Közművelődés Fejér megyében, 1985 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1985 / 1. szám - Tájékoztató. Várnai Tamás: A községtörténeti tanulmányokról
22 TÁJÉKOZTATÓ A községtörténeti tanulmányokról közel 100 éve annak, hogy Károly János hozzákezdett Székesfehérvár és Fejér megye monográfiájának elkészítéséhez. Az ötkötetes munka eredetileg a millenniumra készült, de csak 1904-re nyert befejezést. Károly munkájában rövid leírások olvashatók Fejér megye községeiről és egyéb lakott és elpusztult helyeiről. Károly munkájának tagadhatatlan érdemei vannak, számos adata használható. Történelemszemléletére az akkori korszak körülményei jellemzők. Károly az eseményeket az egyházi ember szemével nézi, főleg a birtoklási viszonyokra és az egyháztörténeti kérdésekre fordítja a figyelmét, gazdasági, társadalmi viszonyok bemutatásával kevesebbet törődik. A 20. sz. eleje óta végzett sokirányú helytörténeti kutatások Károly művét meghaladták. A Fejér Megyei Levéltár gondozásában 1979-ben elkezdődött a községtörténeti tanulmányok közreadása. E munka hosszú éveket vesz igénybe, eddig 26 község története jelent meg a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13., 14. és 15. kötetében. Községtörténeti tanulmányok közlésére már a korábbi években is sor került: így jelent meg többek között a Fejér Megyei Múzeumok gondozásában Martonvásárr és Szabadhídvég története, az érdekelt községek tanácsainak kiadásában pedig Mór és Gárdony története. A jelenlegi sorozat a községtörténeti tanulmányokat alfabetikus sorrendi szerkesztésben közli. Itt szólni kell néhány szót a szerkesztés alapelvéről. Ebből a szempontból az 1945 előtti Fejér vármegyét vette alapul a szerkesztő, így került kiadásra Bakonysárkány (FMTE 13.) és Diósd (FMTE 15.) története. Az elcsatolt községeket azért kellett figyelembe venni, mert évszázados múltjuk a megyéhez köti őket. Ezzel egy időben ki kell egészíteni a sorozatot a Fejér megyéhez 1950 óta csatolt községek krónikájával is, mert e községek igénylik, hogy a községtörténetek sorában az ő falujuk múltjának feldolgozása is helyet kapjon. Ezért jelent meg eddig Bakonycsernye (FMTÉ 13.), Balatonbozsok (FMTÉ 14.) és Dég (FMTÉ 15.) története. A szerkesztő továbbra is ezt az elvet követi, mert ez látszik a leghelyesebbnek, leglogikusabbnak. Ami az egyes községtörténeteket illeti, a tanulmányok több fejezetre oszlanak. Amelyik község határában jelentékeny lakott helyek voltak vagy vannak, ezek történetét külön fejezetben tárgyalják a szerzők (pl. Hardpuszta és Menyőd Cece határában, FMTÉ 15.). Különös figyelmet kaptak a történeti (elpusztult) helyek, pl. Jégháza (FMTE 14. Baracska határában volt) és Zedreg (FMTÉ 13. Alsószentiván határában). Különösen érdekes ebből a szempontból Zedreg sorsa. Ezt a történeti helyet Károly János „fedezte fel”, és a tradíciókat tisztelő birtokosok kezdték is a Koller-féle pusztát újra Zedregnek nevezni, a nép azonban ezt az elnevezést már idegennek találta, ezért nem is honosodott meg. A kisebb jelentőségű külterületek történetét a tanulmányok szerzői az érdekelt községek történetébe olvasztották be. A községtörténeti tanulmányok szerkesztése igen komplikált feladat, hiszen rendkívül sokágú eseménysorozatot kell összefogni oly módon, hogy kitűnjenek az illető település fejlődésének illetve stagnálásának tendenciái. A legnehezebb probléma a török hódoltság előtti évszázadok történetének bemutatása, hiszen az ezekre az időkre vonatkozó forrásanyag eléggé gyér. Nagy gondot fordítottak a helynév eredetének tudományos tisztázására. A XVIII. sz. történetének legfontosabb problémája a telepítés, illetve újratelepítés. A török kiűzését követően a sok zűrzavar miatt csak évtizedek múlva következett egy olyan normalizálódás, mely a folyamatos és békés termelőmunkát lehetővé tette. A tanulmányok szerzői igyekeztek gondosan összegyűjteni nemzeti történelmünk leghaladóbb hagyományainak, az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak a helyi adatait. Ebben a vonatkozásban általában két fő vonás tűnik szembe. Egyfelől kevés az említett eseményekre vonatkozó forrásanyag, másfelől az 1848 '49-es események számos községet alig érintettek. Ott ahol szinte egyértelmű volt a majorsági gazdálkodás, nem került sor jobbágyfelszabadításra (pl. Baracson, FMTE 13.). A sokáig boldog békeidők elnevezéssel illetett dualista kort is reálisan ábrázolják a szerzők. Fejér megye egyes területein — pl. a volt móri járásban — a múlt század végén és a XX. sz. elején hatalmas méreteket öltött a kivándorlás. Itt a kevés és gyenge minőségű szántóföld, a nagybirtok fojtogató uralma Amerikába történő tömeges kivándorlást eredményezett. Az ekkoriban még fejletlen ipar és bányászat nem tudta befogadni a földből megélni nem tudó tömegeket. Általában jól sikerült a szocialista korszak feldolgozása. Itt a legtöbb problémát a termelőszövetkezetekre és a tanácsok működésére vonatkozó források hiánya okozta. Befejezésül feltétlenül be kell mutatnunk az olvasónak a tanulmányok szerzőit. A legtöbb tanulmányt Degré Alajos nyugalmazott, Zala megyei főlevéltárnok írta. Az ő nevéhez fűződik Bakonykuti (FMTÉ 13.), Baracska, Bodmér (FMTÉ 14.), Cece, Csabdi és Csősz (FMTÉ 15.) története. Takács Endre Balatonbozsok történetéről készített remek tanulmányt. Csodálatra méltó buzgalommal gyűjtötte össze ennek a kis településnek szinte valamennyi fontos adatát. Kállay István tanszékvezető egyetemi tanár Aba, Adony, Alcsútdoboz (FMTÉ 13.) és Bodajk (FMTÉ 14.) történetét írta meg. Hetényi István két új község történetét (Beloiannisz, Besnyő (FMTÉ 14.) örökítette meg. Záborszky Miklós Baracs (FMTÉ 13.), Csákvár, Csókakő és Dég (FMTE 15.) történetének szerzője. Különösen Csókakő története fontos, hiszen eddig csak a vár története volt ismert, a községé viszont alig. Külön figyelmet érdemel Diósd története Lakatos Ernő tollából. Ezt a községet valósággal magához szívta a rohamosan fejlődő főváros. Heiczinger János és Lencsés Ferenc Bakonycsernye, Vadász Géza Bakonysárkány történetének szerzője. Arany Magyar Zsuzsa és Balázs László Balinka, illetve Bicske történetének megírásával szerzett érdemeket. A szerkesztő, Farkas Gábor szervezte meg a kiváló kutatógárdát, ő maga pedig három tanulmánnyal járult hozzá a sikerhez. Alap, Alsószentiván (FMTE 13.) és Előszállás (FMTE 15.) történetével. Sokévi kemény munkára van még szükség, hogy valamennyi község története az olvasó kezébe kerülhessen. Főleg a kiadás anyagi nehézségeinek csökkentéséhez vár a levéltár a jövőben nagyobb segítséget. Várnai Tamás TÁJÉKOZTATÓ