Köznevelés - Minisztériumi rendeletek, közlemények, 1950 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1950-12-15 / 24. szám - E. 1202–2R–3/1950. V. K. M. - E. 1202–2R–2/1950. V. K. M. - E. 1254–1704–6/1950. V. K. M. - 1613–122/1950. V. K. M.

132 * KÖZNEVELÉS A szovjet ifjúság milliói merítettek erőt Osztrovszkij művéből az építéshez. Megtanulták belőle az igazi hazaszeretetet, az önfelál­dozást, az ellenség gyűlöletét. A Nagy Honvédő Háborúban maguk­kal vitték a művét a hátizsákban. Pávelt a forradalom vihara és a polgárháború megpróbáltatásai edzik a céllá, de nem lesz vakon rajongó. Mi őrzi meg ettől? Az, hogy világosan látja a célt. A Párt és a Komszomol megjelöli mindig az utat. Osztrovszkij regényében magukra ismertek a szovjet ifjak, Osztrovszkij regénye a szocializmusért vívott harc valósága: való­ság, amelyben legfőbb útmutató a Párt, Lenin és Sztálin Pártja. Zelk Zoltán: A hűség és hála éneke Zelk Zoltán költői pályáját 1935-ben kezdte, írt a Nyugat, Válasz és a Magyar Csillag c. folyóiratokba. Több verseskötete jelent meg. Pályáját két korszakra osztja a felszabadulás. Azóta indult el a szocialista költészet útján. Ezen az úton döntő jelentőségű ,,A hűség és a hála éneke” c. nagy költeményének megjelenése. Viszonya a Párthoz tudatos és világosan látható. Felszabadulás utáni verseit a „Pártos élete” c. kötetben foglalta össze (1946—47) „A hűség és hála éneke” Sztálint énekli. A vers mondanivalójának, szerkezeti feldolgozásának áttekin­tése világosan mutatja a költőnek a szabadsághoz, néphez, a Párt­hoz és a béke nagy ügyéhez való viszonyát. Első énekben seregszemlét tart a népek fölött, akik zászlójukra tűzték Sztálin nevét.. Ez ad erőt a kapitalista országokban is a kizsákmányolt, elnyomott munkásoknak, dolgozóknak. Nevére ,,ki­­gyúl a szívek mécse“. — És miért szól hozzá minden elnyomott? Mert az ő nevével a Párt zászlaját emeljük magasba és ahol az ő nevét írták a lobogóra, ott a hatalom a munkásoké. Második és harmadik ének. Lenin és Sztálin harcából „meg­tanulta a négy világtáj a leckét”, hogyha győz a munkáshatalom, a népnek teremt hazát s „ha Marx és Lenin tanítása a páncél — pokol fegyvere sem foghat azon” — Lenin koporsója körül ott állt a Bolsevikok Pártja, de mögötte ,,s vele a világ minden proletárja“. Nem is válunk el tőle. Sztálin minden proletár nevében esküdött, hogy teljesítik végső akaratát: megőrizzük tisztán és magasra emeljük a Párt zászlaját. Minden, amit építettünk és építünk, az ő műve — Sztáliné, a Párté, — mert Kommunista Párt és Sztálin egy. A negyedik énekben magyar vonatkozásban látjuk a felszaba­dítás nagy harcát. Szovjet hősök szabadították fel hazánkat. Azóta új élet és szabadság van itt. Új házak, gyárak, raktárállomások és iskolák épülnek. S aki az utat mutatja, segít és nevel, az a Párt, a Mozgalom, tehát Sztálin, ő az, aki letörli a szolgaság annyi ezred­évét. — Minket Rákosi tanít, ahogy azt Lenintől és Sztálintól tanulta. „A hűség és a hála éneke" tehát arról szól, aki békénk legfőbb őre, „jövendők zászlaja". Tárgya: szocialista tárgy, a népek felszabadításáért vívott sztálini küzdelem — a világ minden dolgozójának küzdelme a gyű­lölt elnyomók, kizsákmányolók ellen, hogy megteremthessék a békét. Hogyan mutatja meg a Párt szerepét? A népek milliói azért köszöntik Sztálint, mert ő az, aki „az elnyomottakat győzni tanítja”, ő az, akitől az elnyomott népek — a munkás, a földműves, a bányász egyaránt várja a jövőt. Sztálin műve viszont a Párt műve, mert Sztálin és a Párt: egy. A népek élete, küzdelme vonul fel előt­tünk a versben, amint Sztálin s a Párt által vezetve, a jövőért küzd. A költeményben érvényesül a forradalmi romantika: 1. a tények csoportosításában: A népek köszöntik Sztálint, nevének visszhangja forradalmakat gyújt szerte. Felvonulnak előttünk a megrázó, de heroikus forradalmak. Előttünk áll az ifjú Szovjet, mely az új világ „kovácsműhelye” — 2. a hangban, mely eposzi és diadalmas hang. A forma és tartalom összhangja teljes: a szocializmus győzelmé­ről dalol, harcról, indulatról. A vers úgy ágazik, fut szét, mint a forradalom lángja a népek között, de ott van mégis mindenütt benne a nagy irányító, a Párt, Sztálin, aki egységes értelmet, célt ad a küzdelemnek, aki szítja, de keményen egybefogja ezt a nagy lángolást. Érezzük a költő lelkesedését és háláját, hogy mi is benne vagyunk a harcban és a haladás mellett harcolhatunk. (Második havi anyag.) Veres Péter: Próbatétel Veres Péternek ez a regénye felszabadulás utáni irodalmunk egyik eseménye volt. A népi írók táborából elindult Veres Péter e novellás kötetével lépett határozottan a szocialista realista iro­dalom útjára. Az író a Próbatétel négy elbeszélésében a magyar parasztosztályt ábrázolja. Nem egyszerűen a parasztot mutatja be, hanem az új parasztosztályt, annak megszületését ábrázolva mutatja meg­ az újat. Azt vizsgálja, hogyan alakul ki a parasztnak a mun­kához való új viszonya, hogyan érzi magáénak az országot. Az újat a régivel való harcában mutatja be. Veres Péter paraszti realista író, művében osztályának a magyar szegényparasztságnak az élete tükröződik, régebbi írásaiban a kizsákmányolás alatt nyögő parasztság nehéz sorsa, a Próbatételben a szabad paraszti élet kialakulása. A paraszti sorsnak valósághű ábrázolása közben 1. látja, hogy a mostani paraszti élet leglényegesebb vonása az átalak­lás, a változás, az új élet kibontakozása a régivel való harcában. Ezt írja meg: ,.a mát, amint jön a tegnapból és megyen a holnapba". (A Próbatétel Ajánlása.) A mai paraszti valóság tükröztetése elvezeti annak a folyamatnak az ábrázolására, melyet Sztálin klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Életünkben mindig elhal valami, de az, ami elhal, nem akar egyszerűen meghalni, hanem harcol a létéért, védelmezi idejétmúlt ügyét. Életünkben mindig születik valami új, de az, ami születik, nem születik egyszerűen, hanem visít, kiabál, védelmezi­ a léthez való jogát.” (Lenin, Sztálin: Párt és pártépítés. 591. 1.) Mint tudjuk, a valóság művészi tükröztetése úgy történik, hogy az író a valóság lényeges jogait tipikus alakokba, és tipikus helyze­tekbe sűríti össze. Veres Péter is az újnak és a réginek a küz­delmét paraszttípusokban ragadja meg, a négy novella szereplőiben. Suli kis Vargában az ingadozó, jobbra és balra kacsintgató földhöz juttatott paraszt úttévesztését mutatja meg, Dankó Jánosban annak a szegényparasztnak fejlődését vázolja, aki eljut az egyéni gazdál­kodástól a szövetkezetig. A Próbatétel c. novella egész sorát vonul­tatja fel a már termelő szövetkezetbe tömörült parasztoknak, a szövetkezeten belül a régi kisparaszti erkölcsnek és az új, a szocia­lizmus felé haladó parasztság erkölcsének összeütközését, ezeknek a nehézségeknek a Párt segítségével való legyőzését, és az újnak a győzelmét ragadja meg változatos és érdekes típusaiban. Csapó Bandi a számító paraszt, aki mindvégig nem tudja meg­érteni a társas gazdálkodás jelentőségét, teljesen a kapitalista gon­dolkodásba van belegyökerezve, nem is iparkodik ebből szabadulni, ugyanakkor viselkedése, eljárási módjai egyéniek és egyediek. Csiri Borsos a lelkesen dolgozó, versenyszellemű paraszt, akit azon­ban sikerei elbizakodottá tesznek és a Párt útmutatására van szük­sége, hogy megtalálja az utat a közösséghez. Egyéni vonása, hogy erényeinek és hibáinak oka a nagy testi erő. Kiss Gábor az öntuda­tos kommunista paraszt típusa, akiben a komoly vezetői készség szerénységgel és tapintattal párosul A Helytállás hősében, Barna Gáborban pedig megmutatja, hogyan fejlődik egy hajdani urasági cseléd öntudatos, kommunista, dolgozó paraszttá. Az osztályellen­séget is sokoldalúan megrajzolt típusokban ábrázolja Veres Péter. Ilyenek a nyugatról hazakerült Csatári, „liberális konzervativizmu­sával”, a különösen sokoldalúan jellemzett Borsos Kelemen, ez a kulákszármazású nyilas földbirtokos. A novellákban a felszabadulás utáni politikai, társadalmi harcok, a különféle pártok megalakulása és darca tipikus helyzetekbe van összesűrítve. Nagyon érdekes a Próbatétel c. novellában, hogy az új erkölcs kialakulását Veres Péter a munkafolyamat során ábrá­zolja. Az aratási munkákban, majd a nagy művészettel megrajzolt alföldi vihar folyamán tűnnek fel az új fejlődést hátráltató és elő­segítő emberi jellemvonások és magának a munkának a szükség­­szerűségéből természetesen következik az újnak a győzelme. Révai József megállapítása szerint: „Veres Péter mint paraszti realista író az új paraszti élet ábrázolása közben, — tehát nem holmi előre megfontolt „politikai" szándékkal — beleütközött a termelő szövetkezet, a kommunista paraszt, a Párt szerepének kér­désében és a kérdések írói megoldása közben szinte az alkotás kényszere alatt fejlődik a paraszti realizmusból a szocialista realizmusba.” TÖRTÉNELEM (Második havi anyag.) A történelmi materializmusról I. A társadalom anyagi életének feltételei és azok szerepe a társadalom felépítésében és fejlődésében. 1. Az anyagi javak termelési módja. a) Az anyagi javak termelési módja a társadalmi rendszer jel­legét, a társadalom arculatát meghatározó főerő. b) A termelő erők sztálini meghatározása. c) Mit értünk termelési viszonyok alatt? d) Termelési mód a társadalom termelőerőinek és az emberek termelési viszonyainak egysége az anyagi javak termelésének folya­matában. f . e) A termelési viszonyok jellege a Szovjetunióban a Nagy Októ­beri Forradalom után. f) A termelési viszonyok átalakulása népi demokráciánkban a felszabadulás után. 2. A földrajzi környezet. a) Milyen jelentőséget tulajdonítanak a földrajzi tényezőknek a polgári történészek, szociológusok és a második internacionálé opportunista teoretikusai? b) Hogyan semmisítette meg Sztálin elvtárs ezeket a reakciós értékeléseket? c) A földrajzi környezet megváltoztatásának lehetőségei a szocia­lizmus és a kommunizmus viszonyai között. d) A földrajzi környezet megváltoztatásának lehetőségei szocia­lizmust építő népi demokráciánkban. 3. A népesség növekedése. a) Malthus hamis és reakciós elméletének cáfolata. b) A népesség növekedésének tényleges szerepe a társadalom fejlődésében. 2. A termelés sajátosságai. 1. A termelés első sajátossága. a) Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a törvényszerű­ségből a társadalom történetének tanulmányozására vonatkozólag? b) Milyen következtetéseket kell levonni a proletariátus párt­jának ebből a tételből? c) A termelő erők fejlődésének kapcsolata a tudomány fejlő­désével. d) A tudományos felfedezések alkalmazásának lehetőségei és határai. e) A modern természettudomány vívmányainak hasznosítása a Szovjetunióban és szocializmust építő népi demokráciánkban. f) Az imperialista országok tudománya az imperialista agresz­­szió, a rombolás és a háború szolgálatában. 2. A termelés második sajátossága. a) A termelő erők és a termelési viszonyok kölcsönhatásának törvényszerűsége. b) Hogyan igazolhatjuk ezt a törvényszerűséget a kapitalista és szocialista termelési mód példáján? c) A termelő erők és a termelési viszonyok fejlődése a külön­féle társadalmi és gazdasági formákban az ősközösségtől napjainkig. d) A termelőerők fejlődésének rugói a kapitalizmus felfelé ívelő korszakában. e) A termelési viszonyok öt alaptípusa vizsgálatának jelentősége a materialista történelmi szemlélet kialakításának a szempontjából. f) Az osztályharc jelentősége a társadalom fejlődésének szem­pontjából. g) A Szovjetunió és a szocializmust építő népi demokráciák ter­melési viszonyainak jellemző vonásai. h) Az egyre pusztítóbb gazdasági válságok okai és tünetei az imperialista országokban.

Next