Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-20 / 84. szám

309 Lemondtak ez által, és pedig valamig az austriai felséges háznak bármelly ivadéka életlen lesz, mindenkorra , az ország rendei királyválasztási minden jogukról, ’s ezt még csak azon esetre tartották fen, ha az austriai ház és uralkodó egész család (mitől az isteni gondviselés őrizzen !) kihalna. Ezen örökösödési rend szerint a’ magyar királyi korona és trón, akár halál, akár lemondás által jöjjön üresedésbe, (melly utóbbi trónváltozási módra nézve sem hiányzanak honi történe­teinkben a’ példák) a’ közvetlenül következő trónörökös , vagy ha jogáról ez is önként lemondana, ennek legközelebbi törvé­nyes utódja lép az austriai császári ’s magyar királyi trón birto­kába. — így történt ez legközelebb, múlt évi decemberhó 2-kán, midőn a’ tizennégy év lefolyása alatt atyai jósággal és szelíd­séggel uralkodott I. Ferdinánd , austriai császár , Magyaror­szágnak e’ néven ötödik királya, ugyanaz nap kelt legmagasabb manifestumában kimondott okoknál fogva, az austriai összes bi­rodalom uralkodói székéről, következőleg a’ vele válhatlanúl összekapcsolt Magyarország koronájáról is leköszönvén, az örö­kösödés rendén arra hivatott testvér öcscse pedig, fenséges Fe­­rencz Károly cs. k. föherczeg, a’ koronáhoxi jogáról egyszers­mind ünnepélyesen lemondván, ennek elsőszülött fia, fenséges Ferencz József, kit a’ pragmatica sanctio szerint ezen visszalé­pések után az uralkodás egyenesen és törvényesen illetett, az austriai császári’s magyarországi királyi trónt I. Ferencz József név alatt azonnal elfoglalta. Nem szűnt meg tehát V. Ferdinánd lelépésóvel a’ királyi hatalom ez országban, ’s azon hüségi eskü, mellynek kötelezé­sétől a’ lelépő felség ön személyére nézve, addig volt alattva­lóit felmentette, szintógy kötelező erővel bir a’ trónra lépett I. Ferencz József királyunk ő Felsége irányában, ki sarkalatos törvényeink értelmében teljes joggal vette át az uralkodást, és kitől az engedelmességet senki ezen alkotmányos hon polgárai közül bűn nélkül meg nem tagadhatja; mert Üdvözítőnk nyíltan parancsolja, megadni a’ császárnak, mi a’ császáré; az apostolok fejedelme pedig U. levélében arra inti a’ keresztényeket, hogy engedelmeskedjenek a’ felsőbbségnek, akár magának a’ fejede­lemnek , mint legfelebb valónak, akár a’ helytartóknak, kik tőle küldetnek; mert ez az Istennek akaratja. Azért kelle pedig hazánk ezen alkotmányos viszonyait a’ lelkipásztorok és kedvelt híveink előtt bővebben is felvilágosí­tanunk, mivel tudjuk azt, hogy a’ hon lakosainak legnagyobb része a’ dolgok és események elhallgatása vagy szántszándékos elferdítése által a’ szabadság ’s törvényszerű függetlenség túl­feszített eszméivel ragadtatott azon veszélyes harczra, mellynek valamint kitörése az országot nyomorral és rendetlenséggel bo­rította el: további folytatása azt a’ veszély, és soká tartható ín­ség örvényébe sodorhatja. Magyarországnak sajátságos helyzete, ’s jóllétének és ősi függetlenségének biztosítása tette szükségessé, hogy a’ bölcs és előrelátó elődök az ősi alkotmány megtartása mellett, az or­szágot ugyanazon egy uralkodó személyében, és a’ kölcsönös védelem biztosítása alapján, az austriai örökös tartományokkal elválaszthatlan kapcsolatba hozták és szövetséges állásba lép­tették. Azóta a’ hont századokon át pusztította vad ellenség in­nen visszanyomatott, az ország határai ’s a’ külbéke hosszasb időre biztosíttattak. Az austriai házból származó királyak alatt épült föl e’ hon a’ török hagyta romok alól, indult virágzásnak köztünk a’ tudomány és polgárisodás, ’s a’ mit legelöl kell vala említenünk, a’ katholika egyház, melly e’ honban is, a’ mohácsi veszélyt nyomban követett vallási szakadás által kimondhatlan sok veszteségeket szenvedett, az austriai házból eredett dicső apostoli királyok védnöksége alatt ujult föl viszontagságaiból. Azért, noha a’ múlt évben april hó i 1-én bezárt pozsonyi országgyűlésen alkotott uj törvények a’ régi alkotmányon lé­nyeges változtatásokat tettek, a’ trónörökösödés rendét, ’s Ma­gyarországnak az örökös tartományokhozi törvényes viszonyait sértetlenül hagyták, ’s mint a’ törvényczikkek élőbeszédében olvasható, az országos rendek a* pragmatica sanctiora hivatkoz­va, a’ nemzetnek ama fönebb dicsért jellemét is, miszerint a’ fel­séges uralkodó házhoz örök hűséggel ragaszkodik, kiemelen­­dönek tartották. Több fejedelmi legmagasabb nyilvánitmányok, mellyekben fi felségöknek, V. Ferdinándnak, valamint felséges utódának 1. Ferencz Józsefnek, a’ magyar néphez és országhoz intézett atyai intéseik ’s az ország kibékitésére czélzó legfelsőbb rendeleteik foglaltatnak, vagy csak roszul értelmezett fordí­tásokban jöttek e’ honban köztudomásra, vagy nagyobb részt a’ nyilvánosság elöl elvonattak. E’ körülmény ’s a’ nép kedélyét felzaklató, szenvedélyeit izgatottságban tartó alaptalan hírek ’s koholmányok folytonos terjesztése, elhomályosították sokak előtt azon kötelesség ismeretét, ’s meggyengítették bennök a’ ke­gyelet azon érzelmeit, mellyekkel egy ország sem dicsekedhe­tett inkább, mint a’ királyához még a’ hatalmas francziahóditó csábításainak daczára is hűségben megmaradt Magyarország. Holott azon okiratok tanúsága szerint nem szenved két­séget, 1-ör: hogy ö császári királyi felségének, V-ik Ferdi­nándnak atyai legmagasabb szándoka és törekedése eleitől fog­va oda volt irányozva, miszerint a’ hazánkban megzavart békét helyre állítsa, ’s a’ viszálkodás szerzőit a’ törvényes engedel­messég útjára visszaszólítsa. 2-or. Hogy ö cs. kir. felségök, V-ik Ferdinánd és I. Ferencz-József nem akarják szabadságunkat, vagy nemzetisé­günket elnyomni; sőt azok további fentartását ünnepélyesen biztosítják; és hogy különösen a’ földmivelő népet az újabb törvények által megszüntetett úrbéri jtLot i’éiitra visufl' állítása iránt terjesztett álhirek alaptalanságára figyelmeztet­vén, a’ részökre törvény által engedményezett nyereményeket minden jövendő időkre biztosítani kegyeskedtek. 3-or. Hogy a’ cs. kir. hadsereg élén föméltóságu her­­czeg Windischgraetz, mint főparancsnok és teljes hatalmú k. biztos, ő felsége legfelsőbb rendeletéből, ’s edül azon bé­­keséges czélból lépett az országba ’« haladt egész Budapestig, miszerint ezen, a’ legszebb rendet tartó és példás fegyelem alatt álló hadierönek tekintélye által leíe^yverezze az ellen­szegülőket, ’s a’ személy- és vagyonbátorságot biztosítván, a’ törvényes rendet ’s az irántai tartozó engedelmességet az egész országban visszaállítsa. Kinek is e’ szerint, mint az ország kibékóltetöjének magas rendeletéit nemcsak elfogad­ni, hanem pontosan teljesíteni, sőt a’ parancsa alatt levő cs. kir. hadseregek támogatása által üdves czóljainak kivitelére segédkezeket nyújtani tartozunk. Csak igy remélhetvén azt, hogy alkotmányos szabadságunkat, mellyet a’ pártütés kocz­­kára tett, megmenthessük. Ugyanazért, miután egy részről a’ törvényes fejedelem iránti hűség ’s engedelmesség őszinte és tartózkodásnélküli bevallása legszorosb polgári ’s keresztényi kötelességünkben áll; más részről pedig semmit inkább nem óhajthatunk, mint, hogy e’ honban a’ száműzött béke visszatérésével, a’ jó rend ’s közcsendesség helyre álljon, ’s a’ polgárok előbbi iparuk ’s munkásságuk folytatása által, jóllétük elfivitelét háborítat­lan szorgalommal eszközölhessék: mint sz. Pál apostol meg­hagyta utódának sz. Titus krétai püspöknek, hogy a’ gond­jaira bízott híveket a’ fejedelmek iránti engedelmességre ’s alattvalói meghajolásra intse: úgy mi is intjük és kérjük az Ur­ban mindnyájokat, kiknek üdvessége fölött őrködnünk paran­csolta az ur, tőlünk egykor számot veendő, de kiknek földi boldogságát is szivünkből óhajtjuk; miszerint az általunk őszintén és igazságban előadottak nyomán ne késsenek I. Fe­rencz-József törvényes királyunk ’s urunk ö felsége iránt, szóval és tettel hűséget ’s engedelmességet tanúsítani, és ne várják be azon időpontot, hogy azon országot, melly a’ hűség­ben magát más által megelöztetni soha sem engedte, ő felsége törvényes urunk királyunk, hadseregeivel kénytelenittessék meghódoltatni. Csak egy éve még, hogy mostani urunk ö fel­sége legelső hivatalos föllépésével az ország fővárosában mind­nyájunk szeretetét, tiszteletét ’s bámulatát magához hódította vala; akkor az ország 5 felségében egykori dicső, ’s a’ nemzet­hez különös vonzalmat tanúsító királyát üdvezlette: most az is­teni gondviselés ő felségét megadta nekünk és a’ nagy biroda­lomnak ; ’s mivel gondosan , és hazánk iránti folytonos figye­lemmel neveltetett föl, az ur, ki a’ népek millióinak jóllétét tet­te le kezeibe, megadja neki bölcseségének ’s igazságának azon ismeretét, mellyel népeit erős karral fogja védeni, szelíd jóság­gal kormányozni, jogtisztelet, igazság-kiszolgáltatás, a’ szel­lemi ’s anyagi kincsek fejlesztése által boldogítani. Kérjük tehát sz. Pál apostol szavaival a’ lelkipásztorokat és kedvelt híveinket, hogy Ferencz-József ö felségéért, mint az ország törvényes királyáért, ’s azokért, kik a’ felsöbbségben vannak, tartassanak imádságok és könyörgések, miszerint csen­des és nyugodt lehessen életünk az isteni félelem megőrzése által. Különösen pedig rendeljük, hogy a’ szent misében ott, a’ hol a’ király nevének kell megemlittetni: I—sö Ferencz-József urunk királyunk neve soroztassék be, ’s azonkívül minden ün­nep- ’s vasárnapon a’ collecta rendén fi felsége, I-sö Ferencz- Józsefért a’ nyilvános könyörgés megtartassék, egyszersmind pedig, hogy a’ békeségért eddig folytatott nyilvános könyörgé­sek mig, mint reményijük, az isteni jóság és szeretet az áldott békét és nyugalmas időket visszaadja, ezután is naponkint mondassanak el. —■ Végezetre pedig a’ békességnek Istene, a’ ki a’ juhoknak az örökké tartó szövetség vére által való nagy pásztorát, a’ mi urunk Jézus Krisztust a’ halálból kihozta, igaz­gasson titeket minden jóra, hogy az ö akaratját cselekedjétek, munkálván bennetek azt, a’ mi előtte kedves, a’ Jézus Krisztus által, kinek dicsőség mind örökkön örökké. Amen. Kelt Pesten, januar 20-án 1849. A’ magyar püspöki kar. NEM HIVATALOS RÉSZ. Metternich és a’ szabadság ügye. A’ férfiú, kinek nevét czikkünk homlokára tűztük, első Ferencznek jobb keze, V. Ferdinándnak mindene volt. Úgy látszott, öt választá a’ sors vógrehajtójaúl ama czól­­nak, mellyet már az első Habsburg tűzött ki magának, és ha­gyott meg testamentumában utódainak. Kitűnő észtehetsége ’s fényes állása, megadák Metternich­­nek azon hatalmat, mellynél fogva képes volt volna a’ lelki sö­tétség börtönébe zárt népeket olly szoros bilincsbe verni, mi­szerint azok, akaratuk nyilvánítására teljesen képtelenek lettek volna. A’ múlt tavaszi események azonban ketté vágták azon rendszert, szétszakíták azon hálót, mellyet a’ Metternich esze olly ügyesen szőtt vala a’ népnek bekerítésére. A’ három százados terv hajótörést szenvedett a’ fölzúdult népakarat hullámzó tengerén, ’s magát az absolutismus bárká­jának kormányosát is egy szigetbe sodorta a’ martiusi zivatar. Metternich itt is sokkal okosabb volt mint elvbarátai. Ö át­látta, hogy hasztalan küzd á’ rohanó hullámok ellenében: elvo­nult a’ vihar elöl, ’s John Bulinál kopogtatott be szállásért, hogy födele alatt pihenhesse ki fáradalmait. ■ De keblének hite itt sem tört meg a’ számüzöttnek, ö mégí most is hiszi, hogy az ügy, mellyért lelkét az ördögnek adta, győzni fog, és megérendi örömét a’ napnak, mellyen újra bi­lincseket lát csörögni a’ népnek kezén, ’s mellyen újra tündö­kölni látja a’ népnek vérében megfónyesült koronákat a’ zsarno­kok hálántékain. A’„Revue des deux Mondes“ azt mondja, mikép Metternich úgy tartja, hogy a’ határtalan hatalmat bitorolt feje­delmek irányában türelemvesztett népek jelen öntudatra ébre­dése „csalfa alkalmazása az elvnek, merő esz­­telensóg, és semmi erővel nem bir; követke­zőleg e’forradalmi mozgalmaknak semmi élet­revalóságot nem tulajdonit.“ ,,A’ politikai haladás (igy szóll tovább Metternich hitvallomása) egy körben mozog; ’s mentül előbb végzi futását: annál gyorsabban ér véget.“ ,,A’ Francziaországot és Európát megingatott rázkódás, elkerülhetlen és utósó oscillatiója a’ társadalomnak, melly miután a’ forradalom tapasztalásain keresztül, ment, ismét a’ korlátlan hatalom hitéhez fog visszatérni.“ ,,A’ népek elvesztik a’ forradalmi jellemet, a’ királyok az erőtlenség szellemét; ezek ugyanis drágán vásárlandják meg azon tapasztalást: mit tesz jogaiktól elállani.“ ’stb. Ez politikai hite Metternichnek, a’ jelen európai esemé­nyekre vonatkozólag. Nincs mit csudálkoznunk illyetén gondolkozás-módján azon férfiúnak, kiben vérré vált a’ despotiára vágyás, ’s kinek fürtéi az absolutismus népnyomorgató czéljainak végrehajtásá­ban fehéredtek meg; ismételjük, nincs mit csodálnunk, hogy egy illy ember, bukása után is a’ zsarnokság diadalát hiszi. Az éhes disznó Londonban is makkal álmodik. Mindemellett nem tartóztathatják magunkat, hogy a’ nígy hírű diplomatának illyetén bölcselkedéseire csekély észrevétele­inket meg ne tegyük. Hogy az öreg úr a’ jelen forradalmi mozgalmaknak secími életrevalóságot nem tulajdonit: arról nem tehetünk, ’s ellenke­zőre capacitálni nem okunk sem kedvünk; de, hogy az igazság­talanul nyomott népek saabadságkövetelése nem volna e/yéb, mint csalfa alkalmazása az elvnek, ’s merő esztelenség: enged­jen meg nekünk a’ tudós herczeg, ezt nem fogjuk elismerni soha. Benőtt már annyira a’ fejünk lágya, hogy átlássuk, mikíp ha csakugyan szükség volna is a’ fejedelmekre, ők vanna- a’ népért, és nem a’ nép ö érettök. Túl vagyunk rajta, ho„y azt higyjük, mikép közvetlen az isteni kegyelem löki közénk, (pint a’ mesés hajdanban a’ békák közé) a’ királyt, ’s ép e’ hitben föl­tétlenül bókoljunk akaratának. Ezentúl a’ n é p fog immár akarni; mert tudja, hogy ö teszi az álladalmat, rendeltetésének p.wig csak úgy felelhet meg valamelly status, ha benne a’ valódi nép­akarat uralkodik. Ez a’ czél, mellynek elérésére törekednek, ’s mellyet megnyerni vérök árán sem drágáinak a’ népek. És ne higye Metternich, hggy egy ainollyan bécsi fajta congressus itt is eldönti a’ dolgot, mint eldöntötte 1813-ban. Akkor Europa fejedelmei szövetkeztek az egy Napoleon eilen; most pedig Europa népei támadtak föl egynéhány zsarnok el­len, ’s e’ két viszony közt ég és föld a’ különbség. A’ népeknek csak akarniok kell, ’s akaratuknak árja el fog­ja sodorni azon haszontalan gátat, mellyet egyesek parányi ere­je törekszik elébe vonni. Azt mondja az öreg ur, hogy a’ politikai haladás egy kör­bei mozog?... Bámulunk rajta, hogy egy olly okos fő, miilyennek övét a’ világ ismeri, mikép teremthet illy idétlen állítást. Hiszen csak egy tekintetet kell vetnünk az emberiség *ör­­ténetére, hogy meggyőződjünk, mikép a’népek eleitől fogva folytonos tökélyesbülésen mennek keresztül, ’s a’ mint a’ ttké­­letesedésben előbbre haladnak, a’ szerint igyekeznek emelni és tökélyesbitni fokonkint politikai institutioikat is. Ez ép olly ter­mészetes, mint kézzel fogható. Hogyan lehet tehát mégis ollyat állítani, miszerint a’ jelen rázkódásnak meg kellett ugyan történnie, de ez volt utósó oscil­latiója a’ társadalomnak, ’s majd ha keresztülmentünk a’ forra­dalom tapasztalásain, visszatérendünk ismét a’ korlátlan hatalom hitéhez. Mondta volt Metternich, hogy az embereknek a’ civilisatio jelen stádiumán át kellett menniök, de ez véghatára a’ művelt­ségnek, hol most állunk, és itt immár azon ponton vagyunk, hon­nan okvetlenül visszafelé keilend indulnunk, ’s elhányva kabát­jainkat és minden szellemiséget, amaz első eredeti állapotba fo­gunk visszatérni, hol füge-levélbe öltözvén, marhák legelteté­sében találandjuk a’ legfőbb boldogságot, — mondta volna ezt Metternich, nem állított volna vadabbat, mint az imént. Ellene szól a’ józan ész, ellene a’ tapasztalás. A’ mi hitünk szerint, a’ népszabadság sorsa az leend, mi volt a’ lélekismeret szabadságáé a’ reformatióé. Üldözték, pusztították akkor is a’ fáklyavivöket, kik vilá­gosságot terjesztőnek a’ sötétségben tapogató népek közt. Épen úgy mint most. És mégis ezer meg ezer apostolai akadtak az igazságnak, kik nem féltek martyrjai lenni a’ szent ügynek. Épen úgy, mint most. És minden tilalmak daczára elterjedt az uj hit világa a’ föld kerekségén, meguyilatkozának a’ népek szemei, különbsé­get vontak a’ jó és rósz között, és követték benső meggyő­zéseiket. Épen úgy lesz most. *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék