Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-19 / 83. szám

eljárók e’ rendelet vótelétSl háromszor 24 óra alatt a’ járásbeli szolgabiráknak, ezeknek távollétében pedig egyenesen nálam bemutatni. 0 Ha időközben a’ tulajdonos jelentené magát, ez esetben az intézkedést magamnak tartom fen. g) Minthogy vannak olly emberek, kik üresen maradt föl­det önkényesen elfoglaltak, sőt azt be is vetették; — nem le­hetvén se egyesek, annál kevésbé az álladalom tulajdonává vált javakat bitorolni; az elöljáróknak meghagyom, miszerint az illy elfoglalt földek bitorlóit összeírván, azokat nekem feljelentsék, a’ föld használatától azonnal eltiltsák, tud tokra adván nekik, mi­kép az elfoglalt földbe vetett magot is elvesztendik. Végié, 6-or. Ezen rendeletem legpontosabb teljesítését akként elvárom, és követelem, hogy a’ mulasztás, gondatlanság, vagy hanyagság esetében, például ha a’ gonosztevő azonnal ki­rendelt nemzetőrök által el nem fogatik, ’s a’ keletkezett baj­nak eleje nem vétetvén, a* miatt az még súlyosbodik, a’ tisztvi­selőket, ’s elöljárókat szigorúan kérdőre vonandván, velők mint e’ hazának hütelen fiaival a’ fegyelem legszorosabb szabályait fogom éreztetni. Kelt Szabadkán april 7. 1849. / Gróf Batthyány Kázmér, m. k. vezér-főispán, és teljhatalmú orsz. biztos. Szent-Tamásról 8 harang hozatott 5 rácz, és 3 cath. to­ronybeli. Uj tisztviselői kar van felállítva, — a’ kik alkalmasak a’ ré­giek közül, megmaradtak. — Első alispán Putnik Béla volt zom­­bori erélyes polgármester, másod alispán Latinovics Zsigmond. A’ gyűlés helye ideiglenesen Szabadka; — holnap bizottmányi ülés lesz. , NYILATKOZAT ÉS ELISMERÉS. Maramarosból. Técsö, martiusban. Ha valamikor hazánk jelen környülményei között azon hazafiak, kik a’ haza függetlenségének nagy munkáját bármi részben, de Iclkiismó­­retesen elősegítik, méltánylást érdemelvén, kedves kötelessé­günknek kívántunk eleget tenni, midőn a’ haza színe előtt me­gyénk számos lelkes fiai közül velünk legközelebb összekötte­tésben levő kerületbeli főszolgabiránknak ifj. Kovási Károly­­nak ernyedetlen buzgóságát elismerjük. — Tíz hónapja, hogy bírjuk öt, mindjárt közónkbe beléptekor a’ nemzetőrség begya­korlását (mellynek már most olly sok hasznát vesszük) mun­kába vette, a’ haza védelmére vesékig ható szónoklattal buzdí­totta , elmondta: hogy még a’ földi életnél is drágább kincset hazánk szabadságát megvédeni nem tudni a’ legnagyobb szégyen lenne, mi nemzetet valaha érhetett; elmondotta, hogy a’ sors­tól üldözött lengyel testvéreink hazájokból egy csomó földdel távoznak el, hogy a’ távolban hazájok helyett azt csókolhassák; majd a’ vad Dimbujnak megyénkbe lett betörésekor közénk re­pült, a’ népet csüggedéséböl védelemre buzdította; a’ januari­­usi rendkívüli fagyok Talabor vizét ágyából kiszorítván, a’ fo­lyam mind a’ közlekedést, mind a’ rajta levő hidat veszélyez­tette; ö legottan a’ vészhelyén termett, erélyes intézkedése ál­tal sikerült a’ fenyegetett közlekedést fentartani, ’s ezen eljá­rásának tulajdonítható, hogy azon idötájban