Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-04 / 70. szám

bornok úr táborába kinevezett tisztek rangja és illetménye ki­maradván, melly eképen közöltetik: Századosokúi: Török János, Dunyov István főhadnagy. Főhadnagyokúi: Je­szenszky Antal, volt huszár hadnagy, Diisnyey István 20. zász­lóaljbeli főhadnagy. Közlött minémüségekben mart. 16-tól szá­mítandó rang és illetménynyel. Mészáros Lázár,­­ hadügyminister. NEMZETI GYŰLÉS. Előleges közlés a’ felsőház april 3-ki üléséről. Az eltávozásra engedelmet kapott Szentiványi Ká­roly, helyébe jegyzőül b. Majthényi választatott. — Az el­nök bejelenti, miszerint gróf Esterházi János Nagyváradon haldokló testvérének, idősb­­b. Wesselényi Farkas pedig 6 hónap óta nem látott családja látogatása végett távoztatásra en­gedelmet kérnek. Elsőnek megadatik. B. Wesselényi Far­kastól azonban részint azért, mivel az ellene támasztott vádak miatt rendőri felügyelet alatt van, melly alól őt föloldozni a’ háznak nincs hatalmában, részint mivel az ok, mellyel elmene­telét indokolta, nem vala elég nyomatékos, megtagadtatott. — Végre olvastatott a’ képviselőháznak két határozata: egyik, melly szerint Bem újabb győzelmei méltánylásául altábornagy­­­nak kineveztetett ’s az első osztályi érdemjellel diszesittetett; másik, melly a’ honvédelmi bizottmány elnöke által ugyanezen fővezérhez intézett ’s a’ további teendőkre vonatkozó rendele­teket jóváhagyja. Mind két határozat észrevétel nélkül elfogad­tatott. Előleges közlés a’ képviselőhöz apr. 3-ki üléséről. A’ felső ház átküldött némelly határozatai felolvastatván, kinyomatni rendeltettek. Az igazoló választmány véleménye folytán Graefl József, kinek követi széke, meg nem jelenése miatt, üresnek mondatott ki, nem igazoltatott. Napi­renden volt Mészáros L. hadügyminister úr értesítése, ’s véleménye a’ hadi foglyoknak milly bánásmódban és fizetésben részesülése iránt, melly közakarattal helybenhagyatott. A’ számoltató bizottmány beadá jelentését a’ kormányi hivatalnokok pótlék- díjazása tár­gyában, melly ki fog nyomatni. CXXXIV-dik ülés a’ képviselőházban mart.28-kán. (Vég­e.) Pál­fi János: Nézetem szerint a’ jelen esetben sem igazo­lásról, sem személyről nem lehet kérdés, hanem csak elvről; ’s vélekedésem szerint, nemcsak ezen egyes esetre szorítkozva, hanem átalánosan kiterjeszkedve mindazon egyénekre, kik a’ képviselőhöz mostani határozata nyomán a’ teremből kizárattak, egyátalában ki kell mondanunk, hogy mindazoknak választó ke­rületeik fel fognak szólittatni a’ maga rendes és törvényes útján újabb választásokra. Ha ezen elv egyszer el van ismerve, akkor természetes, hogy a’ jelen eset is ezen cathegoriába tartozik. Ennélfogva tehát tisztelt ház, abstrahálva mindentől, csak any­­nyit mondanék a’ jelen speciális esetre, hogy Komáromamegyé­­nek ezen választó kerületei, miután a’ képviselőház maga az il­lető követi állomásokat megüresülteknek tekinti, felszólittatnak a’ maga törvényes módja ’s rendje szerint eszközlendő új kö­vetválasztásokra. Már mi azokat illeti, miket Madarász József képviselőtársunk felhozott, bátor leszek azokra némelly rövid észrevételeket tenni, mellyek a’ dolog kitisztázására szüksége­sek. Mondotta a’ többi között, hogy helyettes követek választá­sa is helybenhagyatott a’ ház által. Az én tudomásom szerint egyetlenegy sem; de ha az erdélyi követeket értette ez által, akkor feleletem az, mikép Erdélyben a’ követválasztásoknál igen is voltak formahiányok; de miért ? azért, mert az unió