Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-29 / 92. szám

340 * fogjuk a’ magyar ágyuk dörgő Szavát, *s o’ honnak évezredes népe meg fogja törni a’ bitorló csordák orgyilkos uralmát. Mondák sokan, ’s ez Iázitott, hogy Magyarhon Erdélyt épen nem veszi igénybe, ’s reményem megannyival tulzottabb, mert a’ testvérnép is önfentartásának kétségbe esett harczát küzdi, de én éreztem, hogy Erdély és Magyarhon életkérdése egy, és vár­tam és esküvel esküdtem arra, hogy meg fognak érkezni vidé­künkre a’ nemzet seregei ’s le fogják szaggatni Erdély rablán­­czait. Vártuk éket, várta a* nép mint megváltóit, és küzdötte kétségbeesett csatáját Háromszék népe; a’lelkes 11-ik zászló­alj és Kossuth lovagok mindanynyian az ellenség borzadalmai va­lónak, mert harezuk a’ remény és kétségbeesés harcza volt. Végre a’ sereg lankadni kezdett biztató reményében. Haj! ha tudta volna azt, hogy épen akkor, midén Gedeon a’ leg­nagyobb erét vonta össze ellenünk, ’s bujtogatóival a’ magyar nemzet teljes legyézetését hazudtalta, már Csúcsánál dörgöttek volt Bem hésnek ágyúi! A’ lehelé becsületes megadásra hajlam mutatkozott, a’ népnek jobbjai aggodalmas arczokkal jártak Háromszék rónáján: már Element a’ 11—ik zászlóaljnak megmutatá a’bérczckot’s kérdezte: ha hallották-e hirét Sobrinak ? Én fojtva érzém lé­­lekzetemet, Háromszék határa megszorult nekem; nem lehetett a’ csatában elesnem, és ámbár nem irtóztam üldözőink vérpadjá­tól, kedves volt az élet előttem, mert tudtam, éreztem, hogy né­hány nap múlva szabadok leszünk. Szabadulásunk nagy napját meg akartam érni, hála az ég­nek, meg is értem azt, és tudom, érzem, hogy azt is meg fogom érni, midőn az egész magyar haza szabad és dicsé lesz. Egy nemzet, mellyben annyi szeretet, annyi szabadságérzet van, mellyhez úgy vonzódik a’ kebelében ólé idegen népesség na­gyobb száma, ezernemü aljas bujtogatások daczára is, mellynek szabadságharczán Europa minden népének sympathiája bajnok harezfiak által képiseltetik, el nem veszhet egy trónkeresé her­­czegecske szeszélyéért. Midén sejtem, hogy tán egy nap alatt nem leend egy da­rabocska föld hazám határain szabad, mellyen ne láthassam a’ kisértetessó vált sárgafekete zászlókat, és szemeimmel kell néz­nem a’ mint a’ dicsé székelyncmzetet népek söpredékeinek lán­­dsája fékezi; kiutaztam dúlt hazámból, ’s még most is fáj arra emlékeznem, hogy a’ nyomorult Moldavia szerencsétlen honom­hoz képest boldog országnak tetszett, ’s mégis ben maradtak ott, esküt tettek vagy hazudtak a’ trónkövetelőnek hódoló alá­zatossággal ollyanok, kik most újra fényes polezokon szerepel- | nek cameleonkint játszódva, ide is oda is a’ kedvencz színeket Én gyűlöltem e’ rab bazát s inkább éltem volna a’ börtön fe­nekén, mintsem egy egy zsoldos despota előtt hajlongjak. — Ir­tózatos volt a’ mi ellenségeink zsarnoksága, nem végzettek ők ki, hanem lándsás csordákkal nyuzattak meg. — Lengyelhon­­ban a’ kancsukák ura irgalmasabb hadviselést folytatott, mint a’ mi alkotmányosságot pengető királyunk, pedig Lengyelhonban forradalom volt. Magyarhonban egy megtámadott nemzet önvé­delme. De köszönet a’ dynastia épen ennyi vandalismusaért, mert isten ostora volt az, mclly összeszitóvá tette most az egész ma­gyar nemzetet, örömmel ragadnak most fegyvert a’ hon minden fegyvertfogható fiai, megtanulván, hogy a’ kétkedőknek sincs irgalom, hogy a’ Habsburgok győzelmének pecsétjére a’ rab­szolgaság és bilófák kínjai vannak fölmetszve. Jaj annak a’ha­talomnak, mclly az elveket vértamíság tövis-koszorújával üldözi! jaj annak, mclly az irgalom palástja megett éles órgyilkokatrejt! Jaj annak a’ hatalomnak, mellynek csatáit bosszúvágy ’s nem emberiség és igazság érzete vezérli; jaj annak a’ hatalomnak, melly bórszolgákkal vérpadokat állíttat a’ városok piaczaira, a’ nemzet nagyjainak lenyakazására, üldözve bészült vad gyanánt azokat, kik ellenkezőleg érezni merészeltek, inelly mint éhes oroszlán száguld keresve, hogy kiket nyeljen el! Jaj annak a’ hatalomnak, mclly rablánczot ver a’ szabad akaratra, ’s kiölve az emberi öntudatot a’ szívben, csak szolgai ösztönt szeret! — El fog az törültetni a’ földnek színéről,mert az ő korának virá­gait elmosták volt még a’ közép századok inquisitióinak vérpa­takjai. Megért Europa emberi méltóságának önérzetében, ’s a’ melly királyi főből mint sötét sírból a’ múlt idők véres képei szállónak elő, elvérzik az egy nemzetért; de nemzet nem fog többé elvérzoni koronás fejek agyrémeiért. Ezerszer jaj lesz pedig a’mi ellenségeinknek, futni fognak ölt előlünk, mig meglelik velők a’ pokol, ’s a’ föld és menny üresen és háborítatlanul marad tölök, a’ mi jelenünk és jövőnk számára. Azon nagyszerű győzelmek, mellyekkel az Erdélyly el egye­sült magyar sergelt vívtak ki hazánkban, biztosítják a’ nemzet tejjes gyözedelmét. Tudjátok-e? ha nem tudjátok hiteles adat igazolandja rö­vid időn, hogy Erdély földét 11 batalion orosz ’s három escad­­ron kozák tapodta. Irtózatos volt az ellenség tábora, mclly Er­dély földjén mcgtöretelt; de ennél is irtózatosabb a’ magyar, ’s az ellenséget a’ három napos székely ujoncz is képes volt pán­­rettegéssel tölteni el, úgy ölt, úgy vágott. A’ mi seregünk előtt zsoldos sereg nem is fog megállani hazánk földjén, mert sergünk nem gyakorlott a’ reteradákban, az nem tud egyeb.t, mint rohanni előre,’s győzni vagy meghalni. Jól mondja Kossuth: „boruljonle a’nemZet,harezfiai előtt!“ Utána mondom én ezerszer, és annyi érzettel, mennyivel egy magyar sem mondhatja, ki Erdélyben nem élt; mert egy magyar sem láthatta igy egészen elveszve, elárulva, összemé­szárolva hazáját, mert egy magyarnak sincs azon keserves em­lékezete, hogy legszélső bérezek ormairól visszanézve hazájára abban többé egy talpalatnyi szabad földet se láthasson. Ezen általam legmélyebben érezhetett keserű fájdalom sö­tét emléke mellett a’ milly tiszta, milly forró örömérzetem; olly forró hálaköszönctcm Erdély nevében Magyarhon harezfiaihoz. Láttunk titeket derék Vilmos, Würtcmberg és Kóburg hu­szárok, kiknek kedélyük derült a’ harcznak vészei között, ’s kiknek vidám arczain a’ hon szabadságának hajnala pirult. Láttunk titeket Pozsonynak, Pestnek, Szathmárnak, Gömör­­nek és Biharnak szabad lelkű harezfiai, úgy titeket derék Sán­dor és Mariási gyalogjaink, kik mindnyájan hős lélekkel hordoz­tátok a’ hadviselés síigorjait, ’s nemzeti büszkeséggel a’ terhes sebeket. Láttunk titeket kevés de jól lelkesült fiai a’ szép Italiának, kik tán Lombard kellemes tájai vagy Velencze lagunai felé do­bogó szívvel harczoltatok, nemzetünk gyilkosai, ’s nemzetetek gyilkosai ellen a’ közös szabadság szent nevében. És láttunk titeket a’ szerencsétlen Lengyelhon hős fiait, mint vércseppeket, mellyek a’ mártír szivéből cseppenlek az evangélisták palástjaira, hogy az ihlet hangján megsúgják nc­­kiek a’ szent halott föltámadását. ’S boldogok vagyunk, hogy az ég láthatnunk engede tite­ket is Arad tüzérei, kik az ellenség ágyúgolyóival cnyelcgtck, ’s mindenhol kitüntetett bajnok híreteket álgyuitok hangjánál dör­gőbb szó attal fogja hirdetni a’ történet múzsája. De elfeledkez­­helnénk-e rólatok is, kik a’ magyar egység harczára a’ német egység színével jöttetek ide a’ szabadságharcz szinterére, Au­stria derék fiai, kiknek nemzete annyi nagyságra, annyi tettre, még máig sem vívhatta ki a’ szabadság koszorúját Mind mind legyetek az istentől áldottak, öreg apánkkal Bem altábornagygyal egyetemben, bajnok pályátokat dicsőség és szerencse koszoruzza! No szűnjék soha lelkesültséglök. Ki­vívott dicsöségtöknek egy babérlevelét se engedjétek elhervad­ni. Legyetek oroszlánok, mint voltatok, hogy nevetektől resz­kessen az ellen, ’s legyetek a’ honnak rendiihetlen hü fiai, hogy láttatokra elégülten mosolyogjon a’ szabadság istene! Fogadjátok tőlem habáraitok közé a’ megszabadított Er­dély polgárai köszönetét. Dózsa. Felelős szerkesztő Gyurmán Adolf. HIRDETÉ SEK. v Névváltoztatás. 78. Hl. 112. 212. 242—246. 248. | B. Schmidt Károly vezetéknevének Kovács-ra, Bovánkovits Józsefének Bánk ö vi-re, Limprecht Ferenczének Murányi­­ra, Schreiner Gyuláénak Rényei-re, Mayerffy Sándorénak Majori-ra, Thanhoffer Ferenczének Honvári -ra, Venczl Józsefének V in e z e-re, Echerolles Károlyénak K r u s p é r-ra, Keidl JózsefénekÉkei-re,Plech Eduardénak Miklósi-ra kért átváltoztatása megengedtetvén, ezennel országszerte köröz­tetnek. Debreczen, april. 26. 1849. 250 | B. Rankl Albin számvevői hadnagy vezetéknevének Ólaszi­­ra kért átváltoztatása megengedtetvén, a’ maga útján ezennel kihirdettetik. Kelt Debreczenben, april 28-kán 1849. 880.—lg. (1— 3.) Váltó megsemmisítés. Néhai Hornbacher Keresztélyt illető, a’jelenlegi debrecze­­ni vásár alkalmával elveszett két rendbeli váltó levél, mellynek egyike: m. e. dcbreczeni szentgyörgynapi vásárkor 190 ez. ft. 24 kr.ról kelt, ’s L. May özvegye által elfogadtatott, ’s reá m. e. debreczeni lőrincznapi vásárkor történt 110 ez. ft lefizetéséről! elismerése volt hátirva, de a’ fizetési idő, tulajdanos, ’s kibocsá­tó nevei, és az intézvény hiányzottak; másika pedig, melly m. é. debreczeni lőrincz-vásárkor Hornbacher Keresztély által bo­csáttatott ki, ’s szinte L. Máy özvegye által elfogadtatott, és 289 válté ft 34 krról szóló ’s rajta a’ tulajdonos neve, ’s intéz­vény szinte hiányzottak, Hornbacher Frigyes kérelme követ­keztében olly módon tétetnek közhírré: hogy azok, kik ezen váltókhoz netalán igényt tartanak, magokat egy év és egy nap alatt Debreczen városa közönsége előtt jelentsék, különben ' azon váltók a’ kitűzött határidő elteltével érvényteleneknek, í és megsemmisíttelteknek fognak tekintetni. i Kelt Debreczenben apr. 27-kén 1849. Igazságügyi ministerium. 1241. G. Múlt évi September 11-én a’katonai alapítványi napló 2108 száma szerint a’ szebeni hadi pénztárba 50 pft tétetvén le, a’ szebeni pénztárnak ezen összegről a’ debreczeni hadi pénztár­hoz intézett ’s eltévedt utalványa ezennel megsemmítettnek nyilvánittatik. Hadi igazságügyi osztályfőnök Meirhoffer őrnagy karhadbiró. 967 | o. r. Figyelmeztetés. 1-3 Az osztrák zsoldosok gróf Guyon Richard tábornoknak csattai (Barsmegye) lakába betörvén ’s minden elvihető ingó­ságai közt pecsétes gyűrűjét is elrabolván, miután ezzel visz­­szaélések történhetnek: ezennel az e’ pecsét alatt koholandó kötelezvények, váltók vagy más okiratok ellen tiltakozik, ’s fi­gyelmezteti a’ közönséget, hogy illycsek által magát megcsa­­lalni ne engedje. Debreczen, april 28. 1849. Farkas János, ideigl. osztályigazg. tanácsos. 9633 I 228. n. ö. Felszólítás. Kós Sándor zemplénmegyei önkénytes nemzetőr, ki a’ zempléni nemzetörségi zászlóaljban gr. Betlen Ferencz őrnagy és Sebeczki András százados, parancsnoksága alatt volt, a’ laj­­thai táborozás után hir szerint a’ pozsoni kórházba jutván, azó­ta róla semmi bizonyos nem tudatik; felszólittatnak azért az il­lető hatóságok ’s öt ismerő egyének, miszerint ez ifjuróli tu­domásaikat a’ hadügyministerium nemzetörségi osztályához be­küldeni szíveskedjenek; hogy igy az egyetlen fiúra kínos bi­zonytalanságában váró apa a’ bizonyosságról tudósittatván meg­nyugtathassák. Kelt Debreczenben, april 27-kón 1849. A’ hadügyministerium nemz. orsz. osztály főnöke Kiss Károly, alezredes. 579-ik szám. 1—3. Csődület. A’ nagymihályi póstaállomás megürülvén, az orsz. postai osztálynak f. é. april hó 24-én 823. sz. a. kelt rendelete követ­keztében csődület utján! betöltése elhatároztatott. Ezen állomást elnyerni kívánó egyének, folyamodványai­kat, erkölcsi magok viseletéről, eddigi szolgálati minőségökről, vagyonbeli tehetségeikről, és a’ postakezelésbeni ’s más tudomá­nyos ismereteikről szóló bizonyítványokkal ellátva, alirt igaz­gatósághoz f. é. junius 15-dik napjáig beküldeni eine mulasszák. a’kér. postaföigazgatóság. Hidetmény. 1—3 Krasznamegyében egy rendes főorvosi állomás, mellyel 400 ezüst forint évi fizetés, és legénytartásra 80 ft járulék van összekötve, úgy szintén egy újonnan renszeresitett másod or­vosi állomás 300 ft évi fizetéssel — csődület utján betöltendők lévén, az ezen hivatalokat elnyerni kívánók arra utasittatnak, hogy illő ok- és ajánlóleveleikkel ellátott folyamodványaikat f. évi junius 1-sö napjáig, mint e’végre kitűzött határnapig e’me­gye bizottmányához adák be. Kelt{az irt megye állandó választ­mányából S yón,apil6 ujmis ozá.-q 1849. Kiadta Incze Károly, főjegyző. Nevelő intézet. 1—3 Alulirt tisztelettel jelenti, hogy folyó évi május hó elején növelő intézetet nyitand meg Nádudvaron, melly be iskolai tanul­­mányokkál foglalkozó leányokon kívül, iskolát végzettek is fel­vétetnek , — tetszés szerint lakhellyel ’s élelmezéssel is ellá­tandók. Szükségesnek látja megjegyezni, hogy az iskolai tudo­mányokat tanulók két, az iskolát végzettek pedig naponkint négy órai gyakorlati oktatást veendenek külön teremben a’ tanító­nőtől , — a’ szokott női foglalkozásokon kívül uj dívatu öltő— Nyouiatik az álladalmi nyomdában. nyök készítésében, avultak, ’s szennyesek kitisztításában, meg­festésében, ’s régi divatnak átváltoztatásában ’sat. oktattatnak. Szabó Károly, nádudvari leány-tanitó. 1099. Közópszolnok megyének, Zilah város piacza közepén fek­vő emeletes megyeháza, az emeletben nyolez szobával egy kam­rával, földszint, jobb és bal felöl bóltoknak használható kétkét szobáival, pinczéivel, terjelmes udvarán fekvő épületekkel, — könnyen lakhatóvá alakítható földszinti börtöneivel, a’ megyei szegödményesek lakszobáival, — a’ megyeház szcllÖs tág pad­­latán levő különbfélékre hasznos szerdikekkel, tetemes jövedel­mű mészárszékivcl, korcsmálási jogával, — a’ városban fekvő két megyei istálók anyagaival, és a’ város végén, minden évben használható, egy öt köblös kertjével, ez év május 15-kén Zila­­hon d. e. 10 órakor, örök áron árvereztetend. Az említett két ló-ól anyagai, és öt köblös kert, a* fenir­­taktól, és egymástól is külön árvereztetendnek. A’ többet Ígérő azonnal kész pénzzel tartozand, az árve­rési öszveget lefizetni. A’ csödülök 1000 ezüst forint árverés után visszadandó bánatpénzt köteleztctnek az árverező biztosok kezébe letenni. Az árverezés megerősítési joga, a’ megyei kormányzatot illetendi. A’ részletes feltételekre nézve árverezöbiztos Toka Zsigmond szolgabiró ur által értesülhetni. Középszolnok me­gyében Ér-Kőrósön. Kelt Tasnádon 1849. april 19-ón, 'Tunyogi Sándor, h. főjegyző. Csőd. M. Vásárhelyi volt kereskedő Fogarasi Demeter és veje Bárdosi János, megszökött oláhpárlütök csödhitelezöinek öszve­­jövetelére határnapul f. e. julius 15-ke tűzetvén ki, azzal téte­tik'közzé, hogy a’hitelezők követeléseikkel, az illető városi törvényszék előtt megjelenjenek, annál is inkább, minthogy a’ később beadandó követelések figyelembe vétetni nem fognak. Eladó lovak 1—3 Egy pár eladó háti ló, vagy a’ kinek tetszik kocsiba is pá­ros , egyik telivér 4 éves sárga kantza, másik 5 éves félvér sárga heréit mindkettő 15 1/2 m. nagyságú. Kismester utszában 1101. számú háznál. 284. sz. Magdits István ripinyei Mármaros megyei születés, ma­gyar, 45 éves; Skelebei Meter, prislop-huszti mármarosmegyci születés, magyar, 44 éves — 42. honvéd z. beli tartalék csapat­béli közvitézek, az érintett tartalék csapattól april 23-án Pirtsről elszökvén, az ország minden hatóságai a’ szökevények kereste­­tésére, a’ mennyiben keblükben feltaláltatnának a’ legközelebbi katonai hatóságnak való átadásra ezennel hivatalosan felszó­littatnak. Kelt Debreczen april 25-én 1849. Kiss Ernő, altábornagy.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék