Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-24 / 87. szám
320 0 időket élünk, szem elől ne veszítse, mert noha ő ’s az általa kinevezendő ministerek, kikre nézve a combinatióval már tisztában van, az esküt leteendőnek hiszik, mindazáltal, ha kezeik annyira megköttetnek, hogy ők csak Werbőczy törvényeinek korlátai között mozoghatnak, úgy a’ hon megmentési kötelességet magukra nem vállalhatják. — Ezen nyilatkozat tetszéssel fogadtatván, a’ kormányzó elnök két törvényjavaslatot terjesztett a’ ház asztalára. Először is úgy lévén meggyőződve, hogy minél tekintélyesebb állást vesz a’ nemzet, annál kevesebb vérbe ’s áldozatba fog kerülni tökéletes megszilárdítása azon állapotnak, mellyel a’ nemzetgyűlés kimondott, az ország honvédelmi erejének szaporítását látja szükségesnek, a’miért a’ hadseregnek ötvenezer fővel szaporítását elrendeltetni indítványozza. Miután továbbá a’ hon ellen fegyveres pártot ütött csajkás kerületnek feloszlatását és Bácsmegyébe visszakebeleztetését saját felelősségére már is elrendelő, ezen rendeletnek törvény erejére emeltetését javasolja. E’ két törvényjavaslat kinyomalni rendeltetett. Ezekután jelenté a’ kormányzó elnök, miszerint a’ körülményeket úgy látja alakulni, hogy hazánk ellensége politicájául vette fel felső Magyar országot Galliciából folytonos beütésekkel háborítani. A’ kormány intézkedett és intézkedni fog, hogy ne csak a’ megtörtént beütések legyezessenek, de az ország újabbaknak lehetőssége ellen is biztosittassék; a’ miért nemcsak a’ szükséges hadi erő összevonásáról gondoskodott, hanem a’ Gallicziából folyton fenyegető berohanások ellen működendő hadsereg fővezérévé Dembinszkit nevezé ki, a’ mit a’ ház igen örvendetes tudomásul vett. — A’ főtáborról is jelentett némellyeket. Örvendetes hírül mondá, miszerint vitéz hadseregünk annyira visszanyomta az osztrák zsoldosokat, hogy a’ legújabban érkezett futárnak öt nap kellett, még Debreczenbe elérkezett. — Egyébiránt seregeink Komáromot felmenték az ostrom alúl; e. k. 17-kén pedig Aulich tábornok, az ellenséget olly tetemesen megverte, hogy az Rákosról egészen Pest falai közé szó jittatott. Előleges közlés, a’ felsőházapr. 23-ki üléséről A’ képviselőhöz határozata, a’ tisztviselők napdijázásáról elfogadtatott. A’ megjelenési határidőűl kitűzött apríl 15-ke elmúlván, igazoló választmány alakíttatott, mellyhez a’ meg nan jelent felsőházi tagok igazoló folyamodásaik áttétettek. CXLIII. ülés a’ képviselő házban april 20. (Vége) Madarász László: A’ választmány 4 pontban adja elő e’ kérdésben véleményét, mellyeket külön kell választani egymástól. Az i-ső és 3-ik pont összevaló; ezek hivatali elárásról szólanak, és a’ hivatali eljárásról felelni minden esetre kötelessége minden státushivatalnoknak; az eljárásról tehát kötelességemnek tartom annyival inkább felelni, mert osztom azon szabadságjogot, melly szerint a’ státushivatalnokok felelősségre vonathatók a’ képviselőhöz által. A’ 2-ik és 4-ik pontok egyenesen a’bíróság elébe tartoznak, mit kívánni kell bárkinek is, hogy a’ tárgy tisztába hozattassék. Ha tehát ezen jelentésben csak annyi volna , hogy össze van írva, a’ mi beolvasztatott, és a’ mi elárvereztetett, ’s össze van írva, mi maradt meg és a’három leltárt össze kell egyeztetni az eredeti leltárral, azután lehetvén megmondani, van-e hiány vagy nincs — hacsak ez volna a’ jelentésben, akkor szükségtelennek látnám szólani; de igy szólanom kell, hogy a’ dolog felvilágosodjék, és ne találra, a’ mint mondatik legyen építve, hanem hogy arról, hiányzik-e valami vagy nem? felvilágositás legyen, melly Útmutatóul szolgáljon a’ rendes hatalomnak; mert azt hiszem, a’ törvényhozó hatalom a’ 3-ik és 4-ik pontra nézve nem fog decretalis lépést tenni, azaz nem fogja külön bibél meghatározni az eljárást, hanem azt fogja mondani: az országnak van e’ tekintetben törvénye, a’ szerint legyen eljárva. — Engedjék meg azonban a' képviselők, hogy épen a’ kellő tiszteletből, mielőtt azon hivatalos visszaélésekre általmennék, mellyekkel vádoltabik a’ rendőrség eljárása, azért tegyek csak észrevételeket, mert ezen aggodalmak a’ rendőri hivatallal nem közöltetvén, csupán csak az és//. alatti jelentések lévén beküldve, ’s az azon alatt levő csatolmányok, — természetes volt, hogy arra észrevételeket tenni nem lehetett. Nem akarom vádolni a’ jelentő bizottmányt, mert én is úgy veszem fel a’ dolgot, hogy nem inquisitio volt a’ bizottmány feladása, hanem azon magasztos kiküldetés , mellyröl ezen nemzeti gyűlés sohasem léphet vissza a’ régi vármegyéknek gyűlésére, hogy választmányokat küldjön a’ tárgyak nyomozására; sőt inkább azon magasztos feladata volt a’ bizottmánynak, hogy ő kezeli azon irományokat, ’s a’ felmerülő aggodalmakat a’ háznak bejelenti. Tehát ezt nem azért mondom, mintha hibáztatnám a’ bizottmány eljárását; de azért vagyok kénytelen előhozni önök előtt, hogy ha a’ bizottmány némelly lépésekre, némelly fel nem világosított adatokra nézve szíveskedett volna észrevételeit megtenni, azok iránt a’rendőrség kétségtelenül a’ szükségeset megtenni azon perezben kötelességének tartotta volna. —Azonban engedjenek meg önök, mivel ez már a’ nyilvánosság elébe jött, a’ másik után is kell felvilágosításnak történni. — A’ 2-ik pont azt tartja, „hogy a’ főpénztári hivataltól a’ rendőrségnek a’ ládák, a’ lepecsételt kulcsokkal együtt olly módon lezárva, és lepecsételve, miként átvétettek, adottak által.“ Engedjenek meg, hogy ezen kitétel ellen óvást kell jelentenem ; ez nem úgy van; sehol a’ világon senki bebizonyítani nem képes, hogy a’ rendőri hivatalnak ezen ládák valaha, valahol, valaki által általadattak volna, miért? (zaj) mert azon egyén, ki e’ dologban az elnöki irodában megbizatott, Salamon Sándor úr, kinek oklevelét elolvashatom, mert kinyomattam,----------(közbeszólások) emlékeztettem e’ részben, a’ honvédelmi bizottmányra hivatkozva, kormányelnök urat is, ’s az sincs tisztába hozva, hogy ki rendelte meg az ingóságok átszállítását; nevezetesen kormányelnök úr a’ honvédelmi bizottmány jegyzőkönyvébe vétetni kívánta, miként ő úgy emlékszik, hogy ő rendelte meg, én pedig úgy emlékszem, hogy nála én rendeltem meg. — De menjünk a’ dolog valóságára. Salamon Sándor úr átküldetett dec. 31-én Budára —— (zajos közbeszólások.) méltóztassanak megengedni, egy kis türelmet kérek előadásomban. Ítéljen azután a’ közvélemény; én nem bántok senkit, csak valóságot mondok. — Mikor tehát ezen hivatalnok általment Budára, úgy adja elő a’ dolgot c) alatti nyilatkozatában, hogy ő onnan bizonyos ládákat nem resignatorium mellett, hanem nyaláb számra, ennyi és ennyi darabot általvitt a’ rendőri hivatalba a’ Iorváth-házba, hol nem találván akkor senkit, — mert ne felejtsük el decemb. 31-én történt — kénytelen volt a ládákat lerakni a’ nélkül, hogy általadta volna egyik hivataltól a’ másiknak; tehát ezen kitétel , hogy a’ ládák úgy adattak által, mint átvétettek a’ pénzügyministeriumnál, — mellyen ha nem kételkedném is, ollyan, melly nem bir semmi okadattal. — A’ másik előadás a’ kulcsokra nézve akként szól, hogy a’ lepecsételt kulcsokkal együtt olly módon lezárva és lepecsételve, miként átvétettek, adattak által, hogy Debreczenben is olly épségben adottak által, mint decemb. 31-én. Erre nézve szinte kénytelen vagyok kijelenteni, hogy arról már positiv tudomásom van, hogy a’ 2-ik sz. alatti oklevél minden kitételében nem is mondja, hogy jól emlékszik rá, csak tévedő emlékezés, és a’ valósággal általában ellenkezik, mert a’ kulcsokat Debreczenben nem bírta a’ pénzügyministerium, a’ kulcsok Pesten maradtak a’ hivatalban, a’ mellyek által voltak adva, pecsétek alatt őriztetvén, csak akkor kapta át a’ rendőri hivatal, mikor a’ jelentések nyomán a’ pénzügyi ministerium tisztviselőinek közbejöttével az arany és ezüst beváltó hivatalban a’ ládák felnyittattak.— Tehát figyelmeztetem a’ közvéleményt, hogy ott olly adatok vannak felhozva, mellyek magával a’ valósággal ellenkeznek; de ez azon hibából történhetett, hogy az egész procedura nem volt írásbeli, mig az általvétel meg nem történt az olvasztó hivatalban. — A’ következő pont már tovább megy. (felolvassa) Én utánna kérdezősködtem, és a’ hivatalos jelentés, mellyre hivatkozni szíves volt a’ jelentő bizottmány, e’ tárgyat kétségessé teszi; ugyanis egyik jelentésében azt mondja Jávorszki, hogy a’ vasas láda úgy lett volna kulcs csal bezárva; és ez igen nevezetes kérdés, mert a’ titoknok úr jelentésében az van,hogy az nem kulcscsal, hanem nagy vexir lakattal becsukható csak; és mikor a’ jelentésben illy összeütközés van, akkor csakugyan nagyobb figyelmet érdemel azon előadás, hogy a’ nagy láda fedele csak nehány szeggel volt beszegezve; úgy adatik elő, mintha másképen is lehetett volna, mert a’ láda a’ jelentés szerint nem egyéb, mint verslag, mellyet megismer maga Fekete László úrnak is jelentése, mikint ő a’ verslagot Budára Pestről hozatta által, hogy a’ muzeum számára külön választandók, belerakassanak. Tehát igen igen könnyen megfogható, — ha valaki méltóztatik fáradságot venni, megnézheti eredetileg — vallyon mi volt azon kinyitott verslagban, mellybe ezüst edények, zsebórák, ’s üvegek úgy voltak összehányva, hogy össze is törhettek; igen egyszerű, mert a’ jelentés szerint bebizonyodik, hogy annak egyharmada hézag volt, és hivatkozom Fekete úrnak szóbeli nálam tett jelentésére, kit sajnálom, hogy e’ kérdés iránt nem lehet most megtalálni, miután Debreczenből nehány napok óta eltávozott; pedig ha üvegek vannak a’ verslagban, ’s azt Debreczenig szállítják Pestről, az után az üvegek könnyen eltörhetnek, erről nem kételkedhetik senki, de leginkább fog e’ kérdés felett felvilágosításul szolgálhatni, hogy mik rakattak a’ verslagba, és miként rakattak bele. — A’ 4-dik számú csatolvány továbbá úgy tűnik fel, hogy én az apró pecsétekkel ellátott kulcsokat, nem tudtam, mikor nyittattak fel, holott hivatalos jelentésben egyenesen ben van, hogy igen volak kívülem Fuchs tanácsos, Jávorszki, és egy rendőri titoknok; tehát ezeknek is jelenlétében bontatván fel a’ többi papircsomók, szükségesnek látom megjegyezni, hogy az a’ legnagyobb ünnepélyességgel történt, mikor mind együtt voltunk. A’ 4-ik épen ilyen természtü, úgy hiszem, a’ 4-ikre által látja kiki, hogy belsőségeket tartalmaz: a’ 4-ik iránt felméül azon aggodalom, hogy miként jöhetett a’ kulcs odakötve a’ toknak borítékára? — Igen egyszerűen. Ide nyomattam a’ g alatti oklevelet, mellyben előjön, hogy mikor ezen tárgyak egyik ládából a’ másikba átrakattak az által rakó tisztek jelenlétében, megtaláltatott azon kulcs, a mellyet hogy nem találtak a’ pénzügyministeriumnál, miután az csakugyan ellenőrizve bezárva tartatott? okát megfogni nem tudom ; tehát, hogy miképen jött oda ? Igen egyszerű, mert az elárverezett holmik kitétettek, a’ többik visszarakattak. Hogy pedig Fekete László úr az elárverezett darabok kirakásáról nem tudott semmit, arra is felvilágosítással szolgálhatnék, miután tudomásomra van, hogy kitéve csak azon szerek voltak, mellyek árverés alá akartak adatni; azon szerek, mellyek nem voltak árverezendők, bézárva tartattak a’ ládákban; a’ ki tehát oda ment, nem látott egyebet, mint a’ mi ki volt téve, de ebből azt következtetni, hogy mivel valaki semmit sem látott,tehát semmi sem is volt, olly túlzó következtetés, mellyet sehol sem fognak elfogadni. — Méltóztassanak továbbá azon körülményt tekinteni, miként a’ jelentő bizottmányaként szól, hogy nem egészen talánra kell épiteni, hanem valóságra; ’s e’ tekintetben kívánnám, hogy a’ tisztelt ház megtartaná mindenkor a’ törvény ösvényét, és határozná azt, hogy a’ három leltár összehasonlítva az eredetivel, ha hiányok merülnének fel, azokra nézve kellő szigorú vizsgálat, a’ törvények értelmében eljárva, megrendeltessék. — Már most mi a’ rendőri hivatal eljárását illeti, arra az 1-e és 3-ik pont vonatkozik; az első pont nevezetesen vádol, mert a’ szerint „azon pontosság és gondoskodás, melly az álladalmi javakra nézve mulhatlanul igényeltetik, sem az átvételben sem a’ Debreczenbei szállításban a’ rendőrség által meg nem tartatott, mert Madarásznak arról semmi tudomása nincs, hogy mikor és ki vitte oda, mikor, ki és mikepen vette át, valamint, hogy mi volt benne? — Ezek vannak mondva. Meglehet, hogy hiba, felteszem, hogy hiba, ha én nem tudtam, mi volt benne; de hát kérdem, tudhatja-e akár ki, a’ ki nem látta, a’ kinek soha meg nem mutatták, kinek a’ holmikét soha át nem adták. Azt lehet mondani talán, hogy tartozott volna a’ rendőri hivatal e’ tekintetben az átvételi lelettárt is elkészíteni. Megengedem, hogy ez áll rendes időkben, de ez kettőnek kötelessége, az általadónak, és az általvevőnek; emlékezzünk meg, hogy itt ellentérirvényre van szükség, a’ melly szigorúságot kellett volna követelni az által adótól, hogy lelettár szerint adja által, ugyan azt kellett volna követelni az átvevőtől is, hogy lelettár szerint vette ez által? Hivatkozom az akkori időre, mellyben nem igen dicsekedhetni hazánkban, hogy nem történtek volna rendetlenségek; ha akkor sok dolgok ex asse számba vétetnek, csak ugyan igen sok követelések lehettek volna; voltak bankó papirok, mellyek félig készen voltak,’s a’ sietségben ott maradtak Budán, de azért nem lehet valakit vétkesiteni, mert annyi sürgős teendő által voltunk megtámadva, miszerint nem lehet azt mondani, hogy azért, mert ezek ’s ezek ott maradtak, valaki felelősséggel tartozik. — De ennél sokkal nevezetesebb a’ hivatalos visszaélés. Hivatalos visszaélés volt, hogy a’ honvédelmi bizottmánynak a’ házat megnyugtató határozatán túl olly vagyonok is eladattak, mellyek eltarthatók valának. Méltóztassanak hívek lenni a’ végzéshez.A’ végzés akként szól: 1-ször Madarász L. felelete szerint az árverési hirdetménybe ezen szó ékszerek hibásan van beiktatva, mert Nyári Pál előadására az összes honvédelmi bizottmány megállapodása folytán azon ingóságok fognak eladatni, mellyeket a’ honvédelmi bizottmány romlandóknak, és meg nem tartandóknak ítélvén, elárvereztetni határozott. — Már én akár kire hivatkozom , „megtartandó“ nem egész másé, mint: „megtartható“? (Nevetnek.) Így vettük az egész dolgot , nemcsak én , hanem az egész honvédelmi bizottmány , hogy már mi legyen megtartandó ? az egyenesen elhatározásától függött, valamint függött volna még az is, hogy mi lehessen a’ megtartható , és kire volt bízva ennek elhatározása ? felelet a’ honvédelmi bizottmányra. Már most az a’kérdés, a’honvédelmi bizottmány rendelkezett e’ valamelly módon ? én hivatalos eljárásomban ignorálva a’ honv. bizottmány rendeleteit, e’ tárgyban intézkedtem e’? ’s én ebben ismét felhívom a’ honvéd. bizottmány emlékét, mikor e’ tárgyban a’ tanácskozás előfordult a’honv. bsz. ülésében, elhatározottan nyilatkoztam, hogy én az elárverezést nem akarom már most megtartani, ’s erre a’ honvéd, bizottmány azt határozta, hogy igen is meg kell tartani, és csak az ékszerek és drágaságok maradjanak, mi nem e’ kettő alá esik. Ítéletemre bízta, mit vélek megtartandónak. Már hogy én hibás voltam, megengedem, valamint hogy hibázhat akárki az executioban; de ezen hiba csak ollyan, melly a’ végrehajtás körül forog; ’s miután a’ honv. bizottmánynak világos rendelete volt, nem tartózhatom többé felelősség alá azon tettért, mert a’ honv. bizottmány rendelte meg az árverést. Engedje meg azonban a’ hír, hogy e’ tárgyra figyelmöket épen azért híján fel, mivel az a és b alatti pontok figyelmet érdemlő két esemény. Először, hogy mikor sok eltartható holmik eladattak, sok romlandó megmaradt. Ez nevezetes kérdés volna, ha ennek oka az árverésben magában nem rejlenék, t. i. hogy némelly ruhát nem vettek meg. Méltóztassék az utasítást megtekinteni. — Fekete László úr, ki befolyt az összeírásba, fel volt kérve, hogy jelen legyen a’ becsültetésen, miszerint a’ kikiáltási ár kisebb ne legyen, mint a’ mire a’ tárgy becsülve volt, ’s ha nem adnák meg árát, azon túl ne legyen szabad eladni. Nem akarom mondani, mi maradt meg, mert vagy hét darab ruhát nem vettek meg, csak annyit mondok, hogy mivel némellyeket nem vettek meg, azt kívánom tulajdonítani az utasításnak, melly az árverés iránt kiadatott. Mi azt illeti — hogy b) a’ 17 sz. a. említett két órára nézve sem az nem tűnik ki, hogy azok nyilvános árverésen adattak volna el, sem az nem igazoltatik, hogy azoknak ára mikor és hova fizettetett — ha méltóztatott volna a’ számoltató bizottmány magát e’ tekintetben felvilágositatni, megtudhatta volna azon perezben a’ levéltárban létező adatokból, hogy közárverés által adatott el, ’s annak ára a’ maga idejében talán épen martius 5-én a’ pénzügyministeriumnak be is szolgáltatott. Azonban épen azon eset, mert ezen órák épen úgy adatván bé a’ rendőrségnek időközben, nem Zieht féle holmik közül vétettek ki, nem is tartoztak azokhoz, mellyekröl a’ jelentés szól; igen egyszerű okból tehát az oklevelet hozzájok mellékelni szükségtelen volt. Tehát e’ részben a’ jelentő küldöttségnek aggodalma nem lehet. Már most határozzanak önök e’ kérdésben, hogy ez hivatalos visszaélés volt; csak arra kérem önöket, hogy mikor illy komoly szót mondanak ki, ne felejtsék, miként a’ mire a’ kérdés állapitatik, hogy a’ mire a’ múzeumnak szüksége lett volna, más sok tárgy is adatott el, ezen kitétel constatirozva nincs, ’s talán semmin sem alapszik, mert azt sem tudjuk, mik voltak számára éltévé; ’s a’ másik kérdés az, meg vannak-e azok vagy nincsenek? — Előre mondom, hogy az aggodalom feleslegessé tétetett anynyival inkább akkor, midőn a’ ház határozata e’ tárgyakra szorit okozhatik, mellyek meg vannak; ’s úgy hiszem ollyan, a’ mire ki kell mondani, hogy nem bir többé azon eljárási kellékkel, mellyekkel, ha egyszerű elmarasztaló ítéletet mond valaki magának a’művészetnek megvetésével, kell hogy bírjon. Kérem, tehát a’képviselőházat, hogy e’két pontot elválasztva, magát az intézkedést a’ dolog érdemétől elkülöníteni méltóztassék, ’s elrendelni annak törvényes útoni tárgyalását, ’s megtudását, annak, van-e rá ok? hogy ne csak egyes egyén legyen sújtva, hanem átalában mind azok, kiknek oda befolyása volt, a’ maga rendes útján kihallgattassanak, ’s akkor Magyarországnak törvényes bírósága járjon el úgy, mint el kell járni e’ tárgyban. Szacsvai Imre: Óhajtandó lenne tehát, hogy a’midőn egy közhivatalnok magát védelmezi, védelmének okait, nem pedig állítólagos hibákat fedezzen fel. Én nem tudom, hol lehet tanulni az administrationak akár a’ vádközlésnek azon módját, hogy egy országos bizottmány, a’ melly a’ t. háznak tartozik felelni, a’ maga jelentését a’ vádlottal közölje. A’ vádlottal közöltetnek minden vádiratok, de maga a’ vizsgáló, vagy hogy úgy nevezzem a’ vádlóbiróság előadása soha. (Úgy van) Madarász Lászlóval közöltettek minden beadott nyilatkozatok. A’ hozott határozatnál fogva mi ki voltunk küldve, szedjük számba azon ingóságokat. Az elnök felszólította az illető szakok azon hivatalnokait, kik a’ beolvasztásnál foglalkoztak. így adatott be álladalmi titkár Duscheck Ferencz ur és pénzügyi tanácsos Fuchs Vilmosnak nyilatkozata, a’ kiknek jelentésükben ollyan kitételek említettek, mikben a’ küldöttség meg nem nyugodhatott, hanem kénytelen volt még felszólítani Fekete László titoknokot, ki a’ budapesti összeírásnál jelen volt, nyilatkozatának beadására. E’ nyilatkozatok önnel (Madarász L.val) szóról szóra közöltettek. Hogy ön azon nyilatkozatokbani kifejezéseket semmibe sem vette, hanem csak a’ beadott 111. alatti átalános nyilatkozatában ’ mellékelt igen sok csatolmányokra, ’s különösen a’ 7-dik sz. alattira híva fel a’ küldöttség figyelmét, ha védelmének okait elő nem terjesztette, egyedül ön magát okolhatja. Bátor vagyok már most figyelmeztetni a’ házat, hogy maga a’ bizottmány azon véleményben volt, hogy sehol senkire ítéletet ne mondjon, hanem kiküldetéséhez képest azon állásban fedezze fel a’ dolgot, a’ mint beadott hivatalos jelentések szerint találta; minden pontnál a’ hivatalos jelentésnek mind azon kifejezéseit, mellyek terhelők, mind azokat, mellyek mentségül szolgálhatnak, mindkét részről felhozta, ’s világosan megemlítette. Méltóztassanak az 1-ső pontot megolvasni, ott az van mondva, hogy: „azon pontosság és gondoskodás, melly az álladalmi javakra nézve múlhatatlanul igényeltetik, sem az átvételben sem a’ Debreczenbel szállításban a’ rendőrség által meg nem tartatott,“ és ez igaz, magának a’ rendelkezésre megbízott honvédelmi bizottmányi tag Madarász Lászlónak 7. sz. alatti nyilatkozatából, mert világosan kimondja, hogy a’ honvédi bizottmány által volt utasítva arra, hogy azon ingóságok iránt az intézkedést tegye meg. És mindjárt utána teszi, hogy ezután a’ pénzügyministeriumot e’ végetti megkeresésre Salamon Sándor utasíttatott. Mégis azt mondja ugyanezen jelentésében, hogy semmi tudomása nincs róla, holott ismét bejelenti, hogy a’ ládái ott voltak, már Pesten a’ rendőri hivatalnál, ’s róluk az mondatott, hogy bennök a’ Zichy Ödönféle ingóságok vannak. De ez nem tesz annyi nyomatékot, mint az, a’ mi az álladalmi titkár Duschek Ferencz 1. sz. alatti jelentésében világosan megemlíttetik, hogy azon holmiket azon módon, a’ mint Pesten lepecsételve a’ pénz ügyministeriumnak átadattak, a’ pénzügyministeri hivatal a’ honvéd, bizottmány rendeletére ott azon