Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-19 / 83. szám

Debreczen, 80 *7 u Csötörtök, ápril 19.1849. ZLON hivatalos lap. A’ „Közlőn y“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és póstán négyszeri szétküldéssel hetenként 7 frt 42 kr. pp., naponkinti szétküldéssel 8 frt pp. — Felvétetnek mindennemű hirdetése, mellyek hasáb soráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RÉSZ. A’ kormányzó elnök, mielőtt a’ gödöllői tá­borból Debreczenbe visszajött volna, a’ visz­­szaszerzett országrészek lakosaihoz következő szózatot intézett: Szózat. Magyarok! az Árpádok ezredéves szent földének ős szabad lakói üdvöz legyetek. A’ népszabadság istene, ki az igaz ügyet soha el nem hagyja — és seregünk hősies vitézsége — meghagyák sok szenvedés után érnünk a’ napot, hogy Űzzük határaitokról az ellenséget. Azon ellenséget, ki a’ barátság és béke szavaival ajkain élesre fent fegyverrel lépte át hazánk határát, hogy raboljon, gyilkoljon, pusztítson, ’s magyar nemzetünket az élők sorából kitörölje. Azon ellenséget, kinek fejedelme megszegve a’ nemzet­nek adott szent esküjét, miszerint szabadságunkat, ősi alkot­mányunkat megörzendi, szentségtelen bűnös esküt mondott, hogy kiirtja a’ magyart földéről, mellyen szabad nemzet volt ezredéven át. ’S ki hogy e’ káromlást valóvá tehesse, elkövetett min­dent, mi istentelenség, felhasznált minden eszközt, a’ legbor­zasztóbbat és legaljasabbat. Űzi az ország vitéz hadserge azon ellenséget, kinek hon­áruló biztosai, Nógrádban, Somogybán, immár megkezdők újra a’ nép nyakába vetni a’ robot jármát, mellyet a’ törvény eltö­rölt, ’s mellyet újólag nyakatokba róni soha sem engedendjük. Űzi azon ellenséget, melly császári parancsot adott ki a’ múlt hónapban, hogy ott, a’ hol a’ jobbágyság eltöröltetett is, az eltörlótt robot és dézsma árának felét a’ jobbágy saját er­szényéből tartozzék megfizetni, holott ezen fizetés alól titeket feloldott a’ magyar törvény, mellyet szabadságtok védelmére fentartani erő?, elhatározott akaratunk. Vitéz hadseregünk űzi határaitokról azon ellenséget, kinek császárja azt merte mondani, hogy Magyarország nincs, ’s nem lesz többé, ki erdélyi testvéreinket tőlünk el merte szakítani, Horvátországot a’ magyartól elrabolni, saját hazánkat eldara­bolni, ’s legtermékenyebb vidékeinkből egy külön Ráczországot alkotni, azon rácz rablók számára, kikkel a’ magyar nemzet ki­irtására szövetkezni nem iszonyodott. Vitéz hadseregünk űzi határaitokról azon ellenséget, melly a’ merre megfordult, inég futása közben is elég gyáva volt rabolni, mint az útonállók Rabolnak, melly meg nem elégedett azzal, hogy ellopott, elrabolt mindent, mit megennie, meginnia lehetett; hanem a’ mit nem birt fölemészteni, elrontott, elpusz­tított, hogy éhséget hagyjon hátra számatokra, sőt embertelen vadsággal, pusztán rablási ’s kártékonysági indulatból kitépte gyermekeitek fejéi alól a’ párnákat, ’s szélnek eresztó pelyheit, sőt nem kímélte a’ templomokat, kifeszegette az oltár márvány­­kövét, leégette a’ kápolnák fedelét, — kinek még tisztjei közt is akadtak emberek, kik saját kezeikkel törték fel rablás végett a’ szekrényeket, vagy kik zsebre rakták az ezüst kanalakat ott, a’ hol megvendégeitettek. Illyen azon ellenség, mellyet az austriai császár orszá­gunkra küldött, hogy eltörülje országunkat, kiirtsa nemzetün­ket, ’s a’ népet szolgává és koldussá tegye. Ámde él az igazságnak istene, kinek örök jóságu gond­viselése őrködik hazánk felett. Ránk bocsátá a’ szenvedések napjait, hogy felébreszsze a’ nép kebelében a’ hazának szent szerctetét, hogy kimerítse hosz­­szas türelmét, mellyel századokon át tűrte a’ nyomást és szol­gaságot; ránk bocsátá isten a’ szenvedések napjait, hogy érez­zük becsét a’ fenyegetett szabadságnak, 's erőnket összeszedve, az isten által hazánknak szánt jövendő boldogságot munkával áldozattal megérdemeljük. Megjövendöltem nektek hónapok előtt, hogy az austriai császár zsarnokságából Magyarország szabadsága, önállása ’s függetlensége fog felvirágozni. És istennek hála, úgy vagyon. Legyen érte áldott az Úrnak szent neve. De legyen a’ nemzetnek örökös hálájával áldott a’ vitéz magyar hadsereg, melly életét, vérét a’ hazáért örömmel áldoz­va rettenthetlen vitézséggel véré az ellenség összes erejét, ’s folytonos győzelemmel haladva a’ dicsőségnek ösvényén, téged oh! magyar nép hösvérónek árán szabaddá, boldoggá teszen. Az ellenség hazug győzelmekkel kérkedett, hogy a’ ma­gyar népet elámitsa, kétségbe ejtse. Ámitá a’ népet hazug í írekkel, hogy Erdélyből kiverték sergeinket, midőn az ö seregei verettek ki; hogy Szegedet ostrommal bevette Jellasich, ki Szegednek soha még csak kör­nyékét sem láthatá. Sőt a’ mi több, most, midőn öt nap alatt négyszer megve­retve, legerősebb állomásaiból kiszorítva, Windischgraetz, Schlik, Jellasich egész seregével egyetemben Poroszlótól, Pestig és Váczig szaladt, midőn e’ szózatot Gödöllőn azon szo­bában irom, hol Windischgraetz 24 óra előtt Magyaror­szág leigázásáról mert álmodozni, még most is, midőn egész serege megveretve fut, ’s egész Erdélyt és Magyarország két harmadát a’ zsarnok körmei közöl kiragadtuk, még most is a’ pesti béres hírlapokban nem szégyenli azt hazudni, hogy ö győzött Jászberénynél!! E’ kérkedésre adom nektek megnyugtató válaszul, véreim atyámfiái! hogy én ’s a’ nemzet bajnokainak derék vezérei győ­zelmes hadseregünkkel Gödöllőn vagyunk, hová szuronynyal törtek utat rettenthetlen honvédeink, Gödöllőn, mellynek part­jairól ellövöldözék türközve küzdő tüzéreink a’ kérkedő ellen­séget, — Gödöllőn, mellynek partjairól a’ pesti Dunáig üzók huszáraink a’ futamlókat. És amott Erdélyben, nincsen császári ellenség többé, nya­kunkra hozta ezen császár a’ béke nevében, a’ vad muszkákat de Bem, ’s az erdélyi magyar hadsereg utósó emberig kiverte Erdély szent földéről az ellenséget, muszka pártfogóival egye­temben. És lent a’ Bácskában, Perez el bevette Szent-Tamást; mellynek ostroma tavaly annyi elpazarlott vér áldozatjába ke­rült. És lelszabaditá Péterváradot, mellyet Austria árulással há­lózott körül, és kitisztítja a’ rácz rablóktól a’ dús alföldet. Ide fenn pedig, hol az ellenség föereje Magyarhont akará meghódítani, Görgey fővezér, ’s alatta Damjanics, Au­lich, Klapka, Gáspár tábornokok, Schlikket Hatvannál, Jellasichot Tapio-Bicskénél, Windischgraetzet, Schlikket, Jellaiichot egyesülve azisaszeghi rémitö pon­tokon megverve,’s Göd öl löt elfoglalva, győzelmes sergeik­­kel már a’ Rákoson állanak. Még néhány nap, ’s Magyarhon szabad leszen, és h< zánk szent földét nem tspodandja bitor ellenség. Ezt adom nektek örvendetes tudomásul hazámfiai. De a’ mit vitéz hadseregünk szerez, azt a’ nemzituo’c meg is kell tartani. A’ megtartás munkája könnyebb mint a’ megszerzés. A’ megtartás munkája csak azt kívánja, hogy minden ertt kifejtve tekintélyes állásunkkal oszlassuk el az új támadás le­igét is. Ezért intézem e’ szózatot hozzátok hazámfiai. Az ellenség távol űzetik tűzhelyeitektől. Hónapokon át éreztétek zsarnok hatalmának csapásait. Tudjátok mit tesz uralni azt, a’ ki zsarnok, a’ ki hitszegö. És mivel mindezeket tudjátok, ezért fakadott kitörő öröm­mel a’ testvéri viszonlátás üdvözlő szózata felém, dicső vezé­rünk, ’s hadseregünk felé, melly szózat sziveitek mélyéből a’ haza szerelem kutforrásából fakadt fel — mint igaz és hű volt a’ törekvés megszabadítani e’ földet a’ zsarnok uralma alól. A’ hazánkat fenyegetett vésznek perczei igy tanítónak meg engem ismerni a’ magyar népet. — És ime ezen nép irányában az ellenség részéről egy borzasztó szemtelenséget tapasztalok. Az ellenség vezére megfogyva és megtörve erejében, — mellyet szentségtelen czél felé vezérel — azt meri parancsolni a’ népnek, hogy adjatok gyilkos és rabló seregének pótlására neki ujonezokat minden 300 lakos után egyet. Azt parancsolja, hogy adjátok oda fiaitokat, testvéreiteket, legyilkolni a’ magyar hazát, legyilkolni a’ nemzet szabadságát, legyilkolni saját véreiteket, fiaitokat, kik érettetek ’s a’ hazáért, és mindnyájunk szabadságáért véröket ontják. Hazánk, mindnyájunk édes anyja; — a’ magyar hadsereg pedig testvéreink, jóltevöink, szabaditóink. És Windischgraetz a’ császár nevében azt parancsolja, hogy anya- és testvérgyilkosokká legyetek. És fájdalom akadnak olly istentelenek hazánkban, kik ma­gyar létökre, ezen istentelenség végrehajtására segéd kezeket nyújtanak. Kezemben vannak a’ honáruló Babarczyjiak istent, hazát, és emberiséget káromló szózatai, és rendeletéi, mellyek­­kel hazánk gyilkosainak számára Pest megyében ’s a’ Jász-Kun kerületben ujonczáliitást rendel; és kiveti helységenkint hány anya- és testvérgyilkost állítsatok. És kezemben vannak pestmegyei tisztviselők rendeletéi kik ezen iszonyatosság végrehajtását megkísérteni nem bor­zadnak. • Babarczy ezen gyalázatos tettével csordultig tölté hon­­árulási bűnei poharát. Számára nincs és nem lehet irgalom sem ezen a’ világon, sem a’ másikon, mert annya- és testvérgyil­­kosnak a’ kimerithetlen isteni irgalom sem kegyelmezhet meg. Én tehát a’ törvénynek, ’s isteni és emberi igazságnak nevében mindazokat, kik a’ népnek rendelni ’s parancsolni merik, hogy hazája ellen katonát állítson, ’s anya és testvér gyilkossá legyen — és mindazokat, kik ez istentelen rendelet végrehaj­tására segéd kezeket nyújtanak, honárulóknak anya- és testvér­gyilkosság orgazdáinak, ’s törvényen kívül állóknak nyilatkoz­tatom, ’s elfogatásukat, ’s a’ vésztörvény kezébe szolgáltatásu­kat elrendelem. Magyarország minden népeinek pedig a’ vallás, az erkölcs, a’ törvény és a’ haza iránti szeretet nevében rendelem, és pa­rancsolom, hogy hazánk ellenségeinek ne csak katonát ne ad­jon : de a’ ki neki azt parancsolni, vagy arra kényszeríteni mer­né, azt honárulónak, ’s anya- és testvérgyilkossági orgazdának tekintse. Ellenben felhívom a’ népet Isten és a’ nemzet nevében segítse a’ hazát védeni. Segítse szaporítani azon hadsereget melly a’ hazáért, ’s a’ népért küzd. Felhívom a’ vagyonosabb, birtokosabb honpolgárokat, fo­gadjanak tehetségeik szerint egy vagy több katona ujonezot a’ hazának. Van ez országban százezer ollyan ember, ki meg sem ér­zi egy egy ujoncz fogadásnak költségét. Van több ezer ollyan, ki tizet, húszat állíthat. Legyetek hazafiak. Ha azok lesztek 14 nap alatt a’ magyar hadsereg 100,000 fővel megszaporodik. És a’ magyar nemzet győzhetetlenné leszen. A’ néptől pedig, mindenesetre megvárom a’ nemzet ne­vében, hogy hazánk és szabadságunk megvédésére legalább annyi ujonezot állít, mennyinek állítására öt az ellenség ’s hon­áruló czinkosai kényszeríteni akarják. Azért ezennel minden törvényhatóságnak nem csak szi­gorúan meghagyatik, hogy a’ tavalyi ujoncz állításból még ne­tán hátralevő tartozásokat azonnal kiállítsa, hanem egyszersmind az országgyűlés azon határozata nyomán, miszerint a’ magyar hadseregnek 200,000 főig szaporítását elrendelés édes hazánk szeretetének érzeténél fogva felhivatik, hogy az akkoron köz­hírré tett szabályok, ’s akkori kivetés szerint ismét legalább annyi ujonezot állítson, mint reá tavaly országgyülésileg kivet­ve volt. E’ végre mindenek előtt községenkint kivetendő számban a’ toborzás megkísértendő. Foglaló pénz 20 pft. az országpénztárából fizetendő. Szolgálati idő 4 év. A’ nemzet megvárja, hogy hazafiui kötelességét mindenki híven és örömest teljesítse, ’s az által érdemelje meg Istennek legnagyobb kincsét,azon szabadságot, mellyet mindnyájunk szá­mára a’ vitéz lelkes magyar hadsereg kivív. Azon vidékek, mellyek az ellenségnek könnyedén meghó­doltak, de győzelmes fegyvereink által a’járom alúl felszaba­­dittattak, siessenek önkénytes ujonczaik kiállításával meghódo­lásuk szennyét lemosni. A’ meddig pedig még győzelmes fegyvereink el nem jutot­tak; ázon vidékek lakosai siessenek önkényteseiknek a’ vissza­szerzett helyekre átküldésével bebizonyítani, hogy a' nemzet család körébe felvétetni érdemesek, ’s hogy méltó az ö meg­szabadításukért küzdenünk. Ezen rendelet sikeresilése a’ kormánybiztosoknak, tör­vényhatósági bizottmányoknak, fő ’s alispánoknak, kapitányok­nak ’s minden tisztviselőknek és községi elöjáróknak köteles­ségükké tétetik. A’ lelkészek pedig hasonlókép köteleztetnek azt 3 egy­másután következő vasárnapon a’ nép előtt kellő magyarázat­tal, ’s a’ kitűzött czélra vonatkozó felvilágosítással kihirdetni. Egyszersmind, mert tapasztald a’ nép, hogy az ellenség pusztít és rabol még akkor is, midőn fut a’ magyarnak vitéz fegyvere előtt: ezennel felhívom a’ népet, ne hagyja magát pusztítani, sőt parancsolom a’ nemzet nevében , hogy keljen fel tömegestől, ’s irtsa ki hazánk szent fülűéről a’ zsarnok ellen­séget. Éljen a’ szabad magyarhaza 1 Kelt a’ gödöllői főhadiszálláson Krisztus feltámadásának ünnepén, april 8. 1849. Az országos kormányzó honvédelmi bizottmány nevébe« Kossuth Lajos elnök RENDELET 5756 | k. e. Hiteles kútfőből tudomására esvén a’ kormánynak, hogy egy honáruló tetteiről ismeretes Gál Eduárd nevezetű tol— namegyei egyén, ki a’ hon ellenségei megbízatásából Fejérme­gyében mint császári biztos zsarnokoskodik, sok honárúlásait te­tőpontra emelendő arra vetemedett, hogy a’ nevezett megyében létező honvédeket és önkényeseket elfogatni, az úgy nevezett császári sorkatonaság közé besoroztatni rendelné ’s ez által eze­ket a’ haza elleni fegyverfogásra ’s egy anya és testvér gyilkos­sági bűnre kényszeríteni merészlene: Ennél fogva a’ nevezett Gál Eduard ezennel a’ nem­zet nevében honárúlónak ’s törvényen kívül álló­nak nyilváníttatván — minden becsületes magyarnak mulaszt­­hatlan kötelességévé tétetik, hogy ö t a’ hol találtaiik, elfogni ’s a’ legközelebb eső vésztörvónyszóknek átszolgáltatni, hazafiui kötelességének ismerje. Kelt Debreczenben april 17-én 1849. Az ország kormányzó nevében Rákóczi János, kormányzói titokuok. KINEVEZÉSEK. A. 10,390. Beöthy Ödön biharmegyei főispán, az 5-ik huszárezred­hez számfeletti ezredesül kineveztetik. Debreczen april 7-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. C | t1379 szám Raksányi Imre tüzérszázados, Görgei fő hadvezér által a’ honv. bizottmány elnökének helybenhagyása mellett, örnagygyá kineveztetvón, ezennel april 1-töl számítandó rang és illetmény­nyel közhírré tétetik. Debreczen april 17.1849. Mészáros Láz ár. ideigl. hadügyminister. C | t 1375. szám. Kineveztetnek a’ honvéd tüzérséghez. Századosul; 83

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék