Köznevelés, 1967 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1967-05-12 / 9. szám
Jubilált a Petőfi Sándor Gimnázium — Módszerek a hagyományápoláshoz — Iskolánk — a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium — munkáját ebben az évben a jubileumra készülődés jellemezte. Sokrétű és határozott tartalmat akartunk adni az évfordulónak. Előkészítő munkánkat azzal kezdtük, hogy szakcsoportokat alakítottunk a különböző feladatok elvégzésére. A tervezet elkészítése után kibővített iskolatanács ülést tartottunk, amelyre meghívtuk az iskolai KISZ VB tagjait is. Ezen az ülésen elhatároztuk, hogy a tanárokból álló szakcsoportokat kibővítjük egyrészt a KISZ VB egy-egy tagjával, másrészt azokkal a tanulókkal, akik osztályonként valamelyik szakcsoporthoz önként jelentkeznek. Ezután került sor a szülői választmányi ülésre és az osztályszülői értekezletekre. Fontosnak tartottuk, hogy a szülők megismerjék elképzeléseinket, terveinket, vállaljanak részt a feladatokból, adjanak segítséget. Munkával zsúfolt hónapok következtek. Készült a jubileumi emlékkönyv, az ünnepi műsor, növekedett a felkutatott „öregdiákok” száma, formálódott a baráti kör programja, készültek a sportolók, gyűjtöttük az anyagot a kiállításra, dolgoztak a fotósok. Naponta fogadtuk az iskolánkat felkereső régi tanárokat, növendékeket, akik nemcsak érdeklődőként jelentek meg, hanem sok dokumentumot hoztak, némelyek — mint például Ratkovszky Ferenc — alapítványt tettek, mások újabb tényanyaggal ismertettek meg bennünket, többen a tanórákra is belátogattak, beszélgettek élményeikről a diákokkal. Március 13-tól 19-ig tartott jubileumi hetünk. Ki akartuk fejezni, hogy megbecsüljük múltunk, iskolánk haladó hagyományait, tiszteljük a segítő idősebb generációt, ugyanakkor méltó emléket állítunk az elmúlt húsz esztendőnek és az iskola jelenének. Március 13-án nyitotta meg Kerekes Sándor igazgató a jubileumi kiállítást. Nagyon sokan nézték meg József Attila érettségi anyakönyvét, a régi önképzőköri aranykönyveket, a diákújságokat, a régi és a mai tanárok munkásságát bemutató gyűjteményt, az újjáépítés időszakát feltáró dokumentumokat, leveleket. A KISZ-szervezetünk 10 évét bemutató tablók és tárlók bizonyították, hogy színvonalas KISZ- munka folyik a Petőfi Gimnáziumban. Ezt igazolja az a tény is, hogy az iskola KISZ-szervezete az ország középiskolai KISZ-szervezetei közül elsőnek kapta meg 17-én a KISZ Érdemérem kitüntetést. E nap programját délben, iskolánk névadója szobrának megkoszorúzásával zártuk. Március 14-én délelőtt osztották ki ünnepélyes keretek között az idei Petőfi-pályázat, valamint első alkalommal a volt diák, a már elhunyt Kossuth-díjas egyetemi tanár — Ratkovszky Ferenc — emlékére alapított fizikai díjat. Március 15-én délelőtt került sor a Tanácsköztársaság és az ellenforradalmi korszak hőseinek állított emléktábla leleplezésére. A művészi emléktáblát iskolánk volt tanulója, Fekete Géza készítette. Március 19-én délelőtt a Madách Színházban rendezett ünnepi előadással zártuk a jubileumi hetet. A majd egész esztendős munkánk, készülődésünk a 75. évfordulóra — úgy érezzük —, nem volt hiábavaló. Főként akkor nem, ha az oktatásban, nevelésben fel tudjuk használni jubileumunk eredményeit. Dr. Ibos Ferencné összefoglalás — tételekkel Régi tapasztalat: összefoglaló, ismétlő s nagy anyagrészeket számonkérő órákon derül ki, menynyire sikerült az osztálynak egyegy anyagrészt megtanítani. Az „eredmény” időnként több mint lehangoló, mondhatnánk, kétségbeejtő. A tanár megdöbbenve közli (részint az osztállyal, részint magával): „Mintha sohasem hallottátok volna mindezt!” S valami hasonlót gondol a gyerek is, amikor az összefoglalásnál nem tud a kérdésekre felelni. Az idén — kísérletképpen — a következőt próbáltam meg: A gyerekekkel megbeszéltük, hogy az összefoglaló számonkérés előtt egy héttel (az első félévi anyagról volt szó) megkapják a kérdéseket. 36 tételre bontottam a tudnivalókat (az osztály létszámának megfelelően), ebben mindaz, amit eddig tanultunk, benne foglaltatott. Az óra elején, kis kartonlapokra legépelve, kiosztottuk a kérdéseket. Természetesen úgy vittem be a kartonokat, hogy már rajtuk állt a kérdés megválaszolójának neve is. Igyekeztem „testre szabni” a feladatokat. A válasz kidolgozására 45 perc állt rendelkezésre. Az eredmény meglepően jó volt. Még a leggyengébbek is hármas, négyes munkát adtak be. Ők maguk állapították meg, hogy először ugyancsak megrémültek, amikor írásbeli számonkérést helyeztem kilátásba, méghozzá olyat, hogy mindenki más-más kérdésre válaszol. Amikor azonban a tételeket megkapva hozzákezdtek a tanuláshoz, rájöttek, hogy mennyivel könnyebb és eredményesebb ilyen módon a felkészülés! — Ahogy a kérdéseket végignéztem — mondta az egyik közepes tanuló — rögtön láttam, hogy mit nem tudok, s melyikkel kell alaposabban foglalkoznom. Egy kitűnő diákom így foglalta össze tapasztalatait: — Ugyanannyit tanultam az összefoglalásra most, mint máskor, mégis biztosabb voltam a dolgomban, mint eddig. S ahogy a kérdéseket egymás után átvettem, az összefüggéseket is jobban láttam, mint amikor „globálisan” ismételtem. — Az a jó benne — mondta az osztály mókamestere —, hogy az embert nem érhetik meglepetések! Engem azonban mégis ért egy: lényegesen könnyebb volt kijavítanom a munkákat, mint ahogy eredetileg feltételeztem. A fent leírt kísérletet a nyolcadik osztályban végeztem. A sikeren felbuzdulva most két hetedikben is megpróbálom. S jövőre talán már nem is kísérlet , hanem módszerképpen. Máthé Pálné Nyíregyháza 14. sz. Iskolájától Igazgatóhelyettes állást cserélne az ország bármely városába, vagy város közvetlen közelébe. Telefonos, fürdőszobás garázsos lakás van. Lakás szükséges. Érdeklődni: Lengyel István, Nyíregyháza, Koszorú u. 10. Iskolában. * 344 ISKOLA ÉS ÉLET