betörni készült el­lenség visszaverésére Ungvárra sietett, mármost alezredes Ra­­paits ur késedelmet nem szenvedett. Az ország közös szüksé­gének ’s majd többféle segedelmeknek fedezésére közremunká­­lása köztünk is nem csekély eredményt eszközlött; irányunk­ban csak azt említjük meg, miszerint tűz támadván városunkban, a’ tűzoltásának élére állott; a’ hidegek miatt megfogyatkozott vizet, a’ fenékig fagyva volt patak felvagdaltatott, jegeivel pó­toltatván, ’s ez által a’ vész tovább harapózását meggátolta. Jel­lemzi különösen öt az, hogy a’ megtörtént átalakulásnak e’ me­gyében egyik legrégibb bajnoka, a’ népnek még abban az idő­ben is midőn ez szemet szúrt, közönségesen elismert barátja volt és maradt; így folytatja ez a’ becsületes tisztviselő, kit a’ kormánya alatti úgy magyar, mint nem magyar ajkú polgártár­sak egyaránt atyjoknak hívnak, hivatalát, övéitől hónapok óta csaknem elszakadva. Kérjük is istent, tartsa meg ötét, — mert ö Sámuelként bölcsen vezérli a’ népet. Técsö városa közönsége. Fölszólitás következtében közöljük a’ következő sorokat. Ny ilvános óvás a’ Trenchén megyei sodronyosok nevében. A’ Közlöny 77. számában Kassáról mart. 28-án kelt tudó­sításban, Húrban rabló csordája általában drotároknak nevezte­tik, ’s igy ezen iparos nép, melly kopár kavicsos hegyei közt, elegendő élelmet nem találván, a’ világban, de kivált honunk termékenyebb részeiben szerte járván, drótozással, és réz edé­nyek fodozgatásával, kénytelen keresni otthon hiányzó eledelét, és sokszor hónapokig elhagyni családját, csak hogy a’ reája eső, és Trenchénmegyét túl terhelő közadóját leróhassa, a’ többi ma­gyar nép előtt, mellyel mindennap érintkezésbe jő, gyűlöletes­sé tétetik. Magyarország 2 megyéjében vannak drótosok, Szepes és Trenchénmegyében. Az elöbbenieket nem ismerem, és ezekről nem szólhatok, de a’ trenchéniek nevében, kiket mint ezen me­gye, épen azon járásának, a’ hol ők laknak, fögyámja, és csend­biztosa tökéletesen ismerek, lelki ismeretem, ’s becsületem ál­tal látom magamat kényszerítve, imádott honunk előtt, azon gúny ellen, melly nevűkkel, Hurbán csordájának, e’ néveni nevezte­­tése által űzetik, óvást tenni, és őket egyszersmind, ujabbi tet­teikről honunknak bemutatni, valljon e’ nép, nem érdemel-e in­kább, a’ magyar néptől szeretetet és testvériséget, mint gúnyt vagy megvetést? Trenchén megyének három helységében vannak leginkább drotárok, Rovne, Dlhepole, és Viszokán, és nem hiszem hogy létezne Magyarhonban helység, mellynek lakosai, olly tökélete­sen felfogták volna a’ szabadság eszméjét, mint ezek, mert ám­bátor ők piszkosan, kormosán járnak a’ városok és falvak utczáin de e’ kormos ruha alatt olly lélek lakik, melly épen ezen jár­­kálás által, külországokba is lassan mint a’ kő esőcseppek által művelődve, már akkor, midőn még a’ többi magyar nép csak anyagi könnyebbülés után sóvárgott, magasb szabadságra vá­gyódott, vágyait azonban epedve titokban kénytelen volt tartani. De láttátok volna csak ezen népet a’ múlt évi tavasz elején, mi­dőn én olly