Köznevelés, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-04 / 1. szám
telmezés veszélyét — a tananyagot mindenekelőtt az általános iskola szükségleteinek szem előtt tartásával kell megállapítani. Szaktárgyanként más és más módon kell, hogy érvényesüljenek az általános alapelvek, és ezért nem vállalkozhatunk itt arra, hogy részletekbe bocsátkozzunk. Tudományos elemzésnek kell lassú, megfontolt, de határozott módon elvégezni minden egyes konkrét esetben a szaktárgyi anyag korszerűsítését. Hogy csak egy példát említsek, az irodalom oktatásában előtérbe kell állítani a modern és a mai irodalmat, nemcsak magyar vonatkozásban, hanem világirodalmiban is. Ismerniük kell tanárainknak és a falu jövendő kultúrmunkásainak a szocialista országok mai irodalmát, de nem a mostani név- és adathalmaz formájában. Jelenlegi jegyzeteink ugyanis így nyújtják ezeket az ismereteket. Kivételt csak a szovjet irodalom képez. A korszerűség helyesen értelmezett jelszava e téren azt is jelenti szerintem, hogy nekünk hamarosan Kínáról, sőt az arab országokról és általában Afrikáról is legalább összefoglaló áttekintést kell adnunk irodalmi, illetve általában kultúrtörténeti vonatkozásban. Ennek megfelelően viszont csökkentenünk kell az ókori és általában a régi irodalom anyagát és a kötelező olvasmányok mértékét. A pedagógiai, lélektani és szakmódszertani oktatás továbbfejlesztése terén a leglényegesebb feladatunk, és kétségtelenül ez igényli a legtöbb munkát is, a szakmódszertani oktatás színvonalának emelése. A szakmódszertani, mint a pedagógia egyik fontos ágát tudományos kutató munka tárgyává kell tenni. Számos szakemberben uralkodnak téves nézetek erről a rendkívül hasznos tudományról. Előrehaladásunk érdekében ezeket a vállveregető és lenéző nézeteket meg kell változtatni. Igyekszünk mi magunk is a pedagógia művelésére buzdítani hallgatóinkat. Egerben jó eredménnyel vonja be a pedagógiai tanszék a tanárjelölteket ilyenféle problémák feltárásába, mint például: hazafias nevelésünk problémái és feladatai a felszabadulás után. — Általános iskolai tanulók technikai érdeklődése. — Általános iskolai tanulók írásbeli matematikai hibáinak lélektani, didaktikai, módszertani forrásai. — Önállóságra nevelés az úttörőszervezetben. Reméljük, hogy így a jövő általános iskolai tanárainak ösztönzést adhatunk, s majd szélesebb körű tapasztalataik alapján később is hasznos, tevékeny munkásai lesznek a neveléstannak. Dme a felsőoktatás pedagógiáját, módszertanát is ki kellene dolgozni már egyszer együttes erővel. Nem kétséges ugyanis, hogy jobb, pedagógusabb módszerekkel a főiskolákon és az egyetemeken is könnyebbé és eredményesebbé lehetne tenni a tanulást, és csökkenteni lehetne a közepeseknél és a gyengéknél mutatkozó túlterhelést. A gyakorlati képzésre mi, sajnos, nem tudunk egy évet, de még egy fél évet sem külön adni. Ez oly fontos terület, tehát az egész képzési rendszerbe kell az első évtől kezdve beépíteni. Véleményem szerint a gyakorlati képzésnek centruma és bázisa legyen a gyakorló iskola. Kerüljön egy kézbe a szakdidaktika oktatása és a tanítási gyakorlat vezetése. Ez a személy, a szakcsoportvezető,éljen beágyazva a gyakorló iskola közösségében. Ez nem jelenti azonban a főiskolai szaktanszékek érdekeltségének megszűnését. Hallgatóinknak a gyakorló iskolai munkán kívül falusi iskolai gyakorlaton is részt kell venniük. Bizonyos kisebb arányú kísérleteket már végeztünk ezen a téren, és a négyéves képzés felfutásával ezt a kérdést is megoldjuk. A továbbiakban kissé részletesebben szeretnék a főiskolai munka egy területéről, a levelező ,oktatásról szólani. Ez a képzési forma a pedagógiai főiskolák megszületésétől kezdve élt. Nagy szerepe volt abban, hogy általános iskoláinkat sikerült valóban általános iskolákká tenni. Enélkül a főiskoláknak és az egyetemek tanárképző karainak nem sikerült volna a jelenlegi mértékben sem szaktanárokkal ellátni az iskolákat. A levelező oktatás az utóbbi esztendőben különböző okok miatt nehéz helyzetbe került, és nem tölti be eddigi feladatát. Ezt néhány adat beszédesen megvilágítja. Míg Egerben, a régebbi éveket nem is véve tekintetbe, 1955-ben 320-an, 1956-ban 349-en végeztek a levelező tagozaton, ez a szám 1957-ben 63-ra, 1958- ban 42-re csökkent és azóta is ezen a szinten stagnál. Ez annyit jelent, hogy a szaktanár-utánpótlás hosszú éveken át bőven csörgedező patakja szinte majdnem teljesen elapadt. Ez károsan érezteti hatását a körülöttünk levő megyék általános iskoláinak felső tagozataiban, különösen az ország legtöbb lakost számláló megyéjében, Szabolcs—Szatmárban. Az okok között felemlíthetném azt is, hogy néhány éven át indokolatlanul alacsony volt a beiskolázási létszám. A helyzet azonban az, hogy az utóbbi évben beiskolázottak között is óriási arányú a lemorzsolódás. Ha a helyzeten nem változtatunk, a jövő sem kecsegtető. A számszerű fejlődés mellett és ezen túl is sok gondot okoz ennek az oktatási formának a színvonala. Volt idő, amikor ez elérte a nappali tagozatot, de az utóbbi időben általában véve nem így áll a dolog. Vannak kevés számban kiváló levelező hallgatók, akik nemcsak elsajátítják a tananyagot, hanem oktatási tapasztalataikra támaszkodva azt érettebb fővel és biztosabban tudják alkalmazni, mint a most kikerülő fiatalok. Vannak, akik nehézségeket nem ismerve szorgalmasan tanulnak, de sajnos nem ez az általános. Nagy számban találkozunk olyanokkal, akik nem tanulnak rendszeresen, folytonosan vizsgahalasztást kérnek, a kötelező olvasmányokat nem olvassák el, a természettudományos tárgyaknál az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Sokan csak közvetlen a vizsga előtt nézegetik meg jegyzeteiket, és félig megemésztett és gyors felejtésre kárhoztatott csekély tudással jelennek meg a vizsgákon. Az utóbbi években az illetékes tényezők számos intézkedést hoztak e fontos oktatási forma helyzetének megváltoztatására. Sikerült felkelteni a megyei művelődésügyi osztályok érdeklődését és érdekeltségét. Konzultációs központok épültek ki az ének, a rajz és a testnevelés szakosok számára. Ez üdvös intézkedések ellenére a javulás a múlt tanév végén csak kisebb mértékben következett be és a lemorzsolódás veszélye továbbra is fennáll. IV.még jó néhány ezer általános iskolai tanító szakképzésére van szükség. A levelező oktatás helyzetén tehát változtatni kell. A dolog természeténél fogva nem elég itt a főiskolák munkájának a megjavítása. Számos más tényezőnek kell közreműködni abban, hogy e roppant szerteágazó probléma megoldást nyerjen. Az alábbi szerény javaslatok nem tartanak igényt sem a teljességre, sem a csalatkozhatatlanságra. Csupán tárgyalási alapot szeretnének nyújtani a további vitára. A Művelődésügyi Minisztérium a nyáron lehetővé tette, hogy minden főiskolán új igazgatóhelyettes fog