Köznevelés, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-10-01 / 7. szám
ben és írásban tudományosan lajstromozó, nagyszabású vállalkozást „Ferenczy Károly összes művei“ vezetik be. A nagybányai iskola e világhírű mesterének teljes oeuvrejét — a Ferenczy-család közreműködésével — Genthon István állította össze. A Széchényi Könyvtárhoz hasonlóan élénk változatosságot mutatnak a Magyar Történeti Múzeum, kiadványai. Bizonyára nagy érdeklődéssel találkozik majd e Múzeum bulletinje is, amely a Szépművészeti Múzeum kiadványához hasonlóan negyedévenként jelenik meg két ív terjedelemben. Tartalmát a múzeumi anyag ismertetése és feldolgozása, valamint kisebb tanulmányok és cikkek teszik, elsősorban a többi tudományos intézetekkel és a gyűjtőkkel való kapcsolatok tervszerű kiépítésére. A Múzeum Régészeti Tárának tudományos folyóirata, a „Fólia Archaeologica“, melyet a szerkesztőbizottság kötetlen időközökben ad ki és amely az ásatási anyag, a leletek, stb. publikálásra szolgál. Ugyancsak a Régészeti Tár kiadványa az „Archeológia Hungarica“ c. sorozat, az ókori és népvándorláskori tanulmányok számára; az egyes kötetek szerzői (Fettich Nándor, Párducz Mihály, Sebestyén Károly, L. Kovrig Hana, Mozsolics Amália) a szarmata- és az avar-kor emlékeit, nagyértékű aranyleletek, ásatások, sírok, stb. jelentőségét világítják meg szaktudományuk mai szemszögéből. A Történeti Múzeum „Bibliotheca Humanitatis Historica“ című sorozata (szerk. Domanovszky György és Vayer Lajos) közép- és újkori művelődéstörténeti és néprajzi tanulmányokat hoz. Első nyolc kötete a haláltáncok történetével, továbbá éremtani, hímzés- és majolikatörténeti dolgozatokkal foglalkozott. Legközelebbi kötetében Bárányné Oberschall Magda románkori keresztek és corpusok tipológiáját adja. Bárányné Oberschall Magda szerkeszti a „Történeti Tár Művelődéstörténeti Füzetei“-t. Célja az előbbi sorozattal azonos, de kisebb terjedelmű dolgozatoknak szánva. Tóth Zoltán fegyvertörténeti, Bárányné egyházművészeti, Vayer Lajos művészettörténeti, Nemeskéri János embertani, Höllrigl József cipőtörténeti tanulmányai teszik a sorozat legfrissebb programmját A Történeti Múzeum Iparművészeti Tára Mihalik Sándor szerkesztésében adja ki az „Ars Hungarica Decorativa“ című tudományos sorozatot. Mihalik a kassai kőedénygyárat, Voit Pál a habán kerámiát, Csernyánszky Mária a régi csipkéket, az Iparművészeti Tár perzsaszőnyegeit és a régi magyar szabómintakönyveket ismerteti élvezetes előadásban. A Néprajzi Tár mint egyre határozottabb körvonalakban kibontakozó Néprajzi Múzeum rendkívül élénk gyűjtő, feldolgozó és tájékoztató munkáról tesz tanúságot. Az etnográfusok egyik központi sajtószerve „A Néprajzi Múzeum Értesítője“. Feladata a múzeológiai kérdések (leltározás, raktározás, konzerválás, restaurálás, stb.) részletes megtárgyalása, továbbá minden a néprajzi gyűjtést elősegítő cikk, adalék közlése. Ez a nagymúltú hivatalos jellegű folyóirat a XXXV. kötettel 1943-ban megakadt. Befejezésére nem volt pénz. (Mert kulturális célokra pénz nálunk a közelmúltban csak elvétve s oly keservesen akadt, hogy könnyebb volt egyszerre sportuszodát, repülőteret, meg ugrótornyot építtetni, mint egy közhasznú kiadványsorozatot alimentálni!) Pedig a Néprajzi Múzeum Értesítőjére (s ezzel együtt minden értékes kiadványra) kell, hogy legyen pénz. Az elmaradt számokat akként próbálják pótolni, hogy még ebben az évben megjelenjék az 1943. év III—IV. száma, valamint az 1944. évi folyam egyetlen összevont számban, míg az 1945. évi a jövő évre marad, hogy végre a közlemény ismét utolérje saját magát. „A Néprajzi Múzeum Füzetei“ c. sorozatban eddig a Néprajzi Múzeum Értesítőjének terjedelmesebb tanulmányai jelentek meg különlenyomatként. A jövőben ezeket a nagyobb tanulmányokat köztik e sorozatban. A soron következő füzetek közül különös érdeklődésre tarthat számot Domanovszky György dolgozata: „A lidérc a magyar néphitben.“ A Néprajzi Múzeum agilis igazgatója Márkus Mihály társaságában szerkeszti a „Magyar Népművészet“-et (a Magyar Néprajzi Társaság és a Néprajzi Múzeum közös kiadványát). A múltban e sorozat kizárólag a Múzeum kiadása volt. Bátky Zsigmond, Győrffy István, Madarassy László, Viski Károly, Gönyey Sándor kitűnő tárgyi néprajzi tanulmányai teszik az első 12 kötetet. Az új folyam szerzői (Manga János, Domanovszky György, stb.) hívek akarnak maradni a nemes hagyományokhoz a népművészet tárgyi emlékeinek (bútorok-, pásztorfaragások-, kerámiáknak, stb.) további feltárásával. A népélet ismerői érzik s vallják is, hogy korunk fejlődése a paraszti műveltség rohamos átalakulásához fog vezetni. Ez szükségessé teszi, hogy a régi és pusztuló műveltséget minél gyorsabban és teljesebben begyűjtsük. Erre a munkára a szakemberek száma ma nem elegendő. Olyan útmutató kézikönyveket kellene tehát sürgősen szerkesztetni, melyekből a néprajz iránt érdeklődők megtalálhatnák a szükséges szakismereteket, felkészülhetnének a gyűjtésre és ezzel a szakembereknek megfelelő segítőtársai lennének. Mind ennek, mind pedig az iskolai néprajzi oktatásnak eredményessé tétele érdekében szükséges volna tehát megfelelő kis néprajzi vezérfonalakat íratni, annál is inkább, mert hiszen a Teleki Géza kultuszminiszter által kibocsátott új tanterv a néprajznak a földrajzzal egyenlő értékű súlyt adott. A Nép- 4