Köznevelés, 1972 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1972-12-15 / 24. szám
ÖRÖKSÉG Budapest centenáriuma idén minden más évfordulót elszürkít egy kicsit. Talán csak egy másik centenáriumot nem, a Medve utcai iskoláét. Legalábbis a vízivárosiak szemében. Hiszen van számos külsőre esztétikusabb, felszereltségében korszerűbb, építészetileg modernebb alsófokú oktatási intézményünk, de idősebb alig. Az iskola kora ad rangot az itt tanító tanárnak s a tanulóifjúságnak egyaránt. Ám a hagyomány kötelez is. A tantestületet Németh László több mint egy évtizedes pedagógusi és iskolaorvosi tevékenysége, a diákokat pedig az egy kisebb városnyi elődök példája ösztönzi helytállásra. Az első ■ tanév 1872. november 10-én kezdődött, egyelőre még az alsó-vízivárosi kapucinus templom mellett levő elemi iskola épületében. Azután a költözködés korszaka kezdődött. Az 1873/74-es tanévben a Tabánban, az Attila utca 644. számú épületében találjuk az iskolát, s csak 1876-ban kerül mai helyére, a „Fekete medve” utcájában működő Elemi Iskola második emeletére. A Millennium látszatcsillogása árnyékában fejlődött ki az alsóbbfokú közalkalmazottakra épülő polgári hivatalnokrendszer. Az ehhez szükséges ismeretek elsajátítását volt hivatott kielégíteni a korszak új iskolatípusa, a hat osztályos polgári. A kispolgári igényre szabott iskola iránt egykettőre megnőtt az érdeklődés, s a Medve utcai polgárinak is terjeszkednie kellett. Ez azonban nem mehetett zökkenő nélkül. 1884-ben született meg a kereskedelmi iskolák megszervezéséről szóló határozat, s hatására a Medve utcai iskola is, Németh Lászlót idézve, „valóságos gyűjtemény iskola” lett. Az elemi, a polgári és a kereskedelmi szorongott a szűk épületben, volt olyan év, amikor ezerötszáz diák zsibongott a folyosókon, tantermekben. Az elemi három osztálya át is szorult a szomszédos Batthyány utcai iskolába, de a túlzsúfoltság csak 1899-ben oldódott, amikor a kereskedelmi elköltözött. Hosszú évtizedekig úgy látszott, hogy az iskola végre ura épületének, de a felszabadulás után újból kísértett a múlt. Sokáig kellett várni, amíg a 27. MüM Ipari Szakmunkástanuló Intézet az 1972/73-as tanév kezdése előtt kiköltözött, átadva az általa használt három tantermet. A megoldás későn jött. A városrendezés a Víziváros képét is megváltoztatta. Tömegesen költöznek el a lakók, ha ideiglenesen is, és nehéz az első osztályokat beindítani. A környék szakosított általános iskolái amúgy is elszippantják a gyermekanyagot. Különösen a javát. S a Németh László által „leúsztatottnak” nevezett, máshonnan áthelyezett (sokszor túlkoros) osztályok egészen az elmúlt tanév végéig termelték a fölös pedagógiai problémákat. Amikor mindez múltnak tűnt, beleszólt megint egy külső tényező, ezúttal a metró építése körüli átcsoportosítások. A nehezen kiharcolt, kiböjtölt főbérletből egy hónapon belül ismét társbérlet lett. A változatosság kedvéért most majd a vízivárosi óvoda kerül ideiglenesen az iskola hat helyiségébe. A Medve százéves társbérleti gondjai a mai napig nem megoldottak. „Egy stílszerű, kolosszális, tágas, világos, tiszta iskolaépület vonzza, buzdítja egyfelől a közönséget gyermekeinek taníttatására és neveltetésére, másfelől a könynyen lelkesedő ifjúságot égő vággyal tölti el, hogy mielőbb a szép épület képzettséget és műveltséget nyújtó csarnokaiba juthasson” — idézi ironikusan a korabeli reklámot Németh László A Medve utcai polgári című könyvében. Egy gyengébb íráskészséggel rendelkező hajdani tanuló pedig tíz esztendővel a Németh László-idézet keletkezése után az iskola állapotát egyenesen siralmasnak találja. „Iskolánk 1947 óta, mióta én ide járok, mindig szépül. Most ugyan nem szépítik, hanem javítják. A gerendázat elkorhadt, ezért alátámogatták. Így nem valami gyönyörű. Sok fiú nem is szeret ide járni. A mamák meg , amikor először jönnek ide, elszomorodnak és sze- 22_________