szerencsés valék, uj kormányunk rendelete folytán, nékie a’ szabadság malasztját hirdetni. Midőn a’ többi helységek közönyösen, sőt némellyek kétkedve fogadták a’ hirdetményt, ezek örömriadva, ünnepi öltönyben, diszmenetben, nemzeti zász­lót lobogtatva jöttek elömbe, kihallgatandók a’ szabadság szent igéjét, és Kossuth Lajos arczképe, virágokkal díszítve, szent kép gyanánt ki volt téve birájok háza előtt. Ők voltak az elsők, linm iT'-ewMaggfcMftVr* —- i—rirr^rrrifarr"-rfTrTin~-^Tr--r '»v 3oo kik nyakra főre haza futva, a’ bécsi forradalom, és pozsonyi események hírét, hozták a’ felvidékre. Midőn Hurbán Friszeisen osztrák alezredessel, Silesiából Czaczán keresztül először ütött be honunkba, és szétküldöz­­gelte láziló szláv proclainatióit, Dlhepole és Rovnyeiak elsők voltak, mellyek ezen proclamatiókat, ünnepélyes küldöttség ál­tal, helység petsétjeik alatt, azon Írott nyilatkozattal küldették hozzám, hogy ők Magyarországhoz híven ragaszkodnak, és ré­szünkről a’ tót lázitó és honunkba betörő Hurbán ellen,nép fel­kelést ajánlottak, ’s más nap ezen helységek első felszólításom­ra, ha bár csak kaszákkal, vasvillával, és cséplőkkel felfegyver­kezve, ámbátor közülök a’ férfiaknak legalább fele mindig távol van, mégis mintegy 500 embert állítottak, és a’ beszterczei já­rás vidéket, a’ tót izgató uralmától mentve tartották. Hogy pe­dig ez való hivatkozom Balogh János Trencsén m.-ben működő k. biztos bizonyságára, kinek levele kezembe van, hol nekem azt írja, hogy az általam nekie beküldött fentebb említett nyilatko­zatot, a’ honvédelmi bizottmánynak átküldeni fogja. Ezen drotárok voltak az elsők, kik midőn a’ rovnei tem­plom előtt, Hurbán beütese alkalmával népgyülést tartottam, tu­lajdon ösztönükből éltették a’ magyar és tót közötti testvérisé­get még pedig igen tiszta magyar kifejezésben A’ tisztes öreg szószóló szavai ezek voltak „Commisarius úr 1 Éljen a’ Respub­­lica!“ (.Köz éljenzés a’ nép részéről!) „Legyen nálunk úgy mint a’ Sweiczereknél; Sweiczer országban is vannak németek, francziák ős olaszok, mégis mindnyájan sweíczerek, legyünk mink is úgy a’ magyarokkal, éljen Magyarország, nem kell ne­künk más ország“. Ezen drótárok voltak egyszersmind azok, kik engemet, Marsovszky Móricz és Pongrácz Guido szabad vadászcsapat ka­pitányokat, midőn a’ Hurbánnal másodszor beütött, osztrák hadi parancsnokság részéről, elfogatásunkra kiadott rendele t, törté­netesen Tuczovkán kezökbe jutott, ezen parancsot eredetében, a’ legridegebb hidegben, négy mértföldnyi távolságra tartó he­gyeken keresztül, éltök veszélyeztetésével hozzám áthozván, bennünket menekvésre fölszólítottak. Ezen néposztaly tehát, nem érdemli azt, hogy Hurbán rabló csordája nevéről hivassák, és ez által a’ magyar nép gyűlölete iránta buzditassék, annyival inkább nem, mert életembe merek fogadni, hogy Hurbán rabló csordájában egyetlen egy Trenchén megyei drotár sincsen. Grotkovszky Elek. Kimutatása a’pesti nemzeti színház itt levő tagjai közöl, Jókainé, Lendvai, Kovácsné és Éder Luiza által a* sérült honvédekjavára