Köznevelés, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-15 / 2. szám

Különben se tudván actio nélkül beszélni, a felvett személy minden szavainak, minden cselekedeteinek, magaviselésének... a szakasztott odaillő tónust megadta ... Ily tűzzel, ily elevenséggel, most méltóságosan, majd nevetségesen, most felháborodva, majd lecsendesedve beszélvén, tanítván, ő a követett személyeknek mind karaktere, mind egész históriája s természete tanítványi fejében egyszerre megragadt, s az ő tanítványai ahelyett, hogy a hideg leckétől idegenkedtek volna, az oskolájába mint theátromba egymást törve mentek.“ Csokonai népszerűsége abból a humánus magatartásból is fakadt, amelyet Rousseau műveiből sajátított el. A debreceni kollégiumban szokásos ridegséggel és tekintélyeskedéssel szemben Csokonai baráti légkört alakított ki, s ez a barátság az iskolán kívül és a tanulmányok befejezése után is megmaradt. Erről emlékezik meg volt tanítványa, Gaál Lászl kéziratos Csokonai-életrajza. ..Csokonai az emberséges és becsületes, a jó, szeretetreméltó, kedves tanító szerettetett volt tanítványaitól: szerette ő is tanítványait és vonzódása irántuk több évek múlta után is fennmaradt. Lévai Bálint Csokonainak 1784-ben tanítványa volt, ő 1804-ben ősszel a Collégiumban senior volt, és Csokonai eránt ekkor is gyermekes szeretettel és tisztelettel viseltetett, és Csokonai ötét akkor is csak fráter Bálintomnak nevezgette.“ Csokonai ellen a kolégium szigorú rendjének megsértése miatt két pert indítottak. A második per a legsúlyosabb ítélettel fejeződik be, az iskola legtehetségesebb tanulóját ajánló bizonyítvány nélkül kizárják a kollégiumból. Ez a kegyetlen ítélet nem a szabályok megsértésének büntetése, sokkal inkább a jakobinus mozgalom leleplezésének következménye. Csokonai ugyanis Pesten járt, megnézte Martinovics és társai kivégzését, és minden valószínűség szerint erről hozott hírei miatt sújtották a legsúlyosabb büntetéssel. Csokonai búcsúzó beszédét a szokástól eltérően magyar nyelven mondotta el. Beszédéből kitűnik filantróp felfogása, tanítványait barátainak érezte: „A nálamnál kicsinyebbekkel mindég nyájason voltam, és szeretetöket megnyertem; óh, be örült az én lelkem akkor, óh be szerette magát, indőn látta, hogy az én nálam kisebbnek bizodalma van hozzám, s az én gravitásra szedett szemöldököm nem üti le az övét, mely felemelkedett az én szeretettel édesült tisztelésemr“. Ugyanez a meleg szeretet halta át „Tanítványaitól búcsúzik“ című költeményét. Ebben a debreceni Nagyerdőben folytatott séták emléke is feltűnik: Óh legkedvesebb Barátim!beli édesen képzelem Mi örömmel sétáltatok tavaly a Tempón velem. Mely jól esett, ha játszódva lépvén utánam nyomba Kis koszorúkat raktatok tiszteletül markomba. A költemény következő szakaszában a humanizmust, a haza szeretetét és a kultúrát, egész életének legmélyebb tartalmát állítja az ifjúság elé . Embertársát ki szereti, és híve hazájának. Még emellett a tudományt tartja jojó javának. A csendes megelégedés és boldogság azt vezeti. Csokonait egész pályáján ezek az eszmények vezetik. Szereti hazáját és a tudományt, ezért magyarnyelvű oktatást kíván, s ez nemcsak búcsúbeszédéből tűnik ki, hanem számos verséből és főként ,, A magyar nyelv feléledése“ című írásából. Ebben a költői nyelven írt tanulmányban a latin nyelvű oktatás ellen és az anyanyelvi tanítás mellett is szót emel: „Eddig a holtak nyelvén rebegtünk; a mi értelmünk alacsonyan tévelygett a Priscianuslatin nyelvtanból szövevényein, a szózatok országában, s nem ért arra, hogy dolgokat tanuljon, s hogy olyan kincseket gyűjtsön magának, amiknek becse az egész életben használatos. A tudomány templomának egy régi, rozsdás kulcsát egész ifjúságunkban keresgéltük, s ritka volt közöttünk, aki a bemenetelre amiatt ráérhetett volna, így tévesztettük el a természetnek rendes útját!“ A rousseauista természetes nevelés útját járja Csokonai csurgói tanári pályafutása alatt is az 1798— 99. tanévben. Leveleiből egy elhagyatott iskola szegénysége világlik ki. Csokonai mindenben szükséget szenved, de mint egyik levelében írja: „A korinthusi Alcibade s Athaenében is tud Alciibades lenni, azt fogom és kívánom én Csurgón megmutatni.“ Iskolájába új tárgyat vezet be: tanítványait a magyar verscsinálásra oktatja. Csokonai újítása megragadja a rábízott ifjakat, amint erről Gaál László beszámol: „A novemberi diligentia (tanítás) beázásával Cs. a nagyobb oskolában tanítani szokott studiumokon kívül a magyar versírásról tanított, ezen kezdvén a tanítását, deák prózédiát akárhon túlhattok, de magyart nem. Én és néhány tanulótársam ekkor mentünk által Csokonai tanítványai közé, de csak mikor a magyar versírásra tartozó leckéit adta, egyébiránt a kisebb oskolába tartoztunk.“ Csokonnai pedagógiáját a gondolkodásra nevelés jellemzi. Tanításában a gyermek gondolatvilágából indul ki. Gaál megfigyeli eljárását: „Tanítványi szerették Csokonait, mint barátjukat, testvérneket, attyákat, soha egyik tanítványát se bántotta. Ha tanítványa gyengélkedett felfogásában, ott kezdette a felvilágosítást, ahol tanítványának felfogható eszét állam észrevette, s a tanítvány örült útba vezetetésén s nem volt oka elcsüggedni.“ Gaál helyesen figyelte meg Csokonai eljárását, amelyről maga a költő ezt írja egyik levelében: „Azon törekedem, hogy ahhoz szoktassam növendékeimet, mi a régi mechanika, mi a ma gondolkozó és gondos kószáló tanítás, mi az oskolai s a boldog elfelejtésnek szánt pedántság, mi a valóságos embert formáló tudás, mi az Orbilius (ókori pápás nevelő) és mi az emberszerető oktató, aki az ő tanítóitól vett kincset s az emiatt való adósságot uzsorával együtt kívánja a fiatal emberiségnek megfizetni.“ Csokonai csurgói pályafutásának értékes emlékei azok a színdarabok, amelyeket tanítványaival játszatott el A „Cultura“, „Az özvegy Karnyóné“ a diákszínjátszás régi hagyományát tölti meg új tartalommal, és az anyanyelvi kultúra ápolásának egyik jelentős tényezője. Tankönyvtervek és diákjai számára készített vázlatok mutatják, hogy a költő korának első professzora lehetett volna, ha a ,,hálátlanság“ miatt Csurgót nem kell elhagynia. A XVIII. század haladó pedagógusai a magyar nyelvű iskoláért harcoltak. A gépies „tabellák“ helyett gondolkodtató eljárásokat dolgoztak ki, a ne-velésben pedig a szigor helyett a humanizmusnak, a filantróp eljárásnak megvalósaó voltak. A kor haladó nevelői között a felvilágosodás legnagyobb költőjét méltó helyre állíthatjuk, mert ezeket a nagyszerű törekvéseket rövid tanár, pályafutása alatt ő is sikerrel valósította meg.