Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-24 / 87. szám

4 321 módon, a* mint átvette, átadta Madarász László honvéd, bízott­­mányi tagnak; ’s Madarász László erre az cgósz nyilatkozatában sehol semmi észrevételt nem tett. De még az I-sö pont szerént nagyobb gondatlanság volt az, hogy Madarász László nyíltan megmondja, miszerint a’ rendőri hivatalt utasította, hogy azon holmik Debreczen felé száláltassanak, Duscheck Ferencz álla— dalmi titkár jelentése szerint pedig csak azért volt megkeresve a’ rendőri hivatal egyénei által, hogy azon holmik Szolnokig szállítassanak, ’s Szólnokon már elveszhettek volna, ’s hogy el nem vesztek, csak a’ Duscheck Ferencz titkár ur gondosságá­nak tulajdonítható, mert a’ szállításra utasított rendőri biztosság még csak annyit sem tett Szólnokon, hogy megtudakozta volna : fognak-é azon ládák ’s holmik Debreczen felé tovább szál­líttatni. A’ második pontnál felolvastalott az, hogy egy vasas lá­da kulcscsal, két koffer pedig lakattal bezárva találtatott, egy nagyiddá fedele csak nehány szeggel volt leszegezve.“ Nem ez van vádként felhozva, hanem, mert a’ textust nem lehet meg­szaggatni, ez, a’ mit i?y alább olvashatni „lepecsételve nem volt egysem, csak részint feltört, részint leszakasztott régibb pecsé­teket lehete rajtok látni.“ Ez volt azon kitétel, a’ melly czáfo­­latot kívánt, de a’ melly Madarász Lászlónak sem az eddig elő­adott nyilatkozatai, s m a’ mostani előadásával megczáfolva nincs. Az mit Madarász László felhozott, hogy „a’ kulcsok ki- , bontattak“— épen azon czélból említtetik fel a’ Nyíri Józsa elő­adásából ezen kitétel „ekkor felbontván a’ több apró pecsétek­kel ellátott papirosomét, kivettük a’ kulcsokat és a’ ládák felnyi­tásához fogtunk,“ mert, ez által már azon kulcsnak lepecsétel­­tetése mintegy igazoltatik. ’S épen azért tartottuk kiemelendö­­nek, hogy a’ ház figyelmét ki ne kerülje azon körülmény, hogy a’ kulcsok pecsét alól kerültek ki. A’ mi a’ 3-dik pontot illeti. Fekete László előadásában benne van, hogy Budapesten az összeíráskor jelen voltak Ku­­binyi Ágoston museum igazgatója és Érdi János urak, kik kü­lön válogatták azon holmikét, mellyeka’ museum számára meg­­tartandók voltak, tehát külön válogatták szakértők; és, hogy megkülönböztessék a’ többiektől, berakták egy a’ gazdászali hi­vataltól átvett Verschlagba. Midőn tehát igy körüliratik, ’s a’ Verschlag tartalma — meit azt is tudni kell, hogy Fekete Lász­ló előadása szerint, melly a’ Duscheck Ferencz állad. titkáréval egyezik, kitetszik, hogy a’ ládákra azok belső tartalma meg volt említve, de ha nem lett volna is megemlítve, még akkor is egye­nesen a’ museum részére tétetvén le azon elkülönzött Ver­schlag, nem hibázott a’ számoltató bizottmány, ha azt állította, hogy ,,a’ hazai művészet ’s régiség tudomány tetemes kárával ’s megvetésével ollyan holmik kótyavetyéltettek el, mellyek a’ mu­seum számára külön válogatva rakattak el. Az, hogy a’ ruhanemüek miért nem adattak el, miután Madarász László nyilatkozatában semmi nem hozatott fel, hanem csak annyi, hogy azok, mik el nem adattak, az árverési leltárban megvannak, ebben pedig annak oka, hogy miért nem adattak el, kitéve nincs, okokat a’ számoltató bizottmány senki részére nem kereshet, azt mindenki a’ maga nyilatkozatában köteles előadni. Ha Madarász László ezt megtette volna, akkor a’ számoltató bi­zottmány az a. pontot mellőzte volna. Mi a’ b. pontot illeti: hol a’ 17-dik sz a., melly a’ III. alá mellékelve, bemutattatik, mellyben 2995 ft 37 krok p.p. befizet­tetni rendeltetnek ’s egyszersmind azon utasitvány szövegében az van, hogy a’ már befizetett 243 ft 30 kr. az elálvereltekkcl számbavétessék, a’ midőn ez ugyanazon irat szövegében van, azt kell hinnünk, hogyha nem onnan vétettek is ki, de azon in­góságok közé tartoznak; másodszor, midőn a’ számbavé­tel megrendeltetik , okvetlen szükséges bebizonyítani azt is, hogy a’ kérdéses órák ára be is fizettetett. Ennek ugyan egy most később beadott nyugtatóval már elég van téve, de azon hi­bának, hogy miféle árverésen adatott el; még most sincs, mert ez nem tűnik ki sehonnan. Mi a’ 4-dik pontot illeti: maga Madarász László is, ugyan azon véleményben van, a’mibe nminden igazságos embernek len­ni kell, hogy t. i. a’ fölidézett kifejezések a’ gyanú alapját tá­masztják fel, akárkinél. Azonban igazságos vélemény az lehet, hogy megkerittetvén, az adatok, világositassék fel, váljon ezen gyánu tény-e, elsikkasztatott-e valami vagy sem ? ehez a’ régi lelettár szükséges. Itt is a’ küldöttség semmit egyebet nem tett, mint csak azt jelentette, mi neki előterjesztetett, ’s a’ mi a’ bejelentés kitételeivel próbáltalik. Egyébiránt a’ t. ház bölcses­ségétől függ, mit teend e’ tárgyban. Véleményem szerént azt, hiszen a’ házat bírói aclus nehezen illeti. Ha, a’ mi legnagyobb vétek t. i. az elsikkasztás, valósulni fog, annak bírói utón meg kell indíttatni. Arra nézve pedig, hogy kik által történtek ezen elősorolt hivatalos visszaélések, nyomozásra lesz szükség, mert szerintem is maga a’ honvéd, bizottmány által megbízott tag nem kezelte, hanem a’ kezelésre másokat csak utasított, ’s hogy azon utasitottakat annak idejében kérdőre nem vonta, 's a’ részükre kiadott rendeletek teljesítése iránt őket nem számoltatta, az hi­ba volt; de ez a’ dolog nem ide tartozik. A’ pecsétek feltörése olly visszaélés, mellyet megbocsátani nem lehet; azt tehát, hogy ki tette és mikor ’s hol ? kormány általi nyomoztatás után lehet és kell megtudni. (Közhelyeslés.) Kubinyi Ferencz: A’ történetiró alig fog mulatni ma egy parliamentet, melly erkölcsi tekintetben tiszta hazafi uságá­­nak ’s önmegtagdásának olly dicső példáját adta volna , mint e’ t. ház. És a’ t. ház, a’ midőn a’ haza megmentése körüli intéz­kedések eleibe terjesztettek a’ honv. bizottmány által, azt tar­tom, hogy sok tekintetben engedékeny is volt, de szükséges is volt, mivel tekintélyét kellett fentartani. Volt is sikere, mert a’ nemzet bizalmát megnyerte. Azt tartom, ha eddig szükséges volt a’ nemzet bizalmát fentartani, ezentúl még inkább szüksé­ges; ’s ezt csak úgy tarthatjuk fen, ha a’ ház minden önzés, minden tekintetek félretételével egyedül a’ nemzet boldogságán fog mnnkálódni és javai körül tisztán sáfárkodni. Mi az előttünk levő tárgyat illeti: megvallom, sajnos egy részről, hogy közbejött, de más részről megvallom, nagy sze­­^ rencse, hogy most jött közbe, mert igy első zsengéjében még orvoslást szerezhet és jövendőre nézve el lehet hárítani a’ visz­­szaéléseket. De midőn ezen iparkodunk , szükséges hogy igaz­ságosak ugyan, de minden esetre szigorúak legyünk. Vélemé­nyemet mig előterjeszteném, méltóztassék megengedni Mada­rász László képviselő ur, hogy azon irományokra, mellyek élőnkbe terjesztettek, ’s magánlag olvastunk — mit ugyan már Szacsvai előadó’s képviselőtársunk megérintett — némellyeket röviden előadjak. Vádolja Madarász L. ur a’ számoltató küldött­séget, hogy vele az irományokat nem közölte. Erre Szacsvai előadó ur megfelelt, mert a’ tudósítások természetével ellenke­zik, hogy azok a’ vádlottal közöltessenek; azt azonban nem ta­gadhatja Madarász László, hogy a’ beadott nyilatkozatok vele közölve voltak; azok köiöltettek, mit maga is elismer, ’s maga is hivatkozik azon levélre, mit én hozzá intéztein; ö azonban világosan nem felelt; sőt nem mondom, hogy talán megvetette a’ bizottmányt, hanem minden esetre megvártuk volna, hogy némellyek iránt tett volna felvilágosítást, mit ha tesz, a’ küldött­ség bizonyosan akként intézkedik. Itt azon kifejezésére: „in­tézkedni nem annyi, mint kezelni“ bocsásson meg Madarász L., ha azt mondom, hogy ö nem csak intézkedett, de kezelt is, mert az árverést maga intézte el, és a’ tárgyakat maga Íratta össze. Van még másik kitétele is, mintha t. i. a’bizottrnány ellenszenv­vel viseltetett volna iránta; kérdem, valljon az egész felolvasott tudósitásban van-e valamelly ellenszenv? Ítéljen a’t. ház fe­lette. Mi adatokat vettünk tekintetbe, ’s ezek szerint igen ter­mészetes vo t, hogy véleményeinket előterjesztettük, mert a’ ház tőlünk körülményes tudósítást kívánt. (Helyes.) A’ mi hivatkozását reáin illeti, hogy t. i. én személyesen járultam hozzá és felszólítottam, hogy a’kótyavetyélést ne foly­tassa tovább, azt tartom, ezt talán épen a’ művészet ’s régiség tudomány érdekében tettem, és megvallom köszönettel tarto­zom, hogy azon vandalismust, mellyet kezdett, tovább nem foly­tatta. Mi az utósót illeti, hogy t. i. „szükségtelenné lett az in­tézkedés“: miután az előadásokból kitetszik, hogy a’ museum igazgatója Kubinyi Ágoston és Érdi János régisógör által a’ museum számára elkülönöztettek a’ tárgyak, ’s az illető ösz­­szeirók által le is pccsételtettek, azt tarlóin, szükségtelenné vált egy új intézkedés az elkülünzésre nézve. Még az ezekből küvetkezhetökre vagyok bátor a’ t. ház figyelmét, mig véleményemet előadnám, felkérni, mellyek a’ tu­dósításban nem foglaltatnak. Ha vesszük a’ nyilatkozatokat, úgy Madarász Lászlóét, mint a’ többi beadott nyilatkozatokat, ezek egyátalában ösz­­hangzásban nincsenek. Méltóztassanak a’ combiuatiót megtenni, de meg fognak győződni, hogy bennük öszhangzás egyátalá­­kan nincs. * Arra nézve, hogy t. i. szerinte „más intézkedni, más ke­zelni“, csak egyet érintek t. i. az árjegyzéket, mitly rendet­lenség merül föl ebben! Árjegyzék készül, ki által? azon hi­vatalnokok részéről talán, a’ kik Budán befolytak az összeírás­ban? Nemi Hanem egyedül a’ rendőrség által. Illy esemény jővén közbe, kötelessége lett volna a’ rendőrségnek felszólíta­ni a’ honvéd, bizottmányt, hogy miután többen folytak be az első eredeti összeírásba, az árverés előtt a’bizottmány által ké­szíttetett volna meg az összeírás. De ezt nem tette a’ rendőr­ség, hanem az árverési jegyzéket elkészíti, az árverést végre­­íajija, és a’ jegyzékben becsár kitéve nincs. Most, ki kezeske­dik felőle, hu valljon a’ becsáron alól nein adattak-e el né­mellyek ? És továbbá, a’ mi igen nevezetes és fontos, t. i. Fekete László nyilatkozatából az tetszik ki, hogy az érez vagy is pénz­­gyüjtemóny között nemcsak régi ezüst és rézpénzek találtattak, hanem arany is volt, ’s az a’ különös, hogy a’ végső összeírás megtétetik ’s az aranynak nyomába jönni egyátalában nem lehet, pedig, hogy megvolt, Fekete László nyilatkozatából kitetszik, a’ ki jelen volt Budapesten az összeíráskor. Most már mi a’ véleményt illeti, osztom a’ bizottmány vé­leményét, először a’líszti nyomozást illetőleg, mert