törvé­nye akkor még nem volt megerősítve, az idő pedig felette rövid volt, mert az erdélyi országgyűlés még akkor is tartott, mikor a’ másik Pesten már egybegyűlt, 's igy idő nem volt a’ válasz­tást olly móddal vinni véghez, mint azt az akkor még Magyar­­ország törvényei kiszabták, ’s ez oknál fogva tehát voltak for­mahiányok ; de helyettes képviselőt egyet sem fogadott el a’ ház, hanem azt mondotta, hogy ezen formahiányok most az egyszer Erdélyre nézve elnézetnek, azon oknál fogva, mellyet felhoztam. A’ másik, mit mondott, az, hogy ezen tárgy a’ház előtt már meg­fordult. De épen ebben látom a’ legfőbb argumentumot állításai ellen, mert épen azért, hogy megfordult, ’s hogy többé ne for­duljon elő, határozta el a­ ház az epuratiót, de azt soha sem mondotta, hogy Komárom megye egyik vagy másik kerületét új választásra felhatalmazza. Egyébiránt azt hiszem, hogy minden választókerület választás után megszűnik, és csak mikor egy képviselő meghal, vagy lemond, vagy bármi oknál fogva vala­­melly követi állás megüresedik, akkor a’ ház szólítja fel az ille­tő kerületet új választásra, ’s csak is akkor fog összegyűlhetni ’s választhatni törvényesen. (Helyes.) Mondotta végre azt is, hogy mi történik hát akkor, ha egy képviselő lemond vagy meg­hal, ’s a’ választó kerület ezt tudja, de a’képviselőház nem? Erre egyszerű a’ felelet: az illető kerület a’ házhoz folyamo­dik, hogy új követet választhasson Én tehát mind Komárom, mind pedig a’ többi megyék azon választó kerületeit, mellyek­­nek követei e’ házból kizárattak, felszólitandóknak vélem, hogy bizonyos idő alatt az új választásokat megtegyék. Kazinczi Gábor: Üdvözlöm azon táblabirói eljárást, melly illy buzgalommal öröködnék visszaidézni azanjouezi nap­jait a’ tekintetes karok és rendek azon korának, mikor a’ követ nem volt semmi egyéb, mint küldőinek orgánuma, mi által a’ politica sem volt olly gyakran egyéb, mint személyes kérdések, egyéni rokon vagy ellenszenvnek vi­tere, magas látpontok szem­­meltartása helyett. E’ politica azt, mitől a’ választmány mostani eljárása egy pár pártoló szót nyerhetett, ’s melly — nem győ­zök eléggé csodálkozni — vissza is fogná ama kort idézni a’ maga egész ragyogó dicsőségében. (Tetszés.) De megfoghatlan volna, ha hogy képviseleti országgyűlés, melly a’ maga formáit, kell, hogy a’ legóvatosabban tartsa meg, a’ válsztmányt e’ téren követné, melly nem csak azon formákat rombolja fel, hanem megsemmisitné azon alapot, mellyre állíttatott, t. i. az önállóság­nak és a’ függetlenségnek alapját, mi e’ házat nemcsak papiro­son, hanem valóságban souverain és egyedül constituált hata­lommá teszi. Ollyféléket is hallunk itt ugyan, miként túlbuzgal­­mában Madarász József állítá, hogy t. i. a’ képviselők felett áll a’ nép. Azt hiszem én, hogy a’ képviselők felett nem áll úgy a’ nép, mint senki e’ hazában; a’ képviselők többségének vélemé­­nye egyszersmind a’ közvélemény, az a’ hatalom, mellyben Ma­gyarország souverainitása nyilatkozik. (Helyes.) Én azt hittem, hogy mikor Madarász József ezen epurationalis ügyet indítvá­nyozó, be is látta azon tért, mellyre azon kérdés állítandó; ’s hogy azt nemcsak viszketegből, mert a’ franczia convent is tette, hanem a’ körülmények felfogásából eredeti megfontolás után cselekedte. Azt gondoltam t. i., hogy Madarász József is azért tette indítványát, hogy abnormis körülményeink között, midőn a’ házon kívül ’s belül is lehetnek áruló ’s gyáva bűnö­sök, a’ ház találjon módot, hogy megtartsa