Köznevelés, 1952 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1952-01-01 / 1. szám
2 A KÖZOKTATÁSÜGYI KÖLTSÉGVETÉS Az országgyűlés 1951 december 20-i ülésén tárgyalta a Közoktatásügyi Minisztérium költségvetését. Az előadó beszéde és a hozzászólások egyaránt azt mutatták, hogy népköztársaságunk béke-költségvetésében a közoktatásügy igen jelentős szerepet játszik. A közoktatásügyi tárca 1952. évi költségvetési előirányzata az elmúlt évivel szemben 53,3 százalékos emelkedést jelent. A közoktatásügyi költségvetés országgyűlési tárgyalása ismét bebizonyította, hogy nálunk a közoktatást, az iskolai munkát egyre jobban megbecsülik, s az oktatónevelő munka jobb körülményeinek megfelelő anyagi alapját biztosítják. Az előterjesztett költségvetési kereten túlmenőleg Rusznyák István elvtárs, Kossuth-díjas egyetemi tanár javasolta, hogy a természettudományi kar építkezéseinek beruházási előirányzatát növeljük 6 millióval, Tóth Lajosné pedig a diósgyőri és az ózdi diákotthonok megépítésére már az 1952-es évben javasolta 4 millió forint fedezet biztosítását. Ezenkívül javasolta, hogy 5 millió forinttal növeljék az óvodák és anapköziotthonok költségelőirányzatát, további 5 millió forintot fordítsanak újabb iskolai tornatermek létesítésére, sportfelszerelések beszerzésére és további 15 millió forinttal növeljék az egyháztól átvett iskolák gyors rendbehozására fordított összeget. A javaslatokat az országgyűlés örömmel üdvözölte. Az országgyűlésen arra is fény derült, hogy milyen máskép van mindez a kapitalista országokban. Nálunk a tanulók létszáma és a tanulmányi színvonal egyre emelkedik, náluk sokmillió gyermeket kirekesztenek az iskolákból. Hiába dicsekszik úton-útfélen az USA a magas gazdagságával, a valóság az, hogy az Egyesült Állacsolat ne csak így legyen meg, a verseny keresztül,elkérték iskolája címét. Ők is szeretnének levelezni a mi úttörőinkkel, szeretnék megtudni, milyen eredményeket értek el a tanulás terén, mik a problémák. Ez az igazi kifejezője a két nép fiai mély barátságának. Megbecsülés, szeretet egymás iránt, s tapasztalatok kicserélése a munka megjavítására. A szovjet tanulók célja: kitűnő bizonyítvány és a bukás nélküli iskola. Ezért harcolnak minden igyekezetükkel. Ilyen ifjúságra — mondotta befejezésül Toldi István . — nyugodtan lehet rábízni a jövőt, a kommunizmus építését és a béke szent ügyét. Gubi Miklósné, a K. M. oktatási osztályának vezetőhelyettese, a szovjet tanítóval való találkozásáról mondotta el tanulságos benyomásait. • A moszkvai Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatójával beszélt,aki elmondotta, hogy „bár a Szovjetunióiban minden dolgozó nagy megbecsülésnek örvend, a legnagyobb megbecsülés talán a pedagógust övezi. Tanító nélkül nem lehet valaki sem mérnök, sem orvos, sem semmiféle specialista” — mondotta. Hadd idézzünk a szovjet pedagógussal kapcsolatban Gubi Miklósné rádiónyilatkozatából: A szovjet tanító mélyen átérzi felelősségét. Gyermeket nevelni nagy dolog.’ Az embert emberre tenni, megóvni és felemelni — minden anya tudja, hogy mit jelent ez. De a szovjet tanítónak a kommunizmus építőit, Lenin és Sztálin fiait és követőit kell felnevelnie. És a tanítók az iskolákban tényleg a szovjet hazához méltó embereket neveltek. A szovjet tanítók a lenini tanítás szellemében megelevenítik mindazt, amit évezredek emberi kultúrája sokban egyre nagyobb hiány mutatkozik iskolaépületekben, s az elmúlt tanévben az iskolaköteles korú gyermekek egyötöde — több mint hatmillió — kívül rekedt az iskolák kapuin. De nem rózsásabb a helyzet a többi kapitalista országban sem. A marshallizált Franciaországban új iskolát egyáltalán nem építenek. Olaszországban az iskolakötelesek 45 százaléka nem tanulhat. Még döntőbb a különbség, ha a nevelő-oktató munka belső tartalmi kérdését hasonlítjuk össze. Amerikában és a többi kapitalistaországban nem az oktatási színvonal emelésére törekszenek, hanem arra vigyáznak, hogy a gyermekek ne sajátíthassák el a haladó tudományt, az igazságot. Az amerikai iskola ellenőrzése egyre inkább a hírhedt amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kezébe került. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy az amerikai iskola úgynevezett nevelőmunkájának célja a béketábor gyűlöletére való nevelésben összpontosul. 1952. évi közoktatási költségvetésünk elősegíti, hogy a békéért folytatott harcunk kiszélesedjék és egyre jobban elmélyüljön iskoláinkban. A mi iskoláinkkal, a bennük folyó oktató és nevelő munkával ez a harc szorosan összefügg. Pedagógusaink egyre inkább úgy tanítanak és úgy nevelnek, hogy tanítványaik mindent megértsenek, ami körülöttük — hazánkban és a világban — történik, hogy erejükhöz képest támogassák dolgozó népünk törekvéseit. Az is egyre inkább nevelőink és tanulóink vérévé válik, hogy mindezt akkor tudják megtenni, ha jól nevelnek és tanulnak. Az 1952. évi költségvetés egyre jobban elősegíti iskoláink oktató-nevelő munkájának eredményességét, hogy iskoláinkat művelt, a haza, a munkásosztály, a párt és a nagy Szovjetunió iránti lángoló szeretetre nevelt ifjúság hagyja el, felhalmozott és egyben a kultúra további hatalmas fejlődésének forrásává változtatják. Az Úttörő Palota geológiai kabinetjében egy kisfiú ezzel a címmel írt cikket a faliújságra: Az én szeretett kövem. És a ma még gyerekes szenvedély, ami az ifjú geológust a szeretett kőhöz fűzi, holnap komoly alkotó munkává válik a szeretett haza, a szeretett nép, az emberiség érdekében. Jegyezzük meg felt amit a szovjet tanító magatartásáról mondott a Rádióban: A szovjet tanító mélységesen optimista. Megvallom, mi egyszer sem beszéltünk pedagógussal, aki csak a jelent ismertette volna. A Gyermekkönyvek Házában Csernisevszkij szavait írták fel arról, hogy a legszen-tebb munka, a jövő álmait a jelenben megvalósítják. A tanítókat mélyen áthatotta ez a tanítás. Így mindig mindenki tervez, mindenki a jövőt formáljal tele van gazdag ábrándokkal, amelyeket óráról-órára valóra vált. A szovjet tanító optimizmusa boldog jelent és még boldogabb jövőt épít és ez az építés a béke megvédése-hírek elszánt odaadásával párosul. A szovjet tanítótt mellén a Nagy Honvédő Háború kitüntetései csillognak és ezek a harcedzett emberek lelkük minden erejével akarják a békét és meg is fogják védeni. így beszéltek a magyar pedagógusok a moszkvai Rádió mikrofonja előtt. Az élmény csodálatos gazdagsága színesítette minden szavukat. És amikor a nagy szovjet haza embereiről, pedagógusairól és diákjairól beszéltek, arra gondoltak, hogy hazatérve, az igazi haza* Szeretet-'meggyőződésével és szorgalmával adják át né-' püknek, szorcializmust építő népi demokráciánk iskolá-' jának a sok-sok tapasztalatot, értékes ismeretet. KÖZNEVELÉS