Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-20 / 84. szám

RENDELETEK. Magyarország főhadi kormánya parancsa nyomán ren­deltetik : 1- ör. Azon főtisztek, kik jelenleg Debreczenben beteg­ség, vagy hivatalos elfoglaltatás nélkül vannak, személy és bár­­melly ok tekintete nélkül 24 órák alatt illető parancsnokságaik­hoz Debreczenböl ezennel visszautasíttatnak. 2- or. A’ betegség miatt itten létezők kötelesek folyó hó 20-ig betegségök valóságáról magokat a’ térparancsnokság előtt törsz- vagy más helybeli katona főorvosi bizonyitványnyal iga­zolni, arról is bizonyitandók, hogy egészségök helyreállása, mintegy mennyi időt kíván ? 3- or. Minden magán ügyben mától Debreczenbe szabad­sággal érkezendő fő tiszt urak, legyen szabadsága bár kitől adatva , személyválogalás nélkül vissza fognak utasíttatni. Debreczen, april 18.1849. Széntpály József, m. k. őrnagy-térparancsnok. D. 1. 10519—720. sz. A’ megyékbe, és kerületekbe lótenyésztés végett beosz­tandó apaménekkel kiküldött katonai egyének helyei, a’ mezö­­hegyesi ménes intézetnél másokkal lévén betöltendők: Odautasíttatnak a’ tartalék századok, és osztályok vezény­letei, hogy a’ tartalékoknál levő azon félrokkant katonai egyé­neket, őrmestertől kezdve lefelé, kik fegyverviselésre alkalmat­lanok lévén, egyébként erkölcsi magokviselete mellett jó ló ápolók, ’« magokat a’ mezöhegyesi ménes-itézethez áthelyeztet­ni kívánják, a’ lovassági iöfelügyelösóghez névszer int fel­terjeszteni eimulhailan kötelességöknek ismerjék. Répásy tábornok távoll.étében, Ferenczy ezredes. Debreczen, april 17. ügy látszik, ’s hála*,elve hiszszük á, hogy az igazságos isten elégelni kezdi már a’ tengernyi szenvedéseket, mellyeket aljas ármány, árulás és esküszegés árasztott a’ magyar nemzetre. Igazságos ügyünkért küzdő vitéz seregeink diadalmasan haladnak előre, ’s a’ hű honfiúi kebel majdnem naponkint újabb és újabb örömórzettől dagadoz a’ tá­borainkból érkező hírek hallattára. A’ aniat azoaba* vitéz sergeink a’ három hónap óta zsar­nokok és rabló zsoldosok türhetlen járma alatt nyögött vidéke­ket isten segedelmével felszabadítják, ’s a’ közlekedés azokkal megnyílik: így mind több és több bünemlékei merülnek fel az udvari ármányoknak, hitszegésnek, istentelenségeknek; mind több tényei jutnak tudomásunkra az undok honárulásnak, csel­­szövényeknek és népámitásnak. A’ közlekedés tágasbultávnl jutott néhány nap előtt keze­imhez, ámbár még január 20-kán kelt, azon irat, melly homlo­kán e’ czimet viseli: „Pásztori levél a’magyarhon, kath. egyház minden tisat'elendö lelkészeineki és a’ minden renden levő, Krisztusban kedvelt kath. híveinknek azúrtól üd vet, áldást és bé­kessége t.“ Az aláírás hely én pedig ez áll: ,,A’ magyar püspöki kar.“ Hitemben ingadoznám m«g minden emberi erény iránt, ki­veszettnek kellene hinnem az emberek kebeléből minden igaz— ságérzetet és istenfélelmet, ha elhihetném, hogy ezen úgyneve­zett pásztori levél valóban a’ magyar püspöki kar által íratott. Nem 1 'a1 püspöki k'4r, mellynek legszentebb hivatása: hir­detni «z igazságot, ’s hirdetni azt még akkor is, ha pallos függ­ne feje fölött, ha a’ kínpad, máglya ’s ezen halál iszonyatossá­­gaftval kény szer ifrené is öt a’ zsarnok hatalom igazságtalanság, hazudság hirdetésére, — az olly szent hivatásu, istennek ’s ön­­lelkigjneretének olly szigorú felelősséggel tartozó püspöki kar e’ nyomorult, szerkezetére hitvány, tartalmára hazudságokkal, ámításokkal teljes iratot nem készíthette. A’ magyar püspöki kar, három hónappal ez irat kelte előtt, a’ múlt évi October 28-kán Olmützbe küldött feliratában azt mon­­dá V. Ferdinánd királynak:-------,,A’ különböző népfajok, mellyek hazánkban laknak, a’ legaljasb ármánynyal bujtogattatnak fel a’ magyarok ellen; és számos ezernyi fegyveres nép barangolja be hazánkat, ölve, rabolva, pusztítva mindenütt a’ békés polgárokat.“-------„És lelkünk mély fájdalmában tapasztaljuk, hogy mindez felséged uralkodása alatt, felséged legmagasabb nevé­ben történik.“-------„Lehetetlen elhinni, hogy felséged híven értesítve volna arról, miként izgatták fel nemzetünk és szabadságunk el­lenségei, az egymással eddig békében, barátságban élt népfajo­kat; miként forgatták fel gyökerestül a’ status lételemeit, sem­mitették meg a’ felséged hozzájárultával ’s jóváhagyásával con­­stituált törvényes hatalmakat, miként tiporták a’ királyi méltó­ság iránti kegyeletet, nem rettegvén hirdetni, hogy felséged a’ magyar nemzetnek kir. esküvel pecsételt jogait eltörülni, az utósó pozsoni országgyűlésen kir. szentesítésével megerősített törvényeket, a’ nemzet szabad alkotmányát ’s független kormá­nyát megsemmiteni, az országot szolgai járomba vetni ’s jogta­lan tartománynyá alacsonyitani szándékozik.“ ,,A’ magyar nemzet ezt még mindezen megtámadások da­czára sem hiheti, ’s velünk együtt úgy van meggyőződve, hogy midőn a’ maga védelmére föllépett, e’ tért, mellyen jelenleg áll, nem csak önfentartása ösztönétől, hanem azon kötelességérzet­­töl is lelkesítve foglalta el, miszerint a’ kir. méltóságot meg­védje azok ellen, kik a’ trón felségével ’s a’ nemzet boldogsá­gával olly veszélyes játékot űzni nem iszonyodnak.41 — — „Kezeskedünk érte, hogy e’ nemzet, melly jelen felingerlett, független nemzeti szabadságát féltő ’s védő állapo­tában is mintegy ösztönszerüleg hódol a’ rendnek és törvény­nek, nem kíván egyebet, mint békében éldelhetni a’ felséged jóváhagyásával szentesített törvényes szabadságot.“ — — „Azon reménység él kebelünkben, hogy felséged megemlékezvén azon ünnepélyes esküjéről, mellyet koronázta­­tásakor e’ nemzet jogainak és szabadságának megtartására — e’ haza népének boldogitására, a' mindenható isten színe előtt tett azon iszonyú feleletterhet, mellyel e’ véres háború a’ kirá­lyi trónra nehezedik, személyétől elháritandja“ ’stb. Illy határozottan kárhoztatta octob. 28-án a’ magyar püs­pöki kar azon politikát, melly Magyarország irányában követ­­tetik. Illy nyíltan kimondták, hogy e’ háború iszonyú feleletterhe a’ királyi trónra nehezedik. ’S bár állásuknál fogva szemközt a’ trónnal e’ felirat egy pontjában olly értelemben nyilatkoznak, hogy nem hihetik ugy.m, miszerint ezen iszonyatosságok, mely­­lyek a’ király nevében az ország ellen intóztetnek, a’ király megegyeztóvel történnének; főpásztori kötelességöknek nyilvá­nítják mégis kijelenteni, hogy azonnal kiveszne a’ nép kedélyé­ből minden kegyelet a’ trón iránt, mihelyt bebizonyulna, hogy a’ király megegyeztóvel intézteinek az ország ellen e’ hallatlan csapások. Mióta e’ feliratot a’ püspöki kar Olmützbe felküldötte, fájdalom valósággá lön, mit akkor a’ püspöki kar még hihetet­lennek hirdetett, a’ trón iránti kegyeletnél fogva elhinni nem akart. Mind azon borzasztó megtámadások, mellyek addig Ma­gyarország ellen intéztettek, a’ királynak egyenes parancsára tör­téntek. De történt több is. Azóta jött be Windischgraetz császári hadakkal; azóta támadták meg császári tábornagyok kilencz ol­dalról az országot. Sőt történt olly dolog is, mit akkor még senki sem hihetett a’ császári házról, történt a’ legborzasztóbb, mit fejedeh ;m népe ellen elkövethet. Nem eléged*én meg, hogy, az ármány« san fellázított ráczok, oláhok, honátok és szászok egész tartó inányokat vérbe, lángba borítottak; nem elégedvén meg, hog"/ császári zsoldos hadai az ország nagyobb részét pusztítva, rabolva, gyújtogatva összebarangolták, még idegen zsoldoso fcat is hivott be az ország és nemzet jogainak és sza­badságé aak legyilkolására; és kora diadalmámorában a’ szabad Magyar országot martius 4-kén kibocsátott iratában minden jo­gaitól ’megfosztván, öt külön álló részekre darabolta, ’s ezred éves st «tuséletét egy tollvonással megseinmitettnek nyilvánította. A’ világtörténet nem mutathatja fel mását ennyi ármány­nak, Thitszegésnek és árulásnak, mennyi Magyarország irányában elkök rettetett. És a’ magyar püspöki kar volna-e képes pártolása alá fo­gadon mind ezen istentelen hitszegést, ármányt és árulást? És a’ magyar püspöki kar, mellynek legszentebb feladata hirdetni az igazságot, vetemedhetett volna-e olly iszonyú ha­­.’íudságra, hogy „atyáskodó, szelid-jósággali kormányzásnak, jog­­tinateletnek, igazságkiszolgáltatásnak, a’ szellemi és anyagi kin­csek fejlesztése által boldogitásnak44 mondhassa a’ fejedelmi ud­varnak e’ hallatlan fellázadását a’ nemzet ellen? A’ magyar püspöki kar, mellynek a’ hívek előtt csak az igazság apostolaiként szabad fellépni, merte volna mondani Win­­dischgraetzről, „hogy ö egyedül bókességes czélból lépett az országba, hogy hadai a’ legszebb rendet tartják, ’s példás fe­gyelem alatt állanak, a’ személy és vagyonbátorságot biztosít­ják, az országban a’ törvényes rendet visszaállítják, ’s alkotmá­nyos szabadságunkat, mellyet a’ pártütés koczkára tett, megmentsék?“ Nem! ti a’ cs ászári rabló seregek által felégetett, kirab­­lott helységek, ti szegény lakosok, kiknek véreit, rokonait le­gyilkolták, kiknek marháját elhajtották vagy levágták, gabnatá­­rait kiürítették, kiknek házfedeleit ’s házi szereit felégették, szekrényeit feltörték, ’s vóresveréjtékének meggazdálkodott filléreit kirablották, ti szegény betegek, kiknek fejei alól még a’ párnát is kiragadván, annak tolláit ördögi kárörömmel szélnek eresztették; ti vagyonosbak, kiknek ezüst szereit, midőn őket kénytelenségbÖl megvendégeltétek, ebéd után zsebre dugták, bútorait összerombolták, vagyonait elorzották, ti helységek, mellyeknek templomait megfertöztették, ti mindnyájan, kiket ezen minden emberiségből kivetkezett ellenség Ínségre jutta­tott, az istenért, ne higyjélek,hogy ezen úgynevezett pásztori levelet a’ magyar kath. püspöki kar irta volna. Ne higyjétek, hogy az erény és istenfélelöm annyira kive­szett volna a’ földről, hogy annak tisztök szerint legelső hirde­tői atyáskodó királynak nevezzék a’ vérengző zsarnokot, jó ba­rátnak a’ rablót és gyilkost, a’ törvényes rend helyreállítójának azt, ki minden isteni és emberi törvényeket szentségtelen láb­bal tápod! Ne higyétek, hogy a’ vallástalanság annyira meggyökere­zett volna, miszerint a’ vallás legfőbb hirdetői ’s tanítói testvér és anyagyilkolásra buzdíthatnának titeket, midőn ezen úgyne­vezett pásztori levélben arra intettek, hogy hűséggel, engedel­mességgel viseltessetek azok iránt, segédkezeket nyújtsatok azok­nak, kik hazátokat, ezen árva anyátokat, halálra zaklatják, vérei­teket legyilkolják, magatokat ínségre juttatnak. Ne higyjétek tehát, hogy ezen alávaló, csábitó iratot, bár pásztori levél czimet visel is homlokán, a’ magyar püspöki kar készítette volna. A’ magyar püspöki kar, midőn kormányunktól felszólítta— tót, buzdítaná a’ népet pásztori levelek által hazája védelmére, töl b Ízben kijelenté, miszerint a’ papságnak nem hivatása a’ po­lilíca, ’s félhető, hogy politicába avatkozván, ’s a’ népet olly teltekre is buzdítván, mellyeknek kimenete kétséges, könnyen híveik bizodalmát veszthetik el, ezt pedig elvesztvén a’ lelki üd­vesség ügyeiben sem fognak sükerrel működhetni. Ne higyétek tehát, hogy az akkor így nyilatkozott fő­papság, most, habár talán felhivatva az ellenségtől, önmagának ellentmondva képes volna kibocsátani illy egészen political szí­nezetű pásztori levelet, melly azon felül még, (miként azon vi­dékek, hol az ellenség tanyázott, vagy csak át is vonult, elég sajnosán öntapasztalásukból tudják), annyi hazudságokkal van elárasztva, tényeket, törvényeket, jogokat annyira elferdít, hogy azt egy értelmes, igazságot, jogot, törvényt tisztelni tartozó püs­pöki kartól származottnak lehetetlen csak fel is tenni. Ne higyétek tehát, hogy ezen alávaló iratot a’magyar püs­pöki kar készítette. Ez is kétségentul hasonló Windischgraetzi ármánynak és csábításnak eszköze volt, mint a’ „Közlöny“ hir­­lap azon száma, mellyet ö a’ maga nemzetgyilkoló czéljainak előmozdítására Pesten nyomatott bórenczei által. Hiszen a’ magyar püspöki kar jelen sem volt Pesten jan. 20-kán. Önszántából tudtomra csak két megyóspüspök volt ’s van ott jelen. Ketten pedig semmi ürügy alatt, semminemű ezé­­lokra nem bitorolhatják ,,a’ magyar püspöki kar“ czimét, mely­­lyel legalább is csak a’ többség élhet jogszerűen. A’ mi már magát ezen úgynevezett pásztori levelet illeti: annak czáfolatába nem bocsátkozom. Világos hazudságokat, min­denkitől átlátható elferdítéseket czáfolni hasztalan idővesztege­tés. De a’ki azt olvasaudja, eléggé meggyőződhetik, hogy azt czáfolni, kivált egy hirlap szűk korlátái közt teljes lehetetlen­ség is. Álljon itt maga az alávaló irat egész terjedelmében, czá­­folatúl önmagának. Horváth Mihály, vál. csanádi püspök. PÁSZTORI LEVÉL a’ magyarhoni kath. egyház minden tisztelen­dő lelkészeinek, és a’ minden renden levő, Krisztusban kedvelt kath. híveinknek az Úrtól üdvet, áldást, és békességet! Jóllehet a’ mi isteni Üdvözítőnktől ránk bízott főpásztori hivatal körében leginkább csak azokra kell terjedni atyai gon­dosságunknak , mik Krisztusban kedvelt híveink lelki szüsógei­­nek kielégítéséhez tartoznak; de mivel őket az üdvesség utján csak úgy vezérelhetjük legbiztosabban, ha kedves hazánk a’ pusz­tító belháború félelmei alól felszabadulván, abban a’ legfőbb ki­­rályi tekintély és hatalom, ’s vele a’ törvényes rend is­mét helyre áll: kötelességünknek ismerjük, épen ez időszakban, midőn a’ legforróbban visszaóhajtott béke és nyugalom elérhe­tésére olly kedvező alkalom nyilt meg, atyai szózatot in­tézni a’ kormányunk alatt levő tisztelendő lelkipásztorokhoz, valamint Krisztusban kedvelt minden katholikus híveinkhez is, hogy engesztelő szavaink hangjaiból megértsék és szivükre ve­gyék alattvalói hűség és engedelmesség kötelességét, mellytől sokan a’ politikai viszonyok szövevényes fejleményei alatt eltán­­torittatván, az ellenszegülés veszélyes útjaira sodortattak. Mi, kik a’ honban áradozó békétlenség hosszú ideje alatt nem késtünk a’ lelkipásztorokat ’s kedvelt híveinket a’ törvényes felsőbbsóg rendeletéinek pontos teljesítésére inteni, ’s as újabb törvények engedményeinek okszerű és békés felhaszná­lására figyelmeztetni: most sem állhatunk ellent lelkünk benső ösztönének, hogy a’ lelki vezérletünkre bízottakat a’ tévedések örvényéből kiragadni, ’s az ország kibékéltetésének közelgő idején, a’t ör ▼ é ny e ss é g u t j ár a visszavezetni igyekez­zünk. Mert a’ béke és szeretet Istenének szolgái lévén, valamint papi tisztünknél fogva a’ béke hirdetése és ajánlása illik legin­kább mi hozzánk; úgy meggyőződésünk is az, hogy csak a’ tör­vényes engedelmességre való átalános visszatérés mellett lehet az országban naponta növekedő nyomor és ínség megszűntét remónyleni. A’ sokszor hányatott és veszélyben forgott Magyarhon leginkább annak köszönheti má r szinte ezer éves fenmaradását, hogy többféle nemzetiségekből álló lakosai a’ törvényes király trónja ’s az alkotmány körül egyesülvén, azt és ezt minden ere­jűkkel megvédeni, ’s irántuh a’ függés, engedelmesség és ra­gaszkodás hódolatát szóval és tettel bevallani törekedtek. A’ magyar nemzetne!), királyai iránti tántorít hatlan hűségét hazánk történetének évkönyvei magasztalva bird étik, ’s maga a’ nemzet is e’ jellemző erényének öntudatából min .dig uj erőt me­rített a’ trón és ősi alkotmány megmentésére, ho 1 azokat veszély fenyegette. Az alattvalói hűség és engedelmesség, a’ kereszténynél vallás parancsolta lelkismeretes kötelesség, mellyet megszegni, az apostol bizonyítása szerint, annyit tesz, mint Isten rendeleté­nek , ki által uralkodnak a’ királyok, ellenszegülni. Üdvözítőnk, az apostolok és első keresztények kötelező példái mutatják ne­künk, hogy a’ törvényes fejedelmeknek engedelmeskedni tarto­zunk , mert Isten rendelete, hogy minden lélek alá legyen a’ felsőbb hatalomnak vetve. Az austriai házra ezelőtt több mint hároi aszáz évvel tör­vényes utón szállott a’ magyar korona. Később en pedig az or­szág rendéinek kivánatára, az 1723—diki 1-ső ’ s 2-ik törvény­­czikkek által a’ trónörökösödés rende úgy háti iroztatott meg, hogy az austriai örökös tartományok mindenki >ri uralkodója, egyszersmind,’s elválhatlan kapcsolatban, Máj jyarország tör­vényes királya is legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék