Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-29 / 92. szám
év Névváltoztatás. 78. Hl. 112. 212. 242—246. 248. B. Schmidt Károly vezetéknevének Kovács-ra, Bovánkovits Józsefének Bánkövi-re, Limprecht Ferenczének Murányira, Schreiner Gyuláénak Rényei-re, Mayerffy Sándorénak Majori-ra, Thanhoffer Ferenczének Honvári -ra, Venczl Józsefének Vincze-re, Echerolles Károlyénak Kruspér-ra, Keidl Józsefének Ékei-re,Plech Eduardénak Miklósi-ra kért átváltoztatása megengedtetvén, ezennel országszerte köröztetnek. Debreczen, april. 26. 1849. 250 B. Rankl Albin számvevői hadnagy vezetéknevének Olaszira kért átváltoztatása megengedtetvén, a’ maga útján ezennel kihirdettetik. Kelt Debreczenben, april 28-kán 1849. 880.—ig. (1— 3.) Váltó megsemmisítés. Néhai Hornbacher Keresztélyt illető, a’jelenlegi debreczeni vásár alkalmával elveszett két rendbeli váltó levél, mellynek egyike: m. e. debreczeni szentgyörgynapi vásárkor 190 ez. ft. 24 kr.ról kelt, ’s L. May özvegye által elfogadtatott, ’s reá m. e. debreczeni lőrincznapi vásárkor történt 110 ez. ft lefizetéséről felismerése volt hátirva, de a’ fizetési idő, tulajdonos, ’s kibocsátó nevei, és az intézvény hiányzottak; másika pedig, melly m. é. debreczeni lőrincz-vásárkor Hornbacher Keresztély által bocsáttatott ki, ’s szinte L. Máy özvegye által elfogadtatott, és 289 váltott 34 krról szóló ’s rajta a’ tulajdonos neve, ’s intézvény szinte hiányzottak, Hornbacher Frigyes kérelme következtében olly módon tétetnek közhírré, hogy azok, kik ezen váltókhoz netalán igényt tartanak, magokat egy év és egy nap alatt Debreczen városa közönsége előtt jelentsék, különben azon váltók a’ kitűzött határidő elteltével érvényteleneknek, és megsemmisíttetteknek fognak tekintetni. Kelt Debreczenben apr. 27-kén 1849. Igazságügyi ministerium. HIRDETÉSEK. 1241. G. Múlt évi September 11-én a’katonai alapítványi napló 2108 száma szerint a’ szebeni hadi pénztárba 50 pft tétetvén le, a’ szebeni pénztárnak ezen összegről a’ debreczeni hadi pénztárhoz intézett ’s eltévedt utalványa ezennel megsemmítettnek nyilvánittatik. Hadi igazságügyi osztályfőnök Meirhoffer őrnagy karhadbiró. 967 fo. r. Figyelmeztetés: 1-3 Az osztrák zsoldosok gróf Guyon Richard tábornoknak csattai (Barsmegye) lakába betörvén ’s minden elvihető ingóságai közt pecsétes gyűrűjét is elrabolván, miután ezzel viszszaélések történhetnek, ezennel az e’ pecsét alatt koholandó kötelezvények, váltók vagy más okiratok ellen tiltakozik, ’s figyelmezteti a’ közönséget, hogy illyések által magát megcsalatni ne engedje. Debreczen, april 28. 1849. Farkas János, ideigl. osztályigazg. tanácsos, 9633 - 228. n. o. Felszólítás. Kós Sándor zemplénmegyei önkénytes nemzetőr, ki a’ zempléni nemzetörségi zászlóaljban gr. Betlen Ferencz őrnagy és Lebeczki András százados, parancsnoksága alatt volt, a’ lajthai táborozás után hir szerint a’ pozsoni kórházba jutván, azóta róla semmi bizonyos nem tudatik; felszólittatnak azért az illető hatóságok ’s öt ismerő egyének, miszerint ez ifjuróli tudomásaikat a’ hadügyministerium nemzetörségi osztályához beküldeni szíveskedjenek; hogy igy az egyetlen fiúra kínos bizonytalanságában váró apa a’ bizonyosságról tudósittatván megnyugtathassák. Kelt Debreczenben, april 27-ken 1849. A’ hadügyministerium nemz. orsz. osztály főnöke Kiss Károly, alezredes. 579-ik szám. 1—3. Csődület. A’ nagymihályi postaállomás megürülvén, az orsz. postai osztálynak f. é. april hó 24-én 823. sz. a. kelt rendelete következtében csődület utján betöltése elhatároztatott. Ezen állomást elnyerni kívánó egyének, folyamodványaikat, erkölcsi magok viseletéről, eddigi szolgálati minőségökről, vagyonbeli tehetségeikről, és a’ postakezelésbeni ’s más tudományos ismereteikről szóló bizonyítványokkal ellátva, akit igazgatósághoz i. é. junius 15-dik napjáig beküldeni eme mulasszák. a’kér. postafőigazgatóság. Hidetmény. 