Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-26 / 89. szám

Törvény­javaslat. A’ csajkás kerületnek B­ácsmegyébe visszake­belez­é­s­ér­e 1.­1. §. Az ország kormányzó elnökének azon rendelete, mi­szerint a’ haza ellen fegyveres pártot ütött csajkás kerület katonai szerkezetét ’s kerületi állását megszüntetni, a’ csajkás zászlóaljat feloszlatni, ezen kerületet Bácsmegyébe visszakebe­­lezni rendelte, ezennel helyeseltetvén, törvénybe iglattatik, an­nak minden részleteiben és következéseiben foganatba vételére a’ kormány utasittatik. Ennyiből áll alázatos előterjesztésem, nem indokolván azt egyébbel, mint azzal, hogy minél imposantabb állásba teszi magát a’ nemzet, annál kevesebb vérbe és ál­dozatba kerül ezen állás megszilárdítása, Olgaz!)Igye­kezni fogok megértetni a’ néppel, hogy az reá nézve nem teher, hanem újabb terheknek és szenvedéseknek az ő vállairól való le­vétele , ha most szaporittatik a’ nemzetnek ereje (Helyes). Egyszersmind kötelességemnek tartom jelenteni, hogy fel­ső Magyarországot, a’mint a’ körülményeket látom, hazánk el­lensége politicájává vette fel Gallicziábóli folytonos beütésekkel háborítani; következőleg, részint intézkedtem, részint folyto­nosan intézkedni, és gondot fordítani fogok arra, nyíltan kimon­­mondom, hogy Magyarországban ezen iavassok, nemcsak hogy a’ történtek legyőzessenek, hanem hogy az ország azoknak le­hetősége ellen is biztosíttassák (Tetszés); ’s e’ végett felső Ma­gyarországon a’ szükséges erőknek összevonásáról, és előte­remtéséről gondoskodni kötelességeim közé tartozik. Jelentem egyúttal, hogy felső Magyarországnak a’ Gallicziából folytono­san fenyegető invasiók elleni biztositás szempontjából működen­dő hadsereg fővezérévé D­em­bins aki van kinevezve. (Éljen) A’ fő tábor már, istennek hála, olly Stcép tért nyert visz­­sza, hogy az ontiani tudósítások már nem épen olly szinűek, mint a’ minőkhöz a’ múlt időkben szokva voltunk, hogy 12 óra alatt tudtuk, mi történik a’ hadseregnél; már most a’ courirok­­nak egy kissé gyorsan kell járni, és sem éjjel sem nappal nem pihenni, hogy csak 3 nap alatt is meghozhassák a’ tudósítást; és nem !minden courir járván egyforma gyorsasággal, most az utób­bi tudósítás is 5 nap alatt érkezett meg a’ táborból. Gondolom, ör­vendetes dolog, miként annyira vertük vissza az ellenséget, hogy 5 nap szükséges a’ tudósítás meghozására. (Tetszés) Azon tudó­sítás a’ szerint hangzott, hogy hadseregeinknek azon része, a’ melly Vácznál egy részben ütközvén, onnan egy kissé feljebb vette a’ maga útját, és már most minden kétség nélkül ki lehet mondani, legközelébb azon czélból, hogy Komáromot a’ nem­zet számára biztosítsa, ’s az ostrom alól felmentse; — ez már e’ perezben minden valószínűség szerint végre van hajtva; az utóbbi munkálatokat már nem lehet említenem; te­hát 16-án ment által seregünk azon egy része a’ Garam vizén, a’ hol Jablonovszkinak Vácznál megvert serege egy brigadával meg­erősítve, az állal menetelt akadályozni akarta; arról, ha valljon va­lósággal megakadályoztatta-e? nincs tudomásom a’ távolság miatt, de nem lehet, hogy akadályoztatta legyen, mert már ott igazán még csak vitézségre sem volt részünkről szükség, miután ott sere­günk túlnyomó erővel állott. Elvágattak ezen hadi munkálatok által az ellenséges seregeknek azon detachirozott részei, m­ely­­lyek a’ bányavárosokban, Zólyomban, Selmeczen, ’s másutt van­nak, és a’ hadvezér intézkedet kellő erőnek detab­irozása által, hogy azok a’ mint el vannak vágva, le is egyűzessenek , ’s ré­szint elfogassanak. Vettem azon tudósítást is, hogy azon megyéknek, külö­nösen Zólyom megyének, és Gömör megye felső részének népe megunván­ a’zsarnokoskodást, mellyet az ellenség rajta el­követett, valóban már nem várja pusztán a’ haza fegyveres ere­jétől a’maga megmentését,hanem maga esannyira megmoz­dult, hogy a’ népnek ezen mozdulata, a’ mint az el­lenséges ottani parancsnoknak elfogott leveleiből látszik, őket igen nagy aggodalomban tartja, hogy folytonosan segítségért könyörögnek fővezérüknél. Sajnos az egész dologban csak az, hogy ők segítséget nem kaphatván, a’ mint leveleiből látszik, talán még azon barbárságra vetemedhet­nek, hogy a’ városok leégetésével fogják tetézni az austriai ház bűneit, a’ mint fájdalommmal kell kimondanom, —­épen vevem a’ tudósítást, hogy die gute Stadt Neusohlt különösen fenyege­tik , mert ezen város, a’ mint tudósittatom, azon jó Besztercze­­bánya város, mellyről reménytem, — hogy azon lelkesedés, melly azt eddig éltette, fen fogja ezen körülmények között is tartani; a’ mint hogy a’ haza részéről a’ kormány is, ha a’ haza iránti hűség tekintetéből valamit szenvedne, szenvedéseit mie­lőbb enyhíteni, szent kötelességének fogja tartani. (Helyes.) Aulich tábornok, a’ ki Pest előtt áll seregével, 17-kén az ellenséget megtámadta, és igen tetemesen megverte, (éljen) úgy, hogy még a’ Rákosról is egészen be Pest falai közé sza­ladt vissza az ellenség. (Tetszés) Most fejlődésben vannak ezen munkálatok; egyebet tehát most nem jelenthetvén, reményiem, hogy kevés idő alatt kedvező pozitiv eredménnyel lehetek sze­rencsés a’ tisztelt képviselőházat megörvendeztetni. Ez az, mit előterjeszteni kötelességemnek tartottam. Egyéb­iránt magamat szivességekbe ajánlom. (Éljenzés.) Elnök: Kormányzóelnök úr jelentése következtében a’ bemutatott törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, miután a’ kö­zelebbi ülésben szőnyegre kerülendenek. Egyéb tárgy nem lé­vén , az ülést befejezem. Vége 12 órakor. *) E’ levelet későn vettük. S­z­e­r­k. BELFÖLD. Szászsebes, ápr. 11. *) Néhány heti betegeskedésem után visszatértem e’ hó elején azon hadsereghez, mellynek hogy tagja vagyok, büszkeségem, mert vezére­lem, és boldogságom, mert Bem nekem barátom, atyám. A’ sors úgy akarta, hogy részt vegyek e’ hadsereg annyi fáradalmaiban, veszélyeiben és szerencsétlenségében, ’s hogy diadalmánál ne legyek jelen. Nem zúgott az ágyú, nem csengtek, csörögtek, ropogtak a’ fegyve­rek, midőn Szebenbe bementem, csend és béke volt — az ellen­ség akkor már Oláhországban bujdosott, német és muszka. Sze­­benben találtam Bemet, mint egyszerű közember mentem hoz­zá , minden igény és vágy nélkül; ő visszaadta a’ kapitány­ságot ’s kinevezett segédének; az elsőt közönyösen,a’ másodi­kat gyönyörrel fogadtam el. Más nap Gyula-Fej­érvár alá men­tünk, ’s azt még az nap mintegy 3 óra hosszat ágyaztuk, ’s föladásra szólitottuk föl; a’ várbeliek egyikre is másikra is hu­szonnégy fontosokkal feleltek. A’ tábornok annyi sereget hagy­t ván a’ vár körül, mennyi elegendő annak teljes bekerítésére, ide jött Szászsebesbe ’s azóta itt vagyunk. Holnap vagy hol­napután indulunk Magyarországra. — A’ napokban voltak itt a’ hadügyministernek ’s a’ nemzetgyűlésnek küldöttei, kik meg­ 329 Kozák Bemnek az elsőrendű érdemjelt. Az átadás csak szobá­ban, néhány tiszt jelenlétében történt, mert helyben nincs sereg ’s különben is a’ mi vezérünk nem szokott az efféle sallangos és csattogó czeremoniákhoz. Volt ennek a’ kis szobai ünnepnek mind a’ m­llett sok pedanti és táblabirói oldala, de volt ollyan momentuma is, melly megható, megrázó, mondhatni nagyszerű volt, midőn az öreg Németh alezredes e’ szavakkal adta át tá­bornokunknak az érdemjelet: „Én nem vagyok szónok, ’s ha az volnék, sem tudnék most beszélni; engedje meg ön, hogy megcsókoljam önnek jobb kezét, melly az én hazámért vérzett !“ és sírva csókolta meg a’ tábornok csonka kezét, ’s mi, kik jelen voltunk, mindnyájan sirtunk — de ezt nem olvasni kell, ezt hal­lani és látni kellett volna. — Tegnap küldötte szét Bem a’ kisebb érdemjeleket serege jobbjainak. E’ sorok írójának szeren­cséje van ezek közé tartozni. ’S igy meg vagyok végre jutal­mazva is, pedig túlságosan, nem az által, hogy érdemjelt kap­tam, hanem azon mód által, mellyel azt nekem átadta­tem. Le­gyen gyöngeség tőlem, vagy akármi, én meg nem állhatom, hogy e’ jelenetet ki ne írjam. Saját kezével tűzte mellemre az érdemjelt Bem, bal kezével, mert jobbja még föl van kötve, ’s ezt m­ondá: „bal kézzel tűzöm föl, szivem felőli kezemmel!“ ’s midőn elvégező, megölelt, hosszan és melegen ölelt! — az egész világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, ennyit nem érdemeltem. Olly megilletődéssel, melly­­­töl ha eszembe jut, most is reszket a’ lelkem, ezt feleltem: „Tábornokom, többel tartozom önnek mint atyámnak; atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet.“ Petőfi Sándor: Zemplénből, apr. 20. E’hónap 16-kán kormánybiz­tosi elnöklet alatt tartott bizottmányi ülésben fölolvastatott kor­mánybiztosunk Hivatalos levele, mellyben tudomásul adja, hogy a’ megyei bizottmány, melly múlt február hónapban felső Ma­­gyarország t. h. kormánybiztos ur által, azért, mert Schlick né­met levelét felolvastatni engedte, fölfüggesztetett volt, ugyan­azon kormánybiztos ur által visszahelyeztetik. Kormánybizto­sunk hozzá téve ezen hírüladásához, miképen megvárja a’ bi­zottmánytól, hogy ama homályt, melly reá februárban borult, eloszlatandja. Ezután olvastatott a’ táborban foglalkozó főispánunk leve­le, mellyben a’ mellé kinevezve volt egyénekkel történt érteke­zés után, a’ megüresült, mintegy harmincz hivataloknak betölté­sét intézi, ’s a’ kinevezéseket megtette. Máskor szót tettek volna az illyen betöltés ellen, mert ha már abba beegyezett főispán úr, hogy mellé három tag nevez­tetvén, azokkal egyetértöleg teendi a’ kinevezést, akkor alá kellett volna írni ezen kinevezést a’ többi megbizottaknak is, most azonban nem szólt senki, mert közbizodalom függ a’ hazafi főispán jellemén. És a’ kinevezések, közhelybenhagyással találkoztak. Né­­melly ideiglenesen eltávozott tisztviselő nem helyeztetett vissza az igaz, némellyik harezot vivőit derék polgártárs sem jutott be az is igaz, bár szinte alkalmas hivatalnok leendett, mindazáltal megnyugszunk, mert egyszerre nem lehet minden jól. Másod al­ispánnak Cselei János volt főszolgabíró és huszár önkéntes ne­veztetvén ki, esküjét letette, és az elnöki széket erélyes rövid nyilatkozat után elfoglalta. Ezután már az uj elnöklet alatt olvastatott a’ honvédelmi bizottmány ítélete, melly szerint Kazinczi András első alispány, és Lehoczki László főjegyző, azért, hogy Schlick német paran­csát gyűlés elébe terjesztették, hivatalaiktól elmozdíttatnak, és a’ bizottmány oda utasittatik, hogy ezen megüresült hivatalokat az 1848-ki törvény értelmében töltse be. Az elnök alispán a’ bizottmány nevében fájdalmát és saj­nálkozását jelenté ki, két régi tapasztalt hivatalnok véletlen eleste felett. Mások jegyzőkönyvileg akarák a’ fájdalmat örökí­teni, midőn a’ derék védseregi kapitány Pálkövi Antal, minden pietas mellett sem hallgatható el, hogy az illyen jegyzőkönyvbe igtatás merő következetlenség és ellenszegülni látszás volna a’ legfelsőbb honi kormányvégitélete irányában, mire kormánybiz­tos is felállott, és kijelenté kereken, hogy aféle határozatot, melly a’ bizottmánynak isméti kitöröltetését vonna maga után, jegyző­könyvbe igtattatni nem enged. Ezen kijelentést közelhalgatás követte. Annyi minden esetre igaz, hogy Kazinczi András hosszú évek során át viselvén közhivatalokat, az annyira kisértetes és sikamlós ösvényen soha sem tántoríta el rút önzés és alacsony haszonlesés, tántoríthatlan bíró igazságos tisztviselő volt, még ajándékképen sem fogadott el jutalmat hivatalos eljárásaiért. Lehoczki László főjegyző is hasonló ritka sajátsággal bírt, és i­lyen hivatalnokok félelemből és hirtelen zavarodásból szárma­zott hibájuk méltán sajnálandó. Szabó Gábor régi közkedvességü hivatalnok, és most hadi föpénztárnok, Somogyi István bámulatos szorgalmú, ’s a’ hiva­talos munkásság fáradalmaiban korán elaggott első aljegyző le­köszöntek, és minthogy vannak ifjabbak, kik a’ fáradottak vál­­lain minden közfogyatkozás nélkül könnyíthetnek, a’ lemondás elfogadtatott. Szemere Bertalan úr minden jóra kiterjeszkedő figyelmez­tetése, de kormánybiztosunknak is szorgalmazása következtében egy olly adózási ideiglenes terv készítésére, a mellynek kö­vetkeztében annyi adó kerülne be, hogy a’ megyei szükségeket magunk emberségéből fedeznék, és az álladalomnak is eleget tennénk, kinevezett választmány beadván munkálatát, a’ szerint az ideiglenes adózás tárgyai lennének, a’ földek, szőlők, lege­lők, rétek és gyümölcsösök, mellyek ollyan holdjától, a’ minő a’ helyenkénti osztályozás és kimérés szerint 1200—1700 négy­szeg­ölig számittatik, fizettetik havonkint 1 kr. A’ felvidéken 20, alvidéken két hold erdő vétetvén egy hold föld gyanánt, fizette­tik érettek 1 kr. További adózás tárgya a’ ház, és itt megkü­lönböztetik a’ városi és falusi ház, városi legnagyobb értékű ház­tól négy ezer forintosig fizettetik havonkint 2 ft, azon alólitól két ezer forintosig 1 ft 30 kr., azon alólitól 500 forintosig 1 ft, az ötszáz forintoson alóli, bár minőtől, és minden falusi kastély­tól is 5 kr. És ezen fizetések csak a’ lakó vagy bérbeadott há­zaktól járnak, cseléd és gazdasági épületekért semmi sem fizet­tetik. Adózás tárgya továbbá a’ személy, 18 éves férfiútól hatv vanig bezárólag, ’s egy személy fizet különbség nélkül havon­kint 5 krt. A’ kereskedés, nyerekedés, szinte adózás tárgya, és há­rom osztályba soroztattak, nagyobb kereskedő és nyerekedő fizet havonkint 2 ftot, középszerű 1 ft 30 krt, az alsóbb rendű 1 forintot. A’ mesterség, mint adózás tárgya csak 2 osztályba soroz­­tatott, a’ városi mesterember fizet mesterségétől havonkint 30 krt, minden legényétől 15 krt, a’ falusi mesterember fizet mes­terségétől 15 krt, egy egy legényétől 5 krt. Hivatalnokok, regále birtokosok, sebészek, orvosok, mér­nökök ’iát. jövedelmeiktől, tőkepénzesek tőkéiktől, nőszemé­lyek személyeiktől semmit sem özelnek, cselédek és marhák sem rovatnak meg. Mind a’ mellett combinatio szerint egy évre be­kerül a’ nevezett tárgyakból mintegy 240,000 pengő forint adó, és midőn nálunk egy telkes gazda eddigele 50—60 pengő fo­rintot is fizetett évenkint, most nem fizetend többet 8—10 per forintnál. — Fájdalom, hogy ezen ideiglenes adó meghatáro­zásában a’ legtöbbet áldozó polgári, városi és mesteremberi osz­tály van a’ telkes falusiakhoz képest megterhelve. No de ez a’ szó ideiglenes, mindent kielégít, nem is sokat szabadkoztak pol­gáraink ezen adótól, megajánlották szívesen, ’s már mi május­tól kezdve uj adót fizetendőnk; eddig is fizettünk havonkint, de csak földtől, réttől, legelőtől, szőlőtől, erdőtől, holdankint egy krajezárt, ’s mondhatni, hogy az uj testvérek, a’ nemesek, jó példával mentek elöl az egyenlőség ösvényén. Eddig a’ gyűlés. Április 14-re örökre emlékezetes nap minden kebelben, a’ mint az akkori országgyűlési határozatnak hire villámsebes­­séggel elterjedt a’ megyében, öröm, és megelégedés mosolygott az arczokon, a’ hirtelen, esküszegő austriai ház száműzetése régen meggyökerezett elhatározottság volt a’ nemzetben, tehát csak kimondta azt a’ nemzeti gyűlés, a’ miben a’ köz­vélemény jóval megelőzte. Ne higyye senki, hogy a’ nép nincs megérve rendeltetésére, előbb jár az felfogásban, okoskodásban, követ­keztetésben sokkal, mint némellyek hinnék. Ki figyelmeztette a’ népet még eddig, hogy imádságából hagyja ki a’ királyt, és kihagyta, ’s nem tanítja többé gyermekét imádkozni a’királyért, sőt azon imádságra tanítja, hogy adjon isten erőt, szerencsét a’ magyar kormánynak, hogy az alattvalóit raboltató, gyilkoltató királyi háztól megmenthesse a’ hazát. A’ papokat halgatói fi­gyelmeztették néhol, hogy húzzák ki könyörgéses könyvük­ből a’ királyt tárgyazó sorokat. A’ napszámos el nem venne egy öt pengős austriai bankót fél napszámba sem, midőn a’ magyar tizenöt krajezárost megcsókolja, és leveszi süvegét, és hálát mond istennek, hogy megengedé érnie, midőn Magyarországon, ma­gyar hazafiak viszik a’ kormányt. A’ katonaságtól ez előtt irtózott, ’s csakhogy kikerülhes­se, az ifjú magát csonkította meg; most pedig azon esik kétség­be, ha alkalmasnak nem találtatik. — Szóval jó éjszakát neked austriai ház, és zsarnok királyság, neked e’ hazában nincs vo­­lumod, ha minden megyében tíz administratorral korteske­d Hét­nél is. — Egy nemzeti kormánybiztos képes egy megyében száz bujtogatók ellenében is megtartani azon hangulatot, mellyre a’ nép megérve van, ’s mellynek örökítésére a’ kormánybiztosok felette sokat tettek. Az austriai kormány megutáltatására igen sokat tett azon ránk nézve kedvező hamis fogás, melly szerint olly egyének kerestettek általa ki főispánoknak, administrato­­roknak, királyi commissariusoknak, és más afféléknek, kik a’ legrosszabb emberek voltak, kiket mindenki gyűlölt ’s csak a’ német kormány szeretett. Hosszú már azon idők sora, mióta a’ gubás ember is rosznak, hazaárulónak tartotta mindazt, a’ ki a’ némettől kormányhivatalt vállalt. Most az uj magyar kormány születése óta, ollyan főispánokat, kormánybiztosokat lát a’ nép, kiket mindig becsületes embereknek ismert, ezeknek hisz, és meg van győződve, hogy a’ melly úgy élén becsületes hazafiak állanak, az szent, és igaz, annak diadalmaskodnia kell, ’s ama kormány, melly országszerte ismeretes rósz emberekre szorult, nem járhatott igaz után, azt isten nem segitheté soká. Megyénk, melly annyi vegyületű nemzetiségekkel van rakva, ’s szomszédja a’ rósz szellemű sárosnak, ’s küszöbe a’ berohanó bujtogatásoknak, illyen kormánybiztosának köszönheti nagyrészint ama lelkesültséget és hangulatot, mellyben a’ haza bár melly magyar megyéjével mérközhetik. A’ mi kormánybiztosunk figyelme kiterjed mindenre, ő észre veszi, ki a’ hanyag pap, ki az aluszékony tisztviselő, ki a’ békétlenkedő ur, és rész hirterjesztö vészmadár. Ha a’ főpap megfeledkezik föpásztori kötelességét teljesíteni, teljesíti azt a’ kormánybiztos; szóval ő pap, apostol, katona ,polgár, mester­ember, ujoncz szerelő, fegyver és ruhatárnok, hírmondó, báto­rító, vigasztaló, rendre utasító, szóval testestől lelkestől a’ ha­záé. — Nemzetünk eddigelé legszerencsésbb tapintattal intézé köz ügyeit, a’ honvédelmi bizottmány felséges gondolat volt, annak kifolyásai a’ népszerű kormánybiztosok, ezeknek sok há­lával tartozik a’ haza. Az uj kormányzat iránti közelebbi intézkedése a’ nemzeti gyűlésnek, a’ független szabad nemzet egyetemének szent aka­rata. Kossuth Lajos nagy nevéhez gyermeki szintéstelen szere­tettel, legszilárdabb férfiúi hittel és bizodalommal ragaszkodik minden milliója e’ hazának. Az édes anya, érzelemtől és öröm­től fakadó könyük közt, ismerteti tudni vágyó gyermekével az ő nagyságát, az atya, családlelkészi minőségben beszéli el ün­nepnapokon, és munkaszünet közben, miképen annak, hogy a’ telek, mellyet mívelünk, sajátunkká lett, a’robot és dézma meg­szüntetett, és mi szegény földmivesek nem csak földi vagyon­ban gazdagabbak, de személyes jogokban is a’ hajdan olly ma­gas nemességgel egyenlők lettünk, ’s a’ terheket­ is aránylag viseljük, Kossuth Lajos volt főelőmozditója. Az értelmes polgár, a’ jó hazafi, a’ tudós, egyaránt vallják be, miként a’ föld minden határán élt császárok és királyok fénye, dicsősége, hasztalan si­lányság, az ő szerény dicsőségéhez, igazi nagyságához képest. Isten különös kegyelme ápolja őt sokáig e’ hálás nemzet javára ! Kormány elnökünknek a’ hadsereg dicső hangulata, és a’ tábornokok közötti szép egyetértés felöl tett, ’s e’ lapokban ol­vasott jelentése kedves érzést táplál sziveinkben, és a’ vitéz hadsereg minden bajnoka előtt tisztelettel, és nagyra becsülés­sel hajlik meg a’ polgári elismerés. Bem altábornagy ur tiszteletes arczképe, drága ereklye­ként kerestetik, ’s megyénkbe még alig juthatott egy párnál több. Kedvesen venné a’ közönség a’ magyar fővezér Görgei, és minden tábornokok, úgy a’ magokat különösen kitüntető vi­tézek arczképeit. Szoboszlai Pap István debreczeni főpap martius 15-ki könyörgése megtette hatását. Horváth Mihály püspök urnak igazán föpásztori viselete kettözteti a’ hazafi reményt, ’s megszenteli a’ jó akaratot. Az erdélyi hadsereg, , Mi ne győznénk ? hisz Bem a’ vezérünk, A’ szabadság régi bajnoka,­­ Bosszúálló fénynyel jár előttünk Osztrolenka véres csillaga. Ott megy­­ az ősz vezér; szakálla Mint egy fehér zászló lengedez;­ A’ kivívott diadal utáni | Békeségnek a’ jelképe ez. | Ott megy ö a’ vén vezér, utána | A’ hazának ifjúsága mi, s így kísérik a’ vén zivatart a’­­ Tengerek szilaj hullámai.

Next