Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-29 / 92. szám

339 hűséges dolgozó tóm szerkcsztendí, mint mór januárban el­kezdte volt. Furcsa circulus viliosus!“ — A’ föntebb nevezett Tóth Eduárd leveléből úgy tutijuk, hogy ezen Szilágyi (fia amaz erdélyi famosus Szilógyi Ferencznek) már be van fogva. A’ derék Aulich tábornok következő felszólítást bocsá­tott 25-én Pest lakóihoz: „Polgárok! Győzelmesen közéig a’magyar hadsereg, a’ nemsoká egészen felszabadult Magyarország fővárosához. Mi nektek szabadságot, függetlenséget és békét hozunk. Mi elhozzuk nektek ezen legdrágább kincseket, hogy azokat jö­vendőben élvezhessétek. Mi tehát felszólítunk benneteket, napi foglalkozásokat elővenni, hogy a’ fővárosban a’ béke és csend semmi által meg ne zavartassék. Teslvérileg üdvözlünk benne­teket, és lelkesedve kiáltunk fel veletek: Éljen a’ haza; éljen a’ szabadság; éljen a’ mi kormányelnökünk, súlyosan veszélyezte­tett hazánk megszabadítja Kossuth Lajos!! 1“ Hiteles tudósítás után írja a’ „Márczius 15.“ hogy „az apr. 23-kán indult 8 gőzös Csepelnél elfogatott, ’s a’ hajókra rakott temérdek podgyász , ’s néhány száz fogoly ellenség kezünkben van. Legfontosabb azonban — mond a’ közlő — hogy a’ gőzö­sök ismét rendelkezésünkre állanak, mellyeket, ha Eszékre el­érkeztek volna, bizonyosan odaragasztott vala a’ sárgafekete enyv.“ Ez örvcndetés újdonság volna; de úgy tudjuk egyének­től , kik csak 27-kén reggel indultak ki Pestről, hogy e’ hir nem valósult. A’ budai várban még 4 zászlóalj őrség van Henzy tá­bornok parancsa alatt, kik azonban parancsot kaptak, minden perczben készen tartani magukat az elvonulásra, ’s kikről Tóth E. azt írja érintett levelében, hogy „már szökdösnek.“ A’ Szegedről kiszabadított olasz foglyokat Windischgraetz ur, Budának újváros nevű külvárosába záratta; ’s 25-kén reg­gel Henzy egy csapat horvátot küldött le hogy hurczolnák fel ezeket a’ várba. A’ kiküldetést a’ horvátok egyúttal arra is hasz­nálták, hogy elkezdtek oda lent széllire rabolni. Mire a’ budaiak bőszülten rohanták meg őket, sokat agyonvertek és megsebe­sítettek, néhányat elfogtak, a’ többi pedig fölszaladt a’ várba. Az olaszokat és elfogott horvá’okat, a’ hajóhíd föl lévén égetve, sajkákon szállították Pestre. T e r ez i Szilárd, kit Havas nevezett pesti kapitánynyá, ön­­kint átadta magát a’ hatóságnak, ’s kivezettet élt a’ magyar tá­borba. — Kiváncsiak vagyunk rá, hát azok a’ kormányi hiva­talnokok, kik oda bent kullogtak, (bár száz módjok lett volna, hfiségök megbizonyitására Debreczenbe jő ni) miként fognak majd ájtatos képpel és összepingált igazoló oklevelekkel járulni élőnkbe ? Ha valaha volt, most lesz az idő és alkalom, megtisz­­titni a’ kormány környezetét [azon kétes jellemektől, mellyeket martius után saját kárunkra, de csupa generositásból magunk szedtünk föl. A’ múlt négy hónap jó tüzpróba volt sokakra néz­ve ; használjuk föl, a’ mit ez alatt tapasztaltunk, ’s válogassuk ki a’ hazafiság legtisztább példányait, hogy k ormányunk morális tekintetét illy vándor fecskék se legyenek képesek bemocskolni. Arad, april 23. 1849. Mit Írjak e’ szerencsétlen város­ból, mellynek jelene meddő a’ hírlapi levelezésre, mellynek pan­gó állapotját, mint tó pangását a’ szél, csak koronkint zavarja meg a’ mieink ’s várbeliek ágyúzása. Aradot a’ vagyonosb lako­sok nagyobb része mind ide hagyá; a’ piaczon a’ házak lakatla­néi állnak, a’Maros partján pedig jobbadán összeomolva vannak. A* meddig az ágyúgolyó bejár, nincs ház, melly sértetlen maradt volna. A’ várbeliek, mint ő cs. k. apostoli felsége hiv szolgái, különös kedvteléssel lövöldözik az egyházat, és mivel ö felsége jeruzsálemi király is, izraelita alattvalóinak zsinagógájáról, hü jobbágya Berger nem felejtkezett meg, mert a’ zsinagógán leg­alább 100 ágyúlövést számlálhatni meg. A’piaczon a’házak, boltok 8jtai’s ablakai az ágyúgolyók ellen feltámasztott vastag deszkákkal, ’s gerendákkal fedvék, úgy, hogy némelly bolt­ban nappal is gyertyát kell gyújtani. Egyébiránt az aradi­ak az ágyúzást annyira megszokták, hogy legnagyobb ágyúzás­kor is sétálnak az utczákon, sőt csapatostól kimennek a’ Maros partra, ’s onnan ülve nézik a’ mi tüzéreink ’s várbeliek kölcsö­nös tüzelését. Milly gyülölség lehet itt egymás iránt a’ különbö­ző népfajokban, eléggé tanúsítja azon körülmény, hogy a’ ma­gyar ’s német gyermekek katonai rendben dobbal, zászlóval ki­állva , egy kis taligát, mellyet munitiós szekérnek hívnak, rög­gel , kővel megrakva, parittyával, bottal, korbácscsal felfegy­verkezve a’ hasonlóan katonai rendben kiállott oláh és rácz gyer­mekeket megtámadják, és a’ vérengzésig menő verekedést néha a’ férfiaknak is alig lehet félbeszakítani. Ez mind Austria átkos politicájának szüleménye, és évtizedek kellenek rá , mig itt a’ különböző népfajok közt a’ kiengesztelődés napja bekövetkezik, mit az is mutat, hogy az elámított tudatlan rácz ’s oláh, ha egy kis nyílást érezne, még most is egész baromisággal kész volna a’magyar ellen feltámadni, és semmi másért nem imádkozik, mint a’ magyarok csatavesztéséért ’s a’ császáriak gyözedelme­­ért. Itt semmi más nem használ, mint egy kérlelhetlen vésztör­vényszék , melly félretéve az eddigi kíméletes eljárást, irgalom nélkül büntesse a’ bűnöst, ’s mutassa meg, hogy eddig nem az­ért nem büntetett, mert nem mert, hanem azért, hogy nem akart, hogy ideje legyen a’ bűnösnek a’ megtérésre. Mart. 25-ke óta több ízben ágyúztatá a’ vár Aradot; u. m. mart. 25-kén éjféli 12 órakor kezdődött az ágyúzás, ’s tartott fél 3-ig. A* két részről mintegy 200 lövés történt. Több ház te­temesen megrong áltatott. Apr. 3-kán d. u. 4 óra tájban kezdődött ’s tartott esti fél nyolezig. Bomba, gránát, kartács, röppentyű zápor módra om lőtt a’ városra; 3 ház meggyuladt, ’s nagyobb részint le is égett. A' mieink a’ várra 300 lövést tettek, a’ várbeliek legalább két annyit. Vécsey tábornok jelen volt a’ telepeknél, *s egy kártács / közel hozzá esett le, de nem sértette meg. Apr. 9-kén azaz husvét másod napján r. 6 órakor 3 ágyú szó hallatszott, mire több apró puskalövés következett. 7 órakor a’ puska ropogása a’ legélénkebb lön. A’ várbeliek a’ mieink ál­tal felgyújtott hidat jövének ki oltani; de visszanyoinattak. El­esett közülök 2 közlegény, és 1 tiszt, kit Prohászka tizedes lőtt agyon. Mi egy derék honvéd elestél fájlaljuk. — Ugyan ez idő­ben egy fél század dsidás egy nagy falka marhát és 20 szekér lisztet akart a* várba szállítani, de Sz. Miklósnál Bibó és Rima­­szombathi (ugyanaz, ki Kőszegnél ötöd magával az ellenségtől egy ágyút elfoglalt) hadnagyok lelkes vezérlete alatt a’ lehel­huszárok 7-ik századának 1-ső és 3-ik szakaszától, és a’ bé­kési lovas önkénytesektől visszaveretett. A’ lehelhuszárok és bé­kési önkénytesek ekkor voltak először tűzben, és a’ tűzkereszt­séget hatalmasan kiállták. Említésre méltó, hogy e’ Lehelhuszá­rok csak 3 hetes katonák, mégis a’ dsidásokat sebes vágtatva megtámadván a’ legsürüebben töltöttek, lőttek és váglak, mi vén katonánál is nem kis ügyességre mutat. Mind a' Lehelhuszárok, mind a’ békésiek teljesiték kötelességöket, ’s megmutaták, hogy bennök fölébredt a’ régi magyar katonai lélek. A’ dsidsások kö­zöl 4 halva maradt; a’ mieink közöl 2 lehelhuszár, és 2 békési kapott könnyű sebet. Nyereség: 4 felszerelt dsidás ló, kard, pisztoly, dsida, csákó. Vitéz harezosaink Keresztesig üzék a’ dsidásokat, de mivel ott mintegy 300 főnyi ellenséges gyalog volt felállítva, kénytelenek voltak az üzéssel felhagyni. Apr. 13. és 14-én a’ várbeliek az új-aradi sánezra esti 9 órakor kezdék meg a’ tüzelést, melly minden fél órában egyet kettőt lőve majd r. 4 óráig tartott. A’ mi tüzéreink illőleg vála­szoltak. Apr. 15-én éjjel mindkét részről erős ágyúzás volt; 16- kán, 17-kén mindkét fél néhány lövéssel megelégedett. 18-kán azonban mindkét részről erős ágyúlüzelés volt. A’ vár mintegy 60—70 lövést tett, többnyire bombával ’s gránáttal, és minda­zon irányban, merre Vécsey tábornok lakik. A’tábornok tő­szomszédságában a’ bomba egy házat, közelében pedig többe­ket tetemesen megrongált. Mind ez azt mutatja, hogy a’ várbe­liek némelly árulók által igen jól tudják az itteni körülményeket, mit az is sléggé tanúsít, hogy Vécsey tábornok apr. 19-én szó­zatot bocsátott ki, mellynek tartalma szerint azok, kik a’ várral jelek által közlekednek, ha tetten kapatnak, akasztófával bűntet­teinek. Egyébiránt a’ császáriak e’ rabló fészke nem sokáig tart­hatja magát Vécsey tábornok parancsnoksága alatt uj élet, uj lélek szállt mindenbe; a’ honvédek szorgalmatosán gyakoroltat­nak; uj futó-árkok ásattak; uj telepek készíttettek; az uj-aradi részen Herr Ádám és Margitai mérnök, hadnagyok felügyelete alatt mintegy 400 ölnyi hosszú árok huzatolt, melly által a’ vár a’ bánságtól mintegy elmetszetett, ’s a’ közlekedés vele csaknem lehetetlenné tétetett. Vécsey a’ polgárság és katonaság bizodal­mát teljes mértékben bírja, és én igen hiszem , hogy a’ szegedi és szolnoki napokat nem sokára a’ vár bevételével koszoruzandja. Apr. 21. A’husvét másodnapjára rendelt tábori isteni tisz­telet a’ várbeliek nyugtalanító ágyúzása miatt meg nem tartat­hatván , ma r. 9 órakor az uj-aradi mezőn tartatott meg. Az is­teni tisztelet előtt és után a’ kiállított katonaság felett Vécsey tábornok a’ táborkar kíséretében szemlét tartott. Magyari Alajos tábori felügyelő lelkész által, Kornis József és Dudás János tá­bori lelkészek hozzájárultával az isteni tisztelet rövid szertar­tással végeztetett. Az egybesereglett nép és katonaság érzel'­­mét Magyari Alajos felügyelő lelkész tolmácsolá. Végül nem lehet meg nem említenem, hogy az aradi véd­­bizottmány a’ múlt héten tartott közgyűlésben Hajka elnök in­dítványára az országgyűlésnek és Kossuth Lajos kormányzóéi nőknek köszönetszavazást határzott azért, hogy Magyarország teljes függetlenségét ’s önállását, és az austriai ház száműzető sét határozatilag kinyilatkoztaták. Az országgyűlés e’ határzatát Arad minden lelkes polgára rendkívüli örömmel fogadá. D. Középsz olnok. Tasnád, april 20-án. April 16-ától 21-ig volt gyűléseinket, úgy, a’ tárgyaltak, minta’ tárgyalás szellemo érdekesitik. E’ gyűlést, a’ nagyszerűbb tárgyakban, higgadt, komoly, a’ kevésbé pontosokban kedélyes fesztelenebb tanácskozás, ’s Középszólnok jövőjére nézve szép reményeket gerjesztő egyet­értés jellemzik. Történetéből csak a’ közérdeküeket említem. Értesültünk, hogy a’ volt urbéresi birtokoknak, a’me­gyénket visszakapcsoló királyi biztossági szabályzat tág értel­mezésével visszaszerzésökre többfelöl történik kísérlet, és a’ vágy, ezen hamis elv nyomán, ,va’ mi adó alap nem volt, mind majorság föld „minélelőbb úrbériséget csempészni a’ majorsági birtok tilalmasába, ’s mondván, „vagy szolgálsz a’ nemes telek­ért , vagy utczára dobatol“ ezen kényszerű ez vagy az által, az úrbéri viszonyokat visszaidézni, már fenyegető ellenhatásokat idézett elő. Úgy a’ jelen volt kormánybiztos, mint a’ bizottmányi ta­gok figyelmét főkép ez ügy foglalkodtatá. Aggódtunk, mert emlékeztünk, mennyi áldozat kellett csak némileg is megbizonyitni a’ népnek, hogy az urbériség el­törlése , a’ nemesség testvéries áldozata, nem a’ császár álta részökre adott, de a’ nemesség által évek olta sikkasztott kegy, mert emlékeztünk, hogy kitartó öntagadásunk egész özöne ál­tal, alig valánk képesek népünkbe óltani a’ hitet, hogy érdekünk az övével egyez, ’s most midőn testvéreink ezrei sírján át, e tömérdek erőfeszítés gyümölcsét szedendők, a’ népet hazája nemzetisége eszméjének öntudatára elvezetve, vívni, vagy hal­ni ezekért ki a’ harcz térre magunk mellé állítani sikerült; most a’ haza érdekét zsebünk érdekébe fulasztva, annyi áldozata, szen­vedése julalmáúl, őket ki az utczára dobni, annyit tenne, mint kiöntött vérünk özönének drága gyümölcsét, a’nép rokonszenvét, magunktól; ’s az ügytől mellyért küzdünk, vissza idézhetlenül elidegeníteni. A’ zsarnokság forradalmot, a’ forradalom futólagos zsar­nokságot szülhet; de a’ forradalomnak, a’ szabadság ezen el­vének maga ellen a’ lázadás idétlenét szülni nem szabad; mert elvesznénk E’nézeteket osztva, kormánybiztos ur, épen egy rende­det vala kiküldendő, melly a’ volt úrbéreseket jelen birtokuk­ban , a’ curiákat • kivévén, a’ törvény későbbi intézkedéséig meghagyalni rendelte volna, midőn érkezett Csányi teljhatalmú kormánybiztos urnák egy más rendelete, a’ földesúr, és úrbéres közti, irás, vagy szóbeli szerződések, ’s a’majorsági földek épen hagyatását rendelő. ’S ez Erdélyre nézve, hol a’ teljesen »fosztott földes urak, és a’ fosztók közt kellett a’ jogviszonyt viszszaállitani, czélszerü is, de nálunk illy erőszakos rablások alig történtek, a’ nép azt birja, miben a’ 1848-ik törvény ta­­álta, ’s az ez által okozott első rövid örömmámor közti kevés visszaélés birtokába adott, nálunk a’ nép már egy év óta tör­vényes békés birtokos, az első foglalások jelentéktelen gyümöl­csét az állomány által bizonnyal kárpótlandót, elvenni a’ politi­­ca nem tanácsolja. A’ kettő közti különbség , hogy Csányi a’ jog, Décsei mostani viszonyaink közt a’ politica szempontját tette elsőnek. Décsei nyilatkozata után , melly szerint, ez ügyben kor­mányunk intézkedése épen várandó, a’ volt földesur, és úrbé­res közti követlésekbeni tiszti eljárást 15 napig kormányunknak ez érdekben jelen viszonyainktól szükségelt rendelete megér­kezésének reményében megszüntettük. Kormánybiztosunk meghozta a’ nagy újságot, hogy a’ dy­­nastiától megkülönöztünk. Nem hiányzott aggodalom, hogy a’ nép nincs erre meg­érve, hogy előítélete a’ habsburgiház mellett, nagy; én azt íiszem, mit Benthám, „hogy a’ nép előítélete gyakrabban szól­jál ürügyül, mint indokul. Ez a’ hatalmasok, és csökönyösök ostobaságának alkalmas útlevele, a’ nép éretlensége, kislelkü­­ségök, ’s hanyagságuk kedvencz tárnoka: mig a’valódi indo­kok azon előítéletek, mellyektöl ők magok nem tudnak szaba­dulni , a’ nép neve, ellenségei igazolására hamisított aláírás. Közérdekű volt még mozgó nemzetőrségünk rendszerezé­se, 400-at akarunk állítani, a’ zsibói pont folytonos őrzésére; 6000-ből most a’ törvény rendelte kellékeket bírókra szorítva, 2700-ra szállított megyei nemzetőreink kevés kezekre szorult közgazdászatunkat ápolandók, közben helyi szolgálatokat is ten­ni köteleztetvén. Némellyek a’ 2700 emberrel akarák kiállíttatni, mind a’ 400 mozgó nemzetőrt. E’ szerint minden hat nemzetőrnek, egye kellene önköltségén állíttatni. De a’ nemzetőrségnek, e’ mozgó csapattal semmi köze. Más ennek, más annak rendeltetése, az el­sőnek a’ harezra kimenni nem hivatása, bár ha szükség leend, segélyöket mint eddig is, igénybe vcendjük, a’ 2-dik rendes ka­tona lesz, esztendeig, vagy harcz végéig; ezek nem annyira a’ nemzetőröket, a’ magok védelmére nálunknál képesbeket, mint minket védendenek. — Tehát a’ kiállítás költségeiben az egész megyének részesülni kell. — Bizonyosan a’ mozgó csapatok ál­lítását illető kormányi rendelet is ezt nemcsak a’ nemzetőrök, de az egész megye kötelességévé teszi. Aztán szinte minden 6 sze­gény embert kötelezni 2—300 ftot kiadni annyi személyes szol­gálat után valóságos kegyetlenség lenne. De ebben még határozat nem történt, ’s biztosság külde­tett ki tervelni. A’ felöltöztetés egészen a’ nem nemzetörködött, de fék­telenkedett megyei oláh községeket illetendi. — Ez igazságos. De nemzetőreinken ne kegyetlenkedjünk, mert' a’ közjó oltára épen úgy nem kíván kegyetlen áldozatokat, mint az Is­tenségé. A’ köz igazgatási hivatalok országos szabályzásáig Kö­­zép-Szolnokban, az orvosi személyzet, önhibáján kívül, koron­kint nem változtathatnak nyilváníttatott. Egy szót önigazolásomra. A* közelebbi közép-szolnoki tudósításnak e’ lap tisztelt szerkeztöje által megcsillagozott pontját, melly síerint azt nem érti, ki kell jelentenem: úgy mint nyomtatva van, én sem ér­tem. Letisztázási hibából, az ,azonban4 helyett, mellyel teljes értelme van „ez okból“ íratott, melly az egész mondatot ért­­hetetleniti. Erdélyből, april 15-ről. (Naplótöredék.) Visszaemlékezem a’ múlt év két irtózatos hónapjára, melly alatt veszve volt Erdély, ’s minden szabadéi vüsége, a’ véghatár­ra, háromszék,rónájának szűk körébe volt szorulva a’ zsarnok­ság bérenczei által. Ott voltam én is a’ bujdosók között, mig Puchner engem Wardenerrel Kolozsvárott kerestetett, ’s ámbár büszkeségem az, hogy a’ reactio bérenczei előtt üldüzet tárgya lehettem, jól esik, hogy a’ sötét despotismus bitófája elöl, a’ nemzet erős karja megszabadított, letörve Erdély rablánczait. Keserű emlékezete­imtől ’s a’ szabadság érzetének örömétől hevülve, a’ hála és ke­gyelet e’ nyílt óráját neked szentelem, Magyarország; neked ’s azon édes emlékezet örömének, hogy az unió eszméje, melly ne­kem gyermeknek ’s serdült ifjúnak mint szintén férfinak, szive­met hevitette, megtartá, megszabadító hazámat. Nem csüggedtem a’ vésznek napjaiban, mosolyogtam, mi­dőn a’ reactio Erdélyt magáénak mondotta, mindig hittem és hal­lottam, hogy hazánk szögletébe szorítva is, rövid időn hallani

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék