Köznevelés, 1952 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1952-01-01 / 1. szám

2 A KÖZOKTATÁSÜGYI KÖLTSÉGVETÉS Az országgyűlés 1951 december 20-i ülésén tárgyalta a Közoktatásügyi Minisztérium költségvetését. Az előadó beszéde és a hozzászólások egyaránt azt mutatták, hogy népköztársaságunk béke-költségvetésében a közoktatás­­ügy igen jelentős szerepet játszik. A közoktatásügyi tárca 1952. évi költségvetési előirányzata az elmúlt évivel szemben 53,3 százalékos emelkedést jelent. A közoktatásügyi költségvetés országgyűlési tárgya­lása ismét bebizonyította, hogy nálunk a közoktatást, az iskolai munkát egyre jobban megbecsülik, s az oktató­­nevelő munka jobb körülményeinek megfelelő anyagi alapját biztosítják. Az előterjesztett költségvetési kereten túlmenőleg Rusznyák István elvtárs, Kossuth-díjas egye­temi tanár javasolta, hogy a természettudományi kar építkezéseinek beruházási előirányzatát növeljük 6 millió­val, Tóth Lajosné pedig a diósgyőri és az ózdi diákottho­nok megépítésére már az 1952-es évben javasolta 4 millió forint fedezet biztosítását. Ezenkívül javasolta, hogy 5 millió forinttal növeljék az óvodák és a­­napköziottho­­nok költségelőirányzatát, további 5 millió forintot fordít­sanak újabb iskolai tornatermek létesítésére, sportfelsze­relések beszerzésére és további 15 millió forinttal növel­jék az egyháztól átvett iskolák gyors rendbehozására for­dított összeget. A javaslatokat az­ országgyűlés örömmel üdvözölte. Az országgyűlésen arra is fény derült, hogy milyen máskép van mindez a kapitalista országokban. Nálunk a tanulók létszáma és a tanulmányi színvonal egyre emel­kedik, náluk sokmillió gyermeket kirekesztenek az isko­lákból. Hiába dicsekszik úton-útfélen az USA a maga­s gazdagságával, a valóság az, hogy az Egyesült Álla­csolat ne csak így legyen meg, a verseny­ keresztül,elkér­ték iskolája címét. Ők is szeretnének levelezni a mi úttörőinkkel, szeretnék megtudni, milyen eredményeket értek el a tanulás terén, mik a problémák. Ez az igazi kifejezője a két nép fiai mély barátságának. Megbecsülés, szeretet egymás iránt, s tapasztalatok kicserélése a munka megjavítására. A szovjet tanulók célja: kitűnő bizonyítvány és a bukás nélküli iskola. Ezért harcol­nak minden igyekezetükkel. Ilyen ifjúságra — mondotta befejezésül Toldi István . — nyugodtan lehet rábízni a jövőt, a kommunizmus épí­tését és a béke szent ügyét. Gubi Miklósné, a K. M. oktatási osztályának vezető­­helyettese, a szovjet tanítóval való találkozásáról mon­dotta el tanulságos benyomásait. • A moszkvai Pedagógus Továbbképző Intézet igaz­gatójával beszélt,­­aki elmondotta, hogy „bár a Szovjet­unióiban minden dolgozó nagy megbecsülésnek örvend, a legnagyobb megbecsülés talán a pedagógust övezi. Tanító nélkül nem lehet valaki sem mérnök, sem orvos, sem semmiféle specialista” — mondotta. Hadd idézzünk a szovjet pedagógussal kapcsolatban Gubi Miklósné rádiónyilatkozatából: A szovjet tanító mélyen átérzi felelősségét. Gyerme­ket nevelni nagy dolog.’ Az embert emberre tenni, megóvni és felemelni — minden anya tudja, hogy mit­ jelent ez. De a szovjet tanítónak a kommunizmus épí­tőit, Lenin és Sztálin fiait és követőit kell felnevelnie. És a tanítók az iskolákban tényleg a szovjet hazához méltó embereket neveltek. A szovjet tanítók a lenini tanítás szellemében meg­elevenítik mindazt, amit évezredek emberi kultúrája sokban egyre nagyobb hiány mutatkozik iskola­épületek­ben, s az elmúlt tanévben az iskolaköteles korú gyerme­kek egyötöde — több mint hatmillió — kívül rekedt az iskolák kapuin. De nem rózsásabb a helyzet a többi kapi­talista országban sem. A marshallizált Franciaországban új iskolát egyáltalán nem építenek. Olaszországban az iskolakötelesek 45 százaléka nem tanulhat. Még döntőbb a különbség, ha a nevelő-oktató munka belső tartalmi kérdését hasonlítjuk össze. Amerikában és a többi kapi­talista­­országban nem az oktatási színvonal emelésére törekszenek, hanem arra vigyáznak, hogy a gyermekek ne sajátíthassák el a haladó tudományt, az igazságot. Az amerikai iskola ellenőrzése egyre inkább a hírhedt amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kezébe került. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy az amerikai iskola úgynevezett nevelőmunkájának célja a béketábor gyűlöletére való nevelésben összpontosul. 1952. évi közoktatási költségvetésünk elősegíti, hogy a békéért folytatott harcunk kiszélesedjék és egyre job­ban elmélyüljön iskoláinkban. A mi iskoláinkkal, a ben­nük folyó oktató és nevelő munkával ez a harc szorosan összefügg. Pedagógusaink egyre inkább úgy tanítanak és úgy nevelnek, hogy tanítványaik mindent megértsenek, ami körülöttük — hazánkban és a világban — történik, hogy erejükhöz képest támogassák dolgozó népünk törek­véseit. Az is egyre inkább nevelőink és tanulóink vérévé válik, hogy mindezt akkor tudják megtenni, ha­ jól nevel­nek és tanulnak. Az 1952. évi költségvetés egyre jobban elősegíti iskoláink oktató-nevelő munkájának eredményes­ségét, hogy iskoláinkat művelt, a haza, a munkásosztály, a párt és a nagy Szovjetunió iránti lángoló szeretetre ne­velt ifjúság hagyja el, felhalmozott és egyben a­ kultúra további hatalmas fej­­­lődésének forrásává változtatják. Az Úttörő Palota geológiai kabinetjében egy kisfiú ezzel a címmel írt cikket a faliújságra: Az én szeretett kövem. És a ma még gyerekes szenvedély, ami az ifjú geológust a szeretett kőhöz fűzi, holnap komoly alkotó munkává válik a szeretett haza, a szeretett nép, az em­beriség érdekében. Jegyezzük meg felt amit a szovjet tanító magatartá­sáról mondott a Rádióban: A szovjet tanító mélységesen optim­ista. Megval­lom, mi egyszer sem beszéltünk pedagógussal, aki csak a jelent ismertette volna. A Gyermekkönyvek Házában Csernisevszkij szavait írták fel arról, hogy a legszen-­­tebb­ munka, a jövő álmait a jelenben megvalósítják­. A tanítókat mélyen áthatotta ez a tanítás. Így mindig mindenki tervez, mindenki­ a jövőt formáljal tele van gazdag ábrándokkal, amelyeket óráról-órára valóra vált. A szovjet tanító optimizmusa boldog jelent és még boldogabb jövőt épít és ez az építés a béke megvédése-h­írek elszánt odaadásával párosul. A szovjet tanítótt mellén a Nagy Honvédő Háború kitüntetései csillog­nak és ezek a harcedzett emberek lelkük minden erejé­vel akarják­ a békét és meg is fogják védeni. így beszéltek a magyar pedagógusok a­ moszkvai Rádió mikrofonja előtt. Az élmény csodálatos gazdag­sága színesítette minden szavukat. És amikor a nagy szovjet haza embereiről, pedagógusairól és diákjairól beszéltek, arra gondoltak, hogy hazatérve, az igazi haza* Szeretet-'meggyőződésével és szorgalmával adják át né-' püknek, szorcializmust építő népi demokráciánk iskolá-' jának a sok-sok tapasztalatot, értékes ismeretet. KÖZNEVELÉS

Next