Köznevelés, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-07 / 1. szám

A szekrénybútor helyes és racionális méretezését belülről kifelé indulva, a benne elhelyezendő tár­gyak rendeltetése, kiterjedése és száma határozza meg. Mindezek nemcsak a bútortest nagyságát, ha­nem formai karakterének kialakulását is befolyásol­ják. Példa erre a komódszerű alacsony fehérnemű­szekrény több változata, vagy a régi, kihasználha­tatlan aredenc-óriások helyét elfoglaló új típusú edényszekrény. Ezekben a kismélységű, könnyed kialakítású bútorokban a polcok olyan magasság­ban vannak, hogy azok görnyedés vagy nyújtózko­dás nélkül érhetők el. Az asztalmagasságban elhe­lyezett kihúzható rakodópolc megkönnyíti az edé­nyek kezelését. A hagyományos hálószobái és kombinált szekrény­bútorok célszerűtlensége szükségessé tette a hasz­nálati szempontok a térhasznosítás és a formai meg­oldás tekintetében rugalmasan variálható szekrény­csoportok megalkotását. Napjainkban egyre na­gyobb teret hódít a különféle módon alakítható szekrénycsoport, a varia. Előnye, hogy a csoport egyedi "darabonként kapható, az önmagukban is be­fejezett bútorelemek egymáshoz illeszthetők, így a fal síkján kiegyensúlyozott, összefüggő formarend­szert képezve, a szükséges holmiknak a legkisebb helyen, könnyen hozzáférhető elhelyezését biztosít­hatjuk. Újabban mind gyakrabban találkozunk a be­épített szekrényekkel is. A beépített szekrény rend­szerint az épülethez tartozik mint az ajtók, ablakok. A szabadon álló szekrényekkel szemben előnye, hogy anyag és munkaigényessége kisebb, a lakás alapte­­rülete pedig jobban kihasználható. Esztétikailag is kellemesebb (az akasztós ruhák elhelyezésével ugyanis mentesíti a lakószobát a magas szekrény­bútoroktól). ÜLŐBÚTOROK. A lakás egyetlen berendezési tár­gya sincs az emberi testtel olyan szoros kapcsolat­ban mint az ülőbútor. A különböző funkciók: étke­zés, írás, olvasás, pihenés közben más és más test­helyzet biztosítja a legkényelmesebb és egyúttal leg­célszerűbb elhelyezkedést. Itt tehát különösen indo­kolt, hogy a formai kialakításról a rendeltetés, va­lamint a méretarány egyeztetésének figyelembe vé­telével beszéljünk. A kényelmes ülés alapfeltétele, hogy biztosítsuk az alsó lábszár pihenő helyzetét és a térd hajlásszö­gének szabad változtatását. Ugyancsak fontos a törzs egész terjedelmében való alátámasztása. Ezért a szék háttámlájának, (hogy idomuljon a hátgerinc vona­lához) az emberi hát plasztikájának megfelelően gyenge ívelésűnek kell lennie. A székek ülésének magassági és mélységi mérete együtt megközelítő­leg 90 cm (az álló ember farcsont magassága). Az étkezés magasabb ülést s egyenes testtartást kíván (a háttámlát alig vesszük igénybe). Az étkezést szol­gáló széken tehát az ülés méretaránya egyforma. Az íróasztalnál a hajlást igénylő hivatali munka végzése közben az összepréselt lapockák megnehe­zítik a légzést. Az íróasztalnál tehát célszerű kar­támlával ellátott széket használni, amelyen pihenés közben a vállak­ alátámaszthatók. A karok helyzete úgy kényelmes, ha az alkar teljes egészében alá van támasztva, a könyök pedig szabadon marad. A kar­fa ezért ne legyen vízszintes, hanem ferdén kifelé lejtő. A beszélgetés, olvasás, pihenés célját szolgáló ülőbútorok a kényelmet a helyesen kialakított mé­retarányukkal nyújtják. Az alacsonyított ülésma­gasság félig nyújtott, tehát pihentető lábhelyzetet eredményez. A hátrafelé lejtő ülőlappal és karfával elért nagyobb ülésmélység a test súlyát egyenlete­sebben osztja el, s így a törzs és az alsólábszár tel­jes pihenőhelyzetbe kerül. Az ülőbútorok közül csupán egyet említünk még meg, az ü­lőpamlagot. Ez a bútorfajta általában gar­nitúrák alapbútoraként szerepel. Formája, szerke­zete és anyaga rendszerint a garnitúrához tartozó foteloknak felel meg. Részméreteiben is a hozzá tar­tozó fotelok dimenzióját követi, használata tehát ön­magában nem indokolt. Ami az ülőbútorok korszerűségét illeti, elsősorban leegyszerűsített könnyed formájuk, nemes arányuk különbözteti meg a régebbi merev formájú székek­től és súlyos faragott foteloktól. A székek ülésfelü­letének kialakítása lágy kárpitozott kivitelű. A régi megoldású rugózott kárpitozást már a fotelokon sem alkalmazzák. A korszerű fotelokon a rugalmasságot többnyire gumihabból készült (úgynevezett „lati­­cel”-lel bélelt) párnákkal oldják meg. Beszerzésük­nél nem kell számolni az ún. „garnitúra” szempont­tal, vagyis azzal, hogy valamennyi darab azonos for­májú, kiképzésű legyen. FEKVŐHELYEK: Az ágyon és ágypamlagon kívül számos összehajtható nappal egy helyet elfoglaló, éjjel kettős ággyá szélesíthető fekhelyet ismerünk. Ezeken a típusokat azonban csak megoldhatatlan helyszűke esetén használjuk. Hátrányára kell ír­nunk nehézkes nappali formája mellett még azt a sok vesződséget, bosszúságot amit bonyolult mecha­nizmusából adódó gyakori elromlása okoz, s a fá­radságot, amelyet éjszakai ággyá alakítása jelent. A jövő fekhely típusa a jól bevált ún. „szekrény­ágy”. Ez lényegében szekrény ajtajának belső olda­lára szerelt, rugósan kárpitozott fekhely. Az ajtó vízszintes tengelye mentén könnyedén lehajtható. Az éjjeliszekrény céljára a szekrény hátfalára pol­cot, valamint világítást szerelnek. Nappal falba be­épített szekrényfülkébe süllyesztve, illetve a varia szekrénycsoport együttesében foglal helyet. ÁLLVÁN­YBÚTOROK. Állványbútorokon általá­ban asztalokat, polcokat és kisebb állványszerű bú­tordarabokat (virágállvány, zsúrkocsi, tea-asztalka, padlóra vagy asztalra helyezhető újság- és könyv­tartók stb.) értünk. A legjellegzetesebb asztaltípus az étkező asztal. Legjobban a téglalap forma vált be, hat vagy nyolc személy részére kihúzhatóan. Ez a forma egyaránt alkalmas étkezéshez és házimunkához. Az étkező asztal nagyságát az asztal mellett elhelyezkedő sze­mélyek száma szerint szoktuk megállapítani. Egy személy számára kb. 30 cm sugarú félkört veszünk kiinduló alapul. Az áll­vány bútorok másik jellegzetes típusa az író­asztal. Padozattól mért lapmagassága 75—80 cm. A lap szélessége 120 cm, mélysége 65—70 cm. A kis lakásokban az íróasztalt jól helyettesíti a kisebb he­lyet igénylő szekreter. Ennél a bútorformánál szek­rénybe épített, lehajtható írólap képezi az íróasztal lapját, a mögötte lévő szekrényrész pedig az írósze­rek tárolására szolgál. Bár készülnek önálló szekre­terszekrények is, azonban olcsóbb, és helymegtaka­rítást jelent, ha a szekretert a varia szekrénycso­­portban helyezzük el. A kisbútorokról csupán any­­nyit, hogy ezek a könnyed, elmozdítható berende­zési­­ tárgyak hasznosan, célszerűen egészítik ki, te­szik teljessé lakásunk bútorzatát. A dohányzóasztal­ka, a virágállvány, újság és könyvtartók változatos formájukkal, színükkel és anyagukkal nagymérték­ben fokozzák a lakás hangulatát és kényelmét. JUHÁSZ ANTAL 38

Next