Köznevelés, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-04 / 1. szám

telmezés veszélyét — a tananyagot mindenekelőtt az általános iskola szükségleteinek szem előtt tartásával kell megállapítani. Szaktárgyanként más és más módon kell, hogy érvé­nyesüljenek az általános alapelvek, és ezért nem vál­lalkozhatunk itt arra, hogy részletekbe bocsátkozzunk. Tudományos elemzésnek kell lassú, megfontolt, de ha­tározott módon elvégezni minden egyes konkrét eset­ben a szaktárgyi anyag korszerűsítését. Hogy csak egy példát említsek, az irodalom oktatásában előtérbe kell állítani a modern és a mai irodalmat, nemcsak ma­gyar vonatkozásban, hanem világirodalmiban is. Ismer­niük kell tanárainknak és a falu jövendő kultúrmun­­kásainak a szocialista országok mai irodalmát, de nem a mostani név- és adathalmaz formájában. Jelenlegi jegyzeteink ugyanis így nyújtják ezeket az ismerete­ket. Kivételt csak a szovjet irodalom képez. A korsze­rűség helyesen értelmezett jelszava e téren azt is je­lenti szerintem, hogy nekünk hamarosan Kínáról, sőt az arab országokról és általában Afrikáról is legalább összefoglaló áttekintést kell adnunk irodalmi, illetve általában kultúrtörténeti vonatkozásban. Ennek meg­­­­felelően viszont csökkentenünk kell az ókori és általá­ban a régi irodalom anyagát és a kötelező olvasmá­nyok mértékét. A pedagógiai, lélektani és szakmódszertani oktatás továbbfejlesztése terén a leglényegesebb felada­tunk, és kétségtelenül ez igényli a legtöbb munkát is, a szakmódszertani oktatás színvonalának emelése. A szakmódszertani, mint a pedagógia egyik fontos ágát tudományos kutató munka tárgyává kell tenni. Szá­mos szakemberben uralkodnak téves nézetek erről a rendkívül hasznos tudományról. Előrehaladásunk ér­dekében ezeket a vállveregető és lenéző nézeteket meg kell változtatni. Igyekszünk mi magunk is a pedagógia művelésére buzdítani hallgatóinkat. Egerben jó eredménnyel von­ja be a pedagógiai tanszék a tanárjelölteket ilyenféle problémák feltárásába, mint például: hazafias nevelé­sünk problémái és feladatai a felszabadulás után. — Általános iskolai tanulók technikai érdeklődése. — Ál­talános iskolai tanulók írásbeli matematikai hibáinak lélektani, didaktikai, módszertani forrásai. — Önálló­ságra nevelés az úttörőszervezetben. Reméljük, hogy így a jövő általános iskolai tanárainak ösztönzést ad­hatunk, s majd szélesebb körű tapasztalataik alapján később is hasznos, tevékeny munkásai lesznek a neve­léstannak. Dm­e a felsőoktatás pedagógiáját, módszertanát is ki kellene dolgozni már egyszer együttes erővel. Nem kétséges ugyanis, hogy jobb, pedagógusabb mód­szerekkel a főiskolákon és az egyetemeken is könnyeb­bé és eredményesebbé lehetne tenni a tanulást, és csök­kenteni lehetne a közepeseknél és a gyengéknél mu­tatkozó túlterhelést. A gyakorlati képzésre mi, sajnos, nem tudunk egy évet, de még egy fél évet sem külön adni. Ez oly fon­tos terület, tehát az egész képzési rendszerbe kell az első évtől kezdve beépíteni. Véleményem szerint a gya­korlati képzésnek centruma és bázisa legyen a gya­korló iskola. Kerüljön egy kézbe a szakdidaktika ok­tatása és a tanítási gyakorlat vezetése. Ez a személy, a szakcsoportvezető,­éljen beágyazva a gyakorló iskola közösségében. Ez nem jelenti azonban a főiskolai szak­tanszékek érdekeltségének megszűnését. Hallgatói­nk­­nak a gyakorló iskolai munkán kívül falusi iskolai gyakorlaton is részt kell venniük. Bizonyos kisebb ará­nyú kísérleteket már végeztünk ezen a téren, és a négy­éves képzés felfutásával ezt a kérdést is megold­juk. A továbbiakban kissé részletesebben szeretnék a fő­iskolai munka egy területéről, a levelező ,oktatásról szólani. Ez a képzési forma a pedagógiai főiskolák meg­születésétől kezdve élt. Nagy szerepe volt abban, hogy általános iskoláinkat sikerült valóban általános isko­lákká tenni. Enélkül a főiskoláknak és az egyetemek tanárképző karainak nem sikerült volna a jelenlegi mértékben sem szaktanárokkal ellátni az iskolákat. A levelező oktatás az utóbbi esztendőben különböző okok miatt nehéz helyzetbe került, és nem tölti be eddigi feladatát. Ezt néhány adat beszédesen meg­világítja. Míg Egerben, a régebbi éveket nem is véve tekintetbe, 1955-ben 320-an, 1956-ban 349-en végeztek a levelező tagozaton, ez a szám 1957-ben 63-ra, 1958- ban 42-re csökkent és azóta is ezen a szinten stagnál. Ez annyit jelent, hogy a szaktanár-utánpótlás hosszú éveken át bőven csörgedező patakja szinte majdnem teljesen elapadt. Ez károsan érezteti hatását a körülöt­tünk levő megyék általános iskoláinak felső tagoza­taiban, különösen az ország legtöbb lakost számláló megyéjében, Szabolcs—Szatmárban. Az okok között felemlíthetném azt is, hogy néhány éven át indokolatlanul alacsony volt a beiskolázási lét­szám. A helyzet azonban az, hogy az utóbbi évben be­iskolázottak között is óriási arányú a lemorzsolódás. Ha a helyzeten nem változtatunk, a jövő sem kecseg­tető. A számszerű fejlődés mellett és ezen túl is sok gon­dot okoz ennek az oktatási formának a színvonala. Volt idő, amikor ez elérte a nappali tagozatot, de az utóbbi időben általában véve nem így áll a dolog. Van­nak kevés számban kiváló levelező hallgatók, akik nemcsak elsajátítják a tananyagot, hanem oktatási ta­pasztalataikra támaszkodva azt érettebb fővel és bizto­sabban tudják alkalmazni, mint a most kikerülő fia­talok. Vannak, akik nehézségeket nem ismerve szorgal­masan tanulnak, de sajnos nem ez az általános. Nagy számban találkozunk olyanokkal, akik nem tanulnak rendszeresen, folytonosan vizsgahalasztást kérnek, a kötelező olvasmányokat nem olvassák el, a természet­­tudományos tárgyaknál az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Sokan csak közvetlen a vizsga előtt nézege­tik meg jegyzeteiket, és félig megemésztett és gyors felejtésre kárhoztatott csekély tudással jelennek meg a vizsgákon. Az utóbbi években az illetékes tényezők számos in­tézkedést hoztak e fontos oktatási forma helyzetének megváltoztatására. Sikerült felkelteni a megyei mű­velődésügyi osztályok érdeklődését és érdekeltségét. Konzultációs központok épültek ki az ének, a rajz és a testnevelés szakosok számára. Ez üdvös intézkedések ellenére a javulás a múlt tanév végén csak kisebb mértékben következett be és a lemorzsolódás veszélye továbbra is fennáll. IV.m­ég jó néhány ezer általános iskolai tanító szak­­képzésére van szükség. A levelező oktatás hely­zetén tehát változtatni kell. A dolog természeténél fogva nem elég itt a főiskolák munkájának a megja­vítása. Számos más tényezőnek kell közreműködni ab­ban, hogy e roppant szerteágazó probléma megoldást nyerjen. Az alábbi szerény javaslatok nem tartanak igényt sem a teljességre, sem a csalatkozhatatlanságra. Csupán tárgyalási alapot szeretnének nyújtani a to­vábbi vitára. A Művelődésügyi Minisztérium a nyáron lehetővé tette, hogy minden főiskolán új igazgatóhelyettes fog­

Next