1—3 Krasznamegyében egy rendes főorvosi állomás, mellyel 400 ezüst forint évi fizetés, és legénytartásra 80 ft járulék van összekötve, úgy szintén egy újonnan renszeresitett másod orvosi állomás 300 ft évi fizetéssel — csődület útján betöltendők lévén, az ezen hivatalokat elnyerni kívánók arra utasittatnak, hogy illő ok- és ajánlóleveleikkel ellátott folyamodványaikat f. évi junius 1-je napjáig, mint e’végre kitűzött határnapig e’megye bizottmányához adák be. Kelt az itt megye állandó választmányából Syón,apilo usmissza.- 1849. Kiadta Incze Károly, főjegyző. Nevelő intézet. 1—3 Alulirt tisztelettel jelenti, hogy folyó évi május hó elején nevelő intézetet nyitand meg Nádudvaron, mellybe iskolai tanulmányokkal foglalkozó leányokon kívül, iskolát végzettek is felvétetnek , — tetszés szerint lakhellyel ’s élelmezéssel is ellátandók. Szükségesnek látja megjegyezni, hogy az iskolai tudományokat tanulók két, az iskolát végzettek pedig naponkint négy órai gyakorlati oktatást veendenek külön teremben a’ tanítónőtől , — a’ szokott női foglalkozásokon kívül uj divatu öltönyök készítésében, avultak, ’s szennyesek kitisztításában, megfestésében, ’s régi divatnak átváltoztatásában ’sat oktattatnak. Szabó Károly, nádudvari leány-tanitó, 1099. Középszolnok megyének, Zilah város piacza közepén fekvő emeletes megyeháza, az emeletben nyolcz szobával egy kamrával, földszint, jobb és bal felöl boltoknak használható kétkét szobáival, pinczéivel, tertelmes udvarán fekvő épületekkel, — könnyen lakhatóvá alakítható földszinti börtöneivel, a’ megyei szegődményesek lakszobáival, — a’ megyeház szőllős tág padlatán levő különbfélékre hasznos szerdikekkel, tetemes jövedelmű mészárszékivel, korcsmálási jogával, — a’ városban fekvő két megyei istálók anyagaival, és a’ város végén, minden évben használható, egy öt köblös kertjével, ez év május 15-kén Zilahon d. e. 10 órakor, örök áron árvereztetend. Az említett két ló-él anyagai, és öt köblös kert, a* fenirtaktól, és egymástól is külön árvereztetendnek. A’ többet ígérő azonnal kész pénzzel tartozand, az árverési öszveget lefizetni. A’ csödülök 1000 ezüst forint árverés után visszadandó bánatpénzt köteleztetnek az árverező biztosok kezébe letenni. Az árverezés megerősítési joga, a’ megyei kormányzatot illetendi. A’ részletes feltételekre nézve árverezőbiztos Toka Zsigmond szolgabiró úr által értesülhetni. Középszolnok megyében Ér-Kőrösön. Kelt Tasnádon 1849. april 19-én,Tunyogi Sándor, h. főjegyző. Csőd. M. Vásárhelyi volt kereskedő Fogarasi Demeter és veje Bárdosi János, megszökött oláhpárlatök csődhitelezőinek öszvejövetelére határnapul i. e. julius 15-re tűzetvén ki, azzal tétetik közzé, hogy a’hitelezők követeléseikkel, az illető városi törvényszék előtt megjelenjenek, annál is inkább, minthogy a’ később beadandó követelések figyelembe vétetni nem fognak. Eladó lovak 1—3 Egy pár eladó háti ló, vagy a’ kinek tetszik kocsiba is páros , egyik telivér 4 éves sárga kantra, másik 5 éves félvér sárga heréit mindkettő 15 1/2 m. nagyságú. Kismester utczában 1101. számú háznál. 284. sz. Magdits István ripinyei Mármaros megyei születés, magyar, 45 éves. Skelebei Peter, prislop-huszti mármarosmegyei születés, magyar, 44 éves — 42. honvéd 7. beli tartalék csapatbéli közvitézek, az érintett tartalék csapattól ápril 23-án Pirtsről elszökvén, az ország minden hatóságai a’ szökevények kerestetésére, a’ mennyiben keblükben feltaláltatnának a’ legközelebbi katonai hatóságnak való átadásra ezennel hivatalosan felszólittatnak. Kelt Debreczen april 25-én 1849. Kiss Ernő, altábornagy, fogják a’ magyar ágyuk dörgő Szavát, ’s a’ honnak évezredes népe meg fogja törni a’ bitorló csordák orgyilkos uralmát. Mondák sokan, ’s ez lázitott, hogy Magyarhon Erdélyt épen nem veszi igénybe, ’s reményem megannyival tulzottabb, mert a’ testvérnép is önfentartásának kétségbe esett harczát küzdi, de én éreztem, hogy Erdély és Magyarhon életkérdése egy, és vártam és esküvel esküdtem arra, hogy meg fognak érkezni vidékünkre a’ nemzet seregei ’s le fogják szaggatni Erdély rablánczait. Várták őket, várta a’ nép mint megváltóit, és küzdötte kétségbeesett csatáját Háromszék népe; a’lelkes 11-ik zászlóalj és Kossuth lovagok mindanynyian az ellenség borzadalmai valónak, mert harczuk a’ remény és kétségbeesés harcza volt. Végre a’ sereg lankadni kezdett biztató reményében. Haj! ha tudta volna azt, hogy épen akkor, midőn Gedeon a’ legnagyobb erőt vonta össze ellenünk, ’s bujtogatóival a’ magyar nemzet teljes legyőzetését hazudtalta, már Csúcsánál dörgöttek volt Bem hésnek ágyúi! A’ lehelé becsületes megadásra hajlam mutatkozott, a’ népnek jobbjai aggodalmas arczokkal jártak Háromszék rónáján: már Klement a’ 11-ik zászlóaljnak megmutatá a’bérczeket’s kérdezte: ha hallották-e hirét Sobrinak ? Én fojtva érzém lélekzetemet, Háromszék határa megszorult nekem; nem lehetett a’ csatában elesnem, és ámbár nem irtóztam üldözőink vérpadjától, kedves volt az élet előttem, mert tudtam, éreztem, hogy néhány nap múlva szabadok leszünk. Szabadulásunk nagy napját meg akartam érni, hála az égnek, meg is értem azt, és tudom, érzem, hogy azt is meg fogom érni, midőn az egész magyar haza szabad és dicsé lesz. Egy nemzet, mellyben annyi szeretet, annyi szabadságérzet van, mellyhez úgy vonzódik a’ kebelében élő idegen népesség nagyobb száma, ezernemű aljas bujtogatások daczára is, mellynek szabadságharczán Europa minden népének sympathiája bajnok harezfiak által képiseltetik, el nem veszhet egy trónkereső herczegecske szeszélyéért. Midőn sejtem, hogy tán egy nap alatt nem leend egy darabocska föld hazám határain szabad, mellyen ne láthassam a’ kisértetessé vált sárgafekete zászlókat, és szemeimmel kell néznem a’ mint a’ dicsé székelynemzetet népek söpredékeinek lándjája fékezi; kiutaztam dúlt hazámból, ’s még most is fáj arra emlékeznem, hogy a’ nyomorult Moldavia szerencsétlen honomhoz képest boldog országnak tetszett, ’s mégis ben maradtak ott, esküt tettek vagy hazudtak a’ trónkövetelőnek hódoló alázatossággal ollyanok, kik most újra fényes polezokon szerepel- nek cameleonkint játszódva, ide is oda is a’ kedvencz színeket Én gyűlöltem e’ rab hazát s inkább éltem volna a’ börtön fenekén, mintsem egy egy zsoldos despota előtt hajlongtak. — Irtózatos volt a’ mi ellenségeink zsarnoksága, nem végzettek ők ki, hanem lándsás csordákkal nyuzattak meg. — Lengyelhonban a’ kancsukák ura irgalmasabb hadviselést folytatott, mint a’ mi alkotmányosságot pengető királyunk, pedig Lengyelhonban forradalom volt. Magyarhonban egy megtámadott nemzet önvédelme. De köszönet a’ dynastia épen ennyi vandalismusáért, mert isten ostora volt az, melly összeszitóvá tette most az egész magyar nemzetet, örömmel ragadnak most fegyvert a’ hon minden fegyvertfogható fiai, megtanulván, hogy a’ kétkedőknek sincs irgalom, hogy a’ Habsburgok győzelmének pecsétjére a’ rabszolgaság és kilófák kínjai vannak fölmetszve. Jaj annak a’hatalomnak, melly az elveket vértanuiság tövis-koszorújával üldözi! Jaj annak, melly az irgalom palástja megett éles orgyilkokat rejt! Jaj annak a’ hatalomnak, mellynek csatáit bosszúvágy ’s nem emberiség és igazság érzete vezérli; jaj annak a’ hatalomnak, melly karszolgákkal vérpadokat állíttat a’ városok piaczaira, a’ nemzet nagyjainak lenyakazására, üldözve készült vad gyanánt azokat, kik ellenkezőleg érezni merészeltek, melly mint éhes oroszlán száguld keresve, hogy kiket nyeljen el! Jaj annak a’ hatalomnak, melly rablánczot ver a’ szabad akaratra, ’s kiölve az emberi öntudatot a’ szívben, csak szolgai ösztönt szeret! — El fog az törültetni a’ földnek színéről,mert az ő korának virágait elmosták volt még a’ közép századok inquisitióinak vérpatakjai. Megért Europa emberi méltóságának önérzetében, ’s a’ melly királyi főből mint sötét sírból a’ múlt idők véres képei szállanak elő, elvérzik az egy nemzetért; de nemzet nem fog többé elvérzeni koronás fejek agyrémeiért. Ezerszer jaj lesz pedig a’mi ellenségeinknek, futni fognak ökt előlünk, mig meglelik velök a’ pokol, ’s a’ föld és menny üresen és háborítatlanul marad török, a’ mi jelenünk és jövőnk számára. Azon nagyszerű győzelmek, mellyekkel az Erdélylyel egyesült magyar sergert vívtak ki hazánkban, biztosítják a’ nemzet teljes gyözedelmét. Tudjátok-e? ha nem tudjátok hiteles adat igazolandja rövid időn, hogy Erdély földét 11 katalion orosz ’s három escadron kozák tapodta. Irtózatos volt az ellenség tábora, melly Erdély földjén megtöretelt; de ennél is irtózatosabb a’ magyar, ’s az ellenséget a’ három napos székely ujoncz is képes volt pánrettegéssel tölteni el, úgy ölt, úgy vágott. A’ mi seregünk előtt zsoldos sereg nem is fog megállani hazánk földjén, mert sergünk nem gyakorlott a’ veteradákban, az nem tud egyebet, mint rohanni előre,’s győzni vagy meghalni. Jól mondja Kossuth: „boruljon le a’nemzet,harezfiai előtt!“ Utána mondom én ezerszer, és annyi érzettel, mennyivel egy magyar sem mondhatja, ki Erdélyben nem élt; mert egy magyar sem láthatta igy egészen elveszve, elárulva, összemészárolva hazáját, mert egy magyarnak sincs azon keserves emlékezete, hogy legszélső béretek ormairól visszanézve hazájára abban többé egy talpalatnyi szabad földet se láthasson. Ezen általam legmélyebben érezhetett keserű fájdalom sötét emléke mellett a’ milly tiszta, milly forró örömérzetem; olly forró hálaköszönetöm Erdély nevében Magyarhon harczfiaihoz. Láttunk titeket derék Vilmos, Würtemberg és Kóburg huszárok, kiknek kedélyük derült a’ harcznak vészei között, ’s kiknek vidám arczain a’ hon szabadságának hajnala pirult. Láttunk titeket Pozsonynak, Pestnek, Szathmárnak, Gömörnek és Biharnak szabad lelkű harezfiai, úgy titeket derék Sándor és Máriási gyalogjaink, kik mindnyájan hős lélekkel hordoztátok a’ hadviselés szigorjait, ’s nemzeti büszkeséggel a’ terhes sebeket. Láttunk titeket kevés de jól lelkesült fiai a’ szép Italiának, kik tán Lombard kellemes tájai vagy Velencze lagunai felé dobogó szívvel harczoltatok, nemzetünk gyilkosai, ’s nemzetetek gyilkosai ellen a’ közös szabadság szent nevében. És láttunk titeket a’ szerencsétlen Lengyelhon hős fiait, mint vércseppeket, mellyek a’ mártír szivéből cseppentek az evangélisták palástjaira, hogy az ihlet hangján megsúgják néktek a’ szent halott föltámadását. ’S boldogok vagyunk, hogy az ég láthatnunk engede titeket is Arad tüzérei, kik az ellenség ágyúgolyóival enyelegtek, ’s mindenhol kitüntetett bajnok híreteket álgyuitok hangjánál dörgőbb szó attal fogja hirdetni a’ történet múzsája. De elfeledkezhetnénk-e rólatok is, kik a’ magyar egység harczára a’ német egység színével jöttetek ide a’ szabadságharcz szinterére, Austria derék fiai, kiknek nemzete annyi nagyságra, annyi tettre, még máig sem vívhatta ki a’ szabadság koszorúját Mind mind legyetek az istentől áldottak, öreg apánkkal Bem altábornagygyal egyetemben, bajnok pályátokat dicsőség és szerencse koszorúzza! Ne szűnjék soha lelkesültségtök. Kivívott dicsőségtöknek egy babérlevelét se engedjétek elhervadni. Legyetek oroszlánok, mint voltatok, hogy nevetektől reszkessen az ellen, ’s legyetek a’ honnak rendűltetlen hü fiai, hogy láttatokra elégülten mosolyogjon a’ szabadság istene! Fogadjátok tőlem határaitok közé a’ megszabadított Erdély polgárai köszönetét. Dózsa. Felelős szerkesztő Gyurmán Adolf. 340 Nyomtatik az álladalmi nyomdában.