Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-21 / 85. szám

amazokat plnzzol, fegyverrel, ágyukkal, lőszerekkel segítetté, saját császári tisztei ’s tisztviselői gyűjtöttek be a’ szomszéd Serbiábél szerb rablő csoportokat, a’ rácz pártütök segítségére, ’s a’ békés magyar és német lakosok legyilkolásár* vezórlették, és az egész combinált horvát-rácz lázadás intézése a’ pártütö horvát vezér kezeibe tétetett. Következtek a’ rácz lázadásban iszonyatosságok, menyek­nek hallattára is elborzad az emberi szív. A’ békés lakosok le­­gyilkoltattak, a’ kínzásoknak legirtózatosabb nemeivel, egész vi­rágzó városak ’s falvak elpnsztiitattak, a’ gyilkosoktól menekült magyar saját hazájában földönfutó koldus lön, ’s az orsiágnak legvírágzóbb vidéke siralom völgyévé tétetett. A’ magyar nemzet védelmezni vala kénytelen magát; de nemzeti seregeink nagy részét az osztrák cabinet már előbb Olaszhonba kűldé, a’ lombard-velenczeiek legyőzésére, ’s bár saját hazánk ezernyi sebekből vérzett, annak ótalmára haza nem eresztette. A’ többi magyar seregek legnagyobb része az osztrák tar­tományokba volt a’ törvény ellenére elhelyezve, nálunk pedig az országban többnyire osztrák seregek tanyáztak, mellyeknek legnagyobb része inkább a’ páriütésnek támasza, mint a’ törvény ’s belbéke ötalmazója vala. Sürgettük ezen idegen katonaságnak az örökös tartomá­nyokban tanyázó magyar ezredekkel felcserélését. Részint meg­­tagadtitott, részint minden utón késleltetett. ’S ha vitézeink a’ hasa veszélyének hírére élctveszélylyel csapatonként haza in­dultak, üldözőbe vétettek, ’s ha itt ott a’ túlnyomó erőnek en­gedni valának kénytelenek, nem csak lefegyvereztettek, de ha­lállal is bűntetteitek, mert hazájokat akarák a’ rablók és pártü­tők ellen védeni. A’ magyar ministerium sürgette a’ királyt, utasítaná tör­vény értelmében az országbani minden hadsereg és várparancs­­noksájókat, hogy az alkotmány iránt hűséggel, ’s a’ magyar miaisterinmnak engedelmességgel tartoznak. A’ parancs köröz­­tetés végett István föherczeg nádor és királyi helytartóhoz Bu­dára lekttldetett, a* levelek megirattak ’s postára tétettek, de a’ király örscse,a’nádor királyi helytartó,annyira vetemedett, hogy a’ ministerelnök által ellenjegyzett rendeleteket a’ postákról visszacsempészné, a’ mint azok később, midőn ö az országból hűtlenül eltávozott, hátrahagyott irományai között feltaláltattak. A’ pártutö bán megtámadással fenyegette a’ magyar ten­gerpartot, az ország kormánya fegyveres erőt küldött a’ király megegyezésével Styria felé,Fiume megmentésére, ’s a’ fegyve- Tes erő útközből Olaszországba menni kényszerittetett — és Fi­úmét a’ párlütők erőszakkal elfoglalták ’s a’ magyar koronától elszakították. És ezen gyalázatos ármányt a’ bécsi cabinet tévedésnek nyilatkoztatá, mint tévedésnek mondá azt is, hogy a’horvát pártütőknek, fegyvert, pénzt, ágyukat és lőszert küldött. Abdában titkosan utasítva lettek úgy a’ pártütök, mint a’ katonai ’s várparancsnokok, hogy ha jön is roszaló , vagy a’ma­gyar ministerium iránt engedelmességet rendelő királyi parancs, annak ne engedelmeskedjenek, hanem az osztrák ministerium utasításait kövessék. Soha gyalázatosabb játék nemzettel nem űzetett. A’ magyar nemzet e’ szerint pénz, fegyver, hadsereg nól­­kCl, az ellentállásra készületlenül, rendszeres ármánynyal és árulással körülhálósva; önkénytesekkel, nemzetőrökkel, ’s gya­korlatlan fegyvertelen népfelkeléssel volt magát a’ kiirtás ellen kénytelen védelmezni, ’s a’ magyar hadseregnek az országban ma­radt részeitől segittetve, nyílt csatákban mégis győzött mindenütt, de több absolut szellemű tisztek ’s vezéreknek ármánykodásai ’s árulásai miatt a’ sáncz erősségekbe vonult rácz, szerb, és ha­tárőr lázadást hirtelen le nem gyözheté. Új erő-teremtésről kellett gondoskodnia. A’ király, szinleg még mindig engedve az elutasithatlanul törvényes kívánságoknak, 1848. jul. 2-ra országgyűlést hirde­tett, ’s a’ nemzet képviselőit felszólította, hogy a’ horvát és rác* lázadásnak legyőzésére az orsz. békéjének helyreállítására fegy­veres erőről, ’s pénzforrásokról gondoskodjanak, egyszersmind maga, ’s egész királyi családja nevében kinyilatkoztatta, hogy a’ horvát páriutést ’s a’ rácz lázadást a’ legünnepélyesebben kár­hoztatja. Az országgyűlés gondoskodott. 200,000 emberben ’s 42 millió forintban a’ szükséges erőt megszavazta, ’s törvényjavas­latait királyi szentesítés végett felterjesztette; egyszersmind Íéldátlan hűséggel a’ királyt, ki akkoronBécsböl Innsbruckba szö­­ött, felszólította, jöjjön Budára, segítsen jelenlétével a’ pártütés lecsillapításában, ’s támaszkodjék a’ magyarok hűségére, melly öt és trónusát meg fogja óvni minden veszélytől. De ezen kérés hasztalan volt. Sőt időközben Radeczki győzvén Olaszországban, e’ győzelemben elbizakodva a’ Habs­burg Lothringi ház elérkezettnek vélte az időt, hogy az ál­­arczot levesse, ’s nyílt erőszakkal lépjen fel, a’ belháborúban vérző Magyarország elnyomására. A’ horvát bánt, a’ pártütöt ’s ö maga a’ király által is párt­­fltönek nevezettet, most már kedves hívének nyilatkoztatta; pártűtéseért megdicsérte, ’s kezdett ösvényének folytatására hívta fel. Hasonlót nyilatkoztatott a’ vérben fürdő rácz lázadók { ránt. Ez volt a’ jelszó, mellyre a’ pártütö horvát bán időközben királyi pártfogás alatt gyűjtött seregeivel pusztítva, rabolva a’ Dráván áttört, mire az országban volt osztrák seregek nagy ré­sze hozzá pártolt, az eszéki, aradi, temesvári, gyulafejérvári várparancsnokságok, ’s bánsági és erdélyi hadparancsnokságok hűtejenül elárulták az országot; felső Magyarországba, egy, a’ király által osztrák ezeredessé emelt tót pap, a’ király szemei előtt Bécsben toborzott cseh rablókkal beütött, ’s a’ pártütő hor­vát vezér azon elbizakodással haladt előre, a’ védtelen ország­ban a’ főváros felé, hogy ellene a’ magyar hadsereg nem fog küzdeni. Az országgyűlés még most is bízott a’ királyi esküben, ’s a’ király felszólittatott, hogy a’ pártütést szüntesse meg; de vá­laszúi az osztrák ministerium egy nyilatkozványára hivatkozást nyert, mellyben az jelentetik ki, hogy a’ magyar nemzet önálló kormányától, a’ magyar pénz- had- és kereskedelmi ügyek kor­mányzatát elvonni elhatározott akarata, egyszersmind a’ király a’ fegyveres erő és hadi költség iránt, saját felhívására alkotott törvényektől a’ szentesítést megtagadta. Erre a’ magyar ministerium leköszönt, de az uj ministe­rium alkotására felszólított ministerelnök által előterjesztett ministeri jelöltek meg nem erősittettek. Az országgyűlés a’ nemzet megmentésének kötelességétől ősztönöztetvo, a' pénzforrásokat határozatilag elrendelő, ’s ka­tona-állítást parancsolt. A’ nemzet teljes készséggel engedelmeskedett. A’ nemzet képviselői egyszersmind felhívták a’ király öcscsét István föherczeg nádor királyi helytartót, szálljon, eskü szerinti kötelezettségénél fogva, táborba a’ pártütők ellen El­ment, nagyszavakban fogadott fényes Ígéretekkel; de miután a’ pártütö horvát bánnal küldöttei által üzeneteket váltott, és már már ütközetre kerülne a’ dolog \ a’ tábort titkon elhagyá, sőt az országból is hűtlenül eltávozott. Irományai között pedig eltaláltatott az előre kikoholt terv, miként fog Magyarország Styriából, Austriából, Morvából, Si­­lesiából, Gallicziából és Erdély felöl egyszerre kilencz oldalról megtámadtatni. És az osztrák hadügyminister felfogott levelezéseiből ki­sült, miként utasíttattak a’ Magyarországot környező osztrák tar­tományok hadi parancsnokai, Magyarországba beütni, ’s combi­nált hadi munkálatokkal a’ pártütöket gyámolitani. És megtörtént a’ beütés kilencz oldalról: mig benn a’ hazában a’ felizgatott népiségek polgárháborúja dühöngött. Mindnyája között legkeservesebb az erdélybeni támadás, mert ez által Erdélynek inagyarországgali tökéletes egyesülése,— melly 1791. észt. óta sürgetett közohajtás volt, és a’ melly a’ múlt évben, előbb a’ magyar ’s csak hamar az erdélyi ország­gyűléseken hozott, ’s az uralkodó által szentesített törvényeknél fogva úgy lön valósággá, hogy az 1848-ki julius 2-káni ma­gyar nemzetigyülésen Erdélynek öszves képviselői, ’s köztök a’ szászok is, megjelentek, — erőszakosan felbontatni megkisér­­tetett: sőt Erdélyben a’ hitszegő osztrák vezérek nem elégel­ték a’ rendes seregekkeli hadviselést, hanem a’ pártütö szászok által gyámolittatva fellázították az oláh népességet, melly a’ törvény által neki ajándékozott szabadság ellen feltámadva, bar­bár vandalismussal gyilkolta, kínozta a’ védtelen magyar lako­sokat, nem kiméivé sem nőt, sem gyermeket, sem gyámoltalan öreget, ’s rommá éggették és felpródálták a’ legvirágzóbb vá­rosokat ’s falvakat, ’s köztök N.-Enyedet, Erdélyben a’ tudomá­nyok egyik székhelyét. De a’ magyar nemzet ennyi árulástól, erőszaktól, ’s ve­szélytől környezve, bár fegyvertelenül, készületlenül kétségbe nem esett jövendője felett. Önkénytesekkel ’s népfelkeléssel szaporitá csekély rende­zett erejét, ’s az igazság érzetéből merített hazafiui lelkesedés­sel pótolván a’ gyakorlat hiányát, a’ pártütö horvát tábort meg­verte, ’s miután vezérök-az ütközet után nyert fegyverszüne­tet arra használta, hogy becsületszavát szegve, vert sere­gével az éj sötétében megszökött , az országból kikergette. — Egy másik több mint 10,000 főnyi sen ge pedig körülkerítve, vezérestöl együtt utolsó emberig elfogatott. A’vert sereg Bécs felé futamodott, ’s V-dik Ferdinánd király annyira vetemedett az erkölcstelenségben, hogy annak vezérét a’ megvert, megfutamlott pártütöt Magyarországon a’ királyi hatalom teljhatalmú kóyviselöjévó nevezné, ’s magát a’ lázadás lecsillapítása végett egybehitt országgyűlést csak mi­nisteri ellenjegyzés mellett, ’s igy is, a’ következő évi költség­vetés megállapítása után engedi feloszlattatni, jogtalanul closz­­latottnak nyilvánítván, alkotmányt, és minden alkotmányos insti­­tutiókat, hatóságokat, törvényszékeket felfüggesztve, az egész országot hadi törvényszék alá, ’s a’ polgárok életét, vagyonát, becsületét azon pártütő zsarnok kényének ’s korlátlan hatalmá­nak alája vétó, ki, mint a’ haza ellensége, fegyveres kézzel tá­madta meg az országot, a’ törvényt és alkotmányt. Sőt a’ hitszegé osztrák ház még e’ borzasztó csele­kedetnél sem állapodott meg. A’ pártütö bánt a’ Bécset ostromló seregeknek é talma alá fogadta, ’s miután Bécset egyesített erejök által ostrommal be­vették, ‘s meghódították az egész egyesült sereget Magyaror­szág meghódítására vezették. A’ még mindig hű magyar nemzet parlamentairt küldött az ellenséghez. Parlamentairje elfogattatott, börtönre vettetett, ’s a’ magyar nemzet igazságos felkiáltása feleletre sem mélta­tott, hanem mindenki, a’ ki ártatlan hazáját védeni merné, akasz­tófával fenyegettetett. Mielőtt azonban a’ zsarnok dynastia főserege beütne Ma­gyarországra, az olmützi palotában, családi revolutio eszkö­zöltetett, V-dik Ferdinánd lemondott a’ trónusról, mellyet any­­nyi vérrel, annyi hitszegóssel megfertöztetett; a’ király testvér­­öcscsónek, az öröködési jogról szintúgy lemondott Ferencz Ká­­rolynak fia, az ifjú Feróhoz József föherczeg kiáltotta ki magát osztrák császárnak ’s magyar királynak. De a’ magyar nemzet alkotmányos trónjáról, a’ nemzet nél­kül családi paclumok által senki sem rendelkezhetik. És mégis, a’ magyar nemzet annyira nem óhajtott egye­bet, mint törvényeinek fentartását, ’s azoknak ótalma alatt a’ becsületes békét, hogy ha ezen trónváltozásra, a’ magyár nem­zet megegyezése törvényes úton felkóretik, ’s az ifjú Herczeg a’ magyar alkotmány fentartására esküt tenni ajánlkozis, a’ ma­gyar nemzet semmit sem késett volna, öt, mielőtt kezét polgár vérbe mártotta, diplomaticai kötések alapján királyának fogadni, ’s szent István koronájával megkoronázni. De ö megtagadva mindent, a’ mi isten ’s ember előtt szent, nemcsak erre nem ajánlkozott, sőt inkább kivetkőzve az ifjú ke­bel romlatlanságából, első szavával kikiáltotta, hogy Magyaror­szágot — mellyet ö, a’ lázadó — lázadónak mert bélyegezni fegyverrel hódítandja meg, ’s hogy élte feladatának ismeri, azt ezredév óta fentartott önállásából kivetkeztetve, az osztrák bi­rodalomba beolvasztani. És szavát, a’ mennyire tehette, igyekezett is rettenetesen beváltani. Reá küldte Magyarországra VVindischgraetz teljhatal­mú helyettesének vezérlete alatt álló seregét, ’s egyúttal Galli­­czia, és Styria felöl az országot külön seregekkel megtámadtatá. A’ magyar nemzet védelmezé magát a’ reá mórt halál el­len. De mert ennyi ellenség ellenében, ’s benn az országban vandal lázadóktól zaklatva, még egész védelmi erejét ki nem fejtheté, eleinte hátrálni vala kénytelen; ’s hogy a’ fővárost a’ prágai, ’s bécsihez hasonló ostrom szerencsétlenségétől meg­mentse , ’s e’ jobbra érdemes nemzőt sorsát készületlenül egy ütközet koczkájára ne tegye, elhagyta magát a’ fővárost is , ’s az országgyűlés és nemzeti kormány múlt januar elején Debre­­czenbe tétetett át, az igazságos isten segedelmébe, ’s a’ nemzet erejébe vetett azon biztos remónynyel, hogy a’ főváros elha­gyásával a’ nemzet nem fog elveszni. És, hála Istennek, nem veszett el! Azonban még ekkor is megkísértő a’ békés kiegyenlítést: követeket küldött a’ hitszegé dynastia fővezéréhez; de ö kevély 313 oUdralio.Us-^l az alkudozást elutflsitá, a’ magyar nemzettől fel­tétlen megadást mert követelni, ’s az ország béhebövetjeit az Ollmü zbe meneteiben meggátolva, letartóztatta, sőt azok egyi­két a’ volt ministerelnököt, fogságra vetette, ’s megszállván az elhagyott fővárost, ott a’ hóhér bárójával zsarnokoskodott, hadi foglyaink egy részét iegyilkoltatta, más részét súlyos börtönre vetteti, ’s a’ többieket embertelen éhségre kárhoitatja , vagy az olaszországi seregekbeni szolgálatra kényszeríti. ’S hogy semmi se hiányozzék az austriai ház bűneinek mértékéből, Erdélyben a’ vitéz magyar hadsereg állal meg ve­retve, az orosz czár segítségéhez folyamodott, ’s a’ szomszéd Oiáhországból úgy a’ magas porta tiltakozása mint az európai hatalmak bukaresti consulainak ellenzése daczára, a’ népjog meg­sértésével, orosz seregeket hozott be Erdélybe^a’ magyar nem­zet legyilholására. És végre, hogy ennyi bűneinek gyümölcsét biztosítsa, Fe­rencz József, ki magát magyar királynak meri nevezni, f. évi martius 4-kei ’s 6-kai manifestumaiban nyíltan kimondja, hogy a’ magyar nemzetet kitörli az' élő nemzetek sorából; területét öt részre feldarabolja, Erdélyt, Horvátországot, Slavoniát, Fiú­mét, ’s a’ magyar tengerpartot Magyarországtól elválasztja; Ma­gyarország belső területéből a’rácz rablók számára, külön vaj­daságot kiszakit, ’s átalában az egész országot önállásától, tör­vényes függetlenségétől, ’s országos lételétől megfosztva, az osztrák birodalomba beolvasztja. íme elszámláltuk egyszerű históriai igazsággal a’ Habs­­burg-Lothringi ház példátlan bűneinek hosszú sorát, ’s az ö­­rökkóvaló isten ítéletére, ’s a’ világ közvéleményére hivatkozva mondjuk ki, hogy a’ hitszegö házzal a’ kibékülés lehetsége meg­szűnt,’s tartozunk isten törvényének, tartozunk hazánknak, tartozunk a’jognak, tartozunk a’ moiálnak, becsületnek, Euró­pának , ’s a’ civilisatio érdekeinek, hogy e’ hitszegö dynastiát a’magyar királyok trónjáról száműzve, adjuk át isten Ítéletének, ’s a’ közvélemény, morál ’s becsület utálatának. Teszszük pedig azt halálra sértett nemzetünk törhetlen ere­je érzetében. íme három hónap óta szállotta meg hazánk fővárosát a’ hitszegő ellenség, és nemzetünket készületlenül lepte meg; de a’ magyar nép az élethalál harcz közepette nőtt erejében, ’s dia­dalmas harezok közt szerezte magának a’ meggyőződést, hogy hazáját meg fogja menteni. Három hónap óta a’ zsarnok ellenség minden erejével, egy talpalatnyi földet sem nyert, sőt vesztett tért tér után, ütközetet ütközet után. Három hónap előtt a’ Tiszáig valánk visszaszorítva, ’s most már igazságos fegyvereink egész Erdélyt visszaszerezték, Ko­lozsvárt, Nagyszebeni, Brassót visszafoglalták, ’s az osztrák ház seregeit, egy részt Bukovinába űzték, más részt úgy őket mint a’ segitségökre jött orosz seregeket tökéletesen megverve, Er­délyből utolsó emberig kiűzve Oláhországba menekülni kény­­szeri tették. Felső Magyaror^zágy nagy részben meg van az ellenség­től tisztítva. A’ rácz lázadás megtörve; erősségeik: szent Tamás és a’ római sánezok ostrommal bevóve, ’s a’ Tisza és Duna közti vidék, egész Bács vármegyével le egészen Titelig a’ nemzetnek visszaszerezve. Maga a’ hitszegö osztrák ház fővezére pedig minden egye­sült erejével öt egymásutáni ütközetben megverve, ’s a’ Dunáig ’s részint Dunántúlra visszakergetve. És azért mindezeknek alapján, az örökkévaló isten igaz­ságára, ’s a’ müveit világ ítéletére hivatkozva, és nemzetünk természetes jogaira úgy, valamint nehéz szenvedések alatt tett— leg bebizonyított erejére támaszkodva, azon kötelességnél fogva, melly minden nemzetet az önfentartásra ösztönöz, ezennel az ál­talunk törvényesen képviselt nemzet nevében kijelentjük és ha­tározzuk, a’ mint következik: 1- ör. Magyarország a’ vele törvényesen egyesült Er­­délylyel és hozzá tartozó minden részekkel és tartományokkal egyetemben, szabad, önálló és független európai statusnak nyil­­váníttatik, ’s ezen egész status területi egysége feloszthatatlan­­nak ’s épsége sérthetetlennek kijelentetik. 2- or. A’ Habsburg-Lothringi ház, a’ magyar nemzet el­leni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, nem különben azon merény által, miszerint az ország területi épségének el­­darabolását, Erdélynek, Horvátországnak, Slavoniának, Fiúmé­nak és kerületének, Magyarországtóli elszakitását, ’s az ország önálló statusóletónek eltörlését fegyveres erőszakkal megkísér­teni, e’ végett idegen hatalom fegyveres erejét is a’ nemzet le­­gyilkolására használni nem iszonyodott, saját kezeivel szaggat­ván szét úgy a’ pragmatica sanctiót, mint átalában azon kapcso­latot, melly kétoldalú kötések alapján közötte ’s Magyarország között fenállott, ezen hitszegö Habsburgi, ’s utóbb Habsburg- Lothrengi ház, Magyarország,’s a’ vele egyesült Erdély, és hoz­zá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a’ nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a’ magyar koronához tartozó minden cziinek használatától meg­­fosztatik, ’s az ország területéről, ’s minden polgári jogok élve­zetéből számkivettetik. A’ minthogy ezennel trénvesztettnek, kirekesztettnek és számüzöttnek a’ nemzet nevében nyilvánittatik. 3- or. Midőn a’ magyar nemzet elidegenithetlen természe­tes jogainál fogva az európai statuscsaládba önálló és független szabad statusként belép, egyszersmind kinyilatkoztatja: hogy azon népekkel, mellyek vele ezelőtt egy fejedelem alatt állottak, békét, ’s jó szomszédságokat alapítani ’s folytatni, és minden más nemzetekkel, barátságos kötésekkel szövetkezni elhatáro­zott akarata. 4- er. Az ország jövendő kormány-rendszerét minden rész­leteiben a’ nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig, mig ez a’ fönebbi alapelvek nyomán inegállapittatnék, az országot egész egyetemes kiterjedésében a’nemzeti gyűlés minden tagjai­nak egyajku felkiáltásával ’s közmegegyezésével kinevezett kormányzó elnök KOSSUTH LAJOS fogja a’ maga mellé veen­dő ministen kkel, úgy saját magának mint az általa nevezendő ministereknek személyes felelősségük ’s számadási kötelezett­ségük mellett kormányozni. És e’ határozatainkat adjuk tudtára a’ müveit világ minden népeinek, azon erős meggyőződéssel: hogy a’ magyar nemzetet, mint a’ független önálló nemzetek sorában egyik testvérüket, azon barátsággal és elismeréssel fogadandják, melly barátságot és elismerést a’ magyar nemzet nekik ezennel általunk felajánl.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék