Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-28 / 91. szám

t 336 közönségesen már tudalik, (örömnyilvánitás.) Áldom az istent, hogy hadi munkálataink tervét, mellynek megállapításánál a’ gö­döllői táborban a’ fővárosnak az ágy úztatás szerencsétlenségétől megóvása nevezetes momentuméi fordult elő, áldom az istent, hogy azon tervet az események igazolták, és a’ kivitel akként érlelte meg, hogy csakugyan a’ mit óhajtottunk, a’ főváros a’ nemzet birtokába visszakerült a’ nélkül, hogy ágyúz­­tatnikellettvolna (tetszés.) Nevelheti ezen dolog a’ nem­zetnek a’ hadvezérek combinatioja iránti elismerését, tisztele­tét háláját (Éljenek,) hogy a’ kivitel annyira igazolta azt. Vala­mint, mikor Tisza-Füreden a’ haditanácsban megkészitettük a’ tervet, és a’ hadvezérek azt mondák, ha a’ terv effectualtatik, Gödöllőről ki kell vonulni az ellenségnek csata nélkül; úgy Gö­döllőn megkérdeztek a’hadvezérek, valljon helyezek-e politi­cal momentumot abban, ha a’ főváros ágyúztatás által szenvedni fogna, mért ha nem helyeznék, ők készek nyomban az isaszegi csata után egyenesen Pestre menni, és onnan venni be Budát; ha pedig momentumot helyzek benne, akkor más módon fognak operálni. Minthogy a’ hadjáratnak politicai iránya a’ reám ruhá­zott hatalomnál fogva, egyenes eldöntésemtől függött, a’ had­vezéreknek azzal feleltem, hogy közöljék velem hadimunkálataik tervét, mert kijelentem, ha nem volna a’főváros ágyúztatás nélkül bevehető, akkor tartozni gondolám a’ hazának azzal, hogy bár ollyan nevezetes helynek szenvedését a* haza megmentésé­nek irányában eldöntő súlyúnak nem tekintem; de ha a’ hadi­munkálatok reményt és biztosítást nyújtanak arra, hogy bár kis időveszteséggel az ellenséget kimaneuvrirozhatjuk a’ nélkül, hogy Pest bombáztatásnak lenne kitéve, akkor azt hiszem, hogy magainra vállalhatom a’ felelősséget, ha Pest városának e’ sze­­rencsétlenségtöli megóvására fogok közremunkálni. (Helyeslés) A’ hadvezérek közölték velem a’ tervet, ’s miután hizva egy­szersmind hadscrgeinknek úgyszólván győzhetetlen ki­tartásában, a’ tervnek valószínűségét beláttam, nyomban akkor egyenesen Pest felé nem mentünk. ’S én reményiem és a’ nemzet nevében megvárom a’főváros lakossá­gától, h ogy a’ nemzetnek ezen kegyességéről megemlékezzék, és rója le azon hálát, mellyel ezért a’ nemzetnek tartozik, (ügy van.) Egyébiránt kétségtelenül kimondhatatlan súlyú és fontosságú a’ főváros bir­toka ; hanem a’ nemzet tiszteletében, hálájában és elismerésében nagyobb momentumnak kell tekinteni azon eldöntő csatát, melly ezen eredményt maga után vonta. Illyen volt azapr 19—ki csata ’s mondhatom a’ 20-ki és 21-ki, de ezt már nem mondhatni csatának, hanem a’ nyert csata következtében történt üldözésnek. A’ 19-ki csata — reményiem, hogy a’jövendő is igazolni fogja szavaimat— Magyarország jövendő sorsának eldöntésében határozó csata volt. Azok után, miket tegnap szerencsém vala kijelenteni, utólagosan rész­leteket kaptam , részint egészen hitelesen a’ fővezértől, részint az ottan működő egyik képviselő társunk és kormánybiztostól, a’ mi ha nem hivatalos is, de némelly vonások vannak benne, mellyeknek kölésez úgy hiszem nem lesz érdektelen. A’ tudósí­tásoknak nem nyilvánosságra való pontjait méltóztassanak elen­gedni , a’ többit ezennel van szerencsém felolvasni. A’ fővezér­nek tudósítása következő: (Már közöltetett.) Ha jól emlékezem f. h. 22. megmondottam, a’ mit a’ hadi munkálatok compromlssiója nélkül mondani lehetett, t..i. hogy a’ munkálatoknak egyik czélja, Komárom várának az ostrom alóli felmentése volt, ’s hogy ezen czól 22-én alkalmasint elóretett. Erre nézve calculusom csak ugyan beteljesült, mert a’ fővezér tudatja, hogy holnap az az 22-én Komáromban lesz. — Ludvig képviselő urnák, ki a’ táborban működik, leveléből némelly ér­dekes egyes részleteket lesz szerencsém felolvasni. Így ir ö a’ többi között: „Az exkirály születése napján ágyúink a’ nemzet határo­zatát ’s hatalmát hangosan hirdették. Ez már a’ független Ma­gyarhon harcza volt, és pedig a’ négy nap előtt elutazott Win­­dis chgra etz helyére jött Weiden hadterve elleni győzel­mes harcz. Az ellenség vezérei, Wohlgemuth, Jablonovszki ’s Teissing, hátrálásuknak még osak lehetőségét sem tették. Wohlgemuth, ki nem régen jött Olaszországból, a’ hátrálás le­hetőségére figyelmeztetvén, e’ figyelmeztetést csak mosolygás­sal fogadta, uk a’ magyar hadsereget a’ Garamba vélték ful­laszthatni. Kossuth és Pöltenberg az ellenségnek Esztergám felé vágta el útját. Foglyaink száma meghaladja az 1200. Van köztük Olmttcz- Lől csak e’ napokban jött Maczuchelli ezredből is fogoly tiszt, úgy az István Töherczeg ezredből is. Nagy Sarlót az ellenség röppentyűivel több helyen fel— gyujtá. A’ nép jó szellemét bizonyitja az, hogy a’ magyar hadse­reg számára kenyeret süttetett ’s azt sülttel is várta; de akadt gaz ember, ki azt elárulta, hogy egy magtárban van eldugva és az ellenség elrabolta ’s néhány egyént foglyává tett. Ma (april 20-kán) Endrődön egy asszonysággal beszél­tem, ki csak tegnap érkezett Pozsonyból. A’ futó mágnások és nyugdíjas tisztek egész légiója van ott; az esztergomi kanono­kok e’ társaságot növelték. Gondoskodni kell hogy e' madarak fészkeikbe vissza se térkessenek. A’ hadsereg bajnokul vi, ’s ez a’ határozatnak legjobb fo­ganatosítása. Midőn a’ szétvert ellenséges had teljes felbomlásban sza­ladt a’ tisztek, nehogy a’ népnek eszébe jusson a’ szaladókat, kik fegyvereiket elhánytak, ’s mint szemeimmel láttam a’ ka­­maschokat legombolták ’s elvetették, elfogni, azzal ijesztették, hogy a’ futó katonák kirabolni fogják, ha haza nem mennek ingóságaikat eldugni. ’S az eggyügytt nép a’ tanácsot követte. Weiden a’ n.-sarlói csatában mint a’ fogoly tisztek be­szélik jelen volt. A’ jászfalusi pap beszéli, hogy a’ csata előtti recognoscirozás után Wohlgemuth dicsekedve mondta, hogy 24,000 emberével miként fogja a’ magyar tábort szétverni. Illy nagy szám hallottára a’ pap aggódva mondá, hogy a’ vi­déket egykét nap alatt tökéletesen ki fogja a’ sereg élni. A’ büszke tábornok válassza volt: „mi nem állunk meg, hanem gyorsan haladuk“ Más nap Wohlgemuth és Jablonovszki sebesen a’ falun ke­resztül nyargalván, a* pap kint állott, és Wohlgemuthnak ílly panaszát hallá: „es ist ja schrecklich wie die feigen Kerle lau­fen, sie sind ja nicht aufzuhaltenu. Jablonowszki pedig meg­elégedve mondá: ich könne diess Laufen von Waitzen aus.“ Weiden olaszországi módjával kezdte meg fővezéri sze­repét; a’ helységeket parancsainak teljesítésére felgyuj lássál ’s kiirtással fenyegeté. így tett Szentendrével, mellynek megiratta, hogy ha valamennyi csónokot át nem szállitat, röppentyűkkel felgyújtja. Az ellenségtől egy vet- és három ágyú esett kezünkbe. Selmeczbányán Gürgei Armin Länderer bányásztanácsost, ki a’ múlt alkalommal már nehezen kerülte el a’ kötelet, újabb árulásai miatt elfogatta. Ugyanott az ellenségből elfogatott 14 embert; 4 halva maradt ’s 15 megsebesült. Az ellenséges had úgy szétfutott, hogy Körmöczre csak 48 ember érkezett meg. Zólyomra a’ lakosok az ellenséget be nem eresztették, Beszter­­czebányáról pedig T r e n k őrnagyot nem akarták elereszteni, de a’ polgármester letartóztatását akadályozó.“ Az ellenségnek terve az volt, hogy a’ Garam vizén sere geink hidat verve átmenjenek, mert ha nyomban mindjárt egy folyon túl, mellyen a’ sereg által kél, ütköznie kell, és a’ csata szerencsétlenül üt ki: a’ megvert ármádiának a’ rögtönzött hi dakoni általvonulása nehézséggel van össze kötve; ők tehát nem akadályozták a’ hidverést, hanem a’ folyon túl biztos erős állást vettek maguknak, hogy bekergethessék seregeinket a’ Garamba. De az isten másképen rendelkezett és a’ mi vitéz seregeink. (Tetszés.) Pestről még azt is mondhatom, hogy az utóbbi hadjárat következtében Pestnek élelmezése vidékről, melly rendesen tár­házul szokott annak szolgálni, el lévén zárva, a’ szükség nőve kedni kezdett annyira, hogy 20 kr. volt egy zsemlének ára; de mindemellett, a’ mint az újabb operatiok következtében az el­lenség a’ fővárosból kivonult, 's nemzeti lobogók tűzettek ki fővárosaink házain, töméntelen tengerárban ezrenként jött ki a’ nép Pest környékén levő seregeinket megvendégelni. (Éljenek!) Jelentem egyszersmind, miként intézkedtem, hogy azon ágyúk, lőszerek ’stb. miket gőzhajókon küldött lefelé az ellen­ség, kellő fogadlatással találkozzanak; ’s tegnap éjjel rendele­tet bocsátottam mind Bem altábornagy, mind Vécsei tábornok urakhoz, mindkettőnek meghagyván, hogy az ellenségnek sere­geink általi határozott megveretését, ’s az ország fővárosának a’ nemzet kezéhez visszakerülését parlamentair által az aradi ’s temesvári várörségnek tudtúladják, azon kijelentéssel, hogy, ha a’ parlamentair kijelentésétől számítandó 24 óra alatt megadják magukat, ’s a’ várakat visszabocsátják a’ nemzet törvényszerű birtokába, akkor kegyelmet ad a’ nemzet az őrségnek, de ha 24 óra alatt ezt nem teszik: akkor egytől egyig fognak über die Klinge springen. (Roppant tetszés.) Egyébiránt még van szerencsém jelenteni azt is, mikép a’ vereczkei passuson benyomult ellenség, mint a’ hirdetés jelen­tette, nemcsak hátranyomatott, hanem az országból ki is üze tett úgy, hogy Gallicziába visszavonult. De a’ mint szerencsém volt jelenteni is, azt tartom, a’ nemzetnek nem lehet megelégel­ni azt, hogy ha bejön valaki az országba, visszaverje, ’s egész hadseregeket legyen kénytelen a’ határokon tartani: ugyanazért intézkedtem olly biztosítékok czélbavételéről, mellyek biztosít­sák a’ nemzetet, hogy ez többé nem fog történhetni. (Helyes ! Éljen!) Számoljon jövendőjével azon hitszejő ház, melly Ma­gyarországgal úgy bánt, hogy megérdemli, mikép talpalatnyi föld sem maradjon lába alatt. (Úgy van; helyes!) Egyszersmind igen örvendetes tudósítást vettem arra nézve, hogy egyik képviselőtársunk közremunkálása következ­tében a’ legjobb remény, valószínűség, sőt csaknem bizonyosság áll előttünk, hogy az erdélyi oláh nópfaj átlátva megcsalattását, a’ fegyvert le fogja tenni, ’s a’ törvény iránti engedelmességre visszatér. Ezt igen örvendetes tudósításnak mondom azért, mert semmi sem fájhat inkább az ember szivének, mint egy hitszegé háznak zsarnok czéljai miatt tömegekben látni vérzeni a’ sze­gény elárult, legyilkolt népet; (igaz 1) ’s nincs szomorúbb kóny­­.telenség — jó szerencsében is reánk nézve — mint ha a’ kard élével ’s vérontással vagyunk kénytelenek megszerezni a’ ha zának azon békét, melly béke alapján, a’ szabadság közös élve­zetére, minden embert széles e’ Magyarországon, nyelv- ’s val­láskülönbség nélkül, csak szeresse e’ hont, olly örömest karolt lel a’ magyar. (Hatás, éljenzés.) Egyúttal van szérencsém bemutatni Asboth ezredes ur jelentését, melly ki is van nyomtatva; ’s milly különös! már gödöllői főhadiszálláson átalánosan mondottuk, ’s ime igazolva van, hogy Asboth lesz az első, ki Pestre be fog menni. (A’ je­lentés már közültetett.) A’ jelentés felolvasása után: Most csak azon egy kérést engedje még meg a’ tisztelt képviselönáz, ’s vegyék e’ kérést magukhoz intézettnek mind­nyájan, kik jelen vannak ’s a’ képviselői testülethez nem tartoz­nak, hogy valamint becsületes férfiúi kebellel kiállottuk a’ vész­nek, a’ szerencsétlenségnek napjait: úgy mikor a’ szerencse igazságos ügyünknek kedvezni kezd, ne hagyjuk magunkat a’ világért sem elragadtatni, ’s a’ vitéz seregeink által eddig szer­zett babérokon, hogy úgy mondjam, pihenésre elszenderittetni, ’s ne hagyjuk főkép magunkat arra vezettetni, hogy talán azt gondoljuk, ideje van magunk közt némelly viszálkodást előidéz­ni. (Úgy van! helyes!) Ha valaha, most megfeszített igyekezet, kétszerezett erőkifejtés, áldozatkészség ’s egység kell, hogy biztosítva legyen az, mit vitéz hadseregünk annyi véráldozattal ’s egyszersmind Olly példátlan elszántsággal megszerzett ed­dig is a’ nemzetnek. (Hatás.) Én remélem, hogy azon 50,000 ujoncz kiállításánál, mellyeket a’ nemzet képviselőinek határo­zata kiállítani rendelt, most sem a’ kivitelt garantirozó felelő­ségekre, sem kényszerítésekre nem lesz szükség; hanem a’ há­lás nemzet önkéntes akarata log segíteni kezébe adni a’ kor­mánynak minélelébb azon erőt, mellyel olly imposant állást ve­gyünk, hogy istennek hála mondhassuk: megelégelte a’ gond­viselés a’ vért, mellybe került Magyarország szabadsága. Ké­rem a’ t. képviselőket ’s mindenkit hasson közre kiki a’ maga körében, ’s a’ szerencse által ne hagyja magát senki tétlenség­re szenderitetni. Ha valaha, most van ideje, sem nyugodni, sem aludni, hanem mindenkinek tettre feszíteni erejét. (Igaz- Helyes. Hosszas éljenzés.) Elnök: Tisztelt képviselöház ! Azt hiszem hogy a’ ha­zának illy nagyszerű ’s örvendetes napján nem lehet egyéb tárgy, mint a’ háznak örümnyilvánitása ’s hálás elismerése mind a’ nemzet, mmd a’ hadsereg, mind a’ kormányzóelnök iránt. Él­jen ö! éljen a’hadsereg! éljen a’haza! (Hosszantartó éljenzés!) Kossuth: Alázatosan kérem a’ t. elnök urat, ha nem volna az ujonezok kiállítása iránti törvényjavaslat átküldve a’ felsöházhoz, méltóztassék azt azon kéréssel átküldeni, hogy legyen szives a’ felsöház e’ törvényjavaslatot minélelébb tár­gyalás alá venni. Végre kérem a’ t. képviselöházat, adjuk e’na­pok eseményeinek a’ vallásos ünnepélyességet, (Helyes!) tör­ténjék intézkedés ,te deum‘ tartására a’ 19-ki ütközetért, V nyomban tartassák requiem azok emlékéért, kik azon Ütközet­ben a’ hazáért elvéreztek. (Helyes!) Elnök: Én pedig a’ t. képviselöház tagjait arra kérem, hogy holnap 9 órakor zárt ülésre méltóztassanak összegyűlni, hogy a’ haza jelen körülményei közt a’ teendőkről intézkedjünk. Most az ülés eloszlik. Eloszlott dél felé. BELFÖLD. Pestről: Még kevés nap és Magyarország vógkép ki lesz tisztítva a’ nyomorult Habsburgok zsoldosaitól; ’s ekkor majd ideje lesz számot kérni a’ haza nyugalmát és a’ honpolgári kötelességet ama gazemberektől, kik magyar lótökre olly készek voltak ásóhoz, kapához nyúlni, miszerint az önkénynek segélyt nyújtsanak a’ haza és nemzet eltemetése körül. Illy körmönfont gazemberek egyike Hava s J óz sef, kit már több Ízben volt alkalmunk bemutatni a’ magyar közönségnek. Ezen ember, mint egykori pestvárosi tisztviselő legalkalmasb eszköz volt arra, hogy a’ fővárosra illesztethessék az osztrák despotismus vasi­gája. Ü adogatott tanácsokat Wrbnának, Windischgraetznek, ö koholgatta a’ placátokat, mellyekkel a’ közönség ijesztetett vagy ámitatott. Itt is mutatunk be egy példányt ama rendeletekből, mik e’ gyönyörű úri ember által kiadatott. „Az ország kormányszékei és Buda-Pest városok hatósá­gai a’ cs. kir. hadsereg épen most érkezett főparancsnoka, báró Weiden cs. k. táborszernagy ö excellencziája előtt azon aggo­dalmukat nyilvánítván: hogy netalán a’ cs. kir. hadsereg jelen mozgalmainál fogva a’ két testvérvárosokat szigorúbb katonai eljárás alkalmazása és azon szomorú sors fenyegethetné, mi­szerint az által sok ezer békés lakók vagyona megsemmisit­­tetnék. 0 excellentziája azt válaszolni méltóztatott: hogy miután 5 is azon két virágzó város kímélését épen olly őszintén óhajtja, mint minden egyéb ö felsége alattvalóinak személy és vagyon­­beli védelmet és oltalmat testvérikig nyújtani mindenkor kész. 0 excellencziája a’ rideg szükség utósó lépéséhez saját szándo­­ka és várakozása ellenére csak az által látná magát kényszerít­ve, ha Pest és később Buda városából leendő békés és rendes kivonulásra, nem különben a’ hadsereg betegei és sérültjeinek biztosítására elegendő idő nem engedtetnék, melly váratlan esetben ö excellencziája,bármilly sajnosán magát ok vetetten arra látná kényszerítve, miszerint virágzó Pest város a’ láncz­­hiddal, a’ művészet ezen remekével együtt az ágyuk tüzének martalékául esnék. Ennél fogva Pest és Buda minden lakói felszólíttatnak, mi­szerint ö excellenliájának ezen nyilatkozatát szivükre véve, sa­ját érdekükben is módokról és utakról gondoskodjanak, mikép a’ cs. kir. hadsereg főparancsnoka ö excellentiájának a’ főn ki­tett értelemben teljes és elégséges kezesség, és biztosíték ineg­­szereztethessók. Kelt Pesten april 22. 1849. Felsőbb megha­gyásból Havas József, királyi biztos.“ Weiden tehát kétségbeesésében ágyúztatással fenyegette Pestet, ’s Havas ezt egész készséggel tudomására adja a’ kö­zönségnek. Illy eszközökkel csak rablók élnek. Azonban efféle ijesztések legkevesbbé sem hangolták le a’ fővárosi lakosság lelkesedését. Maró s-V á s á r h e 1 y, ápril. 18-dikán. Miután a’ cama­rilla bérenczei Bem dicső altábornagy halál-csapásaitól üldöztet­­ve, szerepőket hazánkban végvonaglások között futással vég­zők, városunk is a’megtört ármány diadalperczeit kezdi élvezni. Az élénkség, nyugalom ’s béke, mellyet a’ gaz kényuralom el­rablóit , visszatérve, a’ közlekedés és forgalom, melly 5 hónapig zárva volt megindulva, az ellenség elöl elrejtett kincsek, pén­zek naponkint előtűnnek. Általában a’ szabadság korában, melly­nek megtartására Erdély 40,000, többnyire székely vitézt állí­tott talpra, szebb jövőnek néznénk elébe, ha a’ közelgő óhhalál és dögvész némi agálylyal nem rémítenének. Ugyanis városunk, mint a’ székely föld kulcsa elejétől fogva jelenig magyar hadse­regünk központja lévén, vidékestől tetemesen kifogyott az élel­mi szerekből; magtáraink pedig nincsenek, honnan szegényeink jutányosán kaphatnának. A’ sok hadjáratokban, leölt tetemektől megbüszhödt lég, veszélyes kóranyaggal töltvén el népesb he­lyeinket , méltán tarthatunk ragályos betegségektől, mint itteni kórodáinkban leggondosb orvosi segélyek daczára is, a’ hagy­­máz (typhus) kezd dühöngeni. Az ipar, és mesterségek pangá­sán korszerűbb intézményeink segíthetnek, ’s igy remélhi' íi, hogy a’ szellemi és anyagi jóllét hazánkban is fölviruland. Esz­­metársulatnál fogva méltánylattal kell megemlítenem jószellemtt hazafi, kereskedő Issekutz Imre polgártársunkat, ki az Urbán általi, többszöri rettegtetések idejében eszélyesen vitt kémkedé­seivel városunkért sok veszélyes perczeket áldozván fel, hasz­nos szolgálatokat tett, ’s bár ha két ízben oláh határőrök, és lándsások által elfogatván, néhány órai letartóztatás után Urbán elibe vitetett, a’ legnagyobb félelmek közt is elég bátor volt a* második alkalommal Urbán által saját magával az itteni volt csá­szári várparancsnokhoz küldött levelet nem kézbesíteni, ’s mint 10 ezer részlet kenyérről szólót letartóztatni, minek következ­tében az Urbán városunkhoz 3 órára barangolt tábora számára kenyér nem is adatott, ki zsarnokilag leigázott napjainkban, m. e. november és december hónapokban, a’ császáriak legszigo­rúbb tilalma ellenére városunkban, különösen 16 napig, nem te­kintve a’ köz elcsüggedést, nem tekintve, hogy mások megszün­tették, a’ magyar papírpénzt fölváltani, maga egyedül, és öröm­mel fogadta el magyar bankjegyeinket, azon reményben, hogy bizonyos győzelmünk esetében alapja leend hazánk szent földje, mellynek nem remélt vesztével elveszend életünk, és minde­nünk. Azután, és a’ magyar tábor belépteig, melly időköz ránk nézve legkétesb vala, mert az ellenség gyalázatos kivonulása, és sergeink távolsága miatt két hétig folytonos remegésben él­tünk , ’s jelenleg is legkészebb szabadsághöseink számára bank­jegyeket váltani, ’s hadsergünknek egész örömmel szolgálni. Adjon az ég sok illy jó honfiakat bérezhazánknak. Ajánl­juk derék polgártársunkat a’ kormány figyelmébe. Felelős szerkesztő Gyurmán Adolf. HIRDETÉSEK. Rosenfeld M. L. és fiái, 1—3 kik épen most érkeztek, és csak rövid ideig itt maradni szán­dékoznak, mindennemű kézmüárukkal jól ellátott raktárukat ajánlják. Egy köpenyeg közelebb múlt országos vásárba a’ külső baromvásári vámháznál maradt, a’ tulajdonosa, körülményes leírása után a’ belső vám­háznál átveheti. Budaházy Sámuel. ■■nyíl I a»—I .n»—«* Nyomatik az álladalmi nyomdában.

Next