Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-27 / 90. szám

re nem hajtatott, ennek foganatosítása tekintetéből uj törvény hozatnék. Harmadik, hogy ha t. i. egyes helyeken, de én az egész országot veszem — több adatott, mint mennyi reá kivetve volt, habe akarja számítani a’többet az 50,000-be, részemről felhagyom, hogy betudhassa; de erre nézve a’ kormánynak sza­bad kezet nem kívánok hagyni, hanem mindenesetre az ebbeli garantiát a’ törvényjavaslatba kivágom betétetni, ’s e’ tekintet­ben az indítványt pártolom. Zeyk József: Magam is azt gondolom, hogy ezen törvényjavallatban tökéletesen felesleges a’ királyhágonluli ke­rület megemlítése, mert a’ mi eset e’ tekintetben magyar honra nézve előfordul, vagy előadhatná magát, ugyanaz túl a’ király­hágóm kerületben is előfordulhat. Hanem azon vélekedésben nem vagyok, hogy azon eszmének, miszerint a’ többet kiszol­gáltatás betudása megemlittessók, a’ törvényjavaslatbai beiktatása kimaradjon. Azt látjuk, hogy lehet ezen törvényjavaslatból kö­vetkeztetni azt, hogy a’ melly törvényhatóságban nem történt elegendő számban az ujonczok kiállítása, az kiállítassák; de az ellenkezőt t. i. hogy ott, a’ hol többet állítottak ki, mint a’ mos­tan kiállítandó szám, betudassék, következtetni nem lehet. Azt gondolom, valamint az egyik igazságos, úgy a’ másik is az. Azon esetben sem egyezhetem meg, hogy ez különösen mellöztessék el, ’s a’ kivitel a’ kormányra bízassák, hanem mondassék ki a’ törvénycikkben, hogy a’ melly törvényhatóság többet állított ki, mint őtet illeti, vagy reá méretett, azon feleslegnek mostan leen­dő betudása az igazgatásra bizatik. Egyébiránt mi azt illeti, hogy ha a’ múlt alkalommal kivetett illetőség több helyeken ki nem adatott: azt én koránsem a’kormány hibájául rovom fel, hanem azt a’ körülményeknek lehet és kell tulajdonítani; mert a’ melly törvényhatóságot az ellenség megszállott, ott a’ kiállí­tás tökéletes lehetetlenség volt. Részemről tehát azt látnám leg­tisztábbnak : ha mind két esetről a’ törvényjavaslatban semmi említés nem tétetnék, hanem csak az emlittetnók meg, hogy a’ hol több állítatott ki, ott a’ felesleg be fog tudatni. P a p p Zsigmond : Igazságos az, hogy a’ hol több ujoncz állíttatott ki, tudassák be a’ most kiállitandók számába> igazságos az is, hogy a’ hol az illetőségen alól állíttatott ki, ál­lítassák ki egészen ’s igy az egyenlőség elve életbe léptetik a’ szerint a’ mint Pálfi János képviselőtársunk előadta. Ha a’ volt Erdélyre nézve épen az egyenlőség elve tekintetéből visszapil­lantunk, akkor a’ midőn az ujonczozás elrendelve volt, Pálfi Já­nos társunknak, ki az erdélyi körülményeket legjobban tudta, fel kellett volna saólalni, hogy az erdélyi törvények szerint meg volt mondva, miszerint azok, a’ kik az utolsó ujonczozás alkal­mával sorsot háztak, többé sorsot huzni nem fognak; ’s épen az egyenlőség elvénél fogva azt kellett volna mondania akkor* hogy már most azok fognak sorsot huzni, a’ kik a’ múlt alka­lommal nem húztak, ’s ezen categoriába nem a’volt jobbágyság, hanem a’ nemesség esett volna; de miután nem történt, megkí­vánom az egyenlőség elvénél fogva, hogy valamint részletesen ne tétessék ki, hogy Erdélyre nézve kivétel van, hanem az egész Magyarországra egyformán, úgy jönne be, hogy azoknak kik többet állítottak ki, mint Őket illette, ez betudassék, a’ ki keve­sebbet adott, állítsa ki az egészet, ’s ennek véghezvitelét a’ kor­mányra bíznám. Török István: Én azt, hogy a’ melly helyek többet állítottak ki, mint múltkori illetőségük volt, tisztán befoglalva látom a’ §. elejéni sorokban; ugyanis az mondatik itt, hogy: ,,a’ múlt évben elrendelt katonaállitásból ne talán még hátralévő illetőségeken felül állítassák ki“. Mit lehet itt most érteni egye­bet, mint azt, hogy a’ mit felül adtak, az az 50,000-ből a’ felül adó törvényhatóságra eső illetőségbe be fog tudatni. Miután ezen eszmét tökéletesen kifejtve látom a’ szerkezetben, annálfogva az indítványozott eszmét feleslegesnek tartom. Elnök: Ha a’ház az indítványt elfogadja, ekkor a’ be­tudás iránti intézkedés a’ kormányra bízatnék. (Maradjon a’ szerkezet.) Tehát a’ szerkezet megmarad. Most az egész tör­vényjavaslatra nézve fog szavazás történni; azok a’ kik a’ szer­kezetet átalánosan pártolják, méltóztassanak felállani. (Felálla­­nak.) Marad a’ szerkezet egészen. Egyéb tárgy nincs, az ülést eloszlatom. Ülés vége d. e. H ’s fél órakor. Vegyes ülés a’képviselőházban, ápril 24-kén d. u. 4 órakor. Elnökök: b. Perényi Zsigmond, Al­in á s i P á I. A1 m á s i Pál ein.: A’ múltkori vegyes ülés eredményét méltóztatnak tudni Magyarország függetlenségi nyilatkozatának elfogadása tárgyában; azon ülés jegyzőkönyve még hitelesítve nem lóvén, az a* most összehívott vegyes ülésben fog meghi­­telesittetni. Szacsvai Imre: a’jegyzőkönyvet felolvasta. Nem volt rá semmi észrevétel. A lm ás i Pál ein.: Egyéb tárgy nem lévén, vége az ülésnek. BELFÖLD. Podhering, apr. 23-kán. Folyó hó 19-kén a’ verecz­­keí szorosnál, Barco generál 3 zászlóalj Hartman- ’s Deutsch­­meisterféle gyalogsággal, egy escadron lovassággal és egy üteg álgyúval bejött Beregbe. A’ határnál őrködő csekély honvéderö, mellynek álgyüja egy sem vala, a’ pudpolóczi és rozgyilai fon­tos védpontokat, kevés ellentállás után, feladni kénytedenülvén, Podheringig visszahúzódott, hol 20-kán védelmi állást vön; itt ■égy álgyúval 's egy pár honvédszázaddal erősödve, mellyhez a’ munkácsi és alsó vidéki nemzetőrség ’s népfelkelés csatlako­zott, Bartini 21-dik h.v. zászlóalji őrnagy vezérlete alatt, a’ la­torca« felbontott hid megett várá az ellent. Időköziben a’ mar­marosi voronyeczki-féle vadászcsapatból mintegy 64 ember. Mandics saázados vezérlete alatt, Debreczenbe szándékló utjá­­ból, alispánunk kérésére visszatérve, segítségünkre jött. Teg­nap délelőtt 9 óra tájban az ellen egész ereje Sz. Miklósról az országűton kihúzódva, Podheringtöl egy ágyúlövésnyi távolban harozi állást vön: a’ lovasság az álgyükmegett felállott,a’ gya­logság pedig a’ Latorcza felé Kölcsin falu alá csatárlánczban előnyömül!. Az ellenség adta az első álgyúköszöntést, mellyet a’ mieink azonnal viszonoztak, ’s oily szerencsésen, hogy az el­ső pár lövés után az ellen egy álgyüja leszereltetett, ’s az azt fedező lovasság zavarba jött. A’ gyalogság azonban a’ timsó­­gyári épületek fedezése alatt a’ Latorczáig elő nyomulván, a’ viz innenső partján felállított honvédeink által erős puskatüzzel fo­gadtatott. A’ tüzelés a’ viz két partján sűrűén folyt délutáni 4 óra tájig; a’ hid melletti három fontos ágyúk hatalmas golyó­­ós kartácszáporral köszöntötték folyvást a’ zsoldos tömeget, melly makacs elszántsággal nyomúlt a’ viz mentében a’ város közelé­­beni klastrom felé, miglen lovon vezénylő őrnagya (kit a’ fog­lyok egyike Cordier-nek nevez), egy honvéd által lelövetvén, a’ lehangolt tömeg d. u. 4 óra tájban rendetlenül visszavonult, út­jában a’ timsógyárban a’ gyári tisztek lakait császárjához illő vandalismussal feldúlván, ’s a’ kölcsini szegény népnek házaiból is illendően rabolván. A’ visszanyomuló ellenség utócsapatjából az utániramlott néhány honvédeink hét Hartman gyalogot ele­venen elfogtak, ’s két sebesültet behoztak, kiknek egyike kevés perczek után meghalt. Az ellenség sebesültjeit ’s holtjait maga öt szekeren viteté el; mieink közül hat halott, és ugyanannyi terhes sebesült. Honvédeink ’s a’ fentebb említett kis vadász­csapat, ’s a’ csatában részt vett kevés nemzetőreink becsülettel teljesítették kötelességöket; ’s örömmel hirdethetem a’ hazának a’ 21-dik zászlóaljnak e’ szép sikerrel kiállott rigorosumát. Tü­zéreink különösen „zum Küssen“ működtek. Mép a’ csatatéren vagyunk; várva az ellenség további mozdulatait. — Sajnáljuk, hogy a’ jóliirü Zrínyi zászlóaljnak egy kis tartalék szúzacfa épen a’ veszély perczeiben tőlünk Beregszászba rendeltetett, ’s ezek elvonulásának látása a’ velők szemközt jövő nemzetőrök- ’s a’ felkelt népre igen rósz benyomást tett. Brád, ápril. 21. Újdonság helyett ime küldöm önnek Csutak őrnagy urnák a’zarándmegyei oláhokhoz intézett szó­zatát: „Szózat Zarándmegye fellázadt oláhajku lakosaihoz. A’ szabadság igaz bajnokai — Magyarhon kormányzó testületé — engem egy katonasereg élén küldött hozzátok, hogy az istentelen ámitók állal tévútra csábult szivei­teket és karjaitokat a’ népszabadság kivívására, mire — mint nép hivatva vagytok, megnyerjem, megszerezzem , kirendeljem. Az igazhivö magyarok kormánya e’szép vállalathoz két eszköz­zel ruházott fel engem: egyik a’ hóditó felebaráti szeretet, melly szelíd eljárásban nyilatkozik; másik az erőszak öldöklő fegyvere, melly az ellent irgalom és kímélet nélkül, de jogosan sújtja, ártalmatlanná teszi. — A’ szelídséget isten parancsold, és ti nem értétek meg azt; az erőszakot az igazság hatalma te­remti, és ti, midőn fellépett az bennem, gyáván hajoltatok meg előtte, és honnan tevékeny karjait — bár perczckre elvond, magatok vakon, embertelenül, baromilag és jogtalanul alkal­maztátok. — Oláh embertársaim! hallgassátok szavaimat. — Én eddig csak ott sujték, hol fenyitö karjaimat a’ biin fertelmcssé­­ge hívta fel; nem irtottam fajatokat, mint ti, kik buta-gyáván kínzótok és öltétek ki a’ védtelen árvákat ’s özvegyeket. — Én eddig csak az ellenünk röffent gazok táborába menekülő, javít— hathatlan vétkesek házait rombolám szét, azért, hogy tulajdono­saik a’ békeszeretö polgárok közt hajlékot ne találjanak, holott ti válogatás nélkül porrá, nektek úgy mint nekünk használhat­­lanokká tettetek bősz dühötökben várost és falut. — Én az ön­tudatos vétkest üldüzém: mig ti a’ csecsemőig kiírtátok mindent, mi az igazak, jogszeretők, ’s a’ béke- és szabadságohajtók fajá­hoz tartozott. — Oláhok! ez boszut, ez elégtételt kíván. —De én nem követhetem az emberi indulatok szenvedélyes szavait; engem egy világölelő, higgadt kormány rendeleté vezérel. — Azért — annak meghagyása folytán — tanácslom: legyetek jó­zanok , hallgassátok meg az ész sugallatát. — Mi eleddig, mig egy népvéren táplálkozó kormány a’ rokon népek közé a’ kiir­tás eszméjét el nem hinté, testvórileg éltünk egymással; legyünk — ha tetszik — testvérek, emberek ezután is. — Zarándmegye népe! vessétek meg a’ zsarnok császári család incselkedéseit tenjavatokért; legyetek szabadok, legyetek emberek, és nem — mint eddig valótok — igavonó marhái egy bitor hatalomnak, melly benneteket elbízottságában otromba eszközül használ. —• Ezennel mondom: türelmünk pohara csordultig telt. Nyolcz na­pot adok a’ jóakaratu elcsábultaknak megtérésre, azontúl is­tennél a’ kegyelem; mert nekem rendeltetésein : vagy meghódítani e’megyét, vagy földét, mint tiszta földet, ha egyet­len lakó nélkül is, viszszaadni a’ magyarhazának.— Gondolkoz - zatok, és térjetek meg! Brád,april.20. 1849. Csutak, őrnagy, seregvezér. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Említettük közelebbről, mennyire más hangot vettek föl irányunkban az osztrák lapok, mint mellyen ezelőtt rólunk szó­lam szoktak; úgyszintén azt is, hogy legújabban egy párt kezd alakulni Austriában, melly a’ dynastiának erősen ajánlja a’ Ma­­gyarországgali kibékülést. Kimondottuk ugyanakkor, hogy az egyezkedés jelen körülmények közt többé lehetetlen. Tehát csu­pán fönebbi állításunk igazolására igtatunk ide egy bécsi leve­let , mellyet a’ Prágában megjelenő „Constitutionelles Blatt aus Böhmen“ czimü hírlap april 14-ki számából szó­ról szóra átveszünk. A’ levél igy szól: „Bécs, april 12. A’ ministeriumot tegnap este Ollmütz­­be hívta a’ császár, hogy elvégre a’ magyar viszonyokat illető­leg , egy teendő határozott lépés fölött tanácskozzanak. Átalá— nosan hiszszük, hogy ha a’ fővezér személyére nézve változás nem történnék is, egy polgári igazgatóság fog felállittatni, ’s a’ ministerium jelentékenyebb befolyással birand a* magyar ügyekre mint eddig. Annyit minden esetre biztosan remélünk, hogy amaz ép olly gondatlanul mint durván kiejtett „mit Rebel­len unterhandle ich nicht“ féle elvről annyival inkább letesznek, mivel ez okvetlenül csak rósz gyümölcsöket fogna teremni, ’s sokakat, kik most közölünk a’ magyar táborban harczolnak, de tán hajlandók volnának a’ sárgafekete zászlókhoz visszatérni, ha remélhetnék, hogy e’ tettük elfeledtetik, vissza fogna tartóztatni. Hogy Magyarországot megnyerhessük, szelíden kell vele bán­nunk, mert hogy meghódít ás ábólsemmisem lesz, azt az újabb események elég világosan bizo­ny i tj á k.“ Eddig a’ levél. Köszönjük szépen a’ szomszédok jó indulatát, de ezúttal elkéstek vele. Köztünk a’ sógorság összeköthetlenül fölbom­lott. A’ bókét pedig majd megírják vitéz seregeink; mit a’ kö­zelebbről tartott ágyú-conferentiák nyomán biztosan remélünk. NÉMETORSZÁG. Frankfurtban april fl-én nevezetes ülés volt. Az előfordulandó tárgyak fontossága annyi hallgatót gyűjtött a’ Pál templomába, hogy az, a’ rendes idő előtt 2 órával, már tömve volt. Simson elnök tett jelentést a’nemzetgyűlésnek a’ Ber­linben járt küldöttség működésének eredményéről. Ez, olvasóink előtt már tudva van. Ennek nyomán azon kérdés merült föl: valljon, igy állván a’ dolog, nem volna-e czélszerű az alkotmá­nyon némi változtatást tenni? Mire Gagern ministerelnök jelenté, miszerint a’ birodalmi gyűlés számos tagjai vele együtt abban egyeztek meg, hogy az alkotmány semmi esetre se vál­toztassák meg. E’ nyilatkozatot ón, így vógzé beszédét Gagern, aláírtam nem azért, mintha meggyőződésem az alkotmány min­den pontjával egyeznék, hanem mert nézetem szerint a’ dolgok jelen állásában mindenkinek áldoznia kell valamit, csakhogy a nemzetgyűlés valami egészet alkothasson. Én most is miként elébb, azon meggyőződéstől vagyok áthatva, miszerint az al­kotmányon változtatnunk semmit nem lehet, ’s az úton mellyet ez élőnkbe ir, meg kell maradnunk. E’ zajos tetszéssel foga­dott beszéd után, hadügyminister Peucker adta elő a’ dán háborúra vonatkozó jelentését. Azután négy rendbeli indítvány adatott be az alkotmány 68—84 §-ra nézve; mellyek közül hosszas vita után a’ Kierulfé fogadtatott el 276 szó több­séggel 159 ellen. A’ határozattá emelt indítvány következő: „Az alkotmányzó birodalmi gyűlés a’ császársági küldött­ség jelentése nyomán fölhiva érzi magát 1) ünnepélyesen nyil­vánítani a’ német nemzet előtt, mikép a’ kétszeri tárgyalás után határozattá vált és kihirdetett alkotmányt és választási törvényt megtartani változhatlan akarata; 2) mellynek mi módon törté­nendő életbeléptetése fölött intézkedni, egy 30 tagú bizott­mánynak leend föladata, mellynek egyénei osztályonkénti sza­vazás utján fognak választatni.“ Erre 45 baloldali követ egy nyilatkozványt adott be, melly ben kijelentik, hogy ők szavazni nem fognak, mivel nem csak következetlenségnek, de egyszersmind gyakorlatiatlannak látják, a császár nélküli császárság eszméjéhez annyira ra­gaszkodni. Valóban a’ frankfurti gyűlés különös egy helyzetbe jött. Alkotmányában egy pyramist állított föl, mellyhez kötötte a’ né­met birodalom jövőjét; e’ pyramis hegyén a’ császárság állott. ’S most, miután a’ porosz király nem merte a’ császári nevet el­vállalni, csak valami Reichsverweser-féle alakban szeretne a’ német statusok élén állani; Austriát pedig teljességgel nem akarják nyakukra ültetni: nincs bennök annyi lélek, hogy az al­kotmány pyramisának csúcsáról a’ „császár“ szót leüssék ’s egy foederativ respublicát alkossanak; hanem ragaszkodva véres verejtékkel készített chartájokhoz, azt mondják, hogy ők tovább is maradnak „német császári birodalom.“ Monarchia császár nélkül, épen ollyan mint a’ harang ütő nélkül: amannak értelme, ennek hangja nincs, ’s mind a’ kettő nevetséges. Kiváncsiak vagyunk rá, valljon mit lesz most teendő a’ birodalmi gyűlés: kidoboltatja-e, hogy eladó koronája van, vagy csődöt hirdet a’ császárságra? Mindenesetre, a’ körülmény, mellybe a’frankfurti tudósok jutottak, igen sajátságos. Felelős szerkesztő Gyurmán Adolf. HIRDETÉSEK. Névváltoztatás. 139. 234. 235. | B. Kandel Kristóf ’s gyermekei vezetéknevének N y i r i-re, Stambergel Antalénak K ő h a 1 m i-ra, Volfard Józsefének Bul­­c s u-ra kért álváltoztatása ezennel megengedtetik Debreczen, april 25. 1849. 230 | B Gömör megyébe kebelezett Rozsnyó városnak az országos vásárjog gyakorlata mart. 24-ére, jun. 18-ára, sept. 24-ére és dec. 17-óre vagyis Gábor, Márk, Gellért és Lázár napjaira meg­adatván , ez jelennnel közhírré tétetik. Debreczen, april 24. 1849. Zoltán János, belügyi álladalmi titkár. Kiadó lak. 1—3. Várad utczán a’ 2209. sz. a. háznak egy része i-ső má­justól kezdve bútorral, a’ másik része pedig pünkösdkor bérbe kiadandó lészen, értekezhetni iránta helyben a’ háznál. Nyomatik a* álladalmi nyomdában.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék