Köznevelés, 1969 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1969-10-03 / 19. szám
Kincset érő Rezik János eperjesi rektor 1710- ben halt meg. Kézírásában fennmaradt művét, a Gymnasiológiát többen kiegészítették, kiadásra előkészítették, de nem tudták nyomtatásban megjelentetni. Csak a különböző kiegészített kéziratok másolatai maradtak fenn. Gimnáziumtörténetet kívánt írni, gimnáziumnak tekintve minden latint is tanító iskolát. (Ebben a korban sok egytanerős iskola is tanított latint.) Ezeknek az apró gimnáziumocskáknak — s közötte néhány nagyobb intézménynek — a történetét dolgozza fel Rezik. Maga átélte az üldöztetés sokféle stádiumát. A megszüntetett és újra feltámasztott eperjesi kollégium vezetője volt. Nem remélhette, hogy munkája életében megjelenik, — talán még a hálás utókorban sem bízott —, de végtelen szorgalommal és a legnagyobb pontossággal törekedett a fellelhető adatok összegyűjtésére. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum anyagának egyik legnagyobb értéke e munka II. részének kéziratos másolata. Magyarországon a Széchényi Könyvtárban levő I. résszel és az egyik gimnázium birtokában levő III— IV. résszel együtt most már „teljesnek” mondhatjuk a művet. Ez a teljesség viszonylagos. Az eredeti munka talán fenn sem maradt. Szlovákiai iskolák és könyvtárak is őriznek a Matthaeides által kiegészített és élőszóval ellátott szövegből részleteket, de egyes példányokban még Lautsek Márton előszava és kiegészítése, sőt mások toldásai is megtalálhatók. Az Országos Pedagógiai Könyvtár példánya a magyarországi iskolák közül a soproni evangélikus líceum, a győri, kőszegi és budai iskolák történetét tartalmazza. Ezen kívül sok az olyan utalás, amely a néhol igen nehezen olvasható latin szövegben a különböző magyarországi (akkori területét véve) és németországi iskolákban tanuló leendő tanárokra vonatkozik. Győr, Sopron és Kőszeg helytörténeti szempontból viszonylag könnyen feldolgozhatja a munkát, de más városaink és falvaink helytörténészei részére is fog tartalmazni adatokat a munka esetleg több évig is eltartó feldolgozása. Ez a kézirat csak egy példa. De intő példa mindnyájunknak, hogy mennyire vigyáznunk kell egy-egy kéziratra, régi írásra. Ez a Rezik II. Rész már messze elkerült eredeti másolási helyétől, az eredeti I., II. és IV. részektől. És ilyen kallódó iratunk nagyon sok van. Az aszódi gimnázium levéltárában — például — a két világháború között még megvoltak Petőfi szeretett aszódi rektorának azok a feljegyzései, amelyeket a költő ottani tanulmányai idején az iskolában folyó munkáról, módszerről, tananyagról készített. Ezek az írások a második világháború zivatarában eltűntek, s igen valószínű, hogy megsemmisültek. Az aszódi iratokat a véletlen szerencsével fennmaradt matrikula kivételével már nem tudjuk pótolni. Ezekhez hasonlóan igen sok értékes kézirat pusztult el, vagy maradt fenn csak véletlen szerencsének köszönhetően. A helytörténeti kutatások az 50 éves évfordulókkal kapcsolatban igen sok helyen fellendültek. Ha most nincs is mód az évszázados dokumentumok egyszerre történő kiadására, mindenképpen regisztrálnunk kell és az utókor részére meg kell őrizni őket. A legfontosabb és lassan veszendőbe menő, az idő vasfoga által meg-megrongált dokumentumokról minél hamarabb mikrofilmet kell készíteni, s a lehető leggyorsabban publikálnunk kell az iskolák múltjára vonatkozó anyagokat A kéziratos feljegyzésekkel kapcsolatban kevés iskola helytörténésze tudja, hogy az Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltári Osztályán már az I. Ratio Educationist megelőző összeírások anyagából — 1771-ből — is sok megmaradt. Ezek az anyagok biztonságban várják a kutatókat, hogy csak egy példát mondjak a nagymarosi helytörténészeket, akiknek még az iskolájuk 200 év előtti alaprajza is fennmaradt egy irat hátán. A biztos helyen levő iratok lassú publikálása mellett sürgős a szanaszét kallódó, a szó legszorosabb értelmében elporladó, „felesleges”, „ócska latin” írások közül a közérdekűek, az országos viszonylatban is jelentősek megmentése. Befejezésül a tiszteletről. A késmárki iskola leírása Reziknél azért részletes, mert ő maga is ott tanult. Még az iskola falait borító „dekorációs” feliratokat is megörökítette. Nagy tisztelettel szól tudós professzorairól. A személyesen ismertekről apróságokat is leír, s ugyanaz a tanárok iránti tisztelet mutatkozik meg a más iskolákról szóló részletekben is. Most csak a régi, fából épült késmárki iskola egyik feliratát idézem: Pcmpertas, odium, contemtus, gratia nulla Premia redduntur quattuor istae scholae. (Szegénység, gyűlölet, lenézés, hálátlanság Ez a négy jutalom jár az iskolának.) Írásomnak az volt a célja, hogy igyekezzünk megmenteni a lenézéstől és hálátlanságtól Rezik munkáját is, és a benne leírt, évszázadokkal ezelőtt meghalt pedagógusokat is. Legszebb emléket akkor állítunk iskoláink múltjának, ha megkeressük pedagógus elődeink nevét, példaként tiszteljük munkásságukat, s nem engedjük, hogy munkájuk eredménye semmivé váljon. Ehhez szükséges minden pedagógiatörténettel foglalkozó kortárs és minden pedagógus szorgalommal végzett gyűjtőmunkája. TERRAY BARNABAS Ebergényi Amadil: Shont St. Michel-sorozat.