szerdán és pénteken adott két darab jövedelmének. Sierdán elkelt mind a’ 113 első rendű zái tszék 2 fttal — 226 pft. A’ másod rendű jegy is elkelt mind az 56, 1 ft 30 kr­­ral — 81 pft. Földszinti jegy elkelt 110, 1 fttal — 110 pft. Karzatjegy elkelt 125, 15 kind — 31 ft 15 kr pp. Pénteken el­kelt mind a’ 113 első rendű zártszék, — 226 pft. Másodrendű zártszék elkelt 30, — 45 pft. Földszinti jegy elkelt 96, — 96 pft. Karzatjegy elkelt 107, — 26 ft 45 kr pp. Ezenkívül a’ Kos­­suthcsalád, Ormai alezredes és egy honvéd szá. ados által kül­detett egy öszvegben 50 pft. Továbbá a’ színház tulajdonosa Nánási László a’ két előadásért esett teremdíjt 8 ítot vissza­ajándékozta. Végre Zarziczky őrnagy egy másod rendű záit­­székért 5 ft fizetvén, ajándékozott 3 ft 30 krt pp. Összes jöve­delem e’ szerint 906 ft 30 kr pp. — Kiadás volt: a’ szinlapok és jegyek nyomásáért Debreczen város nyomdála fizettetett 39 pfttal. Helybeli színházigazgató Abdái a’ világítás és egyéb ap­róbb költségek fejében vett 37 ft 4 kr pp. A’ helybeli színész­­társaság 2 napi elmulasztott jövedelemért 100 pft. A’ Báró és Bankár nyomtatott darab megvételéért vett Láng Bódi 1 ft 40 kr pp. Papirosra kiadás 1 fi 24 kr pp. Jegyszedö szolgának két napra 2 pft. Összes kiadás 181 ft 8 kr pp. Mellyet levonván a’ fönebbi jövedelemből, megmaradt tisztán 725 ft 22 krpp. Melly összeg Jókainé által átadandó a’ sérült honvédek segélyzésére alakult nöegylet elnöknőjének Kossuth Teréz asszonynak. Debreczen april 14-én 1849. Gróffy Sándor, a’ jövedelmet kezelt rendőri fogalmazó. A’ számadást megvizsgáltam, ’s a’ 725 ft 22 krt pp. átad­tam Jókainénak Farkas János, minister! tanácsos ’s allovászmester. KÜLFÖLD. AUSTRIA. B é c s. A’ forradalom napjaiban Bécsnek ritkaság-gyűjte­ményei is kipusztitattak; most az üres épületet Windischgraecz bulletinjeivel kezdik-ujra töltögetni, mikoeu olly óriási hazug­ságok vannak, hogy ha egykor megáll előttök a’ törtónetismerö utókor, bizonyosan századunk csudái közé fogja azokat számítani bámulatában. Többek közt a’ 34-dik „Armee-Bulletin“ azt mondja,hogy Hatvannál átló seregünk recognoscirozására maga Windisch­graecz kiindulván, úgy találta, hogy 50,000 emberünk állott ott Görgei, Klapka, és Dembinszki Cl??) vezérlete alatt. Velők szemben Schlick foglalt helyet, mig a’ Tiszánál lévő magyarok előtt Jellasics állott. Sok hazudozás után végre elmondja, hogy minket hátrányomtak, elvettek tőlünk 18 ágyút, ’s tömérdeket levágtak katonáink közül. Hogy mindemellett is a’ hős herczeg W. Pestfelé vonult, csupán az az oka, mert tetemes segítséget vár, ’s seregét öszpontositani akarja. 01 in U t z b ó 1 a’ „Presse“ egy levelezőjével azt íratja ma­gának, hogy Magyarország ellen, legiölebb 12 nap alatt 24 zász­lóalj fog indulni 7 üteggel, tehát összesen 3ü,000-nyi uj sereg. Ej ej! tán bizony sok eső jár ölinütz felé, hogy csak úgy terem a’ katona mint a’ gomba! OLASZORSZÁG. Róma. A’ köztársaság kormányzása egy teljhatalmú tri­umvirátusra bízatott, melly áll Mazzini, Armellini, és Gaf­­fi-ból. Ezek határtalan hatalommal vannak felruházva, megtenni mind azt, mit az ország függetlensége és a’ belbátorság igé­nyelnek. Sardinia éled! A’ fegyverszünet hire a’ legnagyobb elégületlenségct idézte elő a’ kamarában úgy, mint azon kívül. Az országgyűlés elhatározta, hogy a’ fegyvernyugvást nem is­meri ’s nem fogadja el, hanem a’ harcznak folynia kell tovább is. Követek küldettek szét a’ tartományokba tudtul adni, hogy a’ ion veszélyben van. A’ lakosságot mindenütt fölkelésre szólit­­ák, guerilla és vadászcsapatok nagyban alakúinak. A’ hantit fa egy küldöttséget indított a’ királyhoz kinyilat­koztatni, mikép fájdalommal értették a’ fegyverszünet megköté­sét, mellyhez semmi de semmi esetre megegyezésüket adni nem fogják. A’ király nem fogadta el a’ küldöttséget Határozatilag mondotta ki az országgyűlés azt is, misze­rint Károly Albert lemondását, minthogy az nem törvényes mó­don történt, el nem ismerheti. Genna. A’ „Gazolta di Milano“ april 4-ről írja, misze­rint itt komoly zavarok ütöttek ki. A’ polgárok a’ katonasággal megütközvén, vér folyt; a’ nép Farcitó és Azarta generálisokat Ferretti térparancsnokkal együtt elfogta. A’ városi hatóság ki­adta, hogy lármadobb első hangjára mindenki harczkészen álljon. Apr. 4. egy független kormány alakíttatott. Szabadság istenei adj erőt az ótalmad alatt és nevedben küzdő nép karjaiba! Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. * 1 11 HIRDETÉSE K. NÉVVÁLTOZTATÁSOK. B. 191. Litsman Antal 1-sö számú huszárezredben százados ve­zetéknevének A1 f ö 1 d i-re kért átváltoztatása megengedtetík. Debreczen april 17. 1849. 178 | B. Apth Gyula solti szabadcsapatbeli százados, vezetéknevének Apáthy-ra kért átváltoztatása megengedtetvón, ezennel or­szágszerte köröztetik. Debreczen april 14. 1849. 199. 200. | B. Szécskai György vezetéknevének S z i r á k i - ra. Krak Franciska vezetéknevének Káraira kórt átváltoztatása meg­engedtetik. Debreczen april 18. 1849. 47. 109. 169. 180. 181. 183. 184. | B. Bargyovszki Márton 27-dik zászlóaljbeli gyógyász veze­téknevének B á r t f a i-ra, Szoll János hadnagy vezetéknevének M e r é n y i-re, Obradovics Cirii százados Óvárira, Ungerlei­­der Jónás és gyermekeiének Szenvei-re, Stefánovics Mihá­­lyénak Istvánfi-ra, Szilbereisz Ferenciének Jegesi-re, Venich József E cs e gi-re kért átváltoztatása megengedtetik. Debreczen april 15. 1849. Felhívás. 1—2 Lövinger Ignácz hadorvos a’ 3-ik utász zászlóaljnál, ezzel felszólítja és kéri minden barátait és ösmeröseit, a’ kik kedves feleségem, szül. Salczer Bertha hollétét tudják, róla engem a’ Közlöny utján todósitani szíveskedjenek. Árverési hirdetés. 3—3. Folyó évi april 23-án ’s a’ szükséghez képest folytatólag következő napjain, Heves megyében kebelezett Tisza Nána hely­ségében az uradalmi főtiszti iródában délelőtti órákban a’ szath­­mári megürült püspökséghez tartozó következő álladalmi java­dalmak fognak közárverós utján f. é. sz. György napjától szá­mítandó egy éves haszonbérbe kiadatni, u. m. 1. A’ tiszántúli Abád, és T. Szalók közelében Olfa-Minisitó puszta kaszáló, és legelő mintegy . . 1000 hold. 2. Tiszán inneni alsó Yátfenek, vagyis Hosszu­hát puszta kaszáló, és legelő . . . 600 — 3. Felső Várfeneki puszta kaszáló, és legelő . 1000 — 4. Beretzhalom Hídvégi puszta rész kaszáló . 1000 — 5. Halászi szérű kaszáló .... 600 — 6. Göböly járás, és Jajhalmi kaszáló . . 1400 — — 3000 birkára való akiokkal, és cseléd lakokkal, 20 — — és dohány föld pajtákkal, és dohányos lakok­kal ellátva ...... — — 7. Kocsordos kaszáló ..... 100 — 8. Alsó Magyarad kaszáló, legelő, és szántó földekkel, dohány föld, és pajtákkal, takar­­mányos kerttel 2500 birkára való akiokkal, cseléd lakokkal, öszvesen mintegy . . 1600 — 9. Felső Magyaradi kaszáló, és legelő . . 1200 — 10. Kis tisza közti Ravaszháti puszta egy dohá­nyos lakkal, ’s dohány földdel . . . 800 — 11. Kis tisza közti Szilosháti puszta legelő, és kaszáló 1200 — Ezen pusztai legelők, illetőleg kaszálók az ahhoz tartozó épületekkel együtt, a’ kitett pontok szerinti részletekben, vagy a’ körülményekhez képest több részeket is egybefoglalva fog­nak a’ haszonbéri árverésre bocsáttatni. A’ bérleni szándékozók az említett javak fekvéséről, ’s minőségéről az árverési nap előtt is az uradalmi tisztség útmutatása mellett személyes tudo­mást szerezhetnek, egyszersmind pedig figyelmeztetnek: hogy a’ kitűzött árverésre aránylagos bánatpénzzel ellátva jelenje­nek meg. Továbbá a’ kitűzött időben mintegy száz mázsa dohány ’s több százra menő dögbirka-bőr is fog árvereztetni. Kelt Tisza Nánán apr. 5. 1849. 168. sz. Köröztetős. Bumbáh János P. Bisztrai, Ungh megyei születés, magyar, 24 éves, Holunczak Simon, Polyánkai Ungh megyei születés, ma­gyar 29 éves, Korpanecz György Poroskoi Ungh megyei szü­letés , 20 éves; — Kucza István, Goroskóí ungmegyei szü­letés, magyar 22 éves, Kucserafka Antal T. Bisztrai Ungh me­gyei, születés 25 éves, 42. honvéd zászlóalj tartalék csapatbeli közvitézek az érintett tartalék csapattól apr. 6. Pircsröl elszök­vén, az ország minden közhatóságai a’ nevezett szökevények kerestetésére, ’s a’ mennyiben keblükben feltaláltatnának a’ leg­közelebbi katonai hatóságnak való átadásra ezennel hivatalosan felszólíttatnak. Debreczen april 13. 1849. Kiss Ernő, altábornagy. 970 2-3 Csődület mérnöki, főorvosi, sebészi barom­orvosi, bábái állomásokra. Megyénkben ürességben lévő egy mérnöki, egy főorvosi, egy sebészi, két barom orvosi, három bábái állomások csőd ut­ján lóvén betöltendők, — az ezen állomásokat elnyerni kívá­nók — kikópzettségöket igazoló hiteles okirataikkal folyó évi május 20-ik napjáig első alispán Bálint Elek urnái Tasnádon bérmentes levélben vagy személyesen jelentkezzenek, hol egy­szersmind az ezen állomásokkal egybekötött illetményekről tu­domást szerezhetnek. Kelt Tasnádon 1849. mart. 28-kán tar­tott képviselő bizottmányi gyűlésből. Közép Szolnokmegye közönsége nevében a’ képviselő bizottmány. ■■■■-■ ...— ■ - -....................---------------un» i a Nyomatík az álladalmi nyomdában.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék