Köznevelés, 1973 (29. évfolyam, 1-41. szám)
1973-01-05 / 1. szám
„Az olvasó érezze magáénak a Köznevelést...” Ilku elvtárs, miben látja a hetilappá alakult Köznevelés legfőbb feladatát? Pártunk Központi Bizottságának határozata hosszú időre megszabta feladatainkat. A Köznevelés akkor tölti be hivatását, ha megőrizve eddigi jó hagyományait maximálisan kihasználja a heti megjelenés lehetőségeit, és újult erővel segíti ennek a rendkívül fontos dokumentumnak a gyakorlati megvalósítását. Lezajlottak a határozat végrehajtását elősegítő tanácskozásaink, köztük, a nevelési értekezletek is. Most a cselekvést kell erősíteni. Azért beszélek erősítésről, mert — amint azt az országos közoktatáspolitikai tanácskozáson is mondottam — a munkát már a határozat előkészítésének időszakában elkezdtük. Jó jelnek tartom, hogy a megyei tanácsok értik szándékainkat. A közelmúltban lezajlott megyei elnöki értekezletünk is ezt bizonyította. Amit külön is kiemelnék: ha a tanácsok, mint választott testületek magukénak érzik az iskola ügyét, ezzel nagymértékben javul a határozatot megvalósító cselekvés színvonala. A választott testületek a társadalom képviselői, s mi nem mondhatunk le a társadalom segítségéről. Még egyszer hangsúlyozom: a határozat végrehajtásáért most már cselekednünk kell, de ennek az összehangolt cselekvésnek nagyon lényeges feltétele, hogy a tanácsok mint választott testületek tekintsék legsajátosabb ügyüknek az iskoláztatás színvonalának emelését. A köznevelés feladatának pedig azt tartom, hogy népszerűsítse a tanácsok odaadó munkáját, emelje ki a jó példákat, és ha kell, tegye szóvá a hanyagságot. Lapunk ezideig, ha a tanácsokkal foglalkozott, főként szakigazgatási szervek munkájáról írt. Változatlanul feladatunknak tekinthetjük-e ezt a jövőben? Feltétlenül. De mindjárt hozzá szeretném tenni: a szerkesztőségnek jól kell ismernie okatási revíziós területünk szándékát, az iskolai főosztályok és a többi egység tevékenységét. S ahogyan eddig, ezután is ennek ismeretében helyes véleményt alkotni a szakigazgatási szervek munkájáról. A Közoktatáspolitikai Főosztály, az Általános Iskolai Főosztály, a Szakoktatási Főosztály, az ideiglenesen önállóan működő Gimnáziumi Osztály, a Gyermekvédelmi Osztály és a Pedagógusképző Osztály jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy a tanácsokkal jó munkakapcsolatot alakítson ki. Ezt az együttműködést is kísérje figyelemmel a Köznevelés, s adjon hangot a jó és kevésbé jó tapasztalatoknak egyaránt. Említette Ilku elvtárs, hogy az iskola nem nélkülözheti a társadalom segítségét. Milyen egyéb feladatokat szán a minisztérium ezzel kapcsolatban a köznevelésnek? A választott tanácsi testület iskolaügyet szolgáló kezdeményezéseinek népszerűsítéséről már szólottam. Legalább ilyen fontos az üzemek és az iskolák együttműködésének szép példáiról írni. Régi törekvésünk, hogy ezt a kapcsolatot ápoljuk. Újabban az egy üzem, egy iskola mozgalom bizonyítja, hogy még nagyon sok tartalékkal rendelkezünk. Szélesíteni kell ezt a mozgalmat. Sokat segíthetne a köznevelés, ha az üzemek és az iskolák közötti együttműködésben a figyelmet a tartalmi kérdésekre irányítaná. Hogy mire gondolok? Meg kell győznünk az iskolákat arról, hogy az üzemekkel való kapcsolatra nem elsősorban az anyagiak — festés,tatarozás stb. — miatt van szükség. Bár ez sem lényegtelen. A tartalmas együttműködés megkönnyítheti az ifjúság pályaválasztását, pályairányítását. Az üzemmel való kapcsolat az iskolai élet szerves része kell, hogy legyen. Ma egyfelől hiányszakmák vannak, másfelől a tanulók nem ismerik ezeket a szakmákat. És még csak nem is afféle munkaerő-toborzási szerepet szánunk ennek az együttműködésnek. Fontosabb számunkra a kapcsolat nevelési haszna. A párthatározat újra ráirányítja figyelmünket arra, hogy az iskolai nevelésnek a valóság, a munkásélet felé kell fordulnia, és az anyagi értékeket termelő emberek, mindenekelőtt a munkásosztály erkölcsi normái szerint kell nevelnie a felnövekvő nemzedéket. Nagyon lényegesnek tartom, hogy minél többet írjon erről a Köznevelés. Miniszter elvtárs véleménye szerint hogyan segítheti lapunk a tájékoztatás megjavítását? Lehet, hogy ezzel a témával kellett volna kezdenünk a beszélgetést. Nekünk most minden eddiginél magasabbra kell emelnünk a pedagógusok, az iskolák, a tanácsok és az oktatásügyi kormányzat közös gondolkozásának színvonalát. Úgy is mondhatnám: cselekedni csak akkor tudunk, ha azonos módon gondolkodunk, ha egy nyelven beszélünk. Ehhez azonban többet kell tudnunk egymás munkájáról, törekvéseiről: a minisztériumnak szinte naprakész információkkal kell rendelkeznie a területről, ugyanakkor az iskoláknak, a tanácsoknak pontosan ismerniük kell a minisztérium terveit, elképzeléseit. Csakis így erősíthetjük az irányítás hatékonyságát, csakis így óvhatjuk meg magunkat az elhamarkodott intézkedésektől. Ebben a kölcsönös informálásban, a cselekvésekről számot adó tájékoztatásban szánunk mi központi szerepet a hetente megjelenő köznevelésnek. A minisztériumi irányításnak természetesen megvannak a hagyományos formái, módszerei — elsősorban a felügyeletre gondolok. A központi felügyelet megszervezésével most ezt is jobbá kívánjuk tenni. De még a felügyelet is csak akkor funkcionál jól, ha megbízhatóan informál. Ezt a megbíz ó