Köznevelés, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-07 / 1. szám
A szekrénybútor helyes és racionális méretezését belülről kifelé indulva, a benne elhelyezendő tárgyak rendeltetése, kiterjedése és száma határozza meg. Mindezek nemcsak a bútortest nagyságát, hanem formai karakterének kialakulását is befolyásolják. Példa erre a komódszerű alacsony fehérneműszekrény több változata, vagy a régi, kihasználhatatlan aredenc-óriások helyét elfoglaló új típusú edényszekrény. Ezekben a kismélységű, könnyed kialakítású bútorokban a polcok olyan magasságban vannak, hogy azok görnyedés vagy nyújtózkodás nélkül érhetők el. Az asztalmagasságban elhelyezett kihúzható rakodópolc megkönnyíti az edények kezelését. A hagyományos hálószobái és kombinált szekrénybútorok célszerűtlensége szükségessé tette a használati szempontok a térhasznosítás és a formai megoldás tekintetében rugalmasan variálható szekrénycsoportok megalkotását. Napjainkban egyre nagyobb teret hódít a különféle módon alakítható szekrénycsoport, a varia. Előnye, hogy a csoport egyedi "darabonként kapható, az önmagukban is befejezett bútorelemek egymáshoz illeszthetők, így a fal síkján kiegyensúlyozott, összefüggő formarendszert képezve, a szükséges holmiknak a legkisebb helyen, könnyen hozzáférhető elhelyezését biztosíthatjuk. Újabban mind gyakrabban találkozunk a beépített szekrényekkel is. A beépített szekrény rendszerint az épülethez tartozik mint az ajtók, ablakok. A szabadon álló szekrényekkel szemben előnye, hogy anyag és munkaigényessége kisebb, a lakás alapterülete pedig jobban kihasználható. Esztétikailag is kellemesebb (az akasztós ruhák elhelyezésével ugyanis mentesíti a lakószobát a magas szekrénybútoroktól). ÜLŐBÚTOROK. A lakás egyetlen berendezési tárgya sincs az emberi testtel olyan szoros kapcsolatban mint az ülőbútor. A különböző funkciók: étkezés, írás, olvasás, pihenés közben más és más testhelyzet biztosítja a legkényelmesebb és egyúttal legcélszerűbb elhelyezkedést. Itt tehát különösen indokolt, hogy a formai kialakításról a rendeltetés, valamint a méretarány egyeztetésének figyelembe vételével beszéljünk. A kényelmes ülés alapfeltétele, hogy biztosítsuk az alsó lábszár pihenő helyzetét és a térd hajlásszögének szabad változtatását. Ugyancsak fontos a törzs egész terjedelmében való alátámasztása. Ezért a szék háttámlájának, (hogy idomuljon a hátgerinc vonalához) az emberi hát plasztikájának megfelelően gyenge ívelésűnek kell lennie. A székek ülésének magassági és mélységi mérete együtt megközelítőleg 90 cm (az álló ember farcsont magassága). Az étkezés magasabb ülést s egyenes testtartást kíván (a háttámlát alig vesszük igénybe). Az étkezést szolgáló széken tehát az ülés méretaránya egyforma. Az íróasztalnál a hajlást igénylő hivatali munka végzése közben az összepréselt lapockák megnehezítik a légzést. Az íróasztalnál tehát célszerű kartámlával ellátott széket használni, amelyen pihenés közben a vállak alátámaszthatók. A karok helyzete úgy kényelmes, ha az alkar teljes egészében alá van támasztva, a könyök pedig szabadon marad. A karfa ezért ne legyen vízszintes, hanem ferdén kifelé lejtő. A beszélgetés, olvasás, pihenés célját szolgáló ülőbútorok a kényelmet a helyesen kialakított méretarányukkal nyújtják. Az alacsonyított ülésmagasság félig nyújtott, tehát pihentető lábhelyzetet eredményez. A hátrafelé lejtő ülőlappal és karfával elért nagyobb ülésmélység a test súlyát egyenletesebben osztja el, s így a törzs és az alsólábszár teljes pihenőhelyzetbe kerül. Az ülőbútorok közül csupán egyet említünk még meg, az ülőpamlagot. Ez a bútorfajta általában garnitúrák alapbútoraként szerepel. Formája, szerkezete és anyaga rendszerint a garnitúrához tartozó foteloknak felel meg. Részméreteiben is a hozzá tartozó fotelok dimenzióját követi, használata tehát önmagában nem indokolt. Ami az ülőbútorok korszerűségét illeti, elsősorban leegyszerűsített könnyed formájuk, nemes arányuk különbözteti meg a régebbi merev formájú székektől és súlyos faragott foteloktól. A székek ülésfelületének kialakítása lágy kárpitozott kivitelű. A régi megoldású rugózott kárpitozást már a fotelokon sem alkalmazzák. A korszerű fotelokon a rugalmasságot többnyire gumihabból készült (úgynevezett „laticel”-lel bélelt) párnákkal oldják meg. Beszerzésüknél nem kell számolni az ún. „garnitúra” szemponttal, vagyis azzal, hogy valamennyi darab azonos formájú, kiképzésű legyen. FEKVŐHELYEK: Az ágyon és ágypamlagon kívül számos összehajtható nappal egy helyet elfoglaló, éjjel kettős ággyá szélesíthető fekhelyet ismerünk. Ezeken a típusokat azonban csak megoldhatatlan helyszűke esetén használjuk. Hátrányára kell írnunk nehézkes nappali formája mellett még azt a sok vesződséget, bosszúságot amit bonyolult mechanizmusából adódó gyakori elromlása okoz, s a fáradságot, amelyet éjszakai ággyá alakítása jelent. A jövő fekhely típusa a jól bevált ún. „szekrényágy”. Ez lényegében szekrény ajtajának belső oldalára szerelt, rugósan kárpitozott fekhely. Az ajtó vízszintes tengelye mentén könnyedén lehajtható. Az éjjeliszekrény céljára a szekrény hátfalára polcot, valamint világítást szerelnek. Nappal falba beépített szekrényfülkébe süllyesztve, illetve a varia szekrénycsoport együttesében foglal helyet. ÁLLVÁNYBÚTOROK. Állványbútorokon általában asztalokat, polcokat és kisebb állványszerű bútordarabokat (virágállvány, zsúrkocsi, tea-asztalka, padlóra vagy asztalra helyezhető újság- és könyvtartók stb.) értünk. A legjellegzetesebb asztaltípus az étkező asztal. Legjobban a téglalap forma vált be, hat vagy nyolc személy részére kihúzhatóan. Ez a forma egyaránt alkalmas étkezéshez és házimunkához. Az étkező asztal nagyságát az asztal mellett elhelyezkedő személyek száma szerint szoktuk megállapítani. Egy személy számára kb. 30 cm sugarú félkört veszünk kiinduló alapul. Az állvány bútorok másik jellegzetes típusa az íróasztal. Padozattól mért lapmagassága 75—80 cm. A lap szélessége 120 cm, mélysége 65—70 cm. A kis lakásokban az íróasztalt jól helyettesíti a kisebb helyet igénylő szekreter. Ennél a bútorformánál szekrénybe épített, lehajtható írólap képezi az íróasztal lapját, a mögötte lévő szekrényrész pedig az írószerek tárolására szolgál. Bár készülnek önálló szekreterszekrények is, azonban olcsóbb, és helymegtakarítást jelent, ha a szekretert a varia szekrénycsoportban helyezzük el. A kisbútorokról csupán anynyit, hogy ezek a könnyed, elmozdítható berendezési tárgyak hasznosan, célszerűen egészítik ki, teszik teljessé lakásunk bútorzatát. A dohányzóasztalka, a virágállvány, újság és könyvtartók változatos formájukkal, színükkel és anyagukkal nagymértékben fokozzák a lakás hangulatát és kényelmét. JUHÁSZ ANTAL 38