tekintélyét, meg­óvja függetlenségét a’ mellett, hogy megadja istennek a’ mi istené, ’s a’ népnek mi a’ népé­­t. i. pellengérezze a’ bűnö­söket, kitolja soraiból a’ gyávákat, felhatalmazván mikor kel és a’ mint lehet a’ népet uj választásra. Én igy hivém, a’ kép­­viselőház az indítványt elfogadtass kimondá mártius 1-je nap­ját mint határnapot. — És íme, ugyanazon barátunk, ki az in­dítványt téve, épen úgy — min nem győzök eléggé csodál­kozni — mint az igazoló választmány jegyzőkönyve, az utó­lag­o­s eseményekre alapítja azon ítéletet, mi által az elő­le­g­e­s­e­n történteket akarja pártolni; miként a’ jegyzőkönyv mondja, hogy: „ámbár és ámbár és ámbár“ azonban, miután a’ háznak utólagos határozata azt mondja, ’s megmutatja, hogy ezen „ámbár“ nem törvényes, mind a’ mellett mit von ki be­lőle? ép az ellenkezőt, az ámbárral egybeütköző választás utó­lagos törvényességet. (Nevetés.) Illy következtetésre kimon­dom, hogy én fejet hajtok annak, ki okokat nem ad elő, mert nem tetszik neki, hanem annak, ki olly positív alapra te­szi okoskodását, melly következményeiben egészen ellenkezővé válik, eljárását érteni nem bírom. Azt hiszem, hogy az igazoló választmány sem helyes szempontból nem indult ki, sem he­lyes következetességgel nem járt el ez ügyben. ’S óvatosság­ra hívom fel a’ házat, ha csak valaki a’ parlamenti önállósá­got, egyes személyek kérdéséért, bár kik legyenek azok, le­gázolni akarná. Hát még olly esetekben, mellyek iránt a’ ház már különben is határozott! Septem­berben, midőn Trefort és mások elhagyták képviselői helyüket, mit tett a’ ház? nem határozott mindaddig, mig az illető kerület nem folyamodott, jelentvén a’ háznak, miként souverain hatalmánál fogva en­gedje meg, hogy polgári jogait gyakorolhassa, egy olly hely­nek betöltésével, mellyet az illető képviselő hűtlenül elhagyott. Én eme jelen speciális eset mérlegelésébe nem akarok még most, ha a’ háznak úgy fog tetszeni, bele szólani; de felkérendő­nek vélem a’ házat, hogy ne menjünk olly térre, mellyen a’ souverainitást, mellyet necsak pengessünk, hanem tartsunk meg, jobban el fognánk veszteni, mint bármi más úton. Azért e’ választást, a’ nélkül is, hogy részletes bírálatába eresz­kedném , érvénytelennek tartom. (Helyes. Szavazzunk.) Csíki Sándor: (Szavazzunk!) Ha mások nem állnak el, szólok. Azon véleményben vagyok, hogy ha a’ ház souve­­verain hatalmát fen akarja tartani, nem tehet egyebet, minthogy a’ választó kerületek képviselőségének megürülése esetében, csak akkor lehet valam­elly kerületnek választani, ha a’ ház a’ választásra engedelmet adott. Ha ez, tisztelt képviselők, nem tör­ténik, akkor ki tartja közülünk a’ maga állását biztosnak, ki mond­hatja azt, hogy a’képviselők mindig teljes számmal lesznek? hiszen az ellenségnek nem­ kell egyebet ismerni, csak azon mó­dot, miként változtathatja meg a’ választásokat; és minthogy azon vármegyék száma, mellyekbe az ellenség be nem ütött, --------------(Szavait a’ zajban nem lehetett hallani) és igy ha az ellenség küldöttjei fogják a’ képviselők székeit elfoglalni, ugyan azon nép rombolhatja le ezen testület souverain hatalmát, melly törvényen választotta meg képviselőit, hogy sorsa felett souverain hatalommal intézkedjék. A’ választást tehát érvénytelennek tartom. Ragályi Ferdinánd: Hogy azon okok, mellyek a’ választás ellen felhozattak, lényegesek , azt nem tagadom, ha­nem nekem egy aggodalmam van. Miután Komárom megye nagy része az ellenség által megszállva tartatik, ha azon illető kerü­letnek tudtára adatik a’ ház által az, miszerint uj képviselőt vá­­laszszon, lesz-e képes azon kerület a’ képviselő-választást újó­lag megtarthatni ? Ha nem, megvallom nem szeretném, hogy ha formák hiánya miatt Komárom megye ezen kerülete képviselő nélkül maradna, mert ekkor azon kerületbeli választók méltán elmondhatnák, hogy az aranjovezi táblabirói kört ismét vissza akarják hozni, mivel formák hiánya miatt bennünket képviselő nélkül hagytak. , Kállai Ödön: Megvallom, e­ tárgyhoz szólani nem akartam, hanem miután Kazinczy Gábor egy bizonyos térre lé­­pett, szükségesnek látom némileg azt visszatorolni. Először is ki kell jelentenem, hogy ha szabadsága van egy képviselőnek, szabadsága van a’ másiknak is. Bámulatos egy tudomány felfo­gásom szerint az az úgy nevezett fifika; én ebből csak az utak­nak kacskaringósságát tudtam felfogni. A’ tisztelt képviselő úr igen ügyesen tudja felhasználni ezen tudomány tanját, ’s nem emlékezik vissza csak három nappal előbbre, a’midőn a’ válasz­tás és epuratio kérdése forgott fen ’s egyenesen a’ személyek­­t­ől indult ki, és szemére veti egy oldalnak azt, hogy az aran­­uezi táblabirói kart visszakívánja, azaz, hogy a’ mai kérdésnél személyekből kiindulva kíván okoskodni. Ezt elmondani igen, de viszsza is lehet fordítani, és a’ ki a’ Közlöny lapját megol­vassa és csak egy pár napra is visszatekint, meg fogja látni, hogy az aranjuezi táblabirói kört nem épen ugyan azon oldal, mellyiket képviselő úr gondol, kívánja vissza. Mi magát a’ kér­dést illeti, ha megmutatják önök azt, hogy a’ törvény az illy vá­­asztásokat egyenes szóval tiltja, akkor meghajtok előtte,de ezt ámutatni nem lehet, hanem lehet okoskodni a’ parliamentaris szokásokból, a’ melly szokás azonban nem az egész világon egy­forma, és egy bizonyos tannak feláldozhatni ezen választást, de egyátalában nem a’ törvénynek. Megengedem, hogy elmozdítha­tó volna ezen választás Európa némelly parlament­i szokása szerint, de erre csak azt mondom, hogy egyik parliamentben egy, másik parliamentben más a’szokás, és mindig a’parliament­­töl magától függ bizonyos szokásokat teremteni. Ennyi áll. Azonban, ha önök nyomatékosnak találták a­ parl­ament meg­nyitása alkalmával a­­szerint menteni az erdélyi választásokat, hogy­ még ezen modorú választás Magyarországon nem eléggé betanult, akkor azt hiszem, még nagyobb erősségnek vehető az, hogy a’ midőn az ellenség a’ parliamenttöl a’ választó kerületet elszakasztja, nem veheti gyakorlatba a’kerület a’ választási szó­lást úgy a’ mint a’ ház kívánná; mindenesetre tekintetbe kell venni azon lelkesedést, melly Komárommegye ezen kerületbeli választóit vezérletté, az által, hogy épen illy veszélyes időben magát a’ kerületet képviseletlenül hagyni nem akarta. Én miután egyátalában törvényes okokat ezen választás ellen felhozatni nem hallottam, a’ parlia­mentaris szokások pedig Magyarorszá­gon még megállapítva nincsenek, hanem azokat ezután kell te­remteni, a’ kérdéses kerület választott képviselőjét igazoltnak találom. (Szavazzunk!) Tóth L­őrin ez: Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólottak előadásaira megjegyzéseket tehessek. Vannak olly jogphilosophiai fogalmak, mellyekre semmi positiv törvény nem szükséges. Az előttem szóló képviselő azt mondotta: ha tudunk felmutatni egy positiv törvényt e­ választás érvényte­lenségére, akkor ő velünk egyet­ért. Nézetem szerint illy posi­tiv törvényt ezen kérdésben előmutatni tökéletesen felesleges volna, miután maga a’ valódi nemzeti képviseletnek, ’s a’ par­lamenti formának fogalma hozza magával azt, hogy revocatióval járó municipalis képviselet többé ne létezhessék, és hogy semmi választó kerület addig ne választhasson, mig azt maga a’ parlia­ment el nem rendeli. — Én azon értelemben szívesen oszto­zom, a’ mit többen kifejtettek, hogy a’ komáromi választásban van valami örvendetes; örvendetes először az, hogy a’ nép ön jó szándékából ’s a’ közügyek iránti nemes részvét által indítta­tott ezen választásra; örvendetesnek találom másodszor azt is, hogy a’ választó kerületek tisztulni kezdenek azon régi elő­ítéletből, mellynél fogva mindig saját kebelbeli egyéneiket vá­lasztották meg, ’s most figyelmüket olly országos notabilitások­­ra is fordítják, kik . . . (Némellyek nevetnek.) elmetehetségeik vagy jellemök által kitűnők. A’ ház méltóságának és souverai­­nitásának nagy elvénél fogva nem képzelek egy esetet sem, hogy a’ ház engedelme nélkül választás történhessék; ezen elvből indult ki a’ ház, midőn vizsgálatot rendelt el, mellyben ki legyen mutatva, hogy mellyik választó kerület képviselősége üres, és mellyiket kell betölteni? Azok ellenében, mik itt mondottak, még egy egyszerű argumentumot teszek. Ha ki nekem bebizonyítja, hogy harmadnap óta, midőn t. i. a’ munkálatot itt befejeztük, a’ választásrai parancsolat Komáromba elérkezhetett, ott a’ válasz­tó kerület összejöhetett, és a’ választási jegyzőkönyv ide ismét visszaérkezhetett, akkor fejet hajtok neki. Egy más felhozott argumentumra is van szám, miszerint egy bizonyos pseudo nép­felség említtetett, ellentétben a’ valódi népfelséggel. Méltóz­tassanak megengedi, én más valódi népfelséget annál, melly itt Magyarország parlamentjében van képviselve, nem ismerek. A’ népfelségnek felebb hallott definitioja a’ legveszélyesebb kö­vetkezéseket vonná maga után; a’ népfelség azon definitioja szerint utszai kravallok foghatnák az ország parlamentjét irá­nyozni. (ügy van.) ’S ugyanazon népfelségnek eszébe foghatna jutni Magyarország törvényes országgyűlését physicai erővel szétkergetni, ’s eszébe juthatna, valakit azért, mert halvány ar­­cza, vagy mert nagy veres tolla van, a’ nép indulatának marta­lékul venni; ez tehát a’ népfelség legveszedelmesebb definitiója! Felhozatott indokul még a’ helyzetnek rendkivülisége, hogy t. i. azon választó kerület nem volt semmi összeköttetésben az or­szággyűlés székhelyével. Erre nézve bátor vagyok megjegyez­ni, miszerint tudtomra onnét azóta két futár volt itt; a’ vá­lasztó kerületnek tehát lehetett volna módja az országgyűléstől a’ választásra engedelmet kérni. — Végre Ragályi barátom ag­godalmára, valljon lesz-e lehetséges az új választást a’ ház en­gedelme után megtartani ? megjegyzem, miként a’ mint a’ jegy­zőkönyvből látom, azon kerület az ellenség elől való futtában tartotta meg a’ választást, Izsa helységben, melly a’ komáromi vár árnyékában fekszik, a’ választást tehát, ha csak jobban nem, úgy mint az először megtörtént, okvetetlenül meg fogja tart­hatni. (Helyes, szavazzunk.) Elnök: Bizottmányi előadó úrnak joga van a’ szabályok értelme szerint szólani, méltóztassanak kihallgatni. Dobolyi L.: Képviselők! A’ház szabályai által enge­dett jognál fogva kívánom a’ tőlem telhető erősségek felhoza­talával az igazoló bizottmány eljárását önöknek bemutatni. Ha önök ezen kérdéses választást megdönteni óhajtják, leghelye­sebben a­ közvélemény előtt csak úgy fogják azt megtehetni, ha az igazoló bizottmány igazolását kellőleg kihallgatják. Két szempontból jön megtámadva az igazoló bizottmány nézete: egyik volt a’ törvényesség, másik — melly előttem legalább sokkal helyesebb és erősebb — a’ háznak mart. 1-jéig kitűzött határ­időt tartalmazó határozata. Mi a’ törvényesség szempontját il­leti : önök hallhatták, hogy minden e’ tárgy körül megforgott eszmék csak a’ parliamenti elv fogalmára voltak alapítva; mert egyébre nem is lehettek, nem lévén törvényeinkben legkisebb eszme is e’ részben kifejezve.­­ Már most kérdem önöktől, hogy egy olly néptől, a’ melly csak most kezd a’ parliamentaris élet szabályaival megismerkedni, egy néptől, a’ melly önöket is csak most látja legelőbb a’ parliamentaris téren, követelhetik-e önök egész jogossággal, hogy tudja azon szabályokat, mellyeket önök is csak most kezdenek legelőször ismerni? (Zaj.) Én a’ népet úgy veszem, a’ mint van; erején felül terhelni a’népet nem akarom, ’s olly dologban, mellybe bizonyos, előtte még ismeret­len szabály miatt esett, bűnnel soha nem vádolhatom, követke­­zésképen, választását sem vehetem el. A’ másik elv, mellyet önök az igazoló bizottmány nézete ellen czáfolatul felhoztak, az volt, hogy a’ ház elhatározta, miszerint mart. 1-jéig még min­denki követ; következéskép martius 1-je előtt egy képviselőt sem lehet képviselői állásából kimozdítani. (Zaj.) Legye­nek önök szívesek türelemmel kihallgatni rövid előadásomat, ’s ha ollyat mondok, a’mi a’dologra nem tartozik, pirítsanak megérte, nem bánom. — A’ 1. házhoz még januaris 1-én e’ részben indítvány létetett, hogy azok, a’ kik képviselői állomá­sukat ’s méltóságukat meg nem ismerve, vagy legalább elis­merni nem akarva, itt meg nem jelentek, elmozdittassanak kép­viselői állásuktól. Ezt a’ ház a’ Közlöny útján közönségessé is tette mindenütt, a’ hová csak a’ hírlapok akár csempészeti, akár más úton bemehettek, mellynek következése aztán az lett, hogy Komárommegye aggodalomba kezdett jönni az országgyűlésen képviselő nélküli maradása felöl, ’s magán, azon szorult helyze­tében mellybe a’ ház határozatlansága hozta — az által akart segíteni, hogy a’ képviselői helyüket hűtlenül elhagyott képvi­selő helyett, más képviselőket választott. — Még csak egyre hivom fel a’ ház figyelmét, a’ mi itt még meg nem pendittetett; azt hiszem, a’ legitimitás barátinak nem teszek vele rosz szolgá­latot, ha Chateaubriand.—(Zaj, nevetés.) Kérem önöket, ha tet­szik megbírálhatják, mit idézni akarok, alkalmazható-e? — 827-ben Chateaubriand képviselő, választóihoz szóról szóra ezt írta (francziául idéz, mire zaj támad) tehát magyarul mondom el önöknek: „mindenki ellenszegülő lesz akkor, a’ midőn minde­­nik bánt.“ Itt kétségkívül Komárommegye ezen választó kerüle­te , melly a’ legveszélyesebb idő közepette kötelességét merte teljesíteni az által, hogy az ellenséges fegyverek között is Win­­dischgraecz azon tanját, miszerint Magyarhon mostani fellépése csak egy fractio műve, megczáfolja eljárása által, ’s hűségét tanúsítja; bántalomnak fogja tekinteni, ha választását eltaszitja a’ ház. Kérem önöket, ha ezen választó kerület a’ ház mostani eljárását bántalomnak fogja tekinteni ’s azt mondja, hogy más lövetet nem választ, illy szorult helyzetben, mit fog a’ ház ten­­ni? (Némellyek: semmit!) Ha meg akarják kisérteni, ám lás­sák, részemről kötelességemnek tartottam elősorolni azon oko­kat, mellyekböl az igazoló választmány kiindult. (Szavazzunk.) Elnök: Nincs senki felírva, a’ tárgy különben is kimé- 252

Next