Köznevelés, 1956 (12. évfolyam, 1-20. szám)

1956-08-01 / 14-15. szám

KÖNYVEKRŐL Mándy Iván: Csutak és a többiek Évek óta közismert tény, hogy ke­vés a színvonalas, hozzáférhető gyer­mek-színdarab. Iskoláink viszont évek óta tanévenként­­ kétszer-há­­romszor rendeznek műsoros ünne­pélyeket a szülői munkaközösséggel karöltve. Egy-egy ilyen műsoros ün­nepélyre úgy is fel lehet készülni, hogy abból ne csak az úttörőtábor vagy az iskola számára felhasznál­ható anyagi siker bontakozzék ki, hanem jelentős erkölcsi siker is. Erkölcsi siker nemcsak a színre­­hozatal napján, hanem már jóval előtte — a próbákon is. Hogyan? Úgy, hogy érdekes, mulattató, ta­nulságos, jellemfejlesztő helyzeteket próbálva és gyakorolva, az élet igen sok fontos kérdését élhetik át a ta­nulók sokkal­­közvetlenebbül, mint a tanórákon. Ehhez persze meg­felelő, főleg egyfelvonásos darabok kellenek. Különösen most, amikor a Kilián György versenyek és sereg­szemlék is bebizonyították, mennyi­re fontos és hasznos gyermekeknek­­a gyermekdarabot (nem pedig Já­nos Vitézt vagy Moliéret egyre-más­­ra) betanítani. Ilyen körülmények között a leg­nagyobb örömmel üdvözöljük a Népművészeti Intézet és a SZOT kul­­túrnevelési osztálya által közösen szerkesztett, a Népszava Könyv­kiadó által kibocsátott ,,Színjátszók Könyvtára” sorozat száznegyedik számát, mely végre gyerekeknek szóló darabot közöl. Bár nem ártana néhány bekezdésen át elmerengeni azon, hogy miért nem előbb szán­ták rá magukat a sorozat szerkesz­tői általános iskolás diákdarabok ki­adására — most inkább a sorozatos kibocsátás tényének örvendezzünk. Mert sorozatos kibocsátás reményét kelti az olvasóban, hogy a 141. szám Gergely Márta: „Négyszáz ember, egy gyerek”, a 142. szám pedig Mándy Irén: „Csutak és a többiek” című egyfelvonásosát tartalmazza. A kiadvány ára is megfelel a cél­nak: egy forint ötven fillérért ma­guk a gyerekek is megerőltetés nél­kül beszerezhetik a füzetet; ily mó­­don valamennyi szereplő saját példá­nyából készülhet, az egész darab ta­nulmányozása lehetővé vélik min­den szereplő számára, és ez igen nagy dolog — gondoljunk csak va­lamennyien darabmásolási és sze­­repkiosztási problémáinkra! Mándy Iván, noha nem kimondot­tan „ifjúsági író” (Elbeszélésköte­téért 1948-ban Baumgarten-díjat ka­pott) — gyakran és szívesen ír ifjú­ságról, ifjúságnak. Legújabban a Barabás Miklós életéről szóló ,,Egy festő ifjúsága” című regénye jelent, meg, hosszú évek után második ki­adásban. Alig van általános iskolás diák, aki a rádióban évek óta ját­szott hangjátékait ne ismerné, vagy legalább egyet-kettőt meg ne hallga­tott volna. Mándy rádiójátékaiban a gyermekek valóban gyermekei, s nem pedig a tudálékos „oktatás” illusztrációi. Fontos erkölcsi prob­lémákat vetett fel és oldott meg, úgy, hogy hang­játékaiból nem ,.ló­gott ki a lóláb”, a mindenáron ne­­velni­ akarás tendenciája. A „Csutak és a többiek” tárgya például a következő. Csutakot, egy jószándékú, kicsit ügyefogyott, a színjátszás iránt lelkesedő fiút a párhuzamos osztályba helyeznek a tanév elején. Csutak színjátszó szak­kört szervez osztályában. Nehezen boldogul, mert a két osztály, mint párhuzamos osztály, vetélkedik egy­mással, s a gyerekek idegenkednek attól, hogy egy „jövevény” érjen el náluk sikereket. Az előadás előtt a főszereplőt szülei eltiltják a játék­tól, mert a család selyemhernyót te­nyészt, és a fiúnak a legtöbb sza­badidejét eperfalevél-gyűjtéssel kell eltöltenie. A közösség, a gyerekek azonban összefognak, segít Csutak­nak új osztálya is, meg a régi is — és közösen összegyűjtik a szükséges eperfalevél-mennyiséget. Ez az egyszerű téma „belemagya­­rázás” nélkül, komoly nevelési lehe­tőségeket rejt magában: nem ki­agyalt, hanem valóban megtörtént­hető, a gyerekéletre jellemző, össze­tartásra, egymás segítésére neveli a szereplőket és a darab nézőit egy­aránt. A darab nyelvezete mentes a „csibész-zsargon”-tól, olyan, ahogyan a gyerekek valóban beszélnek egy­más közt; tehát az egyes jellemek­ben a gyermekek valóban felisme­rik egymást, egymás tipikus hibáit, kikacagják ezeket a hibákat, ellen­szenvessé válik számukra. Figyelemre méltó, ahogyan az író „negatív” figurát ábrázol. Mándy, igen­­helyesen, nem szélsőséges, csi­bész kölyköt mutat be és „javít meg” a darab végén. Gajdar ki­tűnő Kvákinja óta (Timur és csa­pata) mintha hagyománnyá vált volna afféle tőrőlmetszett­, ízig-vérig „negatív” alakokat, csibészeket, is­kolakerülőket bemutatni és esetleg megjavítani — a darab végén. Mán­dy „negatív” hőse nem ilyen: igazi gyerek ő, kicsit hetykébb, kicsit föl­tűnnivágyóbb a többinél, kicsit kacsingat a „pénzezők” felé, de nem romlott, nem rossz tanuló, nem „javíthatatlan”. Egyszóval: olyan gyermek, akit minden iskolában megtalálhatunk, s akit türelmes nevelőmunka derék, kitartó tanuló­vá alakíthat. „Negatív” volta nem sötét intrikákban nyilvánul meg; egyszerűen nem szégyelli, hogy nem ő a kezdeményező valamiben, ha­nem más, és igazi gyerek módon sze­retné elgáncsolni az ügyet, Csutak és a többiek ügyét, a színjátszó­szakkört. Tehát a nézősereg nem gyűlöli meg a „negatív hőst”,­­ ha­nem egyszerűen felismeri, megmoso­lyogja és elhatározza: ő nem ilyen lesz. Valóra vált a szerzőnek a tar­talmas bevezetésben kifejezett szán­déka: a gyerekek hétköznapjait ábrá­zolta. Kívánatos, hogy a Színjátszók Könyvtára olcsó, jól hozzáférhető sorozatában minél több gyerek­darab jelenjék meg s hogy ezeket minél több iskola tanulgassa s mutassa be műsoros ünnepélyein. Nemeskürthy István + tankönyvpályázatok A Tankönyvkiadó Vállalat pályá­zatokat írt ki tankönyvek írására. Az Oktatásügyi Közlöny július 15-i száma közli a gyógype­dagógiai tankönyvek írá­sára kiírt pályázat részletes szö­vegét, a lap augusztus 1-i számá­ban pedig a Gazdasági alap­ismeretek és a Könyvvi­teli alapismeretek című technikumi tankönyvek pályázati feltételei olvashatók. ★ KÖZNEVELÉS Az Oktatásügyi Minisztérium folyóirata Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Főszerkesztő: JÓBORY MAGDA. Felelős szerkesztő: PETRÓ ANDRÁS. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay utca 10—14. sz. Telefon: 121—215, 114—282, 128—580. Kiadja a Tankönyvkiadó Vállalat. Kiadásért felelős a vállalat igazgatója. Előfizetés és reklamáció: POSTA KÖZPONTI HÍRLAPIRODA Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Telefon: 180—850 Egyszámlaszám: 61.276. Előfizetés egy évre 24.— forint. Példányszám: 19 050 (melléklet: 12 650) 20894/2 — Vörös Csillag Nyomda, Budapest. Felelős: Poroszka L.

Next