Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-03 / 69. szám

rendeli, hogy az illető kerületek uj követet válasszanak: akkor természetesen elő fog állani az igazolás kérdése, s ölömmel fogadom tárgyalását; de méu e7t a’ képviselöház ki nem mon­dotta, mindaddig annál kevesoLhé kívánom, hogy a’ verificatiohoz hozzá szóljunk, minthogy először önmagával jönne a’ ház követ­kezetlenségbe, mert emlékezem az esztergomi kerület esetére, a’ midőn ez képviselője iránt bizalmatlanságot nyilvánított a ház előtt, ’s a’ ház akkor azt mondotta : ha én mondom , hory va­laki nem képviselő többé, csak akkor szűnik meg az lenni; — tehát ezen oknál fogva, de másodszor még azért sem, inert néz­zük, mikép történt a’komáromi kerület választása? A megyei bizottmány rendelte, hogy uj választás legyen, ’s mi ez? nem­­egyéb, mmt a’ képviselőnek vissza-hivása. Minthogy pedig az illy eljárást semmi esetre nem helyeselhetjük, sem önmagunkkal ellenkezésbe jönni nem akarhatunk: ugyanazért a’ szóban forgó I választsst el nem forgathatóna k vélem. Luzsinsky Pál: Véleményem szerint azon elvhez híveknek kell maradnunk, mellyet e’ házban sokzsor hallottunk kimondatni, hogy t. i. renídkivüli körülmények közt rendkívüli eszközökhöz is kell nyúlni. Köztudomású dolog, hogy Halasi Ede az ellenséghez átment, ’s Komárom megye illető kerülete ritka hazafiúságát bizonyította be az által, hogy uj választást tartott,’s azt hiszem, hogy hazánkban, hol gyakran látjuk a’ hazafiatlanság rut példáit, örömmel kell fogadnunk az alkalmat, ha tettlegesen nyilatkozik a’ tiszta hazafiúság: ugyanazért én Csernátoni elválasztatását melly a’ legtisztább hafiui buzgalom­ból eredett, helyben hagyandónak vélem. Martincsek: Én is ugyanazon elvből indulva ki, mel­lyet előttem szólott képviselő társunk felemlített, azt tartom, hogy rendkívüli körülmények közt rendkívüli eszközökhöz is lehet nyúlni, ha a’ hazát, a’ nemzetet megmenteni óhajtjuk Tud­juk jól, hogy ki volt mondva, mikép mindenki, ki csak tagja e’ nemzetnek, bár mit tehet a’ haza védelmére, megmentésére, ’s az ellenség elnyomására, nem is várva a’ felszólítást, tegyen meg mindent, mi polgári ’s hazafiui kötelessége szerint tehet­ségétől kitelik; ha tehát e’ felhívásnak engedve, Komáromme­­gyének két kerülete a’ legtisztább hazafiui buzgalommal sietett a’ helyeiket hűtlenül elhagyott képviselők helyett újakat válasz­tani, ezzel ama hazafi érzelmű nép nem azt bizonyította be, hogy benne azon rósz szándék léteznék, miszerint valamelly ürügy alatt az egyik vagy másik követet visszahívni akarná; hanem épen teljes és tökéletes bizonyságát adá a’ nemzet képviselői irányában viseltetett bizalmának, ’s a’ képviselőház akkor fogja viszont bizodalmát a’ nép iránt bebizonyítani, ha a’ szóban forgó választást helyben hagyja a’nélkül, hogy valamelly további rósz következményeitől tartana. (Zaj. Felkiáltások: szavazzunk!) — Tudjuk, nulla regula sine exceptione, ’s vegyük figyelembe, milly szigorú törvényei vannak a’ nemzetnek a’ végrendeletre. Hogy egy végrendelet külső formájára érvényes legyen, 5 tanú­nak kell azt aláírni, ’s mégis tudjuk, hogy pestis ,vagy cholera idejében nem volt szükség az 5 tanú, hanem az egyszerűen irt végrendeletet is a’ bíróság elfogadta, mert rendkívüli körülmé­nyekben a’ legnagyobb törvénytől is kivételek vannak. így szinte a’ törvény azt mondja, hogy minden képviselő 3 évre választa­­tik. hanem ha a’ képviselő meghal, vagy köztudomásra elhagyja állását, akkor választói uj választást rendelhetnek. (Zaj) Azért vagyok itt, hogy megmondjam véleményemet. (Zaj Elnök: Hlyen zajban a’ gyorsírónak is lehetetlen hallani). ’S ha már csakugyan előbb a’ háznak határozatára volt szükség, valljon lehet-e azt bizton felvenni, hogy a’ kerületnek tudtára lehetett volna adni a’ határozatot. Itten tehát lehetetlenség forgott a’ dologban. Midőn tehát kötelességül tétetett minden honpolgár­nak, hogy minden felszólítás nélkül valamelly felsöbbség részé­ről, a’ mi jót csak eszközölhet a’ hazára nézve, azt tegye meg, ezen jó szándékot is méltányolni kell. (Zaj) Tudjuk, hogy Windischgraetz mindenféle proclamatíoiban az is foglaltatott, hogy ezen országnak védelmét csak egy csoport teszi, és a’ nép nem is akar felőle tudni, hanem csak cröszakoltatik a’ védelemre. Ezen példa tehát annak megczáfolására szolgál, hogy a’ nép nem akarja magát védeni; sőt ebből kitetszik, hogy maga a’ nép akarja szoritni a’ képviselőházat a’ haza védelmére. Tehát ezen körülményeket tekintetbe véve, nem hiszem, hogy lehessen ag­godalom ezen esetnek rósz következései iránt. Ez csak egyes kivétel, tehát pártolom a’ választmánynak véleményét. MadarászJózsef, Kötelességemnek tartom a’ kép­viselöház figyelmét egy esetre felhívni. Midőn az országgyűlés magát először megalakította, akkor jól emlékezem, voltak ese­tek, hogy némelly helyeken bizonyos helyettesek is választat­ván, szóba jött a’ kérdés, ha valljon az illy helyettesek köve­tekül elfogadtassanak-e vagy sem ? ’S a’ ház akkor azon he­lyetteseket kivételkép elfogadhatóknak ítélte, ezt tehát a’ ház­nak figyelmébe ajálva, felhívom már most továbbá figyelmét a’ febr. 28-ki határozat keletkezésének alapjára, miként t. i. a’ helyeiket hűtlenül elhagyott képviselők iránt már jan. 25-én tétetett indítvány, hanem tárgyalása elhalasztatott, ’s később történt, hogy tudomására esett a’ háznak, mikép Komáromme­­gyének bizonyos kerületeiben uj követeket vagy választottak már, vagy választani akarnak, ’s a’ képviselő ház, nehogy azon helyzetben jőjön, hogy akkor keljen határozni az olly képvise­lőkről, kik helyeiket vagy félelemből, vagy hűtlenségből, vagy bármi egyéb közbe jött körülményeknélfogva hagyták el, mikor az újonnan megválasztott képviselők már meg is érkeztek, ki­mondotta, hogy tehát a’ helyeiket üresen hagyott képviselők helyeit mások választathatnak, mert lehetetlen volt nem helye­selnie a’ népnek azon szent törekvését, mellynélfogva méltán követelheti, hogy képviselője jelen legyen azon országgyűlésen, melly a’ hazát megtámadó ellenség által pártütönek bélyegez­tetik ; ’s annyival inkább határozta ezt a’ képviselő ház, mert olly megyében választattak az uj képviselők, mellynek nagy ré­sze az ellenség által bírva van, ’s az ellenséggel szemközt áll­va megmerte mondani, mikép azon országgyűlést tartja hazája alkotmányszerü törvényhozó testének, mellyet követei olly hűtlenül elhagytak, ’s ők pártütönek mondanak. Ezekre, ’s még azon körülményre figyelmeztetvén a’ házat, mikép e’ ház nemis tudhatott még bizonyos tényt Halassi Ede képviselő viseletéről, midőn a’ komáromi lakosok igen jól tudhatták már, hogy Ha­lasi Ede nem csak követi állását hagyta el hűtlenül, hanem tö­kéletesen az ellenség szolgálatába is lépett; mindezen indokok­nál fogva, ha a’ képviselöház az országgyűlés elején, a’ rendkí­vüli körülmények közbejötté miatt, a’ helyettes követek válasz­tását, — mi egyébiránt szerintem is alkotmánytalanság, — hely­ben hagyni jónak látta, bizonnyára kötelessége az országgyű­lésnek ezen méltányosságot azok irányában is gyakorolnia, kik az ellenséggel szemközt is megmerték választani követeiket. De még azon körülményt is bátor vagyok a’ képviselő ház fi­' gyeimébe ajánlani, hát ha valamely rendkívüli esetben akár ha­lál, akar lemondás, akár egyéb közbejött ok miatt megüresülvén a’ képviselői állomás, e’ körülmény a’ képviselő ház értésére nem esik, hát ez esetben az illető kerület képviselő nélkül ma­radjon? (Felkiáltások: Inkább, mintsem hogy visszaélések tör­ténhessenek.) Én azt tartom, méltán megkövetelheti a’ nép, hogy képviselő nélkül ne maradjon, ’s úgy hiszem, hogy a’ kép­viselöház, rendes időkben igen is ragaszkodhatik a’ parlamen­táris formákhoz, ’s magain sen vagyok a’ revocatiónak barátja, egyébiránt a’ jelen eset nem is következteti a’ revocatiót, mert nem revocatió fordul itt elő. hanem azon körülmény, hogy a’ követ az ellenséghez szegődött; de azt tartom, a’ képviselő ház felett is áll még valami, ’s ez a’ nép, és ha a’ nép megtudja az esetet, mikép képviselői nincsenek a’ képviselő házban, mig ez a’ képviselöháznak tudomására nem jutott, akkor a’ nép iránti kötelessége e’ háznak elfogadni az újonnan választott követeket: ez okoknál fogva pártolom a’ választást. (Szavazunk.) (Vége következik.) BELFÖLD. Miskolc», martius 30-án. A’ felső magyarországi védse­­reg szépen alakul. Korszerű volt az eszme, azért pártoltatik. Tíz nap alatt magában Miskolczban 400-nál több állott be, mind válogatott szép legény. A’ többi megyékben is a’ toborzás szép sükerrel halad. Az eddig beállott védek száma az 1600-at ha­ladja. Hurbán ellen már mintegy 600 útban van, 200 indul holnap. A’ többi bebarangolja a’ felső megyéket, nyugtalanítja az ellent, foglal zsákmányt, lelkesíti a’ népet, ’s toborz uj védeket. 10 nap alatt már szép zsákmányra tőnek szert e’ derék fiúk, miket na­­gyából összeállítanom nem lesz érdektelen. Losonczról hozatott 959 bakkancs, 18 pár csizma, 92 ökör. Kassáról 650 mázsa kén, 530 mázsa salétrom, 86 mázsa repesztő puskapor. A’ bányavárosokból 2639 márk ezüst. Szepesből, 12,000 pftnyi vászon, 879 pár szurony, 150 pár vágó szurony, 856 font puskapor, 751 párpuskavesszö, 436 puskacsö, sok fegyver, 18 mázsa czin, 29 patrontás, bornyú ’sat. Nógrádból öt szekér durva vászon, és a’ gácsi álló— dalmi pénztár, melly 500 osztrák katona őrködése daczára mi­énk lön. Mind ez 10 nap alatt, a’ védsereg alakulása közben. Haa’ zsákmányok árát, mellyeknek az álladalom birtokába jutott a’ nélkül, hogy a’ védek érte, valamit követeltek volna, könnyű számítással 100,000 pftra vesszük, ugy-e nehány véd nehány nap alatt kikereste azon ősziét felét, mi az összes 4000-re ter­vezett védsereg 3 havi költségeire kívántatik. Közelebbről országos biztosunk Szemere elfogatta Bu­­bnát, Majthényi László nógrádi biztos jobb kezét, küldvén elle­ne hevesből nógrádba nehány védet a’ hegyeken keresztül. Ez a’ Bubna 17 pandúrral régóta zsarolja a’ vidéket, rettegésbe tartja a’ népet. A’ derék védek elhozták egyúttal a’ nógrádi néptől incassált pénzt is. Ha e’ védsereg előbb alakulhat, nevezetes tényezője lett volna az ellenség megsemmisítésének, most megoltalmazza, meg­tartja Felsömagyarországot a’ hadseregnek, mellynek tárháza és kutforrása. Akkor kivinni nem lehetett volna, most bálványozzák ez eszmét átalánosan, mert a’ népnek neveltetnie, érnie kellett a’ nyomor által, hogy tegye saját érdekeért, saját tűzhelyéért azt, mit nemes fellángolásból ’s az összes hazáért tenni vonakodott. Ungv ár, mart. 20. Midőn önök tömjéneznek a’ szabad­ság egyenlőség ’s testvériség istenének oltáránál, — ’s mig önök a’ gunyhók ’s a’ puszták fiának is azt mondják: „te ember vagy“ melly nevet nehány hóval ezelőtt csak néhányan tartottak sajá­­tuknak, mint hajdan Lévi fiai a’ papi hivatalt, ’s még önök állít­ják, hogy itten e’ szavakat: „legyen világosság“ nem csak a’ paloták számára mondotta; — akkor és az alatt itt, hol e’ soro­kat irom, e’ politicai Szaharában vannak emberkék, kik daczolva az előrehaladó kor szellemével a’ szabadságot saját személyük­ben keresik ’s az egyenlőség szent eszméjét a’ mindenki irányá­ban! basai önkénykedés által akarják életbe lépetni. — Illyesmi azonban nálunk nem váratlan. A’ legközelebb inult évi politicai események reánk nézve híjában mutogatták rázkodtató hatalmu­kat, mi azok közétartozunk, kikről mondatott: „se nem tanul­tak se nem felejtettek semmit“. A’ bizottmányokra szorított me­gyei gyűlések maradtak azok, mik voltak, egy kicsit olcsóbb ki­adásban ’s jobban compacttá erősödve. A’ táblabirói czim eltűnt ugyan, de azért a’ táblabiróskodás még mindig életben van, — tevés helyett sok hasztalan beszéd, a’ régi hires lőcsei formára, retrograd tendentiák egymás legyezgetése, hivatalos postok fe­letti viták, sok határozat, kevés végrehajtás. — Vessünk egy pillanatot határozatainkra. Már a’ múlt octoberben tárgyalás alá került az adó kivetése, — voltak, kik az országgyűlésen kifej­lett eszmék szerint kívánták annak kulcsát meghatároztatni, azonban számtalan kifogás hozatott fel ellenök, végre Maradi urak sürgetésére határozattá lett, hogy az összes adónak felét a’ nemesség (!) felét a’ régi adózók viselendik, ’s az elsők bár a’ castok szerinti különböztetést fájlalták, megnyugodtak ez intézke­désben mert ideiglenes, ’s mert generosus. Azonban csak ha­mar bele untak Maradi uramék' a’ bőkezűségbe, az adó kérdése ismét fölmerült, ’s ekkor már megelégelték az egy harmad részt fizetni, a’ kulcs általános kijavítása most is sürgettetett, — de hnsztalan. Majd olvastatott Szemére Bertalan felmagyarhoni telj­hatalmú k. biztosnak rendelete az adó pontos behajtása iránt, igényelvén azt az árva hon megmentésének sok szükségei ’s az adókulcs ismét szőnyegre került, voltak ismét, kik általános ki­javítást sürgettek, de Maradi uraimék jobbnak találták az általok is igen hijánosnak és igaztalannak ösmert régi kulcsnak a’ tiszti irodábani kijavítását, sikerült még is egy küldötlség kinevezése, melly azzal bízatott meg, hogy a’ régi kulcsot elövevén hason­lítsa össze az országgyűlési tervvel, s a’ mennyiben ez reánk alkalmazható használja fel. És lön ócska mente uj folttal, mit el­fogadni nem lehetett ’s azért néhányan az általános ujjáöntést ismét és újra sürgették, maga a’ küldöttség annak czélszerüsége mellett nyilatkozott, szerencsére Horváth Simon is jelen volt, ’s ö — ki hajdanában conservativ pártfönök volt, mozgalmas időnk­ben pedig egyik elhatározott hazafi — szinte pártólag szólalván fel, uj kulcs és uj összeírás készitése elhatároztatott. Több hete mióta e’ történt, ’s van-e valami eredmény ? — Mindenki vágyik olvasni becses nevét a’ haza oltárára ajánlottak sorozatán, már több határozatok hozattak iránta; de valahol mindig zátonyra akad. — Ezer reményeket költött bennünk ama kormányi ren­249 delet , mellynél fogva Eötvös Tamás kormánybiztosul megyénk­be küldetett, — ’s a’ levertség mibe Schlick betörési fenye­getései, fő- ’s első alispánunk betegeskedéseik, — ’s másod­alispánunk gyengesége megyénket hozták, — már megér­keztével oszolni kezdett, — ’s midőn mozgó sereg kiállí­tása iránt a’ bizottmányhoz felszólítást intézet, — az, sőt an­nak saját erszényünkből aránylagos hozzájárulás utjáni felsze­relése is elhatároztatott. A’ kiállítás lehető lelkesedéssel meg­kezdetett ’s foly, mert a’ nép általában véve nem rósz — ’s még is már e’ hó 20-ik napján tartott bizottmányi ülésben keletkez­tek devalvatiót sürgető hangok, azonban hála egy pár lelkesebb­nek, elenyésztek mint pusztában. — Hát az ujonezozás hány praeclusi terminusok mellett történt meg ? Pestmegye Solti járásába — mellyröl olly sok szép és lelkesítő dolgokat volt már alkalmunk közleni, — közelebbről a­­atyáskodó osztrák kormány egy bakót küldött „királyi biztos“ név alatt, kinek neve G a a 1 E d u á r d. Ez az ember akként oszz togatja ö felsége nevében a’ kegyelmet, hogy kiválogatja a’ leg­jobb szellemű ’s legbecsületesebb polgárokat, ’s deresre huzat­­ván őket, ötvenet vágat rajtok, mi közben sátáni gúnymosoly­­lyal szokta kérdeni a’ kínzottat: „kell-e szabadság ?“ Halld meg e’ dolgot oh nép, és tépd ezer ízekre az illy vad zsarnokot, ha falud küszöbén be merte tenni lábát. Szegény Soltiak, valljon nem jut-e eszökbe Ludas Matyi szava, mit ez Döbröginek mondott midőn lehuzatta: ,háromszor veri ezt kenden ’stb. Ki kind án Rajacsics szerb országgyűlést tart. Annak rendi és módja szerint, van felső- ’s alsóház. Tanácskoznak is már nagyban. Most uj Szerbia alkotmánya van a’ vita szőnyegén. No csak hadd vitatkozzanak, hadd határozzanak, máj el­megy Perczel a’ sanctióra! Erdélyből azt Írják a’ déli sláv lapnak: Bem serege egy orosz gyors vadászt fogott el, kinél egy, Wíndischgraetzhez in­tézett sürgöny találtatott, következő tartalommal: „Ö felsége I. Miklós czár, kegyelmesen megengedni méltóztatott, hogy a’ herczeg tábornagy, az orosz seregek segélyét akkor vegye igénybe, midőn legjobbnak látja. Ezen ukazt, mellyröl ed­­digelé tudomásunk nem volt, Engelhard a’ havasalföldi orosz seregek tábornoka küldötte febr. 6. Windischgraetznek. Promemoriaa’ feketesárga lobogós rablók­nak. így így ; csak folytassátok tovább is azon nemtelen aljas­ságokat, miknek forrása úgyis kiáshatlan mélységben gyökere­zik becsületszegény kebletökben; csak tépjétek le magatokról a képmutatás costumejét, mellyel eddig a’ jó hiszemű világot ámitottátok; hajítsátok el álarezotokat, melly alatt olly gazúl űztetek hamis játékot Europa közvéleményével: hadd lásson, hadd ismerjen meg benneteket az általatok félre vezetett nép, és ismervén tanúlja megvetni, lelke mélyéből útálni azon nyo­­morú gazságot, mellyre politikátokat épitétek. Ti voltatok azok, kiknek vazalljai Sukorónál Ivánka csa­patától körülvéve, szorúltságukban fehér kendőt lobogtatának megadás jeléül, ’s az ekkor hozzátok közeledő őrnagyot körül­véve elfogtátok. Nem így tett-é Schlik Kassánál a’ huszárokkal? Nem igy tettetek-e’ a Tisza partján ? Nem igy tettetek-e’ Erdélyben Piskinél ? Ezt nevezitek ti hadi taktikának ? ... . És mind e’ mellett, nem ti vagytok-e azok, kik Pesten, plakát után plakátokat rakgattok az utczák szögletére, mikben saját gazságaitokat, a’ legnyíltabb szemtelenséggel mi ránh akarjátok kenni? Gyülevész seregeitek a’ demoralisatio non plus ultráján állanak : ’s örökösen a’ mi katonáinkat gyalázzátok. Mindennap újabb és újabb győzelmeket hazudtok. Erdélyt már kétszer állítottátok tisztának a’ „pártütő magyaroktól“ tá­borunkat már háromszor is szétvertétek. ’S mit fog majd mindezekre mondani a’ világ, ha meg­tudja, hogy Erdélyből a’ muszka és osztrák sereg csúfosan ki­kergetve, ’s a’ két fő fészek Szeben és Brassó birtokunkban, és a’ reactio pártja egészen megtörve van; magyarországi sere­geink pedig e’ perezben már Pest alatt állanak? Utálattal fordúl el tőletek a’ becsületesség, és átkot mond nevetek fölött az igazság; mert becstelenek vagytok, mint va­lótok a’ múltban és lennétek a’ jövőben, ha kígyó fejetöket meg nem törnék az igazügy vitéz bajnokai. — Eleneink és mi. IV. Elleneink, (értve itt mindig a’ tudósokat, kik Budapesten kard helyett tollal csatáznak ellenünk) axióma gyanánt állítják fel, miszerint „Magyarországra nem lehet keserve­sebb méreg és métely a’ democratiai elveknél. Ne hökkenjünk meg előre ez állítástól, hanem mintha olly együgyü jámborok volnánk, kik a’ nyomtatott szavak felett min­dig képesek elálmólkodni: hallgassuk végig jó lélekkel, minő okokkal igazolják tudós elleneink e’ mondásukat. ,,A’ democratiának főéivé (igy okoskodnak antipodjaink) az egyenlőség; de minekutána a’ democratia nem szokott egy pontnál megállani, tehát t-ör az egyenlőséget a’ törvény előtt teszi ki, azután a’czimekben, később pedig a’ vagyonban, ergo: a’ democratia okvetlenül communismust szül.“ — Már most állapodjunk meg itt egy kissé. A’ democratiának egyik §-sa igen is, az egyenlőségről, még pedig a’ törvény előtti egyenlőségről szól; és üdvös voltá­nak egyik okát épen ebben találjuk. De szerettük volna, ha bölcs elleneink motiválják vala előttünk azon fictio poeticát, hogy a’ democratia nem szokott egy pontnál megállani ’s csak előzmé­nye a’ mulhatlanul rá következő communismusnak. Francziaomágra utaltok bennünket?... Igen, ott vannak communisták, és pedig nem csak a’vagyon- és lélekben szegény osztály, hanem az úgynevezett intelligentia körében is. De hát egy őrjöngő töredéket állitsunk-e fel például;’s róluk azon még őrjöngőbbekhez illő tételt vonjuk-e le, hogy tehát mindenek­nek az ö utjokon kell járni. Az emberiség története telve van jó és rósz , szép és rut, lélekemelő és leverő adatokkal, mert az ember fény és árnyol­dalát látjuk benne hű képekben festve ; ’s ha ugyanazon ok egy helyt jó, máshelyt rósz következményeknek volt szülője: nem az-e a’ józan ész tiszte, hogy mindkettőnek fejlődési történetét vizsgálja, ’s ezekből olly tudományt abstraháljon magának, mellyet aztán czéljainak intézésében iránytöül használjon. ’S ha ti nekünk tanúságul Francziaországot hozzátok fel: . mi azt feleljük rá; Jól van, láttuk a’ forrást,mellyből itt a’ com-

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék