Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-21 / 85. szám

amazokat pénzzal, fegyverrel, ágyukkal, lőszerekkel segítette, saját császári tisztei ’s tisztviselői gyűjtöttek be a’ szomszéd Serbiából szerb rabló csoportokat, a’ rácz pártütök segítségére, ’s a’ békés magyar és német lakosok legyilkolására vezérlették, és az egész combinált horvát-rácz lázadás intézése a’ pártütö horvát vezér kezeibe tétetett. Következtek a’ rácz lázadásban iszonyatosságok, melyek­nek hallattára is elborzad az emberi szív. A’ békés lakosok le­­gyilkoltattak, a’ kínzásoknak legirtózatosabb nemeivel, egész vi­rágzó városok ’s falvak elpusztittattak, a’ gyilkosoktól menekült magyar saját hazájában földönfutó koldus jön, ’s az országnak legvirágzóbb vidéke siralom völgyévé tétetett. A’ magyar nemzet védelmezni vala kénytelen magát; de nemzeti seregeink nagy részét az osztrák cabinet már előbb Olaszhonba küldé, a’ lombard-velenczeiek legyőzésére, ’s bár saját hazánk ezernyi sebekből vérzett, annak utalmára haza nem eresztette. A’ többi magyar seregek legnagyobb része az osztrák tar­tományokba volt a’ törvény ellenére elhelyezve, nálunk pedig az országban többnyire osztrák seregek tanyáztak, mellyeknek legnagyobb része inkább a’ pártütésnek támasza, mint a’ törvény ’s belbéke otalmazója vala. Sürgettük ezen idegen katonaságnak az örökös tartomá­nyokban tanyázó magyar ezredekkel felcserélését. Részint meg­­tagadtatott, részint minden utón késleltetett. ’S ha vitézeink a’ hasa veszélyének hírére életveszélylyel csapatonként haza in­dultak, üldözőbe vétettek, ’s ha itt ott a’ túlnyomó erőnek en­gedni valának kénytelenek, nem csak lefegyvereztettek, de ha­lállal is bűntettettek, mert hazájokat akarák a’ rablók és pártü­tők ellen védeni. A’ magyar ministerium sürgette a’ királyt, utasítaná tör­vény értelmében az országbani minden hadsereg és várparancs­­nokságokat, hogy az alkotmány iránt hűséggel, ’s a’ magyar ministeriumnak engedelmességgel tartoznak. A’ parancs köröz­­tetés végett István főherczeg nádor és királyi helytartóhoz Bu­dára feküdldetett, a’ levelek megirattak ’s postára tétettek, de a’ király örsese,a’nádor királyi helytartó,annyira vetemedett, hogy a’ ministerelnök által ellenjegyzett rendeleteket a’ postákról visszacsempészné, a’ mint azok később, midőn ő az országból hűtlenül eltávozott, hátrahagyott irományai között feltaláltattak. A’ pártutó­bán megtámadással fenyegette a’ magyar ten­gerpartot, az ország kormánya fegyveres erőt küldött a’ király megegyezésével Styria felé,Fiume megmentésére, ’s a’ fegyve­­res erő útközből Olaszországba menni kényszerittetett — és Fi­umét a’ pártütők erőszakkal elfoglalták ’s a’ magyar koronától elszakították. És ezen gyalázatos ármányt a’ bécsi cabinet tévedésnek nyilatkoztatá, mint tévedésnek mondá azt is, hogy a’horvát pártütőknek, fegyvert, pénzt, ágyukat és lőszert küldött. Abdában titkosan utasítva lettek úgy a’ pártütök, mint a’ katonai ’s várparancsnokok, hogy ha jön is roszaló , vagy a’ma­gyar ministerium iránt engedelmességet rendelő királyi parancs, annak ne engedelmeskedjenek, hanem az osztrák ministerium utasításait kövessék. Soha gyalázatosabb játék nemzettel nem űzetett. A’ magyar nemzet e’ szerint pénz, fegyver, hadsereg nél­­kül, az ellentállásra készületlenül, rendszeres ármánynyal és árulással körülhálósva, önkénytesekkel, nemzetőrökkel, ’s gya­korlatlan fegyvertelen népfelkeléssel volt magát a’ kiirtás ellen kénytelen védelmezni, ’s a’ magyar hadseregnek az országban ma­radt részeitől segittetve, nyílt csatákban mégis győzött mindenütt, de több absolut szellemű tisztek ’s vezéreknek ármánykodásai ’s árulásai miatt a’ sáncz erősségekbe vonult rácz, szerb, és ha­tárőr lázadást hirtelen le nem győzheté. Új erő­teremtésről kellett gondoskodnia. A’ király, szinleg még mindig engedve az elutasithatlanul törvényes kívánságoknak, 1848. jul. 2-ra országgyűlést hirde­tett, ’s a’ nemzet képviselőit felszólította, hogy a’ horvát és rácz lázadásnak legyőzésére az orsz. békéjének helyreállítására fegy­veres erőről, ’s pénzforrásokról gondoskodjanak, egyszersmind maga, ’s egész királyi családja nevében kinyilatkoztatta, hogy a’ horvát pártütést ’s a’ rácz lázadást a’ legünnepélyesebben kár­hoztatja. Az országgyűlés gondoskodott. 200,000 emberben ’s 42 millió forintban a’ szükséges erőt megszavazta, ’s törvényjavas­latait királyi szentesítés végett felterjesztette; egyszersmind p­éldátlan hűséggel a’ királyt, ki akkoron Bécsböl Innsbruckba szö­­ött, felszólította, jöjjön Budára, segítsen jelenlétével a’ pártütés lecsillapításában, ’s támaszkodjék a’ magyarok hűségére, melly őt és trónusát meg fogja óvni minden veszélytől. De ezen kérés hasztalan volt. Sőt időközben Radeczki győzvén Olaszországban, e’ győzelemben elbizakodva a’ Habs­burg Lothringi ház elérkezettnek vélte az időt, hogy az ál­­arczot levesse, ’s nyílt erőszakkal lépjen fel, a’ belháborúban vérző Magyarország elnyomására. A’ horvát bánt, a’ pártütöt ’s ő maga a’ király által is párt­­üstőnek nevezettet, most már kedves hívének nyilatkoztatta; pártűtéseért megdicsérte, ’s kezdett ösvényének folytatására hívta fel. Hasonlót nyilatkoztatott a’ vérben fürdő rácz lázadók i­ránt. Ez volt a’ jelszó, mellyre a’ pártütö horvát bán időközben királyi pártfogás alatt gyűjtött seregeivel pusztítva, rabolva a’ Dráván áttört, mire az országban volt osztrák seregek nagy ré­sze hozzá pártolt, az eszéki, aradi, temesvári, gyulafejérvári várparancsnokságok, ’s bánsági és erdélyi hadparancsnokságok hűtelenül elárulták az országot; felső Magyarországba, egy, a’ király által osztrák ezeredessé emelt tót pap, a’ király szemei előtt Bécsben toborzott cseh rablókkal beütött, ’s a’ pártütő hor­vát vezér azon elbizakodással haladt előre, a’ védtelen ország­ban a’ főváros felé, hogy ellene a’ magyar hadsereg nem fog küzdeni. Az országgyűlés még most is bízott a’ királyi esküben, ’s a’ király felszólittatott, hogy a’ pártütést szüntesse meg; de vá­laszúl az osztrák ministerium egy nyilatkozványára hivatkozást nyert, mellyben az jelentetik ki, hogy a’ magyar nemzet önálló kormányától, a’ magyar pénz- had- és kereskedelmi ügyek kor­mányzatát elvonni elhatározott akarata, egyszersmind a’ király a’ fegyveres erő és hadi költség iránt, saját felhívására alkotott törvényektől a’ szentesítést megtagadta. Erre a’ magyar ministerium leköszönt, de az uj ministe­rium alkotására felszólított ministerelnök által előterjesztett ministeri jelöltek meg nem erősittettek. Az országgyűlés a’ nemzet megmentésének kötelességétől ösztönöztetve, a­ pénzforrásokat határozatilag elrendelő, ’s ka­tona-állítást parancsolt. A’ nemzet teljes készséggel engedelmeskedett. A’ nemzet képviselői egyszersmind felhívták a’ király öcscsét István főherczeg nádor királyi helytartót, szálljon, eskü szerinti kötelezettségénél fogva, táborba a’ pártütők ellen El­ment, nagyszavakban fogadott fényes ígéretekkel; de miután a’ pártütő horvát bánnal küldöttei által üzeneteket váltott, és már már ütközetre kerülne a’ dolog­­ a’ tábort titkon elhagyá, sőt az országból is hűtlenül eltávozott. Irományai között pedig eltaláltatott az előre kikoholt terv, miként fog Magyarország Styriából, Austriából, Morvából, Si­­lesiából, Gallicziából és Erdély felöl egyszerre kilencz oldalról megtámadtatni. És az osztrák hadügyminister felfogott levelezéseiből ki­sült, miként utasíttattak a’ Magyarországot környező osztrák tar­tományok hadi parancsnokai, Magyarországba beütni, ’s combi­nált hadi munkálatokkal a’ pártütöket gyámolitani. És megtörtént a’ beütés kilencz oldalról, mig benn a’ hazában a’ felizgatott népiségek polgárháborúja dühöngött. Mindnyája között legkeservesebb az erdélybeni támadás, mert ez által Erdélynek m­agyarországgali tökéletes egyesülése,a melly 1791. eszt. óta sürgetett közohajtás volt, és a’ melly a’ múlt évben, előbb a’ magyar ’s csak hamar az erdélyi ország­gyűléseken hozott, ’s az uralkodó által szentesített törvényeknél fogva úgy jön valósággá, hogy az 1848-ki julius 2-káni ma­gyar nemzeti gyűlésen Erdélynek öszves képviselői, ’s köztök a’ szászok is, megjelentek, s erőszakosan felbontatni megkisér­­tetett, sőt Erdélyben a’ hitszegő osztrák vezérek nem elégel­ték a’ rendes seregekkeli hadviselést, hanem a’ pártütő szászok által gyámolittatva fellázították az oláh népességet, melly a’ törvény által neki ajándékozott szabadság ellen feltámadva, bar­bár vandalismussal gyilkolta, kínozta a’ védtelen magyar lako­sokat, nem kimélve sem nőt, sem gyermeket, sem gyámoltalan öreget, ’s rommá éggették és felpróbálták a’ legvirágzóbb vá­rosokat ’s falvakat, ’s köztök N.­Enyedet, Erdélyben a’ tudomá­nyok egyik székhelyét. De a’ magyar nemzet ennyi árulástól, erőszaktól, ’s ve­szélytől környezve, bár fegyvertelenül, készületlenül kétségbe nem esett jövendője felett. Önkénytesekkel ’s népfelkeléssel szaporitá csekély rende­zett erejét, ’s az igazság érzetéből merített hazafiai lelkesedés­sel pótolván a’ gyakorlat hiányát, a’ pártütő horvát tábort meg­verte, ’s miután vezérök­ az ütközet után nyert fegyverszüne­tet arra használta, hogy becsületszavát szegve, vert sere­gével az éj sötétében megszökött , az országból kikergette. — Egy másik több mint 10,000 főnyi sen­ge pedig körülkerítve, vezérestöl együtt utolsó emberig elfogatott. A’vert sereg Bécs felé futamodott, ’s V-dik Ferdinánd király annyira vetemedett az erkölcstelenségben, hogy annak vezérét a’ megvert, megfutamlott pártütöt Magyarországon a’ királyi hatalom teljhatalmú képviselőjévé nevezné, ’s magát a’ lázadás lecsillapítása végett egybehitt országgyűlést csak mi­nisteri ellenjegyzés mellett, ’s igy is, a’ következő évi költség­vetés megállapítása után engedi feloszlattatni, jogtalanul elosz­­latottnak nyilvánítván, alkotmányt, és minden alkotmányos insti­­tutiókat, hatóságokat, törvényszékeket felfüggesztve, az egész országot hadi törvényszék alá, ’s a’ polgárok életét, vagyonát, becsületét azon pártütő zsarnok kényének ’s korlátlan hatalmá­nak alája véte, ki, mint a’ haza ellensége, fegyveres kézzel tá­madta meg az országot, a’ törvényt és alkotmányt. Sőt a’ hitszegi osztrák ház még e’ borzasztó csele­kedetnél sem állapodott meg. A’ pártütő bánt a’ Bécset ostromló seregeknek u­ralma alá fogadta, ’s miután Bécset egyesített erejök által ostrommal be­vették, é s meghódították az egész egyesült sereget Magyaror­szág meghódítására vezették. A’ még mindig hű magyar nemzet parlamentairt küldött az ellenséghez. Parlamentairje elfogattatott, börtönre vettetett, ’s a’ magyar nemzet igazságos felkiáltása feleletre sem mélta­tott, hanem mindenki, a’ ki ártatlan hazáját védeni merné, akasz­tófával fenyegettetett. Mielőtt azonban a’ zsarnok dynastia főserege beülne Ma­gyarországra, az olmützi palotában, családi revolutio eszkö­zöltetett, V-dik Ferdinánd lemondott a’ trónusról, mellyet any­­nyi vérrel, annyi hitszegéssel megfertöztetett; a’ király testvér­­öcscsének, az öröködési jogról szintúgy lemondott Ferencz Ká­­rolynak fia, az ifjú Fereház József főherczeg kiáltotta ki magát osztrák császárnak ’s magyar királynak. De a’ magyar nemzet alkotmányos trónjáról, a’ nemzet nél­kül családi pactumok által senki sem rendelkezhetik. És mégis, a’ magyar nemzet annyira nem óhajtott egye­bet, mint törvényeinek fentartását, ’s azoknak utalma alatt a’ becsületes békét, hogy ha ezen trónváltozásra, a’ magyar nem­zet megegyezése törvényes úton felkéretik, ’s az ifjú Herczeg a’ magyar alkotmány fentartására esküt tenni ajánlkozis, a’ ma­gyar nemzet semmit sem késett volna, őt, mielőtt kezét polgár vérbe mártotta, diplomaticai kötések alapján királyának fogadni, ’s szent István koronájával megkoronázni. De ő megtagadva mindent, a’ mi isten ’s ember előtt szent, nemcsak erre nem ajánlkozott, sőt inkább kivetkőzve az ifjú ke­bel romlatlanságából, első szavával kikiáltotta, hogy Magyaror­szágot — mellyet ő, a’ lázadó — lázadónak mert bélyegezni fegyverrel hódítandja meg, ’s hogy élte feladatának ismeri, azt ezredév óta fentartott önállásából kivetkeztetve, az osztrák bi­rodalomba beolvasztani. És szavát, a’ mennyire tehette, igyekezett is rettenetesen beváltani. Reá küldte Magyarországra W­indischgraetz teljhatal­mú helyettesének vezérlete alatt álló seregét, ’s egyúttal Galli­­czia, és Styria felöl az országot külön seregekkel megtámadtatá. A’ magyar nemzet védelmezé magát a’ reá mért halál el­len. De mert ennyi ellenség ellenében, ’s benn az országban vandal lázadóktól zaklatva, még egész védelmi erejét ki nem fejtheté, eleinte hátrálni vala kénytelen; ’s hogy a’ fővárost a’ prágai, ’s bécsihez hasonló ostrom szerencsétlenségétől meg­mentse , ’s e’ jobbra érdemes nemzet sorsát készületlenül egy ütközet koczkájára ne tegye, elhagyta magát a’ fővárost is , ’s az országgyűlés és nemzeti kormány múlt január elején Debre­­czenbe tétetett át, az igazságos isten segedelmébe, ’s a’ nemzet erejébe vetett azon biztos reménynyel, hogy a’ főváros elha­gyásával a’ nemzet nem fog elveszni. És, hála Istennek, nem veszett el! Azonban még ekkor is megkísérte a’ békés kiegyenlítést: követeket küldött a’ hitszegi dynastia fővezéréhez; de ő kevély oldval­o.Us-il az alkudozást elutalsitá, a’ magyar nemzettől fel­tétlen megadást mert követelni, ’s az ország békekövetjeit az Ollmü­zbe meneteiben meggátolva, letartóztatta, sőt azok egyi­két a’ volt ministerelnököt, fogságra vetette, ’s megszállván az elhagyott fővárost, ott a’ hóhér bárójával zsarnokoskodott, hadi foglyaink egy részét legyilkoltatta, más részét súlyos börtönre vetteti, ’s a’ többieket embertelen éhségre kárholtatja , vagy az olaszországi seregekbeni szolgálatra kényszeríti. ’S hogy semmi se hiányozzék az austriai ház bűneinek mértékéből, Erdélyben a’ vitéz magyar hadsereg által meg ve­retve, az orosz czár segítségéhez folyamodott, ’s a’ szomszéd Oláhországból úgy a’ magas porta tiltakozása mint az európai hatalmak bukaresti consulainak ellenzése daczára, a’ népjog meg­sértésével, orosz seregeket hozott be Erdélybe,a’ magyar nem­zet legyilkolására. És végre, hogy ennyi bűneinek gyümölcsét biztosítsa, Fe­rencz József, ki magát magyar királynak meri nevezni, f. évi martius 4-kei ’s 6-kai manifestumaiban nyíltan kimondja, hogy a’ magyar nemzetet kitörli az­ élő nemzetek sorából; területét öt részre feldarabolja, Erdélyt, Horvátországot, Slavoniát, Fiu­mét, ’s a’ magyar tengerpartot Magyarországtól elválasztja; Ma­gyarország belső területéből a’rácz rablók számára, külön vaj­daságot kiszakit, ’s átalában az egész országot önállásától, tör­vényes függetlenségétől, ’s országos tételétől megfosztva, az osztrák birodalomba beolvasztja. Íme elszámláltuk egyszerű históriai igazsággal a’ Habs­­burg-Lothringi ház példátlan bűneinek hosszú sorát, ’s az ö­­rökkévaló isten ítéletére, ’s a’ világ közvéleményére hivatkozva mondjuk ki, hogy a’ hitszegö házzal a’ kibékülés lehetsége meg­szűnt,’s tartozunk isten törvényének, tartozunk hazánknak, tartozunk a’jognak, tartozunk a’ morálnak, becsületnek, Euró­pának , ’s a’ civilisatio érdekeinek, hogy e’ hitszegö dynastiát a’magyar királyok trónjáról száműzve, adjuk át isten ítéletének, ’s a’ közvélemény, morál ’s becsület utálatának. Teszszük pedig azt halálra sértett nemzetünk törhetlen ere­je érzetében. Íme három hónap óta szállotta meg hazánk fővárosát a’ hitszegő ellenség, és nemzetünket készületlenül lepte meg; de a’ magyar nép az élethalál harcz közepette nőtt erejében, ’s dia­dalmas harczok közt szerezte magának a’ meggyőződést, hogy hazáját meg fogja menteni. Három hónap óta a’ zsarnok ellenség minden erejével, egy talpalatnyi földet sem nyert, sőt vesztett tért tér után, ütközetet ütközet után. Három hónap előtt a’ Tiszáig valánk visszaszorítva, ’s most már igazságos fegyvereink egész Erdélyt visszaszerezték, Ko­lozsvárt, Nagyszebent, Brassót visszafoglalták, ’s az osztrák ház seregeit, egy részt Bukovinába űzték, más részt úgy őket mint a’ segítségökre jött orosz seregeket tökéletesen megverve, Er­délyből utolsó emberig kiűzve Oláhországba menekülni kény­­szeri­tették. Felső Magyarországa nagy részben meg van az ellenség­től tisztítva. A’ rácz lázadás megtörve; erősségeik: szent Tamás és a’ római sánczok ostrommal bevéve, ’s a’ Tisza és Duna közti vidék, egész Bács vármegyével le egészen Titelig a’ nemzetnek visszaszerezve. Maga a’ hitszegő osztrák ház fővezére pedig minden egye­sült erejével öt egymásutáni ütközetben megverve, ’s a’ Dunáig ’s részint Dunántúlra visszakergetve. És azért mindezeknek alapján, az örökkévaló isten igaz­ságára, ’s a’ műveit világ ítéletére hivatkozva, és nemzetünk természetes jogaira úgy, valamint nehéz szenvedések alatt tett­­leg bebizonyított erejére támaszkodva, azon kötelességnél fogva, melly minden nemzetet az önfentartásra ösztönöz, ezennel az ál­talunk törvényesen képviselt nemzet nevében kijelentjük és ha­tározzuk, a’ mint következik: 1- er. Magyarország a’ vele törvényesen egyesült Er­­délylyel és hozzá tartozó minden részekkel és tartományokkal egyetemben, szabad, önálló és független európai statusnak nyil­­váníttatik, ’s ezen egész status területi egysége feloszthatatlan­­nak ’s épsége sérthetetlennek kijelentetik. 2­­or. A’ Habsburg-Lothringi ház, a’ magyar nemzet el­leni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, nem különben azon merény által, miszerint az ország területi épségének el­­darabolását, Erdélynek, Horvátországnak, Slavoniának, Fiúmé­nak és kerületének, Magyarországtóli elszakitását, ’s az ország önálló statuséletének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísér­teni, e’ végett idegen hatalom fegyveres erejét is a’ nemzet le­­gyilkolására használni nem iszonyodott, saját kezeivel szaggat­ván szét úgy a’ pragmatica sanctiót, mint átalában azon kapcso­latot, melly kétoldalú kötések alapján közötte ’s Magyarország között fenállott, ezen hitszegö Habsburgi, ’s utóbb Habsburg- Lothrengi ház, Magyarország,’s a’ vele egyesült Erdély, és hoz­zá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a’ nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a’ magyar koronához tartozó minden czim­ek használatától meg­­fosztatik, ’s az ország területéről, ’s minden polgári jogok élve­zetéből számkivettetik. A’ minthogy ezennel trénvesztettnek, kirekesztettnek és számüzöttnek a’ nemzet nevében nyilvánittatik, 3- ot. Midőn a’ magyar nemzet elidegenithetlen természe­tes jogainál fogva az európai statuscsaládba önálló és független szabad statusként belép, egyszersmind kinyilatkoztatja, hogy azon népekkel, mellyek vele ezelőtt egy fejedelem alatt állottak, békét, ’s jó szomszédságokat alapítani ’s folytatni, és minden más nemzetekkel, barátságos kötésekkel szövetkezni elhatáro­zott akarata. 4- er. Az ország jövendő kormány-rendszerét minden rész­leteiben a’ nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig, mig ez a’ fölebbi alapelvek nyomán m­egállapittatnék, az országot egész egyetemes kiterjedésében a’nemzeti gyűlés minden tagjai­nak egyajku felkiáltásával ’s közmegegyezésével kinevezett kormányzó elnök KOSSUTH LAJOS fogja a’ maga mellé veen­dő minister­kkel, úgy saját magának mint az általa nevezendő ministereknek személyes felelősségük ’s számadási kötelezett­ségük mellett kormányozni. És e’ határozatainkat adjuk tudtára a’ műveit világ minden népeinek, azon erős meggyőződéssel, hogy a’ magyar nemzetet, mint a’ független önálló nemzetek sorában egyik testvérüket, azon barátsággal és elismeréssel fogadandják, melly barátságot és elismerést a’ magyar nemzet nekik ezennel általunk felajánl. 313

Next