ magyar históriát ismerik, többeket fognak feltalálni; mert hiszen maga a’ helytartótanács is nem olly régi institutio, a’ múlt, században hozatott be csak. Hanem azon magában cse­kély változás, hogy az igazgatóságok helyett igazgatók, ’s a’ tanácsnokok gyűlése helyett ministerek állíttattak, az országnak mégis egy nagy szerzemény volt, azon szerzemény t. i. melly által egyes emberek személyes felelőssége alá valának helyezve a’ törvények, ’s a’ nemzetnek azon jogai, mcilyeket a’ collegiu­­mok, a’ collegialis administratiók nem Őriztek meg, mert testü­let magában véve, személyes felelősséggel praxisban nem bir; hanem épen az, hogy a’ ministerialis kormányzat által a’ nem­zetnek jogai, mellyekhez tartozott, hogy a’népnek vérével’s pénzével as austriai ház’s bécsi tanácsnokai kányökkedrök sze­rint ne rendelkezhessenek, mondom, épen ezen ministeri fele­lősség, melly azon jogokat biztosítandó vala, azt ragadta ki az austriai zsarnok hatalomnak kezéből, mit mindeneknél nagyobb­ra becsült, t. i. az önkényes uralkodás lehetőségét az országon, ’s a’ hatalmat, hogy a’ magyar nép vérével ’s pénzével, nem sa­ját hazánk javára, megmentésére, hanem önkényes cséljaira ké­nye kedve szerint duponálhasson. ’S e’ szándékát valósította is 300 éven át; mert ha látjuk, hogy isten a’ jólétnek ’s boldog­ságnak minő elemeit adta e’ földnek; ha latjuk, mennyi erő, pénz, egészséges, ifjú erő van e’ népben, ’s végig nézünk az országon: „keserves fájdalommal kell elmerülni az embernek a’ inult előtt, milly borzasztó végzet volt az, hogy a’ boldogság annyi elemeivel, e’ jobb sorsra érdemes népnek olly szegény, olly nyo­morultnak kellett lennie, mert vérének az önkény támogatására, idegen nemzetek rabigába fűzése végett kellett omlani, ’s keserves véres verejtéké nek az austriai udvar végetlen, ’s a' népek sza­badságával ellenkező szükségeinek fedezésére kellett lordittatni. (Igaz!) Azt pedig nem lehetett meg engedni, hogy nálunk fejlődjék ki aa erő ’s vagyonosság, mert féltek, hogy ha majd vagyonosabbak leszünk, nem fo­gunk akarni szolgák lenni. Ez a’ 848-ki törvényeknek, nem mondom históriája, hanem belső lényege. Ezen törvényekre esküdött meg a’ király, V-ik Ferdinánd, de alig mondotta ki azt, hogy megtartom, ’s mások által megtarta­tom: már nevezett Hóivátországba egy bánt a’ még ak­kor egészen meg nem alakított ministerium befolyása nélkül azon megbízással, kezdjen Horvátországban lázadást párt­ütést a’ magyar nemzet ellen; ’s csakhamar elkövetkezett a’ ráczoknak fellázadása, a’ melly annyi borzasztóságokkal volt összekötve, minőket alig ismer az újabb korban a’ história. ’S a’ király és az ő házának tagjai az egyik nyilatkozrányt a’ másik után küldöllék, hogy ekinl ’s «kint roszalják a’ pártatást, hogy parancsolják, térjenek vissza a’ törvény ’s magyar ministerium iránti engedelmességre; ’s mig minekünk jó bolondoknak kik a’ ministől iumban valónk akkoron, e’ port szemünkbe szórták; még mi lehetetlennek hittük az árulás azon nemét, hogy midőn egy király ’s annak csaladja kárhoztat valamit ’s bűnnek mond, azt a' bűnt tettekben minden hatalmával gyámolitsa: addig azon párt­­ütőknek küldöttek fegyvert, biztatták csókokkal, küldöttek pénzt, küldöttek austriai tiszteket, szóval mindent a’ magyar nemzet elleni háborúnak folytatására, miszerint a’ nemzet ereje önma­ga keblében szerteszaggatva leendvén, ö aztán a’ maga császá­ri seregével, mint a’ gyenge bárányra lecsapó sas, egy­szerre semmivé tehesse c’ nemzetet 1 ’S e’ képmutatói annyira ment, hogy önöket magukat uraim, tisztelt képviselők, azon ki­rály a’ végett hívta össze, hogy teremtsenek katonai erőt's pénzeröt a’ kormánynak a’ végett, hogy azon lázadást ’s párt­­utést, maliyet ő ’s királyi családja, leghatározottabban kárhoz­tatott, minólelőbb legyőzzék, ’s Magyarországban a’ békét ’s a’ királyi esküvel szentesített törvények tekintélyét helyreállítsák, ’s es az alapja önök cgyüttlétónek; — de inig minket e’ végett együvóhíttak, csak azt lesték, hogy érkezzék meg az idő, mi­dőn biztosan betörhet Jellacsics az országba, ’s nyomban a’csá­szári óUlom nyílt paizsa alá vette öt az austriai ház, a’ pártütö kedves emberré vált, sőt annak, kit honárulónak bélyegzett egynéhány nappal elöüb, kezébe akarta letenni a’ Magyarország feletti hatalmai, ’s a’ magyar polgárok élete ’s vagyona feletti önkény tes zsarnokoskudhalást. Mert azt gondolá, hogy ha ini a’ rációkkal nem tudunk elkészülni Szent-Tamásnál az ott fen­­forgott árulások miatt; a’ betört Jellacsicscsal annálkeresei)­­bó fogunk megmérkőzhetni; mert nekünk minden kísérte­teken keresztül kellett menni, ’s így keresz­tül mentünk saját hazánkfiai árulásának ki­­sórtetein is, ’s maga azon vezér, kit a’ Drávához küldénk, agy őrizze a’ magyar határt, már akkor csimborált az ellenség­gel, valamin most nyíltan küzd ellenünk, ha ugyan valahol meg sem lövetett. (Alávetés.) Bízott tehát az austriai hitszegés ab­­an, hogy a’ magyar hadseregek romjai, mellyek az országon nitt amott tengődtek volt, az armádia egységének eszméjét ma­­osabbra becsülendik, mint a’ haza szeretetet, ós nem fognak a’ sárga fekete zászló« ellen küzdeni, mellyek alatt küzdöttek sokáig, ós ha személyes bátorság ’s vitézség a’ dicső tettek so­rába tartoznak, küzdöttek dicsőségesen, de tájdalom küzdöttek gyakran a’szabadság elleni Azonban o' számításában megcsa­­iatkozott az austriai ház. A’ Készületien nép tömegestül állott fel, ’s 10—12 ezerével fogta el a’ fegyveres ellenséget,’! mig Jellacsics csak nem Buda alá vonult, már a’ suRorói partokon annyi ereje volt a’ magyarnak, hogy ezen erő által az ellenség megveretve, fegyverszünetet volt kénytelen koldulni, a’ mit nagylelkűen mogadánk neki, ’s a’ mit ö hitszegben megtört, ’s minden fegyverszünetnek azon feltétele ellenére, miszerint mind a’ két sereg előbbi positíójában szoaolt maradni, úgy nevezett Flankenbewegunggal kiszökött Bécsfeió, seregeink utána men­tek; bársebesebben nyomultak volna után a! De Austriában, nem csak le nem fegyvereztetett Joltacsics, sőt in­kább seregei Bócs szabadságának leigázásáru feihasználtatván, levetették nyíltan az álarezot, ’s maga a’ császári fővezér, csá­szári seregekkel jött Magyarországba azon pártütést nem esak ______v, - • — dk , << J J /-•jO :

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék