Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-17 / 81. szám

fca a* nemzet képviselői, Hrmelly törvényt, vagy határozatot a­­karnak hozni, az mindig a’ nemzet képviselőinek hatalmában áll. Hanem engedjenek meg önök,, hogy ünnepélyes óvást teszek, hogy itt a’ törvényhozás eltérve azon föeszinétöl, niellyben kor­mányzatot állít fel ideiglenesen, egyszersmind magát a’ végre­hajtó hatalomnak körébe kívánja áthelyheztetni. (Zaj) Móltóz­­tassanak meggondolni, minden országban szükséges, 1-ör a’ törvényhozó, 2-or a’ birói hatóság, 3-qr a’ végrehajtóhatalom­nak szigorú és szoros elkülönzése. És ha önök e’ kérdést vagy mind a’ három hatalmat Magyarország törvényhozására akarják bízni, akkor azon eszmék zavarába jönek, mellyböl ki­bontakozni nem lehet. Az nem lehet tanácskozás tárgya, mint a’ kormány elnöke is tegnap mondá, ugyan azon szavakkal élt, mint itt a’ szerkezetben vannak, és akkor elfogadta azt a’ ház egyhangúlag, mikint a’ kormány bírjon mind azon kellékekkel,, mellyekkel bírnia kell minden kormánynak, és megmondá, hogy ne bírjon olly kellékekkel, mellyekkel nem szabad bírnia; már szeretném tudni, ha egyet kivesznek önök, nem kellene e’ szá­zat oda tenni, hogy a’ nemzet jövendője kivételekkel koczkáz­­tassék, mert minden kivétel megtörése a’ törvénynek. Köteles­ségem kimondani nézeteimet, midőn Magyarország ideiglenes megmentéséről van szó, (zaj) midőn Magyarország kormány­zati formájáról legkisebb szó sem lehet, épen e’ kérdésben gör­dítsünk elő olly nehézséget, mellynél fogva nem bízunk abban, hogy azon kormány felelős lesz mindenkor a’ nemzetnek. (Fel­kiáltások : napi rend!) Ez sokkal komolyabb, mintsem napirendre utasítással elálljak képviselői jogomtól. (Felkiáltások: el áll, el áll!) Engedjenek meg, nem állottam el. A’ kérdés sokkal fon­tosabb, ha egyszer e’ kérdés a’ parlamentalis discussio terén e­­lövétetik, nem lehet a’ nélkül napirendre menni, hogy az egész kérdést napirendre áttegyük, ha úgy nyilatkoznak önök, hogy az egész tárgyat utasítsák napirendre, akkor elállók szavamtól. SzunyoghRudolf: Megvallom uraim, én azért tar­tom feleslegesnek ezen indítványt, mert én itt egy főbb hatal­mat nem ismerek, mint a’ nemzet törvényhozását, ’s azon kor­mányt, mellyet a’ nemzet törvényhozó testületé most kinevez, és annak elnöke által kinevezendő ministereket kifolyásának te­kintem ezen háznak. Én azt hiszem, hogy ezen házat, melly most a’ souverain hatálmat viszi az országban, semmi más mint ön maga oszlathatja csak fel, mert ez a’ legfőbb hatalom, és a’ nemzet képviselőit csak a’ legfőbb hatalom képes eloszlatni. És én figyelmeztetem a’ házat egy itt Debreczenben tartott ülésre, mellyben a’ honvédelmi bizottmány elnökének felhívására tették önök azon szent fogadást, hogy még Magyarország tökéletesen megmentve nincs, addig a’ ház együtt fog maradni, — ennél­fogva feleslegesnek és szükségtelennek tartom azon indítványt, mert azt hiszem, hogy ezen törvényhozás melly hittel fogadta, hogy még az ország — nem ideiglenesem mint Madarász Lász­ló mondá, hanem — álalánoson megmentve nincs, együtt marad. Elnök: A’ ház elfogadta azt, hogy a’ collegialis rend­szertől elállva szükségesnek látta a’ felelősség eszméjére álla­pítani a’ kormányt. Olvastatott az 5-ik pont: Elnök: Minthogy Itt elvek vannak megállapítva, azokat szükséges formulázni,mellynek megtételére ajánlom Kossuth L. Szacsvay Imre és Gorove István urakat (Közhelyeslés.) * Madarász László: A’ kormány eddigi elnöke Kos­suth Lajosnak nyilatkozata szerint szükséges, hogy a’ hazá­ban egy erős kormány legyen, önök elfogadták azt, miként a’ kormányzati forma Magyarországra nézve megváltozzék, azon perczben mellyben kimondatik hogy a’ honvédelmi bizottmány, melly eddig vezette a’dolgokat megszűnt, szükséges arról gon­doskodni, hogy egy más kormányzás állíttassák fel Magyaror­szág ügyeinek vitelére. Én megteszem ekkép formulázva indít­ványomat (Zaj: az egész ház Kossuthot éltetil) Addig is mig a’ nemzetgyűlés a’ kormányzási forma felett intézkednék, Kos­suth Lajos képviselő, a’ nemzetképviselőinek összes akaratával a’ magyar álladalom kormányzó elnökévé elválasztatik, ’s a’ kormány alakítására utasittatik. Elnök: A’ t. ház elfogadta azon indítványt, hogy Kos­suth Lajos kormányzó elnöke leend az álladalomnak. (Éljenzés.) Kossuth Lajos. Azt gondolom, olly időket élünk, mi­dőn valamint a’ tulbizakodásoknak, úgy a’ szerénységeknek sem lehet helye, hanem minden embernek kötelessége mind addig, mig a’ veszély tart, és a’ nemzet tökéletesen megmentve nincs, megállani férfiasán, becsületesen azon helyet, hova ót a’ nemzet akarata állítja, nem válogatni a’ térben, nem válogatni a’ mun­kában, hanem egyedül követni hazafiui kötelessége, és a’ nem­zet iránti engedelmesség ösztönét. Én uraim le éltem életemnek javát, és ha vissza tekintek az életre, hosszas éveken keresztül nem volt egy napom, mellyben azt mondhatám: nyugodt valók. Nékem csak akaratom nagy, tehetségeim csekélyek, ’s ha vala­mit életemben eszközöltem, vegyék azt, kik utánam követke­­zendenek például arra, hogy az erős akarat, még a’ gyenge te­hetséget is hasznossá teheti a’ nemzetnek! Hanem megvallom, és legyenek feljegyezve e’ szavak az isten ítélő köny­vének lapjain: hogy én hazám boldogságának meleg óhajtásán kívül semmi más vágyat nem ismerek, mint azt, hogy legyen nékem szabad nyugodnom, hanem addig, mig a’ veszély tart, akár hova fog velem parancsolni a’ nemzet, és a’ veszélynek akárinelly állását bizandja rám, ón engedelmesen fogom elfo­gadni, ’s tenni fogok mit lehet. (Lelkes éljenzés.) De előre ki­kötöm azon feltételt, hogyha eddigi életemben, és azt az isten talán megengedendi érnünk, kevés időnek mondhassam, mi még a’ nemzet tökéletes megmentéséből hátra van — valamit hazám­nak javára eszközölni szerencsés voltam, vagy lehetek, a’ mint a’ veszély percze elmúlik, szabad legyen ne­kem egy jutalmat kérnem, melly jutalom az, hogy en­gem bocsásson haza a’ nemzet, bocsásson vissza pihenni a’ ma­gános polgárok körébe, élvezni hátra lévő napjaimban azon szabadságot, mellyet mindnyájunk közös kincse gyanánt kivívni, mint mindnyájan feladásunknak, úgy én önök bizodalmánál fog­va legszentebb kötelességemnek ismerem. És azért uraim, ad­dig mig önök vagy mást választanak, mit bár mikor tenni mél­tóztassanak, mihelyt csekély személyemet, vagy feleslegesnek, vagy pedig a’ körülmények kivánatához nem eléggé tehetséges­nek és erősnek látandják, addig, mig elérkezik az idő, hogy a’ 3-dik vagy 4-dik pontbeli határozat értelmében a’ kormány­­rendszert állandóan minden részleteiben megállapítandják, vagy végre addig, még azon megállapodás mellett is nyílt homlokkal nem mondhatom el azt, hogy a’ nemzet már tökéletesen bizto­sítva van, addig én uraim, ha önök úgy parancsolják, leszek kormányzó elnök (zajos éljenzés.) De az örökké való istenre, önbecsületemre esküszöm azon perczen túl egypillantatig sem, nem semmi egyéb, mint szerény és szegény magán polgár 1 (ki­törő éljenzések.) \ Ezzel az ülés eloszlott. V ' .-»»fa.« / £C8 I 5ö-dík fi 1 é< a* fa 1 sSháztan-A^r. 44-kén d. u. ? őr. ^*"TTh~ők: riTPer én yi Zs. Elnök: A’ minapi ülés jegyzőkönyve fog mindenek előtt felolvastatni. Majthényi József jegyző felolvassa a’ jegyzőkönyvet, melly észrevétel nélkül hitelesíttetett. Elnök: Tisztelt felsőház ! Jelen voltak a’ tisztelt háznak érdemes tagjai, minthogy meghi^trtfwlt-rjfpr'-feépviselöi háznak tanácskozmányában, úgy szinte a’ mai ülésben is jehn lévén tanúi voltak azon eseménynek, melly tegnap vitatás ala vétet­vén a’ képviselöháznak mai ülésében határozattá emeltetett. Ré szemről mellözhetlen kötelességemnek tartottam azon iparkod ni, hogy a’ képviselőházban mai nap előfordult tárgyalás miné előbb tudomására jusson a’ t. felsőháznak, ’s minthogy a’ felső ház még jelenleg törvényeink szerint constituált része az or szággyülésnek, a’ fölött minél előbb tanácskozhassál^ Ugyanaz­ért a’ képviselőhöz elnökével értekezvén, ’s megemlékezvén a’ t. felsőháznak azon akaratáról ’s határozatáról, melly már eze­lőtt a’ képviselőházzal közöltetett, hogy ha t. i. rendkívüli ese­tek fordulnak elő, azok a’ felsőháznak is mindig jóeleve tudtára adassanak, hogy ülést tarthatván, rögtön intézkedhessék azok fölött, minthogy a’ felsöház úgy volt meggyőződve, hogy rend­kívüli esetekben, a’ nem lényeges formákat néha elhagyni szük­ség, — mondom értekezvén a’ képviselőhöz elnökével, ámbár a’ mai határozat még hitelesitve nem volt, de a’ mint tanúi vol­tunk, miszerint Kossuth Lajos indítványa egyhangúlag ’s nagy lelkesedéssel fogadtatott el, az rövid úton általam a’ t. felső­háznak általtétetett. Ezt annyival inkább szükségesnek láttam, a’ mai estvéli órákban tartandó ülésünkben felvétetni, mert a’ kik közölünk a’ képviselőház ülésében jelen voltak, méltóztatnak emlékezni arra, hogy a’ határozat következtében az indítvány formulázására a’ képviselöházból 3 tag küldetett ki. Hogy tehát a’ kiküldött választmányban ’s az indítvány formulázásában ’s a’ határozatnak elkészítésében a’ t. felsöház is részt vehessen, jó­nak véltem azt itten előterjeszteni, hogy választott tagjai által a’ felsőház is befolyást gyakoroljon e’ részben. Van szerencsém tehát a’ képviselöházban mai napon felolvasott indítványt ezen­nel bemutatni. — Előre kell bocsátanom, minthogy az indítvány csak az eszméket foglalja magában, röviden azon eseményeket, vagy inkább csak megemlíteni, mellyek azon határozatnak előz­ményei voltak ’s mellyek szükségképen a’képviselöháznak egy­hangúlag ’s egy szívvel tett nyilatkozatát magok után vonták. Röviden említem meg hazánknak eseményeit. Mióta olly zavaros körülményekbe hozattunk, hogy a’ nemzet a’ maga védelmére fegyvert fogni kényszerittetett, miszerint nemzeti életét védje, azon tettek által, mellyek mindnyájunknak tudomására hazánk­ban előfordultak, ’s mellyek hazánknak romlására, épen a’ dy­­nastia részéről követtettek el, párosulva különböző események­kel, kellett szükségképen a’ legutóbbi nagyszerű eseménynek is kifejlődni. Ezt csak röviden említettem meg, mert az események mindnyájunknak tudomására vannak. Méltóztassék jegyző úr az indítványokat felolvasni. í Majthényi József felolvassa Kossuth Lajosnak a’ kép fviselőház mai ülésében tett ’s egyhangúlag elfogadott inditvá nyaít az ország függetlenségének kimondása,a’Habsburg-lotha ringiai háznak tróntóli megfosztása és az ország kormányána újbóli alakiitatása iránt. Elnök: Méltóztassanak hozzá szólani. Újházi László sárosi főispán. Tisztelt felsöház! Bátorj vagyok felszólitni a’ t. házat, kövessük mi is a’ nemzetgyűlés! képviselőinek hazafiúi példáját, ’s fogadjuk el az indítványokat addig is, inig ezen nagyszerű határozat formuláztatnék, mindenj további vitatkozás nélkül felkiáltás által, ’s mutassuk meg ig ’ nemzet előtt az egyetértésnek és elszántságnak igaz példáját, Felkelés és felkiáltás állal elfogadtatik. Éljenzés és tapsolás.) Hunkár Antal főispán : Egy szívvel, egy lélekkel em merek többet hozzá szólni. (Éljenzés.) Elnök: Sokszor volt szerencsém részesülni az ország gyűlési tanácskozásokban, de ennél fontosabb tárgy még soha elő nem fordult ’s nagyobb örömemre nem szolgált semmi, mi­dőn a’ hazai ügyekben részt vettem, mint ezen egyhangú nyi­latkozata a’ felsőháznak, midőn a’ képviselöháznak határozatát teljes hazafiúi érzettel egyhangúlag elfogadta. — Egy van még, a’ mit ennek folytán megemlíteni kívánok, az t. i. hogy miután a’ dolog illy rövid úton hitelesítés előtt közöltetett velem, nem tartom szükségesnek ezt határozatilag kijelenteni, mert a’ nél­kül is ennek következménye az fog lenni, hogy vegyes ülésben fog felvétetni a’ formulázott indítvány; hanem értesíteni kívá­nom a’ t. házat arról, hogy a’ képviselöház részéről a’ választ­mány, melly Kossuth Lajos, Szacsvay és Gorove tagokból áll, még ma össze fog ülni; ha tehát méltóztatnak jóvá hagyni a’ t. ház részéről két tagot lehetne kiküldeni, ’s én ajánlanám Hor­dát Mihály püspök és Hunkár főispán urakat. (Helyes.) — Arra kérem a’ t. urakat, méltóztassanak tüstént Kossuth Lajos úrhoz elmenni, kinél a’ választmány tüstént megkezdi munkálkodását. — táóg egyet említek meg, de nem határozatképen kívánom kijelentetni, hanem csak a’ két érdemes tagnak figyelmezteté­sül, hogy a’ formulázott indítványban Dalmatiáról nincsen em­lítés, ámbár megengedem, hogy az átalános kifejezésben benne foglaltathatik, de ha Erdély külön meg van említve, Dalmatiát is különösen meg kellene emlitni. (Ott van az indítványban min­den részek és tartományokkal együtt.) Josipovich Antal zágrábi főispán : Ha Dalmatia Ma­gyarország részeihez tartozik, nem találom okát, miért kelljen megemlíteni, mert úgy minden magyar megyéről külön emlí­tést kellene tenni Elnök: Úgy hiszem Erdélyt meg kellett említeni, mert eddig külön álló volt ’s nem tartozott inter partes adnexas. Hunkár Antal: Fiúmé is önálló terület volt, ’s talán ez sem értetik inter partes adnexas. Horváth Mihály püspök : Fiumének megemlítését an­nál szükségesebbnek látom, mert a’ horvátok jogot tartanak rá, holott Mária Theresia adomáin ozásánál fogva, az egyenesen Magyarországot illeti. Josipovich Antal: Horvátország soha sem tartott jogot Fiúméhoz, csak az utósó országgyűlésen, ’s akkor is nem any­­nyira Fiúméról, mint Buccariról beszélt. Elnök: Csak azért hoztam ezt fel, hogy ha szükséges­nek látják, ki ne maradjon a’ formulázásbói. Uj házy: Méltóztassanak megbocsátani, hogy visszatérek a’ küldöttség tárgyára. Igen érdemes két tagot méltóztattak oda rendelni, de én még bátor lennék ajánlani, hogy t. elnökünk is legyen szives a’ választmányban részt venni. Elnök : Köszönettel fogadom a’ szives megemlékezést, hanem azt gondolom, hogyha a’ képviselöház csak 3 tagot kül­dött ki, tőlünk elég lesz kettő. (Helyes.) Egyébiránt a’ képvi­selőház elnökével értekezvén, tudtomra adá, hogy a’ mint el-Nyomatik az álladalmi nyomdában. készül a formulázott indítvány, először tanácskozmányt fog tartani, és pedig ha vegyes tanácskozmány leend, azt tudtomra adandja. Meglehet, hogy a’ tanácskozmány holnap délután 5—6 órakor fog tartatni, nyílt üiés pedig későbben, de valljon hó­nap-e, azt előre megha:á. ózni nem lehet. Eít a’ t. ház tagjai­nak tudtára adni kívánván, ho^y az á talaja küldendő bejelen­tésekre ügyelni méltóztassanak, ’s rendelést tenni, hogy hamar tudomásukra jusson; annyit mondhatok, hogy a’ tanácskozmány és nyílt ülés között nem sok időköz fog engedtetni. Egyébiránt megkérem a’ kiküldött két t. tagot, miszerint engem az iránt, mikor lesz kész a’ munka, értesitni méltóztassanak. Van még egy, a’ mi hivatalosan ugyan nem közöltetett velem, de hitele­sen jelenthetem, hogy mikor a’ képviselöházban a’ határozat meghozatott, akkor kormányzó elnökül egyhangúlag Kossuth Lajos neveztetett ki. Méltoztatik a’ felsőtábla is hozzá járul­ni. (Felállás és éljenzés által a’ felsöház megegyezését nyilvání­totta.) Egyéb tárgy nem lévén, az ülés eloszlik. BELFÖLD. Debreczen, april 16. Mit a’ magyar háromszázados szenvedése alatt eped ve várt; miért annyi becsületes vér onta­­tott; mi sziveink imádságának örökös utógondolata volt: meg­adta isten érnünk az időt, hogy ama kigyófajt, az osztrák dy­­nastiát Európa szeme láttára lerázhattuk nyakunkról. April 14- én kimondotta a’ majyar nemzet, hogy nem tűri többé a’ jár­mot, mellyet régidök mostoha körülményei reá kényszeritették; hogy nem tör királyi székében egy olly családot, melly a’ né­pek közt szentségtörő kezeivel önként szaggatja szét a’ bizalom és szeretet lánczait ’s nemzeteket áldoz föl gyalázatos önérde­kének , hogy a’ vérben fürdő romok felett zsarnok hatalmát föl­építse. April 14-én kezdődik a’ magyar nemzet új élete. Ez lesz azon nap, mellynek emléke nemes tettekre gyujtandja a’ hálás maradékot, 's jövetelét minden évben egy szabad nemzet örömidvezlése hirdetendi; Debreczen lesz azon hely, hová mint a’ napimádó keletfelé, buzgó érzelemmel tekint a’ független ma­gyar ’s áldani fogja azokat még poraikban is, kik a’ haza bol­dogságának talpkövét annyi vészek közt, annyi küzdelemmel, annyi önfeláldozással letették. E’ nagyszerű lépés emlékét tegnap ünnepiette Debreczen városa. Vasárnap lévén, különben is ünnepünk volt, isten imá­­dásnak ünnepe. Vetélkedve sietett mindenki Magyarország függetlenségének kinyilatkoztatásé ni örömét, hazafiui lelkesedését kimutatni. Estvéli nyolez óra tájban már kivilágittattak a’ városnak minden utczái. A’ csoportonként fel ’s alá járó nép élénk vidorsággal hullámzott a’ piaezon ’s várta a’ történendőket. Kilencz órakor megindult a’ városi polgárság több száz fáklyával zenekiséretében Kossuth szállása felé. A’ néptömeg egy tengerré lett, melly a’ szabadságiért nagy hosz­­szaságban ellepte. Mindenkinek szeme a’ kormányelnök lakának ablaka felé volt fordítva. Az üdvczlösereg, — vagyis Debreczen 50 ezernyi népességének érzelmét Könyves Tóth Mihály, derék egyházi szónokunk tolmácsolta. Elmondá beszédében, hogy a’ kormányelnök és a’ haza egy testté lettek, hogy e’ nemzetnek bizodalma, reménye, hite, egy férfiúban összpontosul ’s ez a’ férfi Kossuth Lajos; és kívánt kitartást, boldog sikert ’s meny­­nyei áldást Magyarország kormányelnökének. A’százszorosán dörgő éljenzés után, melly a’ levegőt rázkodtatta, csendesség lön, mint a’ halottak csendessége. Egy szó zendült meg Kossuth ablakából; maga Kossuth beszélt a’ néphez. ,.Ne ruházza a’ nép — igy szóla többek közt — senki­re e’ világon azon érdemet, melly egyedül a’ nép érdeme. Én megragadtam gyenge karjaival a’ fáklyát, hogy világosságot terjesztenék a’ szolgaság éjeiében. Én csak a’ fáklyatartó vol­tam ; de nem maga a’ világosság. Valamint a’ madár, melly a’ felkapott szemet elejti a’ sivatag pusztaságban, nem tulajdonít­hatja magának az érdemet, ha az elejtett magból viruló mezöség lesz, mert az nem a’ madár érdeme, hanem a’ földdé melly a* magot megtermelte: úgy ón sem rovom fel érdemül magamnak, ha a’ mag, mellyet mint vándormadár a’ pusztaságban elejték, a’ ti kebletekben fogékony földre talált ’stb.“ Fölhívta a’ népet bizalomra, kitörésre, áldozatra, ha ezt hazánk körülményei ’s a’ kezdemény sikerének biztosítása úgy kívánják. Fölszólította a’népet, hogy ha majd dicsőséges eredmény koszoruzza Ma­gyarország nehéz küzdelmeit: ne feletkezzók el a’ város meg­örökíteni emlékét azon napnak, mellyen a’ nemzet függetlensé­ge e’ helyről kinyilatkoztatott ’s honnan a’ haza megmentésének nagy munkája vezettetett!... De hagyjunk fele’töredékes ismer­tetéssel ; általa csak becsét veszti a’ gyönyörű egész, mellyel Kossuth Lajos ez estve a’ nép leikéig hatott. Adja isten, hogy mindenütt illy lelkesedéssel fogadtassák e’ nagyszerű nap határ­­zatának hire, ’s ne legyen a’ hazában senki, ki életét többre be­csülné valaha,minta’nemzet rég ohejtott függetlensógénekmeg­­óvását, biztositását. Mai napon a’ déli órákban a’ vadászok zászlószentelési ünnepélye tartatott, a’ ref. nagy templom előtt. Zászló annyává kormányelnökünk neje kéretett fel. Az ünnepélyes cselekvény nagy parádéval, tömérdek nép jelenlétében ment véghez. Jelen voltak Debreczen szépei nagy számmal, sokan megjelentek a’ főtisztek közül. Tábori zenehelyót egyszerű czigánybanda pó­tolta. Legyen az a’ zászló folytonos győzelem hirdetője, és le­gyenek az ellenség rettentői, azon vitézek, kik e’ zászlóra meg­esküdtek. A’ Tisza partján őrszolgálaton volt debreczeni két század nemzetőr tegnap jött haza állomási helyéről. Kimentek elejökbe üdvözleni sokan az itthon volt nemzetőr tisztek közül. Hát még az asszonyok, kik szivszakadva várták már a’távollévőket. Égés* tábor volt a’ kísérő asszonysereg; azt gondolhatta volna az em­ber, hogy ezen vitézek a’ Tiszamolléknek minden fejérnépét magokkal hozták fogságba. A’ szabidságtéren a’ polgármester üdvözlé őket, ’s végre Kossuth szemlét tartott fölöttük, méltá­nyolva elismervén húségöket,igaz hazafiul készségüket, mellyre a’ haza még ezután is számolni fog. VEGYES HÍREK. Hitelt érdemlő dunamelléki tudósítás szerint Jankovics László Windischgraetz nógrádmegyei ismeretes jogbitorló sa­­tellese elfogatott. Vácz bevétele alkalmával a’ fogságunkba esett ’s megse­besült Göcz tábornoknak N. Maros felé futarnodott serege a’ miéink által üldözőbe vétetvén, több ágyú ’s löszerszekereknek jutottunk birtokába. Az ellenséges seregből egy zászlóalj Károly-gyalogság a’ Váczczal szemközt fekvő szigetben foglalván helyet, miután az átszállító kompok kötele embereink által elvágatott, a’ szigetbe menekült zászlóalj vissza nem jöhetvén, a’miéink által elfogatott. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. 'SSm^ssadUI

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék