Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-25 / 88. szám

izetekre hivatkozván, *s némi rokonszenvét ébreszteni szán­dékozván, kívánják Zsemberynek elmaradását menteni; de én, bár megvallom, hogy Zsemberynek eddigi érdemeit igen tudom becsülni, ’s ha mint privát embernek kellene felette ítélnem, képviselőnek megtartani óhajtanám; de mint képviselő, miután azt hiszem, hogy a’ ház határozata nem úgy hozatott, hogy azt privát sympathiából megszegni lehetne, ’s kegyelmet osztani az egyiknek, mig a’ másik sujtatik, lehellennek látom Zsembery folyamodását, vagyis előadott okait helyeselni. Azt hallottam Kazinczi Gábor barátomtól, hogy az igazoló választmány oko­kat nem hoz fel Zsembery folyamodásának elmellözésére; de én látok benne okokat, mert a’ választmány előadja, mikép Zsembery jan. 4-én Pestre érkezett, ’s ekkor, ha mindjárt állna is az elv, mellyet Szunyogh képviselő társunk felhozott, hogy az eltávozhatási engedelmet akkor használhatja a’ követ, mikor tetszik: még ez esetben is Zsemberynek jan. 4-én nem Hont, hanem Debreczen felé kellett volna fordulnia. (Úgy van, helyes.) Már mi a’ családi kötelességek teljesítését illeti, ez igen szép, minden esetre gyöngédségre mutat, ’s részemről én is tisztelem; de a’ képviselőben nem kérdem, mik családi érzelmei, hanem valljon teljesitette-e képviselői tisztét, vagy sem ? ’s ha nem: akkor kénytelen vagyok öt nem igazolhatónak kijelenteni; ’s miután Zsemberyre nézve e’ körülmény forog fen, tehát nem tartom öt igazolhatónak (Helyes!) Dedinszki:Én csak a’következetességre vagyok bátor figyelmeztetni a’ házat. Méltóztassanak visszaemlékezni mikép egypár perczel ezelőtt épen olly okoknál fogva, minők most Zsemberyre nézve felhozatnak, a’ képviselöház Demetert nem tartotta verificálandónak, noha hozzájárul még az is, hogy ez utóbbi miut kormánybiztos működött; bátor vagyok tehát erre a’ tisztelt házat figyelmeztetni, én részemről a’ választmány vé­leményét elfogadom. Kalauz Pál: Nem lehetek egy véleményben azokkal, kik Zsemberynek igazolására felhozták múltját, mert tudjuk, mi­kép az újabb időkben sokan meghajoltak a’ körülmények kény­szerűsége előtt; ’s Kazinczi Gáborral sem tartok, midőn azt mondja, hogy az igazoló választmány véleményében nincsenek okok felhozva, mert én a’ véleményben két részt látok, érte­kezést ’s okadatolást, mellyek egyike, az értekezés, Zsembery ellen szól, a’ másik azonban, clöadatván benne Zsembery Imre igazolási iratából azok, mik védelmére szolgálnak, mellette szól; ’s én épen az igazoló választmány által előhozott okoknál fogva tartom öt igazolandónak, annyival is inkább, mert Zsemberynek azon irata, mellyben előadja, mikép jan. 4-ke óta szüntelen azon volt, hogy az országgyűlés helyén megjelenjék, ’s csak a’ kö­rülmények miatt nem jöhetett, nyíltan’s világosan tanúsítja ten­­dentiáját: ennélfogva én öt igazolandónak vélem. (Feikiállások: szavazzunk!) Gorove István: Én az igazoló választmány vélemé­­hyét úgy mint előttem fekszik, veszem fel, ’s nem tartok sem jobbra sem balra polémiát morális belbecse felett, hanem né­­melly tényeket, mellyek benne előfordulnak, ’s mellyek meg­­czáfolva, vagy feltárva nincsenek, fogok a’ hás figyelmébe aján­lani. Az mondatik ugyanis az okiratokban Zsembery által, hogy miután az ellenség Pótervásár felé húzódott, ’s a’ Tiszán akadály­talanul átjött, azaz ö jött át, itt a’háznak reá vonatkozó határo­zatát a’ hivatalos lapból megtudva, ekkor Debreczenbe sietett; de én bátor vagyok különösen azokhoz, kik Zsemberyt igazo­landónak vélik, azon kérdést intézni: valljon micsoda okai lehet­tek Zsemberynek a* Tisza partján megvárni a’ felszólítást, hogy képviselői helyét foglalja el, ’s miért nem tartotta hazafiui ’s kép­viselői kötelességének, midőn az általa elöszámlált akadályok megszűntek, képviselői helyét azonnal elfoglalni ? (Helyes.) Azon véleményben sem vagyok, a’ mi némelly előttem szólók által felhozatott, mintha az igazoló választmány véleményének azon része, melly polgári kötelességekről, ’s a’ polgári erények né­­mellyikéröl szól, tekintetbe veendő nem volna; mert ha hallga­tok is arról, mikép a’ képviselöháznak többszörös határzata lé­tezik arra nézve, hogy a’ képviselöháznak tagjai addig, mig a’ haza megmentve lesz, együttmaradnak, ha — mondom — ezt mellözük is, fenmarad még ’s tagadhatlanul igaz az, mikép azon egyén, ki magát képviselőül elválasztatá, ’s elválasztásánál — mint hiszem, mindnyájan — azon ígéretet tette, hogy a’ haza érdekei mellett utósó csep vérig, utósó leheletig küzdeni fog, e’ kötelességet, ez erényt nem ignorálhatja. ’S e’ mellett bátor va­gyok megjegyezni még azt is, mikép e’ hazában az újabb idők­ben az önmegtagadásnak nagyobbszerü terhei is voltak, mint mellyeket mi képviselők viseltünk; ’s ha voltak emberek, voltak ezrei a’ hazának, kik a’ csatasikon életöket hozták áldozatul a’ haza megmentésére: azt hiszem nekünk képviselőknek valami­vel könnyebb kötelesség ’s teher jutott, azon helyen, hol a’ kép­viselöház határozatait hozza, híven ’s becsületesen megállani. Énnélfogva az igazoló választmány véleményének eme részében is osztozom, és Zsembery Imrét igazolt tagnak elfogadni nem akarom. (Helyes.) Szacsvay Imre: Nem voltam azon véleményben, hogy azon határozat hozassák; hanem miután meghozatott, minden tagnak kötelessége őrködni, hogy az semmi sympathiák miatt ineg ne szegessék. Nagyon jól hallottam azt, midőn mondatott, hogy a’ bizottmányi jelentésben szerettek volna okot látni arra, hogy Zsemberi folyamodása czáfoltassék meg; én megfordítom, szerettem volna Zsemberi folyamodásában okot látni, melly által elmaradása igazolva volna. (Helyes.) Az, mit Szunyogh Ru­dolf mondott: hogy az elnök által adott engedelemmel, a’ követ akkor élhet, midőn neki tetszik, furcsa következésekre vezet; az elnök által adott eltávozási engedelem napja az elnök által Szabatik meg, nem függ a’ képviselőtől, hogy azt három hónap múlva használja, mert akkor a’ bejelentés nem történhetik a’ma­ga rendén és kijátszásra adhatna alkalmat a’ képviselőknek meg­­, elenése. Zsemberinél az a’ legnagyobb figyelem ; hogy ö nem csak úgy állott, mint egyes követ, hanem úgy mint honvédelmi bizottmányi tag, kinek elengedhetlen kötelessége volt, ha magát érdemessé akarta volna tenni a’ nemzetnek azon bizodalmára, ha betegen is Debreczenbe jöni; okot nem adott elő egyet sem, a’ körülményekkel magát nem igazolhatja, sőt a’ Gorove István által felfedezett körülmény oda mutat, hogy megjelenhetett vol­na. Azon oknál fogva akkor, midőn egy más képviselő, ki kor­mánybiztoskép ment el, ki meglehetösebben adta elő a’ körül­ményeket, de nem bizonyított, kitörültetett: Zsemberit is azok közé kell számítani, kik lemondottaknak tekintetnek (Felkiál­tások: szavazzunk.) Elnök: Tehát szavazni fogunk. — Azok, kik az igazoló bizottmány véleményét helybenhagyják, álljanak fel (többség). A’ többség elfogadta az igazoló bizottmány véleményét. Holnap il órakor leend az ülés. 12 órakor az ülésnek vége lett. BELFÖLD. Bácsból april 18-kán. A’ Kobil Szentiványnál történt csata után Perczel serege másnap Újvidékre vonult. Kobil Sz. Ivány, Kobil és Káty helységek ez úttal a’ mieink által elégct­­tettek. — Seregünknek a’ esaikások kerületéből történt kivo­nulása után a’ ráczság megrohanta Zsáblyát — máskint Josephs­­dorfot, ’s az ottani németeket, ’s egynéhány magyart felkon­­czolták, a’ falut felégették, ’s e’ gaz tettben állítólag részt vö­­nek a’ csurogjak is, kik már fehér zászlóval járultak a’ tábor­nokhoz, ’s kegyelmet nyertek. Múlt vasárnap Török-Becse felől a’ráczok több ágyúval megtámadván ó-Becsét, a’ Niczki őrnagy vezérlete alatti somogy­­zalai csapat, és bácskai lovasok egy része onnét kivonulni kény­­teleníttettek, ’s velők együtt az oda már visszaköltözött lakos­ság is. Bezdánnál a’ császáriak el vannak sánczolva, a’ dunán túl átellenben Batinánál három ágyú van a’ hegyen kiállítva. Ma ol­vastunk egy gyönyörű levelet Perczel István baranyai főbírótól a’ bezdániakhoz, mellyben parancsolja nekik, hogy a’ pártütök­­nek ne engedelmeskedjenek, ’s nagy elragadtatással festi a’ bol­dogságot, melly reájok vár, ha József császár és királynak hó­­dolandnak, — Baja most nyugodt, Bá'ánál mintegy 400 horvát csatangol. A’ lakosok megteszik, hogy a’ nagy kalapot fejébe rántják az örállónak, és a’ fegyverrel elszaladnak. Karlovicz és Kameniczon erősen sánczolgatnak, még hus­­vétjok sem volt a’ ráczoknak; — a’ művészet e’ nemét igen szeretik a’ kumsiák. Perczelnek pedig egy másikban telik kedve, t. i. ez odúk szétbontásában. Latinovics Zsigmond a’ másod alispánságot elvállalni nem akarván, Karácsonyi Lipót főjegyző lön azzá; főjegyző Ast Ferdinand, első aljegyző Kerekes Sándor ’sat. ’s még egy al­jegyző nevezteték ki Bittner Ferencz. Gábry Károly főbíró is leköszönvén, helyébe tiszai járási főbíró lett Maróczy Ignácz, al­sójárási szolgabiró Gyalokay Pál, fizetéses tiszti alügyvéd Pin­ko vies Ferencz. A’ lelkes hazafi, a’ maga iránt szeretetet és legnagyobb bizalmat kivivolt orsz. t. biztos gróf Batthyány Kázmér ritka éberséggel, kitartással, bölcs tapintattal fáradozik e’ megye szerteszétbomlott viszonyai ujjáteremtésében ’s rendezésében. Azok, főleg ráczok, kik bevonuló seregeink elöl elfutot­tak, visszatértük esetében az ellenök tett szigorú vizsgálat után vésztörvényszék elé állíttatnak, minden javaik elfoglal­tatnak. Efféle rendeletek napirenden vannak. Tegnap a’ Szabadkán levő somogy-zalai csapat egy része bujtogatás következtében, Somogyba vissza akart menni, ’s azt hívén, hogy az átmenet már szabad; de a’ gróf olly kimerítő, ’s lelkesítő beszédet tartott hozzájuk, hogy kiábrándulva öröm­mel mennek kirendelt helyökre, ’s teszik kötelességöket; hogy is ne, mikor a’ gróf megígérte, hogy ha máskint nem, mint közlegény soraik közt fog túl a’ dunára átmenni, az ellen­ségtől drága honunkat, tűzhelyeiket kitisztítandó. Ma a’ szenttamási sánezoknak parancsolt derék hősök a’ szegediek érkeztek Szabadkára a’ vitéz Földváry őrnagy ve­zérlete alatt; a’ városháznál felállított sorok előtt a’ haza ne­vében méltánylott dicsérő ’s buzdító szót intézett a’ rettent-­­hetlen szegedi magyarokhoz a’ gróf; ’s viszont a’ bátor Föld­váry élteté a’ grófot, mint ki Szent-Tamásnál és a’ golyók zápora közt hösileg teljesitó szeretett hona iránti kötelessé­gét. — Egy negyedóra alatt több nagyszerűt tapasztalunk illy alkalmakkal is, mint a’ táblabirák világában 20 év alatt. A’ vésztörvényszék Szabadkán működik, ritka nap, hogy árulók vagy rablók ki ne végeztetnének. Rudics volt főispánt Hajósról a’ császáriak kíséret mel­lett elvitték; a’ világ úgy okoskodik, hogy a’ volt főispánnak most már haja szála sem görbülhet meg; pedig másféle em­berek sopánkodtak is, hogy Rudics el van fogva. A’ múlt heteken Kis-Körösre törtek be éjjel a’ császári rablók, ’s többeket honfitársaink közül elfogtak. Sok fejét vesztett ember kezd már eszmélni, sok nyo­morult legény hetvenkedni. Isten vezérelje karjainkat, fejein­ket, lépteinket ! Erdélyből. Csány László országos t. h. biztos meg­hagyta a’ szászoknak, hogy mivel képviselőik közül csak egyet­len egy maradt hiv a’ hazához R ó th Illés, hiányzó követeiket minél előbb meg válaszszák, ’s Debreczenbe küldjék. S z e b e n, miként a’ „Siebéhbtírger Bote“ nyilván írja koránsem viseltetik olly engedelmességgel a’ győzelmes ma­gyarok irányában, minőt tőle a’ loyalitas követel, ’s mit csupán múltjának elfeledtetése végett is megvártunk volna. Azon pa­rancsnak, miszerint fegyvereiket 48 óra alatt beadni tartoztak volna, még most sincs elég téve; úgy hogy Csánynak egy szi­gorúbb rendeletére volt közelebbről szükség e’ tárgyban,’s mégis april 12-én katonáink az evang. templomban nagy meny­­nyiségü fegyereket találtak a’ padok alá rejtve. A’ nyomozás, melly ez ügyben történt, semmi eredményre nem vezetett; az­zal ütötték el a’ dolgot, hogy bizonyosan a’ tanulók dugták oda, kik már rég elhagyták a’ várost. Szebenből tömérdek nép ki­költözött Bukarest és tájékára, hol, miként bécsi lapokban pa­naszkodnak, igen meg vannak akadva pénz dolgában, mert a’ 10 ftos osztrák bankjegyért nem adnak többet 6 ftnál. Czecz tábornok a’ napokban gazdag estélyt adott, hol ifjú tiszteinket és a’ csárdás tánezot nagyon megbámulták a’ jámbor szászok. A’ ,S. Bote* nem győzi dicsérni, miilyen bájos az a’ magyar táncz. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Austria bajai naponként gyűlnek. A’sors is a’Habsburg-dynastia sírjának ásásával foglalkozik. Hiába minden cselszövény, hiába a’ dolgok erőszakolása: a’ falum keze utoléri az igazságtalanságot előbb vagy utóbb. A’ ministeriumban meghasonlás van a’ magyar ügyek mi­att. Gróf Stadion már beadta lemondását, mellynek okául a’ bé­csi lapok, a’ magyarokkal bánást és az' orosz interventiót mond­ják, miket Stadion teljes határozottsággal roszalt. Közelebb pedig egy petitiót nyújtottak át Ferencz József­nek, tömérdek aláírással a’nép minden osztályaiból, mellyben a’ martius 4-ki oktroyált charta visszavétele követeltetik. Továbbá égy párt kezd napról napra szélesebb alapra ver­gődni, melly belátva, hogy Magyarország sokkal tisztább meg­győződéssel, és határozottabb elszántsággal lépett síkra igazsá­gos ügye mellett élethalálra küzdeni, semhogy egy pár meny­dörögve fenyegetőző plakát képes volna megijeszteni; és, mi főbb, sokkal tekintélyesebb erőt állított szembe szabadsága gyil­kosaival, mint oda fönt egyelőre hitték, midőn seregünket egy pár hét alatt szétszórhatnak állították: azt akarnák, hogy á’ dynastia béküljön ki velünk! „Már késő!!!“ A’ múlt év végén halálos Ítéletünket mondta ki Windisch­­graetz, mit a’ mart. 4-ki alkotmány sanctionált is. April 14-én mi mondottuk ki halálitéletünket a’ Habsburg­­lotharingi dynastiára; — attól fogva mi mint független Magyar­­ország harczolunk, nem a’ császári ház ellen többé, hanem egy gyalázatos ellenség ellen, melly erőszakos rabló módjára tört reánk, hogy szabadságunktól megfoszszon , nemzeti létünket megsemmisítse. A’ kibékülés útja el van vágva köztünk örökre! B é c s. A’ bécsi lapok egészen más hangon kezdenek be­szélni rólunk, mint beszéltek ezelőtt csak pár héttel is. Csodálkoznak rajta honnan teremtjük, tán a’ földből búj­nak elő ama seregek, mellyek elöl a’ császáriaknak egész Bu­dáig kelle vonulniok. Zúgolódnak Windischgraeczre, hogy ügyetlenül vezérló a’ hadakat, ’s örülnek hogy ez Olmützbe hivatván vissza, a’ Magyarországon harezoló cs. katonaság fő­vezéréül a’ híres Weiden neveztetett ki. Azzal vigasztalják magukat, hogy majd segítségük érkezik, ’s a’Dunáig nyomult magyarokat nem bocsátják többé a’ Tisza partjaihoz. Nugent szinte mint Windischgraetz el van csapva, ’s helyette Castiglione neveztetett vezérré. Pipitz statustitkárrá van nevezve a’ belügyministe­riumban. A’ császár e’ hó végén el akarja hagyni Olmützöt, ’s Bécs­­be megy Ferdinánd bátyjával együtt, kit 19-re vártak Olmützbe. A’ „P r e s s e“ tudni akarja, hogy ő felsége, magyarországi tá­borát is meglátogatandja. NÉMETORSZÁG. Azon felelet nyomán, mellyet a’ porosz király april 2-kán a’ frankfurti küldöttségnek adott, más nap, 3-kán, gróf Bérn­­st o r f f által egy körlevelet intéztetett a’ német udvaroknál le­vő porosz követségekhez, mellyben kinyilatkoztatja, miszerint ö, a’ birodalmi gyűlés közbizalomszülte fölhívásának engedve, Németország kormányát ideiglenesen átveszi, ’s élére áll a’ né­met szövetséges birodalomnak, melly az önként csatlakozni aka­ró státusokból majdan alakúim fog; mellyröli tanácskozásra egyúttal meghívja Némethon fejdelmeit. Fridrik Wilhelm e’ köriratára eddigelé csak az osztrák cabinet felelt. Minő szellemben ? — előre is gyaníthatjuk. Berlini osztrák követ báró Prokeschnek adott nyilat­kozatában a’ cabinet határozottan óvást tesz a’ sző vétkezés el­len , ’s a’ központi hatalomra nézve lehetlennek állítja, hogy azt csupán egy kormány gyakorolhassa, minélfogva illy hatalombitorlás ellen erősen tiltakozik. Tiltakozik pedig azon oknál fogva, mivel a’ porosz király császárrá választatása nem törvényszerű és igy nem érvényes. A’ német birodalmi gyűlés azért volt összehíva, hogy alkotmányt készítsen; tehát a’ tör­vényes térről már lelépett akkor, midőn hivatása körét áthágva, nemcsak hogy törvénynyé emelte önhatalmúlag a’ begvógzett alkotmányt, sőt még minden megbízás nélkül császárt is mert választani Németországnak! E’ törvénytelen tényékhez járói még, miszerint a’ nemzeti gyűlés maga mondotta ki állandósá­gát. Melly alapon tehát a’ törvénytelen határozatokat annál ke­vésbé ismerheti el Austria, mivel ö szerinte a’ birodalmi gyű­lés már nem létezik. Bécsi lapok szerint az orosz czár megizente volna a’ po­rosz királynak, mikép úgy tudja meg, hogy Austriát ö sem­mi esetben nem fogja magára hagyni soha, hanem az 1815-ki szerződés értelmében ótalmazni fogja azt bárminemű megtá­­madtatás ellen. April 4. a’ frankfurti küldöttség egy iratot adott át a’ po­rosz ministeriumnak, mellynek elégedetlenségét nyilvánítja a* királynak apr. 2-án adott felelete fölött. Mire a’ ministerium egész együgyüsóggel feleli, hogy ő felsége akkor mondott be­szédén már nem változtathat. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. Nyomatik az álladalmi nyomdában.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék