Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-24 / 87. szám

320­ 0 időket élünk, szem elől ne veszítse, mert noha ő ’s az általa ki­nevezendő ministerek, kikre nézve a­ combinatióval már tisztá­ban van, az esküt leteendőnek hiszik, mindazáltal, ha kezeik annyira megköttetnek, hogy ők csak Werbőczy törvényeinek korlátai között mozoghatnak, úgy a’ hon megmentési kötelessé­get magukra nem vállalhatják. — Ezen nyilatkozat tetszéssel fogadtatván, a’ kormányzó elnök két törvényjavaslatot terjesz­tett a’ ház asztalára. Először is úgy lévén meggyőződve, hogy minél tekintélyesebb állást vesz a’ nemzet, annál kevesebb vér­be ’s áldozatba fog kerülni tökéletes megszilárdítása azon álla­potnak, mellyel a’ nemzetgyűlés kimondott, az ország honvé­delmi erejének szaporítását látja szükségesnek, a’miért a’ had­seregnek ötvenezer fővel szaporítását elren­deltetni indítványozza. Miután továbbá a’ hon ellen fegyveres pártot ütött csajkás kerületnek feloszlatását és Bács­­megyébe visszakebeleztetését saját felelősségére már is elren­delő, ezen rendeletnek törvény erejére emeltetését javasolja. E’ két törvényjavaslat kinyomalni rendeltetett. Ezekután jelenté a’ kormányzó elnök, miszerint a’ körülményeket úgy látja ala­kulni, hogy hazánk ellensége politicájául vette fel felső Magyar országot Galliciából folytonos beütésekkel háborítani. A’ kor­mány intézkedett és intézkedni fog, hogy ne csak a’ megtörtént beütések legyezessenek, de az ország újabbaknak lehetőssége ellen is biztosittassék; a’ miért nemcsak a’ szükséges hadi erő összevonásáról gondoskodott, hanem a’ Gallicziából folyton fe­nyegető berohanások ellen működendő hadsereg fővezérévé Dembinszkit nevezé ki, a’ mit a’ ház igen örvendetes tu­domásul vett. — A’ főtáborról is jelentett némellyeket. Örvendetes hírül mondá, miszerint vitéz hadseregünk annyira visszanyomta az osztrák zsoldosokat, hogy a’ legújabban érke­zett futárnak öt nap kellett, még Debreczenbe elérkezett. — Egyébiránt seregeink Komáromot felmenték az ostrom alúl; e­­. k­. 17-kén pedig Aulich tábornok, az ellenséget olly tete­mesen megverte, hogy az Rákosról egészen Pest falai közé szó jittatott. Előleges közlés, a’ felsőházapr. 23-ki üléséről A’ képviselőhöz határozata, a’ tisztviselők napdijázásáról elfogadtatott. A’ megjelenési határidőűl kitűzött apríl 15-ke el­múlván, igazoló választmány alakíttatott, mellyhez a’ meg nan jelent felsőházi tagok igazoló folyamodásaik áttétettek. CXLIII. ülés a’ kép­visel­ő há­zb­an apr­il 20. (Vége) Madarász László: A’ választmány 4 pontban adja elő e’ kérdésben véleményét, mellyeket külön kell választani egymástól. Az i-ső és 3-ik pont összevaló; ezek hivatali el­­árásról szólanak, és a’ hivatali eljárásról felelni minden esetre kötelessége minden státushivatalnoknak; az eljárásról tehát kö­telességemnek tartom annyival inkább felelni, mert osztom azon szabadságjogot, melly szerint a’ státushivatalnokok felelősségre vonathatók a’ képviselőhöz által. A’ 2-ik és 4-ik pontok egye­nesen a’bíróság elébe tartoznak, mit kívánni kell bárkinek is, hogy a’ tárgy tisztába hozattassék. Ha tehát ezen jelentésben csak annyi volna , hogy össze van írva, a’ mi beolvasztatott, és a’ mi elárvereztetett, ’s össze van írva, mi maradt meg és a’há­rom leltárt össze kell egyeztetni az eredeti leltárral, azután le­hetvén megmondani, van-e hiány vagy nincs — hacsak ez volna a’ jelentésben, akkor szükségtelennek látnám szólani; de igy szólanom kell, hogy a’ dolog felvilágosodjék, és ne találra, a’ mint mondatik legyen építve, hanem hogy arról, hiányzik-e valami vagy nem? felvilágositás legyen, melly Útmutatóul szol­gáljon a’ rendes hatalomnak; mert azt hiszem, a’ törvényhozó hatalom a’ 3-ik és 4-ik pontra nézve nem fog decretalis lépést tenni, az­az nem fogja külön bib­él meghatározni az eljárást, hanem azt fogja mondani: az országnak van e’ tekintetben tör­vénye, a’ szerint legyen eljárva. — Engedjék meg azonban a' képviselők, hogy épen a’ kellő tiszteletből, mielőtt azon hivata­los visszaélésekre általmennék, mellyekkel vádoltabik a’ rend­őrség eljárása, azért tegyek csak észrevételeket, mert ezen ag­godalmak a’ rendőri hivatallal nem közöltetvén, csupán csak az és­­//. alatti jelentések lévén beküldve, ’s az azon alatt levő csatolmányok, — természetes volt, hogy arra észrevételeket tenni nem lehetett. Nem akarom vádolni a’ jelentő bizottmányt, mert én is úgy veszem fel a’ dolgot, hogy nem inquisitio volt a’ bizottmány feladása, hanem azon magasztos kiküldetés , melly­­röl ezen nemzeti gyűlés sohasem léphet vissza a’ régi várme­gyéknek gyűlésére, hogy választmányokat küldjön a’ tárgyak nyomozására; sőt inkább azon magasztos feladata volt a’ bizott­mánynak, hogy ő kezeli azon irományokat, ’s a’ felmerülő ag­godalmakat a’ háznak bejelenti. Tehát ezt nem azért mondom, mintha hibáztatnám a’ bizottmány eljárását; de azért vagyok kénytelen előhozni önök előtt, hogy ha a’ bizottmány némelly lépésekre, némelly fel nem világosított adatokra nézve szíves­kedett volna észrevételeit megtenni, azok iránt a’rendőrség kétségtelenül a’ szükségeset megtenni azon perezben kötelessé­gének tartotta volna. —Azonban engedjenek meg önök, mivel ez már a’ nyilvánosság elébe jött, a’ másik után is kell felvilágosí­tásnak történni. — A’ 2-ik pont azt tartja, „hogy a’ főpénztári hivataltól a’ rendőrségnek a’ ládák, a’ lepecsételt kulcsokkal együtt olly módon lezárva, és lepecsételve, miként átvétettek, adottak által.“ Engedjenek meg, hogy ezen kitétel ellen óvást kell jelentenem ; ez nem úgy van; sehol a’ világon senki bebi­zonyítani nem képes, hogy a’ rendőri hivatalnak ezen ládák va­­laha, valahol, valaki által általadattak volna, miért? (zaj) mert azon egyén, ki e’ dologban az elnöki irodában megbizatott, Sa­lamon Sándor úr, kinek oklevelét elolvashatom, mert kinyomat­tam,----------(közbeszólások) emlékeztettem e’ részben, a’ hon­védelmi bizottmányra hivatkozva, kormányelnök urat is, ’s az sincs tisztába hozva, hogy ki rendelte meg az ingóságok át­szállítását; nevezetesen kormányelnök úr a’ honvédelmi bizott­mány jegyzőkönyvébe vétetni kívánta, miként ő úgy emlék­szik, hogy ő rendelte meg, én pedig úgy emlékszem, hogy nála én rendeltem meg. — De menjünk a’ dolog valóságára. Salamon Sándor úr átküldetett dec. 31-én Budára —— (za­jos közbeszólások.) méltóztassanak megengedni, egy kis tü­relmet kérek előadásomban. Ítéljen azután a’ közvélemény; én nem bántok senkit, csak valóságot mondok. — Mikor tehát ezen hivatalnok általment Budára, úgy adja elő a’ dolgot c) alatti nyilatkozatában, hogy ő onnan bizonyos ládákat nem re­­signatorium mellett, hanem nyaláb számra, ennyi és ennyi da­rabot általvitt a’ rendőri hivatalba a’ I­orváth-házba, hol nem találván akkor senkit, — mert ne felejtsük el decemb. 31-én történt — kénytelen volt a­ ládákat lerakni a’ nélkül, hogy ál­­taladta volna egyik hivataltól a’ másiknak; tehát ezen kité­tel , hogy a’ ládák úgy adattak által, mint átvétettek a’ pénz­­ügyministeriumnál, — mellyen ha nem kételkedném is, ollyan, melly nem bir semmi okadattal. — A’ másik előadás a’ kul­csokra nézve akként szól, hogy a’ lepecsételt kulcsokkal együtt olly módon lezárva és lepecsételve, miként átvétettek, adat­tak által, hogy Debreczenben is olly épségben adottak ál­tal, mint decemb. 31-én. Erre nézve szinte kénytelen vagyok kijelenteni, hogy arról már positiv tudomásom van, hogy a’ 2-ik sz. alatti oklevél minden kitételében nem is mondja, hogy jól emlékszik rá, csak tévedő emlékezés, és a’ valósággal ál­talában ellenkezik, mert a’ kulcsokat Debreczenben nem bírta a’ pénzügyministerium, a’ kulcsok Pesten maradtak a’ hivatal­ban, a’ mellyek által voltak adva, pecsétek alatt őriztetvén, csak akkor kapta át a’ rendőri hivatal, mikor a’ jelentések nyomán a’ pénzügyi ministerium tisztviselőinek közbejöttével az arany és ezüst beváltó hivatalban a’ ládák felnyittattak.— Tehát figyelmeztetem a’ közvéleményt, hogy ott olly adatok van­nak felhozva, mellyek magával a’ valósággal ellenkeznek; de ez azon hibából történhetett, hogy az egész procedura nem volt írásbeli, mig az általvétel meg nem történt az ol­vasztó hivatalban. — A’ következő pont már tovább megy. (felolvassa) Én utánna kérdezősködtem, és a’ hivatalos jelen­tés, mellyre hivatkozni szíves volt a’ jelentő bizottmány, e’ tárgyat kétségessé teszi; ugyanis egyik jelentésében azt mondja Jávorszki, hogy a’ vasas láda úgy lett volna k­u­l­c­s c­s­a­l bezárva; és ez igen nevezetes kérdés, mert a’ titoknok úr jelentésében az van,­hogy az nem kulcscsal, hanem nagy vexir lakattal becsukható csak; és mikor a’ jelentésben illy összeütközés van, akkor csakugyan nagyobb figyelmet érde­mel azon előadás, hogy a’ nagy láda fedele csak nehány szeg­gel volt beszegezve; úgy adatik elő, mintha másképen is le­hetett volna, mert a’ láda a’ jelentés szerint nem egyéb, mint verslag, mellyet megismer maga Fekete László úrnak is je­lentése, mikint ő a’ verslagot Budára Pestről hozatta által, hogy a’ muzeum számára külön választandók, belerakassanak. Tehát igen igen könnyen megfogható, — ha valaki méltózta­­tik fáradságot venni, megnézheti eredetileg — vallyon mi volt azon kinyitott verslagban, mellybe ezüst edények, zsebórák, ’s üvegek úgy voltak összehányva, hogy össze is törhettek; igen egyszerű, mert a’ jelentés szerint bebizonyodik, hogy annak egyharmada hézag volt, és hivatkozom Fekete úrnak szóbeli nálam tett jelentésére, kit sajnálom, hogy e’ kérdés iránt nem lehet most megtalálni, miután Debreczenből nehány napok óta eltávozott; pedig ha üvegek vannak a’ verslagban, ’s azt Debreczenig szállítják Pestről, az után az üvegek könnyen eltörhetnek, erről nem kételkedhetik senki, de leginkább fog e’ kérdés felett felvilágosításul szolgálhatni, hogy mik rakat­tak a’ verslagba, és miként rakattak bele. — A’ 4-dik számú csatolvány továbbá úgy tűnik fel, hogy én az apró pecsétek­kel ellátott kulcsokat, nem tudtam, mikor nyittattak fel, holott hivatalos jelentésben egyenesen ben van, hogy igen vol­ak kívülem Fuchs tanácsos, Jávorszki, és egy rendőri titoknok; te­hát ezeknek is jelenlétében bontatván fel a’ többi papircsomók, szükségesnek látom megjegyezni, hogy az a’ legnagyobb ün­nepélyességgel történt, mikor mind együtt voltunk. A’ 4-ik épen ilyen természtü, úgy hiszem, a’ 4-ikre ál­tal látja kiki, hogy belsőségeket tartalmaz: a’ 4-ik iránt felm­é­ül azon aggodalom, hogy miként jöhetett a’ kulcs odakötve a’ toknak borítékára? — Igen egyszerűen. Ide nyomattam a’ g alatti oklevelet, mellyben előjön, hogy mikor ezen tárgyak egyik ládából a’ másikba átrakattak az által rakó tisztek jelenlétében, megtaláltatott azon kulcs, a mellyet hogy nem találtak a’ pénz­ügyministeriumnál, miután az csakugyan ellenőrizve bezárva tartatott? okát megfogni nem tudom ; tehát, hogy miképen jött oda ? Igen egyszerű, mert az elárverezett holmik kitétettek, a’ többik vissza­rakattak. Hogy pedig Fekete László úr az elárve­rezett darabok kirakásáról nem tudott semmit, arra is felvilágo­sítással szolgálhatnék, miután tudomásomra van, hogy kitéve csak azon szerek voltak, mellyek árverés alá akartak adatni; azon szerek, mellyek nem voltak árverezendők, bézárva tartat­tak a’ ládákban; a’ ki tehát oda ment, nem látott egyebet, mint a’ mi ki volt téve, de ebből azt következtetni, hogy mivel va­laki semmit sem látott,tehát semmi sem is volt, olly túlzó követ­keztetés, mellyet sehol sem fognak elfogadni. — Méltóztassanak továbbá azon körülményt tekinteni, miként a’ jelentő bizottmány­aként szól, hogy nem egészen talánra kell épiteni, hanem va­lóságra; ’s e’ tekintetben kívánnám, hogy a’ tisztelt ház meg­tartaná mindenkor a’ törvény ösvényét, és határozná azt, hogy a’ három leltár összehasonlítva az eredetivel, ha hiányok me­rülnének fel, azokra nézve kellő szigorú vizsgálat, a’ törvények értelmében eljárva, megrendeltessék. — Már most mi a’ rend­őri hivatal eljárását illeti, arra az 1-e és 3-ik pont vonatkozik; az első pont nevezetesen vádol, mert a’ szerint „azon pontosság és gondoskodás, melly az álladalmi javakra nézve mulhatlanul igényeltetik, sem az átvételben sem a’ Debreczenbei szállítás­ban a’ rendőrség által meg nem tartatott, mert Madarásznak ar­ról semmi tudomása nincs, hogy mikor és ki vitte oda, mikor, ki és mikepen vette át, valamint, hogy mi volt benne? — Ezek vannak mondva. Meglehet, hogy hiba, felteszem, hogy hiba, ha én nem tudtam, mi volt benne; de hát kérdem, tudhatja-e akár ki, a’ ki nem látta, a’ kinek soha meg nem mutatták, kinek a’ holmikét soha át nem adták. Azt lehet mondani talán, hogy tar­tozott volna a’ rendőri hivatal e’ tekintetben az átvételi lelettárt is elkészíteni. Megengedem, hogy ez áll rendes időkben, de ez kettőnek kötelessége, az általadónak, és az általvevőnek; em­lékezzünk meg, hogy itt ellentérirvényre van szükség, a’ melly szigorúságot kellett volna követelni az által adótól, hogy lelet­tár szerint adja által, ugyan azt kellett volna követelni az átve­vőtől is, hogy lelettár szerint vette ez által? Hivatkozom az akkori időre, mellyben nem igen dicsekedhetni hazánkban, hogy nem történtek volna rendetlenségek; ha akkor sok dolgok ex asse számba vétetnek, csak ugyan igen sok követelések lehet­tek volna; voltak bankó papirok, mellyek félig készen voltak,’s a’ sietségben ott maradtak Budán, de azért nem lehet valakit vét­­kesiteni, mert annyi sürgős teendő által voltunk megtámadva, miszerint nem lehet azt mondani, hogy azért, mert ezek ’s ezek ott maradtak, valaki felelősséggel tartozik. — De ennél sokkal nevezetesebb a’ hivatalos visszaélés. Hivatalos visszaélés­ volt, hogy a’ honvédelmi bizottmánynak a’ házat megnyugtató hatá­rozatán túl olly vagyonok is eladattak, mellyek eltarthatók va­­lának. Méltóztassanak hívek lenni a’ végzéshez.A’ végzés akként szól: 1-ször Madarász L. felelete szerint az árverési hirdet­ménybe ezen szó ékszerek hibásan van beiktatva, mert Nyá­ri Pál előadására az összes honvédelmi bizottmány megállapo­dása folytán azon ingóságok fognak eladatni, mellyeket a’ hon­­védelmi bizottmány romlandóknak, és meg nem tartandóknak ítélvén, elárvereztetni határozott. — Már én akár kire hi­vatkozom , „megtartandó“ nem egész más­é, mint: „meg­tar­tható“? (Nevetnek.) Így vettük az egész dolgot , nemcsak én , hanem az egész honvédelmi bizottmány , hogy már mi legyen megtartandó ? az egyenesen elhatározásá­tól függött, valamint függött volna még az is, hogy mi lehes­sen a’ megtartható , és kire volt bízva ennek elhatározása ? fe­lelet a’ honvédelmi bizottmányra. Már most az a’kérdés, a’hon­védelmi bizottmány rendelkezett e’ valamelly módon ? én hiva­talos eljárásomban ignorálva a’ honv. bizottmány rendeleteit, e’ tárgyban intézkedtem e’? ’s én ebben ismét felhívom a’ honvéd. bizottmány emlékét, mikor e’ tárgyban a’ tanácskozás előfor­dult a’honv. bsz. ülésében, elhatározottan nyilatkoztam, hogy én az elárverezést nem akarom már most megtartani, ’s erre a’ honvéd, bizottmány azt határozta, hogy igen is meg kell tarta­ni, és csak az ékszerek és drágaságok maradjanak, mi nem e’ kettő alá esik. Ítéletemre bízta, mit vélek megtartandónak. Már hogy én hibás voltam, megengedem, valamint hogy hibáz­hat akárki az executioban; de ezen hiba csak ollyan, melly a’ végrehajtás körül forog; ’s miután a’ honv. bizottmánynak vilá­gos rend­elete volt, nem tartózhatom többé felelősség alá azon tettért, mert a’ honv. bizottmány rendelte meg az árverést. En­gedje meg azonban a’ hír, hogy e’ tárgyra figyelmöket épen azért híján fel, mivel az a és b alatti pontok figyelmet érdemlő két esemény. Először, hogy mikor sok eltartható holmik eladat­tak, sok romlandó megmaradt. Ez nevezetes kérdés volna, ha ennek oka az árverésben magában nem rejlenék, t. i. hogy né­melly ruhát nem vettek meg. Méltóztassék az utasítást megte­kinteni. — Fekete László úr, ki befolyt az összeírásba, fel volt kérve, hogy jelen legyen a’ becsültetésen, miszerint a’ kikiál­tási ár kisebb ne legyen, mint a’ mire a’ tárgy becsülve volt, ’s ha nem adnák meg árát, azon túl ne legyen szabad eladni. Nem akarom mondani, mi maradt meg, mert vagy hét darab ruhát nem vettek meg, csak annyit mondok, hogy mivel némellye­ket nem vettek meg, azt kívánom tulajdonítani az utasításnak, melly az árverés iránt kiadatott. Mi azt illeti — hogy b) a’ 17 sz. a. említett két órára nézve sem az nem tűnik ki, hogy azok nyilvános árverésen adattak volna el, sem az nem igazoltatik, hogy azoknak ára mikor és hova fizettetett — ha méltóztatott volna a’ számoltató bizottmány magát e’ tekintetben felvilágo­­sitatni, megtudhatta volna azon perezben a’ levéltárban létező adatokból, hogy közárverés által adatott el, ’s annak ára a’ maga idejében talán épen martius 5-én a’ pénzügyministerium­­nak be is szolgáltatott. Azonban épen azon eset, mert ezen órák épen úgy adatván bé a’ rendőrségnek időközben, nem Zi­eht féle holmik közül vétettek ki, nem is tartoztak azokhoz, mellyekröl a’ jelentés szól; igen egyszerű okból tehát az okle­velet hozzájok mellékelni szükségtelen volt. Tehát e’ részben a’ jelentő küldöttségnek aggodalma nem lehet. Már most hatá­rozzanak önök e’ kérdésben, hogy ez hivatalos visszaélés volt; csak arra kérem önöket, hogy mikor illy komoly szót monda­nak ki, ne felejtsék, miként a’ mire a’ kérdés állapitatik, hogy a’ mire a’ múzeumnak szüksége lett volna, más sok tárgy is­ adatott el, ezen kitétel constatirozva nincs, ’s talán semmin sem alapszik, mert azt sem tudjuk, mik voltak számára éltévé; ’s a’ másik kérdés az, meg vannak-e azok vagy nincsenek? — Előre mondom, hogy az aggodalom feleslegessé tétetett anynyi­­val inkább akkor, midőn a’ ház határozata e’ tárgyakra szorit­ o­kozhatik, mellyek meg vannak; ’s úgy hiszem ollyan, a’ mire ki kell mondani, hogy nem bir többé azon eljárási kellékkel, mellyekkel, ha egyszerű elmarasztaló ítéletet mond valaki ma­gának a’művészetnek megvetésével, kell hogy bírjon. Kérem, tehát a’képviselőházat, hogy e’két pontot elválasztva, magát az intézkedést a’ dolog érdemétől elkülöníteni méltóztassék, ’s elrendelni annak törvényes útoni tárgyalását, ’s megtudását, annak, van-e rá ok? hogy ne csak egyes egyén legyen sújtva, hanem átalában mind azok, kiknek oda befolyása volt, a’ maga rendes útján kihallgattassanak, ’s akkor Magyarországnak tör­vényes bírósága járjon el úgy, mint el kell járni e’ tárgyban. Szacsvai Imre: Óhajtandó lenne tehát, hogy a’mi­dőn egy közhivatalnok magát védelmezi, védelmének okait, nem pedig állítólagos hibákat fedezzen fel. Én nem tudom, hol le­het tanulni az administrationak akár a’ vádközlésnek azon mód­ját, hogy egy országos bizottmány, a’ melly a’ t. háznak tarto­zik felelni, a’ maga jelentését a’ vádlottal közölje. A’ vádlottal közöltetnek minden vádiratok, de maga a’ vizsgáló, vagy hogy úgy nevezzem a’ vádlóbiróság előadása soha. (Úgy van) Mada­rász Lászlóval közöltettek minden beadott nyilatkozatok. A’ ho­zott határozatnál fogva mi ki voltunk küldve, szedjük számba azon ingóságokat. Az elnök felszólította az illető szakok azon hivatalnokait, kik a’ beolvasztásnál foglalkoztak. így adatott be álladalmi titkár Duscheck Ferencz ur és pénzügyi tanácsos Fuchs Vilmosnak nyilatkozata, a’ kiknek jelentésükben ollyan kitéte­lek említettek, mikben a’ küldöttség meg nem nyugodhatott, ha­nem kénytelen volt még felszólítani Fekete László titoknokot, ki a’ budapesti összeírásnál jelen volt, nyilatkozatának beadására. E’ nyilatkozatok önnel (Madarász L.val) szóról szóra közöltet­tek. Hogy ön azon nyilatkozatokbani kifejezéseket semmibe sem vette, hanem csak a’ beadott 111. alatti átalános nyilatkozatában ’ mellékelt igen sok csatolmányokra, ’s különösen a’ 7-dik sz. alattira híva fel a’ küldöttség figyelmét, ha védelmének okait elő nem terjesztette, egyedül ön magát okolhatja. Bátor vagyok már most figyelmeztetni a’ házat, hogy maga a’ bizottmány azon vé­leményben volt, hogy sehol senkire ítéletet ne mondjon, hanem kiküldetéséhez képest azon állásban fedezze fel a’ dolgot, a’ mint beadott hivatalos jelentések szerint találta; minden pontnál a’ hivatalos jelentésnek mind azon kifejezéseit, mellyek terhelők, mind azokat, mellyek mentségül szolgálhatnak, mindkét részről felhozta, ’s világosan megemlítette. Méltóztassanak az 1-ső pon­tot megolvasni, ott az van mondva, hogy: „azon pontosság és gondoskodás, melly az álladalmi javakra nézve múlhatatlanul igé­­nyeltetik, sem az átvételben sem a’ Debreczenbel szállításban a’ rendőrség által meg nem tartatott,“ és ez igaz, magának a’ ren­delkezésre meg­bízott honvédelmi bizottm­ányi tag Madarász Lász­lónak 7. sz. alatti nyilatkozatából, mert világosan kimondja, hogy a’ honvédi bizottmány által volt utasítva arra, hogy azon ingó­ságok iránt az intézkedést tegye m­eg. És mindjárt utána teszi, hogy ezután a’ pénzügyministeriumot e’ végetti megkeresésre Salamon Sándor utasíttatott. Mégis azt mondja ugyan­ezen jelen­tésében, hogy semmi tudomása nincs róla, holott ismét bejelen­ti, hogy a’ ládái ott voltak, már Pesten a’ rendőri hivatalnál, ’s róluk az mondatott, hogy bennök a’ Zichy Ödönféle ingóságok vannak. De ez nem tesz annyi nyomatékot, mint az, a’ mi az ál­­ladalmi titkár Duschek Ferencz 1. sz. alatti jelentésében világo­san megemlíttetik, hogy azon holmiket azon módon, a’ mint Pes­ten lepecsételve a’ pénz ügyministeriumnak átadattak, a’ pénz­­ügyministeri hivatal a’ honvéd, bizottmány rendeletére ott azon

Next