hiszen itt az, hogy drágaságok hibáznak, az előadásokból kitűnik; és igy lo­pás forog fel, tehát criminalitas (Közbeszólás!) Ki tette ?nem tu­dom, hanem másként nem fejezhetem ki, mivel a’ mi hibázik, az eltulajdonittatott, ki által ? nem tudom. És senkit világosan nem vádolok, hanem én ténynek találom azt, hogy miután a’ je­lentésben kitétetik a’ hiányzás, természetesen valaki által eltu­­ajdonittatott. Mi a’ pecsét feltörést illeti: itt is violatio követtetett el, ki által? azt nem tudom; és különös, hogy Madarász képviselő fel­világosítása szerint az egyik, mellyben 19 gyémánt volt, ’s 50 ezer p. ftra becsültetett, visszakerült, midőn az utósó összeíráskor nem volt lepecsételve, pedig, hogy először elnöki pecséttel volt ellátva, az kérdést nem szenved. Mi az álladalom kártalanítását illeti, azt tartom a’ felelős­ség eszméje magában foglalja azt, hogy minden hivatalnok be­csülete ’s hivatalával köteles jót állani azért, a’ mit kezel. Annyi bizonyos, hogy bármi hibák történtek is, hanem a’ határozatot képviselő úr nem tartotta meg, mert ollyanokat adatott el, a’ miket nem lehetett volna; az arany és ezüst csak tartható, ezt senki nem tagadhatja. Megvallom, nem örömest kívánom az illy kezelést feszegetni, miután megtörtént, ’s hogy calamitas volt, hogy képviselő űr a’ rendőrségnek igazgatója volt. (Közbeszó­lás!) Személyre nem megyek, de azt tartom, hogy miután illy elmulasztások történtek, calamitásnak tartanám, ha folytatná hi­vatalát; nyíltan megmondom. Azt tartom erre ügyelni is fog azon kormány, melly iránt bizodalommal viseltetünk, és ezen kormány iránt csak addig lehet bizodalommal, átalánosan szólok viseltetni, mig igazságos lesz a’ jutalmazásban, ’s mig igazsá­gos lesz a’ megfenyitésben t. i. a’ hivatalokkali visszaélések megfenyitésében. (Helyeslés!) Emlékezni fognak a’ t. képvise­lők, hogy miért nem volt az osztrák kormánynak hite­le, mert az osztrák kormány igazságtalan volt, mind a’ megjutalmazásban fukar és lenéző, mind a’ megfenyi­­tósben igazságtalan. Azt tartom kötelessége kormányunknak erkölcsi hitelét fentartani, mit csak úgy tarthat meg, hogyha igazságos lesz, úgy a’ megjutalmazásban mint a’ hivatalokkali visszaélések, elmulasztások kellő megfenyitésében. Átalában te­hát én csak oda szorítkozom, mellőzve minden reeriminatiókat és minden keserűségeket, hogy erről a’ kormányelnöke bizo­nyosan intézkedni fog, hanem szükséges először, miután erimi­­nalitas és pecsét violatio forog fen, hogy annak rendi és mód­ja szerént nem is általunk, hanem a’ kormány által vizsgáltas­sák meg, és ez rögtön tétessék, és csak itt távozik el saját vé­leményem a’ bizottmányétól, én rögtön kivánom, ’s azt tartom, meglehet nem tudjuk a’ körülmények hogy fejlődnek ki, nem lesz-e a’ ház kénytelen azontúl intézkedni, a’ dolog eredmé­nyéről a’ kormány annak idejében a’háznak referáljon. (Helyes!) Szunyogh Rudolf: Engedje meg a’ t. ház, hogy igen szárazán és higgadtan ezen tárgyhoz hozzá szóljak, merít­ve okoskodásomat az élénkbe terjesztett irományokból; — el­fogom mondani nézeteimet a’ felelőségről, szigorúbban mint az érdckletnek Ínyére volna. Ne veszítsék el figyelmük elöl a’ t. képviselők, olly egyénről szólok, ki azt mondá, hogy ő felelős­séggel kormányoz és olly egyén iránt mondom ki véleményemet, ki felelősséget vállalt magára, felelősséggé! köteles. Azon iro­mányokból mellyek itt vannak, de saját magának Madarász LÓS2-* lónak itt előttünk elmondott hosszú okoskodásából világos az, hogy sem a’ kezelési hűség, sem a’ pontosság, melly követelte­­tett volna a’ status vagyona iránt, m 'g nem tartatott; inert mi­dőn a’ rendőri főnök bevallja azt, hogy a’ rendőrségi hivatalnál több ideig hevertek a’ ládák, ’s nriíi tud mit sem, hogy azokat mikor vitték oda, hogy itt pontosság nincs, azt senki sem tagad­­ha'ja. Uraim, egy rendőri főnöknek nrndent kellene tudni, és midőn saját irodájában nem tudja mikor jutottak a' drágaságok hozzá, saját bevallása szerén! is felelni köteles. Hogy a’ lelioza­­talban kevésbé tai tatot! meg a’ pontosság, azt mind Duschck Ferencz 1-sö szám alatti nyilatkozata, mind maga beszédében igazolja, Duschek azt mondta, megkcrestetelt a’ rendőrség által, hogy azon ládákat szállítsa Szolnokig, és azon rendőrség közöl, mellynek iőnöke Madarász volt, bár (iO egyénekből állott, még is egynek sem jutott eszébe, hogy azon nehány ládáról gondos­kodott volna. — Tovább megyek, uraim ! nekem a’ felelősség­ről azon eszmém van, hogy a’ ki valamelly hivatalnak főnöke,— felelős saját elismerése szerint minden a’ rendőrségnél elköve­tett tényékért. Madarász László ö magát örökké a’ collegialis rendszerben elkülönözte a’ honvédelmi bizottmány többi tagja­itól és saját neve alatt mint rendőrfőnök intézkedett, és igy min­den visszaélésekért tisztán Madarász László felelős. Példát ho­zok fel: ha az eddigi életben a’ ki közpénzeket kezelt, és a’ pénz­tárban bár miként és kiáltal hiány okoztatott, kit kellet száma­dásra vonni ? nem mást mint a’ pénztárnokot, kinek kezelése alá volt bizva a' pénz. Hasonló az eset Madarászéhoz, saját val­lomása szerint is ö volt megbízva az álladalom ezen vagyonának kezelésével és midőn nemcsak rósz kezelés és hűség megtartá­sa nem volt meg, de még elveszések és sikkasztások is történ­tek, midőn ez tudomására jött a’ háznak és az kinevezett egy bizottmányt, mit tett Madarász László? nem hogy tudta volna magát kitisztítani, de ö azt nem teszi, ekkor senki mást számolás és felelet terhével sújtani nem lehet mint Madarász László, cinek kezelésére volt bízva mind az, de pontosan a/.t nem telje­sítette. Hátra van még a’ pecsétek feltörhetlenségének szentsége a’ ládák Debreczenbe megérkeztek. Igen nagy tisztele ben áll mindnyájunk előtt Duschek Ferencz, és nincs senki, ki lelkiisme­retes kötelesség teljesítését el ne ismerné, és ö nem is megbí­zás nyomán, hanem azért, mert tudta, hogy az álladalini va­gyon, és kötelességének érezte azon vagyont, mellyet 60 hiva­talnok elhagyott, elhozatni Debreczenbe, és Duschek Ferencz lepecsételve ’s bántatlanul alia által Madarásznak, mégis midiön a’ vizsgálat megtörténik a’ pecsétek féltőivé, ’s a’ ládák felnyat­­va vannak; ha itt van kezelési hűség, akkor nekem fogalmuin nincs a’ hűségről, hanem igenis van hüségtelénségről quant m satis. — Nekem az véleményem, mi Kubinyi Ferenczé, hogyzki cell mondani, hogy Madarásznak eddig a’ kormányban léte tiso­­tán calainitás volt; 2-or ki kell mondani azt, miről megvagybk győződve, hogy illy egyének felelősséggel párosult hivatalaa nem jöhetnek. (Zaj) Engem mint képviselőt senki el nem tiltlit attól, hogy ki ne mondjam véleményemet. 3-or. Ezen tény be­végezve van, nincs más hátra mint hogy rendes ítélő bitó Ítél­jen ezen kérdésben, és én a’ kormányt oda utasítanám, hogy a’ rendes ítélő birószék és bíró elébe terjessze ezen ügyet, és a’ peruiján lesz alkalma igazolását és indokokat beadni, ha ugyan vannak, mellyeket most már be kellett volna becsülete érdeké­ben mutatni Madarász Lászlónak. Elnök: Miután a’ vitatások bosszúra terjedhetnének, de azért is, hogy mostan komoly időket élünk, kérem a’ tiszt, képviselő urakat, méltóztassanak a’szólástól elállani; ’s ha ezen kérésem elfogadUtik, ki lehetne mondani, hogy a’ fenforgó ügyben, a’ hivatalos visszaélések iránti vizsgálat, úgy szinte a’ leltárok egybevetéséből eredhető czélszerű nyomozások megté­telére a’ kormány utasittassék. (Helyes!) Ezen végzés a’ szoros igazsággal megegyez, ’s ezzel az ügy befejezve van. (Kazinczy szólam akar.) Ha kérésemet nem méltóztatnak figyelembe ven­ni, tehát Román képviselő ur következik. (Zaj: Román eláll.) Kazinczy Gábor: Követni fogom a’ tanácsot, a’mit elnök ur ajánlott, ’s elnyomok mindent. (Zaj.) mi a’ szenvedé­lyesség színét legkevésbé is hordhatná magán, hanem kény­­telenitetem felszólalni magam igazolása végett is. Én tettein ez ügyben az interpellaliót. Mikor tettem, mind átokról, a’ mik itt efmondattak, biztos tudomásom volt; ’s éa nem nyilvános ülés­ben hoztam elő a’ dolgot, nem léptem fel mint vádló, hanem zárt ülést kértem , ’s ott sem mondtam el mind a’ mit tudtam , ha­nem be akartam vágni az ügynek további menetelét, mert azt a’ közvélemény szemében, érdekünkre nézve veszedelmesnek tar­tottam. (Igaz.) Nem mondtam a’ kezelésről semmit, az intéz­kedésekről semmit, hanem azt, hogy eddig az akasztott ember­nek hagyományában a’ hóhér osztozott, ’s most a’szabadság harezot ne használjuk felárrá, hogy az illy hagyományban a’ haza osztozzék; mondtam azért, mert nem akartam elmondani, hoicy ezen hagyománynak kezelésében, nem mondom ki által és miképen, de minden esetre hibák történtek. És Madarász Lász­ló által szenvedélyesen toroltatám meg; ö azt mondá, hogy e’ kérdést nem zárt ülésben, hanem nyíltan akarja tárgyaltatni, hogy kisüljön azon gyáva emberek személyeskedése, kik Pesten fel akarták adni a’nemzet szabadságát Feleletül, ezen adatok zsebemben voltak; ’s hallgattam, mert akkori körül­ményeink közt nem lehetett akarnom, hogy egy ügy olly vilá­gosságban jöjjön közönség elébe, mint tudtam, hogy nyomozás után jönie kell. Eltűrtem a’ Madarász László személyeskedéséi; mert inkább akartam a’ reáin kent vádat azoknak szemeiben el­viselni, kik nem ismernek, mint adatokat szolgáltatni arra, mit rólunk jobbra-balra terjeszgettok ellenségeink. És e’nézetben vagyok most is; ’s bár mily alkalmam volna, felmutatni ha gyá­va szemelyeskedés volt-e a’ mi felszólalni kónyszeritett; egy­szerűen mondom ki: hogy a’ választmány véleményét pártolom. Midőn az alap, min e’ nemzet? jövője álland, van megtámad­va: nem czélszerű, hogy egyéniségek hozattassanak a’ közvélemény birószéke elébe; nehogy a’ pártszcnvedóly, fegy­vernek tekintse a’ szabadságot is, mit az ellenfél kezében ösz­­szo tördelhet, ’s miután Irányi elmondá az igét mi és ti: óva­kodni kell még, nehogy személyi ügyek vonják meg köztünk a’ határvonalé — Mind ezért ’s mert, végül, akarom, hogy ne legyen valaha egy magyar Lamartinenek alkalma, a’ magyar sza­­badságharczról is mondania, hogy szép és tiszta benne csak az eszme volt, mig eszközeiben volt sok nem szép, nem tiszta is: pártolom az elnök intését: álljunk el az ügy további vitatásától, ’s a’ keltő intézkedéssel bizassék meg a’ végrehajtó hatalom. Bernáth József: Megvallom, hogy e’ tárgyhoz nem örömest szólok, de kötelességem szólani. (Zaj.) Mértén elmondhatom magamról, és nem szerénytelenkedve , nem pirul-

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék